Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)

1941-09-20 / 215. szám

Síernesztöség és kiadóhivatal: Kolozsvár, HLflPÍTOTTfl: R i a d ó t a ! a i d s n o s : P a L L fl $ R. í.

Jóksi-utca 16., I. emelet, telefon: 11-09, nyomda: UH B T H 0 M 3 If í ti Q Kolozsvár. Előfizetés! árak: havonta 2.70.

Egyetem-utca 8. szám. Telefon sz.i 29—23 ö H I n H 171 a Bl I* U 3 negyedévre 8. félévre 16. egész évre 32 pengő.

KIEV ÉS POLTAVA ELESETT

SZÉCHENYI VÁDOL

iPta ; LÁSZLÓ DEZSŐ

Széchenyinél nincsen nagyobb vádlója a magyar fajnak.

Vádolt akkor, amikor könyveivel és beszédeivel magyar életre serkentette a magyart; és vádol ma, zenitenállása után egy évszázaddal, hatalmasabban, mint életének napjai alatt, hiszen mennyi minden nem lett valóság abból, amit ö követelt a magyarságtól önmaga létének biztosítására. Ma agyon dicsérjük őt, kultuszt teremtettünk hatalmas szelleme köré; s ő annál inkább vádol, minél inkább dicsérjük őt; hogyne vádolna, hisze.n könnyebb dicsérni és magasztalni, mint valóban követni őt. i

Széchenyi nem úgy vádol, mint ahogy a mai meddő és üres nemzeti kritika napfényre hozza a magyarság bűneit. Vádján keresztül világosan meglátszik az a teljesebb élet, amely felé kemény ütéseivel sarkalni akar s m;nden ítéletéből kihaiiatszik a biztató sugalmazás: mások tudtok lenni, mint amilyenek vagytok; elég erő van a magyar nemzetben arra, hogy minden hibájától megszabadulva teljessé alakítsa önmaga sorsát.

Széchenyiben a magyar élet minden alapvető kérdése felszínre kerül, s a nemzeti lét minden vonatkozásában rámutat arra, hogy milyen törpék vagyunk, de egyben milyen nagyok is lehetünk. Vádoló tekintete végigvezet a magyar élet legfontosabb kérdésein, s ugv érezzük, ezek a kérdésék) nemcsak egykor, hanem most is égető kérdései a magyar sorsnak.

I.

Széchenyi mindenekfelett azért küzdött, hogy a magyar emberben teljessé tegye a2 embert. Világosan látta, hogy nemzetének sorsa a nemzetet alkotó emberek testi és lelki minőségétől függ. Annál erősebb egy nemzet, minél teljesebb, igazabb, emberebb emberek alkotják azt. Igazi nemzetet csakis olyan emberekből lehet kialakítani, akiknek nagy emberi kérdései megoldást találtak, s akik egész embermivol- tükat tudják a nemzet szolgálatába állítani. Széchenyi korában legelsősorban a vezetőrétegek szellemi elmaradottsága és a jobbágytársadalom teljes gondozatlánsága és jogon kívülisége miatt fenyegette pusztulás á magyar emberben az embert, ö azt akarta, hogy a nemzet vezetöréíege kiművelt emberfők sokasága s a jobbágyság emberi sorsot élő miliők tömege legyen. Széchenyi legelsősorban a nemzet vezetőit vádolta azzal, hogy műveletlenek s őket terhelte a jobbágyság elmaradottságának vádjával is.

Ma ismét azért vádol bennünket, hogy a magyar emberben elveszítettük az emberi, hszen a kollektiv izmus csak számnak tekinti az embert, annak örvend, ha az emberben elhallgatta!]a az embert igazán emberré tevő egyén emberi igényeit, s ha a megdülínek látszó individualizmus képviselői ma az emberért küzdenek, ennek a küzdelemnek az igazi értelme igen gyakran nem más, mint saját egyéni kiváltságaiknak védelme és salakos emberi éíetie* hotőségeíknek kiélése a nagy tömegek

I jogos igényeivel szemben.

Ma azt követeli Széchenyi István, hogy a magyarságot az azt alkotó ösz- j szes magyar emberek emberi mivolta ! nak teljes kiművelésével testi és lelki I megerősítésével építsük nemzetié. A ! magyar különös fajta. Talán egyetlen j népben sem él az egyéni, emberi öntu- ! dalnak, büszkeségnek, bátorságnak és ■ feladatvállalásnak olyan hatalmas ősz.

I töne, mint a magyarságban. Minden ] egészséges magyar programnak a ma- ! gyarság érdekében kell számolnia a j magyar emberben elrejtett emberi lehetőségekkel, jogokkal és életígénylé- sekkel. Mire tud ez a nép eljutni, ha minden magyar ember minden tekin- I tetben teljes és egész ember lesz?! Szé- I chenyi a?t mondotta: merjetek nagyok lenn’. Naggyá lenni pedig valójában csak' az ember tud: a magyar emberen belüli őrök és letgad hatat lan ember. A és hőssé lett magyar emberben pedig a magyarság lesz naggyá és hatalmassá.

II.

I '

Ma divatos dolog a magyarság elé mindenféle jelzőt biggyeszteni, beszélünk mély magyarságról és széles magyarságról, hallunk ujarcu magyarokról s modern magyarságról. Széchenyi soha semmi jelzőt nem tett a magyar mellé, az ő magyar programja valóban magyar program és semmi más. A magyarban a magyart kereste és hozta felszínre. Szerinte a magyar program ä magyarságban adva van, nincs más feladatunk, mint napfényre hozni mindazt, arai bennünk eJ van rejtve, kibontani a világ elé azt a sok drága kincset rejtő zsákot, amelyet Ázsiából hoztunk magunkkal. Szerinte a magyar azért fiatal nép s a?ért áll előtte egy csodálatosan gazdag jövendő minden lehetősége, mivel a magyar Európában még sohasem élte önmaga életét. Az igaz, hogy ez a magyarság el van temetve, békly óba van kötv e, de meg van benne minden lehetősége annak, hogy végre önmaga tudjon lenni.

A magyar politikának egyetlen feladata van, olyan országot építeni, amely ben minden magyar megtalálhatja mind azt, ara re léte s a? egész faj biztosítására szüksége van. Szemben áll ott azokkal, akik a koreszmék, a divatos politikai áramlatok sodrában állva a magyarság korszerű átalakítását kívánták. Ma- gyarországotnejm azért kell ujjáteremte- ni, m'vfcl más országok a reformok lázában égnek, hanem azért, mivel Magyarországon a fentálió politikai rendszerben maga a magyarság fenrtmara- dása és fejlődése nincsen biztosítva. Szembenállót! azokkal, akik a politikai reform útját a külföldön bevált módszerek lemásolásában látták, mert azt hirdette, hogy nekünk éppen úgy meg kell találnunk a magunk megreformálásának sajátos módját és ütemét, ahogyan azt a többi népek a maguk számára a maguk módján megtaláltak. Bízott abban, hogy7 a magyarságban megvan az erő arra, hogy a maga sorsát minden másolás nélkül maga igazgassa.

A magyar művelődés programját a

' magyar népben elrejtett óriási szelie- ! mi és lelki kincsek kibányászásában és ! kifejlesztésében látta, ügy érezte, hogy7 : a magyar nép egész Európa számára,

! valami újat tud adni a púi vetődés *e- | rém. i

i Ma vádol bennünket, mivel nincs meg bennünk a teljes önbizalom arra’

| nézve, hogy a politikában meg tudjuk l találni a leg garabb és legbiztosabb uj j magyar politikai rendszert s ezért vagy ; másolni akarjuk más népek politikai j alkotását, vagy7 felelőtlenül holnapra I hagyunk mindent. Vádolja azt a ma*

! gyár kultúrpolitikát, amelyik még mindig fél hivatalos programmá tenni a magyar népben rejlő szellemi értékek kibontakoztatását és minden bizonnyal vádolja azt a Tudományos Akadémiát, amely a magyar népzene európai kép- I letté tevő Kodály7 Zoltánját nem merte tagjai közé választani.

ÎII.

Széchenyi István világosan látta, hogy az alkotmányos reformot meg kell előznie a társadalom átalakulása- : nak. Semmit sem ér az az alkotmá- | nyos reform, amely a rég? társadalom i tényezőinek ad újabb kereteket. Mun- ! kásságának javarészét azzal töltötte,

| hogy az egészséges közvélemény ki- i alakítása, befolyásolása, különböző tár- | sadalmi egyesületek létrehozása és a i társadalmi előítéletek és előjogok le- j rombolása által olyan uj magyar tár- j sadalmat teremtsen, amelyből szerve» j sen nő ki az uj magyar alkotmány. Vi lágosan látta, hogy ennek a társada- j lomnak megteremtésében és fenntartá- 1 sában legnagyobb feladata a nemzet közérteim ségének van, annak a rétegnek, amelynek magasabb műveltségénél fogva a nemzet minden tagját irányítania és összefognia kell. De a?t is látta, hogy a nemzeti társadalomnak az alapja csakis a magyar föld népe, a sokmilliónyi magyar jobbágy lehet, így akart Széchenyi uj maSyar társadalmat teremteni a2 emberi magyar ságból. I

Vájjon elmondhatjuk-e ma, hogy a magyar társadalom szerkezete a Széchenyi szellemében épült fel? Felesle ges számú, túlburjánzott és egymással élesen szembenálló társadalmi szervezeteink szétszervezték a magyarságot. A nemzet szellemi rétegét még csak meg sem próbáltuk egységes táborba tömöríteni. S a jobbágyi sorsnál nehezebb sorsot hordozó hárommillió föld- nélküli magyar földműves tömeg iszonyatosan nagy felkiáltó jel Széchenyinek mai társadalmunk eLlen tartott vád beszéde végén.

IV.

A Szécheny i gondolkodásában világosan látszik, hogy a nemzetnek önmaga biztosítására kettős szervezete van: a nemzeti társadalom és az állam. Az ő állam poli ti kai elgondolása az volt.

hogy a társadalmilag kiművelt, megerősített és egymás szolgálatára munkába indított nemzetnek az állam keretei között a legteljesebb minden irányú

életlehetőségeket keli biztosítani. Világosan fölismerte, hogy az akkori Magyarországon az államéletbe betagolt magyarság egyes rétegei között a meg nem oldott belső kérdések miatt ijesztő szakadékok tolonganak. Elkerülhetetlennek látta a forradalmat, ha csak a magyar állam felelős tényezői az okszerű és lépésről-lépésre haladó reform utján szakadatlanul tartó komoly mérnöki munkával ki nem cseréiik az állami épület eikorhadt gerendáit. Tudta, hogy nem könnyű a magyar állam egész belső szerkeztének átalakítása, de azért bátran megbírálta a szerkezet minden hibáját, s ezt a politika! bírálatot a legszervesebb társadalmi munkával kisérte, a társadalmon keresztül a teljes alkotmányreform bekövetkezéséig valóban újjáépítette nemzetér. Széchenyinél világosan megtalálható az a ma „jobboldalinak“ tartott gondolat, hogy az államot a magyar társadalom otthonává, szervezetévé, véd* és dacszövetségévé a magyar termelőmunka nagy7 szövetkezetévé keli tenni.

Igazságtalanok vagyunk, ha azt állítjuk, hogy az uj magyar politikában nincs visszhangja Széchenyi politikai törekvéseinek, éppen ezért annál élesebb a vádja minden olyan bürokrácia val és légüres térben mozgó állami intézkedéssel szemben, amely valójában késlelteti az egységes magyar állami társadalom gyors megszületését. Ijesztőnek látszanak mindazok a közigazgatási életjelenségek, amelyek összeku szálttá, termeiket lenné, idegessé teszik a mai magyar ember életét.

V.

Széchenyi azzal vádolta kora magyarságát, amelyik a miénkhez hasonló időben egy nagy európai átalakulás keretében kereste a magyar jövendő legbiztosabb útjait, hogy a „még“ és a „már“ között elveszíti a ,.mátelmulasztja saját akarata szerint, saját javára kialakítani jelenét. Minden szava sürgető parancs a mának, a kezünkben levő jelennel* legteljesebb kihasználására, megvalósítására mindannak, ami már elengedhetetlenül szükséges és amit rnég meg lehet tenni.

Kérdezi tőlünk, mai magy-aroktól: meţgtesztek=e m'ndent, amit ma már meg kell tenni, amit már nem lehet holnapra halogatni, a magyar sors biztosítására, továbbszövésére. A mai nagy világátalakulás sodrának ijesztő jele* között felteszi a vádoló kérdést: sie:« tek e mai magyarok megtenni mind azt, amit még meg lehet tenni, aminek lehetősége még a ti kezetekben van? Ezeket a kérdéseket legelső sorban a magyarságért felelős vezetőknek szegzi oda s ezekre a megdöbbentő, de nagyon természetes kérdésekre attól a magyar intelligenciától kér őszinte választ, amelyiktől az egész magyar faj irányítása függ.

Széhenyi vádosló tekintete a „már“ és „még“ közötti keskeny pallóra, a magyar „mára“ esik. Vájjon kiket s milyen magyarokat Iát ezen a kés kény- pallón? ' y*