Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)

1941-10-24 / 244. szám

_ £

wrrwnrwr- ^wi »fi9»vr n

Thury Lnjos rtpvriţa:

Thury Lajos, a kitűnő hírlapíró é>' ktiúrú erdélyi körútjáról riporj.soro xatlnui számot he a budapesti I>ti Újság hasábjain. Az alábbiakban hö /ötjük a gyu'ut magyar gaz-dák helyzetéről szóló beszámolóját:

GYALU, 1Ö41 október hó. Az iskolapadokban felnőtt emberek ülnek, termetes, bajuszos, nagyrészt meglehetősen ko ros gazdák, a kalotaszegi nép bőrszegélyes. ké-k gyapjuujjasában Kalapjuk előttük hever a pad tetején, ők maguk hé- nyelmetíenüd feszengenék a sziik ülésben. A bejáratnál, a fail nf-Vlett négy vagy öt asszony álldogál, csöndesen meghúzódva. színe« ünneplőben. A táblánál l'usa Gábor dr. országgyűlési képviselő áll, krétával a kezében és a nagy I betű Írását gyakorolja. Egészen szép belüket ir, cifra kacskaringókkal. Örül. hogy ilyen jól megy a dolog, hamarosan mégis leteszi a krétát, odamegy a gazdák hő/é, beül az egyik padba és megkezdi a beszélgetést. Kinek milyen kívánsága, panasza. elintézetlen ügye vml, milyen az általános helyzet Gyalu községben most. egy esztendővel a felszabadulás után?

A falusi enÜKtrek komolyan néznek Tusa képviselőre, aztán egymásru bámulnak. egy darabig senki snu mozdul. Sen ki setn tudja még, mivel lehet előhozakodni. mit szabad szóvátenni. Kimúlik Lét-három perc szótlan töprengésben, mig végül a legutolsó pádban feláll egy bar ininc*karniinchét éves szikár férfi és haton;* an kihúzva magát, jelentkezik. Sze retno bizonyos útbaigazítást kapni a telekkönyv- ügyére vonatkozólag, mert már régidő óta nagyon bizonytalan a helyzet És utána sorra jelentkeznek a többiek. Abból, amit egyszerű szavakkal, nagvon világosan és áttekinthetően elmondanak, fokról-fokra kibontakozik ezerkétszáz magyar ember életének huszonkét küzdelmes esztendeje a román uralom alatt és az a sokféle probléma, amelyeknek megoldásán az elszenvedett sébek begvó- gyulása. nyugalmasabb, jobb életük megalapozása múlik.

Bal van a telekkönyvvel

A telekkönyv az első probléma. A le- lekkőnyv olyan bonyolult, hogy akárki .akar valamit, nem képe* azt kitisztázni. Már tizenöt esztendővel ezelőtt úgy összezavarták a telekkönyveket, hogy a gye- lui ember nem tud fedezetet kapni semmiféle kölcsönre, mert nincs rendben a to^kkönyve. Most, hogy az emberek szeretnének egyegv fejőstehenet, vagy igás- aílatot beszerezni, hozzáfognak, hogy egy- egy gazdasági gépet vásároljanak, mírn beleütköznek a telekkönyvbe. Gyalu határa vagy háromezer katasztrális hold, háromezerhatszáz főnyi lakosságából körülbelül ezerkétszáz a magyar. A háromezer katasztráUs hold földből kétezer holdat elvett a román földreform és oda adta a román parasztoknak, legnagyobbrészt nincstelen napszámosembereknek. A magyarok kezén nagyobbrészt csak olyan magi» hegyoldalban fekvő, nehezen hozzáférhető parcellák maradtak, amelyeknek komoly hasznát nem lehetett venni. Kereskedni állattal, fával kupeckedni nem volt szabad a magyarnak; ugyan elképzelhető, milyen keserves harcot kellett vívni a sziklás, sovány földdel, hogy ezek az emberek egyáltalán életben maradhassanak és megérhessék a felszabadulást. A földreform eredményeit viszont nem vezették be a telekkönyvire. A fö-d- hözjuttatott románok legnagyobb része egyáltalán nem tudott gazdálkodni, mert nem volt hozzá fehrerelese, igás állata, szakértelme srvn; ezek az emberek eladrr- gattáh a főidőiket egészben, vagy kisebb egyhotdas, félholdas dnrabolthan. Ezeket az eladásokat sem vezették be a telefz- hönyvbe. Most azután olyan teljes a kavarodás, hogy senki sem tudía biztosan megmondani, melyik parcella kinek a tulajdonába van.

