Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-25 / 245. szám
ióftcz I UUL HF0LÎ6M, 545. SÎJM SiuifiSíi, 1341 afttfttsr 25 !9I1ISÍ íaiu-ifiiöt BSlSfaJ SmResziőséa és klariébfvatal: Kulmfá?. ßlöi*iTfllTTfl: REadâtalaitSsoas : f* a L L A 3 *. T. jókai-uica 16., I. eme!#. Telefaa: 11—09. nyomda: ä« » « f || II I M ? ll C Solozstár. Elöftzatésí árak: bamta 2.70. ţsyetssî-utca 8. szám. Íeíafao sz.: 29—23 El le ff* ■ SS a* r! fii & a »ägreä&rre 8. léiévTO IS. esés* érrt 32 osnil. aw-smtvMi^iFcxirtűmrtmrassrsaBsawWaB&e^mw^rjzsBE ■nastamtcsm mMM-mm. Mmmu Irin : Lésslé $@zs& ,.. ős* nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szét: minden összeomlott „ . . Jöttek sötét, nehéz hónapok és esztendők, egyre nőtt a teher és a kereszti az erdélyi magyar vállakon, egyre többen hagyták itt ezt a drága földet:, kisemberek és a legnagyobbak egyaránt. Azon a szomorú őszön támadt a nagy nagy a r költő: Reményük Sándor viga* ;zui, felemeifetésiil s életül nekünk. Mások eimentek, s ő ittmaradt, vállalta i sorsot, ahogy lehetett, s nekj minden ehetett, meri ismerte és hirdette a nagy parancsot: maradni, élni s szol» ;á!ni kelt. Milyen üres, milyen szegény, milyen igásztalan lett volna huszonkéfeszten- iös. árva sorsunk, ha őt nem adja nejünk az Isten, s ha o nem vállalja a •eámért sorsol és küldetést, ő a huszoii^ cétesztendös erdélyi magyar sors Sub ■pecie aetemitails, Píírancsot '-ed, sor« unkra eszméltet, költői szóval válaszol ninden kérdésünkre. Benne a terhek dől felszabadulunk, általa a mélységes irvényekből kiemelkedünk, világot hoz i sötét odúba, gyógyirt lelkünk beteg- légére. Senki nem volt közöttünk nálánál ügyelemssebb és gazdagabb magyar, vem Ismert világnézetet, pártot, irányzatot, csak egyetlen gondolat áradt ki -aita: magyarnak lenni nagy kereszt, Je mindennél dicsőbb hivatás, linói tied jlieri »sí [ovid Jf. for?, Andi , szti * fT£Í J jfen J32 1*l9 $ Milyen törékeny, gyenge 'vállal hor* dozta a maga keresztjét s Erdély keresztjét szüntelen. A test gyengesége miatt alig volt életének önfeledt, boldog perce. Taíái rá az ige: Tövis adatott testembe, hogy el ne bízzam magamat. Gyenge teste szétszakad ózó idegrend* szert takart. Ez a törékeny cserépedény hordozta élete drága mécsesét, nagv lelke sötétség felett uralkodni tudó királyi lángját. Parancsolt a lélek és Ösz- s-zeáUt a rozzant Ideghálózat s vitte a szót a testen át a másik lélekhez: a magyarhoz. író volt, s kezével majdnem csak a nevét tudta ieirni: milyen szörnyű kín lehetett másoknak diktálni, vagy nehézkesen az Írógép bTlejntyuin kopogtatni ki verseit. Egyre nehezebb lett az írás és egyre mélyebbről jöttek a gondolatok: válaszok saját élete s nemzete nagy kérdéseire, * A legmagasabban álló magyar szellemnek egyke, aki a lét legmélyebb titkaiba láthatott bele» Eljutott arra a szellemi zenitre, ahová csak kivételesek érnek el, s ezen a magaslaton tudott megalázkodni, s tudott megüresedni, hogy az emberi gondolatokat feUÜhala* dó istorii Ige szolgája legyen- Ahogy romlott a külső embere, egyre mélyek* ben kapaszkodott bele a világba átall ajló testté leit igébe: Krisztusába, s lett neki nemcsak tanítvány«, hanem bizonyságíevő papja is. Mi áldottak vagyunk, hogy a legnagyobb magyar keresztyén költő közöttünk élt, szaván keresztül hozzánk, keresztet hordozó magyarokhoz a keresztfán meghalt Jézus beszélt. Lázadó lélekkel küzdött Urával, *— néha péter> tagadással. — Vaunak versel, melyekből megdöbbentve tárul elénk a pogány való, de minél mélyebbről kiált Urához, annál magasabbra jut általa- j Légies lénye a szellem s Ige magaslatai járta s mégis milyen közel volt hozzánk, sötét völgyekben küszködő magyarokhoz. Ha meg akarod írni hu- szonkétéves sorsunk történetét, vedd elő verseit s abból megírhatod a legújabb erdélyi históriát. Események, kérdések, emberek, szükségek s bajok végtelen soră. S ha tudni akarod, hogy mit kellett vagy mit keltett volna Erdélyben tennünk, minden egészséges parancsot, útmutatást nála feltalálsz. Program voit, anélkül, hogy program akart volna lenni. Az ő költészete volt a legnagyobb erdélyi magyar palit:ka<i tett. A legnagyobb lázítás, a Iegnagvcbb összefogás, a legnagyobb szervezkedés, a legtörhetetlenebb magyar egység. Pedig mi sem volt tőle távolabb, mint programot adni, vagy pofiikat űzni. Kenyér helyett csak verseket adott, de ezek a versek többet jelentettek a mindennapi kenyérnél, mert azt a lelket táplálták, amely nélkül elvész a test. Egészen erdélyi volt és egészen Erdélyé. Ali voltunk Ö, és ő volt a mi életünk. Elhatárolta sorsunkat s kérdéseinket m'nden más szellemi birodalom» tői. Országot teremtett maga körül, külön kis országot, egy negyedszázados Erdélyt. És mégis minden magyaroké volt, most élőké, s minden magyaroké lesz. akik utánunk jönnek. Sokszor kiment a tr!anoni határokon tiulra s mindenütt, amerre járt, minden magyarok i magukénak ismerték Öt. Lelke nemcsak j az erdélyi magyar sors kiáltásaira válaszolt, készen állt arra is, hogy minden magyar kérdésre élettel feleljen. A csőnkaországnak több kérdésére voit ö a válasz, mint bárki a többi mai költők közül. Az Erdélybe zárt magyar életet körörnszakadtáig védte s ebben az iszonyú harcban egész nemzetét, egész hazáját szolgálta. Reményík Sándort egész Magyarország siratja. Minden magyarok siratják s leginkább azok, akikért nekünk még mindig sírnunk kell. Az elmúlt ősszel azt mondotta, hogy neki a helye Délerdélyben: Nagyenyeden, a Nagykőhavas alatt, Tordán, vagy Dicsőszeni- mártonban van. Ment volna is a külde* tés nyomán, de benne a betegség & rajta kívül az uj határ nem engedte tovább. ' ■* Reményrk Sándor a nagy gondolatok, a legmagasabb eszméik s az isteni Ige költője volt. És a kisembereké. Ha nézed, kinek dedikált verseket: az isme rétién nevek egész légiója. Ha verseit olvasod, találkozol Papp Demeter kalauzzal, a györgyfalvi leánykonferencia tagjaival, a pirossapkás etrdélyi diákkal, a Szent, üallesnbert prédikáló magyar pappal, a boldog, kicsi menyasszonnyal s annyi mással, akikből összetevődik a nagy magyar élet. Senkinek sem volt az erdélyi magyar írók közül olyan hűségesen nevelt és gondozott tanítvány- tábora, mnt neki. Ha valakiben komoly ígéretet látott« tehajolt hozzá, olyan szereteti el, türelemmel és barátsággal, mintha ő volna a tanítva ny és a másik a mester. Hány fiatat költő siratja benne a nagy Ösztönzőt, ihíetőt és tairtomestert! Erdélyben nincs olyan falu, ahol ne szavaltak volna Reményűi» verset, iskolás gyerekek, leányok és fiuk s falusi, megléít asszonyok ajkán csendült fel a Templom és isk&nf a Ke gyedem és az .AJtoyy lehet felejthetetlen dallama. *1* Reményik Sándor a legöntudatosabb magyar költő, aki kutatta s megtalálta a műhely titkait, A megalkuvás nélküli szépség oltárán áldozta fel magát. Áldozatának füstje kedves illatúi szállt az Ur elé és ő azt maradék nélkül el* fogadta. Áldozati oltárának fém'énéi egy nép talált rá az útra: ki a «ötét rengetegből; s az áldozati oltár tü?e mellett egy iszonyú viharban Összeázott nép apraja cagyja melegedett. A nagy költő korával együtt távozik. Petőfinek meg kellett halnia a iebéregy- házi csatatéren s Ady nem élhette túl a huszonkét év előtti nagy összeomlást. Reményük Sándor tudta, hogy Kolozsvár feíszabaduiása után neki is távoz n a kell. A korszak elmúlik s a nagy költő csendesen kilép a földön élők sorából, de megmarad a magyar lélek, az ország, a nemzet és az örök magyar sors. És megmarad a költő is, nemcsak az emlékezetben, halhatatlan leikével nemcsak az örökkévalóságban, liánéin megmarad a földön élő magyarokba« és magyarok között, amíg magyarul olvasni s beszélni fognak. Uj hant domborít! a há2SOng|rdi temetőben. A temetés órájában minden magyar őreá gondol. A s'riához. nemzedékek zarándokolnak el. A teste egy gye lesz a drága erdélyi földdel, lelke üdvösséget talál megváltó Krisztusánál, A költő nem megy el, itt marad velünk! 