Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)

1941-07-12 / 158. szám

19 41. } ti 1 i ti s 12.

ELLENZÉK

Lűsz.ó D ezsS;

A napokban került a nyilvánosság elé a vallás- és köz oktatásügyi miniszternek a2 a döntése, hogy az erdélyi népnevelési munkák irányítására egy háromtagú bizottságot nevez ki és ebben a munkában különleges helyet biztosit mindazoknak a nem állami szerveknek és szervezeteknek, elsősorban az egyházaknak, amelyek ezt a munkát a megelőző évtizedekben olyan nagy sikerrel végezték. .Nemrégiben jelent meg az Erdélyi Párt programja. Ez, a program is részletesen kitér az erdélyi népnevelési feladatokra és vázlatot ad azok legsikeresebb megoldására nézve. Ezek az előzmények teszik indokolttá, hogy ezzel a meglehetősen előtérben álló kérdéssel néhány alapvetőnek látszó szempontból foglalkozzunk.

S.

Mindenekelőtt azt kell mondanunk, hogy a népnevelői munka nem uj. Amióta magyar nép van, azóta ez a munka szakadatlanul folyt. Továbbmenöleg azt kell mondanunk, hogy mindenekelőtt az aíiam és az egyházak által fenntartott népiskolákban, gazdasági, kulturális, társadalmi és egyházi szerveink széleskörű szolgálatában ez a munka nagy arányokban. széles néprétegeket átfogóan tényleg folyik. Népünknek gyermekeit az elemi népiskola, ifjúságát a különböző szervek ifjúsági munkája, a nemsokára meginduló levente-mozgalom és nem utolsó sorban a honvédség kiképző és átképző munkája szoros nevelésben tartja. Erdélyben az EMGE a legkomolyabb gazdasági néi>ne- velést végzi. A dalárdák, olvasókörök, ifjúsági szervezetek munkája sem jelentéktelen ezen a téren. Népünk többet olvas, mint valaha, és ha hozzájut, olvas nehezebb és mélyebb olvasmányokat is; néha olyan könyveket, amelyeket a műveltebb rétegek komoly mondanivalóik miatt nem tudnak a kezükben tartani.

A legelső népnevelési feladat tehát lényegében nem más, mint a népnevelés meglevő kereteinek legjobb kihasználása. Súlyos vétek volna a népnevelésről folyó elmélkedésekből — éppen most, a nyolcosztályos elemi népiskola felállításának idején — kihagyni a népiskolákról való gondolkozást. Megbocsáthatatlan vétek volna éppen Erdélyben a meglevő egyházi és társadalmi szervek jól bevált is- kolánkiviili népnevelői munkáinak figyelembevétele nélkül beszélni a népnevelés kérdéseiről.

A munkát végző szervezeteket tekintve, szükséges ujubb nélkülözhetetlen szervek létesítése. Mindenekelőtt íninéi több alsó- és középfokú mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakiskolát kell még felállítanunk. A mezőgazdasági iskolák munkája határozottan emelni fogja a mezőgazdasági élet termelőképességét és színvonalát, az ipari és kereskedelmi iskolák által pedig a falusi népfelesleg sikeres életlehetőséghez való juttatását lehet elősegíteni. Csak örömmel üdvözölhetjük a marosvásárhelyi vajipari szakiskola és mezőgazdasági iskola felállításának hírét.

Az iskolánkiviili népnevelés végzésére életképessé keil tennünk az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület évtizedek óta pangó erkölcsi és anyagi lehetőségeit. Minden reményünk megvan arra, hogy ez a nagyjelentőségű szervezet, tuljut mostani személyi válságán és megtalálja azokat a férfiakat, akikre ennek keretében nyugodtan rá lehet bízni az erdélyi magyar nép legszélesebb művelését. A r/aíosszövetség előtt áll az a feladat, hogy minden faluban megszervezze és munkába állítsa a magyar dalárdát. Az Erdélyi Mag yar Gazdasági Egyesület kötelessége, hogy minden magyar gazda minden télen részesüljön valami módon eredményes gazdasági utánképzésben. A nép lelki, erkölcsi, társadalmi nevelése pedig magától értetődően tartozik a magyar egyházak feladatkörébe. Ha népnevelést végző sajtószolgálatunk a kisebbségi évek alatti lendületét nem alább adja, hanem tovább fokozza, igen hathatós módon fog népnevelésünk széles frontján fontos tényezőként megmaradni.

