Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-14 / 109. szám

âRH 10 FILLÉR / OH o Z J Y O fj v 3 Extern. Országhatár KÖ.VYVTAií a BUDAPEST Pa ritt me nt 1 _ . SzerKeszífiség és kladéhivatal: Kslezsvár, lóXaf-Híca 16., 1. emelet. Telefon: 11—09. Nyomda: fgystcin-iitca S. szén. Telefon sz.: 23 — 23 flLSPllOIIä: Bl RT Hfl MIKLÓS Hladétulaiíonas: PALLAS R. T. Koíazsvár. Eiiiizetést árak: hafieli 2.79. negyedévre 8, félévre 16, eiész évre 32 peng#. LXII. ÉVFOLYAM. 109. SZÁM. KEDD KOLOZSVÁR, 1941 MÁJUS 13. EzS jelenteném. Irta: DEMETER BÉLA Ha köztisztviselői minőségben külde­tésben járnék Erdélyben, ilyen jelentést tennék Budapestnek. I Miniszter Lir! Nyolc hónappal ezelőtt azzal az elha­tározással foglaltam el kijelölt munka­helyemet, hogy úgy dolgozom s úgy já­rok el, ahogyan azt az immár halott Te- leki Pál gróf miniszterelnök meghagyta elindulásunk napján és értelmünkbe vés­te. Hiszen ma is fülembe cseng az a meg­győző hang, amellyel bennünket utrabo- csátoft. Ha jól visszagondolok, talán ezo ket mondotta: „Különleges feladatok megoldása nehezedik vállaltokra. Erdély­be mentek, ahol más a levegő, tisztultabb Q magyar életszemlélet s ahol testvérei­tek szörnyű idegen világ romjain kez­denek uj életet. Ott mindenki történelmi iskolát járt, bő élettapasztalatokkal gaz­dagodott. De nagyon vigyázzatok, mert ott nincsenek társadalmi különbségek, ott az emberek egymásban csak az egy­azon sorsú testvért látják. Hivatali je len Léseteknek nem kell túlzott hangsúlyt adni, a törvényeket és rendeleteket nem annyira betüszerint, hanem inkább ab­ban a szellemben hajtsátok végre, aho­gyan azt a kormányzat kigondolta és az országgyűlés magáévá tette. Ahol tehát azt látjátok, hogy a törvénynek vagy más intézkedésnek a szószerinti alkalmazása nehézségeket támasztana és felesleges utánajárásokat, vagy gátló körülménye­ket eredményezne, mindig jusson esze­tekbe, hogy ott nemcsak igazgattok, ha­nem egyben utat is nyittok a magyar fejlődésnek. Ne felejtsétek el, hogy test­véreitek mindenükből kifosztva jöttek vissza, -— a magyar jogrendet és közigaz­gatást tehát lehetőleg büntetések nélkül kell bevezetni. Két fekete évtizeden át szenvedtek és gyötörték őket, kicsit te­hát érzékenyek. Az erdélyiekben min­denre a legmesszebbmenő készség talál­ható, hiszen magyart és honvédet a tör­ténelem során még nem fogadott úgy u nép, ahogyan azt Erdélyben tették. Kü' amikor elsőizben beléptem hivatalomba, úgy fogadtak, hogy bizony könny szökött a szemembe. Másnap aztán kezdődött a munka, mely, mit tagadjam, olyan nehéz és annyire sokrétűnek mutatkozott, hogy­ha továbbra is előző állomáshelyemen maradok, talán sohasem alkothatok fo­galmat róla. Az egyik napon például 30 év körüli, jókiállásu férfi kopogott az ajtón. Feláll­tam az asztaltól, melegen kezet szorítot­tunk és természetesen — hellyel kínál­tam meg. Elmondta, milyen különös ér­zésekkel lépte át elsőizben a magyar ha­tóság küszöbét. Ő még gyermek volt 1918-ban és a román világban, ha benyi­tott egy hivatalba, gorombán csak így szóltak hozzá: mit akar? Elbeszélte, hogy az idegen éra alatt csak hereskedősegéd- ségig vihette, mert hiányzott a pénze és nem adták meg a szükséges iratokat ah­hoz, hogy önálló üzletet nyisson. Ezer- féle bizonyítványt követeltek tőle, min­dig olyanokat, amilyeneket nem tudott beszerezni. Munkaadója román kereskedő volt, aki már honvédőink bevonulása előtt búcsút mondott a városnak s igV; üzletét, rokonaitól kölcsönkért százezer lejért megvette. Tisztelettel kérte, hogy engedélyezzem üzletmenetét addig is, mig a törvényes feltételeknek megfelel­nek. Tehát ne büntessük meg, amiért nincs olyan irata, amivel ezideig amúgy sem rendelkezhetett. Egyébként családos ember, két gyermek apja, de már a har­madik is útban van most, hogy önálló­sítsa magát és kenyerét biztosítva