Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)
1941-08-09 / 182. szám
19 41 augusztus 9. ellenzék z worn A románok föriéneie L Mélyérlaimü tényt kell abban latnunk, hogv fiatal magyar történészek írták meg az első igaz és teljes román történetet. F- könyv megjelenése ez alkalommal nem tudománytörténeti szempontból érdekel minket. Ügy látjuk, hogy e könyv annak a történelemformáló küzdelemnek a része, amelyet napjainkban viv nemzetünk az elveszített Kárpát-medence visszaszerzéséért és uj nemzeti szervezetéért.. Nemcsak az egész Európát elborító román propaganda cáfolatát vesszük e miiben, mint boldogult Jancsó Benedek nagyérdemű munkáiban, hanem a román történetnek olyan foglalatát, amely uj magyar propaganda-alapja s az oly rég sürgető magyarszempontu romi« nevelés elindítója lehet. Talán különösen hangzik, de a román kérdéssel foglalkozók számára félreérthetetlen követelmény az, hogy csak a magyar gondolkodás határozhatja meg a jövendő román nemzetiség tartalmát, útját és irányát. A román illuxioníziuus, az utolsó év eseményeinek következtében alapjaiban rendülhetett meg. A román illuzionizmus legujahbkori megfogalmazójának és képviselőjének, lorga Miklósnak tragikus halála szimbolikus tény s azt a feltevést ébreszti bennünk, hogy talán nem vagyunk messze attól az időtől. amikor megszületik a románság igazi helvzetismerete, kialakul helyes történelmi tudata és megindul az a román nemzetnevelés, amely alkalmassá teszi e szomszéd népet arra, hogy beleilleszkea- jék a kialakuló uj európai rendbe. Ez az uj alakulás csak a román történeti előítéletek felszámolásával indulhat meg. A ..dákoromán“ elképzelés minden részleiét: az eredet-elméletet, az erdélyi kontí nuitást, a magyar—román viszony minden történelmi részletét, az újkori román nacionalizmus küzdelmeit újjá kell értékelni. Hangsúlyozzuk, hogy a román történetben mi nem Erdély birtoklásáért folyó tudományos vitát látunk. Erdély magyar birtoklása a múltban és a jövőben, nem tudós vitának, vagy nemzetközi pernek a tárgya. A románságban a „Focsard-i ka pu" népét látjuk és európai érdeknek tartjuk azt, hogy e nép ne pazarolja erőit és drága történelmi idejét Erdélyért folyó, hiábavaló küzdésre, hanem hivatás- tudattal töltse be azt a szerepet, amely a Focsani-i kapu őrizetében reá bízatott. Az uj könyv, melyről rövid ismertetést kivánunk adni, a tudomány pártatlan eszközeivel, magyar műhöz méltó objektivitással írja újra a román történelem menetét, megtisztítva azí, mind a román politikai propaganda tételeitől, mind a régebbi magyar és szász munkák polémikus szempontjaitól. A könyv Gáldi László és Makkal László szerkesztésében jelent meg. Egyes fejezeteit Elekes Lajos, Gáldi László, Juhász István, Mokkái László, Polónyi Nóra. Tóth András és Tóth Zoltán írták. A könyv szerkesztői és szerzői mind a fiatal magyar történetíró gárda tagjai, akik Tamás Lajos, Kniezsa István, Alföldi András, Veress Endre mellett sorakoznak fel, mint a magyar—román kutatás uj munkásai Mindenik szerző részlettanulmánya mii- gőtt egy, vagy több tudományos doku- mentációju, nevezetesebb monográfia elvégzett munkája all. Elmondható, hogy c szerző-gárda az uj román történet anyagát Parktól és Rómától elkezdve Bukarestig és a havasalji román kolostorokig terjedő levéltár- és könyvtáranyag hói gyűjtötte össze. A könyv előszavát iró Lukinich Imre méltán mutathatott rá f: munka tudományos értékére: „forrás szerűségére.4' Az erdélyi $®mén bevágidoriás 1735-ben Micu-Klein Incze, Lalázsfal- vi görög katolikus püspök azzal az érveléssel kérte az erdélyi diétától az erdélyi románság politikai egyenjogúsítását, hogy Erdély területén a román nép az őslakó, mivel az erdélyi románság Traianus gyarmatosnak közvetlen leszármazottja. Ennek a történelmi tannak az igazolása tartotta két évszázadon át mozgásban a román történészek és nyelvészek egymás- utáni nemzedékeit. Mint jellemző tünetet említjük fel, hogy Micu-Klein püspök félévszázaddal előbb követelt politikai jogokat a románságnak a „kontinuitás" alapján, mintsem e történelmi tan kifejtésére a román tudósok az első bátorta lan lépéseket megtették volna. A román őstörténetkutatás valóban az előre megfogalmazott politikai cél érdekében mozgósította tudósait. Micu-Klein püspök a maga követelését nem alapíthatta román tudományos eredményekre, mert ilyenek nem voltak, de nem építhette a román népi tudatra sem, mert abban semmi nyoma sem volt Trajanusnak, Decebálnak, vagy Daciának, mint őshazának. Micu-Klein püspök ezt az érvelést a XVII—XVIII, század magyar és szász krómkairóinak a tanitása alapján készíthette el. E krónikairók u. i. átszármaztatták az utókorra a XV. század humanistáinak, Bonifiusnak és másoknak azt a téves nézetét, hogy aa Marosvásárhely, 4© perc 121perc Nagyvárad, Budapest repülőgéppel, ä Magyar Légiforgalmi r. t. MAIÉRT iégráratai vasárnap is közlekednek, jóeiöre gondoskodjék helyfoglalásról: Mátyás király-tér 7. sz. Telefon: 35—95. erdélyi románok Traján császár légionáriusainak a leszármazottai. Az európai humanizmusnak a klassz! ku8 kor iránti rajongásából jól érthető e feltevés keletkezése, de a történeti kutatás fényénél nem állhatja meg helyét A románság erdélyi kontinuitásának tudományos cáfolata két évszázados múltra tekinihet vissza. Ma Tamás Lajos, Kniezsa István, Alföldi András professzorok e kérdésre vonatkozó munkái és Gáldi Lászlónak e könyvben olvasható összefoglalása után fciaiv felületesség a románság őshazáját a trajanusi Dáciában keresni. A mai románság őshazája nem lehetett a Dunától északra eső területen. A románság kialakulása a Balkánon, az aurelianusi Dácia tartományaiban, Üsz- küb—Szófia—Nis környékén, a mai bolgár és szerb nyelvterület ütköző ponfján, az albán népiség szomszédságában mehetett végbe. A román nyelvben mind a mai napig fennmaradt albán nyelvi hatás a döntő bizonyíték erre vonatkozóan. A románság a mai tudomány álláspontja szerint: az eilatinosodott balkáni trák- illir őslakosság utódja. Északra vándorlása, a mai Románia és Erdély területére való beköltözése a szlávság balkáni térnyerésével és az ősi román életformával áll összefüggésben. A VI. és V II. században megy végbe a szlávság balkáni honfoglalása. A nagy tömegben betelepedő szlávokat a gyenge balkáni romauizinus nem tudja asszimilálni, hanem tért vészit vele szemben. A balkáni romanizmus letelepedett, földmi- velést űző, városlakó rétegét felszívja a szlávság. A \ 111.—X. szazadban megy ez a folyamat végbe s az eredménye az, hogv a balkáni romanizált trák-illir ős lakosság települési egysége megszűnik, a balkáni romanizmus négy ágra szakad s ez ágak a következő századok folyamán elválnak, messze távolodnak egymástól. Az északi ág szerbiai és bulgáriai életé ről a XIL, sőt a XI11. szazadból is még sok adatunk van, a szakadatlan balkáni háborúk azonban további, észak felé költözésre kényszerítik a románságot, melv- 1 vel a XIII. század eleje óta mind sűrűbben találkozunk a Kárpátokban és a ma- gyár királyság délkeleti határíartomá- q varban. A szláv hatás mellett a románok észak- i ra költözésében a- románság ősfoglalko- j zásának: a kétlegelős pásztorkodásnak j (iransliumance) a szerepére kell rámu tatnunk. A Balkán városi romanizmusá- j nak az elszlávosodása után csak a pász- j torkodé romanizált réteg őrizte meg sajátos népegyéniségét. Ez a pásztorkodó életmód, a hegyi legelőkön való lassú átvonulás, folytonos továbbhaladás volt a románság szétszóródásának és északi bevándorlásának az útja. így jutnak el az első román csoportok a XIII. század elején a Déli Kárpátokig 9 3206 és 1247 között több oklevele« bizonyítékunk van arra nézve, hogy már Fogarasmegye nyugati részén is létesültek román (vlach) szállások. A Balkánról kivonuló, a vlach- bolgár birodalomból kiváló románság további történeti sorsára több szempontból döntő volt a tatárjárás. A latál előretörés semmisíti meg Kunországot és teszi lehetővé, hogy kun eredetű vezetőréteg alatt a magyar királyság Kárpátokon túli habártartományaiban önállósuló román vajdaságok jöjjenek létre. A Kárpátokon inneni magyar területen pedig a tatár áltál kipusztitott vidékekre mind nagyobb rajokban telepítik le a királyi várnagyok, az erdélyi, a váradi püspökök és egyes főárak a beszivárgó vlách népességet. Ez a beszivárgás és később betelepítés azonban olyan korban történt — s ezt keil különösen hangsúlyoznunk — amikor már a magyarság és a szászság kialakította Erdély települési képét. Magyar és szász telepek közé, megépült városok mellé és elpusztult falvak helyére tele pedett a románság, mely így semmiképpen sem tekinthető e föld ősi lakójának. V ilágosan mutat erre az a nyelvészetileg igazolt adat, mely szerint Erdély minden folyójának, vagy nagyobb patakjának a románok által használt neve magyar, vagy szász eredetű. Még a latin eredetű folyóneveket is magyar vagy szász nyelvből örökli a román nyelv és nem az eredetiből való öntörvényű Iraugfejlesz.tés utján őrzi meg. „ 4 románok története41 minden részében az igazság újságával hat. De talán egyik fejezete sem ad az eddigi román megállapításokhoz képest annyi uj adatot, mint az a rész, amely a románság erdélyi betelepítésének a képét rajzolja meg. Az erdélyi történet XIII—XV. századi menetébe illeszti be a románság Erdélybe húzódásának eseményeit, térképszerűen felrajzolva, hogy a havasi legelők mentén, majd m egyes telepitő családok birtokain hogyan keletkeznek folyton gyarapodó számban a román telepek. Erdély déli, délnyugati, később pedig Máramarosból kiindulva északnyugati és nyugati része az, amelyben már a középkor folyamán hazát talál a románság. Telepeik azonban ebben a korban még mindenütt a hegyvidéken, vagy annak lejtőin vannak s a Maros, a Szamos mente, a Mezőség ebben a korban még egészében magyar. A könvvnek ez a fejezete Fekete Nagy Antal—Mokkái í.ászló: „Documenta Valachorum in Hungária históriám illustrantia“ cimii, Budapesten 3.91-1 ben megjelentetett nagy oklevéltár bizonyítékaira támaszkodik. E hatalmas j gyüjtcménv közli mindazokat a hiteles okleveleket, amelyek az erdélvi románság 3 400 elő'ti történetére vonatkoznak s igy nemcsak általánosságban állítja a román betelepülést, hanem azt részletek- bemenően bizonyítja is. Olyan történeti munkát kezdett meg a ■ „Documenta“, melynek továbbfolytatása esetén remélhető minden, még homályban lévő erdélyi településtörténeti kérdés, minden vitatott erdélvi magyar—román kérdés tisztázása. Bár az újkorra nézve még nem áll a magyar tudományosság szolgálatára olyan oklevéltár, mint az említett Fekete Nagv- Makkai-féle „Documenta“, a „Románok Történetének'1 további szakaszai is igyekeznek rámutatni arra, hogy a román bevándorlást milyen okok segítették elő a későbbi korban is. Egyes moldvai és havasalföldi vajdák, mint a magyar királyi hűbéresei, erdélyi aüovnánvbiríokokát kap1 >nk s o f ö ldekre román jobbágvökat ! elcpitettek :. Az 16 53-1662 küzöMi török -tatár ousziitás után 1 Iá reléi vben mry megke vés bedik ; 1 mag \ arság. bogy he; [vébe egy évszázat Ion át szakadatlanul folyhat a román bet-depilés. A török ki üzése után. a fegs ,r verreí visszaszerzett Bánság te ■riiletére osztrák iranyitás mellett, őri ásj törne sekben te le WIENER MESS isécsí vásís) 1941 szeptember 21—28-ig. Dljmaníes vízum. Vasúti kadyazmények. leXantkezssI határidő: aug. 25, Felvilágosítást nyújt- a Wiener Messe magyarországi kirendeltsége Budapest, V. Vörösma rthy-tér 1. Hambtig—Amerika Linie. Telefon: 183-—059. A Né.uetbircdalmi Vasutak Idegenforgalmi irodája Budapest, IV. Vác.-utca 1—3. Telelőn: 180—229 és az összes lBUSz utazási és menet- jegyirodák. pednek le románok. A XVIIÍ. századon át elhúzódó tragikus román betelepülési mozgalom egyfelől Erdély és a magyar részek fejlettebb, nyugodtabb társadalmi rendjének vonzásával, másfelől a román vajdaságokban embertelen szociális viszonyokat előidéző fanarióta uralommal magyarázható. így következik be az a helyzet, amelynek szemléltetésére Vasile Lupa moldovai vajda feljegyzését és a XVIII. századi népösszeirásokat szokás idézni. Vasile Lupu 1647-ből származó feljegyzése szerint — se feljegyzést más adatok is megerősítik — Erdély lakosságának alig egyharmada volt román. A XVIII. századi népösszeirások azonban már arról tanúskodnak, hogy Erdélyben a románság számosabb, mint a magyarság, székelység és szászság együttesen és arányszáma eléri az 55—60 százalékot. Erdély történelmének a tragikuma, hogy az újkor elején, három emberöltővel a nemzetiségi gondolat ébredése és uralma előtt megy végbe ez a szörnyű kihatása népcsere és román honfoglalás, amelynek hatásait a magyarság és Erdély mai napig sem tudta helyrehozni. Az Erdélybe beköltözött románság a nomád, pászlor életformából kiszakadt, letelepedett és nagy tömege ajz ország jobbágytársadalmáuak lett a tagjává. Vezetői: vajdái, kenézei, papjai az ország nemességébe tagozódtak be. A magyar társadalom szervezete, a magyar életfor- j mák, a magyar kultúra és a magyar egy- I házak hatása alá került, népisége sokat fejlődött és gazdagodott, de önálló elet kialakításáig itt, Erdélyben még sem jutóit el. Erdély lakosságának hosszú időn át a többségét románok alkották, de Erdélyt még sem tudták románná ieuui Ennek az országnak sajátos helyzete, rendeltetése mindenkor értetlen idegenség volt az ittlakó románság számára. Nemcsak az erdélyi folyónevek magyar és szász átvételek, hanem az erdélyi román kuliura is magyar és szász eredetre vezethető vissza. Abból a tényből, hogy Erdélyben a románság a magyarok és a szászok után telepedett be, következett egyfelől az, hogy a régi telepes, nyugati kultúrájú magyarság és szászság mellett a románság csak alárendelt szerepet tölt - betett be, másfelől az, hogy az erdélyi románság igazi történelmi jelentőséget nem Erdély, hanem Moldova és Havasalföld történetében nyert. E felismerés szellemében kívánok a következőkben rámutatni a magyar—román viszony történeti alakulására, valamint a románságnak kelet életében elfoglalt jelentőségére. Jíajdu István. öryosok, g^őflsszsrészsk l Uj kiadásban jelent meg. Dr. Issekuíz Béla: gyszsre’í is győüfités. ' Myitett.1941, í±kjf Kolozsvár, Aláívüs király-tér 9* szäm. “*** Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk.
