Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-30 / 198. szám

a fobs zuluid ulán hirer»', Egymás nyukúlia borul lünk t\s percekig nem tudtunk sza­vakat találni tr/ehmink kifejezésére. Régi barátok egymás kezét szorongatva érzékéiletl«;k azt a sok érzést. amelyek felgy ülemlcttck bennük, tie megelyveni- lésükre egvi-lűre nem állott « h gemlö szó kincs a rendelkezésükre. „Kolozsvár hazatért . . .** Huszonkét esztendő után újra es újra elismételtük magunkban ezt az imádság»,z«'ni monda­tot, v Tegnap meg lehetleHcnnftk látott, ma már valóság. A rádió magvai in­dulókat játszik. Megismerjük az „Erdélyi induló" .szövegét es dallamát. Számolgat­juk a napokat, hogy vájjon mikor halljuk Kolozsváron a honvétlzenekarnk ruuzai” kaját. A béci'i dönSés és a román köz­vifemény Egyelőre azonban azzal kellett szá­molnunk, bogy <x kolozsvári román közvéti monyt vil- lámcsapásszeriicn őrte a ltd vedere pa­lotában elhangzott döntés. Ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. La elgoudojuk, hogy a román sajlo hete­ken keresztül ellenállásra készítette elő a román tömegeket. iNap-nap után oldalas cikkek jelentek meg és különböző tér­képek. amelyek azt próbálták bizonyí­tani, hogy Erdély mindenképpen Romá­niát illeti. Ilyen előzmények után nem csoda, ha a román közvélemény kábult álomból riadt a valóságra. Kolozsvár elvesztése talán a legérzé­kenyebben érintette a románokat. ISa- gvon jól tudjuk, hogy az elmúlt években a különbözői román kormányok mindent elkövetlek a város magyar jellegének megváltoztatására. Az erdélyi román in­telligencia tömegesen özönlött id**. Nagy­arányú magánépitkezések lürlénlek. Min­denképpen azt akarták bogy elrománosit- sák Erdély fővárosát és bogy ez i terv nem sikerült, az elsősorban a magyar ön­tudatnak. kitartásnak és testvéri össze­tartásnak köszönhető. A kolozsvári ro­mán tömegek az első pillanatban azt bit- lék. bogy a tengely halaim, k döntésével szemben is van IipIvp ellenállásnak. Tün­tető tömegek járták be az utcákat, ame­lyek ellenállásra buzdítottak. A román templomokban megkondultak r harangok és egyetemi hallgatók járták sorra a liá- zakajt j akik k'frő»zakof(ák, hogy min­denütt tűzzék ki a román lobogót. Tüntetés a háború mellett • Este még jobban kiélesedett a hangu­lat. A főtéren többezer emberből álló tö­meg verődött össze. Ez a tömeg román nemzeti dalokat énekelve, végigvonult a föutcáJion. Majd „iram rázboiu" (Háborút aJuzrunk) jelszóval a város­háza elé vonuh és követelte az ellen­állást. * • - - •■* ­Gyujtóhangu szónoklatok hangzottak el. Emlékezetes marad az a jelenet, amikor egy katonai szolgálatot teljesítő egyetemi hallgató fegyverrel a kezében, megjeleni R városháza erkélyén és lázas szavakkal kijelentette a tömeg előtt, hogy a román hadsereg akkor is ellenáll, ha a tisztek visszavonulást parancsolnak. A vasgárdista egyetemi hallgatók egy csoportja megjelent a Tribuna cimü román lap nyomdájában, ahol már ép- pép befejezték a lap belördelését. A román Lap a hatóságok rendelete értei­mében közölte a bécsi döntést, de ahhoz nem fűzött semmi megjegyzést. A diákok követelték, hogy cséréljék ki a lap utolsó oldalát Így *örtént, hogy az utolsó oldalon a diákbizottság által megszerkesztett cikk jelent meg. A cikknek az volt a címe. hogy „Hábo­rút akarunk.4 S * * * * ** Lényegében azt tartalmaz­ta, hogy a román katonaság az utolsó csepp vérig megvédi a román határokat. tEz volt egyébként a román kormány ak­kori kolozsvári hivatalos lapjának utolsó száma.) Kolozsvár magyar társadalma kerülni igyekezett minden összetűzést. Otthon azonban sziik családi keretek között L-zent ünnepet ü|ll minden magyar. El voltunk készülve arra. hogy esetleg sú­lyos napok következnek, de tudtuk azt, hogy a szabadulás nem késik sokáig. A megértét A magyarság vezetői tudták. hogy óriási felelősség nehezedik rájuk az át­meneti időben. Ezekben a napokban elő­ször gróf Bánffy Miklós vezetése alatt a Magyar Népközösség, azután pedig '•« gróf Bethlen György vezetéke alatt álló Magyar Párt tartott* össze a magyar­ságot. <■­A magyarság vezetői hangoztatták, hogy a sorsfordubís órájában nem for­dulnak gyülölséggel azok felé, akiknek szintén a hazája az erdélyi föld. Az augusztus 30-i tüntetésért sem érzett bosszúvágyat egyetlen magyar ember sem. A magyar ncm/et mindig lovagiad volt cn békejobbot nyújtott a legyőzött ellen­iéi felé. A meg értó* jegyében kívánta a történelmi átalakul •>* napjait átélni és ennek reményében kezdődtek meg a tár gyalusok a uiagvar cs román vezetők ko­zott. Szó volt arról, hogy közön magyar román nemzeti gárdát ajakitanuk, amely a honvédesapatok bevonulásáig vállalko­zik a rend fenntartá-ara. Ez u terv azon­ban rein sikerült. Nunkáta lel a ma­gyar ifiusüg Nem lenne teljes a visszaemlékezés, ha nem adóznánk dicséi ettél a kolozsvári magyar diákságnak. Már a bécsi döntés napján önzetlenül jelentkeztek szolgála'- lételre azok a magyar diákok, akik Pus­kás katolikus főgimnázium tanár és dr. Iluray Béla orvos vezetése alatt állottak. Megalakult a kerékpáron osztag é* j, ,( pülőgárda. Állandó készenlétben v»Jf |[ T először a Népközöaeég irodájában, iáin az unitárius kollégium épületében \f 11 nzélyes feladatra vállalkoztak Ott veit i mindenütt, ahol rendzavarási ól k«!l» , tartani, vagy segélyt kellett nyujaij Magyar lelkesedi i, bátorság és önl 1 I dozá.s tüze lobogott a szemükben. Közéi) iskolás diákok éa egyetemi hallgat d egyaránt szolgálat teleire jelentkezte; Jól »'Heti látni ezt '• lelkesedést. Ilii, adott a jövendőbe. Vigasztalt azé amiért magyar véreink egv r<- ze el,23c kadt tőlünk. Megnyugodtunk, amikor t ! nui lehettünk annak, bog} a magyar fii talság aterzi a közeljövő nagy feladata, nak súlyát. Augusztus 30-án, a magyar hajnaliig sadás napján, bálatelt szívvel készültüm Erdély újjáépítésénél, munkájára. 1 Végit József-­Lava! tul van az életveszélyen PARIS, augusztus 30. Szakorvosi véle­mény szerint karai és Déat teljesen túl t annak a veszélyen. Vichyi, körökben a Laval és Déat el­len elkövetett merénylet nagv felhábo­rodást keltett. Hangoztatják, hogy a kom­munisták ellen hozott drákió intézkedé­sek végrehajtása nélkül az országot nem lehet megtisztítani a rendbontó elemek­től. Noha a merénylet indító okáról még nem érkezett jelentés, általános az a vé­lemény, hogy a merénylők mögött titkos szervezetek állnak. A kormány éppen idejében tette meg az erélyes lépéseket. Jelszava: erősen és gyorsan ütni! Collet Pál, Laval és Déat merénylője csütörtök éjszakai kihallgatásán a vizs- gálóbiró előtt isméi hangoztatta, hogy azért akart bejutni a francia légióba, mert csak iev férkőzhetett valamely fran­cia személyiség közelébe merényletlervé- nek végrehajtására. Elmondotta, liogv Láváit azonnal felismerte a lapokban megjelent fényképei után. Amikor fegxş vérét elsütötte és a kapumélyedésbe u* r rótt, még nem tudta, hogy Déatot is e ■■ találta. Legalább kettőt intéztem el egs Szerre!" — mondotta cinikusan. Ékben- megkérdezték, hogy miért éppen franst ' eia embert választolt merényiele célpont! jául, miért nem lőtt német tisztre? vállli ' vonogatva igv felelt: ..Miért lőttem vol 0' na német tisztre? A német tisztek Frann eiaországban kötelességüket teljesitik.“ Párisbtm csütörtökön folytat Iák a kömre munisták ellen az eljárást. A házkutatás sokon fegyvereket és röpiratokat talál1 tak. De Gaulle több hívét letartóztattákil Azok között a kommunisták közötti- akiket a párisi külön bíróság első tár*i gyalásán elitéit, ott szerepel Luden Sanit.i paix, a Humanitée cimü, azóta besziin+ou tetett szélsőbaloldali lap volt főszerke-z- tőjének neve is. A rendkívüli blrósáe;.« több társával egviitt életfogytiglani kényen szermunkára ítélte. FaöPo tianri^a aul. eng. gyorsíró, gépíró, szépítő iskolái ins szspísmiur l.-dj iszdSdő ai tanfolyam a a hslratlnzások msjteztHtltek Tanítás egész nap Állami vizsga £f-f 3, ifínnsíV** tu HAZA' KOLOZSVÁR, augusztus 30. (Az Ellenzék tudósitó jótól.) Ragyogó nyárutói napfényben izzik a város. A legdrágább, a legféltettebb szamosparti város, kincses Ko ozsvár. A nap­tárak lapján ez áll: 1940, augusztus 30. Va­lami kavarog, örvénylik, dübörög a levegő­ben. A delet már elharangozták. Az emberek lázas sietséggel rohannak haza. Az utcák el- népte enednek, csak egy egy konflis döcög és autó suhan át a Főtéren. Mindenki sejti, ér­zi, tudja, hogy történelmi eseményt hoz a következő óra. Mindenki a rádió mellet üt, szorong, figyel és várakozik. A percek lassan cammognak s az óraketvegések egy távoli vá­ros nevét muzsikálják: Becs . . . Becs' . . . Idegtépő percek, idegtépő órák, mit hoztok? A szemek a feszült várakozás gyötrő lázában fénylenek, az arcok kigyu tak, a szivek dobo­gását valami titokzatos, ismeretlen akkumu iátor a maximumra hevítette. Hány ház. hány csilád asztalán maradt úgy az ebéd, ahogy feltálalták! Lehet ilyenkor ebédelni? Egyeben gondolat cikázik át szüntelen meg­ismétlődő, vakító villámként a városon: mi lesz Kolozsvárral, mi lesz Erdéllyel?... S az augusztusvégi napfény ontja, ontja drága, jótékony, biztató melegét az uj é étét, uj sorsát váró, uj soxsáért remegő Erdély fő­városára .. . -­Az első rövid bir már végighullámzott a világmindenségen: Döntöttek Becsben! De a részletek még hiányoznak. Ezt várja, lesi és szivszorongva szeretné siettetni a másodper ceket mindenki. Félnógy. Elhangzik a jelzés és a szpiker efogódolt, megindult hangon bemondja az uj határt. Kolozsvár hazajött! ...Lehet szavakat találni arra a hangulatra, amely egyetlen szempillantás alatt elfogott mindenkit? Az örömmámornak abban a min dent elhomávositó villanásában hol van a szó, amely többet mondana, többet fejezne 'ÉRÉS ki a szemünkből kibuggyanó, forró könny cssppoél . . . Az örömöt, a kicsorduló boldogság érze­tét nehéz visszafojtani. Nehéz, akárcsak a sötét fájdalomét. És mint valami titkos, belső parancsra, valami egyetlen megsejtett vezény szóra, Ko'ozsvár magyar lakossága befelé for­dította az ölömét. Szordinót tett a kitörő lelkesedésre. Csak a szemek églek fénylő, csillogó örömtiizben. Az utcákon még tornán rendőrök álltak és fegyveres román katonák masíroztak. De az öröm visszafojtását nem­csak a távozni készülő idegen hatalomtól való fé elem váltotta ki. Egyéb, cjy másfajta érzés is diktálta azt. Az emberi érzékenysé get nem szabad bán'ani. Éis Kolozsvár ma­gyarsága egy emberként megértette a belső, titkos szózatot. És nem tüntetett. Nem vitte az utcára, a piacra mindent elsodró örömér­zését, csak a szivében gyújtotta meg a bol dogság szent lángocskáit. A félnégyes híradás elhangzása után ro­mán háziasszonyunk bejött és azt kérdezte: — Igaz, hogy Kolozsvár is? , — Igaz. _ ■ Most az ő szemében is könny jelent meg és azt mondta: Megértjük, hogy Maguknak ez öröm, de Maguknak is meg ke'l érteniök, hogy nekünk fájdalmas. Megértettük. A fájdalomnak ezt az érzését 1918 karácsony szombatján alaposan megta­nultuk. És időnk is volt rá hordozni a szi­vünkben huszonkét évig... _ * ' , . . £*--,-----—T* Mint varázsütésre, úgy változott meg a vá- rc« képe estére. Az utcákon hatalmas tömeg, emberáradat hömpölvgött. Egyik tüntető fel­vonulás a másikat érte. Táblákká' és hangos jelszavakkal zúgtak végig az utcákon a cso­portok és .