1 Wüsáruop délután néfff érüftor temetik Reményik Sándort Kolozsfái* városi saját hälottjänak tekinti a nagy magyar költőt KOLOZSV/tR. október 23. (Az Ellenzék munkatársától.) Egész Erdélyt mélységesen megrendítette a lesújtó, fájdalmas, szomorú lény: Reményit Sándor halála. Péntek reggelre virradóra, hajnali fé! 4 órakor, hosszas és nehéz szenvedés után meghalt Remény ik Sándor, A költő uéháuy nappal c/.elott s>;>ö‘ vődraéjayps tüdőgyulladásban megbetegedett < a legyengüli szervezet már nein tudott megbirkózni a veszedelmes kórral es' a legalaposabb orvosi kóze-és s a legodaadó-bb ápolás sem tudta már megmenteni életét. Hosszú évedre nyúlik vissza Reménvik Sándor betegsége. Törékeny szervezete Szinte szemünk láttára roppant össze s közben ha néha-néha az utóbbi évek során i'j erőre kapott. féltő gonddal, igaz szeretettel figyé’te mindenki az egészségi állapotában beállott változást. Hosszas betegségének lefolyása alatt átmenetileg voltak kisebb javu ások, de az a rengeteg lelki vergődés, nemzetéért, fajáért való kólSégbeesott önemésztés és az a lázas belső égés. amely az utolsó két évtizeden át éjjel-nappal gyötörte, végül is felőrö'tc tüdejét, szivét és egész szervezetét. Az o fájdalmas korszak, amely Trianon után ránehezedett irtózatos súllyal és keteriíaéggel Erdély magyarságára, fokozott mértékben gyötörte meg Rományik Sándor leheletfinom költői lelkét. Mindent, ami történt, rtóudün Szomorúságot. minden bánatot, minden kint százszorosán élt át s mégis —- éppen akkor, azokban a gyötrelme* napokban volt a legerősebb. Mintha fáklyát gyújtott volna a sötét éj?’, irkában tépolődö erdélyi magyarság elé. Minden sorává', minden betűjével mintha kézen lógta volna a Szenvedőket, a csüggedteket . .. jói emlékezünk még arra az időre, amikor üt elnyomatás első éve -ben egy azóta mar szintén örök pihenőre tért. jótékonyságától közismert kolozsvári magyar uriassznny üzv. ArkbMy La jómé házról-házra járva vitte, mulatta. olvasta Remény ik Sándor verseit, köztük az. ..Eredj, ha tudsz...“ c. megragadóan szép költeményét. A magyar házakban lükön kigvulfcalc a szemek, fe’ragyogtak az arcok s mindenki érezte, hogy a rideg, sötét éjszakában nincs egyedül, mert ha a végzet le is sújtott, olyan lánglelkii költő érez. egvet minden elszomorodott erdélyi magyarral, aki kézenfogva vezeti testvéreit a remény, a derengő szebb jövő í'o’é. Micsoda lelkes tűz gyűlt ki a szivekben abban az időben a Re- raéüyib-versek hallatára. S e>l m’nd Ő váltotta ki. a törékeny, gyenge szervezetű költő. Az 5 költészete, az ő versei öntöttek erőt a csüggedőkbe és ezért lesz örökre felejthetetlen Erdélyben a most eltávozott magsat kö tő. Haláláig dolgozott. Néhány héttel eielptt még a betegágyról küldte el kéziratait, a la' püknak szánt verseit. A hosszú hónapok óta tartó sulvos betegsége kedélyére és idegalld ptitára is kegy Jenül rányomta bélyegét. A közeledő tragédiát már korábban e árultj idegállapota, megdöbbentően buskornor hen gulata. A gyilkos kór, u tüdőgyulladás, lefogy va, teljesen legyengülve érte Betegágyán« állandóan ott voltak kezelőorvosai, Schmidt Gusztáv dr. és Míshoiczi ÍJezsö ár. proíesz.* szórók. De ott volt gondolatban a betegágyánál, fé tő, aggódó szeretettel «ekintett feléje az egész, erdélyi társadalom. Napok óta már eszméletlenül feküdt a kórházi ágyon Reményije Sándor. Egy héttel ezelőtt fokozódtak halálsejtelmei s barátajtó* csţjudes hangon, érzékenyen bucsnzkodott. Suttogó hangon egyre csak a halálról beszélt. Nem félt tőle. el volt készü've rá. Valami váteszi bizonyossággal tudta, érezte, hogy közeledik a vég. Erről beszélt, a megmásiihatatlanba való megnyugvással, erről beszélt csöndesen, min den !ázadozás nélkül Járosi Andor kolozsvári evangélikus főesperessel H feleségével Szive nem birt« tovább. Csaknem néfc? na
