Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-21 / 140. szám

6 l ■ I I l l ,V / I* K Halálraítélt történelem M.AROSN aSARHELA . jnniu» hú. Kút Károlv. Erdély imiíl láu.tk avatott i»moiő je Marosvásőrhely re »n-tert. mert olyan hi­re L döbbentették. I»ojj.s .1 Székelyföld ősi templomát. a maros vásárin I vi \ árletup uniót bcoiukus I envf ut• ti. Magáénak érzett minden köket, uiuey a múltnak. a »/.épnek tumla latot urnául /ingáit é- »zolgál must is. Ez a léltö szeretet izzik al beszédem, amint itt s/eiuhcn iil. i^v »/álon homályában é< olvan ve-szedelinvkröl I» -/él. am Ivek nieghallgu- tü-'ára mi körülülök keverek vagyunk, mert ► ' egész nemzet fülébe valók. Egy önmagát túlnövő város A s/.ékelv főváros' különös halom tört cse­rép a Maros öles völgyében. Az urbanizmiu idejében rohamos fejlődésnek indult egy em­ber akaratából (hiernády György voh. az akkori polgármester) A gyermekcipőből eg Szeribe a komoly aggastyán rangjába lépett. Mintha a békevilúg mindc.n merészagyu ter­vezője itt készítette volna cl modelljeit, jö­vendő müveihez. Ezért nincs egységes ízlés és az orcák rapszodikusan váltakoznak Egyik komoKkás, má-ik vidám, némely zárkózott, előkelő, másik közverle;uiil fecseg és sok, ua- gyou sok. kivált az uj részeken. egyenesen lesújtó. Ennyi szabadjára engedett képzelet után a város rövidesen túlnőtte önmagát éo az üres rérre kivezetett aszfalt miatt nem le­hetett szántani sem. Ez a tarkabarkaság az igazi arc karára volt. A régi ..oppidumot“ merőben elfelej­tették. Az évszázados vár, tömör bástyáival szerényen húzódik meg a cifra kőtömögben és az ősi vártemplomon kontár pallérok fa- ricskáltak. Jól el is rejtve ez a csodálatos S2ép világ az idegen szem elől és a lokálpat­rióta polgár először a hagyományos flecken- nél rontja el vendége gyomrát és csak utol­jára viszi el a yártemplomba (akkor sem a templomhoz). A régiségekhez nincs érzékünk. Felépít- jük őket és kevesebb idő a-'att tvl is felejtjük. A múltúnkat inkább szájunkon viseljük, tal­punk alatt kivánjuk érezni. Beszédes kövek Egy kevés történelem, mely sokka! több, mint amennyit a honi poJgár felbecsülhetet­len értékeiről tud: A mai vártemplom helyén a XIII-ik század derekán. IV-ik Béla idejében domokosien- diek román Ízlésű templomán állt a begyélen — Tatárország határában. Nem állhatott so­káig. Nagy Lajos alatt teszik le a mai tem­plom alapköveit és Mátyás korában kerül fe­dél alá. Az északi oldalához iskolát építenek, mely ma is áll — de sok reménye nincs a jö­vőre vonatkozólag, mert halálra Ítélték, mint szükségtelen omladékot. Báthory István fe­jedelemsége alatt reformátusok költöznek a Templomba. Csak az orgonát hagyják meg. de az hirev — egész Erdélyben nincs párja. 1601-ben Básta dúló hadai nyomán üszkös falai meredezuelc az égnek. Borsos Tamás — a városépítő — várfallal, bástyákkal ve-zi körül é« ezután az ellenség. ha keli, ha nem. belé akad. A török egyizben 3000 székelyt hurcol el innen. A templom éeboltos meny- nyezetét deszkával pótolják. A mai alakját 1696-ban kapja. Megsínyli a kuruc-iabaoc világot és Mária Terézia megtiltja kijavítá­sát. A hívek innét egyenesen az éghez fo­hászkodhattak. A Kalapos Király alatt befe­dik. Azután már inkább csak szentségét sér­tegetik. — falait szerencsére békén hagyják. Az osztrákok paripáikat kötögetik a padok­hoz. — a románok később egy megnevezhe­tetlen Ízlésű kápolnát döntenek oldalához, azon alapon, hogy a helyi esperes véleménye szerint a helyen Vitéz Mihály vajda imádko­zott egyszer. Szerencsére a kápolna befeje­zése előtt eltűnt a tégla, az anyagi alap és végre a históriád esperes is. A malter alól gyönyörű kapuboltozat bukkant most elő. Ennyit illik tudni a templomról. Élő történelem — élő templomok Kos Károly mondja, amikor arról beszél­getünk, hogy mi módon leheti*? a siket köz­véleményt feházní és az egyre késő segítő kezet beavatkozásra serkenteni: — Nem magunkaak kérünk, hanem múl­tunknak, jövőuknek. Nem írott vagy elmon­dott szó — élő dokumentum az. ami veszen­dőbe megy. Amikor mindent elvettek — nem maradt más. csak a templom. Ezt nem vehették el. E* nem tagadhatták le, nem hazudhatták magukének. Mindennél nagyobb propaganda a műemlék. Ugv látszik éppen erre szűkö­sen futja a pénzbő). A műemlékek állapotáról pedig ezeket: — Most az ideje, hogy közbelépjünk. I.egtAbb műemlékünk napjai meg vannak Számlálva. A legutóbbi nagv földrengés Há­romszék vármegyében minden régi templo­mot megrepeS'ztett. évszázadokkal rövidítette meg életüket, pedig egynémely amúgy is halálán volt. De az elemek pusztításánál 14 nagyobb veszély az emberi uvatutlanság, tu» <iaIiuu'.áj . llyelalvát h akarják rombolni . ! (Osziilö liuju elborítja lélarcát. Mind élez­zük, al.ik hallgatjuk, hopv a lojtotr beszéd leplez li segély kiállás). Már meglettük a lépéseket. De a/ illeté- k*sck: a Műemléki k Ors/.lgos Bizottsága n-in válaszol... Magam vettem a kezembe a dolgot. Teleki Domokos segítséget igérl • — de ninc.S kihez fordulni. Még válaszra cm méltatnak, kassák he az illetéketek, nem helyi — országos érdekről van *zó. Van módja a segítségnek. b/.ékesfthérvúron 20— '0 esztendőre elengedték az adót, Így épi- trtték fel a régi várost. Elkergetjük a megkötő, súlyos gondolato­kat. A beteg vártemplomra terelődik a be­széd. Kós Károly magyaráz: — A szentély gotliikus formáját Nagv La- jotkcrahelinek ítéli m. A bajó későbbi kelet" kezésü természetesen, a rokokó és bárok Íz­lés szerencsés találkozása. Feltesszük a kérdést, nem lehetne-e az egész templomot eredeti gotb idomában vis­szaállítani. Alapzata, falai, gotb ablakai le­hetővé tennének egy ilyen átalakítást. — Nem hamisíthatunk középkort! A kor­szak a maga iz'ese után restaurált. Nincs ebben miivészi diszharmónia. Csak az életet igazolja. Ma már különben sem tudunk gotlű- kát csinálni. A templom ruhája köpeti. -z.ikudo; ott. Ki kell javítani, hogy a ruhu alatt a test épen maiad jón, l.e kell tukariluui a belső Inakul, lel kell I ed ti i az értékes kőfaragóink Jt. Sok református te plomba ti hvakolták a Des kő­kul. Szerencsére. De luo-t inát ill lenne az idrjc, hogy -e- lejtsiik ró'uk a megőrző takarót. Kerüljenek napfényre a világtalan képek. Annak sincsen sehol nyoma, hogy u hire- marosvásárhelyi kollégium ősét a templom északi oldalához épített tanodában ke'l ke­resni. Ennek eredete visszaírni1 a középkor­ba. A tanoda ma is fennáll. A kemény fala­kat. ledéi hiányában, eső veri, szél járja, le igy sem tud végezni velük az idő foga. Ki» átalakítással meg lehetne menteni műemlék- uck. múzeumnak. Ha addig a ha'álos Ítéle­tet nem hajtjuk végre rajta. Mit bizonyítanak ezek az élő kövek? — Lantig halljuk — beszél tovább Ké-s Károlv — hogv Erdélyben a polgári kultú­rát u szászság szülte. A magam részéről ta gadom ezt az állítást. Régi magyar városain­kat magyarok építették. Nem vagyok műtör­ténész csak építész. Az ösztönös ember */.t • mével látok. A vártciuplomot. mely értékben a kolozsvári Szent Mihály, a Farkcs-ntcai és a dé-i templomok me'lé állítható. magyar kéz építette. A Farkas-utcai csarnoktemplom is magyar munka. Mindig jó építész volt a magyar. / 9 i I i u ii i ii s 11. I'./ s Jnlmgv lirtme van a I ......... II.i > :* ilyen templomot 'álul,. ,i/ u, ér/,* mi lm :t magyarok itt valunulm belefogtak <• nyugodtan elvégezték. I i'lllplorTia l lik ball te viG a i-prku lácic. virtcu/ilár Városrendészet ? Megírjuk ezt ih Kér» Károly hívja fel a figyelmünket. Nem lihs/ük liogv MarOtvá- sárbely pé'danélkül áll a hazában. A v ui templomot körülölelő varban ••• bá-tyáibon a katonaság t< lepedett ruca. Nyit km. régi épületek, semmiben -cm felelnek meg eu y modern ka»záfli'u kö ve I elnjé.r y ei • nek. De műemlékek é- a vár lombos fái alatt véplegc-nen meg lehet oldani a városi park kérdését. A légi értékeket nem fenyegetné többet egy légitámadás veszélye — a város szivében. A katonák és a polgárok közös ja vát szolgáná. ha a város cserében egv kato­nai táborozásra alkalmasabb he vet adna, a vátat műemléknek nyilvánítaná és fis lige­tét városi parknak tenné meg. Hol a hiba? — trziziik fel a sokoldalú kérdést A válasz: — Hiánvzik az a törvényrendelet, ame y vuro'-ainkoak rendezését, fejlesztéséi mé- lyflrb szempontokból u m.-/g.-zabná. Hiány­zik ikrrtestvére: a inüemlékérzeti Törvény is. Nein pénzbe — rendelkezésbe kerül rmnd- ö-sze és hgneuiesebb történelmünket rncg- mentettiik. Városaink c»inja gépé = z é» utiszmérnokök avatatlan szemére van hizva. Tiszta helyzfctet kell teremti ai épitészeri és rnüemlékészeti szabályrendeletekkel . . . I mondja Kós Károly. Ki*» László. $ fW ^ 14? £ Ci? // 1. Jutka Uaccoí a<z íUtéct Ahogy komolykodó arccal ott áll u pa rancsnoki emelvényen, olyan, mint egy vcdó&ziíiütlenül felnagyított Shirley Temp­le. Sudúrnöl'ésü termetét az ejtőernyősu kéhez hasonló, légoltalmi formaruha ta- liurja. fekete hajával pajzánkodva játszik a júniusi szél, hófehér fogsorán végigci­kázik az elóbátorkouó napsugár. A Ma­lomárok felül nyíló ukácvirágok illata ter­jeng, szerelmes madárlegények vidám füttyszóval szórakoztatják fészekiiló pár­jukat. A formaruhás leány mindevvel néni törődik: halálos-komolyan, messze- csengő hungon parancsokat oszt s csillo­gó szemekkel figyeli a fejleményeket. Ezres kisvárosi néptömeg keretezi u képet, érdeklődő, bámészkodó javarésze, de vannak közöttük szolgál áttét el re he' osztottak, kik hajszálpontosan teljesítik a kapott parancsokat. Bombákat szórnak, ház fedeleket“ gyújtogatnak, ..megsebe­sülnek“ és uj életre kelnek, csakhogy meg legyen velük elégedve az elsőszámú kedvenc: ..Légoltalmi Jutka“. Mert ha mindezekből még nem sejtené az olvasó, légoltalmi próbagyakorlaton vagyunk. Is­ten szabad ege alatt — egy kisvárosi sporttelepen A komoly parancsnoknő, egy fiatal, mindig mosolygó urileáriy, Se­bes Julia — népszerűén „Légoltalmi Jutka“, most játszatja meg a tanfolya­mon résztvetf, kiválasztott nő vendékek­kel mindazt a szörnyű elméletet, amit he­teken át előadott a légoltalmi kiképzések során. Kellemes zenéjét hangja egyre óv, int. figyelmeztet a veszedelmekre, melye­ket szirénabugás, riasztó gong, tüzoitú- kürt és különböző színű kísérleti bom­bák fiistgomolyai jelképeznek, szemében is olt rimánkodik a kérés: emberek, ne mosolyogjatok rajtam, vegyétek komo­lyan minden szavamat, hogy megvédhes­setek majd. ha kell. legdrágább kincsün­ket — az életet. S a modern háború ..isteni szinjátéka“ pompásan sikerült. A bombákat veszély telenitették, a tüzeket eloltották, a sebe­sülteket. el áléit akat felélesztették. A ve­zénylő „tábornok“ most újra nő lesz egy pillanatra, könnyes szemekkel búcsúzik a kisvárostól, Erdélytől, melyet oly nagyon megszeretett. Kern: mindvégig nő volt ez a csodála­tos elöndótchetségü. Pestről idekerült légoltalmi kiképző. A mai helyzetet ha­lálos komolysággal felfogó magyar nő példányképe, ki apostoli hittel harcol s képzi ki tij. meg uj küzdelemre városok, falvak népét szerte ez országban — az áldott, boldog, eljövendő békés magyar i éleiért... Z. Öcfy t(t\cd^S^ZU títikk&US&foH ... ‘Az öreg diáktalálkozó megszokott, ha* gyomúnycs külsőségek között mozgó ké­pe pereg szemeink előtt. Négy évtizeden ót végzett növendékek sereglenek egybe az ősi Alma Maler falai közé, hogy pár futó órára bár, visszacsalogassák a tova­tűnt boldog ifjúkori éveket. Díszközgyű­lés üdvözlő- és köszönobeszédekkel. taná­ri síről: megkoszorúzása, minden úgy ment a szamo.sujvári állami gimnázium öregdiáktclálkozóján is, mint ahogy az történni szokott. Eltérés talán annyiban mutatkozik, hogy jó helyi szokás szerint nehány hiúságában sértett ,,idevalósi" távolmaradt az összejövetelről s hogy a szintén öregdiák Lanczkai Pattantyús— 'Ábrahám Manó városi adóhivatali főtiszt Soha ne kezdj verekedést, de ha meg­ütnek, üss vissza, ne hagyd magad — ta­nítottuk mindig aranyos kis barátomat, az alig hatéves Éneit. A felnőtt alig ad­hat ilyen apróságoknak egyéb utravalót az életre, jó tanácsokkal látja el tehát, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét. Megmagyarázzuk, hogy a pofozkodás utálatos dolog, az emberi méltóság meg­csúfolását jelenti: ne kezdj verekedést — mondjuk. De azt sem hagyhatjuk, hogy ha megtámadják, hagyja magát püfölni, anélkül, hogy védekezne. Hozzátesszük bölcsen: de ha megütnek, üss vissza, ne hagyd magad! A házban rengeteg gyerek lakik, Énei is ott játszik rendszerint a nagy Héteme­letes bérpalota udvarán a többiekkel, nem lehet, de nem is szabad bent őrizni a lakásban, mig a többi vígan labdá%JJb. vagy karikázik lent a szürke falak közé zárt tenyérnyi udvaron. Nekik ez a ko' pár, lombtalan darab föld jelenti a sza­badságot. a végtelen vadászterületet . . . Ott ven hát az én kis barátom is a többi között, vidám kiáltozásuk felhallatszik a lakásba. Néha — már puszta szokásból is — ki-kinézünk édesanyjával az ablakon: ellenőrzésképpen, megnyugtatásul. Aztán — mert látjuk, hogy semmi baj nincs odalent — tovább beszélgetünk asszony­módra, ruhákról, könyvekről, gyermekne­velésről. Egyszerre beront az ajtón a mi ember­kénk, szép, nagy, fekete szeme ragyog, jujiat, liheg a kétemeletnyi lépcsőtől, az izgalomtól, a közlés lázától. Pufók po- fácskáján vérpirosán árulkodik öt ujj pontos lenyomata, csattanó pofon nyoma az érzékeny bőrön. Pontos, azonnali diag­nózis: a kisfiú verekedett. Verebedet t minden tanítás, bölcsesség, főtanács elJe~ nére. — End, az Istenért, megint vereked­tél — az anyja hangja csupa szemrehá nyás. — Nem én kezdtem, anyukám —• lel­kendezik a kicsi, ragyogó szemével bátran néz az anyjára, igazának önérzetes védel­mében. — Igazán nem én kezdtem. Ds addig ,,proklamáltam“ Gábort, amig po- fonütött. Aztán adtam én neki! ' kellemes meglepetésként a hagyományos i éndiáknótára tanította be a fúvószene­kart. Hibátlanul fújják is berekesztöül a ballagó nótát a különben régi nyomokon bandukoló, derék Önkéntes-zenészek. Még Karácsonyi-bácsi, az öreg pedellus is ott fontoskodik a keretben, hogy hagyomány hűbb legyen a kép. Fején a 41 éves egyensaplca, melyet — bevallása szerint — sokat kellett dugdosnia, rejtegetnie, hogy el ne hordják az oláhok. S betető­zésül ott áll nyárfaegyenesen, gomblyu­kában égöpiros rózsa — Mihelics Károly, az intézet első tanári karának egyetlen óletbenmaradt tagja. Mint valami világ csodáját mutogatja kilencven felé hajló, múmia-szilárd önmagát s azt a negyven­éves fényképről ránkmorcoskodó, pofa­szakállas tanár urat, mely állítása szerint öt ábrázolta négy évtizeddel ezelőtt. Egyedül, árván áll most itt, mint egy öreg idegenvezető, ki maga sem tudja ki­ismerni magát a változott világban... Egyik tanítványa, lehet az is hatvan­felé járó, megköszöni mégegyszer azt az ötforintos aranyat, melyet jótanulásáért jutalmul kapott. A professzor ur motoz emlékei között, látszik, hogy nem tiszta már előtte az eset. De ráhibáz valamire, amit mindenki érzett már véndiáktalál­kozón, ha szavakban nem is tudta kife~ jezni. Maga elé révedő, fátyolos tekintet­tel mondja: „Ahogy az utcákat róttam, ugyanazok a faiak, házak, kertek, templo­mok néztek vissza reám. Tudja Isten: semmit sem változott ez a város a letűnt évtizedek alatt — é.s mégis egészen más. A lelkét, a régi lelkét — hiába kerestem! Eltűnt fi város régi lelke...“ Mementónak itt felejtett öreg profesz- szór ur, bizony hiába indulunk el arra a lélekkereső útra. És ez az, ami szomorú­vá, fájóvá tesz minden efajia találkozót; hogy a régi emberek elmúlásával idegen lesz számunkra a városok, falvck és tá­jak Ulke (ÚJVÁRI.I ^^^1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents