Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-06 / 204. szám
íSő! ysi 958 SzerkesílSsée és KiBáéhiíaisl: Kelemét. {UfiPÍTníTS* íóKaí-otca IS., I. emelek Telelőn: lí—ö3. Hronréa: „ ^ ™ Ä ífiyet£ffl-tstca e. szám. íelefen sz.; 29—23 u fl K I H H MIKLÓS LXií. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM. SZOMBAT R!adótn!aÍdono3: PflLLSS R.‘T. Kolozsvár. Ilőíizatési árak: havonia 2.73. negyedévre 8, félévre 18, egész évre 32 csalik ÍXJ-Zz.-yirncscr^epsn tpszsyrmsamihns'.-ar- \ ;*aa. ■ —. .. . -. SESSSagaBSKS: EEE3®£íS KOLOZSVÁR, 1941 SZEPTEMBER 6. asatBtaasaasssssmsaisWBemamataataaBaámasűItÉBimtitxt^BegauaamamesáesaaBSBSsssBtsaaa MEGKEZDŐDÖTT LENINGRÁD OSTROMA MefféF&emeltfiJk Irta : Vita Sándor A A visszatérés napjaira emlékezve, ■sn-il Jetnek ne jutnának eszébe azok a s?a- ,>fav vak, amelyeket Becsből hazatérve, ta- \iay v&iy augusztus 30=án éjjel a Keleti- '{ízq pályaudvaron intézett a? örömtől uj* ■§/ioj joítgió nemzethet Teleki Pál miniszter- öfijfe> tűnők. Figyelmeztető, józan, szinte hi* gob deg szavak voltak: „Most dől el, hogy gsm megérdemelte-e a nemzet azt, amit ka* ííoq pott...“ ft ‘ ' Megérdémeütülk-e? A tavalyí „fefe- rrfef) deími ősz“*re való emlékezés során a zííal lelki Ismeret parancsolja, hogy ide belief fele nézzünk, a magunk portája felié. e-Iá él-e még bennünk a hűség eszrraénve- ízísii írekhez? A kisebbségi életben kibonta- ■íojí kozott magyar erőt oda tudtuk-e ered- lőnr ményesen állítani a magyar országépi- zot tés szolgálatára? Átéreztük-e mind:g az lobi idők felelősségiét? Nem telf-e sokszor döf több örömünk a gáncsoskodásban, dii- £Ürl hete elégedetlenkedésben, önös érdeke- >ürri ink szolgálatában, a magunk hiúságaikéi nak való tetszelgésben, mint az országira ért való közös munkában? Az erős közös zösségi szellem, belső önfegyelem, tu- Jaö <4atos áldozatkészség, egyszerű élet- iot forma ma is erényei-e az erdélyi sm magyarnak? Tudjuk-e alázatosan azo- orr nositani sorsunkat a magyar sorssal? :M Magános töprengések, éjszakákba nyúló tiv vitatkozások során mindnyájunkban ki- slc alakult az ország uj képe. Dolgozunk-e lm mindnyájan azért, hogy ebből a képből az valóság váljon? A holnap Magyarorszá- a§ ga olyan lesz, amilyenné mi formáljuk. Nemcsak hirdetnünk kell az uj világ ísi jelszavait, de merjünk is parancsai szeli ríni élni. Okosan, Ibátran, munkásán, lé áldozatkészen, a nemzet küldetésébe }'/ vetett hittel. Úgy, hogy életünk a körért nyezo népek számára is példát és von- ís zást jelentsen. Örülve annak, hogy végit re itthon vagyunk, a magunk országaid ban, s ha áldozatokat kell is hoznunk, magyar célokéit hozzuk azokat. Az erdélyi emberre huszonkét éven át a magyarság fenntartásának a hősi feladata nehezedett. Súlyos iskolát jártunk s bizonyos, hogy ez az iskola egyszerűbbé, mélyebbé, felelősségtudóbbá, B a realitások iránt fogékonyabbá tett. Az adott lehetőségeiket kellett le használnunk életképességünk bebizonyítására. Kis eszközökkel, szerény lehetősé* gek közt, „ahogy lehet“ kellett építenünk. Le kellett fokoznunk külső igényeinket s a belsőket kellett növelnünk. Befelé éltünk, s ettől az élettől idegen volt a hangoskodás és a külső disz. A néma munka jellemezte azt az életet Erdélyben. Társadalmunk nagy erőfeszítéseit csak a közösségi öntudat táplálhatta. A magyarság társadalmi sí, érkéz elé 11 ék azonban Súlyos problémái voltak. Meg kellett látnunk a kisebbségi életben népünk helyzetét, rnagá- rahagyottságát, szervezetlenségét, s azt, hogy a nép az erő forrása. El kellett hagynunk ezért a szűk középosztályos felfogást s megértettük: csak osztálynélküli társadalom tud az öntudatra ébredt románság szorításának eileüt- áHani. Olyan nemzeti társadalmat törekedtünk kialakítani, amelynek értelmiségi rétege vállalja a népért való szolgálatot, amelynek osztályaiból eltűnt; az OEZtályfelfogás s csak az örök magvar eszmények szolgálatába él. Egyetlen öntudatos nemzeti munkaközösséggé szerettük volna a kisebbségi sorsba jutott magyarságot összefogni s igyekeztünk ennek lelki és szeinve7eti feltételeit megteremteni Igaz, elszegényedtünk, elproleíarizálódtunk, mert cinikus kegyetlenséggel kiforgattak vagyonúnkból. De a szegénység nem zülleszteít szét, hanem még jobban összekovácsolt magyarságunkban, lerombolta a köztünk levő válaszfalakat, testvérré tett a szenvedésben és nyomorúságban. A lelki közösség egyre erősebbé vált köztünk, s ugv éreztük, a megpróbáltatások erkölcsben, jellemben, emberi értékekben különbbé tesznek, mint amilyenek azelőtt voltunk. -• ! Kik voltak a hőseink? A köítő, aki a helytállás parancsát adta, az ir'ó. aki megmutatta, hogy a magyar élet alapja a nép s megtanított a földünkhöz való hűségre, a pap, aki életét faluja felemeléséért áldozta, a tanár, aki a diákságot tömöritette erős szövetkezetbe, hogy piacot találjon a székely szőttesnek,, s még annyian, urak és parasztok, akik munkái v átalltak népükért. Igaz, a mi közéletünkben a védekezés szellemének kellett uralkodnia, de uralkodott rajta a szolgálat szelleme is s ez nem engedte az önző érdekek vagy egyéni haszonlesés érvényesülését* A Iegkü- • íönb magyarok történeti tradíciója tűzte elénk a programot s a lelkekben ; épülni kezdett egy mélyebb, igazabb, j magyarabb magyarság, w ... j Áltatnék azonban magunkat, ha azt J mondanék, hogy tavaly, a hazatérés idején az erdélyi magyar társadalom j már a maga egészében átalakult, élet- J formája, magatartása, gondolkozása és j szervezettsége olyan volt, amilyennek ; legjobbjai szerették volna látni. A tár- j sadalom átalakulása mindig lassú foiya- ! mat. A belső erők kifejtését, az igazi | szervezett élet megépítését késön ! kezdtük. A reform megindult a lelkekben, de az uj társadalom képe lassan bontakozott k! és 1940-ben miéig csupán virtuális valóság volt, nem pedig tény. írók, gondolkozók, politikai, társadalmi vezetők hirdették a „magunk revez'ó- ját“, a? egyházak a nemzet belső életének megváltoztatásán munkálkodtak. A társadalom a maga erejéből igyekezett megoldani azokat a feladatokat, melyeket régen az állam látott ^3. Egyre szélesebb rétegek kapcsolódtak be a nemzeti életbe. Az uj életforma azonban, annak a magyarnak az életformája, akit a hűség és a> Iielkiiismeret a nemzetért Való szüntelen vigyázásra késztet, nem Lehetett a tömegek életformája. Nevelés, szokás, elő téletek, önzés álltak az átalakulás útjában. Sokan a nemzetről való formalisztilkus nézeteiket Jnem tudták levetkőzni. Mások abban neve- ' lődtek, hogy a parlament a nemzeti i élet központja — ezek nem tudták meg- j érteni a kisebbségi élet uj törvénye t. A kényelmesek, önzők becsvágya továbbra is a jó állás és nyugalmas élet Volt. A liberális tanokon felnőtt nemzedékek nem akarták megérteni, hogy i az egyén a közösségi célok eszköze s j érdeked a közérdekűtek keli alávetnie. I Az „,uri“ életről, külső életigényekröl is nehéz volt leszokni. A népi tömegek közéleti stőhozjultatásának, vagy a népi kultúra propagálásának, is voltak1 ellenző'. Az illuzionisták megbotrán- I koztak azokon, akik szerint csak az : éber értelem s a józanul fontolgató ész : erejével tarthatja fenn magát a ma- ! gyatr. A társadalmi gondolkozás lassan változott. Ha egység alatt szervezett életet értünk s nem csupán érzelmi közösséget, akkor ez az egység csak kialakulóban volt, de nem volt még megvalósítva. ' 1 , Az átalakulóban lévő társadalomban a boldog hazatérés után mintha bizonyos szellemi válság jelei mutatkoztak volna. Az eszmék, amelyek életünket irányították, megzavarodni látszottak, régi és uj életünk törvényei és szokásai különböztek, a tájékozatlanság lett úrrá a lelkeken. Elszoktunk a szabad élettől, elszoktunk attól, hogy az állam minden ügyét a magunk ügyének tekintsük. Nem éreztük többé íiette'nkérí a történelmi felelősséget, nem tekintettük többet a magunk feladatának népünk művelődésének, jólétének, egészségének, boldogulásának ügyét. Gondoskodik majd ezekről «z állam. A társadalmi szervezettség megteremtése most már feleslegesnek látszott. Az egyéni kezdeményezés háttérbe szorult s közömbösen néztük, hogyan sorsad el lassan a társadalmi aktivitásnak az a szelleme, melynek a kisebbségi életben annyi értékes gyümölcse termett. Az elmúlt huszonkét év tapasztalatait nem igyekszünk következetes módon realizálni s az erényeik, melyeket a nehéz idők kifejlesztenek, mintha egyre inkább halványulnának. A cselekvő nemzet gondolata helyébe a jól adminisztrált nemzet gondolata nyomul. Az idealizmus és a szeliem'ség tisztelete sokak szemében ma már mosolyogni való gyengeség. A nép kérdése is kevesebbeket nyugtalanít ma. Az állami szolgálat vonzóereje hivatalnokká formálja a íisztaszemii és müveit magyarok eddig önállóan kiizkcidő, építő seregét. A ny-I- vános szereplés és iinnepeltetés lehető sége felébreszti az alvó hiúságokat. AX előkelősködés, re prezentálás, hivalkodás kikezdte az egyszerűség és puritanizmus által meghatározott erdélyi éleformát. Uiból jeleníkez-k, egyre erőteljesebben az osztálytudat, sőt osztály- gög. A tényleges megújulás hiányát ünnepélyes szólamokkal igyekszünk pó tolni. A frázis-hazafiság negat'-v gondolatvilága hódit a pozit'v, cselekvő magyarság gondolata helyett. A sebek eltakarása nem jelent egészséget. Szükséges, ezért hibáinkról is beszelnünk s visszatérésünk első évfordulóján keresnünk kell, mlt tehettünk volna s mit tettünk régi eszményeink megvalósításáért,, Erdéíly fel* emeléséért s a magyar reformért? Sürget az idő a magyarság közös nagy kérdéseinek megoldására s ebben a munkában nekünk, erdélyi magyaroknak, ott kell lennünk a magunk reális látásával, szociális szellőmével, tiszta eszményiségével, mély-magyar kultúránkkal, társadalmi erőfeszítéseinkkel, közösségi szellemünkkel. Sok a feladatunk, de most már a magunk barázdáiért, műhelyéért, boldogulásáért folyik a munka. Magyar földön, magyar célok szolgálatában építünk ma. Egész sorsunk azon dől el, hogyan leszünk magyarok a szabad hazában, méltón e ahhoz a kemény és heroikus élethez, mely nemrég még eszményünk volt. Azaz: most dől el, megérdemeljük-e, amit egy évvel ezelőtt kaptunk. Már Leningrádot lövi német tüzérség VEZÉR! FŐHADISZÁLLÁS, szept. 6. (DISB.) A véderő főparancsnokság közli: A keleti urcvonalon sikeresen folynál: a hadműveletek. Leningrád bekerítés0 folytatódik. Magát a várost már lövi a német nehéz tüzérség. Észtországot meg* tisztítottuk az ellenségtől. Az Anglia körüli tengervidékm német harci repülőgépek a péntekre virradó éjszaka elsülyeszlettek egy örhajót és egy 3000 tonnás teherhajót és súlyosan eltaláltak egy másik kereskedelmi hajót. A légi erő ezenkívül éjjeli támadásokat intézett Skócia és Anglia keleti partján lévő kikötőberendezések ellen. Az angol légi erő csütörtökön a La Manche-csatorna vidékén súlyos veszteségeket szenvedett. Vadászaink és a légelháritó ágyúink lelőttek 23 ellenséges repülőgépet. ISé- met harci repülőgépek u szeptember 4%e virradó éjjel a Szuiezi-öbölben mélytá- madásokut hajtottak végre ellenséges hajók illeti. Ezek során ehülyesztettek egy 8300 tonnás kereskedelmi hajót, egy másik nagy teherhajó pedig bombatul álatok I következtében higyuladt. A péntekre virm S radó éjjel néhány szovjetrepülö sikerteI len támadást kísérelt meg Északnémetoi - szag és Berlin ellen. A légelháritó iüaér- ) ség lelőtt egy bombázóiepiiiögépet. (MTI.) M@fgs@mEni$iiif & Dnf©p@r hidfif ¥éd© $i©w]et s@r@§ BERLIN, szeptember fi. Mint a Német ] Távirati Iroda illetékes helyről értesül, a keleti arcvonal középső szakaszán a harcok az j utóbbi napokban rendkívül sikeresen alakú!- : tak a német csapatok Számára. Augusztus és j szeptember 4. között csupán két hadtest tá- ' in adás; szakaszán több, mint 30 000 szovjet, foglyot ejtettünk és 160 páncélkocsit zsák- j Hiányoltunk vagy setuniisi tét tünk meg. A bd- j sevisták e térségben még 'Öbbszáz gépkocsit", ! több, mirtt 200 !Öv<'get és nagymennyiségű . mindenféle hadianyagot vesztettek Augusztus második felében a bolsevisták nagyobb j piöeélo» erek harebtivttósóvol ód igen sok nehéz fegyver felhasználásával megkísérelték egv hídfőt birtokukban tartani a Dny-pcr alsó folyása mentén. Egy nemei ^ pánce o« hadtest körülzárta a szovjeterőket és hssrem- uapos heves harcban a lehető swgszú c re Szorította a folyó mentén, ogyhog.v . szovjetcsapatok olyan remlktvul sulyo. s«z- ic-é^eket szenvedtek, hogy csupán egy ki* töredéküknek sikerült a Dnyeperen Wa menekültök. 9.600 fog"ny, 93 pancdos. 108 lövőg és páncéltörő agyú, vz.amint hat repülőgép jutott német kézre. A csatatéren elesett caovjetkatenák számat méj acm őlW- pitották au-g.
