Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)

1941-10-31 / 250. szám

I- S

Aino Kallas finn irönö és családjának tragédiája a bolsevista uralom alatt

ULLtNVÉk

I <i i J nk t ó h c r .? f.

Mussolini lapjának, a Popolii d’ltiviá- nak Révaiba küldött tudósitója, Emilio l'rrttti igeu érdekes cikket ir lapja xyik legutóbbi száméban Inia kiflinkről.

hire* * finn írónőről.

„Amikor az egyik ravali ha/ lépcsőjén olfelé haladtam írja az. olasz, újság ró \ino Kallas elbűvölő meséire gondoltain. amelyeket ;•/ egyik kiváló olasz jkadeuwkii; fordítót! le a mi nyelvünkre. Ezek a legendák és elbeszélések költői, ft Mimi é* fantasztikum világot tártak elém egv csodálatos északi tehe4ség álomvilá Kát- Az iróno, akinek tehetségét Európa szerte ismerik, itt várj ram ebben a házban. S ezeket mondta rula az a nétaei kollegám, aki hozzá vezeteti:

.Szegény asszony. Mivel finn e-úile- i«#ür a bolsevikiek tönkretették. Azt hal iottam. hogy az utóbbi időben súlyos 1k* leg roit Ki tudja, életben találjuk-e még?

A volt miniszter

Keskeny és sötét folyosóra értünk .Alig takdtuk meg az ajtót, amelyen nem vük >e névjegy, se csengő. Kopogtattunk. Né' hány percnyi várakozás után kinvilt az »jió és kenykeny fénysáv hatolt ki a fo lyosóra.

— Szabad? kérdeztük. — üj*u* író kvagynnk és Auio Kallafesal vase-retnénk beszélni.

Senki sem felelt. De az ajtó kinyílt annyira, hogy bemehet! ünk. Kisfiú állt velünk szemben és csodálkozva nézet! »üsttk. Szó nélkül vezetett beljebb a rette uetes szegénységet eláruló lakásba, amelyben csak néhány bujor árulta ei. hogy uuég lakinak benne. Ekkor elénk jött egy öíreg ember. Ránk nézett s láttuk, hogy az arca sápadt, szeme fehérje vörös. Fe- kefe ruhában volt s tkztelefre méhó kül -.eje mögött valami különöset sejtettünk.

— jónapot, kegyelmes uram. — Kö döntötte német kollegám. — Engedek >«eí kérünk, hogy zavarjuk.

Mert a« öreg ember, aki különös ţ1ekku- leitel neitat ránk, anélkül, hogy bármi: válaszolt volna, Oscar Kallas volt, a hires írónő férje, Észtország volt teíjhatal' köú meghatalmazott minisziere, aki Eu rópa különböző fővárosaiban képviselte hazáját.

— Miniszter ur -— mondotiam zavar tan remélem, hogy oem jöttünk alkui- ma ti an időben?

Ügy látszott, mkitha az öregember nem értené szavaimat.

— Miniszter? — kérdene, •— Hogyan, önök miniszterek?

A helyzet reménvtéleüizek látszott. Német kollegám jelt adott, hogy maradjak csöndben. Majd újra a volt xnmbaterliea fordult:

— Kegyelmes urán» •— mondoíta ■— barátom nem miniszter, hanem ujeágiró, »ki hitt akar szerezni az ön feleségéről. On a miniszter. Már nem emlékszik kar rierjére? Londonra, Rómára és Hokin kire?

A szerencsétlen öreg ember két kesse közé fogta a fejét és agy válaszolt:

— 0, bocfoáséanak meg nekem, oiy zavaró; ti fejem s annyi idő telt el azóta.

T&nK**eten élet

Ctecar KaLUes még közvetlen azelőtt is külföldön képviselte hazáját, hogy a bob sevikiek elfoglalták Észtországot. Még u mull év junki&ábau szellemi és testi ere‘ jenek teljében levő férfi volt, tele energiával, dinamizmussal. Műveltsége és dip* lomata'képeesége tiszteletet szerzett szamara hazájában és külföldön is. Azután Tönkrement az élete. A bolsevikjét megszállták Észtországot s egyetlen év a bo!- »eviki uralom alatt a szenvedések kibirha- tatkm özönét zúdította rá, feleségére és gyermekeire.

Az öreg ember felemelte zavaraepil lantásu szemeit és így szólt:

— Szegény Aino még nagyon beteg. Ma út volt az orvos és azt mondta, hogy nem. tóga db at senkii A bolsevikiek tönkre tették,

A szomszédos betegszobából, hol a csodálatos tehetségű írónő feküdt, kislány hangrja hallatszott, akt verseket olvasott í'el a betegnek. Ez a kislány az ajtót nyitó Hue;kával együti Kallas ünofcád voltak,

akik

a bob evő ta rémuralom alatt árván maradtak. Édesanyjuk, Kalke- leánya a/, egyik revali i.*kol: tanárnője v«dt és au gusztu* 16 án balt meg erőszakos Italállak aiivit a bolsevikiek ..balesetnek“' neveztek.

£jţv reggel négy Jclfegv verze.lt liolw sista katona lépett be a -zerenoiétlen r-sa Iád lakásába, amikor a gyerekek anyja egyedül volt. Ki jeleni ettek, hogy Lame kttlhis nagytőké*, aki* ki akarnak utasi* fani az országból. Szegény uszony terme rzeteórn tiltakozóit a/ elhurcolás ellen. Erőszakkal kivezették a kertbe, ahol u»' bau> perccel később holtan találták. Ba jonetszurta seb okozta halaiul, amelyet a bolsevikiek „balesetként“ magyaráztak meg.

A Kaüas-iuízavpár fialtak törleuele sem kevésbé drámái. Sulev Kallus, aki fiatal kora ellenért már az. egyik rovati Imák igazgatója volt. a bolsevikiek megértésé se után azonnal a rendőrségre került. Az* ,al vádolták, hogy gyors karrier jót a óz-e* jíéuyek elnyomásával szerezte «s ret tone tes kinzasoKuak vetették óla. A GÉI emberei hamis vadakkal kergették halál ba ezt a szerencsétlen embert, aki nem

öözödí népmesék.

hirta ki a sok lelki rv I« ^ti Atu-uvedéet. a tnil-»»iki rendőr iigyuÖhóh milifncldi

kínzásait s *gv oxntlaM pillanat ban tin jtyilktu b-lt.

A kft «reg, .'lino é- 0*zhitr «-gyedül maradtuk. Lzeklw » a/ «-MiagyoU * • kifosztott szobákban a hót hi árvával, a -/vf- mult emlőkéi vei a szotjcl kiiizáftok r>

miile tével sz«-iniikl>«ri «ilyauok. miül huj«', töröttek az óceánon. viég mosd i‘ remegő idegekkel nézik folyton az ajtót, lu»g\ nem e lép 1** rajta a GPU valamelyik embere. Az. öreg miniszternek remegnél, a kezei, felesége, a gyönyörű mez-éket mondo irooo, akinek írásaiból a I ivoli rízak lelkét ismertük meg, ludalusan Ik- teg. kei gyönyörű gyermeket neveitek fel, taníttatták és egcez oaládjuk az egyéves bolsevista rémuralom áldozata lett Fájdalmas nézni a falon függő képeket, amelyen halott fiuk és lányuk mint kis gyerek mosolyogKé6Ö van, laradt az. Öreg ur is, mennünk kell. Ue mielőtt elmegyünk, ineg kérdezem a mini«.ziert, hogy mit u/en u!a-jz barátainak'

.. o — feleli fájdalmas főhajtással —, ola:z barátaink nagyon jók voltak hozzánk, Mondja meg nekik, hogy mindenünket elvesztettük... De hala Istennek, kű unokáink még velünk vannak és re méljük, hogy derék emberek le-znek belőlük... (—1

Az ördög s a cigán veteködése

Bözödi György gyűjtése

£ccőr \ ói- hol -lem vót, hetedbe tore zá gon ij. tul vot, egry hirös major. Annak »ok jul>a xór, de mind ön délbe két juhot cVittf-k u k «sárból. ÖL nein látták. hogy kik, <sak elvitték mindön délkor a két) juhot a kőtárból. Már úgy elhordopálták vót a juhokat, hogy rná mine vár nem vót ju. Odaiuönyön ;* cigán a majo^-házhoz. mongya a itiffjoíttástk:

— Ugyan Liza aggv«.n neköra >'ggy kie;i j sajtot, ászt mongya:

— Én udoék, de imngvár nőiesen honüHtf ! • n*e a juhokot mind t - opják nóngvai.

I — Hát ki lopja el?

! — • Nem tudom, ászt mongya nem utók ér j

sünkit ^e, ceak álom, hogy kér ju ctodődik átal a íészán * monyon ej.

.Ászt moög>a a clgin:

— Há mit ád nekom. ha. ess megfüfOKi azz*- j \ tót- ki viszi ei a juhot?

j A major sokat égért a tágasának, ha mCe lógja, loef&áígya. Ászt mongya a eişân a ma joraak::

— Aggywn nekom éggy fé ázaréfc száraz túrót *. é^gy féimarek Icre3 túrót.

Adott a major s eigánnair. éggy félmarék ssarás túrót s éggy félűi&rék kevew túrót.

Dóikor, mikor behajtották a juhokot a ko* »álba, s Cigié« é-ggy ezekre béíiit a juhok közelibe. Hát éceör két ju emelődet ital a 3c- tain. Ászt mcsngya g cigán neki:

— Hoho, áj meg hé, hova vi^zöd az-okoí.'

A két ju visszaereszködött, az ördög eleji"

be állott a cigá attak. .Asz* mongya az Ördög a cigáanak:

Há bogy -mertél te BBOgszóliCUitó tíjgö&aöt?

A«zt inongya a cigán: hogyne merte kik véli* mégszólittuni, 60 is csak éggy embör vagy.

As ördög főröszön éggy követ, úgy széjje-i moz^sája, mind ÍSesné vátozoftt a te». As?,fi

mongya a cigán: nem nagy kurázsi. A eigáo «íévös® .a íéimiirék iove* Tárót, úgy megSso- irít«tt*, hogy a le fojt ki be^őtóe, A*at mon* gy# m Ördögnek:

— így szoriissd meg & követ, hogy lé j©jea belőll«, Bem úgy, hogy széjj«Wozasálógy- eyék. é

Az ördög eleget saoroagatta a követ, de lé nem jött belő He. Ászt moiigya a cigányak:

—~ Na te cigán. gyere, aSzongya, ami juhot rihortam fizessem meg.

Elmentek, az ördöggel « cigán, hogy fizesse meg a juhokot, Az ördögnek éggy ojan üreg annya vót, a szöme pilláját két vasrúd- dal kellőit fiPemeänih Mikor bémöntek, az

a.rtiuya eszrevötT-j, hogy hazamónt az öirdcig. Ászt mongya:

— Há fijam, vót e »zörönos«?

— Nen« vót anyám, sást mongya, mir éggy

cigán megfogott.

Eriggy hozd hé avzt a két vasrudat, zia-A(j fő! a szömömöt, nézzek szÖmbe veik.

Beviszi a két >»erudsu, fÖlápuza a bsüí mit. Szömbenéz a cigán«a-1, asas inoügyra a f íjának:

— 0 te fijam, te valamit nem tucc főtáiáini, sac mongya. hogy e>zt a cigánt k> csúfod?

Asy mongya az ördög a cigáouak:'

— Te cigán, te tudnál-é jól csattogásai?

— tn igön, ászt mongya, me Lérös is vő tam s en tudok csaitogatxri. ,

Elér őszön az ördög éggy nagy vaso-íort. A cigán néz. ^zertesztjjcí, az ördög meglá«»a, ászt kérdi től e, mit néző! re cigin?

— iSézöL valami vasabroacs.ct, a&zmongya. a fejemöt abroiiesoziam meg,

— Hat ászt mér, ce cigán?

— Azért, ászt mongya. a nagy eSaUsou*#:- tói szfjjeihuö a fejem.

A* ördög k keresőit vasabroncs®c 3 meg' abrcracsoztak a fejököt. Akkor lafgiat néz * e*fán szejjei.

— Mit nézői, te cigán?-— Nézőm, aszr mongya, valamit keresők, a szömöru kosain hé.-— Hát a«zt mér?

—- Ászt azer, ászt mangy*, a nagy e-ssáta" n ás tói kiszokik a szeműin.

Az ördög Fasörzött v*ianii ruhát.

—- No te cigán, immár kösd bé az CnyG miit is, az enyim &e Szökjék ki.

A cigáu bekötötte a maga szömit, de úgy, hogy lásson. Bekötötte az ördögnek is, ászt kérdi:

— Még Iától?

•—• Éggy szikrát igön. ászt stongysAkkor békötótte jobban. — No már most iDúiönnyenek ki, efeattincsanak éggyet, haHam snék tud nagyobbat caattiníani? ■ Kimonaek, az ördög esattint éggyet jót. Ászt m<mgfa s

tíg1*®:

— Csak akkorát tudoi'r Add ide uekóio

aset az ostort, néad meg én csattintok eggyel.

Odaaggya a cigánnak az ostort, a cigán fordicesa, úgy bevág a szőrneközi az ördögnek, hogy szinte kiszökött a ezöme az ördögnek. Ászt mongya az ördög:

.—■ Immár ne csattmcs többet te cigán, inert a szömöm bé vót kötve, mégis ssante kiszökött. Gyere bé, hogy fizesselek ki.

Adakozzál

a fHméltésáffii Kerrtiányzáné féli s@félfaíccÍéjáfO

Befizetés a 99.080 számú cselek lapon

Mmdm ífmtákimíédnM %mddkm&ftdw. áü í

Ne szólj sx6itt,

nun fáj lejem ! E közmondás csak képletes. De fény az, hogy te tájás, ideges bántalmak, női gyengélkedés, stb. idején kitűnő gyógyszer az 1, 3 és 8 ostyás djbozokbdn minden gyógyszertárban kapható

ALGOCRATINE

Bémögyön h as^t ruougya ;*./ aunya, hogy llá tijaiu, valamit még nem tuet- Kitálalj;'

\/.t mongya az ördög a «igáinak:

1V i ii-áu. te tudnál é jól küzadec1 ?

Ku igiin, ászt mongya, de vau neköm éggy k66 esztendős nagyapám, te még aval -e küzsdenél meg.

Asat mongja az ördög— Na gyere, mutasd meg ászt a nagyapa dot, hol van.

A cigán valamikor átott vót éggy hallang- ba éggy medvét. E'vezérűte oda az ördögöt.

— No. aszougya, ide mönnj bé, me itt van nagyapám né.

Asat uiongva az ördög a eigánnak:

— Eriggy, aszougja, küdd ki.

— Éu nem monyok bé. tszt mongya, me :Mgömöl megver. Te mönny bé a kocád föl.

Bémonyöii az ördög a medvéhöz, mongya a medvének: kéj töl onnat, küzsgyünk meg. A medve mongja rnammamiuama. Ászt mon' gya az ördög: nem ma. ma, hanem must kéj töl s küzogyünk meg. A medve fokot s meg" fogta az ördögöt úgy összevissza verte, hogy ólig tudott az ördög megmenekülni Ászt* mongya az ördög:

— Na már most te cigán gverc, fizesselek ki. Nagyapád it szinte megölt, nemcsak te.

Elmüntek az ördöggel, fizesse ki. Ászt mon* gya az annya: fijam még valamit nem tucc iőtálálni? Az ördög ászt mongya a eigánaak: * — Te c’gán, futni tucc*é jól?

Aazt mongya aa cigán: neköm éggy harcra- hónapos öcsém vau, még aval se tudnál te végsőt futni.

Ászt mongya az ördög: gyere mutasd meg, hol az a te öcséd?

A cigán látott vót éggy bokorba valamikor éggy nyulat. Elvitte az ördögöt arrafe é, be" dobott a bokorba s a nyúl kiszökött belőle. A&zt mongya az ördög a cigányak: ez a te öcséd?

— Ez, ászt ruongya.

Az ördög kiátani kezdi a nyúlnak: áj meg ájunk egymás mellé, áj meg újunk egymás mellé! De nem ál hattak égymá.- mellé, a nyúl elfutott körösztül a högyön. Akkor ászt mongya a cigáuaak: na te cigáo gyere, fizesee" lek ki. ,

Bémörmek, ászt mongya az annya: te még nem tucc egyebet főtáiáln:? Ászt mongya az ördög a eigánnak:

— Te cigán, tucc‘é jól verekedni?.

— Én igön, ászt mongya.

Elévött az ördög két nagy vasvil-át Ászt mongya a cigán* neköm nem kell, me evei agyonütlek tégöd, neköm aggy egy kicsi nyár sat. én aval is tudok vereködni eleget.

Adott az ördög neki egy nyársrú. No aszón* gya a cigán, möuny el ezön a kertön túl né £ gggV ik a másikot döfőggyak vél e. Elmönt ö kertÖQ túl az ördög, éggyík a" mást döfődni kezdték. A v-asvilla örökké raegakatt vaj a vesszőbe, vaj a kaiéba. A nyárs örökké ke" rösztulment. a kertön túl belémöní az ördögbe. Ászt rnongva az ördög:

— No áj meg te cigin, többel ne döfőggy, ászt mongya. fizesselek ki.

Limönt a cigán az ördöggel, az ördög meg rakott két zsákot arany pénzzel, két zsákot ezüst pénzzé', két zsákot gyémánt pénzzel. — No, ászt mongya, te cigán eztöt vidd el, me ez a tijéd. Ászt mongva a cigán— Én nem viszony, me ie hoztak el a jnho* kot s te hozd el.

Az ördög a zsákokot vötte magára, megindította. A eigánnak sok purdéji votak M * kor odájig mönt volna, a cigánhoz. a purdék futottak szömbe vélle, kezték kiátani: a mi ja apám, ögvük meg. a mija apám. ögyiik meg! Az ördög megjedött, hogy a purdék megöszík, ugv lecsapta a zsákokot. mint a fene s olthatta, elfutott onnat.

A hat zsák pénz rnaratt a eigánnak. s rn°2 a major is megfizette a juhotver. »mit melegért. A cigányoknak azután van annvi pén' zök, hogy az Ördögtől kaptak vöt. Addig nem vót.

(Mondotta Bágyi János 6ó éves. Bősöd, 19íl.)

Reményík Sándor összes versei

eqy kötetben!

Az 1941. évi magyar könyvnap legszeb!» könyve. Nagy alakban, hófehér papíron, gvi- nyörü nyomással, diszkötésben 14 pengőér’, i kapható az ELLENZÉK KÖNYVESBOLT F V j BAN Ko'ozsvár, Mátyás király-tér 9. Vide' l kiek ütáasféXldi ‘w kérhetik 1