Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)

1941-09-06 / 204. szám

T.LF.ENZfiK UUUESZBfflSflB * .OkTSOTtoTSaSB 10 4 1 ,s 7 r p / v ni her C, 'mmmaKHmmfiiei&an Sokan kinn hagyták a nembeli lobo gókat, amelyeket a városAezetöség óhajá­ra, de mt'2 inkább a szivük sugallatára kifüggesztettek augusztus 3ö-án, a máso­dik belvederei döntés első évfordulóján Kinnt hagyják a trikolorokat, uemcsak, mert melegítő színeikkel ma sem bírunk még egészen betelni, annyira ürese- és álomszeriieknek, sőt, valósággal érzéki káprázatnak tetszenek fel nekünk, ha­nem kinnt hagyják, holott áznak és fáz* uak a korán idesietelt őszi esőzésben, mert az általános hangulat kívánalma ez. A polgárságnak igaza van. Minden egyes nap most egy-egy ünnepi évforduló két j héten át, mialatt egy év élőit mámoro­sán készülődtünk a harmadik unióra és az egyesülés lázas hétköznapjaival érke­ző, hosszú munka lehetőségére. Az emlé­kezet minden szürkeség és gyengülés nél­kül idézi vissza bennünk ezeket az egy év élőit a gyönyörűség édes nehezékei- 1 vei ránk borult ünnepnapokat, amilye­neket csak több század foglalatában egy- azer-egyszer juttat a sors nekünk. A 22 esztendő északerdélyi magyarsága, mely több*kevesebb év kisebb-nagyobb lelki, szellemi, sőt anyagi keserveivel szolgálta meg a felszabadító két ír ét felséges bol­dogságát, az ilyen történelmi esemény rit­kaságát, nemcsak telítettsége folytán ör­vendez^ joggal diadalmas érzésekben fü- rödve, de joggal emlékezünk meg szinte csak az örvendetes történésekről C3 meg- I feledkezik szinte valamennyi kelletlen körülményről. A belvederei döntés után komor emberi méltósággal kellett volna megtörténni a főhatalomváltozásnak. de keserűség, ingadozás, szenvedély, a vesz­tett fejsze után legalább a nyél megmen­tésének vágya egy aránylag hosszú idő­beli lehetőség alatt sok méltatlan szomo­rúságot és jogtalan kárt zúdított reánk. De ki törődött akkor lényegesen a tűnte* lésekkel, lövöldözésekkel, fenyegetések­kel, életveszéllyel, veszteségekkel, megrö­vidítésekkel: az uralkodó gondolat és ve­zérlő érzés volt a felszabadulás cs vissza­térés ténye s ebben elmerült minden baj és vészjóslás. A fénynek ugyan most is megvolt a nehéz árnyéka s a piros Öröm­nek a sós könnyé. A történelmi végzet a századok folyamán csak egyszer felragyo­gó ezt a kimondhatatlan boldogságot nem juttatta Erdélynek és néhány vértanú ál­dozata is kellett érette. Most minden egyes nap szeptember 16-áig szinte mind egyforma pompájú év­forduló, el nem fogyó emlékeket idézve. Il*én és 15-én mi Kolozsvárt, a többi Eszakerdély pedig a többi napokon tün- dokicbb külsőségekkel fog ünnepelni, de a napok mégis csak összefolynak egy hatalmú*, színié lrlehbubruMtó, fiMscge* hangulatba. Szédülten járjuk az utcákat cs a hideg cső ellenére is meleget er ziink a szí\ körül mimluntalun: igen, mert szeptember l-éu deli 12 órakor pél iliiul 111 állottam, ezt meg e/t láttam, e-ie viszont il! beszélget tern, lelkendez­tem, ábrándoztam ezzel meg ezzel az is merössei, majd vacsora után záróráig, mert a sötétség sem riasztott el. itt meg itt jó társaságban készültünk a közelgő nagy boldogságra. \ alóban az emlékezet zsilipjei felemelkednek es zúgta ömlő­nek a múlt ragyogó és komor képei, na­pokat. órákat. perceket szólítva elő a múltból. I ulujdonkép ma se léptünk egé­szen k a nagy fordulatból. Henne va­gyunk: hiszen még nem is fejeződött he- hangnlala nem Iliilt ki s a még meg nem oldoíl feladatok és I.ütelességek uj és uj hasábokat raknak a hunyó paiaz.-akra. I ulajdöukép még ma sem tudunk pon­tosan számot vetni azzal, mi történt ve­lünk, mi lesz c történés további folyo­mánya és befejezése:* \ mámor ugyanis nem szállt el belőlünk: Ills' erővel láp latja boldog érzésünkét e- gondtalan em­lékezésünket, de «Kupán kék függönyök hasadékain láttatja pillanatra valóság és jövő r«üzleteit. >■ Ünnepeljünk hat gondtalanul a köte­lességekről ugy sem feledkezhetünk e történelmi vihar miatt. Megérdemeljük, hogy 22 gyásze-ztendö után legalább egy diadal) vünk legyen. Ha gvás/év alatt fékeiébe öltözünk, az öröniévuck legalább most a végén és az nj lürléneleni első i vfordulati napjaiban öltöztessük bíbor­ba megviselt lelkünket. Pillantsunk f*-l állítattál a kinnt hagyott lobogókra, em­lékezzünk vissza magunkban az egv év előtt elfoglalt iielyekre, beszélgető-a-kbe vont emberekre, árúit eseménye'x<-. idő/ ziik vis*/..» érzéwinkel «ős gondolatainkat. Aztán készüljünk fel a kel szeptemberi j nagy évforduló méltó megimm- plev-.c/c. melyet amugy is a/ emlékezés ragyogó® hídja kö| össze: Széchenyi I >0 ik -zub- , tésnapja. De ne légyénél, az iinnepb <-k I mulundóak: magyar szalnialâng megi-.-H mellese. Az unió és Széchenyi j«-b nlö* ■ f-égc súlyos illa - it ásóktól roskadozik. \ I felszabadulás és egyesülés második «--»z- 1 lendejében meg kell oldani esedeke- tör- f* tém-lmi feladatainkat. Magyarország re integralásaluil és az erdélvi sz«*lle.ui pa- í ranesából folyó összes kötelességeinknek !j m«-g kell felelni. Az, ünnepié* és az em­lékezés mámorából serkrdjen ép tágul- 1 jón szét a történelmi küzdelem és munka j mámora i«. I nnepnapok ég munkák! láz. a a mi derek szép sorsunk. Engedelmesked­jünk lelkesen <-s inaszakadtáig neki ÜiááiaaJé Is^eHitisarfeletolclcei öanepehe az erdélyi magyarság a honvédség be- vaiiulásáaab első évlorciaiéiáá OssieiíafljsF«;, szerepeire és kcmoly munkára buzditoiták hiveikel a lelkipásztorok KOLOZSVÁR, szeptember 6. Szeptem­ber 5-én Erdély összes templomaiban bá­laadó istentiszteleteket tartottak az egy­házak a magyar honvédség Erdély terü­let ere lépésének egyéves évfordulója al­kalmából. Délelőtt tíz órakor az összes templomokban megszólaltak a harangok és a Himnusz hangjaival megkezdődlek a bálaadó istentiszteletek. ,­A Szent Mihály leiapSooi­han A Főtéri Szent Mihály templomban a vármegye, a város és a katonaság kikül­dötteinek és vezetőinek jelenlétében ün­nepi halaadó szentmisét tartottak, melyet fényes papi segétUettel Sándor Imre püs­pöki helynök celebrált. Az ünnepi szent­misén jelen volt Schweitzer István altá­bornagy badseregparanesnok és nemes szentgyörgyvári Stirling László altábor­nagy, hadtestparancsnok vezetésevei a helyőrség tisztikarának negyven tagú kül­döttsége. A megye és város részéről, tnczédy-Joksmnn Ödön dr. főispán és Gaál Elemér alispán, valamint Keleáy Ti­bor polgármester, a posta, vasút, a kath. iskolák. állami hatóságok, városi üzemek, pémzügyigazgatóság, egyetem, a különböző intézmények stb. küldöttségei jeleutek meg. valamint az Erdélyi Párt kikül­döttjei. A nagyszámú hivősereg sorában a katholikus Nőszövetség és a Baross Szö­vetség magyarrubás asszonytábora is lát­ható vol-t. Szentmise alatt a templom be­járónál rendőri diszőrség teljesített szol­gálatot. «-s*. A monostori kath. templomban dr. l\apholcz Pál, a szenlpéteriben dr. fía- lássy Imre kanonok celebrálta a háíaadó ünnepi szentmisét. A „Á magyay ©sszeteráás legyéhez íkeli mnafcá!* 2í®dÍ33S!!iak A magyar honvédség erdélyi bevonulá­sának egyéves évfordulóját fényes ünnep­ség keretében ülte meg a református egy­ház és az alsóvárosi református templom­ban tizórai kezdettel ünnepélyes isten­tiszteletet rendeztek. Az istentiszteleten Kádár Géza esperes mondott könyörgést, Vásárhelyi János püspök pedig prédiká­ciói. A püspök gyönyörű beszédében töb­bek között ezeket mondotta: — A kegyelem csodálatos müveként Erdély magyar népe ma ismét együtt van, hogy egymástó1 soha el ne szakadjon, mert emlékszik és hogy emlékezzék a megtipor tat ás keserűségeire. A jelszabadult magyar hazában az a fel- adatunk, hogy amint az Ige mondja, tu­dakozzuk az utakat, hogy mik is a mi uj jeladói cink. A szülő jóidhoz, isko­láinkhoz és kultúránkhoz való rendít­hetetlen hűségünk és hitünk megtartóit az elmúlt két évtizeden át. Voltak sorainkban, akik nem tudtak tűr­ni és szenvedni és beállottak az árulók soraiba. Erdély magyar népe azonban nagy többségben kitartott, mert amikor a Végzet szekere végigzugolfc rajtunk, Er­dély akkor is húrom nagy magyar püspö­ke, az ősz és bölcs Ferencz József, a tör­hetetlen magyarságu Vagy Károly és az aranyszívű MajJáth Gusztáv közös pász­torlevelet adott ki. így kell a jövőben is a magyar összetartás és szeretet, vala­mint a felekezeti béke jegyében munkál­kodnunk a dicsőségesebb, boldogabb ma- pvar jövendőért. Emeljük a szivünket az ég felé, hogy egész kegyelemre méltasson — fejezte be prédikációját a püspök, a Kormányzóért, a nemzet hivatott vezetői­ért és a magyar népért könyörögve. -:/■ Az unitáriusod Kossuth Lajos utcai templomában is ünnepélyes hálaadó istentisztelettel emlé­kezett meg az egy évvel ezelőtti történél mi eseményekről. Az istentisztelet során í rmössy Károly esperes mondott beszé­det. Megható szavakkal megemlékezett a honvédség erdélyi bevonulásáról. Hála­telt szívvel imádkozott a Kormányzóért, a nemzet vezetőiért és a sokat szenve­dett magyar népért. •- ^ Az evangélikus temp­lomban kilenc órakor német, tiz órakor ma­gyar nyelven tartottak hálaadó istentisz­teletet. A németnyelvű istentiszteleten Albert Richard lelkész szolgált. s­A magyarnyelvű istentisztelet kereté­ben Mezei Mihály dr. lelkész liturgizált, az egyházi beszédet pedig Maksai Al­bert dr. teológiai tanár mondotta. Beszé­dében újra felidézte az egy év elclti na­pok eseményeit. Rámutatott az. erdélyi j országrész lakosságának és a magyar nem­zetnek további kötelességeire, majd Isten­ben való bizalc-mmal és Isten igazságos­ságába vetett hittel beszélt a boldogabb jövőről, e ^ Vásárhelyi fáraos püspök pásztorlevele Amint röviden jeJentettük, a hazaté­rés e.lső évfordulója alkalmából A ásárne- lyi János ref. püspök hosszabb pásztorle- vélben fordult az erdélyi református egy­házak espereseihez és lelkipásztoraihoz, — amely megérdemli a részletesebb is­mertetést. A pásztorlevél elsősorban is mélységes hálaadással fordul Isten felé, hogy a fel- szabadulás ténye beköwikezeU, azutáni háláival emlékezik meg Kormányzó í runk bölcsességéről, honvéd einh hősiességéről és nemzetünk kormányférfianak nagy munkájáról, továbbá nagy barátainkról, Hitlerről és Mussoliniról. Kéri tehát a lelkészeket, hogy a felszabadulási ünneplő istentisztelet keretében mind erről emlé­kezzenek meg és imádkozzanak hazáink­ért, dicsőségesen küzdő katonáinkért és odaáit maradt magyar testvéreinkért, akik — a páisziorlevél szerint — nem osztoz­hatnál: a mi örömünkben. HelkészB feladatok A pásztorlevél ezután a felekezeti is­kolák uj tanévének megkezdése alkal­mából figyelmeztet, az egyháznak az isko­lázás terén levő nagy feladataira. A lel­készeknek legyen gondjuk, hogy a szülőiz irassálc be gyermekeiket az iskolákba. Ennek az intésnek igazi jelentőségét ak­kor értjük meg — mondja a püspöki pásztorlevél, —- ha eszünkbe idézzük a román korszalznak éppen gyermekeink is­kolázása terén bekövetkezett nagy pusz­ii fásait. Figyelmeztet ezután arra, hogy a szór­ványokban élő magyar gyermekek szá­mára szórvány-internátusok állanak ren­delkezésre, azokba kell vinni a gyerme­keket, hogy megfelelő hitvallásos és anya­nyelvi oktatásban részesülhessenek. A papság szociális kötetességei  püspök felhívja a figyelmet az erdé­lyi magyarság gazdasági, szociális érdekei­nek védelmére, amelyből az egyháznak is ki kell vennie a részét. Szükséges tehát, hogy minden egyházmegyében legyen egy lelkipásztor, aki a központ támogatásá-' val megbízás alapján foglalkozzék a uép- ^ egészség, szociális segélyezés, szövetkezeti és gazdasági védelem kérdéseivel. Ez a STiegbizott irányítaná anztán az esperesség presbitériumainak és lelkészeinek ilyen természetű munkáját. Az egyháztársadal­mi munkálatok terén fontos a Férfiszö­vetségek megalakítása és azok részvétele a népművelés nagy munkájában, továbbá a noszövetségi, leányszövetségi és ifjúsági munka folytatása és erősítése. A lelkész! és tanári, lanitói kar sok gondja, a meg­élhetési nehézség ellenére kettőzött hoz- gósággal kell végeznie a romokból való felépités áldásos munkáját. Itíősieíu kérdések A pásztorlevél ezután az időszerű kér­désekre tér át. A Romániában maradt nagyenyedi Bethlen kollégiumban levő tanítóképző intézet helyett szeptember­ben uj tanítóképző nyílik meg Sepsisz&vt- györgyön, ahol 20 hely teljesen ingyenes lesz az egyházkerületi vezetőség gondos- kodásából. A lelkészi utánpótlás gondjai­nak leküzdésére pedig a kolozsvári teoló­gián 5 ingyenes és 10 félingyenes helyet létesítettek és hasonló anyagi segítség nyújtásra kérték fel az egyházmegyék és gyülekezetek vezetőségeit. Végül a pásztorlevél a lelkészi kongnia rendezésének kérdésével foglalkozik. Is­merteti a magyar kongrua-rendszert, amely a helyi javadalmat veszi alapul a kongnia kiutalásoknál. Ezért az egyház- kerületi vezetőség megoldási tárgyal ásó­kat indított a kultusz!,-ormánnyal a kérdés rendezésére és jelzi, hogy a tárgyalások igen kedvező körülmények között gyors eredményedet Ígérnek. A püspöki pászforlevél a szereterte és az egymás iránti támogatásra való felhí­vásra szóló szép szavakkal zárul. ül iádéra zeraesrail előnyösen szerezhető be az ELLENZÉK KÖNYVESBOLTJÁBAN. Kolozsvár, Mátyás király-tér 9,/ ' _ , ^

Next

/
Thumbnails
Contents