Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-14 / 235. szám
1941 o*tú»*t 14. iiajjjnnr'iiiiifü BLLBN ZÉK Mmwwmaiümtmm B Hogyan él ma az erdélyi magyar társadalom Î í'i I 1 1 11,11 'H"T 1 >i|«işi|)Wiţ.ş«|iij»i|i‘ynWFMffTTfflBn»nTTrr‘Tn‘T ' *"1*“11""'ff1S- -ÄJPA' "JOI J. J.v'rtÄPafani.JXV)MaMefTVJMÄl"WIM9C.W Köztisztvise főink Igyekeztünk beszélgetést folytatni minden hivatali ágazatban anyaországi köztisztviselőkkel. Nem helyénvaló, hogy az összes nyilatkozatokat ismertessük, mert eddigi összefoglalásunk elég világosan kifejezd azt az álláspontot, amelyet az anyaországbeli tisztviselők kép viselnek az erdélyi kérdésekkel és az erdélyi élettel szemben. A nyilatkozatok mindegyikéből kitűnik, hogy az anyaországbeli tisztviselők az erdélyiek rovására írják, ha a közszeJlemben valami hiba van. Mielőtt rátérnénk az erdélyi véleményekre, szükségesnek tartjuk, hogy egyik legtekintélyesebb közéleti vezetőnket is megszólaltassuk. Nem volna ugyanis teljes az anyaországbeli, tisztviselők megjegyzéseinek ismerte lése, lia nem kérnénk nyilatkozatot olyan vezető tisztviselőnktől ist. akinek naponta alkalma van úgy a közönséggel, mint az alantas hivatali közegekkel a legapróbb kérdésekről is tájékozódást szerezni. Ezért kértük arra dr. Keledy Tibort. Kolozsvár polgármesterét, hogy nyilatkozzék tapasztalatairól, közel egy éves kolozsvári hivatalos működésének eredményei alapján. Polgármesternek lenni nagyon nehéz dolog a mai világban. Erdély vezető városában különösen számolni kell a megoldásra váró közéleti feladatokkal. A polgár mester a városi közigazgatás vezetője, elsőrendű feladatának tartotta, hogy a kolozsvári közönség minden ki vánságát megismerje. Többször figyelmeztette a város tisztviselői karát, hogy a lehető legnagyobb megértéssel hallgassa meg a közönség kívánságait és minden jogos kérést a lehetőség határain belül intézzen el. Kolozsvár polgármestere az erdélyi emberről és az erdélvi közvéleményről a következőket mondotta: — Téves az a megállapító?, hogy az erdélyi emberek bizalmatlanok. Lényegbe vágó ellentét van a tartózkodás és a bizalmatlanság között. Erdélyben nem szokás a hangos külső áradozás Legtöbb embernek nem tér mészete, hogy első pillanatban a legnagyobb melegséget mutassa azokkal szemben, akiknek tisztviselő értékeit és emberi tulajdonságait még nem ismeri: tökéletesen. Egyet azonban el kell ismerni: az erdélyi ember és az erdélyi tisztviselő tartózkodásában is feltétlen bizalmat előlegez az elkövetkezendő munkára. Nem fogadja tehát rosszindulattal azokat a hivatali vezetőket, akik az anyaországból kerültek ide és hasonlóképpen figyelemmel várja anyaországbeli és vele egyenlő beosztású hivatali karfásainak működéséi. Ez a bizalom olyan érték, amelyre támaszkodni lehel. Ha a tisztviselő *á" s7olgált a bizalomra, tapasztalhatta, hogy teljes mértékben számíthat az egész tisztviselői kar munkaerejére és támogatására. — Ezt a gondolatmenetét tovább vezetve, eljutunk az erdélyi ember lelkivilágához. Erdélyben inkább befelé élnek az emberek, mint kifelé. Szerénység jellemzi őket az anyagi igényekben. Fogékonyak viszont minden kulturális és szociális megmozdulással ^zeniben. Olyan erények ezek, amelyeket minden magyar embernek értékelni keli. Én a magam részéről sohasem láttam különbséget az anyaországi és erdélyi tisztviselők között, A városháza falain belül ezek az állítólagos ellentétek sohasem találtak otthonra. Felfogásom szerint az anyaországi és erdélyi magyar ember között éppen any- nyira nem szabad különbségnek