-** mennydörögték: — Háború nélkül nem adjuk oda Kolozs­várt és Erdélyt! Az utcákon, a tereken és lakásokban min­denütt csökkentett világítás volt. S ebben a lesrofolt világításban, ebben a különös, ide gesitő félhomályban félemetes volt az egyre meg-megujuló elkeseredett tüntető tömegek morajlása. A város magyarságát ezekben az izgalmai órákban tapintat, jóizlés, fegyelem és észszerüség jel emezte. Visszavonult, eltűnt az utcákról. Tudta, érezte- ennek az áradat­nak ki kell tombolnia magát. A Magyar Sz’-n ház ablakai csörömpölve törtek össze. A mo­zik, színházak és az akkor Kolozsváron ven­dégszereplő Kludsky cirkusz nem tartottak előadást. Néhány óra mn'va az autóbuszo­kat is leállították, mert minden járműre szükség volt a szállításokhoz. Este kilenc óra után a tüntető tömegek lármája is elült és kissé megnyugtató érzés vo t, begy a rend- őrprefekturán a ionián hatósággal együtt teljesítettek szolgálatot és őrködtek a város polgárságának nyugalma lelett a magyarság vezetőségének megbízottjai. És még aznap éjszaka megindult a nép- vándorlás a Feleki-uton. Hatalmas társzeke- rek, teherautók gördültek Torda felé, egyik a másik után. Katonai oszlopok vonultak át a városon. Az utcák és terei, egész éjszaka é; az azt követő (napokon tele vo tak indu­lásra váró ágyukkal, tankokkal és katonai gépkocsikkal. ítt-ott, az éjszakában, nyilván riasztó szándékból leadott puskalövéseit dör­dültek C-. ^ S mialatt gördültek, gördüllek szünet nél­kül, szakadat anul a nehéz társzekerek éa (teherautók a Felekimton, az elsötétitetl ab­lakok mögött a magyar orthomokban, a ma­gyar házakban gyöngéd női kezek lázas siet­séggel varrták, hímezték, díszítették a szin­pompás, pártás magyar ruhákat és bonto­gatták már az évtizedek óta titkon őrzött pirosfehér-zöld zászlókat... az ünnepre, a feltámadásra. .. * Az egyéve« évfordulón a Szivünk veri az emlékezés riadóját. Hogy is vodt, mit is érez­tünk azoa az augusztusvégi napfényes, íz- - lejtheteílen dé utánon?. . . Azt éreztük, hogy most, mindjárt elfogy a c szó a toliunkból, mert úgy elkezd reszketni. L az irószerszám a kezünkben, mint a jegenye' “ fa levele az erdélyi szé ben . .. forró könny * futja ej a szemünk tükrét, elhagy a b::tü, a 1 hang. a szó, remegő szájunk Széle mozog, , mozog anélkül, hogy mondana valamit. Fehér • itemplomtornyok viágitanak a nyárutói i 'szürkiileítbőií, a Szamosparton nagy porfe.1- hőbein ballag haza a nyáj, az estharang zso- lossmázó gilingalangjába beleszól a kolomp szava, vad vizek ezüst tükre villan a fé ho­mályban, Susogva leng a nád és a kelő ho d fényében fűzfák fehérienck köröskörül az er­délyi tájakon. Ez a föld azért marad a miénk, azért száll vissza ránk most újra. azért nem fogják e— pere ni tőlünk sohastem, mert egy magyar ezredév vér és könny áldozatára emlékezik itlten minden Ids göröngy. . . Mert a föld érez és benne a holtak is éreznek. Azok a holtak, akiknek porlladó csontjai elvegyültek a göröngyökké'-. S a föld nemcsak az é üké, hanem a holtaké is, akik dpikenrek benne, , de virrasztónak és őrködnek akkor is, ha mi már elfáradtunk. Az élőket ki is űzhetik idegenek, de a halottakkal nem Limák. Ők mélyen elvetették önmagukat az ezeréves ba­rázdában és megtartották nekünk a birtokot. Ezt éreztük. És most már tudjuk, miért vártunk, mire vártunk! Ezért a percért szép volt a bosszú virrasztás. Ezért a hozsannázó harangszóért, meJyet most felénk sodor az augusztusi szél, jó volt a kínos várakozás. Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárbetly. Csik, Gyergyó, Háromszék, erdélyi föld, ki« falvak harangja, tisztára meszelt fa Usi házak, vi­rágos kis tornácok, fehér tornyok, zsnpfe- de'es kunyhók, hazatérő nyáj kolompja, ezer­szer áldott Erdély, arcunkat helétemetjük földed homokjába. könnyeink megöntözik zsenge fűszálaidat, szivünk dobogva borul rá röseidlre és megölel Téged. — Édes­anyánk!. . , (g. a.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents