Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)

1941-07-26 / 170. szám

ELLEN7 f K

1041 j tt11 it s 2 6.

ESKT3

Dz erdélyi iskolánkivüli népnevelés

Iris: FflLÍFY KÁROLY országgyűlési I.éjiviSEfiö

sA

\* 2 3'ÍS*>

‘Sflláí

1 -'«ti

^sJaj;

^>19.4

'■aihii

)y in

J380I-’Şiiia!

5 o«i

^íal)

^33^

ióog

r<>‘df

ÎS3

50ţ/I

.BÎ

»aU

fini I sál A

•own1

*f>l3

7Í3Í)1

JB9f sgss )j3lf ű e

urii

sib

Asa

noî

I

íaö

nog

Em

Î9ff

ids

Öií

tlY

IÍ3Í

oH

:/)

an

é»í

aa

9IÍ

91

HÍ

5Í

Az erdélyi jelzőt ma gyakran használjuk egyetemesen magyar érvényű dolgok és problémák dórt is. Ezt mi erdélyiek mem divattá', nem is különcködésből, nem is érték- jelzésül tesszük, hanem ezzel a szóban lévő kérdés sajátos színére, természetére, történelmi múltjára, vagy a megoldási mód egyé- ovi voltára akarunk rámutatni. Egyetctmes magyar kérdés és azt is mondhatnék, hogy sürgős magyar kérdés ma hazánk minden táján az iskolánkivüli népneveiés is. Mégis erdélyi népnevelésxől szólok. Teszem ezt egyrészt azért, mert évek óta magam is sok aggodalommal figyeltem, mint gyakorló népne- ^c<’ő, ahogy lehetett, végeztem is Erdélyben ezt a szolgálatot; mint problémát tanulmá- nyozgattam, vagy legalább gondolkoztam rajta. Másrészt, mert azokra a szempontokra Akarok rámutatni, amelyeket ebben az aktuális nemzeti feladatban az idegen megszállás magas nyomása mutatott meg mjekünk.

Annak bizonyságául, hogy nem keresem minden áron a külön utat, mindjárt arra az érdekes jelenségre mutatok rá, hogy úgy Erdélyben, idegen elnyomatás alatt, élsz ige te," temi, mint az anyaországban e munka szabadsága és a miénkhez képest gazdag munkalehetősége niellllett, ha ezt a nemzeti feladatot a nemzet életének és erejének, vagyis egzisztenciájának a Szemszögéből néztük, nem pedig propagandának, vagy urak szórakozásának1 tekintettük, egyaránt ugyanazokra a fontos megállapításokra jöttünk rá. És pedig:

1. Hogy népünk tömegeinek és egyéneinek öntudatos memzettagokká tételle igazig tehát gondos és szeretetteljes nép nevetéssel1 siettethető. 2. Hogy az e térem mutatkozó régi hézagok rettentően megbosszulták magukat abban, hogy népünk nagy tömegei civilizációs, bizonytalan! értékű haladását nem követte nyomon kulturális (nemzeti, szefüetni, lelki és szociális) haladása és elmélyülése. 3. ílogy ennek kövétkeztébeti éppen a népünk (vagy a népünk is) veszecMineseii leszakadt népi kulturális gyökereire.. 4. Hogy a kérdés felszínes kezelése folytán szellemi rétegünk nem figyelt fel foelio időben és jelentőségéhez képest a népi értékek döntő jelentőségére a nemzet életére nézve. 5. Továbbá'egybehangzó tapasztalatunk, hogy a népnevelési tevékenységre a népnevelőnek nagyon alaposan fel kell készülnie, el!’!: Int étben azzali a vulgáris fieilfogásisál, amely általában az iskolázott ember heképzedése, hogy t. i. a nép nem tudván semmit., ő viszont mindenn;ík birtokában lévén, minden további nélkül népnevelő és a tudás magas falára1 tekint alá az „elmaradott népre“. 6. Köles ön csen. megláttuk. hogy a népnevelési munka éppen, olyan sokoldalú és szétágazó tevékenység, mint maga az öntudatos nemzeti és emberi élet. Ennélfogva a téli esték szórakozása, színdarab tanulása éppen úgy nem (nevezhetők önmagukban népnevelésinek, mint ahogy n‘em népnevelés önmagában a politikai propaganda. de még az egva’dkTi szakUmeretfejlelsizt'ts vagy értelmi ft 1 világosifás sem. 7. Itt is, ott is szertefoszlott a romantikus, multszázadvé' gi népszemlélct Ma reálisan nézzük már a falu népét, úgy, amitmt van: bűneivel és erényeivel együtt. (rr.bereknek, magyaroknak és testvéreinknek tekintjük. Sőt üt tartjuk a nemzet ős talajának, icrejéniek, a nemzeti erők ti*» talékjanak, az ősi magyar műveltség hordozójának, akihez az értelmiségi rétegWK. eg pen annyira kell bizonyos vonatkozásokban igazodnia, mint a népnek őhozzá. Kezdjük látni, hogy a falutól éppen úgy tanulnia ke'î a városnak mint megfordítva. 8. A í épnev" lésben egyre nagyobb tieiret szere nénk biztosítani a népi kultúra termékeinek sőt követe jük annak érvényesülését az egész ■nieraze.tnevelési rendszerben, ami egyet jelent azzal, hogy bár még nincsen rendszeres magyar isikoOánkivüli népnevelés, d|0 a népi gondolat máris utat tört magának a nemzet más rétegeinek a neve ősében és szellemi átformálódásában egyre nagyobb szerepet játszik. 9. Felismertük a dal fontosságát, általában. s kedély nevelését. A nép életének a megfigyelése, tudáskincsének a megismerése, világnézetének, hitéletének a megsejtései egészen más értelmezést adott a kultúráról vallott .addigi felfogásnak.

Még folytathatnám is ezekét a közös tanulságokat, amelyeket, ismétlem, nem közös tanácskozásokon szereztünk anyaországi testvéreinkkel és munkatársakkal, hanem két, egymástól elütő magyar életformában a kérdés elméleti és gyakorlati munkálása közben. Ha e közös szerzésű tanulságok mellé most mar azokat is fel akarom sorolni, am'elyeíket a kisebbségi életforma mutatott meg. Erdélyijén, akkor mindenekelőtt meg kell endire- riem azt, hogy a népneveiés bármiennyire is hivatásos és szeretetteljes tevékenységéi nyugszik, mégis eredményessége és a nemzet, egytemére gyakorolt áldása azon fordul meg, hogy az egész nemzeti társadalom. annak minden rétege, úgy is mint egy nagy közösség és úgy is mirat egyének, tudatában vannak e nemzeti hivatásuknak és iez meglál- szik-e. visszatükröződik-e egész magatartásukon és az egyéb társadalom sajátos arculatán és leákületéfn. Mert akármilyen gondos magyar népneivelésünk is legyen, tudatában kiéli lennünk annak, hogy a népünk elsősorban neveuődik és nem annyira — a népnevelés utján — neveltetik. Ebből pedig az következik, hogy n'eim e^ég csak népn'eve.ést végezni; az egész nemzet nievelésévefli törődni kell. Teljes fele ősséggel merem állítaná, hogy értelmiségünk is nagyon rászórni a nieki való nemzetnevelésre. Ez a nemzetréteg kii önben azt a felelősséget hordozza magában, ha tud róla, ha nem, hogy akár jó, akár rossz irányba®, úgy ahogy van: népnevelő, mert a nép jól-rosszul mindig őt utánozza. A középosztálynak ez a felelőssége nagyon világosaim megmutatkozott a kisebbségi életformában. Nemcsak a népért, hanem önmagáért is kell a középosztálynak hordoznia ezt a felelősséget. Különösem nagy szükség van elnnek a hangsúlyozására magyar vonatkozásban, ahol ez a réteg nagy százalékban nem alulról, a népi rétegből jutott a saját népe fölé, hanem máshonnan jött át, vagy más népből jutóit föléje.

Azt is fontolóra tebeítnők, hogy vájjon nem lenne-,e helyes ilyenformán városneveLEIK

ŐSZI VÁSÁR

Augusztus 31 -151 Szeptember 4-ig.

Vízum-kedvezmények. — Vasúti kedvezmények.

JELENTKEZÉS: AUGUSZTUS 2-ig.

r-agarriaBasarijTAANAAAAMinden felvilágosítást ad: Kuck Ferdinánd, Sch rg és Társa R. T. cég leveleivel Kolozsvár, Mátyás király-tér 22. Tel.: 1303., a Le pzigi Birodalmi Vásár magyarországi kirendeltsége Budapest, IV. Váci-u. 1—'3., félemelet 6. (Bejárat: Türr István-u. 8.)

Telefon: 380—540.

lésről és f.álaimievelősről ’ beszélni. Az aatr a városi kispolgár és középosztály nevelését, ez alatt pedig a tulajdonképpeni népneve1 őst értve, nevezvén ezt az egész társadalomformáló tevékenységet iskolánkivüli nemzetnevelésnek?

Sajátos erdélyi hagyományt és egyben kisebbségi tanulságot jelent az ie, hogy a falu népének a nevelését nem lehat és nem szabad a kuituszközösségieji kivüt vagy a melleit folytatni. Néjiünk magyar voltát is Istennel való viszonyában, mintegy vallásos mivoltában é! i meg, minthogy népi mivoltára is Istennel és a végtelennel való viszonya a legjellemzőbb.

2. A népneveiés a nemzetközösség életében egy mindenben és minden által ható tevékenység és egy meghatározó egyetemes nemzeti magatartás. így látjuk mi, igy láttuk meg. Ha tehát utána látunk, minit nemzeti önfenntartó tevékenységnek, akkor az eredmény és cél érdekében igénybe kell vennünk minden o'Van tényezőt, amely csak valamilyen vonatkozásban is áll a nemzet egyes rétegeinek az életével. Az iskolákról! nem beszé" lünk itt, mert ezek csak azért vannak. De ott van mindjárt az iskola után a Levente és utána a honvédség, majd a lövész alakulat, mint hatalmas népnevelési alkalmak. A polgári és társadalmi élet voindMn a különböző társadalmi és közművelődési egyesületek. Az Írott betű nagy jelentősége cllvitathatatían. Ezeknek a népanevelés egységes rendjébe és céljába való beállítása éppoly fontos, mint a közigazgatás utján intézményesített tevékenység.

Erdély sajátos néprajzi viszonyai mindezek íö’ött szükségessé teszik, hogy ez a nemzeti szolgálat olyan mérvű szabadságot ép köteti eins éget élvezzen, amely által tehetővé válik, hogy oda vigyük a legnagyobb és legintenzivebb segítséget. ahol arra éppen a legnagyobb és legsürgetőbb szükség van. Ezért kell minél hamarabb keltámásztani halottaiból az EMKE-t és megbizni egyelőre a közéjoerdélyi szórványvidék felkarolásának a népnevelési munkájával. Ugyancsak rá kell bízni a gyakorlati népnevelői munkát megelőző és alapot szolgáltató helyzet ismére ti, falu és társadalom, valamint tájkutató munkát: az erdélyi magyar nép kataszterének elkészítését.

Az egyházak hivatásos munkásai is várják a munka elindulását. Az ősznek hoznia kell valamit e téren.

Az elmondottakból szükségképpen következik, hogy: a legrövidebb időn belül egyesre egy szükebbkerü megbeszélést kell lefolytatni, amely feltárja ennek a feladatnak minden vonatkozását, jeiöije ki a szóbajöhető minden tényező feladatkörét, Szabja meg a munka irányitó szempontjait és egy irányító központ szervezésével fogjon hozzá a megoldáshoz.

Ezzel a Javaslattal szállók az erdélyi népnevelési bizottság, az egyházak és EMKE megfelelő szerveinek a színe elé.

HÁZASSÁG. Bartha Mária és kisbo- 1 rosnyai Tompa Sándor, a kolozsvári Nemzeti Színház tagjai, ma házasságot kötöttek. Tanuk voltak: Deák Ferenc építészmérnök és Paál István főtiszt- viselő.

HIRDETMÉNY. A Gazdasági Munkásjogvédő Központi Iroda vármegyei, járási, városi helyi irodája (Szentegyház-utca 6. sz. alatt) a gazdasági munkásoknak és gazdasági cselédeknek a munka (szolgálati) viszonyból felmerülő vitás ügyekben ingyenes jogvédelmet nyújt. A helyi iroda miniszteri megbízottja: Zsombory László, ügyvéd, munkakamarai ügyész. Budapest, 1941, junius 3. Dr. Szirmay Zoltán s. k. miniszteri osztálytanácsos, a Jogvédő Iroda vezetője. 3065

Angoranynitenyésztés.

Dr. Lázár—Dr. Schneider: Baromfi és nyul- tenyésztők évkönyve, 1941., fve 2.40 p. Fekete László: A házinyul korszerű takarmányozása, 1941., 500 old. fve 3 p. Szabadhegyi Ernő: Az angoragyapju feldolgozásának

ABC-je, 1941., 32 old., fve 2 p. Seiler Ernő- A selyemszőrii angoranyul 1941 , 56 old., fve 3.50. Dr. s. Schneider: Az augoranyultenyész- tés kézikönyve, fve 3 p. Fekete László: A házinyultenyésztés egészségtana. (Az ól, takarmányozás. tenyésztés és nevelés egészségtana.) A házinyulak betegségei. 18 képpel. 1936, 2.80 p. Nándor Ernő: Egész évben zöld- takarmány, 1940, 3 p. Dr. Dorner István: Angoranyultenyésztés gyakorlati takarmányki- számitási táblázattal, 1941, 2.20 P. Angora- törzskönyv 2.80 P. Lepagenál, Kolozsvár. Kérjen ujdonságárjegyzéket.

Döngő léptekkel járjuk az á dott erdélyi földet, valahol Szolnok-Dobnkában. Szakad, ömlik az eső, süt a nap, vagy szikrázó csillagok üzengetnek egymásnak fejünk felett, a városban és a falvakon mindegyre arra gon- do unk, hogy az ősök benépesítette földnek miért kellett nagyrészben idegen kézre jutnia. Miért lett szórvány az őstelepes magyarságból. Eliszen ép falban, omladékok köveiben, vagy ciciévé ek még beszédesebb tanúsága szerint magyar lakta először ezt a földet, magyar tette müvelbetővé s a tájat és lakóit a műveltség befogadására alkalmassá. A gyakorlatokat megszakító pihenőkön is szóba került az ügy. Akad itt nyugodt e'mélet és heves magyarázat bőségesen. Esyike-másika rá is tapint az igazságra. Fmbereket szólitunk meg: — Hogy hivják magát bácsi? Az egyik azt mondja, Rákóczinak, a másikat Bezerédi- nek és igy tovább. Alig-alig tudnak magyarul. A keleti vallásu papnak volt hatalma elhódítani ókét tő ünk: izgat a kérdés: honnan volt ekkora hatalma? Hogy nem akadt olyan magyar. aki ebbe beleszólt volna. És feltámad az újabb kérdés: Vájjon lesz-e a mi papunknak ereje visszahódítani őket? A Simándi Pál sorsát a vásznon már eltorzították. Rosszul tették. Izgalmas vita tárgyául szolgál az is, hogy az uj magyar valóságban vájjon mi'ye.a lesz a Simándi Pálok sorsa, hogyan teljesül be?

Ilyen és hasonló gondolatok tépnek, miközben ezt a csodálatos gazdaságú tájat járjuk. A'sókosályon a cigányvajda is valóságos

kis falusi villában lakik, csak a magyarnak jutott kevés templom, iskola és megélhetés. Egyre kevesebb. Enyhe nyári szélben susognak a Bartalis János megénekelte kosályi fák. Szép és hatalmas koronájuk ringatózva hullámzik a gyönyörű táj felett s emlékeinkben mindegyre visszajár....

*

Vasárnaponként elmegy a század a dési templomba. Kőszürke, sima ialain bujócskát játszik a bágyadt napfény. Magas, szigorú és merev tornya mintha az eleve elreudeltetés erejénél fogva uralkodnék a váro9 felett. A várfalak s a magaslat, amelyen nyugszik, még inkább kiemelik ezt a dísztelen ridegségében is csodálatos hatású tornyot, melyről az alapítók, a hajdani őrtállók időt en üzeneteiket küldik felénk. A pap megáldja az országot és a hadsereget. Moccanatlan vigyázzban állunk a magas, faragott padokban. Utána felhangzik a Himnusz. Kevés ilyen egyszerű, férfihez szóló és férfit megindító élmény akad egy életben....

*

Fújják az ébresztőt. A hideg hajnal ólom- szürke kárpitjait hasogatja a trombitaszó. Kék szinü pára árad gomolyogva felénk a nyitott ablakon, mikor a takaró alól kidugjuk fejünket. A társam felül az ágyán s azt mondja; — Szólalj, szólalj virrasztó....

* .

Honvédsorban

Irta: SZABÓ ISTVÁN.

I

Délben, már ebédkiosztás előtt a konyha végiben szerényen ácsorgó polgári ruhás emberek gyülekeznek, kisebb nagyobb edényekkel kezükben. Órapontossággal jelennek meg minden délben. Az ebédtől bőségesen megmaradó ételt tálaikba öntjük. Viseletűkről úgy látszik, mintha románok volnának. Megkérdem az egyiket: — Hány disznót hizlal bágye? — Egyet se — feleli — hiszen embereknek viszem az ételt. Az asszonynak s a gyermekeknek. A hangjában olyasvalamit érzek, mintha illedelmesen, de mégis megpiron- gatni akarna.

— Tiszta ez kérem. Jó ez kérem — teszi még hozzá. Mi pedig egyre-másra ürítjük edényeikbe a megmaradt Ízletes levest, húst, laskát s kenyeret aztán bőségesen a tarisznyába, mer1> a jó emberek azt is hoznak magukkal. Valamelyikünk megkérdi őket: — Hát maguk mik, magyarok, vagy románok? És megszólal az egyik, sima és alázatos beszédű románul: — Apoi noi, ardelenii, toti suntem magyar.... (Hásze, mi, erdélyiek, mind magyarok vagyunk...) És minden áldott délben kiló- számra hordják a magyar buzakenveret s a jó magyar ételt....

*

Visszaemlékezünk arra, hogy amikor a honvédség bevonult hozzánk, az egyetemesen elölülő lelkességben és- mámorban már valamennyien voltunk, mind honvédnek készültünk. De nem a láz szokatlan hevében. Ösztönös természetességgel. Tudtuk, hogy minden erdélyi magyar jó helyet talál itt magának és azt is tudtuk, hogy minden erdélyi j magyarra szükség is van itt, ezekben a sorok ban. Elcsodálkoztunk a féle'mete3 méltósággal gördülő csatagépeken, a pattogó s friss ütemre menetelő gyalogosokon, a pompás huszárokon és szinte kinéztük őket ágyúik mellől, vagy a gépkocsijukból. A felavatás előtt türelmetlenség és izgalom járt át. Vártuk a közelebbről való ismerkedést. Kiváncsi voltam, hogy tudatosult e a honvédségben az a feladat, amely, mint a nemzet iskolájára, ráhárul. És volt alkalmam meglátui benne Zrínyi lelki pecsétjét. Azt, hogy a honvédségben hűséges és emelkedett szellemű őrizők ál nak a magyar vártán. Lélek lakozik bennük és ez a lélek talán inkább megfogta az erdélyieket, mint a pontosan működő hadi- géjj, vagy műszer. Ezzel a lélekkel ismerkedtünk meg és ennek hordozói maradunk polgári viszonylatainkban is. Nem frázis, hogy a magyar katonanemzet és történeti va óság, hogy ezer éves müveltségvédő. Hagyományaink és sorsunk is erre kötelez: harcolni fegyverrel és tudománnyal. Arte et Marte. E magatartásból folyt cselekedetekről Írták történelmünk legszebb lapjait... Bizonyára egy sem lesz közöttünk, aki nem marad otthon is, ha nem is ruhában, de lélekben, érzületében honvéd.

*

Most itthou vagyok, az enyéim közt. Egyszerre százával ötlenek fel a kérdések és sokra választ sem várva, már feltesszük a másikat. Leülök az asztalomhoz, melyen élespiros kardvirágok és sötétbibor dáliák |j,as érzékenységgel fürdetik magukat a »zü "ős napfényben. Készül a vacsora és megtérő az asztal. De nemsokára ismét elkészülöd i^zu ról. Magamban polgári gondjaimat forgatom. Eléggé bokrosak. De jóeső és segítő érzést

hoztunk magunkkal, izmainkban a fegyvere férfi lendületét s honvedvoltunk tudatat e, méltóságát. Erősebb lelket, tagabb kilátásokat. jobb reményeket...

..Ez jó mulatság, ferii munka volt ....