Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)

1941-10-25 / 245. szám

i.trtii ( -./tiicloth'iiscg illán pcntrl re \ir- hu|ii;tloi> utolsót dobbant j túrj? gyűlöl I, Jegyrugóit s< i\. A költő nudlin t . . bgietlon nagynénje uk' Kolozsváron ház- tartását le/i'Uc s akit anyjukéul fotelt «•> ..•rfi-reit .1. nioUu pilla otitic mellette v«i i Keményik SAntlor é* ' <jza Remi n> ik i iot I clvidéki családból s/.ai' mázott. Kolozsváron ^/illetett 1890 augus/tn« .*0 .mi. \j»j.i Rvminvik Ktii-oly műépítész, auyja /frei: Muria vot. I anuhnán vall i- No- luxsvaron végezte, az elemi iskolát az evan­gélikusok népiskolajóban, középiskola- tamil Hiányait pedig a refornntus Kolléuinnibuii. Tanárai kü/.ii- nagy hutá'-i-al volt reá Imre József dr., a kiváló pedagógus és néliui Ko nú-s Dmó kollégiumi igazgató. Kgyetemi ta- liülmánvait a Ferenc József I udoniányegye temen kezdtr el, a jogi fakultáson, de utoKó szigorlatát nem tette le- A jog nie lelt li'ozo fiai előadásokat is hallgatott. Mindig élénk érdeklődést tanúsított a jogbölcseleti kérdések iránt. Hosszú időn keresztül belső munkatársa \ot az Erdélyi Szemlének é-j főszerkesztője és éltető lelke a Pásztortüauek, de tevéke­nyen kapcsolódott be a Helikon munkájába is. Írásai, költeményei a magyar napilapok­ban jelentek meg s minden egyes verse ün­nepnapot jelentett az. erdélyi irodalom szú mára. Szebbnél szebb költeményei csokorba kötve egymásután jelentek meg. A ..bagvöir gvök című kötete után 1920-ban jelent rneg a -Csak igy“ ciuiü verseskönyve, majd a ..Vadvizek zúgása“. „Egy eszme elindul ', ,.A műhelyből“, ..Atlanti» harangoz“, -,K*t lény között“, ..Szemben az örök méccsel“, ..Kenyér bevett“, ..Romon virág", mig a/ összes verseit masában foglaló verskötete eb­ben az évben jelenik meg. Élő lelkiismerete volt Erdélynek*.« Erdély élő lelkiismerete volt. Nemcsak költő, nagy magyar köitő, hanem Vátesz a szó legnemesebb érteimében. A megszállás utáni szenvedő és reménykedő erdélyi szel­lem, melynek nagyobb képviselője nála nem volt, kivételes tökéletességgel testesü t meg benne. Ma gyászol Magyarország, de még in­kább gyászol Erdély, mert Reményik Sán­dorban lelke egyik legnemeseb részét veszí­tette el. É ete csodálatosan egybeolvadt Er" dély tragédiájával és megmaradt tragikus »-őnálán Erdély felszabadulása után is Föl* tisztát költői egyéniségét, mely a magyar irodalom legmagasabb régióiban szárnyalt, nem zavarja többé a testi szenvedés. Élete és köl­tészete csodálatos harmóniában be’yezkedtk el a magyar pantheonban. A megvár szelle­met azonban a mai tragikus időben alig ér" bette tragikusabb esemény, mint Remcnyik Sándor halála. Fiatalon haU meg. Alig járt túl az ötven éven. Borongó? lelkulete mintha előre érezte volna a közeli véget. Barátai előtt az utóbbi időben gyakran beszélt halálsejte'mekről. Be­tegsége, melynek titokzatosságán az orvostu­domány nem világíthatott át, inkább lelki téren nyilvánalt meg Súlyos szenvedéseket hozott, melyeknek megfejő testi elváltozó" sokra nem tudtak nála rátalálni a legoda- adóbb és leghozzáértőbb gyógyító törekvé­sek sem. Kivételes lélek és kivételes szerve­zet volt, Széchenyi Istvánéhoz hasonló lelki komplexumokkal, nem csoda tehát, ha testi tragédiája is ment a maga utján, megváltoz* iathatatlanul minden gyógyító törekvés szá­mára. Reményik Sándor a tragikus sorsot élő Er­dély költője vo-lt- A magyar közvélemény akkor fi gye11 fel először rá, mikor a hires ^Végvári-versei jelentek meg. Saját nevén nem Írhatta ezeket a verseket, melyek a le' igázott magyar Erdély lelkének e-iső nagysza­bású jajkiáltásai, első költői megnyilvánu’á- sai voltak. A Végvári-versekben egyesült elő­ször Reményik költészete Erdély sorsával, hogy örökre elvá aszthatatlan maradjon tőle. Azóta megszakítás nélküli egymásutánban követték egymást legcsodálatosabb és legne­mesebben férfias költői megnyilvánulásai, melyeknek túlnyomó nagyrésze közvet'en vagy szimbolikus vonatkozásban, áll Erdély sorsával. A Végvári-versektől az „Eredj, ha tudsz“ szivettépő soraiig s a ..Sólyommadái“ Széchenyi lelki küzde meinek magasságában vérző vesgzak&szaiig szüntelenül emelkedik Reményik Sándor költői és emberi egyéni­sége, melynél tisztábbat a magyar közélet nem tud felmutatni. Magasrendü helyét a magyar iroda ómban a jövő fogja megjelölni. Az erdélyi magyarság azonban már ma tudja, hogy mit vesztett Reményik Sándorban, Lel­ke legjavának volt örökre pótolhatatlan és elfelejthetetíen része. Reményik Sápdop — a halottja A nagy költő hala a alkalmából Kolozsvár varosa gyászkerefes felhívást adót« ki. A gyáezkeretbe foglalt falragaszok szövege u következő: Kolozsvár szülötte é* büszkesége, V < g vári Reményik Sándor maghalt. Halála lesújtja az egész magyar nemze­tet, Kolozsvár városa pedig benne egyik legnagyobb fiút vcs/dclte cl. Itt dl hü/.iit tiii»k. Itt volt a niCgnáUás éviiben is. I i.»/1a Ifik»“ i//ó tnagyarságn nemes liöUé s/cte előttünk fényiét«, ragyogott. A kél- '’éjtlrcesés és elcíllggi dés «aj.jmban ver­seiből bli és ri*méu> -iigór/mr. S/otai vj gas/tahnk és bátorítottak. ErucJyé, Kolo/» váré \"lt ilc költészete, Iflk.nek csodáld los liliom luCgnyiln tkozú-ui •»/ égé»/, ma gvarság kiizkiiie*c\é >al|«k. Végvári liemciMÍk Sándort K«do/»vár városa saját halottjának t<‘k-:;ti * (Cincié »énéi is kifejezésre jultu’ja a migy költő Irâujl tiszteletét, elvesztési- felelij gyászát i s emlékének óink uiegórycsd Nug> halottunkát >"zoiubatoiL a köztem«: lő nagy kápolnájában ravatalozzuk fel, ahol delelő t *♦ órától délután (» óláig a kö­zön »ég clvomilbui ruvala’a cb’í't. Ekkor és vasárnap dé-'i 12 órától délután 2 óráig az evangélikus templomban róhatja le ke gye letét mind*tiki a «'ugv kö'tő iránt. T^meté«« október 2(> án, vasárnap dél után I órakor esz u kolozsvári evangélikus templomból, ahonnan az evangélikus te­metőben lévő családi *irkertbcn helyezzük örök nyugalomra. Kolozsvár városa ezúton biv meg mindenkit u ravatalhoz. Felkérjük Kolozsvár váios po'gúrait. liogv a tenie'és napján a gyász kifcjeBéséiil házaikra gyá-zzlobogót, vagy t,>ászfa«>o!lul ellátott neruzetis7Íuii lobogót kitűzni szi­I I»skedjenek. „Még sok szív gyújtja ót "zi.veinekiil Idő em ékét még mélyebbre tusa, A keblekbe s b*erz feltámudáaa" Kolo/fvúr, l*)1l évi októlKfi 1m, 21 e,> A temetés Reményik Sándort j váró*- r íját hn ottjá iii.k T - - K i n t i <■+> nagy pompával! ic.nCi’t el. I1j Iá Iái ól a pn!gflrmc.».tvr érlfűtr ) •» a nvuísz- fi re'iiüköt. és kö/oklitásügyi mu,iszte. t A gyű-/ /ertartúst 'l uróe/.y /o’tá.'i evangélikus [i)is|i<ik é» Járosi Andor főcsperes végzik. A temetést a város rendezi év a po'-garuUs ler úgy intézkedett, hogy az egyházi szertár lúsvjn kiviil < sak nz. irodalmi tarkaságok a u baloirboz küzdálló reformálus teológia kép v iselői larfauak rii\i<L OiébánypCt) ej» b1 izé deket A város po garaţi nfvél.r i « temető kapujában a polgármester buc*u2ta«ja <1. Akik az irodalmi társaságok részéről 1) szed­re akarnak fdiratko ni, yelc.ntkczzCnck a lö- jegyzőt irodában. Városháza, 1. em 20 sz. Szoba, szombat déli 1 óráig. A templomba nem férő közönséget ké.i a rendezőség, liogy a temetőhöz vezető utón helyezkedjék el. A menet kőiiilbelül egyne­gyed 6 órakor indul az evangélikus templom­ból. elhalad a Mátyás kii ály'téren. a város­háza előtt egy pillanatra megáll, .mitún az Egyetem- és Petői i'utrán át kanyarodik a t< DM'-tiö felé. / reríj, ha tudsz... Eredj, hu fţundolod. Ilnţty inia ti ul húrhnl ,/ nuuş t dótíon Kiirmyehh Irs: majd u sorsúd hordámul Eredj . . . Szállj, rtúnt a fecske. ítélnek, I úgy északnak, mint a viharrruitiúr, Magasából n mérhetetlen égnek Kémleld (l /ióntól, Hol fésznkralcé) t'ógvaid kibontod Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hi Helen Hiszed: n hontalanság cdukiuin Sent keserűbb, mint id eben n. Eredj, hu ezt hiszed. Hogy odakunn a világban nem ácsol A telkedből, ez érző, élő fából Iz emlékezés uj kereszteket. AVE HALOTT! Ave Halott! Az élet zug to\-ál>b, Sírok fölött, nem időzhet a láb. liyökere* nem ereszthet. A k^dvas fölé a sz'v önmagot, Mint eley en keresztet, Mint örök fejfát, nein tűzheti le. Petiig úgy volna szép. Úgy ottmaradni, niozduiatJwml, Hordozni, mint a márvány, — egv nevet, S nem bánni, virrad-e vagy alkonyul. De nem lehet. Az élet zufc tovább, S m'nt egész, nem ér soha-soha véget. Ave Halott! Az édnimenők,köszöntének Téged. AHOGY LEHET l'ogcsikorgató türelemmé!, Összeszoritott szájjal — Krisztus-követő bős próbálkxtzással, Maid daccal, lobbanóvnl. Fojtott igével és visszauyeit szóval, 'l'enyérrei, mely sima örökké. Csak a zsebben szorul ököllé — Keserű, tehetetlen nevetéssel Békülve meg akármi rendeléssel — Nem csodálkozva már — és csodálkozva . mégis, Hogy rajiunk ez is, tu is megesett: Hordoztuk, testvéreim, ezt a hordha­I tatlan Kínszenvedést virág-zó életet. Ahogy lehet . , . Megalkuvás zsoltárát énekelve, Végtelen rahmeuetben csak megyünk, Nincs semmi fegyverünk, Fegyvertelen a lelkünk lázadása, Pedig a vérünk minden csöppjc* vágy ik, Vágyik a Péter vad mozdulatára, .Amikor istenének védelmében A Málkus fülét hirtelen levágta. Kik vagyunk mi? Ó, nem az alázat, Csak a megalázottság fiai. Nemzedékek büszke hídfői közi Görbülő ivT görnyedő átmenet: Testvérein, bizony nem élünk jól mi, Nem apáinknak tetsző életet. De aki máskép tehetne helyünkben, Az vesse reánk az első követ! Minden percünk kirv?ó kiegyezés: Ahogy lehet . . . Testvérem, korcs hős, alkuvások hőse, Félbenmaradt, megmisul mondatod? EBBEN az EVBEN az UT3LSO m gyorsíró, gépíró és szépiró II taríö’yamokrs a beiraíkazáiok megkezdődtek || ^sgyaro. szÉ-g eryikEegmodernefisb siaki^koisjátsa li A Iám. vizsna és bi ongitvány. || Kolozsvár, Hitle.-tér 3. és S B kg II Fa br o-j s ka Ia eatsyyhá:-u. 1. zz* Egy sz'kra talán mégis zengve pattan Lángörvénybül, mely benned kavarog, Dagadnak benned árvizes erők, Zúdulna niagarás zuhatag: Elégedj meg, ha megtöjtes? belőle Kristálytiszta vízzel egy poharat. Visszaszorilnak, hátrább, egyre hátrább, És am t hagynak, «gyre kevesebb: Hát vesd meg lábad ott ahol megadhatsz, S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet, Szikrát a tűz bői, cseppet a foly'óból, A töredéket eltört mondatodból. Minden megmaradt árva keveset: Ahogy lehet . . . Láttad a Karsztok S2irt sivatagában A liliputi termőföldeket? Pár négyzetméter — amit a lavina. A kögörgeteg könnyen eltemet. S a Karsztok boldogtalan magvetője, A földmiv-elés madárijesztője Ezt a kis humuszt még's szereti, Kicsi kőkerítéssel keríti. Pedig sz'nte sírjának is kevés, 6, kar szíj sors, 6, karszii temetés... Te testvérem, karszti sorsodat Fogadd el. s védd meg karszti földedet, , Azt a sírodnak is kevés humuszt, í Azt a pár négyzetméternyi helyet, S azt a felséges Isten-lábnyomot, Mit a lavina minden rohama Eltörölni még sohasem tudott. Védd ezt a talpalatnyi telkedet, Cserépkaitcsódat és tűzhelyedet, Utolsó darab szárazke-nyered! De azt aztán foggal, tíz körömmel. Démoni dühvei és őrült örömmel — Ahogy lehet . . . Ahogy lehet ... 1 lelked csillapuló vihuráruik Észrevétlen ezer uj búig ja támad. Siivit, sikolt, S az emlékezés keresztfáira, Téged feszit o honvágy és u bánat Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitle ezÁ. Ki rab hazulxm élni nem tudott. De vállán égett az őrök kereszt S egy csillag Zugon fele mutatott. Ha esténként a csillagok I iirödni a Márvány tenger be járlak. Meglátogatták az itthoni árnyak, Szolid emléke: eszeveszett hordák, A szivét kitépték, S hegyeiben, tengereken túlra kordiák Eredj, Iga tudsz. Ha majd úgy látod, minden elveszett: J Inkább, semmint hordani itt a jármot, Szórd a szelekbe minden régi álmod: Ha úgy látod, hagy minden elveszelt, Menj őserdőkön, tengereién túlra Ajánlani fel két munkás kezed I Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten, 1 Mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: Jui-e nelzem egy nyugalmas sarok,. De itthon maradok. Leszek öAö szu az idegen fában, I Leszek az alj a felhajtott kupában. i Az idegen vérben leszek a mereg; Miazma. láz, vagy lappangó mi féreg. De itthon maradok! Akarok lenni a halálharang, Mely temet bár: halló fülekbe cseng És lázit: visszavenni a mienk! Akivok lenni gyujtózsinór, A kanóc része lángralobbanl vér, Mely titkon izuszik tirszáz évekig Hamuban, éjben, Mig a keservek lőporához ér És akkor .. J! Még nem tudom: Jut e nekem egy nyugalmas sarok, De addig xxirju a száraz jegenyén: Én itthon maradok. TÉLI RÓZSATO Láttatok-e már téli rózsatöt? Csak száraz bot Tövises bot. S még hozzá nem *s egyenes. Láttátok már a csüggedt mozdulást, A fáradt ivet, melyben meghajolt? Virágait: a mult nyár színeit, A mult nyár illatát Elvitték, elszaggatták százféle. Jutott belőlük menyegzőre, Lobogórudra, Koporsó fölé. Azután csend lett, lehullott s hó, S a téP rózsatő Elrejtette fejét s föld alá. Hiszitek-e, Hogy az a sok-sok piros rózsa E szegény, száraz indából fakadt? liiszitek„er , Hogy ez a szűrős, tövis-tele bot Egyszer még kivirágzik? Hiszitek-e, Hogy fog még teremni piros rózsát. Lakodalomra, Lobogórudra. Kopja hegyére, Koporsó fölé? Hisztek-e még a véü rózxatóben? í HLi&áek-s jbomsfifL?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents