Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)
1941-08-09 / 182. szám
T L I EN Z CK WKSSS.il Deforrczeni László: ■ B Uztei és ve rosrendészel l lullunk mar arra. lmgv e;;v városkép harmóniájának megrontásában az essze- ni {len építkezéseken kiv tile.só okok közi a uiorkantLl széliéin túltengődének is je leülős szerepe lehet. Ennek több tekintetben nem kivaiialos példája Kolozsvár is. E kérdésnek egyik részével a város vezetősége is kényszerült már foglalkozni és a törvényhatósági bizottság épp m-mrégil»en hogyta jóvá a hirdetésekről szóló városi szabályrendeletet. Az intézkedéssel szemben több kelletleusség hangzót) el. Vájjon jogosan-é? Próbáljuk megvizsgálni kissé alaposabban a doijţot^ Természetesen minket itt csak az esztétikai és városrendezési szempontok érdekelhetnek. Egyéni szempontokat uem vehetünk tekintetbe és nem vehetjük számba az üzleti szellem némely érveit sem. S ha ezeket kikapcsoljuk és csak a várost nézzük, akkor csupán egyet mondhatunk: Nagy szükség volt mir erre a szabályrendeletre. Mert valóban: a cég-, hirdető- és reklámtáblák elharapózása jóval tulmeut a inegengedhetőség határain. A szem általában be-lefásul a mindennap látott ösz- szevisszaságba s csak ha kissé öntudato- sabban járunk szét a varosban, valójában akkor döbbenünk rá az Ízléstelenségekre és fonákságokra. Ilyenkor látjuk meg. hogy a különböző fajta hirdetőtáblák helyenként úgyszólván mindent elborítanak: falakat, kapuiveket, kapuszárnyakat- erkélyeket, felterpeszkednek a homlokzatok emeleti részeire s a tetőkre is. Eltakarják a ház külső architektúráját, megmásítják formáit, elnyomják szépségeit. Ismerünk földszintes házat, melynek falait teljes egészében tábla- kulisszák takarják el. Nem ritka az sem. hogy ha egy házban több üzlet és udvari üzem van, ott valóságos „cégérek harca*’ észlelhető a ház frontján. Mindenik tábla igyekszik feltűnőbb lenni a másiknál s amelyik „hamarább ébredt4’, az léJekze- tet sem hagyna a többinek. Míg egyik végigterpeszkedik az erkély korlátjának előnyös pozícióján, a másik félresz-orul- tan kényleien meghúzódni a kapufél valamelyik darabkáján. Láttunk esetet, ahol egy üzletnek két táblája is felvonul egy ilyen tömkelegben. De bekúsznak e táblák a kapualjakba s az udvarokra is. Ott ordítanak a különböző belső „műtermek“ felett s a régi kedves gyámos- tornácn udvarok nyugodt hatását néha egész pocsékká rontják suta formáikkal, bántó sziveikkel és müvészietlea bétáikkal. Nem lehet tőlük háborítatlanul szemlélni a régi művészi emlékeket sem. Azon a főtéri házon pld., amely Kolozsvár egyetlen tiszta rokokó-homlokzatú épülete, ott nyújtózkodik az egyik szakmai „király“ táblája végig az emeleti front stukkódÍ5zein. Az épület művészi és emlék voltát még a gyakorlott szem is alig tudja irt felfedezni a sokféle tábla zavarása miatt. Túl, a főtér másik oldalán egy X\ I. századi ház szép, nyugodt, régi fedelét takarja el egy másik „király“ képtelen méretű és idétlen cégére. Mindez nyilván azért van igy, mert a királyok feltétlenül fontosabbak, mint a város kultúrája és hangulata. Ismerünk régi művészi házat, amelyen a vak, különféle méretű, össze nem hangolt színű, rosszul elhelyezett és az épület elemeivel mit sem számoló cimtábla annyira lerontja a műemlék hatását, hogy már ez az egyetlen eset is teljes mértékben igazolja a hatósági intézkedéseket. Máshol viszont némely fényreklámok házfalnagyságu otromba vasvázai éktelenkednek. A háztetőkön vagy falba épített tartókon az utca felett. Ismét máshol egész falmezőket töltenek be klőveríe vagy rosszul mázolt lehetetlen hirdető festmények. Arra már ki som térünk részletesen, hogy mennyi ósdi és külvárosi nívójú hirdetőtábla ta lálható még ma is szerte a belváros ui- cáin. És mindez pedig így együtt bántó és ízléstelen. Mert a cég- és reklámtábláknak ez az egymásra licitálása, egymást tulkiabálása és állandó megelőzési igye- kezése végül is összhangtalan zűrzavarrá ós hirdetési szörayszülattak káekániáyá ! It'll. Amellett ülik és nyomják is egymást > rzek a cégérek. És, ami meg nagyobi* j baj: ütik és nyomorítják a városkép har- , moniajat is lla visszagondolunk arra. I liogy 2"> évvel ezelőtt még mennyire más j \ olt e tekintetben ti város képe, egyál- I talán nem lehetünk elragailtutva attól, hogy a „fejlődésinek milyen ..meglepő“ rekordját értük el azóta. * Pedig ennek a túltengő reklám- és ecgérkullusznak nincsen is különösebb értelme. A közönség hamar közönbössé válik a legvadabb túl kiabálás, a legraffi- i uáltabb hirdetési ötlet iránt is. Meg is ] unja s olyan érdektelenül megy el mól- j lette, mintha nem is volna. Igen szemléltető példája ennek éppen Budapest: az ideál. Ugyan ki törődik ott azzal, hogy pl. a Rákóczi-ut fényreklám kábelében melyik mit hirdet, miért ugrál, móré csábit? Mi hozza hát magával mégis ezt a hirdetési tulteugésl? Semmi más, mint az a törekvés, amit már érintettünk, hogy minden lűrdető túl akarja szárnyalni a másikat és a többi közt ő akar mindig a legfeltűnőbb lenni. És mivel ezt minden hirdető akarja, mindegyre egy olyan semlegesítő egyensúly keletkezik, amely azután bármekkorára nőnek a reklámok, i végül mégis csak hatástalanítja értékű i két. A túltengő reklámok és cégérek I eredménye tehát a saját szempontjukból I is alig jelentős és nincs arányban sem hangosságukkal, sem a rájuk áldozott befektetéssel. A városarc szempontjából pedig sokszor egyenesen kétségbeejtő. De azért mégis nőnek és tolakodnak. És gyakran muszáj észre is venni ezt a tolakodást. Ám a harmóniai és kultúrát szerető emberekben ez éppen nem a reklám célját éri el, hanem bosszanko- dást és gyűlöletet szül. így jut azután eszünkbe elmúlt életünk változatos adónemei közül a különben más célból kitalált cégtáblaadó is. amelynek jótékony alkalmazását csak üdvözölni tudnánk ilyenkor. De szenv edésmcnles, józan meggondolással sem hisszük, hogy bárki csak egyszer is azért nyitott volna he valamely üzletbe, mert annak cégére két négyszögméterrel nagyobb volt. mint a konkurrensé. A szabályrendelet sérelmezői azt mondják, hogy nagyonis szükséges a feltűnő hirdetés, messzelátszó cégtábla, hogy a közönség azonnal tájékozódni tudjon Mi emlékezünk még arra az időre, amikor a falból a járda fölé kinyúló táblák százai tarkították Kolozsvár utcáit. Egyik tábla jobban nyújtózott1 előre, mint a másik, bogy szemébe tűnjön a járókelőknek. Emlékezünk arra is. Hogy valami hihetetlenül zavaros és bazári képet adott az utcáknak ez a dzsungellé nőtt „feuiille volante1’ áradat. Csak arra nem emlékezünk, hogy ez a zavaros tömkeleg valami különösen elősegítette volna a közönség tájékozódását, holott a lógó firmákat is azért akasztották a holtok fölé, hogy tájékoztassanak. A rájuk áldozott összegek eléggé mutatják, hogy tulajdonosaik ezeket is mennyire fontosnak tartották. Ellenben a sok labilis szerkezet, mint állandó damoklesi veszély függött a közlekedés feletti, mígnem a román közigazgatás is megelégelte a repülő cégéreknek ezt az anarchiáját. Hasonlóképpen rendeleti utón kellett eltávolíttatni a járdák szélére állított s a közlekedést zavaró reklámerdőt is. Még sincs talán ebben a v árosban, aki ma sajnálná, hogy eltűntek s akinek hiányoznának ezek a ..tájékoztatók.“ Ellenben mindenki csak örülhet azon, hogy ezál- ! tál nyíltabbá és nvugodtabbá lettek utcáink. A tájékoztatás szempontjából éppen így nem lesz élei-haiál kérdés a fali hirdetőtáblák korlátozása sem, mig viszont a város ezzel is csak nyerhet. De a védelemre felhozott érvek különben is csak egy mondvacsinált okoskodás szüleményei. A sérelmezés elvi alapon még kevésbé jogosult. Gondolunk egy kedves erdélyi szász városra, ahol a százéves cégeknél is csak egyszerű névtáblát láttunk a boltajtó felett, semmi mást. Mert a boltos jól tudja, hogy nem a cégér nagysága a fontos, hanem a rajta álló né\ becsülete s a szellem, amely üzletében él. Viszont a Közönség is ig«i jól tudja, hogy mit kap a ixdtajtón belül és rikító cégér nélkül is -megtalálja azt az újtól és még véletlenül tern tévéd máshová. És hány példáját tudjuk itthon is, hogy a közönség szívesebben keresi fel — még a hátsó utcákban is - szerény, de meghízható boltokat, mint a nagy- reklámu, csillogó, de esetleg lelketlen nagy üzleteket. Mert nem a cégér mérete és milyensége az igazi üzletszerző, hanem a bizalom. S ha ezt látjuk, önkéntelenül arra a gondolatra jutunk, hogy a rikoltó cégtábla, a kiabáló hirdetés valójában ott szükséges, ahol az üzlet nincs igazan megalapozva, ahol a bizalom gyenge lábon áll s ahol a bolt élete csak a palik beterelésének különböző fogásain épül fel. A jó bornak nem kell cégér — mondja a régi példabeszéd — és ha körülnézünk egynémely eégtábliúkou és reklámokon, akkor józanabb gondolkozással csak azt lehet feltételezni, hogy ugyancsak gyenge lehet ott a bor, ahol az üzlet szükségét érzi anuak, hogy tábláit négyzetdekaméterekben méretezze. Ismerjük a közmondás travesztációját is, hogy ,.a jó bornak jó cégér kell.“ De előttünk ez sem más, mint éppen a gyengeségét jól tudó üzletnek és egy sajátos, tőlünk teljesen idegen szellemnek nyaka tekert szellemeskedése. Amely egyszer alkalmas lehet ugyan a hiszékeny emberek „bedüjté«“-ére, de többször már aligha, mig a józanabbaknál csak elutasításra találhat. l)e az üzlet nem is legfontosabb kifejezője életünknek. Kolozsvár életének éppen nem. S hiába próbálja a ..kor ízlésének“ megfelelően — „ötletesen ’, vagy akár ..művészi formában** —is szol gálni a maga célját a merkantil szellem, mégsem tudja elhitetni velünk ennek ellenkezőjét. Az élet: az egyetemes élet. a város élete s az egyének élete mégsem harisnyából, kalapból, festékből, pasztából, de még csak nem is gyógyszerekből áll. Nem tartozunk ugyan azok közé, akik kizárólagosan csak a szellemi tényeket értékelik s az anyagiakat lenézik. Mindazonáltal ugv hisszük, hogy az élei iuagasabbrendii kifejezését' és tovább- lendülését mégis csak a lélek és a szellem tényei adják s hogy tehát ezeknek sokkal mélyebb jelentőségük van életünkben és kultúránkban, rninf a kereskedelem puszta létezésének. Már most gondoljuk csak el: a jelentőség arányait tekintve, hány né-gyzetkilométcrnv i felületekben kellene kalkulálnia hirdetőberendezését egy nemzetnevelő intézet, egy kórház, vagy egy szociális intézmény, vagy akárcsak egy kulturális folyóirat is? De senkinek sem jutna eszébe, hogv I ezeket a merkantilizmus eszközeivel pró- i hálja propagálni. E hasonlat lehet bizar j U. de elég jól érzékelteti az üzleti élet ) jelentőségét az emberi élet egészében. S ! ha pedig az üzlet nem a legfontosabb I része az életnek, miért kell úgy odatola- ■ kodnia mindenüvé, miért kell oly kimé- I lellemil belerontania mindenbe és miért j kell oly erőszakosan a maga képére formálnia világunkat? Csak azért mert közöl van a pénzhez és imrt h'liel , • n Iutii? llát most ezért van a zahaljren delet, hogy ezután, legalább i- nálunk, ne lehessen szabad. * Ezek a sorok természete,en senkire sem lehetnek sérelmesek. Egy konkrét eset révén felvetődött kérdés « lvi bom- eolgatását adják csupán, ami független minden befolyástól és távol van minden sértő szándéktól. Azt sem állíthatja senki, hogy tárgyalásunk minden kolozsvári liirdi tóherendi zésre egyként vonatkozna. Helyenként előforduló esetekről emlékeztünk. amelyeket bárki könnyen ellenőrizhet. Akar a főtéren, akár a Wesse lényi-utc. bau, Unió-utcában, Jókai-utcá ban, Deák Eerene- vagy Kossuth Lajos- ulcában, amely utcák pedig mind a város fő ütőereinek mondhatók Általáb an a hirdetőberendezések ellen sem hadakozunk. Kétségtelen, hogy az üzleti életnek rna már szükséges kelléke a liirdelöbereridezés. A szabályzat tem ezek ellen szól, hanem ezeknek túlkapásai ellen és azt akarja, hogy a lármás táblahad ne tolakodjék oda mindenütt az ember orra elé és hétköznapiasságával ne rondítsa el a város hangulatát. Mi is szeretjük a szánt és a mozgalmasságot és igenis jól tudjuk, hogy a hirdetőberendezések színessé és mozgalmassá tehetik az utcákat és a várost. De csak akkor, ha ez az ízlés jegyében történik és nem lépi át a megengedhető határokat. A szabad verseny nem azért szabad, bogy a versenyzők gát nélkül gázolhassanak bele mindenbe. Kolozsvárt inkább nevezhetjük a nyugodtság és a kuliura városának s ezért itt a merkantil szellem megnyilvánulásainak csak korlátozott tere és szolid formái lehetnek. A városnak önmagához kell bűnek lennie és nem az üzleti sg-ellemhez. Eddig mehetett ugv. ahogy ment, de a tapasztalatok után csak szakszerű városfejlesztési irány szabhatja meg, mit lehet és mit nem. Azért cl tudjuk képzelni, hogy hangosság nélkül is lesz itt annyi üzleti élet, amennyi kell és a szükséges kontingensben senki sem fog megbukni azért, mert nem rakhat krr akárhová akármilyen idétlen hirdető- készségeket. A várost tehát okvetlenül meg kell tisztítani a sok lehetetlen cégértől. A szabályrendeletnek kitüntetett célja a megakad úly ozás. Ebből könnyen azt lehet kimagyarázni, hogy a rendelkezések csak az ezután elhelyezendő hirdeiőeszközük- re vonatkoznak. Merjük remélni azonban, begy itt nem lesznek „szerzett jogok.“ De tervszerű és körültekintő munkával lassan el fognak tűnni a régi ízléstelen vagy rosszul elhelyezett eég- és hirdetőtáblák is. Különösen a művészi házakról és kapukról. Az egyéni szerzett jogok különben is csak irigylendő kiváltságnak fognak látszani és mindig i szabályrendelet túllépésére fogják izgatni azokat, akiknek ilyen jogaik nincsenek. Itt csak egyetlen előjog ismerhető el: a város művészi voltának és harmonikus egységének szerzett joga. Ezt pedig tiszteletben kell tartania mindenkinek. Még a merkantilizmusnak is. Szerelvényeit — 0. ÖlíSÍSi — i. 2. 3. 4. I N T A CSEREBERE I. 11Kényszer Turfa Himlő Orkán Agy Temető Magyar Bóra Lidérc Árok Áru Naszád Gyomor Merész Mezei Ebéd Vas Ponyva fenyő Emlő Siiker Méla Gyapjú Tenta Képezzünk a II . oszlop szavaiból az ossz.“ mással Iraagzóinak megváltoztatásával (a rna gánhangzók megmaradnak r. helyükön) u szavakat akként. hogy ezen uj szavak az 1 osz’op megfelelő soraival értelmes összetett szavakat alkossanak. Az igy képzCTi uj siti- vak kezdőbetűi, felülről Jefe <■ olvasva, egy hires iró nevét adjak. Sebesben — S S 111 js* d ! Gyulladási aí '- 1 MEGFEJTÉSEK A mult rovatunkban közölt szórejtvény k megfejtébe a következő: 1. Halálugrás, 2. Malária-láz. 3. Légvédelem, 4. Sárospatak. TALÁLOSMÉSKK A RÉGI JÓ IDŐKBŐL: 1. Csalán. 2. Kakuk. 3. Az emberi élet. 4. Az üres üvegbe, ő. A partig, 6. Lejön a szószékről. 7. Mért a tyuk sem lud.v 8 Tovaszáll, 9. Ma. 10. Szikra. ÜZENETEK C. T. Bókay Jánosinak a mé’tóságos óim jár, mert kormányfőtanácsos. Közelebbi óimét ncra ismerem, de ha a Révai irodalmi intézethez irányítja levelét, ott biztosan megkapja. O az intézet vezérigazgatója. L. H. A Puffer-állam. ütköző állam. Ha két nagyobb a iám közt ál andó ellentét van. gyakori dolog, hogy a súrlódási felület csökkentésére egy kisebb önálló aí’amot létesítenek, amely elválasztja őket egymástól. jy i F F