A románok a legutóbbi időkben már hozzáfogtak a telekkönyv rendbehozásá- 9ioz olyan mődezer szerint, amelyre még

Igazi RBnyvslRer

V.-IR kiadása jelent «133

HITLER: HARCON

eimü könyvének, A ,Mein Kampf“ magyar kiadása, szép kiállításban vá'ío- zatlanul fűzve 7 50 pengő, dszk ütésben

9.20 pengő. — Kapható az

EHeßzsk Sjör^s&o íj frn

Mátyás király-tér 9. Vidékre utánvétté isazonal szállítjuk. Kérjük az eszi kö.,yv- 1 jdonságok díjtalan nagy jegyzékét.

mondták mit fánkot é. i hozzáfogUtk a munkához. Dolgoztuk jo tininkig, dr mák annyi haszon kát belőle. hogy ning job btm összezavarták ti telekkönyveket.

A román földreform „áldásai“

A román földreformnak külön fejezete Gyalun az, lmgy a határ egy részéi oadaadták llidegszamos román Tikosainak, mert Gyalun már nem találtak elég román igénylőt. A hideps/amosiak közölt gazdálkodó ember jóformán egy sem volt, valamennyien napszámosok, zsellérek, nincstelen emberek voltak Földjüket a legtöbben egyáltalán nem tudták megművelni, legelőnek, vagy ugarnak hagyták, óvek hosszú során át be ntm vetették, meg nem trágyázták. A vételárat, a törlesztést senki sem követelte rajtuk, mindössze néhány fillér adót fizettek egy-egv földdarab után. Most. tavasszal már elhagyottan állott jóformán az egész határ, j a Reszt ős-dűlő és a Lomezái vidéke, a ro- j mán földhözjuttatuttuk a határon túl ma- j ladtak. A gazdasági felügyelő ezután magyar gazdáknak adta haszonbérbe az elhagyatott földeket kai ászt ralis holdanként egy métermázsa buza bérért. A végképpen elhagyott, gondozatlan földek most alig teremnek valamit. A gazdák egymásután panaszolják, hogy hiába kínozzák a nehéz munkával a lovat, vagy az ökröt, hiába törik magukat egész házak népével, termés alig van. ívek munkája kell ahhoz, hogy ezeket a földeket újból termővé tegyék. Az idén az árvíz is keservesen pusztított azon a vidéken, a sár jut elvitte az első áradás. A bér elengedését kérik, mert bizony rucgn tudják megfizetni a legjobb akarat mellett *em Fizetünk mi szívesen, ha lesz termés, — mondják egyhangúlag de addig nincs miből.

Hogyan gazdálkodnak a románok

A terem végében állok három vagy négy gazdával, köztük azzal a szikár emberrel, aki szóvátette a telekkönyv visz szásságait. Elgondolkozva hallgatják 1 u-a Gábor dr. felvilágosításait, hogy a telekkönyv ügyében már készül a komoly rendezés, a földkérdést is rendezni fogja egy törvényes intézkedés, ameJy rövidesen megtörténik. Amikor a képviselő befejezte szavait, megkérdem az emberektől:

— Hogy' ment a2 adóztatás a román időkben? igazságosan, egyenlosen vetet ték ki az adót?

Rám néznek, nagy csodálkozás látszik az arcukon, talán némi részvét is az idegen iránt, aki még ennyit sem tud az érdél yi életről. Szomorúan legyintenek:

— Dehogy is kérem Fizettünk mi három annyit, sokszor négy annyit is, mint a románok, ők még azonkívül szakadatlanul kapták a kölcsönöket is beszerzésre, gazdálkodásra, házépítésre. Végcsvé- gig a falun minden valamirevaló, csinos uj ház az övék, nekünk csak a kínlódás maradt.- — A románok hogy gazdálkodnak?