lenni, mint a különböző keresztény hilf el erezetekhez tartozó magvarok között. Keledy Tibor polgármester a továbbiakban az erdélyi tisztviselők mimkateljesilő képességéről nyilatkozott. Megállapítása szerint az erdélvi tisztviselőket fel* tétlen szorgalom és nyiltfejüség jellemzi. Számtalanszor meggyőződött arról, hogy az íróasztalon tuJ is. gondolkozik. Megtalálja a jogszabályok közölt azt a leheíusé" get, amellyel a kisembereken segíthet •— Legjobb véleménnyel vagyok erdélyi hivatalnok kartársaimról — hangsúlyozta többek közölt. — Szorgalommal igyekeztek elsajátítani a városi közigazgatás összes jogszabályait. Sokszor nagyon sok tanulásra volt szükség, ami szabad idejüket is igénybe vette. Jóindulatukra és igyekezetükre ez a leginkább jellemző. Napjainkban minden városi hivatalban túl vanuak terhelve munkával a tisztviselők. Olyan sokféle teendő nehezedik a városi hivatalnokokra, amelyek a legkisebb munkakörben is száz százalékos embert kivannak. A városháza tisztviselői a legnagyobb lelkesedéssel végzik a rájuk bízott feladatokat és tökéletesen ismerik már az ügykezelési szabályokat. ♦ Egyik legfontosabb kérdés volt, vnegérdeklődni a polgármestertől, hogy a közönség részéről milyen magatartást tapasztalt? A polgármester véleménye egyben a városi tisztviselők tapasztalatainak kifejezője is. Na ponta jelentések futnak ugyanis be a polgármesteri hivatalba. hogy a különböző ügyosztályok mit tapasztaltak a közönség viselkedésével kapcsolatban. Nagyon jól tudjuk, hogy a közönségnek alkalmazkodni kellett a rendkívüli idők! iöz. Kolozsváron is voltak például hónapok, «símkor a közellátás terén bizonyos nehézségek mutatkoztak. Polgártársainkkal vaió beszélgetéseink közben is érezhettük ezt a hangulatot. A víro« hivatali gépezetében különböző rendjeleteket kellett érvénybelépletni. hogy a kÖzellát^s terén mutatkozó nehézségeket ki' küszöböljük. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a polgár- ,*i ester a küreikeeőklN«» — Minden hivatali vezető tudja, hogy a mai rend kívüli időkben a közönség fegyelmezettsége százszorosán póbára van téve. A közönség helyzete nehéz. Beit* kell illeszkednie a rendkívüli helyzet állat adódó nj viszonyokba. Számtalan olyan rendeletét kellett hozni a köz érdekében, amelyek apróbb krnyelmetlenségekkel járnak. Kormányzatunk azonban minden esetben hang súlyozta* hogy magasabb nemzeti érdekek követelmény e ezeknek az intézkedéseknek betartása Meg kell érteni mindenkinek, bog)' nem élünk olyan viszonyok között, mint béke idején. Az európai háború kellős közepén legfontosabb érdek a takarékosság. A kolozsvári közönség feltétlen emelkedett közületi szellemről tett tantr ságot. Ez a közületi szellem nemcsak állampolgári hűségének és feltétlen lelkes magyar érzésének bizonyítéka, hanem egyúttal magasabb kultúrájáról is tanúságot tesz. — Elkerülhetetlen volt természetesen, hogy a közönség egyes rétegeinek részéről ne mutatkozzanak bizonyos türelmetlenségek. Azl is el kell ismernünk, hogy az ilyen türelmetlenség egyes esetekben jogos és indokolt volt. Főleg az egyes intézkedések gyakorlati lebonyolításánál, vagyis a közön-ég kiszolgálásával kapcsolatban történhettek panaszok. Ezt kiküszöbölni legkönnyebben a tisztviselő türelmével lehet. Ezért figyelmeztettem mindig a városháza összes * hsat viselőit, hogy a közönséget a legnagyobb udvariassággal kezeljék. Minden kívánságot és a legkisebb ember panaszát is hallgassák végig a íegfokozotlahb megértéssel. . Megállapít á som, hogy a közönség megértése akkor a legnagyobb- fokú, ha feltétlenül érzik a tiszt viselő részéről a jóindulatot. Ebben az esetbon a polgárság még azt is inkább elviseli, ha valamely kérdésben esetleg várakoznia kell. Át érzi a hivatalnok magyarázata alapján, hogy nem mindig az ügykezelés hibája az esetleges késedelem. Nem mindig a hivatalnok az oka annak, hogy egyik pillanatról a másikra nem lehet teljesíteni az ügyfél kívánságát. Városunk tisztviselők arának, az a tapasztalata, hogy nem sikerült volna ilyen simán áthidalni a helyzet adta nehézségeket, ha a közönség részéről nem tapasz (altunk volna teljes méltánylást és megértést. ♦ Tárgyilagos és feljegyzésre méltó Kolozsvár polgárin e,st erének megállapítása a közönség ftgyelmezetteógé ről és az erdélyi kérdésről. Ebben a felfogásban megvalósul mindaz az óhajtás, amil az erdélyi magyar sajtó és a ..bennszülöttek14 eh árnak a köztiszt viselői kartól Elvárják elsősorban azt is. amit a polgármester erőteljesen hagsulyozott, hogy a tisztviselő valósággal le,stvéri együttérzést tanúsítson a közönséggel szemben. A fel- szabadulás utáni első hónapokban ugyanis az adott a legtöbb vitára alkalmat, hogy egyes közhivatalokban hiányzott az a barátságos légkör, amelyet az állampol gárok a huszonkét éves kisebbségi sors után jogosan elvárhattak volna. Ezek a panaszok nem vádoltak egy* irányban. Amikor ilyen panaszokat hallottunk, nemcsak uz ..anyaországi“ tisztviselők viselkedéséi tették bírálat tárgyává, hanem éppen igy vonatkozott ez „bennszülött“ tisztviselőkre is, akik velünk együtt élték végig a kisebbségi sors nehéz éveit. Ezért volt szükség a liirelmességre és méltányosságba való intésekre. Abban a pillanatban ugyanis, araikor a közönséget „felülről kezelik'', máris kialakul az az önkéntelen lelki visszahatás, amely káros lehet a magyarság egységére. Erdély magyarságának most a legkisebb faluban is úgy kell tekinteni a közhivatalokat, ahova bizalommal lehet bármilyen útbaigazításért, vagy felvilágosításért fordulni. Legyen tehát a hivatali tisztviselő akár anyaországbeli, akár erdélyi: azzal járul házzá legjobban az erdélyi egységhez, ha mindenkit udvariasan és türelemmel fogad, aki hivatalában felkeresi. Legjobb tehát megmaradni a régóta bevált és annyiszor újra előhozott hivatali elvvel, hogy ..nem a közönség van a hivatalnokokért, hanem a hivatalnok 3 közönségért“. Ne várjon tehát egyetlen tisztviselő sem magyar emberhez nem illő bajbókolást vagy túlzott alázatot polgártársától, elégedjék meg a kötelező udvariassággal. Ha a törvénytisztelet és az udvariassági szellem megvan a közönségben, akkor magától értetődik, a hivatalnok részéről kijáró tőrei mess ég és megértés. ♦ Keledy iibor dr. polgármesternek a közönség és hivatalnok egymáshoz való viszonyáról való megállapításait állandóan szem előtt tartva, az egyik legfontosabb erdélyi kérdést is megoldhatjuk. A polgármesterrel való beszélgetés befejezéséül azt kérdeztük, hogy mi a véleménye a huszonkét éves kisebbségi sors után az erdélyi tisztviselői kar és a közönség általános kulturszin vonaláról: — Mindazokban, amiket a kérdésekre eddig válaszoltam. önként adódik ez a felelet is Minden váraké zást felülmúlt, hogy Erdélyben milyen ..nwgas magyar kuhura van". Az ért ék fit és a jószándékot itt feltétlenül megbecsülik és ehez az erdélyi jellem vonáshoz bizalommal fordulhatnak azok is, akik nem Erdélyből származnak. ♦ Ezzel he is fejeztük a riportsorozatnak azt a részét, amely az anyaországi köztisztviselőkkel foglalkozik. dalán ..í átnyújtottuk“ a témát. ÍJ& í-ppc.n c/ « legfontosabb erdélyi kérdés, amely könnyen végzete* méret* kel öllhetett voLna. El kel! tüntetni a magyar túriad» tómból az „anyaországbeli“ és „bennszülött erdélyi méh atár ozást. Nagyon sok nézeteltérésnek alapvető okai »üt kell keresni, hogy jószúndéku emberek sokszor hr; zan sajnálatos tévedések miatt félreértik egymást. csületeaen és férfiasán járunk el akkor, ha az orvosol ható tévedések okait kutatjuk és módot adunk műaden kinek véleménye szabad nyilvánítására. ♦ Visszapillantva az anyaországi tisztviselők nyilatkozataira, a legt ár gyi 1 ago sa bban meg kell állapítsuk, bog csakugyan bele akarnak illeszkedni az erdélyi életbe. V á. ják azokat az erdélyi kezdeményezéseket, amelyek, a tökéletes társadalmi közeledést megvalósíthatják. Nem lehet rosszaéven venni egyetlen anyaországi tisztviselő tői sera, ha önmaga nem jelentkezik a különböző erdélyi egyházi, vagy társadalmi megmozduásokban való rész vételre. Előfordulhat ugyanis, hogy ezt éppen mi. érdé lyiek félreérthetnénk. Olyan lélektani kérdésekről vita kozunk most, felszabadulás utáni erdélyi életünkben, amelyeket a legnagyobb tapintattal kell kezelni. Soli» sem az egyén, liánéin a közösség szempontjaiból kell kiindulni. Egyházi szerveink és társdalrai egyesületeink tehát az egész magyar nemzet érdekét szolgálják, ami kor kezükbe veszik az összes itt élő erdélyiek megszer vezését. Mert erdélyiek alatt — nem győzz«**, elégg- iamételni a kifejezést — midazokat, együttesen értjük, akik a jelenlegi erdélyi életben szerepet játszanak, Milyen a körtisztviselő helyzete a társadalmi együttélésben? Többre tartja-e magát többi magyar polgártár sánál? A tisztviselők együttesen azt állítják, hogy nem. Ezt egyformán kijelentették mindazok, akiket az anya országbeli tisztviselők közül kérdeztünk meg és hasonló határozottsággal állították az erdélyi származású tisztvi selők. A közönségnek sok tekintetben mégis az az érzése, hogy egy' év alatt kiéleződtek a társadalmi különb ségek. Az sem véletlen, hogy ezeknek a társadalmi különbségeknek okát a rangnak túlságos éreztetésébe« keresik. Nagyon sok köztisztviselőben minden rossz szándék nélkül érezhették ezt a hibát azok. akik a magánéletben összeismerkedtek velük. De csodálatos átváltozást lehetett tapasztalni regi emberek magatartásában is. Helytelen a címzések és külsőségek kihangsuiyo zása. Ennél a szempontnál a legérzékenyebb az erdélyi magyar. Iti lehet a leggyakrabban hallani, hogy „huszonkét esztendő után Erdélyben nincs szükség a magyar és magyar közt való külső különbségtételre'4. Gon dolkozzunk mindannyian a kérdés megoldásán. Mondjon le minden hivatali vezető arról, hogy esetleg ineglegyez- geti hiúságát a „méltóságos uram“ megszólítás kellemes csengése. Azoknak a nevét, akii*; kikérik maguknak a hizelgésszámha menő és unos-untalan elhangzó fölös címzéseket, valósággal ellenállhatatlan erővel népszerűsíti a közvélemény. Hivatkoznak rájuk, mint olyan ein berekre, akik egészséges szellemet akarnak bevezetni így volt ez amikor Teleki Béla gróf az Erdélyi Párt nagygyűlésén az egyik székely gazda felszólalása alka! mával visszautasította a „méltóságos“ címzést és ezért állítják példaképül erdélyszerte Keleméfi Lajos profes-' szór szerénységét. Hála Istennek ez- a szellem egyre jobban terjed. Lassankint mindenki magáévá leszi. Ekkor pedig el fog tűnni az erdélyi életnek az a hibája, amely ma még mindig sok he!ven káros megjegyzésekre ovnji lehetőséget. Végh József l'eg\-{rrrel piszkálják ki ö bunkerek1**1, a vörös katonákat. ti ti b
