Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-30 / 198. szám

* IVţjp*/ augusztus '3O. DSníés a ieEvsdereben 5*' Bongva vághatott a Corridor expreé« a vak- ! f M háborús éjscakáhaia. 1940 augusztus ; h'Jhr irtunk akkor. Ami történi!, ma rnár-Íanétéíieim- Talán szabad rá ugv visszaéln é .La ni. IL‘Í <TO A mi számunkra is izgalmad hetek előzték 1s3 w ezt az utazást Berüiinbí. Európa főváxo- C b R aß”n a diplomáciai és polii Lkai élet már a 3 '•'söd lir közepén tisztában vo> t azzai hogy Dél­- ioirrsaeteiirópa egyik legégetőbb problémáját, a á -náuán—magyar kérdésit meg kell oldani. A ' afarilhelmstras&en nem nyihtkoztak errő] a • -oxédesről1. A némer diplomácia ezufital is ttosőjlkózott volt, hogy azután a döntő piüla- acilban szólaljon meg. De a hirek folydogál- E a különböző hajszálereken. Mi, Börlin- ~sÍjÍb a akkreditál magyar újságírók, lázasan uísoggoztunk ezekben az időkben. Kiilünő se- : -l£-tihorár3aink voltak távoli ickonaink, a fin- B ö x éí a japánok. De a legme/égebb rokon- A errvnitvpo és megértéire találtunk északi bari" i Búitoknál, a svédeknél, norvégoknál! és dánok- ;- toH .. Hozták a híreket és adták az informá- •lajlkai. nds'iEg A salzburgi és a 1/urmiseverini tárgyalások -^3 nin Berlinben a HegSulyosabban Ítélték meg ."^35vbnielvzetet. Háború és a békés megoldás kö* 9>í j;t kellett választani. A tengelyhatalmak cl diínarták kerülni a döntőiül áskodáe szerepét, 'touímnkréten német részről nem nyilatkoztak, ? nsgEin magán'üársaligáso'k során a német diploma- L'-sJsid iţ biztató szavakat mondottak. ni-a^uAAugusztus uitolsó napjaiban a vvilheum- i-ess-assci konferenciákon is szőnyegre került- 'Liöikérdés. Paul Schmidt és Braun von Stumm s- iki óv vetők válaszoltak a kérdésekre. Hangoztat­nod ,x,. hogy a békés mego dás lehett őisége meg­told ,xm. Mindkét félnek «ngedirtde kell)’.1. A títfV e: EtEíívlyhata mák hathatósan fojgák okét ebben .kttEgoimogatni. Wir werden es Ihnen nachíletgem 'c-Dnoai mondották, A nachLegUn szót erősen sczlnegnjigsulyozták és a külföldi újságírók között ű naq.pen úgy, mint a diplomáciai világban] ' ßirr dótok vita indult meg annak helyes értelmezé- •tíöíöi fölött. irsogjiA Augusztus 27-én közölték velünk, hogy- xradaoscsben konferenciáit hívtak össze a kérdés -iflbíog^egoldására. Ugyanaznap éjszaka külön há* -- isoodkocsi indu t útnak a volt császár városába. tfiirov vonaton utazott a német külügyminiszter =.é mniium és prop'agandaiügyi miinitojérium saj- ciiósovóvezérkara, valamint a nemze/íi szocialista fi «a Jiiárt^ és a hadisereg Számos szakértőié és ve- -znéioietőtényezője. A beszélgetés egyetlen tárgya ősrjéxnierméoz&íesen a magyar—román probléma -vi .íloolt. Külföldi kollégáink közül eljö'Jtek az -.EvÜTSuuwerikaiak, svédek, dánok, norvégek, finnek, •iociEqHpáinok, bolgárok, jugoszlávrok, törökök, z'eíoÍe .vájciak és külön csoportban a románok, í síiM Mire Bécsbe megérkeztünk, a román de* n öioB§sgáció már ott volt. Zászlódiszbe öflltöztéiett vtoßv inalyaudvar, katonai diszszázad, zenekar, ap- godol dó lobogókkal ellátott gépkocsi kólón, egyén­in SEíínuhás urak, a külügyminisztérium és a párt öiósea'észéről. Szóval] nemzetközi fogadásuk külső­- iogóxégei. Negyedórával utánunk érkezett meg £“2sin t magyar küldöttség gróf Teleki PáHaá, gróf I zjfáeXsáky Istvánnai és Bárdössy László buka- :i iJb9~esti követte1! az é én. Tncze Péter, a minisz* z Lnfensdierelnök titkára és Rónay András óriási cgEjuoaeesomiágokkal érkeztek meg. A csomagokban ÍE'1/iiovvo.'litak Teleki Pál térképei és dokumentumai. t.'öH Rövid fogadás a Bristolban. Teleki ki- z.ibnommondhatat’anul nyugocít. Néhány á falános sövbiiüdvözlő szón kívül ntm mond semmit, visz- ' -ovßssszavo'niil a szobájába, hogy rendezze az amya- J .ioşgot. Ccáky halottsápad't. Látszik rajta, Hogy toeeiotrosszul érzi magát. Mosolyog és kedvesen -leadíaelbeszélget velünk. Aztán ő is visszavonul a - 2 loss szobájába. Bárdössy derűs és magabiztos. Ér* s-~.hb dekffcszitő apró részleteket m/eisé.'1 el a buka- e resti eseményekről. Azután Berlin és .a nyu- *ÍG3 go ti front eseményeiről kel! beszámolni. Néhány perc múlva megkezdődnek a köl- ■ of'oao, csönös látogatások. Az utcán a Schwarzen- ::ii9 d bergplatz és az Opera közcítlti útvonalon iös sűrű embertömeg hullámzik. Amikor az ál* :r:rn&l Tamférfiak egyik hotelbő) a másikba hajtát- Ázn nak, minduntalan felzug az éljen. A Grand : tioH Hotelben van megszállva a román delegáció. '■-■UH. Ribbentrop és Ciano az ímpérialban laknak. niá’/T Néhány lépésre van 'Sgymástói’J a három szál- íoí loda. Erős rendőrkordon zárja le a negyedet. A A külügyminisztérium igazolványával vigan r i< A iK köz’ekedtm. A Grand Hoteft halijában verő- : iib dünk össze magyarok. Persze nagy a vi- Szonifátás öröme. Tizennégy peMs kolléga : Íré érkezett Becsbe. Faggatjuk egymást és kom- . (í binálunk. Senki nem tud semmi bizonyosat. 11 Délben Schmidt követ rövid tájékoztatót ad. Még mindig niím beszél döngésről, és hang- i/a súlyozza a közvetítést. : Ebéd után a kávéház terraistzán ülünk. Az Opera félő] hirtelen tomboló hei'] kiáltások zugnak fed. A rendőrök megmerevednek- INéhány gépkocsi gördül gyors ütemben az imperial elé. Megérkezett Hitler. Abban c q - pil’ianáthán tudtuk, hogy nein konferencia ról, haném a kérdés megold ás árú! van szó. A németek is beszédesebbek. Bécsi és bér- íüni kollégák vegyülnek össze. Az a problé­ma részükről, hogy a Székelyföldet minden­képpen kapcsolják Magyarországhoz. Korri­dor. Autonomia. Da bizonyosat aemki tud. Csak mi annyit, hogy népi határkiiga- zitasról vau szg. Kora délután Telleki Pál éj Csákv gróf tettek tiszttlgő látogatást a Führemél. Több, mint két óra múlva jie-ént m?g ismét Dörn­berg követ öleis alakja a uzáiloda előcsarno­kában. Ilyeulklor az újságíró a másodpcrcmu- itatót. szokta nézni az óráján és éfeven figyeli az arcvonásnkát. A folyó tárgyalásokról ál­lamférfiak nem nyilatkozhatnak. Ezért jelek azok, anreilyek az ujságirétl és áltállá a köz­véleményt tájékoztatják. Ezek a jiekk Szab­ják meg a diplomáciai tudósítás hangját és a használt protokol'szerü szavakat. Teleki és Csáky arca nem árul e! semmit. De ami­kor Dörnberg ránknéz, alig észrevehető mo­holy fut át az arcán. A látogatás jól! sikerült. Később megtudtuk, hogy a Führer feszült és me.leg érdeklődéssel hallgatta végig Teleki Pál eilőadását. Teleki Pál sokkal későbben mondotta Budapesten: ,,Mégsem olyan ro'-Sisz tudomány a geografia, lám neki is köszön­hetünk valamit, hogy Északordé y vissza­tért“. A román delegáció körülbelül háromne­gyed órát időzött a Fünrernél. Magyar és ro­man részről tehát újból kifejtették az állás­pontot. azonban sem közeledés közöltük, sem döntés rájuk nézve nem történt. Alud­ni nem tudott senki. Auguszltluo 30-án délelőtt. Schmid! köv3t birodalmi sajtófőnök és Börnetr professzor, a propagmdaügyi miniszitérium külföldi «aj tó- osztályának vezetője újabb konferenciát tart. Még mindig csak azt hangozhatták, hogy a ítlnigielyhatalmak részéről mindent e követnek ,a kérdéa megoldására. A szembenálló főiek­nek meg kell érteniük egymást. Az egyik magasrangu német külügyi ur a konferencia után hozzámlép ás a fülembe súgja: ..Schidisspruch“. Döntés! Az ilyen in­formáció aranyat ér. Tehát nem sikerült! a feleket kompromisszumra hinni és igy a ten­gelyhatalmak a magyar köPSsány kivánságá- nnk engedve, elhatározták, bogy ismét elvál­lalják a döntőbíró szerepét. A magyar delegációban jéghideg nyuga’om uralkodik. Teleki, Csáky és Bárdössy együtt tanácskoznak. A kiildÖtué* többi tagjai az étteremben vagy az előcsarnokba» tartóekod- tak. Ullein-Reviczky Aatah 2 külügyminisz­térium sajtóosztályának vezetője, bizakodóan nyi átkozik. Kicseréljük az információkat és utasításokat ad. Az első bizalmas telefonbe ezélgetések lefutnak a szerkesztőséghez: Dön­tést határoztak el! Az időpontot nem tudjuk, de estig valószínűleg meglesz. Ebédhez készülődünk, amikor a német urak Rasche követségi tanácsossal az élén -riadót fuvatnak“. Megyünk ezonnal a Bel- vederebe. Az azounalból persze jó másfél óra lett. Különleges igazolványok beszerzése stb. A Schwarzenbergplatzon feke’tédik a tö­meg. Autóoszlopunk csak lassan tud kérész tülvergődni rajta. Integetnek, nevetnek, élje­neznek felénk a bécsiek. Lassan fordulunk be a Belvedere parkjába. Magyar ember szá' mára emlékezetes hely. Itt töttént meg az e ső bécsi döntés, amely szétpattantotta Tria­nont. Régi emlékezések lepnek rrueg. Valaha itt élt Ferenc Ferdinand, a mogorva trónörö­kös. Taílán életének legszebb óráilf töltött'« itt. Mesélik, hogy a kasfé’y 'Clőtfti szökőkút kö­rül tanitotta lovagolni mindig a gyermekeit. A palota berendezése érintődén. Hatalmas előcsarnokba vezetnek, ahol adva várako zunk. Livrés inasok sorfala a lépcsőkön. Au­tópark áll a palota előtt. Verőfényesen süt az augusztusi nap. A belső szobákban folyik a tanácskozás. Végre megjelenik Dörnberg és irat. Megindulunk utána. A szivünk a tor­kunkban kalapál. A hires sarokszobában egviit ülnek a ke­rékasztal körül az államférfiak Ribbentrop, í mellette balról Ciano, azután Pop Valér, •; Manoilescu, Teleki Pál és a kört Csáky Ist- j vára zárja be. Közvetlenül Manoilescu háta I mögé lépek. Szélesvá lu, hatalmas ember. S Ribbentrop szenviüeílein arccal né* maga el'é. I Ciano összevont szemöldökkel vizsgálódva j néz végig rajtunk. Pop és Manoilescu cseu- i desen ülnek, látszik az arcukon, hogy nehéz belső küzdelmet folytatnak. Csáky fölemelt ; fejjel mereven ül a széken. Az arca zöldes­sárga. Tudjuk, hogy most is embertelen kinő­Clapidg© Perasió JBuclapest, Bccsi-u. 5. - Tel. 182—827. A belváros szivében legmodernebbül bereR- dezett családi ©tthon. Minden szobában telefen, kitűnő konyha, mérsékelt árak. kát áll ki. De arcizma sem rândul. Teleki Pál mozdulatlanul ü.1 mei ett'?, ezirvto kŐvémer redt arccal. Nézem a külföldi kollégákat. Ilyenkor tudja egy újságíró a másikról, hogy mire gondo . Milyen a személyes impresszió? Erő Petejeniemi, finn testvérünk elérti a tekintetemet és csendes mosollyal bólint. Csáky és Teleki kiünő benyomást kellenek. Ribbentrop feláll és szinte mozdu atlau arccal olvassa fel a határozatot, amély sze­rint Németország és Olaszország Magyaror­szág és Románia felkérésére meghozta dön­tését a magyar—román kérdésben. Utána Cia­no olaszu' olvasta fel a határozatot. A szertartás végétért. Manoilescu meginog a székén. Dörnberg egy pohár vizet hozat neki. Az államférfiak ezután átvonulnak a nagy­terembe, ahol megtörtént az egyezmény alá­írása. Amikor kivonulnak, az újságírók el­kapkodják a történelmi to lázárakat. Még mindig nem tudjuk, hogy mi a dön­tés. Végre megjelennek n német külügymi­nisztérium tisztviselői és litografált lapokat osztanak szét közöttünk: .,Die neue Gränze beginnt...“ A hetük összefolynak szemeim előtt. Rohanunk le a hal ba, ahol egy aszta­lon Erdély hatalmas térképe fekszik kiterit- ve. Bobcff bolgár kolléga olvassa a szöveget.. A térkép fölé hajlok és húzom ceruzával az uj határt. A töÉbiek köriilállnak és nézik a vonalat. Lassan fut a ceruza a térképen és egyre közelebb hajolnak a fejek. Kolozsvár a mieink. Aztán északra fordul a ceruza, majd hirtelen lekanyarodik Zágon felé. Úgy ér­zőm, hogy valahol ragyog egy csillag . .. Rázzák a kezemet, gratulálnak. Gunnar MüOler, a hataiímas svéd megölel és megcsó­kol. És jönnek a többiek is ölelgetni és gra­tulálni. Schmidt követ mosolyogva lép hoz­— Na Útja. 1 A könny elfutja a szememet és aem flíudok válaszolni. ‘ i I Zathureczky GyűUi* Kolozsváron igv a a KOLOZSVÁR, augusztus 30. Ma délután fél négykor megkondulnak a haran­gok a kolozsvári templomokban és egy percre az egész városban megáll a munka. Erdély fővárosa igy akar hódolni az emlékezésnek. Alert ebben az órában lesz pon­tosan egy éve annak, hogy a magyar rádió hírül adta a bécsi döntést,'amely Erdély egy részének felszabadulását jelentette. Kolozsvár zászlódiszben ünnepli meg ezt a napot. Egy év telt el azóta. Reményikk el, izgalomteljes küzdelmekben gazdag esztendő. A történelmi jelentőségű évfordulón újra idézzük az esemenyeket. Him szén Kolozsváron is megvan a maga külön története unnék a nagy napnak. Min­denkinek vannak személyes emlékei, amelyeket sohasem fog elfelejteni. Az a pil­lanat mind)3jn magyar embernek szivébe vésődött, amikor először meghallotta hogy felszabadultunk. De szorosan egybekapcsolják a kolozsváriakat az összesség élményei is. Azokban a napokban, amelyek a bécsi döntéstől a honvédcsapatok bevonulásáig elteltek, mindennél jobban össze kellett tartanunk. A magyarság ve­zetői gondosan kellett vigyázzanak arra, nehogy kirobbanjanak a szenvedélyek. És ugyanakkor fájdalomteljes fegyelmezettséget kellett tanúsítanunk, amiért magyar testvéreink egy része továbbra is idegen uralom alatt maradt. Fájdalom1 i.s vegyült az örömkönnyekbe, mert amikor diadalmas boldogsággal készültünk a honvédcsapatok *"bevonulására, búcsúznunk is kellett azoktól, akik a sors akarata folytán nem térhettek vissza az anyaországhoz. Ezekről az élményekről szól « sorsfordidás napján az alábbi beszámoló. Az fzgafomfe/fes pénfafef nap esetre sem fogadja el a Turnu-Severyi- bea már ismertetett magyar javaslatot. Ebben az izzó hangulatban a magyar­ság vezetőinek különös tapintatára volt szükség, bogy minden összetűzést elke­rüljenek. A kolozsvári kaszárnyákban nagy katonai alakulatok állandó riadó­készültségben állottak, még ezen a napon is kézbesiteltek ki katonai behivókat éa a hangulat veszedelmesen hasonlított a világháború kitörése előtti napok hangu­latához. „Kolozsvár hazaiért ■t Augusztus 30-a péntekre cselt az el­múlt esztendőben. Voltak olyanok, akik babonából rossz előjelnek vettek, hogy ezen a napon kezdődik a bécsi tárgyalás. Mások éppen ellenkezőleg, azon vitat­koztak, hogy a pénteki nap igenis sze­rencsés és azt bizonygatták különböző adatokkal, hogy Németország vezére és kancellárja legtöbbször pénteki napokon határozta el magát legfontosabb dönté­seire. * > 1 Ezen a napon már a kora hajnali órák- tói kezdve lázas izgalommal figyelte I Kolozsvár minden lakása a ládió híreit. A magyarság reményi eljbs bizakodással várta az eseményeket. Nem hittük, hogy még ezen a napon döntésre kerüljön a sor. Hiszen az utóbbi években rengeteg- szer csalatkoztunk reményeinkben El­képzelni sem tudtuk, hogy egyik napról a másikra dönteni lehessen az erdélyi kérdésben, amelynek békés megoldása az emlékezetes turnuseverini tárgyalások teljes sikertelensége után lehetetlennek látszott. Azt mindenesetre mindenki érez­te, hogy történelmi órákat élünk. Hit­tünk, hogy közeledik a triauoni igazság­talanságok jóvátétele, csak a2t nem Vul- tuk, milyen formában intéződik el a ma­gyar—román kérdés. És izgalommal várták a Becsből ér­kező híreket a románok is. A kolozsvári románság legnagyobb része lehetetlennek hitte, hogy komolyabb területvollózást ítéljenek meg. Még ezen a napon is nép­cseréről baszéltek és a legpesszimistábbak annak a véleményüknek adlak kifőjezóst, hogy legfeljebb kesk«ny balársáv áten­gedéséről leket szó. Kávéházakban, ven­déglőkben, talpalatnyi helyet sem lehe­tett kapni. Mindenütt parázs vitatkozások hallatszottak. Ismert román közéleti ve- zelők keresték az alkalmat, hogy kifejt­sék a magyarok előtt: Románia semmi­A hires F ^ iff szórak ozó­bu dapesti 'iMMUiMjawgwiBMHTO hely Minden este 9 órától éjjel 2 óráig RAGYOGÓ SANGHAY-GŐRLŐK Directrlce : KIVÁIwÓ VARIETÉ-MÜSOH. TÁNC La Bella Novatha [ BBaBMHBUMMfflMBBBB Horthy Miklós-ut GO. Tel. 25-74-30. Akkor még, román időszámítás szerint, a déli rádióbireket egy óra negyven perc­kor hallgattuk. Lakásokban és 'hivatali helyiségekben egyaránt valóságos töme­gek gyűltek össze a rádió mellett. Ha­lálos csendben figyeltük a szpíker sza­vait Ha valami légköri zavar támadt, kétségbeesetten próbáltunk javítani a ké­szüléken. A déli híradás még jobban fo­kozata az izgalmat. A rádió röviden azt jelentette, hogy a magyar és román kül­döttségek Ribbentrop báró német és Ciano gróf olasz külügyminiszterrel tár­gyaltak a csütörtöki nap folyamán. A hivatalos jelentés szerint „megvan a le­hetősége annak, hogy Magyarország és Románia álláspontja közeledjenek egy­máshoz“. Ismertettek egy olasz jelentést is, amely szerint „Németország és Olasz­ország a megoldás megköunyitése végett avatkozett a vitába.“ Ezek a jelentések még jobban felfo­kozták az izgalmat. Vájjon mi történt a Belvedere palotában, ahol péntek délire találkozóra hívták a magyar és román küldöttségek tagjait? Egyre komolyab­ban kezdtünk hinni abban, hogy köze­ledik a dönlő pillanat, mert a közelmúlt eseményeiből tudtuk, hogy a Belvedere palotának nagyfoniosságu szerepe van a népek sorsát eldöntő határozatok *111 detésénél. Nyugateurópai időszámítás sze­rint fél háromkor, az akkori co ozsvari időszámítás szerint fél négykor bemo dotta a rádió, hogy Becsben megtörtént a döntés. Azután következeit a külön adás, amely részletesen ismertette az uj határt. Nem volt olyan magyar ember, akinek szemébe ne szöktek volna örömkönnyeid

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents