Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-20 / 215. szám
^ * r.ssVHl p FLLBMZßK tout 194 1 mb er 2 0. Hfkttrett ejjc * * *aş*yr>hh memyisés körző, iskolai füzetek, papíráruk olcsó napi árban BOROS papirkcreskedés, Wesselényi-u. 1. I' hordozott szivében? Szem örüli, titkolózó Hamlet, kor vagy ősziül vemkor \7 ilyen rejtély és az ilyen tragikus, kimondottan magyar tragikus? Mert újból :‘t szól a tapasztalat: kor, idő. rendszer fölébe csak ;uz a magyar emelkedik, aki t:ek üres a marka, mert az igazi hatalmat isten tenyerén feledte. Az eposzén saját ut magyarját: Zrínyit, Széchenyit, Ipponvit. ifj. Andrásayt elüti a $ >r:- a legmagasabb magyar rendelkezés lehető- s létől, de a hatalom és ítlő szolgálatába álló Martimizzinak, Pázmánynak, Deák nak. Tiszának, még inkább a fegyveres erőre \agv forradalomra támaszkodó Hu- i*vadinak, Bocskainak, Bethlen Gábornak, a ..sseut” Rákóczinak és ..Kossuth . n iuknak“ átadja, több-kevesebb időn*, ideig-óráag. Széchenyinek pártra lett vol- na szüksége s érdekcsoportokra, de nem \ olt semmire szüksége. Pedig érezte tör ténelmi hivatását és tudtul vehette úgy- szólva embertelen lángeszének általános tudatát. Azt a esette a Széchenyi-serlegre: ..Nem bal meg, ki honfitársai emlékezetében él.'4 Mintha — e hét nagy tanúsága szerint is — mindez a sok fölös kérdés ebiólt volna ..sors embere’*, mint a lipcsei csata után mondták, vagy mintha ..diadal fia", ahogy Berzsenyi énekelte és ,,a nemzet szerelme és büszke tlisze” Kazinczy szerint. „A legnagyobb magyar-4, ez az igazi epitlieton ornans. Pártokon, a közel célokon. a világnézleteken, az időn felül- áHó örök, mintha soha ki nem öblíthető bibliai korsó, akire áll a házsongárdi sir- kő felirata: Nincs halál, csak élet. Arany szerint ..nem mindenestől rajt a cenki sir.14 Mert kétségtelen, a sikeres és emberi mérték szerint el nem pusztuló alkotásai itt vannak: éltető eszmékké fmo- multan va-gy a mindennapi élet pilléreként s legtöbbjük egyenként is elég volna egy-egy nagy élet foglalkoztatására: Akadémia, I.ánchid, Omge, selyemher- nyótenyésztés, gőzhajózás, hengermalom. Vaskapu. Tisza-szabályozás, hitelünk, mély gazdálkodás, Nemzeti Színház, stb. De aminek buját-bnját panaszolják is. mint a lótenyésztés effiminálódását. a magyar buza tulnemesitését, az Alföld kiszárítását, a sikerdők letárolását, a kaszinók meddőségét, a lóversenyek hazárdjátékát, a talajvizeket a tanításaitól vaLó elhajlásnak kell tulajdonítanunk. Rendszere hibátlan, amit kitervelt, csalhatatlan. De hol van Deák kiegyezési müve és Kossuth demokráciája, hol van a forradalom után felszabadított jobbágyság, az Andrássy Balkán-hóditása 8 a Tiszák hős Áusztria-védelme? Pedig nagyságuk tökéletesen kifejezte idejüket és ismerték a feladatok lehetőségeit. Irataik, beszédeik, tragikumaik, csodálatos példázatok és tündöklő okmányok, de birnak-e annyi ^eszmét és internet sugallni, mint Széchenyi, akár a tevékeny, akár a zárt intézetben madarat etető, akár az öngyilkos Széchenyit elemezzük. Ez az idofe- leítiség következménye. Az emberi kép is, amelyet az önvallomások, őszinte gyónások, másvilági felelősség emberéről a „tiszta magyar sziv“-ről é? a „kiművelt emberfő'*-ről a Naplók festenek, maga- sabbrendü és keresztényibb, mint a íoisz. toj ap ősitől kodás a; csak az Újszövetség — annyi apostol és tanítvány műremeke —— múlja felül. Teljes élet, tciéietés halál. Nem csoda, ha minduntalan visszafordulunk Hozzá és hagyatékához. Nem enged nyugtot és számon kér. Kisértet. Valahányszor a gyakorlat, a közgazda ság, reform, nemz^E-ínevetSes és mentés, Uj Magyarország, a gyakorlat-elmélet- idivat összhangja, a reálfantasztikum, a lehetetlen lehetőségének eszméje közeledik felérik, mindig az ő viharlámpája gyűl ki. Ezért nincs tulajdonképp se ünnep, se hétköznap körülötte. Pü^ir-fitszffiiftenädß mimten színben és mintában legoícsóboaa az ELLENZÉK KÖNYVESBOLTJÁBAN^ Kolozsvár. Mátyás király-tér 9. VeuJég'őksek, 5 eaklászdúkaak 500 fehér szalvéta P, 1.50.Széchenyi Stádiumának Ajánlása Komoly méltósággal mt n: /do elfő gulnthm harat *úgt>s tanácskozásra; elér- kezett azon időszak, nic'lvhcn azon karc St-h lucgliasorJása, kiknek kezeikben ion helyezte egv jcj! edezö nemzet jövendő sursti, még sokká/ reszi'dehnesb és igy kárhozandóbb feline, mint egyébkor; most, midőn az esetei; scbcsst-ge sürget 's egy hajoló hajnal mögött, nielly egykori halhatatlan nemzeti nagyságot igér, jenek zehn sötétség tátong, mvtlybül az oda egyszer elsüllyedt nemzetiség. szabadság, becsület fán soha. soha többé fel nem merül. „■íz emberiségnek egy nemzetet meg tartani;fc és nem kevésb forog most kérdéslnin. 's rajtunk áll ennek szerencsés eszközlése, beleljünk meg — Istenért — e‘ diszfn válásnál;. Fiatal és régi. nemes és nem nemes, caţholicus és nem-catlioli- eits fogj kezűt most, 's hiú szenvedelmid nek. ki síel kit viszéd kodásidnah ne áldozd fel honod nemcsak javát, de valóban még létét is. Mentsd meg tenmagad azon lo'- serit epedések fulánkiiul, mellyel, még síron tul is kínoznák boldogtalan 'elke def. ha gyengeségül kost anyádat, a1 hazát, gázolni tudnád, most. midőn rokonérzés által egyesítve nemcsak ura lehet nél az azt fenyegető veszélyeknek, de Hunniát eddig alig sejdiţ-utt magasságra is emelhetnéd. V'fgv szómmal tódultál; a‘ nemzetei; hősei hajdan PaJaestina szíriéi közé, 's bár föhlikép sikertelen lön hevül-t kqpze- lődés-olcozta f úriul ozások, nug sem rnn rad-t a' tisztu lélek sugalma minden haszon nélkül; mert a' sok veszély, együtt tűrt nyomorúság, egy olu>rt ontott vére szorosabban höté egymáshoz az egysor Suakat, közelebb hozó ai szolgát urához; 's igy midőn szelídült, nemesült az nm- beriség, nem juta ugyan a' Megváltó koporsójának birtokába, de közelebb emel Ledéi; egy élő Istenhez. Legyünk mi most nem bajnoki egy keresztnek, nielly- csal; az emberiségért istenül szenvedett kin symboluina, de szolgáljuk a‘ legfőbb Jói az által, hogy teremtményét, az embert, akármilly alacsony helyzetben lépett volna is az élet színére, olly magasra emeljük, mint <rzt tulajdoni ‘s erényi engedik. 4S ha a1 régiek eléged ésteli néztek mult napjaik so tára vissza, mert szent földön folyt ihzIu vérök, ne kételkedjünk: mi még nyugot- tabban 's édenibb érzése kitel fogjuk akár rniUy zivatarok közt is élni azon édes pillanatunkat, mellyeket magunknak az állal készitünk. ha elszánt bajnoki felemelkedéssel, ‘s ha kell, sajátunk vesztével, sőt szív vérünkkel is vijuk ki minden kontár sinknak az ^emberiség tusait. Hevítsük megint fel aí közép kor dalién; lelkesedését; de ne hogy várainkba elzárkózva egymást üldözzük, 's a4 polgárosítás legnagyobb gátai legyünk; hanem hogy az ember, mint ember érhesse* el a' disz legmagasb fokát \s ezentúl nem egyedül ű‘ vak véletlen, de a‘ szép lélek, kicsinosult ész, éjjel nappali szorgalom s férfiúi állhatatosság váljanuk azon legbátrabb ls lágbiztosb lépcsőkké, mellye- ken mind égi, mind földi magasságra jut ni lehessen. Áldozzál»• magún lat fel, ha kidlene; de nem, mint Zarándok elüdink egy puszta képzeletért, hanem az örökkön élű, soha nem változó 's csak a' hm embert ül lm mélyítő burkolt, el nem ismén 's annyi szór félreértett Valóiért! Karúul; sulin ne legyen felfegyverkezve alacsonyabb helyen álló hontársaink elnyomatása végett . . . nem, nem, mert ő is hazául;fia; de hasz tudjuk kifejtési! . égeti inkább minden tehetségünket. hogy a' már kiesinosult úgy, mint mi, szivdöbögve 's örömteli harsoghassa fel uz egekbe ,.A ekem is van ha zára!" ... az állati soron álló pedig, ki nem. /.eresebbe fold ml;. Iából jón l;i végre a' halhatatlan embert nndokilá baromi korhűd. Fi nyitók többé mar nem biztos kapocs, nielly egy ország lakosit egybekötné; s most. midőn az emberiség gyermekkorát már elhagyó, a' sértő privilégium jő sikerrel többe nem viliül a' természet törvényei t'len; 'v ingre bizonyára nagy sirhalom abi diit egy fejledezö nép virága, ha a' jelekezelek öröklé. mint ellenségek 's mon min* barátok állnak szemközt egymással. Nemzetiségi, hazaszeretdt azon titok, mills mindent egyesit. Iz (dsőt lehetőse gig kifejteni, a' másodikat minden anya földiinkct-Uikja kebelben lehetővé termi 's így egs hnboritlan 's csendes, de életteli jövendőt virrasztni hazánkra nekünk nemeseiméi;. polgáraimul;, birtokosaknak, mint Magyarország lzt-pviselőiru-k, legszentebb tisztünk. HAMY llő SKEWED feleslegesen havi gyengélkedése idején ! E fájdalmak ellen kitűnő gyógyszer az ], 3 és 8 osfyás dobozokban gyógyszerárakban kapható ALGOCRÁTINE 'S ha szerencsétlen eleinket a' még tisztára lei rumi fejlett korok elöitéhii, természetes vadságok, belső irigy kedés ’s kidső fondorkodások örök meghasonln- $ol;ra ingerel lék ‘s ök sokszor, ugv szól vált, a hon megrontására esküdtek össze: kössünk mi újabbak, műveltebbek már valah ára egy szebb frigyi't, molly alatt nem (gyesei; haszna 's előmenetele lap pang, hanem n' közjó nudegitő ’ sugara fényledez. I Ijünh mái indultára az ész, igazi érdem 's halhatatlan erény diódáimé rial; ünnepét 's minden esetre soha ne fe lejtsük, hogy „Szakadozva felelte gyár igék vpgyunk, egy szivüek, egy akaratnak pedig óriási erő'* — (s ne felejtsük, Istenért. mert mindenre van alkalmas idő, hogy .. i’ mi rnn hálndatos köszönettel fogadtatnál; ‘v csodákat művelne, az holnap semmibe vétekni és tán csal; buszon tani /»£“ •• ‘s hogy: ..Mars nagyobb kin', mint néhai boldog napokraI emlékezni magun le okozta nyo rnoruságban Széchenyi: AFORIZMÁK Anyaföldét elhagyni nem egyéb, mini azt elárulni. (Hitel.) Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb h;bája, hogy vagy nem bi zott magában, vagy elbizta magát. (Akadémiai beszéd 1846 december 20.) j annak minden módoni utilisátiója nél- j kiil semmi nagycbbs/erüE alapost és j kivált az egész nemzetre hatót végbe • nem vihetni! Ez előttem exioma. (Eszmét őre déliek.) Mert ismerem a magyart, hogy- annyi nyomorúság dacára is még mindig okulni nem tudott s nem tudta megtanulni, mikor kell felhúzni a vitorlát, mikor vesztegelni s mikor horgonyt vetni; hanem csak neki megy lelkesedésével, mint a vak légy egyik a másiknak. (Képviselőházi beszéd 18-18 augusztus.) * Újabb időkben ... annyira nőtt s mindegyre nő Magyarországban a szólás1 viszketeg, mintha egyedül a nyelv működése által akarna kibuzogni a ma- j gyárnak minden energiája, tettre nem maradván semmi. (A magyar Akadémia körül.) * A szólás még korán lsem érzés, a nyeli>- nek pergése korántsem dobogása még a szi írn ek és ekkép a magyarul IveszéAő, sőt legékesebben szóló is; koránlsem magyar még. (A magyar Akadémia körül.) * Nem, nem! Kormánnyal’ harmónia s hurkoEé-lemez batopva és faipa mindenütt ü háztartásban! Tartós, ssép, higiénikus I Appán Gyula íck^eressdezés! irodája, Szenieggház-u. 2.1. em. Ts!. 24-23 MBBSPBHBMMBMBBMBBPM Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen (Lovakrul.) Magyar földön gyakori szokás, hogy magunkat viszonylag féldicsérgessük é* tömjénnel jól lakjunk. (Akadémiai beszéd 1846 dec. 20.) * Az embernek nincs elég ereje se tö* kéletesen jónak, sem elhatározottan rossznak lenn*. (Hitel.) * Jaj azon egyénnek, azon nemzetnek, mely életének már tavasz korában fukar számoló; mert lelkének, lelkűidének zománca nincs. De jaj és kétszerié jaj viszont azon egyénnek és kivált azon nemzetnek is, mely férfiukorba lépvén, mikor az értelem uradalmának kellene kezdődnie, még mindig szive andalgási után indul. (Kelet népe.) * Sokan azt gondolják: Magyarország volt; — én azt szeretem hinni: lesz! (A „Hitel“ végszavai.) * Forradalom ránk nézve legveszélyesb halálos betegség, nornzeti élet pedig a legfőbb cél; ám reformáljuk tehát ma- j gunhai ingadozást okozó crisis nélkül. (Kelet népe.) * Ha élni s mint nemzet nagyra nőn* kívánunk, akkor adjunk búcsút minden lágyszívű .gyermeki andalgásnak, nyomjunk el keblünkben m’nden keserű negédet, uralkodjunk szenvedelmeinken, s hozzuk józan s hidegvérű s*á- molásink által helyre nemzeti életünkön ütött mindazon csorbát, melyek után még most is annyira sinlödik a magyar. (Kelet népe.) j ; * A magyar szó még nem magyar érzés: az ember, mert magyar, még nem érvényes ember és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. (A magyar Akadémia körül.) ' * A magyar csak saját magát fogja meggyilkolhatni, más által meg neun gyilkolható, (Képviselőházi beszéd 1848 ^gUSZţoiş 2JUi - ^