— Bizony aeni a legjobban. Elég furcsán csinálják a dolgot, nem is könnyű őket megérteni,

A furcsaság, amint a következő rapszo- dikus egymásbakapcsolódó és egymást ki egőszitő megjegyzésekből kitűnik, valóban nagyon feltűnő A román béres vagy napszámos rendszerint szorgalmas, munkabíró, hiszen azért is hozattak a régi urak nagyon sok esetben román jobbágyokat háborúban elnéptelenedett birtokaikra. A román gazda viszont irtózik a munkától, legalább Cyalun ezt látták a magyarok az elmúlt huszonkét év alatt Évről-évre felszedték a különböző kölcsönöket, állami támogatásokat, ezenkívül kereskedtek fával, terményekkel, ;» földjükre jóformán soha sem mentek ki. A munkát magyarokkal végeztették nagyon kicsi napszámért vagy részesedésért; a gyalui magyar keserves éhbérert maga müv-elte meg a földet, amelyet elvetünk tőle — a román gazda számára. Az emberek most már nem bánják, meg nyugodva beszélnek erről is. Legalább volt miből kenyeret szerezni és kenyeret adni a családnak is, legalább életben maradhattak igy. Csak most, a legutóbbi hetekben látni néha egy egy gazdát, hogy kimegy szántani a halárba vagy fát vág az udvar végében. Most. hogy ilyen nagyot változott a vdá2. lassan megint visz- szaszoknak a munkához.

Az EMGE tanfolyama

—- Hát a magyar gazdák hogy dolgoznak? — érdeklődöm tovább.

Az emberek egymásra néznek, senki sem siet felelni a kérdésre, aztán valaki azt mondja: jobban,

— Volt nálunk mezőgazdasági, tanfo lyam — mondja a fiatal gazda, aki álla* lában hangadó egyéniségnek látszik. 1937 teléu tartotta a tanfolyamot az EMGE. azóta sok minden megváltozott nálunk.

— Igen. azt nagyon megérezziik — mondja egy idősebb gazda is. — Régebben nem is hittük volna, hogy olyan sok mindent meg lehet tanulni.

Negyven ötven hallgatóin volt a tanfolyamnak. amelyen az EMGE Kolozsvárról kiküldött szakemberei tartották az előadásokat. Gyaluiak talán tizenöten voltak, a többiek a környékbeli községekből jöttek be. Azért nem jöttek többen, mert a gazdák nem bíztak a városi urak tudományában. Tudják ők. hogyan kell ezeket a köves földeket megviivélni, hiszen ebből és ebben éltek már a dédapáik, nagyapáik is, nem lehet az ilyesmit könyvből megtanulni és tanfolyamokon előadni. És akik mégis eljártak a tanfolyamra, hamarosan megél tették, hogy bizony * ok ttjai kell megtanulniok. A tan íolyamtfti hallották először, hogy a kukoricát nem szabad feltölteni, ott értették meg. mi a különbség termésben, ve- tőmagfelhasználásban a gépi vetés és kézi vetés között. Megtanultak a tarfcóazáttt£* fontosságát, megiarnei kedtek az állati »zervozettel, annak beíró funkcióival, a/ állat fehérje é* z«ir*ziikaéglcttn el, a he ly» éa helytelen takarmányod -ul. 'látón né gyen-öten voltak, ultik komoly, lel kés buzgalommal fogtuk hozzá a tanfo. lyarnon hallottak értékesítéséhez. A falu lakosságának zöme először kineveti*- őket, az emberek kijártak a fcltöltctlen kukoricatáblákhoz és jól mulattak a sze renosétlen reformereken, akik igy tünkr< teszik a termésüket. IIolakuritárnál pluszé. látniuk kellett, hogy az újítóknak van igazuk, az ö termésük jobb is, szebb is u réginwdim'il. Lassanként, átvették az uji 1 ásókat a szomszédaik, aztán a távolabb gazdák is; ma már minden magyar ugv gazdálkodik a gyalui határban, ahogyan négy esztendő előtt tanulták. Azt mondja az egyik időoebb gazda:- Az én tizenkét holdamnál olyan ez kérem, mintha évenként harmincezer lejt. vagyis most a magyar világban ezer pengőt kapnék ajándékba. Annyival több terem, annyival nagyobb a bevételem.

Es most az eddig elért eredmények után tele vannak készséggel és jóakarattal, hogy még többet tanuljanak. Együtt vannak mindig, jóformán nap-nap után a gazdakörben, megvitatják, milyen mun kát kell elvégezni, mik a világesemények.

! mi várható a termények, vagy állatok ér 1 tőkésítésé terén és hogyan viselkednek a falubeli románok. Egymáshoz törődtek, összeszoktál: az elrnnll huszonkét észtén- dö alatt, amelynek során ugyanaz alatt ! a nyomás alatt éltek, ugyanazokkal a gondokkal, bajokkal küzdöttek. Egységesek, azonkívül haladó szelleműek, életerősek, munkaképesek is. Nagyszerű erű berfajta ez, telve értékes jótulajllonsá gokkal, egészséges szellemmel. Az ui magyar életei teljes bizalommal építhetjük rá erre a falusi magyarságra, amely d jövendő boldogulásunknak legszebb, leg biztosabb záloga ...

Hyirő József Weimarban

Németország szellemi kiválóságai minden évben megrendezik Weimarban az „irók hetét“. Ezeken a napokon meg- v:tatják a német irodalom időszerű kér déseit. Találkozót adnak itt egymásnak a Harmadik Birodalom irodalmi életének kiválóságai és a személyes kapcsolatok melegsége nagyon sokszor ktfia- tással van a jövendő célkitűzéseire. Ezekre az ir6i napokra a baráti álla. mok ktpvselőif is meghívja a német birodalom. Ebben az évben Magyarország képviseletében Nyirö Józsefet ér te az a megtiszteltetés, hogy Némedor szag vendégül látja a weim-ari napokon.

Nem keit külön kiemelnünk ennek a meghívásnak jelentőségét. Minden ma gyár ember átérzi, hogy milyen elisme rést és megtiszteltetést jelent a német birodalomnak ez a választása. Nyirö József lesz az egyetlen magyar iró, ak* hazánkat Weimarban képviseli. Nyír? József személyében olyan emberre esett a választás, aki nemcsak a magyar iro dalmat képv selí méltó módon hanem egyben szőkébb hazánknak, Erdélynek egyik legigazabb fia és igy rajta keresztiül a felszabadult orszáigrész iro daimának is szólott a német birodalom megbecsülése. Örömmel és szeretette! közöljük a beszámolót Ny:rö József meghívásáról. Hisszük, hogy wermari tartózkodása alatt személyes ismeretsl gek során olyan baráti kapcsolatokat szerez, amelyek még meghittebbé te sz k a hagyományos német—magyar kulturális kapcsolatokat.

STATA RI AUS ŢA RG YALÁS M’ARO v VÁSÁRHELYEN. Marosvásárhelyről jelentik: A marosvásárhelyi törvényszék rögtönitélö tanácsa pénteken délelőttit étkezik Czápa Albert Tanctcs községbeii 24 éves cigány felett, aki okióber 14-én éjszaka egy cséplőgépről ellopta a szíja hat, majd 0 gépet felgyújtotta, A cséplő* gép porráéeett és a tűs « közelben l-evö gabonarasztagokat is elpusztította.

TERMÉNYMAGVA KBÓL ÖSSZEÁLLÍTOTT KORMÁNYZÓ-KÉPET KÉSZÍT KOLOZS VARNAK EGY MISKOLCI MŰVÉSZIÉI ROS. Lahita Ernő miskolci festőip.iros. Kitr pataija visszatérésekor terményrvagvakhá! összeállította vitéz rutgybanym Horthy Mikit ? arcképét. A kormányzó elfogadta c folaján lolt képet s kihallgatáson megdicsérte a mii vészt. Lahita Ernő nemrég elkészült másodó hasonló alkotásával, melyet Borsod tármeg- t vásárolt meg. Az. egyébként portré festésben ! jártas művész-iparos most hcrrmculik hasún:- I munkán dolgozik. Most készülő képét Kolozs I várnak, a iegaeşşobk KÍmaséfí városnai, í tyúxli# pd,

I

Kalotaszegi gazdák között, akik aj életre készülnek a kisebbségi idők harcai után

élénken emlékszik egész ErdéJy magyar népe. Mindenekelőtt Összeszedlek a községben másfélmillió lejt, körülbelül négy- venötezer pengőt a telel;kön)-v felülvizsgálásának költségeire et természetesen elsősorban a magyar gazdákat terhelték meg a költséggiel. Körülbelül húszezer pengő értéknek megfelelő lejösszeget voltak kénytelenek befizetni a gyalui magyarok, könnyen elképzelhető, milyen súlyos megpróbáltatást jelentett ez a megterhelés a földhözragadt szegény, a mindennapi puszta kenyérért is keservesen megkinlódó emberek számára. Ezek után megérkezett Gyalura három uriem- fjerféle, akik telekkönyvi szakértőknek