Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)
1941-07-19 / 164. szám
Apáczai Cseri «János öröksége fi kolozsviri reformá.us koüégium véndiák hláíkozéján elmond®,la: KESE fi Î T I L fi lelkész A felszabadulás boldog idejében a börtöné bői szabadult rab érzésével köszöntőm diáktársaimat. Amint itt állok az ősi kollégium dísztermében, érzem, hogy Apáczai Cseri Jánosnak, az erdélyi magyar művelődés bősének szelleme leng körül bennünket. Az ablakon kitekintek s szinte látom öt. amint ereszkedik le a teleki tetőn, bogy odategye' testét és lelkét a kollégiumon keresztül Erdély oltárára, világitó és melegítő áldozat gyanánt. Hogy beteljesedjék rajta a szellem és anyag törvénye, a pattogva égő szálfa sor sa. Fény és meleget árasztani csak önmagunk elégése által lehet. Már mint kis diák, bár akkor még nem ismertem őt, hatalma alatt állottam, az övé voltam s beláttam abba a szellemi vonalba, amelyet 5 húzott meg a magyar művelődés irányául. Ma is övé kell legyen a diáksereg, a tanári kar és övé kell legyen a kollégium. Magam életem folyamán az ő általa meghúzott vonalból soha ki nem léptem s amelyik percben diákjai megtagadnák őt, szzintelea, szétdobott tárggyá változnának Erdély testében, kő és téglahalmazzá válna az intézet, melyet mint egy egyszerű műemléket dobna fejre írtjából a haladó élet. Apáczai nem a mát és a vaut. a jövőt és a kell t nézte. A 17. század sötétségébe a hátramaradcttság megállapításául követelte a Nyugat példáján felépülő haladást s ezzel a fejlődés tüzcsóváját egész Széchenyiig dobta előre. Követelése az általános népoktatás és népművelés é'etbeléptetése, a magyar nyelv joga az iskolákban, magyar egyetem, összefoglalva: népibb, műveltebb és magyarabb Erdély. Apáczai Cseri János haladó szelleme a mai időnek is a legszebb és legkorszerűbb magyar célkitűzését adja. Egészen a reformáció szellemében járt el, amikor az élet számára lendületet, haladást követelt s az általános népoktatáson keresztül a magyar egyetemig a pór és tudós lelkét akarta egy egyetemes művelődési légkörben egységbe hozni. Az alsóbb népoktatás kifejlesztése a kollégium aláépitését jelentette, hogy a néptől elszakadva ne lebegjen kacsalábon forgó vár gyanánt a levegőben, mint egyszerű hivatalnokképző, vagy öncélú tudományos intézmény. Apáczai Cseri mindezekben tiszta evangéliumi alapon állott. Megértette az evangéliumi törvényből származó meghatározást: „Ti vagytok a világ világosságai" és szigorúan levonta és alkalmazta magára az ebből folyó követelményt: „a gyertyát sem azért gyújtják meg, hogy véka alá rejtsék, hanem hogy az asztalra tegyék és világítson mindazoknak, akik a házban vannak“. Ma, amikor mint a kollégium véndiákjai együtt vagyunk, alkalmazzuk magunkra is a kollégiumi mértéket, a világ világosságai vagyunk-e, hogy másoknak is világítsunk? len követelményért harcolt. Harmincnégyéves korában az erdélyi művelődésért folytatott nagy harcok testileg elégetik, de eszményei, célkitűzései ma is ott világítanak Erdély felett és ma is népibb, műveltebb és magya- rabb földet követelnek. Krisztusibb és emberibb életfeltételeket e föld minden gyermeke számára. Diák testvéreim! Itt vagyunk az ősi kollégium. az Apáczai Cseri le kének árnyékában. ^ ilágitcttak-e, égtek-e Erdélyért? Valamit tenni, még ha a toronyból is akarnának ledobni érte, mint Apáczait a fejedelem, Erdély műveltebb, magyarabb és népibb voltáért. A világ világosságai lenni itt és gyertyaként elégni, hogy itt magyar gócok és szórványok élhessenek. Guzsbakötötten is, elsodorva is, valamit lenni, elégni Erdélyért. Ezt a lelket meg nem tagadhatjátok! Szabó Dezső, ez a nagy magyar világosság Budapesten is a Szénégető-utcáról álmodik, Áprily Lajos versei hazasirnak, Reményik Sándort csak Erdély termékenyíti meg, Horv Béla a világvárosokból is a kolozsvári házat keresi * Koós Károly mindenütt Erdélyt építi. Soha, soha ne törjetek a magasba. A mélyet keressétek. Le egészen a népi rétegekbe. Ahol a nemzet ősi kincsei vannak. Olt kevesebb a csillogás, az előkelőség, de ett feküsznek az élet feltételei, a jövő magyar élet csirái. Azokat bontsátok ki, ott szántsatok, vessetek, mer emelkedni csak a néppel együtt szabad. Ez az Apáczai öröké, világosság a sötétségben. Egészen időszerű, hogy személyemben a magyar bibliával kezemben, egy kiilső'eg rang nélküli, szerény lelkipásztor áll köztetek, egy erdélyi falu árpádkori templomának s egy azon keresztül élő kis magyar néptöredéknek harminc éven át változatlanul őre. De ebben a néptöredékben benne van az egész magyarság, az egykori várjobbágy, a hajdú s a Basta szekerét huzó paraszt ivadéka. Körülötte ott áll a Kárpátokon átcsapott néptömeg teljesen idegen, déli felépítésű sötét lát- és erkölcsviíággal magában hordozva népem azon elnyelt szerencsétlenjeit, akiknek csak a nevük, mint sir felett álló fejfa őrzi múltjukat. Akiknek azért kellett elsiilyedni, mert az Apáczai által követelt világosság, népiskola és műveltség sohasem jutott el hozzájuk. Közöltjük álltok és az életemet teszem reá, hogy az a néptöredék, melybe belesürüsödik az egész magyarság, holnap megsokasodjon és kiszélesedjen. Semmi sem vagyok, csak sötét tények között világitó, útmutató, melegítő láng az erdélyi éjszakában. Tudom, igy álltunk mindnyájan a kollégium egykori diákjai, Erdély földjén a hu- szonkétévi szenvedés alatt. Jöttem Kolozsvárra. Este volt. Itt ott fények égtek s a közeledő vonat ablakából felindulva szemléltem, ott a város, ott az élet a kigyuló lángok alatt. Valahogy úgy képzeltelek benneteket is, égni és világítani Erdélyben. A dobokai urilaktól a kölpényi parókiáig, a szerkesztőségtől a ritka hivatalszobáig. Ahova kidobott az élet, mint gyermekláncfű a maga ernyős magvait. És emelkedtek itt a puszta során más művelődési tesívérintézefek is, de akik fenntartás nélkül az Apáczai Cseri János szellemében voltunk magyarok, akik az evangélium tisztaságát tiszta nemzeti fényben ra- gyogtatták fel és melegítették fel vele a föld- hözcsapottan didergő magyarságot, egyedül ti voltatok. íme a kollégium kincse, az Apáczai öröksége. Az evangélium tartalma, világosság lenni és világosságot adni. Az idők suhanása közben sokan elestek. Ezek Isten magvetései. Apáczai 34 éves élete jelképezze: az életet nem idővel, mélységgel mérik. Sok drága lobogó-lelkű tanárokra a kolozsvári temető hantja borul. De itt vannak az élők. Itt a tanári kar, ma már nem Apáczzai ellenei, sors és eszmetársai! És biztatásul odakiáltom holtaknak és élőknek: „Emeld fel fejedet! A föld csak a csontokat nyeli el a lelki vetés csodamódra kikel Eljő aratásra, hi bízva veiett!'e Diákjaimnak azt mondom: .Munkára fel, nyugtot ne várj míg nem alkonyul s a tűnő fénnyel bólint feléd: Szolgám elég!‘‘ A kollégiumnak kívánom, hogy rajta keresztül a jövő sok Apáczai Cseri Jánosa tűnjön fel a népből s a mindenkori tantártestü- let járjon az erdélyi szellemű gondolkodás élén és általa Erdélynek minden magyarja tudja és érezze, hogy egyedül az Apáczai Cseri Jánosok nyugtalanul haladó, elégedetlenül követelő utján fakad a magyar hajnal, sarjad a magyar jövő. Mindenkinek mondom: „ti vagytok a világ világosságai“. „A gyér tyát sem ezért gyújtják meg, hogy véka alá rejtsék, hauem hogy azt az asztalra tegyék és világítson mindenkinek.“ A történelmi idők nagy hullámverésekben változva törnek, előre körülöttünk. Mélyen érzem a megrendítő hullámváltozások között, hogy Apáczai Cseri János szelleme mindig időszerű. A kollégiumnak ez kell legyen a megkülönböztető koronája, létjoga. A fiatal férfiaknak figyelmeztetésül végzem: vigyázz! Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Apáczai mint diák, Ulrechtbe megy. A lámpás csak úgy világi ihat, ha elegendő olaj van benne. Apáczai az önépítés betetőzésére tör, a lélek a szellem olaját keresi. Szolgálni csak az erő birtokában lehet. De mikor a lélek és a szellem kész. Apáczai Erdély felé veti tekintetét és feltartóztathatatlanul hazaidé siet. Felkínálják neki az utrechti katedrát, eldobja magától. Erdély felé, egyediül Erdély leié tart. A méh kiröpül, megfürdik a virág kelvhében megmámorosodik a porában, de nem élvez, nem kéjeleg, otthon üres sejtkeretek beépítésre varnak. Apáczainak i tudása nem kenyér, nem emelkedési 'ehetőség, nem öncél, nem szellemi é'vezet, nem állás, tisztán lehetőség, eszköz a nemzeti közösség. a nemzeti eme kedés szolgálatára. Ez hozza haza Apáczait: a gyertya ég, nem önmagáért. nem a fény szépségéért, liaauem hogy világosságot és meleget adjon annak a háznak, amelynek asztalán áll. Mit hoz haza Apáczai? Világosságot Erdélynek. Kotno yabh, mélyebb, tisztább evangéliumot. Haladó, előrelátó, tisztultabb élet- szemleletet. Népiskolát, népművelést, magyar nyelvű oktatárt. A fejedelmek aranykorában egyedül ú látja a magyar elmaradottságot és (lobja előbbre és magasabbra eszményeit. Erdély egyen miiveit! Felállítja a főiskola, a magyarnyelvű egyetem követelését. Kenyérkereső. inarasratürő kor és tanártársaival szemben a tudomány- önzetlen szeretetét. Erdély: legyen népi! A tudás legyen közkincs. Ne egyes kiváltságosak, tehetségek kedvtelése vagy emelkedése, a nemzet alsóbb rétegeinek i- hozzáférhető kincse. Apáczai nem leit hűtlen a jobbágyi osztályhoz, melyből le emelkedett. Ha a nép anyagi sorsának a javításét kimondottan nem is vetette fel, de ki tagadhatná, hogy a magyar művelődés és haladás követelésével ezért, mint elüthetet«ff Szépülő Kolozsvár - szürkülő Kolozsvár11 Az Ellenzék szombati számában fenti címmel cikk jelent tneg Debreczeni László tollából. Lapun!: célja — mint mindig — pártatlan szolgálata a közügyeknek. Szívesen adunk ezért helyet Szigeti Lrtiö városi építészmérnök megjegyzésseinek és Debreczeni László válaszának, mert meggyő- ződésiinlc, hogy ezzel a jószándéku vitatkozással szolgálhatjuk az ügyet — Kolozsvár szépülését. • Szigeti Ernő az alábbi levelet intézte hozzánk: Tisztelt Szerkesztő Ur! „Szépülő Kolozsvár — szürkülő Kolozsvár" cimmel jelent meg az Ellenzékben egy cikk, amelyet nagy érdeklődéssel és örömmel olvastam. Érdeklődéssel azért, mert a tárgya nekem is éppen annyira szívügyem, mint a sorok Írójának; örömmel azért, mert belő'e a jószáudékot olvastam ki, a város szépségéért aggódó művész elfogulatlan birá'aiát. Bírálatra pedig szükség van és azt még akkor is örömmel kell fogadja minden alkotó művész, ha hevében, az igaz ügy iránti buzgó lelkesedésében, a bíráló az elbíráltat ..fantá- ziaszegéuy és teljesen érzéktelen“-nek, a „mult emlékeivel szemben lekicsinylődnek I nevezi, és ezt „műveltségi hiányosságból ere- * dő“ nek minősiti. Mégis e tiszta öiöraöt is bcárnyéko'ja az a szomorúság, amit bizonyos — lelte vésem szerint jóhiszemű — tévedés okoz, amely alkalmas volna arra, hogy a közvéleményt megtévessze és a városi mérnöki hivatal ellen hangolja. Ez pedig annál is inkább hiba volna, mert éppen ez a hivatal, dacára túlterheltségének (ami a jelenlegi nagy mérnökhiányra, valamint a sok szükségessé vált közmunkára vezethető vissza), a lehetetlent is megkísérli, hogy a múltat a lehetőség szerint megóvja és az újat pedig a múlt hagyományaihoz híven fejlessze- A városháza átalakítása e^ég szemléltető példa arra, hogy a múltat nemcsak becsüljük, hanem annak helyreállítása érdekében még nagy anyagi áldozatoktól sem riadunk vissza. A cikk szerint a Király-utcai kapunyitást ..úgy is helehetett volna falazni, hogy a keret faragványa helyén maradjon s meglássák hogy ott mi volt és pontosan látható legyen az is, mit változtatott a mu'U tiszteletbentar tásával az utókor Még a munka is kevesebb lett volna igy“. Itt három tévedésre kell felhívjam a figyelmet: Az egyik az, hogy a keret meghagyása nem lebt volna kevesebb munka, mert a kőboito- zat meg volt ereszkedve s euuek hélyreálli- tása nélkül, az ott nem maradhatott volna; — ezenkívül a kőkeret le volt meszelve, a me* J szelés alatt levő felület pedig annyira meg 1 volt évődve, hogy azt okvetlenül át kellett j volna faragni. Ez tehát tetemes költségtöbb- ! letet jelentett volna. A második tévedés az, hogy a kapukeret meghagyásával szépen meg lehetett volna oldani a homlokzatot. Ez azért tévedés, mert az ablak egyenes vonala, elhelyezése folytán (az adott viszonyok között pedig csak igy volt e'helyezhető), a kapukeret görbe vonalával rosszul illett volna össze, hogy úgy mondjam, disszonáns lett volna. A harmadik tévedés pedig elvontabb jellegű. Én ugyanis azt vallom, hogy ilyen és hasonló esetekben — amikor nem kimondott műemlékről van szó, elég annak az épületnek, annak a kornak, amelyben épült, a szellemében végezni az átalakítást, nem kell annak minden részéhez híven ragaszkodni. Már pedig abban a korban, ha kapunyilásra nem volt szükség, akkor hiábavalóan boltozatot, kapukeretet nem csináltak. Ezenkívül pedig egy falból kiálló kapukeret és egy kapunyitás közölt, ugv térbeli, mint tömeghatás szempontjából igen nagy különbség van. Éppen ezért, éppen a kapukeret meghagyása jelentené a régi kor szellemének megsértését es mutatná meg az avatatlan, kontár utókor művészi elképzelésbeui hiányosságát! Természetesen, ha egy műemlékről volna szó, akkor az egész befalazás nem lórién u tett volna meg. . Még csak azt akarom megjegyezni hogy az is tévedés- hogy „meg sem fordult senkinek a gondolatában, hogy ez helyte.en es hogy valójában mit és hogyan kellett vo’ua helyesen teuni". Alert alapos meggondolás, éppen a fenti gondolatmenet alapjáu történt a változtatás^ )