Szervezeti, téren a legfontosabb feladat

a meglevő munkakeretek közötti szerves együttműködés kiépítése. Ezt pedig a szakminiszter által felállított népnevelési tanács és az általunk hirdetett Erdélyi Szövetség valósíthatja meg. Ha erdélyi magyarság a közeljövőben egyetlen hivatalos vagy társadalmi szerv irányítása alá tadja rendelni meglévő népnevelési szerveit s ennek a rendkívül fontos szervnek meglesz a kellő lendülete, kezdeményező es összefogó készsége és képessége, az erdélyi népnevelés ügye óriási lépésekkel haladhat előre.

II.

,

Lényegbevágó kérdés az, hogy mi legyen ennek a széleskörű iskolai és isko- lánkiviili népnevelői munkának a célja?

Minden nevelői munkának az alapvető célja magának az ember nek, mint embernek testben és lélekben mássá: nagyobb felfogóképességűvé, tanultabbá, lelkiismeretesebbé, egészségesebbé, igazabb cinbe rré tétele. Különösen ma az elgépese- désnek és tömeggé sűrűsödésnek az idejében kell hangsúlyoznunk, hogy a magyar nép fiait és leányait, f ér fiai t és asz- szonyait testi és lelki adottságaiknak ki- fejlesztése, kibontakoztatása, egészségesebbé é\s ‘teljesebbé tétele által ember mivoltukban kell uj lehetőségekhez segíteni. A széleskörű magyar népnevelői munka a magyar emberanyag testi és lelki megerősítése nélkül alaptalanná válik.

A népnevelői munka másik célja a magyar emberek nemzeti műveltségben való megerősítése. Ebben a munkában az élő és történelmi magyar műveltség legfontosabb értékeit és legtöbb mozgásra és szolgálatra indító erőit kell népünknek átadnunk. S ezáltal a mai magyar művelődés értékes folyamatait kell a magyar né}) leikéhez közel vinnünk. Meg kell neki mutatnunk, hogy nemcsak egykor voltak nagy magyar szellemek, irók és művészek, politikusok és szervezők, hanem ma is vannak. Ebben a szolgálatban be kell bizonyítanunk, hogy a népben ösztönösen benne élő magyar népies műveltség és a kiművelt emberfők könyveiben és müveiben található igazi magyar műveltség egymással azonos. E ráutalás nélkül igen könnyen tovább mélyül a nép lelkében érezhető lelkiszakadás.

Ennek a szolgálatnak harmadik, igen fontos célja népünknek sajátos hivatás- körei sikeresebb betöltésére való rásegítése. Szélesvonalu és céltudatos magyar szaknevelésre van szükségünk, ha népünket az országban és azonkívül is versenyképessé akarjuk tenni. A magyar mezőgazdaság nemcsak most, a háborua időkben, de a bekövetkező békében is Európa legfontosabb gazdasági tényezőinek egyike. Végtelenül nagy lehetőségek várnak a magyar mezőgazdaságra az épülő uj Európában. Ezt a megnagyobbodott igényt csakis fokozottabb gazdasági szakműveltséggel lehet kielégN teni. A magyarságnak rövid idő alatt a legrohamosabban kell felvonulni a zsi-> dóságtól megtisztuló ipari és kereskedelmi pályákra. Ha nem lesz készen kellő értékű, intelligenciájú és nagyszámú szakképzett magyar népből sarjadt iparos és kereskedő, majd más, nálunknál ügyesebb fajták fogják saját hazánkban ezeket az életlehetőségeket kizárólag a mi ügyetlenségünk miatt előlünk elragadni.

Végül ennek a nevelésnek öntudatos állampolgári nevelésnek kell lennie. Ma nagyon sokszor kisért a gondolat, hogy a népnevelésről az állampolgári nevelés nélkül oldott keretek között egészen tág és hig értelemben beszéljünk. Az állam- polgári nevelést, népünk állampolgárrá nevelését kissé divaljátmult dolognak tekintjük. Nem tudjuk a modern magyar népnevelés eléggé kitisztult szempontjait az állampolgársági neveléssel életesen összekapcsolni. Pedig egész népnevelésünk sikere azon fordul meg, hogy tudunk e igazi értelemben vett, modern magyar állampolgárokat, nevelni. Polgárokat, akik tudják, hogy létük minden vonatkozásában a legjelentősebb támogatást az államtól, a legerősebben és legszéle-sebben megszervezett magyar közösségtől veszik. Ebben a nevelésben az államot, mint a legfontosabb, legtöbb jót adó, bennünket éltető közösséget kel! megmutattunk. Különösen azt kell a népűnkbe belevinnünk, hogy az állam mi vagyunk, érette mi vagyunk felelősek; s az olyan, amilyenek a polgárai, vagy amilyenné a polgárai teszik. Nekünk a népek és fajok mai iszonyú versenyében olyan magyar népet kell nevelnünk, amelynek tagjai: emberek a szó erkölcsi, biológiai és szellemi értelmében. Ezeket az embereket a magyar művelődés élő folyamatában megfiirösztve, abba szervesen beleágvazva kell magyar lelkűvé tenni s rá kell segítenünk őket arra, hogy sajátmaguk és családjuk kenyerét nagyobb műveltségével könnyebben és bővebben tudják megszerezni. Az igy kinevelt népnek igazi állampolgárrá való nevelése már nem nehéz feladat.

III.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez a népnevelői munka adott kereteink között valójában már folyik. A feladat éppen az, hogy ezeket a sok költséggel és áldozattal fenntartott kereteket a leggazdaságosabban használjuk ki. Legyen a magyar népiskola a magyar nép iskolája. Adja gazdagon és bőven a gyermeket emberré, magyar műveltségűvé, jó szakemberré és állampolgárrá tevő hatásokat. Meglevő szélesebbkor!) társadalmi alakulataink a legsürgősebben tekintsék át az uj helyzetben rájuk váró feladatokat és nagyon bátor lendülettel, előítéletekkel, személyi nehézségekkel leszámolva, nagyobb erővel végezzék feladataikat, mint eddig tették. Nem szabad most egyszerre mindent az államtól várni. Ne feledjük el: a nevelés minőségi munka, minél kevesebb hivatalos teherrel, minél nagyobb személyi szabadságban, egyéni kezdeményezésből kiindulva folyik, annál értékesebb.

A nevelés személyes munka. A népnevelői szolgálatban mindenkinek, a nem hivatal os nevelőknek is részt kell venniök. A háziasszony nevelje a' háztartási alkalmazottját, az iparos-kereskedő a tanon- cát, ki-ki a maga családját, közvetlen ismerőseit. Akkor lesz igazán müveit a magyar, akkor lesz igazán a világ legjobb szakembere a magyar, ha minden magyar minden, vele élő kapcsolatba kerülő magyarnak nevelője, életgazdagitója lesz.

Ne gondoljuk, hogy most a szakminiszter értékes reformjai, az Erdélyi Párt kezdeményezései, az EMKE remélhető gyors megújulása, az egyházak intenzivebb munkája által nélkülünk is nagy- léptekkel fog ez az ügy előrehaladni. Aki a nemzet életében magátólértetődően állandóan végbemenő nagy népnevelői mozgalomban a maga nevelői hatásával nem vesz részt, az nemzetének a legide* lőtlenebb tagja. Mi nem elégszünk meg annyival, amennyit a kultusz-kormány az erdélyi népnevelésben biztosit: nem elég, hogy ebben a munkában csak az állami és meglevő, kipróbált társadalmi szervek vegyenek részt, ebben a munkában minden magyar embernek a leghathatósab- ban személy szerint kell közjóra munkálkodnia.

Mindnyájan vágyunk egy teljesebb, jobb magyar élet után. Ennek érdekében minden magyar ember kezében adva van a nemzeti élet megváltoztatásának leghatalmasabb eszköze: a mindent megváltoztató nevelés. Csak élni kell vele.

Kevés népnek a kezében van annyi népnevelési eszköz, mint a mienkben, Csak élnünk kell azokkal.

fásárolá teleikre telepítenék Kincses kászlé hatfgyermekes szórvány-magyart

Egy magyar tábornok áldásos munkája

BLENKF.MEZŐ, julius 12. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) Thold Dezső tábornok, Szolnokdoboka vármegye volt katonai parancsnoka jelentékeny összeget gyűjtött össze, hogy ebből az alapból sokgyermekes magyar szorvány- családoknak házastelkeket vásároljanak* Ez a tett egyik kiindulópontja az uj magyar honfoglalásnak. Az első telket Thold Dezső tábornok megbízottja. Czef tele K ároly dr., a nagyilondai járás főszolgabírója, faraádi Simó Lajos ottani nagybirtokostól vásárolta meg és erre az igen szép és értékes házasfelekre telepítették Kincses László nincstelen szórványmagyar hatgyermekes családját.

A birtokbahelyezés ünnepélyes keretek között a napokban folyt le. A család uj otthonának kapuját tölgyfalombokkal díszítették s a község lakossága is fellobogózta ez alkalomból házait. Az ünnepségen Czettele Károly dr. röviden ismertette a szórványkérdés történetét, s a jelenlegi telkesház vásárlásának körülményeit, kiemelve Thold Dezső tábornok kezdeményező munkásságát.

A főszolgahiró bevezető beszéde után farcádi Simó Lajos, az Erdélyi Párt szol- nokdobokavármegyei elnöke mondott iiu- népi beszédet:

,fB-steij a fsídde! és îîiegîan't

tépd“...

— Beszélj a földdel és megtanít téged — idézi a biblikus szavakat Simó Lajos. — Megtanít minket is, erdélyi magyarokat az erdélyi föld, hogy minden rögéhez ezeréves magyar szenvedések véráldozata és dicsősége tapad. Megtanít arra, hogy őseink vérüket adták ennek a földnek védelmére. A régi. összeírások sárgult lapjait forgatjuk, bámulunk azon, hogy a századokkal ezelőtt szokásos kezdetleges eszközökkel milyen csodálatos eredményeket értek el őseink. Boldogan élt ur és jobbágy ezen a földön. Ennek pedig az volt a titka, hogy mindkettő szerette a földet, amelyen élt és meghalt.

—; De tanít másra is . ez a föld! Arra, hogy egykor itt, Erdélyben minden föld

magyar volt. És régi igazság az, hogy akié a föld, a<zé az ország. Aki hűtlenné válik földjéhez, az hűtlenné válik ősei emlékéhez, hűtlenné nemzetéhez, hazájához. Örömiinnep számunkra a mai nap, amikoi nem vagyonelkobzás, nem mások földönfutóvá tétele, hanem vásárlás utján telepítünk e faluba tisztességes magyar földművest, életet*! és jövőt biztosítva Számára.

Simó Lajos beszédének elhangzása után Simó Béla, az Erdélyi Párt nagyilondai járási tagozatának elnöke vázolta az itteni magyarság elrománosodásának történetét.

„Csak azl követeljük, ami a mienk voll“

— Hogy maga az erdélyi magyar szórvány mit jelent, arról már utonutfélen hallunk, olvasunk és zugó fejjel ébredünk annak tudatára, hogy mit mulasztottal: őseink és milyen vétkes könnyelműség idézte elő azt, hogy ma románok azok. akiknek tulajdonképpen magyaroknak i kellene lenniök.

Beszéde további során megrázó adatokat sorakoztatott fel Simó Béla az elro- raánositás és a román birtokpolitika módszeréből.

— Jogunk van tehát ezeket az él-roma- nosodott magyarokat visszavezetni a magyar közösségbe — folytatta beszédét — és jól értsük meg: nem magyarosításról van szó, hanem visszamagyarositásrói. Azt követeljük csak, ami a miénk volt: azt, hogy keblünkre ölelhessük nemzeti testünkből kiszakadt véreinket. Óriási feladat hárul mklazdkra a magyar tisztviselőkre, falusi jegyzőkre, tanítókra es papokra egyaránt, akik hivatva vannak ezt a szent és nemes nemzetgyarapito munkát elvégezni.

Meghaló jelenet következett ezután. Kincses László három nagyobbacska -iu- gyermeke közül egyik a .. a pia ma ‘ vart“, a másik a „Hiszekegyet , majd mindhárman a ..Fel-fel vitézek a csatája“ cimii régi katonanótát enekelteK. el.

Az ünnepség a Himnusz, eléneklésével ért véget.

A

népnevelési feladatok Erdélyben