Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)
1941-07-26 / 170. szám
EL PÉNZÜK 10 11 Julin * 20. D breczsnt László: 6 wmm mxm'i ÉPÍTÉSZÉT \/ építés a civili/u ódái útjára lépett cin- beinek legősibb tevékenyege s ma már életfunkcióinak i tmuradhatn'lan szükséglete. Az. építészet u művelődés útjára lépett ember magasabbrendü világának kifejezője Az épi te* technika — az építészet már művészet i*. amelyben nemcsak uz értelem és a tudás mutatkozik meg. hanem a élek s maga az ember is. A világ minden műveltségét és müveit népét elsősorban építészetének alkotásain át tudjuk igazán meglátni és igazán értékelni. Innen van. hogy a mai öntudatos világban minden vilamirevaló népnek nyílt, vagy titkos vágya az, hogy sajátos építészeti sze lerne, megismerhető nemzeti stílusa legyen. A magyar építőművészet hősi harca önmagáért a század elején indult meg. Sajnos, csak indult s már jött is u háború. Aztán jött uj világ s magyar építészetről ulig be' szélt valaki. Európa építészete hatalmas íor- rada inon ment át és egyideig csak uj építészet volt. Az uj építészet nálunk is evangéliummá lett, de csak mint „uj“ építésze'.. Evangélistái csak epigónok s nem próféták Teljesen be evesznek a kezdeti eredményekbe s nem látnak tovább. De Európa hamar kezdte megérezni- hogy az ..uj1’ önuiuaábau kevés; valami még hiányzik. Még csak uj építészet van, de ez az építészet még nem lelkes művészet is. És nem sokkal az első forradalom után, már kezdett különbözése két mutatni az uj épitészet. Már láttuk, hogy van kitapintható francia, ho land, német, olasz, angol és skandináv uj épitészet Csak a magyar földön nem láttunk semmit. Kimondott álláspont volt itt, hogy az építészet nemzetközi, régen is az volt, tehát teljesen feles eges nemzeti építészet gondolatával foglalkozni. Azért folytak üres viták a magyar építészet lehetősége felett is. Elmélet is volt hozzá elég. de épitőmüvészetiink igazi prófétáit hiába vártuk. Közben a Felvidéken épített a cseh s itt Erdélyben pedig tömegesen épültek a románok neobizantin stílusának termékeivel. Ők nem vitáztak és nem nem- zetközieskedlek, hanem cselekedtek- Jól, vagy rosszul, de igyekeztek a maguk képére formálni a világnak azt a részét, amelyet magukénak hirdettek. Néhány lelkesebb magyar építésznek ott égett ugyan a lelke mélyén örökre kiirtha- tatlanul a nemzet ösztönéből támadó vágykép, de soha nem kaptak igazán ehhez méltó megrendeléseket. De fórumaik sem voltak, ahol szavukat messzehallhatóan feleme'- hették volna. Pedig csak néhány független hasáb kellett volna ahhoz, hogy elmondhassák szivük szerint, mire vágynak, mit szeretnének s hogy bár a kis, érlelő próbálkozásaikat is megmutathassák és a jövő útjait egyengethessék. Építészeti, sőt épiíőmiivészeti fo’yóiratok is voltak ugyan, de hiányzott belőlük a nagy megmondó tartalom: a magyar föld építő szellemének tiszta szolgálata. Az élet s kormányosa, az ösztön azonban mindenné! erősebb: egy nemzeti igényű épi- tőmüvészeti fórum megteremtését is már egyre erősebben sürgette a lélek belső parancsa. És a sok iránytalanság, elvtelenség és tévhit után most megszólalt az a hang, amelyből az eddig kisemmizett magyar szándék é esen csendül felénk Építészet címen uj épitőmüvészeti folyóirat indult s ebben olvastuk: . Nem kerülgetjük az egyenes, tiszta magyar célt ködös elméletekkel. Nem bújunk esztétikai irányzatok akadémikus merevségei közé. Nem ismerünk el jogosnak nemzetközi elveket, amelyek a nemzetek létét és igényeit kétségbevonják, mert tudjuk, hogy igazi nemzetközi harmónia csak igazi nemzetek között képzelhető el.“ De hiszen ez burkolt történelmi romanti- cizmus, rég elkopott fajteoria — fogják mondani azok, kik nem tudnak hinni az élet mély dolgainak igazi szépségeiben. De mi mondjuk nyiltan és ezer örömmé!: nem baj! Nem baj, mert az élet mély dolgaiban éppen ez a mi igazságunk. S ha valaki azt hinné, hogy ez a begubózás, az elzárkózás hangja és nem egyéb, mint felhivá: a köldöknézésre, annak tovább is olvashatunk: „ . . . Nemzeti igényeinket viszont évezre* des hagyományainkhoz híven, mindig- csak úgy kívánjuk érvényesíteni, hoav magyarságunk színével az örök emberi ideálok szinké pét is gazdagítsuk. Ahogyan nem ismerünk el jogosnak elveket, amelyek n magyarság igényeivel nem számolnak, úgy nem ismerünk magyarságot sem, amely ne akarna minden gondolatával, minden alkotásával benne élni az egyre tágabb láthatáru emberi közösségben.“ Ebben még csak az elvi ál'ásfoglalást halljuk, de nézzük a programot is: ,,Részt akarunk venni Európa újjáépítésében s azt valljuk, legjobb munkát azzal végzünk, ha minél hamarabb és minél tökéletesebben újjáépítjük azt a darabját, amelyet a sors reánk bízott: hazánkat . . . Éltüké t szándékunk, hogy amit u tudomány és művészet ójuk tehet, azzal megjavítsuk, saehhé legyük a magyar élet kereteit." Az építész úgy látja, hogy igen sok fontos Kérdésünk lényegében építészeti kérdés. Tehát uj országépités kell: „Szép és jó utak, kedves házsorok, takaros épületek, rend, tisztaság, hagyománytisztelet, kultúra. . . “ Do uz.t nem szabad elfelejteni, uuii a múlté. Ki kell tisztítani s visszu kell helyezni életünkbe történelmi emlékeinket is — . hogy gazdagabbá tegyük magunkat saját elfelejtett nmltutikká . Erre a kötelességünkre végzetes intéseket kaptunk Erdélynek azzal a darab- javul, amelyet a ta%aly ismét magunkhoz ölelhettünk . . A jelen és u mult minden parancsa kötelezi a magyarságot: „ápoui. helyreállítani és tovább építeni ezeresztendői kulturális folyamatában Európának ezt u legkeletibb táját." S ulvan kötelezés ez, milyet végzetes volna fel nem ismerni, mert másként lehetetlen mindenekfelett való célját: „megtalálni n mértéket és u módot, amellyel a nemzet ősi önmagát a születőben lévő uj világrenddel egybeforrasztva, biztosítsa létét a jiivŐ Európájában .. S' Ezeket olvashatjuk a szerkesztő, Padúnyi Gulyás Jenő beköszöntőjében s remények é» akarások kelnek bennünk. Amit hallottunk, az a tiszta eszmei realitás és tirzla gyakorlati valóságérzés szava Sokáig vártunk rá, de most már itt az idő, az alkalom, a csc- lekvés órája. Lesz hát magyar építőművészet is, mert kell legyen. Akarjuk erős akarattal és cselekedjük minden tudásunkkal. Magunkért, a jövőnkért s az egyetemes emberi műveltségért Es amikor tiszta lélekkel üdvözöljük az uj építés és a/ uj magyar építészet uj munkását, csak azt kívánjuk hozzátenni: aki közülünk nem tudja vagy nem akarja igaz becsülettel magáévá tenni ezt a célkitűzést és nem tud dolgozni ezért a céléit * aki itt nuul ak«í, annak itt */gva sem lehet, része »ein Irliet többé; uz soha Semmilyen körülmények köz! nem i/ényr!- heti magának u magyar szellem elismerését az itt nem irányíthat é* nem élhet n mogyar élet juvaiból sem! A folyóirat e t*ő számút Erdélynek szentelte a szerkesztőség: ,,hálából azon férfiak iránt, akik évszázadokon út uz építészet rím vészi eszközeivel segítették megtartani a mn gyarság nemzeti kultúráját . . .“ Elől Lehocz- ky Györgynek Áprily Lajos Erdély c verséhez készített színes rajza, az ajánlás alatt a ko'ozsvári Szent Mihály-ttinplom képe és a lap tengelyében a magyarvalkói templom egészoldalus képe hangsúlyozzák ezt a gondolatot. A szövegrészben ü> gazdagon illusztrált cikkek és idézetek szó mik és emlékeznek Erdélyről. Metamorphosis Trunsili aniae címen a románok uj bizánci jellegű építkező Beiről ir Keszeli Kálmán. Ugyancsak ö ír Kik ólai István egykori maroévásárhe'yi fisca- lis kance lista rajzai nyomán Marosvásárhelynek 120 év előtti kepéről. Kolozsvárról Szálló Dezső sorait, Kalotaszeg építészetéről Kós Károly szavait idézi a lap. Az erdélyi műemlékek véde mérői ugyancsak a Kós Károly egyik előadásából közöl egy részt. A gei- nyeszegi Teleki kastély .Épitéri napló" ja zárja he az Erdéllyel fog alko/ó cikkek sorát. Ezeken kívül érdekes még Lux Géza cikke u dunántúli Gyulafirálot kolostorának maradványáról. És egy megemlékezés Pécs- ujfalusi Péchy Mihálvró! a debreceni nagytemplomot tervező katonainérnükről, a nagy- rahivatott építészről, kinek sorsa — o meg nem értés — szintén az ismert jellegzetes magyar sors volt. A lap mint a Magyar Mérnök- és Építész- egylet szemléje je'enik meg — 32 oldalou, finom műnyomó pupiron, gazdag képanyaggal s egy szines melléklettel — évente négyszer. Előfizetése egv évre 8 P, egyleti tagoknak 3 P. egyes szám ára 2 P. Magyar vasutas volt Erdélyben!... Két trianonutáni ember, Gu ácsy Jszsef és D aconescu kapitány tragikus ta á kazása — Megrázó emberi órám?, melyet ai él>t irt... KOLOZSVÁR, julius hó. (Az Ellenzék munkatársától.) Az ember, akivel tígriap beszéltünk, a mult évszázad utolsó éveiben született. Ahhoz a generációhoz taitozik, amely nem túlságosan sietett, de nem i3 kitett le a huszadik század nagy sorsfordula- tarcl. Annak a nemzedékinek egyik ismeretien tagju. amely még idejében született, hogy ki ne maradjon az 1914-es tragikus évekké és nagyon sokadmagával értetlenül, fájdalmas tekintetted, tétován .nézzen körül a iél o'yitóan tönkretett trianonutáni Európában. Ráadásul — magyarnak születőit. És Erdélyben. Tizenhétéves volt s még könyvekből tanulta a régi háborús évszámokat, amikor szembetalálkozott ezcrkilţincszâz- tizt-nnéggyől. Éz azután?... Ezzel kezdi: —• Tessék megnézni a szemeimet . . . Fénytelenek, szomorúak, mélyen áitnyé- 1 ki’tak ezek a szemek s a forro júniusi nap ai anysugarainak tüzében mintha most még sromorubbak lennének. Az átélt tragédia minden borzalma visszatükröződik erről a sápadt, beesett arcról. .. 13/ kezdőiül... Neve: Gulácsy József. Marosvásárhelyen Síü'etett s a székely-udvarhelyi állami főreál- iskola nyolcadik osztályát végezte^ amikor 1916-ban a tizennyolcéveseket is besorozták. Az iskola padjaiból rövid kiképzés után a 1;arctérre került. Galícia. Majd1 az olasz harctér. S a fiatal hadnagy 1918 junius 15-én az utolsó nagy offenzivánál Asiágó melletr sznrotnyrohamban megsebesüli. Hazajön. Kórház. Mire felgyógyul, a háborúnak vége. De akkor még nagyobb fájdalomba zudul: ris hazája, Erdély elveszett! Nem — gondolja — ezt mégsem lehet csak úgy, egy távoli asztalon- vonalhuzogatásokka! elintézni. Valamit mégis csak tenni kéne. S még a3map beáll a Székely Hadosztályba Azután román fogságba kerül. Brassóba viszik. Lázonganak a bánásmód elen. Nyolcv anadmagávall a Felii avarba zárják. Hosszú, keserves hónapok után végre kiszabadul. Megpróbál álláshoz Vitai, kenyeret keresni Ért a vasúti szolgálathoz. Vaahogy sikerül bejutni a CFR hez. Segesváron kap állást, mint kezdő forgalmista. Beihvják katonának. Egy évi szolgálat után elismerik a hadnagyi raingját. Brassói 89 es ezrede 1921 őszén királyi hadgyakorlaton vesz részt. Gulácsy hadnagynak is mienmi kell. Ugyanabban az ezredben szolgál bizonyos Diaconescu nevű tényleges kapitány is. A Sinaia körti'l lefolyt hadgva korlat után Gulácsy tartalékos hadnagy leszerel. Polgári ruhában úüit be másnap az Czredirodába, irataiért. Diaconescu kapitány megsérti, fenyegeti, majd pénzt követe tőle. Heves szóváltás. A kapitány megüti mire Gulácsy felkapja a z asztalról az ez- i‘ dbélyegzőt s azt teljes erőből kétszer a kapitány homlokához nyomja. A magbéycgzetr kapitány homlokán a -Reg. 89. Inf.“ jelzéssel berohan az ezredeshez. Jelentést tesz. A következő stáció a nagyszebeni hadbíróság- Előzetes 30 napi vizsgálati fogság. Aztán &zabadlábrahelyezés. Az ügyben 27 Ízben tárgyalás. Végül 1921 ben felmentő Ítélet! Dkeoneseu kapitány ekkor már őrnagy és a nagyszebeni fogház parancsnoka. „Találkozunk még!“... Abban az időben a szebeni katonai fogház lakója volt a kémkedésért 15 évre Cilit élt Miké Pál, akit Gulácsy régebbről ismert és a katonai fogházban s/.&bály&zel-ü engedéllyé’. t< i bizben meglátogatott Egyik éjszaka Mi l>e Pál megszökik a fogházból A parancsnok, Diaconescu őrnagy elsőnek és azonnal Gulácsy Józsefet veszi gyanúba ts azt állítja, hogy bűntársa vö t Mike Pálnak a szökés tdőkészitésében. Erre vonatkozólag azonban nincs smmiféle bizonyítéka és igy nem járhat el biinvádilag Gulácsy ellen. Be kel érnie egy kis m-aghurcolássa’, különféle keliliemet- letkf idősekkel, uton-utfélen vailó Uldözéssek nap-nap utáni pénzkéréssé’ és fenyeg,rtessek S a végén azt mondja: — Találkozunk még!. . . Azután több, mint tíz év telik eL Gulácsy József életének kissé r.yugalmaasbb, csendesebb időszaka ez. Már-már úgy ’átszik. révbe jut. Megnősül. S a kereiszt. amit hordoz, most mintha könnyebb leinme. Később fel* csendül Lázában a gycrmtkkacaj. A családi élet megszépít, bearanyoz mindent. Hinni î ezd újból. Hiani valamiben, aminek nem tud nevet adni. Sokat nem vár u sorstól. Mit is várhatna? Talán e3ak annyit, hegy felne- «elhiesoc valahogy a gyermekét. De a nyugalom nem tart sokáig az erdélyi magyar vasutast ide-oda helyezik s a családos for- ga'mistáfDak újra és útra költözködnie kell. 1937 bein a ploestii állomáshoz h&Úyezik pénz tárnoknak. „N’m sírtam megölni!“... Egyik téli délután, 1937 januárjában egy alezredes áll a pénztár ablaka élé és jegyet kér a bukaresti gyorsra. Gulácsy azonnal felismeri benne a közben alezredessé előlépi" t fgvkri Diaconescu Kapitányt. Az alezredes t'zerlejessel fizet s miközben a pénzből viiz S7akap, hosszan, kutatóm nézi a pénztárost. Gulácsy abban a pillanatban tudta, hogy fel murrte ol. ÍJ. nun luiíljdo Molt címek e no I oiitiPiágot. M u-n#p idézőt köp u pl ne t:i I i-iidörpn fektm ;ii ól, hogy uz< i-na j<- n, jen meg u prefektusnál. I elmegy u n-uilör *égre s u rendőrpredi-kTusi irodában Diai i ncscu alezredest találja. Ezekkel a szavak kai fogadja: — • Na, jóniadár, most itt vagy a kezeim között' Nekünk még r.iszáruom valónk va ■ Gidácsy igyekszik nyugodt letlui, de a/ a ezredes rendőrprefektue hangja egyre, élesebb c» fenyegetőbb. Végül is nyiltan kimondja30.000 lej kell neki! Sürgősen! Gu'ácsy meg tagadja. Különben sincs neki jelenleg ennyi pénze. Egy urai hosszas vitatkozás. S/.ó szót követ s a párbeszéd egyre izgatotfabb. Végül is uz alezredes megunja u vitát, felugrik s az anztalon lévő tintásüveggel behásítja Gulácsy fejét. Egy pillunat.... A vasutas neki ugrik és úgy löki oda a hatalmas áflótükörhöz, hogy az darabokra törik és több helyen megsebe* siti az, alezredest, aki a székbe roskad. A csörömpölésre és kiabá ásra berohan egy detektív. Látja a jelenetet, zsebéhez nyúl ét előrántja Browning revolverét. A helyzet annyira fenyegető, hogy nem lehet már gondolkozni. Gulácsy egyetlen mozdulattal megragadja csuklóját, kicsavarja kezéből a revolvert s azzal kétszer fejbeüti a detektívet Ekkor újból felugrik az alezredes, de Gu’ác*y abban a pillanatban elsüti a fegyvert. A golyó Diaconescut homlokán »ebesiti meg A lövés nem halálos. Az a'ezrcdes ismét támad és hangosan segítségért kiált, mire Gulácsy újból két újabb lövést ad le. Utána c3end. Az egész dráma néhány pillanat alatt játszó* dott le. A vasutas a prefektusi irodából egyenesen az állomásra megy és elmondja főnökének, hogy mi történt. Nem is tudta még akkor, hogy az alezredes halott Negyedóra múlva érlteiönnek. Felviszik a prefekturára, ahol irodájában már leteritve, holtan feküdt Diaconescu alezredes. Gu’ácsy csak ennyit tud mondani: — Nem akartam megölni.... Megbilincselik. A következő állomás a krajovai hadbiróiág. A tárgyalás rendkívül izgalmas. Gulúcsv mindent elmond, amit tud. A bíróság beszámítja az enyhítő körülményeket Az Ítélet: öt évi kényszermunka! A minősítés: hirtelen felindulásban elkövetett emberölés! Djfána... Yacare-ti és a menekülés!... Dohánál... A hirhedf regáti börtön! Ide került Gu'ácsy József. A hónapok, az évek lassan morzsolódnak. 1939 márciusában a döf- tanai sóbányából Vacarestibe viszik. Itt ma* rád a földrengésig, 1940 novemberéig. És itt szakad rá az újabb rettenetes csapás. Hír érkezik, hogy 5 éves kisgyermeke meghalt és néhány hónappal később felesége Marosvá* sárhelyen megmérgezte magát. Már el is temették. A szerencsétlen rab őrjöngeni kezd. Csak a vé'etlen akadályozza meg, hogy a fogházőrt és önmagát is meg ne ölje. Szeptemberben megtudja, hogy Erdély nagy része visszakerült Magyarországhoz. Nincs maradása. November 10-én fogházőrök kíséretében kiviszik a rabokat a földrengés sújtotta területre- segélymunkálatokra, a romok közé. Itt az alkalom! Gulácsy nem sokat gondolkozik. Észrevét’enül megszökik. Néhány perc múlva rájönnek a szökésre. Tudják, hogy első útja a bukaresti magyar követséghez vezet. Gépkocsin megelőzik. Gulácsy látja, hogy üldözik, mire irányt változtat. Kitünően beszél románul. Az egyik falusi házban átöltözik. Falusi ruhát vesz magára. Aztán neki az útnak. Vonattal sikerül eljutnia Apácáig. Közben tízszer is leigazolhatják. — Leszerelt katona vaagyok — mondja. — de elvesztettem az okmányaimat. Apácáról elvergődik Nagvajtára, közvetlenül a határhoz. Ötször kisér i meg az átszö- kést, de a határesendőrök visszazavarják. Nem birja tovább. Lesz, ami lesz! Mindenre elszánt. Fényes nappal, déli két órakor újból nekiindul. Látja messziről, hogy jönnek a granicsárok. Beugrik az Olt folyóba. A csendőrök már felkapják a fegyverüket, de Gulácsy Józsefnek a sebes sodrású Olt folyó román oldalán sikerül egy nagyobb bemélyedésben úgy meghúzódnia, hogy eltűnik a Szemük elől. A fo’yó túlsó partján ott állnak már a magyar határőrök. Jól látják az egész jelenetet, de nem segíthetnek. A vízben egv lombos ág alatt meghúzódó ember feje fölött töltött fegyverekkel várakoznak a granicsárok. Idegtépő percek. Élte ik egy óra... kettő, bárom! November... Az Olt vize pokolian hideg. Ezt nem lehet sokáig bírni. Gulácsy érzi, hogy néhány perc még és minden ereje elhagyja. Közben esteledni kezd Ekkor ereje végső megfeszítésével úszni próbál. A túlsó olda'ról az egyik magyar határőr utána ugrik a vizbe. És nagvnehezen átvonszolja magyar területre. * Most jött ki a kórházból. Itt ül előttünk. j4rca sápadt éli beesett. Diagnózis: súlyos vesebaj. De nem panaszkodik. Csak fényte'ea szemeiből zokog a néma kérdés: mit csináljak, hová menjek?. . . Magyar vasutas vo’t Erdélyben!.... Gredinár Aurél, isi •ne tu sí.-IB “tD: in á? * lo “SÉ" Ili itF 6% *S- J. .b. io-eV "ö;-u .£ -I JÍe "3 •ö .2 ló fi 1 n 0 1 I
