Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-23 / 192. szám

* e • E d L 6 l 9 4 J u u a u i t it Vándorlás a Vám Csillag árnyékában: A zsitiá lánckereskedelem eldorádóia - Hagy fest közelről a szovjefóultura - Egy kis ,alkotinánytan“a szabadságjogokról VL , BUDAPEST, augusztus hu. A cserno- viei zsidó kereskedők miuden áruhiány mellett is megtalálták száiuitásukat. Ugyanis minden szövetkezeti bolt kellő it-zimu kiszolgáló-személyzettel volt ellnt- ,va: egv'két üzletvezető, segédek és pénz­táros, utóbbiak főleg nők. Kivétel nélkül mind zsidók voltak! Igaz, hogy németek nem vállaltak alkalmazást, hiszen áttele­pül és előtt állottak, de az ukránok, len­gyelek és románok, a város lakosságának nagy többségét alkották a zsidók mellett, mindazonáltal még mutatóba sem lebe tett a boltokban egyet sem látni, pedig ezek az alkalmazottak sokkal jobb fize­tést élveízt.ek, mint a munkások, munká­juk pedig édes-kevés akadt: inig a kész­let tartott ... El lehet gondolni, hogy a iliszt, olaj, zsir, cukor, vaj, slb., ami a zsidó elárusítókra volt bízva s melyek­ből jegy nélkül, de nagyon kis adagot le­hetett kapui félnapi sorhauálLás után, hogyan vándorolt ki a szövetkezeti rak­tárakból a zugkereskedelem piacaira, hogy ott többszörös arakon cseréljen gaz­dát. Ezt tudva, lehet megérteni, hogy széles Szovjetországban miért lehetett mindenütt és mindég mindent kapni a zsidó láncosoknál jó borsos úron s miért nem lehetett a zsidókezben levő világ­sajtóban soha a szovjet antikapitalista rendszere ellen panaszt hallani! Ismerve a zsidók nagy összetartását, nyugodtak lehetünk, hogy egyik sem balt közülük ében, mert mialatt az áru rejtett utakon a központi raktárból számos közvetítőn át a fogyasztóhoz jutott a zngkereskede- lem szokásai szerint: tizen is leszedték róla a tejfölt, minden munka nélkül, ke­lés kockázatta! s közben az istenadta nép éhenhalt, gyermekei rablóbandákba verődve járták az országutakat, erdőket... „Aki nem dslgozik, nem eszik“ Pedig a szovjctalkotmánv oly aposto- lian mondja ki a 12-ik szakaszban: „A munka minden munkaképes állampolgár­nak kötelessége és becsületbe!i ügye ezen elv alapján: Aki nem dolgozik, nem eszik'1 (szószerinti fordításban!) — De hát kilételek ugylátszik mégis akadnak, éppen úgy. mint a 21-ik szakasz alól, mely minden proletárnak biztosítja az ingyenes é© kötelező elemi oktatást s egyáltalán minden szak- és felsőfokú ok­tatás is ingyenes, még pedig azáltal, hogy az állam a diákok „túlnyomó többségé­nek“ ösztöndíjat juttat, — mondja a tör­vény. - ' / Ebből is láttam kóstolóul valamicskét szeptember havában, talán eleget ahhoz, hogy halvány képet kapjunk a felső és tz elemi oktatás titkairól. A románok szépea kibővítettek a még «sztrák világból megmaradt egyetemet, melynek azonban orvosi kara nem volt. A'vörösek a jogi kart is egyszerűen meg­szüntették. mint feleslegest, hiszen ott a jog már a levegővel szívódik az ember vérébe ... A legelső, ami feltűnt, egy hirdetmény volt a főépület kapuján, melyben felszólítanak mintegy 60 tiszta 9» Diákparadicsom a A filológiai fakultást nagyon leegv- szerüsdVettek a bolsevikok: mint infor­mátorom mondta, a latin nyelvnek nem volt tanszéke és senki sem jelentkezett ily szakra, lianem annál többen német, angol, olasz, francia nyelvre., kimondot­tan azzal a céllal, bogy a nyelvek vala­melyikének elsajátítása után az állam kereskedelmi vállalatainál kapnak állást. A felvételi -vizsgákon átmentek egy ré­szének ösztöndíjakat helyeztek kijátás-* ha, mintegy havi 100 rubelt, amiből az egyetemi büffében elég olcsón és jól le­hetett étkezni, de hogy a lakással és ru­házattal mi lesz, arról hallgatott az izrae­lita barátom, áld váltig erősitgette, hogy a szovjetben igazi diákparadicsom van s nem állhat elő az az eset, hogy az em­ber diplomával a kezében, munka nélku! álljon, mint például Romániában. Arról azonban szintén nem szólt egy szót sem a fiú, hogy ösztöndíjat csakis „megbíz­ható“ elemek kapnak s ezek is csekély számban, mihelyt valaki burzsuj gyanús: még az egyetem közelébe sem engedik, sőt, mint egyszerű munkás is alig kap állást s irgalmatlanul éhen kell pusztul­ta. Más illetékes helyről aztán megnyug­tattak, hogy az egyelem tudományos szín­vonala még a mi középiskoláinkat sem üti meg, aminthogy a szovjet oktatás ál­talában a.z európai fogalmakon messze dúl marad. Pedig szépen indul, ezt láttam ... Egy ismerős ház előtt ülők egy pádon az árnyékban egy késő délután. Három kis lánykával elegyedtem szóba. Az egyik első elemista, a másik negyedikes, a har­madik maid óvodába fog járni. Az isko­láról beszélgetünk. — Tudja maga, hogy ninA Isten? — kérdi tőlem az első ele- miata. — Hát ezt honnan veszed? — Az 'aroma* i A „vallásszabadság“ inni in )■■^■l^wal^lll^lll^ll^ I zsidónevii diákot, akik az utolsó vizsgán megbuktak, hogv jelentkezzenek vizsgá­juk elismerése céljából. Ezekből biztosan . nagy emberek“ lesznek: gondoltam ma­gamban, hiszen „üldözést“ szenvedtek politikai Ó6 . .. vallási meggyőződésük miatt mártírok: a „tudomány vérta­núi.“ Hogy jelentkeztek-e. iagy sem, a/t nem bírtam megállapítani, de hogy olt hemzsegett helyettük töhbszíz alak, az ténv volt. Egy kéthetes gyorstalpaló uk­rán nyelvkurzus végighallgatása után nyelvvizsgára bocsátották őket ? oki azon átment, az jelentkezhetett a fakultáso­kon. Én a földrajzi fakultás felvételi vizsgáin voltam szerencsés jelen lehelni. Érettségi hizonyiti ányt senkitől sem kér tek. a vizsga tárgya az az anyag, melyei középiskolák 4-ik és 6-ik osztályában ta­nulnak. ebből is készülgettek ugv, ahogy s alig volt, aki át ne ment volna, pedig itt a tanár egy oltani tanársegéd volt. nagyon kedves, müveit ember, német kultúrával s a felesége is hozzá hasonló. Nem nagy reménységgel nézett a tanév elébe s nem titkolta előttem, hogy nem kommunista és szívesen olt hagyná az egészet ... Regy 0 teraplomba nőm viliik ez if jmágot, arról fölösleges tz^lnom. De ami» csodálkoztam, az as volt, hogy Eier »oviéban ottlétem ideje alatt air, ösize« templomokban rendesen folytak »/. is­tentiszteletek. Ez egyrészt a németek je­lenlétének tulajdoniiható, másrészt az 1936 óta érvényben leyő „demokratikus“ alkotmány 124-ik szakasza imigyen rc-n delkezik: „Azon célból, hogy a honpol­gárok részére bizlosittassék a lelkiisme­reti szabadság, az Egyesült Tanácsköztár­saságokban az egyház el van választva az államtól és az iskola el van különítve az egyháztól. Minden polgárnak elismer­tetik a vallási tiszteletek végzésének sza­badsága és a vallásellenes propaganda sznhadságu.“ Ez a „szahadtíág“ a gyakorlatban úgy fest, hogy az addig el nem pusztított ke­lés számú templomban az egyes isten­tiszteletek után meglehetős nagyösezegü adót veinek ki. Ha a pap nem tudja be­szolgáltatni: akkor bezárják a templo­mot, magát pedig elitélik, ha ugyan már rlőzőleg nem tagiózták le a CPU hóhé­rai, akik különben kémeik által minden istentiszteleten történtekről informálva vannak. Ezzel szemben az istentelen pro­pagandára az állam milliókat költ és milliószámra ontja az ilyen tartalmú röpiratokat és könyveket, utóbbiakat tiég borsos áron. pedig tartalmuk elcsé­pelt AIX. századbeli szoedem vallá-selle- nes közhely, keresztény-ellenes z?idó agi­táció. Az iskolában hétfőn a tanitó meg­kérdi, ki volt vasárnap templomban s aki volt és bevallja, azt gúny tárgyává teszi, viszont, akik mozában valami bolseviki­Jdangszopoiiüt, harmonikákat, gramofonokat, lemezeket, kotiaxct legolct;ób- buM az ősrégi W Á G N E R hangszerkirályíól Budapest, Vili. kerület, József krt 15. Árjegyzék Ingyen ! idmet néznek végig: azok dicséretbent ■>'■ részesülnek. Így é* ebhe^z hasonlóan fe,t. a sajtószabadság is, valamint a szólási és> gyülekezési Szabadság, melyeket az al— >■ kotmány 