Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)
1941-07-26 / 170. szám
1941 jutlak 2 6. 'ELLENZÉK Szikiin az c&foszolcBiaSc ufal»b éiainségel rendeli el A szovjethadseregek veresége időszerűvé teszi Sztálin kegyetlen parancsát, hogy Oroszország minden élelmiszerét, amennyiben azt nem lehet idejében elszállítani, semmisítsék meg a győztes csapatok bevonulása előtt. A moszkvai kormány ezzel meg akarja akadályozni, hogy a háhoru továbbviteléhez szerinte szükséges élelmiszerek és nyersanyagok essenek a németek és szövetségeseik ke zéhe. Ez az intézkedés azonban egész íettenetességével nem a bevonuló hadseregeket fogja sújtani, mert ezek élelmiszerekkel jól el vannak látva, hanem Oroszország szerencsétlen lakosságát Sztálin rendeletének végrehajtása ezt a lakosságot teszi ki olyan éhínségnek, mely következményeiben egyértelmű lehci a világtörténelem egyik legnagyobb tömeg' gyilkosságával. Ha az orosz termést tényleg elpusztítják és az elfoglalt területeken, melyek előreláthatólag Oroszország igen nagy részére fognak kiterjedni, élelmiszer nem marad, akkor a tél for/a* mán tizruüliószámra pusztulnak majd el az ottmaradt oroszok. Mert az adott viszonyok között a győztes hadseregek legjobb akaratuk mellett sem fognak ezen az éhínségen segithetni. Hz eíso szorjsfsfcínség Igaz, hogy nem ez lesz az első éhínség a Szovjetbirodalom rövid történetében. A Kreml urai már kétizben érzéketlenül nézték végig, bogy terveik kíméletlen végrehajtása miatt az oroszok mii* liói a szó szoros értelmében éhen pusztultak. Az első ilyen éhínség 1921—22. esztendőkben dühöngött. Akkor azonban Fritkiof Nansen, a nagy emberbarát se- gélymozgalmat szervezett és főleg Amerika részvételével bizonyos fokig segíteni tudott az éhezőkön. Mindamellett körülbelül négymillió ember pusztult el. Az események ismerői szerint azonban Nausen segítsége nélkül nem négy, hanem legalább tízmillió ember pusztult volna el. Ennek az éhínségnek idején történt, bogy a "Volga vidékén kitünően gazdálkodó német telepesek fcizezeryzámra kerekedtek fel és vonultak gyalog Moszkvába, hogy az ottani német nagykövetségtől segítséget kérjenek. A németek, mintegy ötezer kérelmezőt áttelepítettek Németországba s a többiek számára ígéretet nyertek a szovjetkormánytól, hogy segíteni fognak rajtuk. A telepesek azután visszavándoroltak a Volga vidékére, ahol borzalmas nehézségek között tudták csak bevárni a következő évi termést. fí második éfessgfeataszíFóía A második nagy éhínség, amely rettenetességében az elsőt is felülmúlta, 1932 és 1934 között folyt le. Ez az éhínség, melyen a külföldi segitőakciók sem tudtak enyhíteni, borzalmas katasztrófává fajult. Külföldi segítség megszerzése érdekében a moszkvai kormány 1933 ban megengedte az európai és amerikai saj* tótudósitóknak, hogy a helyszínén szerezzenek értesülést a helyzetről. Az igy nyilvánosságra került tudósítások és fényképfelvételek azután olyan megrendítő állapotokról számoltak be, mely minden képzeletet felülmúlt. Fényképfelvételek bizonyították, hogy a városok és falvak utcáin az éhezők egyszerűen elhullottak és hogy ez annyira megszokottá vált, hogy a járókelők ügyet sem vetettek már rájuk. Az elhullottakat bizonyos időközökben körüljáró szekerekre dobták és nagy tömegsírokban temették ei. E tömegsírok helyének megválasztásával sem törődtek sokat s a hatóságok sokhelyen tiltó felírásokat ragasztottak ki, hogy a holt testek eltemetése itten tilos. Hogy mennyi áldozatot kívánt ez az éhínség, azt külföldön sohasem tudták meg. A szovjethatóságok valószínűleg tisztában Eredeti okmányok fotókópiái Pengő 1.80-tőS kezdve Fstotsciinlha Fanta, Mátyás kiráiy-!érl3.SL voltak vele, de érthető okokból nem árulták el. Kétségtelennek látszik azonban, hoky öbb helyen a lakso9ág negyvenszázaléka esett az éhínség áldozatául. Euró pa leggazdagabb termőföldjén, Ukrajnában — a szovjethatóságok hivatalos megállapítása szerint is — mintegy kétmillió ember pusztult el. Külföldi megfigyelők szerint azonban igazában nem kétmillióról, hanem hatmillióról lehet szó. Moszkva poMfeáJa okozza ai ébínségskeí Ezeknek az éhínségeknek okát nem természeti' katasztrófákban, inem pótol hatatlanul rossz termésben, hanem egyszerűen a szovjetkormányok politikájában kell keresni. Az 1921—22-ős éhínséget a polgárliáboru és a rohamosan végrehajtott bolsevista földreform okozta. A helyzet annyira súlyossá vált, hogy Lenin engedményeket tett és elkezdte az úgynevezett „uj gazdasági politikát“, mely a borzalmas helyzetre lassan enyhülést hozott. Lenin halála után azonban Sztálin visszatért a régi irányzatra és kímélet nélkül tört a kommunista gazdasági politika totális megvalósítására. Ez a tevékenység megint első sorban az orosz nép túlnyomó rétegét képező parasztokat sújtotta és teljesen feldúlta a termelésiket. A következmény újra sokmillió emberélet pusztulása volt. Sztálin Szere.ettel várjuk Önt, kedves c-alúdját, jóbarátainkat és mindenkit Cigány és jaz'-zenekar, 22 év óla az Első mii magyar Anm-lsáira, julius 28-án dáiutÉi 7 órálől Kolozsfiipdőn. tins reggelig kitűnő konyha. Autob.iszközletedés biztosivá van. a mezőgazdaság kollektivizálása érdekében harcot kezdett a kisbiitokos parasztok ellen, akik teljes odaadással ragaszkodtak mindig földecskéjükhöz és nagy szorgalommal művelték meg azt. Ezektől az úgynevezett Kulákoktól Sztálin elvette a földet és kollektiv termelő szövetkezeteknek adta át. A kulákok nagyrészét pedig északsarki vidékekre száműzte, ahol ezek tömegesen pusztultak cd a számukra kijelölt borzalmas munkák végrehajtása közben A parasztok nagyrésze, akiktől apró vagyonkájukat, állataikat és fölszerelésüket is elvették, csak kényszerítve vonult be a termelő szervezetekbe. Előbb azonban, ha módját ejthették, maguk számára használták fel állataikat, szarvasmarháikat, juhaikat, disznóikat leölték és elfogyasztották azokat. Tgy következett be még az éhínség előtt az orosz állatállomány példátlan tömeg legvilkolása, ami már magában is lehetetlenné tette a kollektiv szervezetek sikeres termelését. De hosszú ideig nem ment ez a termelés azért sem, mert a mezőgazdasághoz jobban értő kulákokat háttérbe szorították s a termelő szövetkezetbe csoportositott többi parasztoknak megfelelő gazdasági tudásuk nem volt. Lífogfíifjdife az éhez Skgabonakészleteit Is Igv következett be az 1932-i rossz termés után a nagy éhínség, mely egészen 1934-ig tartott. Moszkva azonban nem törődött az éhinséggel, hanem gazdasági politikája érdekében kegyetlenül foglalta le a parasztok kezében levő kis készleteket is, hogy külföldi szállításainak eleget tehessen. Ezekre a külföldi szállításokra ugyanis feltétlenid szüksége volt, mert iparosítási terveit, melyek katonai terveivel is kapcsolatban állottak, csak külföldi gépek behozatalával hajthatta végre. Ezekért a külföldi gépekért azonban a világpiacokon értékes pénzt, vagy pedig orosz mezőgazdasági termékeket kellett fizetni. Külföldön is értéket jelenbő pénz azonban Szovjetorosz- országban nem volt és igy az éhezőktől elvett gabonával fizettek. Hogy emiatt az orosz nép milliói pusztultak el és hogy nagy területek valósággal elnéptelenedtek, azzal a Kreml urai nem sokat törődtek. A lényeg számukra az volt, hogy hatalmukat megtartsák és hogy Oroszországra rákényszeritsék rendes életkörülmények betartása mellett megvalósíthatatlan terveiket. Következmény a nagy éhínség volt, melyben húszmillió ember pusztult el. 1934-ben jobb termés következett és borzalmas helyzet láttán a Kreml urai is engedtek valamit gazdasági politikájuk merevségéből. Azóta folyton megismétlődő nehézségek között vergődtek tovább a mostani katasztrófáig. Az orosz parasztság elégedetlensége ez alatt az idő alatt is nyílt titok volt, de a moszkvai hatalmasok durva elnyomással és távoli légvárak festésével igyekeztek az elégedetlenséget levezetni. Most elérkeztek az újabb katasztrófa fejezetéhez. Sztálin éhínséget rendelt ej. Hogy teljesitik e parancsát s az ezt követő éhínség milyen arányú lesz, azt a most következő hónapok megmutatják. A megtalált vitorla Öröm és fájdalom furcsa kettősséggel rohant meg azon az emlékezetes múlt- évi augusztusi napon. Egyik szemünk sirt és csak a másik kacagott. A szív nemes illeme eleve megtiltotta, hogy Önző magunk felszabadulásának elérkeztével szi- lajabbul tomboljunk a szabadság mámorában. Hiszen azért örültünk. De senki sem volt közöttünk, aki megindultan és aggódó szeretettel ne foglalkozott volna gondolatban a beteljesülés felé tartó napokban rokonaival, barátaival és ismerőseivel s az ismeretlen testvérek százezreivel, azokkal, akik az uj határon túl maradtak. Családok köreiben é9 társaságokban sokáig beszéltek érzékeny hangon róluk, a kálváriás ut nehezebb szakaszáról, melyet a történelem könyöi télén elvégzése zuditott rájuk. Aztán fordulat következett. Fordulat egyéni sorsaink irányában, a mindennapi beszéd témájában, az élet számtalan mozdulata vált ütemesebbé, hirtelen kiforrósodott a légkör, uj beteljesülések és még újabb reménységek keltek szárnyra és egyre kevesbhet hallottunk ezenközben azokról, akiket az augusztusi műtét nem menthetett meg a folyamatos magyar jelennek s akiknek hazatérését a tökéletes, vagy tökéletlen jövő rendelkezése alá utalta. Igaz, ami igaz, kissé kezdtünk megfeledkezni róluk. Kit a becsvágyó önérdek, kit az uj építés iázn ragadott el. Megbízható hírek se igen jöttek onnét túlról. Mostanig, amig üzenetet nem küldött, aki legilletékesebb szólani, a közösség tolmácsa, az író. Ez a helyzet s a velejáró éppen nem indokolatlan lelkiismeretfurdalásféle magyarázza, hogy megindultan vesszük kezünkbe az uj viszonyok uj forgószelében tengernyi uj megpróbáltatás közé került délerdélyi magyarokról szóló első könyvet (Kacsok Sándor: Lélekvesztőn, Erdélyi Szépmives Céh). Elfogódottak és kiváncsiak vagyunk. Kiváncsiak — az irodalmi érdeklődésen is túl — arra, hogy milyen élményeket éltek meg ők odaát, különösen az első hónapok alatt, hogy szenvedték át, vagy helyesebben szólva, hogyan is bírták ki a közelmúlt magyar életének e kétségkívül legtragikusabb idejét, azt a régi és mindnyájunk által jól ismert levegőt, amelyet mégis előttünk is ismeretlen uj sebző és robbanó elemekkel töltött meg az az emlékezetes múltévá augusztusi nap. Most az iró szól ezekről a fájdalmas hetekről és hónapokról, amelyek egyre szaporodva s az ottaniak vállaira egyre nehezebb terheket rakva ügetnek a jövő felé. Az írónak és népének első eszrnél- kedése: ha barátaink és ismerőseink nagyszámban el is hagytak s a menthetőt igyekeztek minél szorgalmasabban menteni, nekünk, a számban kevesebbeknek annál inkább ki kell tartanunk, helyt kell állnunk — a jövőért. Körülöttünk minden összeomlotté oda a hivatal, a kereset, a család megélhetése. És itt jön az iró és a közönség felismerése: lélekvesztőn vannak ők, anyagi e9 szellemi életüknek semmi eszköze nincs, amivel halandó életüket összefoghatnák valamely uj kezdés felé, A lélekvesztőt keserű izii hullámok himbálják, az emberi akarat a végsőkig feszül, helyt kell álla- ni, helyt kell állani... Baráti beszélgetésekből kifakul egy bizarr, csüggedten is biztató köszöntésforma: Fel « vitorlákkal! Az apa lélekvesztősdinek nevezve, gyermeki játék módjára szoktatja családját az uj helyzethez. Körülöttük el- siilvedt a világ és felfordult a rend. Annál kitartóbban kell védeni az otthont, a megmaradt fellegvárat s ez uj rend szerűit — könnyek és bújó rádióhallgatások közt — a kényszerű szükséghez idomul át a család, a családok élete. Az evangéliumi időkhöz hasonlóan terjed az uj „tudomány“, a lélekvesztősdi játék. A barát nagy titokban sajátítja el az iró’ tói, hogy életének széthulló alakzatát valamennyire megtartsa^ És terjed az uj parancs: „Vigyázat! Minden ember engedelmeskedjék. — Élelmet beosztani! Ivóvizet beosztani! A megfigyelő az őrhelyére!...“ A végtelennek tetsző időben — szinte hihetetlen — eljön a karácsony is s megszeppent élete halk neszeivel leül a család és leülnek szerte a magyar családok a karácsonyesti vacsorához. Az iró asztalára szintén bizarr módon került hízott liba szokatlan, feszélyező, hangulatölő, valóságos és egyetemesen is példázó jelében. De az uj felismerés birtokában, mely megadta a feleletet a legnehezebb kérdésre: „Milyen legyen hát a vitorlánk?“ -— „Az erős lélek!...“ Az erdélyi magyarság egyszer már együttesen elszakítva megtalálta ezt a vitorlát, az erős lelket. Megtalálta s a veszélyes vizek járása idején egész kis flottát, éber és bátor, őrző hadat épített magának az áradattal szemben — az erős lélek erősen tartó anyagából. Közös vitorlánkat elszaggatta az uj vihar, de az iró tudósításából bizalommal láthatjuk, hogy a Favágó király is építhet magának birodalmat, ha erős a lelke, mint a Cenk hegye. „A lélekvesztőn is lehet élni, ha kell. S azért nem éppen tartalmatlan ez az élet sem.“ A tulnani magyarok még jobban megismerték egymást! és önma“* gukat: „Most kezdem érteni az Embert — vallja az iró — az Embert, aki bennem is lakik“. Mig mi az elnyomatásos idők erőfeszítéseinek eredményét nyugodtan vehetjük számba s legfőbb törekvésünk azoknak megőrzése kell, hogy legyen, addig odaát ismételt átértékelésen esnek át fogalmak, magatartások és életformák, uj színek szövődnek az emberi és irói kifejezésbe. Legfontosabb nemcsak számunkra, de számukra is a megtalált vitorla, az erős lélek. Őriző gonddal s figyelemmel tekintenünk feléje... Sz. I. MEGTÁMADTA A BÍRÓSÁG TAGJAIT A VÁDLOTT. Szegedről jelentik: Rádai Ferenc 26 éves fiatalember ellen szándékos emberölés bűntettének kísérlete . cimén bűnvádi eljárás indult. Rádai néhány héttel ezelőtt egy lopási ügy táblai tárgyalásán a tárgyalóterem asztalán lévő feszülettel, tintatartókkal és itatósokkal megtámadta a tanács tagjait. A dühöngő vádlottat a rendőrség segítségével sikerült megfékezni. Hatóságelleni erőszak büntette, valamint valláselleni és leözcsend elleni kihágás miatt két és félévi börtönre Ítélték. TEJRAZZIÁT TARTOTT A VÁSÁRTÉRI FELÜGYELŐSÉG. A kolozsvári piacon a csütörtöki nap folyamán az árak mérsékelten drágák voltak. A vásártéri felügyelőség csütörtökön tejrazziát tartott a Magyarlóna-— Szaszte nes irányából érkező tejszállitman>o nil. Tizennégy szekéren mintegy o* kanna teje, vizsgáltak felni. A felul» gilt mennyiségből tizen,o c volt a rossz minta, melyeket haladéktalanul elkoboz- tak. A leggyakrabban előforduló hiba az, hogy a kannák elzárásához piszkos rongyokat használnak és ezzel a tej tisztátalanná és egészségtelenné válik.