látja. Figyelmesen végighallgattam, részlete­it sen tájékoztattam a szükséges teendőkről c, és megnyugtattam: ne féljen, nem lesz semmi baja, hiszen mi sem azért vagyunk itt, hogy különböző formaságokat boga­rásszunk, hanem ellenkezőleg, minden­áron segíteni akarunk annál is inkább, mert az előző román rendszer sem na­gyon válogatott fajtájának segítő eszkö­zeiben. ! A magyar kereskedő boldogan hagyta el a hivatali helyiséget, de nyomában egy vasúti munkás érkezett. Egészen meglepő dolgokat hallottam tőle. A MÁV átvette s igy vége tübbesztendös nyomorúságá­nak. Nehány évvel ezelőtt ugyanis, mint megbízhatatlant, Besszaráüiába helyezték át és ott valósággal kínszenvedés volt az élete. Családját nem vihette magával, hi­szen minden pillanatban újabb áthelye­zésnek volt kitéve. A kis fizetéséből azonban nehezen éltek meg. különösen azóta, amióta rájuk kény szerit ették a ro- I mán hadfelszerelési kölcsönt, amit fize­téséből havi részletekben vontak le. 4 végleges kinevezéséig még ugyanazt a fizetést kapja, amit a románok folyósí­tottak, de fizetése a kimutatásban ma is a hadfelszerelési kölcsön összegével meg- kisebbített léttel szerepel. Azért jött, mert nekünk erről bizonyára nem lehetett tu­domásunk és kérte, utalványozzuk az egész fizetését, hiszen a magyar állam amúgy sem hajtja be a románok által vértestvéreire kiszabott sarcot. A Minisz­ter Ur utólagos jóváhagyása reményében örömmel teljesítettem ezt a jogos ké­rést is. A másik látogató adóügyben folyamo­don sürgős közbelépésért. Iparos ember, akit évi tízezer lej adóval sulytottak. Két segéddel dolgozik, mig a román viszont, ki öttel dolgozott, csak évi kétezer lejt fizetett. Az uj adókivetésig a régi alapon történtek a beszedések, ezért kérte, hogy számítsuk le az összeget, hiszen az ide­gen világ éppen az ilyen aránytalan adó- kirovásokkal tette lehetetlenné a magyar­ság életét. A magyar állam bizonyára nem tartja fenn a román hatalom pusz­tító módszereit. Úgy vélekedtem, legke­vesebb. amit tehetek az, hogy felfüggesz­tem az adóbehajtását s előterjesztést te­szek az összeg leszállítására, hogy való­jában eltüntessük a román megszállás ! borzalmas nyomait. Miniszter Ur! A legtöbb bajom azonban mégis csali a keresztlevelekkel van. Akik ezideig hoz­zám fordultak, többnyire mind kis sze­gény emberek. Valamennyien a honfog­laló ösmagyarság egyenes utódai, ha szár­mazásúidhoz kétség férne, akkor kétsé­gessé válnék egész magyar mivoltunk is. De a sok születési és egyéb anyakönyvi bizonylatot három okból nem tudják mind bemutatni. Egyfelől nincs pénzük az utánajárásra, másrészről az iratok be­szerzése annyi időt. vesz igénybe, hogy addig exisztenciájuk megteremtésével nem várhatnak, — mert egyszerűen nem lenne miből megélniük és harmadsorban, nagyon sokan vannak, akik — a még ro­mán megszállás alatt levő erdélyi része­ken születtek. Onnan pedig aligha lehet mostanában iratokat beszerezni. Ennél a kérdésnél is bátor voltam méltányolni a helyzetet és jogos indokokat s ennek alapján kiadtam a szükséges engedélye­ket. Olyan melegen veitek ezek a ma­gyarok tőlem búcsút, mintha legalább is családtagjuk volnék. Miniszter Ur! Volt egy tisztviselőtársam, aki nem éppen igy járt el és attól félt, hogy ha az élethez igazodik, fegyelmit kap, eset­leg nem terjesztik fel előléptetésre. Ahogy tudomást szereztem az esetről, nyomban felkerestem és megértettem ve­le, hogy mit jelent a valóságban az a bölcs útmutatás, amit néhai Teleki Pál gróf miniszterelnök ártól kaptunk és amit a miniszter urak munkatársaikkal együtt olyan nyomatékosan a lelkünkre kötöttek. Azt is figyelmébe ajánlottam, hogy a rendkívüli időkre és viszonyokra nemcsak mi hivatkozhatunk s nemcsak mi várhatunk el komoly nemzeti erőki­fejtést, hanem tőlünk is azt várhat a pol­gárság. A Miniszter Ur szives elnézését kérem, hogy jelentésem sorrendjébe valami kis hiba csúszott be. Az ajkamon volt ugyan­is, de szinte elfelejtettem jelenteni, hogy nagyon sok olyan felkészült és rátermett kiváló magyarral ismerkedtem meg. akik névtelenül és meggyőződésből rengeteget dolgoztak fajtájukért, de egyelőre még nincsenek munkába szólítva. Mindezeket mély tiszteletid a Minisz­ter Ur szives figyelmébe ajánlom és a magam részéről tovább haladok azon az utón, melyen Teleki Pál gróf ur szavai indítottak és amely Erdély történelmi jó- > vétele felé vezet. Hitler tegnap fogadta iarlan tenger­ei g®, francia fi. minlszferelnOküt Döntő stádiumba ţuîoîiak a német-francia tárgyalások A meg­beszélések mindenekelőtt Szíriára vonatkoznak Ionosén súlyt kívánok helyezni arra, hogy az emberekkel való érintkezés erdélyi szellemben való legyen. Véletlenül se használjatok tehát fölényes, felülről le­felé menő hangot, mert. ebből éppen ele­gük volt a megszállás alatt, amikor a hi- vatulbalépő magyar emberrel úgy beszél- j tek, mint a közönséges bűnözővel. Érez niök kell, hogy a terror uralmából a nemzet testvéri közösségébe léptek ál. És még valamit. Kormányzatunknak az első időkben nem állt módjában az egész helyzetet felmérni. Így csak nagyon ke­vés embert ismerünk. Főleg azokat, akik a nyilvánosság előtt szerepeltek. De igen komoly azoknak a száma is, akikről nem tudunk, de mégis értékadó tényezői ma­gyarságunknak. Tájékozódásotok ne le­gyen hát egyoldalú és félismeretek alap­ján ne hozzatok esetleg célt tévesztő és bántó intézkedéseket. Végül pedig, ha olyan kérdések adódnának, amelyekben a felelősséget nem mernétek vállalni, je lentsétek nekünk, hogy megkapjátok a szükséges felhatalmazást. Miniszter Ur! E szavak hallattára misszionáriusnak képzeltem magamat és ebbeli hitemben csak megerősített az a körülmény, hogy BERLIN, május 13. (DNB.) A Führer a birodalmi külügyminiszter jelenlété ben fogadta Darlan tengernagyot, a francia kormány helyettes miniszterel­nökét. Berlini jelentés szerint a német francia tárgyalásik, mint a jelek mutatják, döntő stádiumba jutottak. Részletekről egyelőre nincsenek közölhető adatok, de mindenesetre rendkívüli feszültség­gel várják a tárgyalások befejezését és abban az esetben, ha ez pozitiv irányú lesz, teljes egészében érvényesek lesz­nek azok a már kombinációképpen em­lített szempontok, amelyek horderejű­ket. az Anglia elleni háború m;att nye­rik el elsősorban. Mindenekelőtt vonat­kozik ez Szíriára. A német—szovjetorosz viszony szem­i pontjából a Wilhelmstrassen megelé- I gedéssel fogadták Moszkvának azt a rendelkezését, hogy megszüntette a I Németország által megszállt országok moszkvai követségeit. Főleg a jugo­szláv követség megszüntetése a Wil­helmstrasse felfogása szerint revideá- lása annak a hamis véleménynek, ame­lyet a Szovjet Jugoszláviáról táplált. Németország és Szovietoroszország is tévedett — mondják a W'iheimstrassen. — Németország akkor, amikor megki I sérelte Jugoszláviát a hármas egyez­mény hatalmai közé vonni, Moszkva pedig akkor, amikor kedvező felfogást táplált ennek az országnak értékéről ŐS' ereiéről. Egyesek ebből a moszkvai lépésből arra következtetnek, hogy ez­zel a szovjet tulajdonképpen elismerte a Balkánon előállt uj helyzetet. Meg- elégedéssel fogadták a Wilhelmstras- sen azt a tényt is, hogy Moszkva Szov ietoroszország é* lrak között helyreál­lított a diplomáciai viszonyt. Papéi nagykövet víssmárke ’.éti Törökországba ISZTAMBUL, május 13. (DNB.) Papén német nagykövet Németországból jövet hétfőn délután egynegyed 6 órakor német külön repülőgépen megérke­zett az isztambuli repülőtérre és rövid ott tartózkodás ulán ugyanazzaf a géppel továbbrepült Ankarába. Moszkvai jeientés szerint Da^anoszov, a Szovjetunió berlini nagykövete, hétfőn 14 napi moszkvai tartózkodás után visszatért Berlinbe. (M 77.2

Next

/
Thumbnails
Contents