125-ik paragrafusa garantál, ki —iá • fejezetten kimondva, hogy „ezen polgárii jogokat az állam úgy biztosítja, hogy uj. - inunkiasnépnek és szervezőleinek rendel- - kezesére bocsátja nyomdáit, papirkészle- - sk. • tét, helyiségeit és minden ezen jogok- rnegvalofcitásához Bziikséges anyagi feltét- telt'“ .j. . Az embernek igazán nevetnie jön ennyi hazug képmatatás Láttára, eny- nyi elképesztő cinizmus hallatára! No o7. liiszen próbálna egy munkás feLseo lakni a nyomor ellen, a zsidó vircsaft és ki—izi « zsákmányolás ellen, próbálna egy vallás- -ící-s ellenesek ellen irányuló érvet kiszerkesz- teni: megérezné életfogytiglan Szibéria rn tág 8teppéin a szabadság levegőjét, ha ll\ ugyan nem az ólorngaluskát ... Hogyan éreztük magunkat mi. magyar -ißgcs menekültek ebben a légkörben? Erről is >i io beszámolok. Dr. Pospisll Rudolf. .)V; iskolában mondta egy ur, aki bejött, de a tanitó-kisasszony is mondta! — Mit, „tanító-kisasszony?“ — javítja ki a ne­gyedik elemista, most már nincs Dom­nişoara! — Kisült, hogy a tanítónőjüket egyszerűen a nevén szólítják, igy ni: An­na Mihajlovna. — Előhozattam az áhécés könyvet, melyet azután többször is át- nézegettem. Egész csinos kiállítású, akár­melyik polgári államban beválna a gye­rekvilágnak szóló sziues képeivel, ahogy segítségükkel a betűket tanulgatják a kis proletároknak. — De ahogy az ábécén túlvannak: már kezdődik a hazafias pro­paganda. Leninről, Sztálinról s még egy­két bolseviki vezérről van bennük rövid olvasmány, pld. Sztálinról azt állitjn, hogy ő a „mi atyánk“ s van is egy il­lusztráció hozzá: a megfelelően retusiro- zolt főhóhér nyakát egy malrózruhába snrcmfzvbgsnarcsn mset ft wyt fgtaoyp öltözött kislány karolja át és mindkettő mosolyog ... A klisé már nagyon kopott volt s az egész mellkép olyan természet­ellenesen furcsának tetszett nekem, olyan erőlteteltnek, mint egy rosszul sikerült fotomontázs . . . mintha a farkas és a bá­rány, az ördög és az angyal került volna egymás mellé . . . Nem is folyik komoly értelemben vett tanulás egyik iskolában sem, — hallot­tam másoktól, — hanem bolseviki propa­ganda, hazai földrajz, történelem, szám lan, mértan, mind primitiv fokon, hiszen megfelelően képzett tanerőik sincsenek. Arra azonban van idejük, hogy propa­ganda-felvonulásokat, gyűléseket: rendez­zenek katonazenével, vörös zászlók és bolseviki jelszavas táblák alatt s ezekre a szegény kis elemistákat is elcipelik, hogy az embernek a lelke könnyezik belé ... Kisebbségi küzdelmünk főgondjai köré tartozott a nagybánya' miivészte- lep. A századforduló nagy és egyre jel legzetesebb korszakának egyik legna­gyobb és legjellegzetesebb helye és moz­galma. Nem a mi föladatunk, hogy sú­lyos történetét és jelentőségét most megint méltassuk. Ez többször megtör­tént és állandóan történik. Emlékezés, gondolat, érzés gyakran odaszárnyal. Érezhetően. A magyar impresszioniz­mus egyik legfőbb állomása és kikötője itt volt. Az első és legkitartóbb kísér­let és intézmény a művészek állandóan egy helyre rögzítve és iskolává fejlesz­tése céljából, amely művészeti, miivé* szetpei tikai, társadalmi s egyéni szem­pontból egyaránt fontos történelmi fe jezeíté s állandó történelmi folyamattá lett. Hatalmas nevek egész sorozata ra­gyogott Nagybányán. Gyorsan csak Fe- renczy Károly. Iványi-Grünwald Béin, Rétbi Pál, Thorma János alakját idéz­zük az emlékezésre hajlandók elé. A román főhatalom betörése Nagyba nya müvéfi-zteíepét azonban lassankint fojtogatni kezdte. Az átmenet rov'd néhány évében, amikor az itt nevelt román művészek, a város csak lassan halványodó magasabb érdekei, majd az Erdélyből fölemelkedett miniszterek hatása még biztosították a magyar ele­ven erő némi hatását s a ki:ebbsegi élet „hőskorának“ tiszta és áldozatos szelleme még nem romlott el jelentéke­nyen, a nagybányai művészet és mű­vészetét csak eítengett-Iengett vala­hogy. De a gazdasági világválság pusz­títása és â román politika egyre jobban a szélsőjobb felé való forradalmi el­mozdulása véget vetett ennek is és las­san kimosta e gyönyörű nagybányai valóság m'nden fontosabb tartó pillé­rét. Állam, város, belső meghasonlás, a művészek fogyatkozása s anyagi vál­ságba jutát?», magyar lemondás vagy el­fáradás, újkori mozgalmak — egy-egy jóakaratu kísérlet és mentési kísérlet ellenére — a nagybányai miivésztele- pet, iskolát és művészeti mozgalmat a bukás szélére sodorták. Ezt jelképezte az utolsó nagy és legnagybányaibb nagybányai művész, Thormcx János ha­lála is s gazdag hagyatékának vándor­útokon való elsekélyesité/se. Akár a lé­lekharang mcgkondiíására szinte sor került s kétségbehulltan gondolt a hol­napra néhány e helyt maradt apostoli lelkű magyar képiró, mikor a váratlan fölszabadulás és visszatérés Nagybá­nyát — ezt a gyönyörű tájközéppontot, óriási jelentőségű gyári városkát és még ma is fontos bányászhelyet — mű­vészi szempontból is megmentette a halálos veszedelemtől. A megmaradt tüzcsiirák fülíobogiak és a magyar nemzeti kötelesség a vértanú nagybá­nyai művészet iránt önkéntelen fölián* goit. Mert örömmel értesülünk róla. hogy Nagybánya most újjászületés: már nagyméretű „beruházások“ előtt áll. Nemcsak a pusztulásnak indult régi miivészházakat és műtermeket hozzák rendbe, hanem a kormány újakat is ép t az állandóan letelepülni és ven­dégségbe járó művészek részére, ter­mészetesen tanulásra érkező müvészje- Jölteknek is. Egyelőre hat olyan lakást épít, melynek két vagy egy szobája a? állandó elhelyezkedésre szükséges mel lékhelyiségei és természetesen külön műtermei lesznek, lólábbá nyolc olyan lakást, mely rövidebb időre érkező mű­vészeket vagy tanulás' célból jövő je­lölteket fogad be maid. Ezek egy nagy közös műteremben fognak dolgozni, a máris meglevő nagyobb tanári műter­mek mellett. Az állam gondoskodik nagy k'állitásj műcsarnokról is. Ezek­nek a beruházásoknak megfelelő he­llet a magyar városvehetőség, hosszú évtizedek óta megedződöít gondosko­dása már's fölajánlotta: két holdnyi területet a köztulajdonból. Állam ésS város ez a meleg és bőkezű összefogása igy minden bizonnyal a kívánt sikerre fog vezetni: művészek és tanítványok ismét seregleni fognak Nagybányára, ott hősi erővel kitartott régi művészek és régi polgárok hagyományokat ápoló és a hagyományokat az uj nemzedék­nek átadó szilárd és nemes környeze­tébe. nemes törekvéseket fakasztó szép vidékre és történelmi levegőbe. M Íven pompás valószínűségek, mily nagy vi­rágzás lehetőségei kéklenek föl a re­ményteljes várakozás elé! Égető szükség is van erre: drága, szép nagybánya' művészetünk újjáéle­désére. Nagybányának jóvátétel jár a dicső múltban adott nagy áldozatokért és> a huszonkét végzetes évben szenve­dett „művészi“ fájdalmaiért. De virág­zás öröme és haszna dukál az erdélyi művészet számára is, melynek Nagybá­nya legfontosabb helye volt s az egész erdélyi művészettel együtt szegénye­dett-betegedett, mert anyagi tehetet­lenségünkben és szellemi politikánk ugyancsak hatalmas iizöttsége miatt még azt a keveset sem tudtuk az ö életbiztosítására fordítani, amit jól* rosszul iskoláinknak, egyházainknak, irodalmunknak, sz’nmü vészetünknek, sajtónknak juttattunk. Most Erdély teli van tüzes életerővel, nagvon meg gazdagodott anyagi, lelki, szellemi le­hetőségekkel. Történések lesznek, nagy történések mindenfelé! Bizonyára m'n­den erejével rajta lesz az ui Erdély, hogy e vérzivataros és forradalmi át­alakulásokon átgázoló nagy történelmi életét fö!dis?itse a művészet szép és niemes adománya vak Nagybánya biz­ton vezetni fog ebben s uj szép mir, vész-irányt serkesfft majd a gyönyörű ‘«ói iám .Ha rgéri Áix-na isJ-ah Ízű: Sß dsr női na­-iir-sj W a , 13 yíil nr ÍVJ ez ea oíc ,EV * Öl hagyományok alapzatán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents