Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-14 / 109. szám
âRH 10 FILLÉR / OH o Z J Y O fj v 3 Extern. Országhatár KÖ.VYVTAií a BUDAPEST Pa ritt me nt 1 _ . SzerKeszífiség és kladéhivatal: Kslezsvár, lóXaf-Híca 16., 1. emelet. Telefon: 11—09. Nyomda: fgystcin-iitca S. szén. Telefon sz.: 23 — 23 flLSPllOIIä: Bl RT Hfl MIKLÓS Hladétulaiíonas: PALLAS R. T. Koíazsvár. Eiiiizetést árak: hafieli 2.79. negyedévre 8, félévre 16, eiész évre 32 peng#. LXII. ÉVFOLYAM. 109. SZÁM. KEDD KOLOZSVÁR, 1941 MÁJUS 13. EzS jelenteném. Irta: DEMETER BÉLA Ha köztisztviselői minőségben küldetésben járnék Erdélyben, ilyen jelentést tennék Budapestnek. I Miniszter Lir! Nyolc hónappal ezelőtt azzal az elhatározással foglaltam el kijelölt munkahelyemet, hogy úgy dolgozom s úgy járok el, ahogyan azt az immár halott Te- leki Pál gróf miniszterelnök meghagyta elindulásunk napján és értelmünkbe véste. Hiszen ma is fülembe cseng az a meggyőző hang, amellyel bennünket utrabo- csátoft. Ha jól visszagondolok, talán ezo ket mondotta: „Különleges feladatok megoldása nehezedik vállaltokra. Erdélybe mentek, ahol más a levegő, tisztultabb Q magyar életszemlélet s ahol testvéreitek szörnyű idegen világ romjain kezdenek uj életet. Ott mindenki történelmi iskolát járt, bő élettapasztalatokkal gazdagodott. De nagyon vigyázzatok, mert ott nincsenek társadalmi különbségek, ott az emberek egymásban csak az egyazon sorsú testvért látják. Hivatali je len Léseteknek nem kell túlzott hangsúlyt adni, a törvényeket és rendeleteket nem annyira betüszerint, hanem inkább abban a szellemben hajtsátok végre, ahogyan azt a kormányzat kigondolta és az országgyűlés magáévá tette. Ahol tehát azt látjátok, hogy a törvénynek vagy más intézkedésnek a szószerinti alkalmazása nehézségeket támasztana és felesleges utánajárásokat, vagy gátló körülményeket eredményezne, mindig jusson eszetekbe, hogy ott nemcsak igazgattok, hanem egyben utat is nyittok a magyar fejlődésnek. Ne felejtsétek el, hogy testvéreitek mindenükből kifosztva jöttek vissza, -— a magyar jogrendet és közigazgatást tehát lehetőleg büntetések nélkül kell bevezetni. Két fekete évtizeden át szenvedtek és gyötörték őket, kicsit tehát érzékenyek. Az erdélyiekben mindenre a legmesszebbmenő készség található, hiszen magyart és honvédet a történelem során még nem fogadott úgy u nép, ahogyan azt Erdélyben tették. Kü' amikor elsőizben beléptem hivatalomba, úgy fogadtak, hogy bizony könny szökött a szemembe. Másnap aztán kezdődött a munka, mely, mit tagadjam, olyan nehéz és annyire sokrétűnek mutatkozott, hogyha továbbra is előző állomáshelyemen maradok, talán sohasem alkothatok fogalmat róla. Az egyik napon például 30 év körüli, jókiállásu férfi kopogott az ajtón. Felálltam az asztaltól, melegen kezet szorítottunk és természetesen — hellyel kínáltam meg. Elmondta, milyen különös érzésekkel lépte át elsőizben a magyar hatóság küszöbét. Ő még gyermek volt 1918-ban és a román világban, ha benyitott egy hivatalba, gorombán csak így szóltak hozzá: mit akar? Elbeszélte, hogy az idegen éra alatt csak hereskedősegéd- ségig vihette, mert hiányzott a pénze és nem adták meg a szükséges iratokat ahhoz, hogy önálló üzletet nyisson. Ezer- féle bizonyítványt követeltek tőle, mindig olyanokat, amilyeneket nem tudott beszerezni. Munkaadója román kereskedő volt, aki már honvédőink bevonulása előtt búcsút mondott a városnak s igV; üzletét, rokonaitól kölcsönkért százezer lejért megvette. Tisztelettel kérte, hogy engedélyezzem üzletmenetét addig is, mig a törvényes feltételeknek megfelelnek. Tehát ne büntessük meg, amiért nincs olyan irata, amivel ezideig amúgy sem rendelkezhetett. Egyébként családos ember, két gyermek apja, de már a harmadik is útban van most, hogy önállósítsa magát és kenyerét biztosítva látja. Figyelmesen végighallgattam, részleteit sen tájékoztattam a szükséges teendőkről c, és megnyugtattam: ne féljen, nem lesz semmi baja, hiszen mi sem azért vagyunk itt, hogy különböző formaságokat bogarásszunk, hanem ellenkezőleg, mindenáron segíteni akarunk annál is inkább, mert az előző román rendszer sem nagyon válogatott fajtájának segítő eszközeiben. ! A magyar kereskedő boldogan hagyta el a hivatali helyiséget, de nyomában egy vasúti munkás érkezett. Egészen meglepő dolgokat hallottam tőle. A MÁV átvette s igy vége tübbesztendös nyomorúságának. Nehány évvel ezelőtt ugyanis, mint megbízhatatlant, Besszaráüiába helyezték át és ott valósággal kínszenvedés volt az élete. Családját nem vihette magával, hiszen minden pillanatban újabb áthelyezésnek volt kitéve. A kis fizetéséből azonban nehezen éltek meg. különösen azóta, amióta rájuk kény szerit ették a ro- I mán hadfelszerelési kölcsönt, amit fizetéséből havi részletekben vontak le. 4 végleges kinevezéséig még ugyanazt a fizetést kapja, amit a románok folyósítottak, de fizetése a kimutatásban ma is a hadfelszerelési kölcsön összegével meg- kisebbített léttel szerepel. Azért jött, mert nekünk erről bizonyára nem lehetett tudomásunk és kérte, utalványozzuk az egész fizetését, hiszen a magyar állam amúgy sem hajtja be a románok által vértestvéreire kiszabott sarcot. A Miniszter Ur utólagos jóváhagyása reményében örömmel teljesítettem ezt a jogos kérést is. A másik látogató adóügyben folyamodon sürgős közbelépésért. Iparos ember, akit évi tízezer lej adóval sulytottak. Két segéddel dolgozik, mig a román viszont, ki öttel dolgozott, csak évi kétezer lejt fizetett. Az uj adókivetésig a régi alapon történtek a beszedések, ezért kérte, hogy számítsuk le az összeget, hiszen az idegen világ éppen az ilyen aránytalan adó- kirovásokkal tette lehetetlenné a magyarság életét. A magyar állam bizonyára nem tartja fenn a román hatalom pusztító módszereit. Úgy vélekedtem, legkevesebb. amit tehetek az, hogy felfüggesztem az adóbehajtását s előterjesztést teszek az összeg leszállítására, hogy valójában eltüntessük a román megszállás ! borzalmas nyomait. Miniszter Ur! A legtöbb bajom azonban mégis csali a keresztlevelekkel van. Akik ezideig hozzám fordultak, többnyire mind kis szegény emberek. Valamennyien a honfoglaló ösmagyarság egyenes utódai, ha származásúidhoz kétség férne, akkor kétségessé válnék egész magyar mivoltunk is. De a sok születési és egyéb anyakönyvi bizonylatot három okból nem tudják mind bemutatni. Egyfelől nincs pénzük az utánajárásra, másrészről az iratok beszerzése annyi időt. vesz igénybe, hogy addig exisztenciájuk megteremtésével nem várhatnak, — mert egyszerűen nem lenne miből megélniük és harmadsorban, nagyon sokan vannak, akik — a még román megszállás alatt levő erdélyi részeken születtek. Onnan pedig aligha lehet mostanában iratokat beszerezni. Ennél a kérdésnél is bátor voltam méltányolni a helyzetet és jogos indokokat s ennek alapján kiadtam a szükséges engedélyeket. Olyan melegen veitek ezek a magyarok tőlem búcsút, mintha legalább is családtagjuk volnék. Miniszter Ur! Volt egy tisztviselőtársam, aki nem éppen igy járt el és attól félt, hogy ha az élethez igazodik, fegyelmit kap, esetleg nem terjesztik fel előléptetésre. Ahogy tudomást szereztem az esetről, nyomban felkerestem és megértettem vele, hogy mit jelent a valóságban az a bölcs útmutatás, amit néhai Teleki Pál gróf miniszterelnök ártól kaptunk és amit a miniszter urak munkatársaikkal együtt olyan nyomatékosan a lelkünkre kötöttek. Azt is figyelmébe ajánlottam, hogy a rendkívüli időkre és viszonyokra nemcsak mi hivatkozhatunk s nemcsak mi várhatunk el komoly nemzeti erőkifejtést, hanem tőlünk is azt várhat a polgárság. A Miniszter Ur szives elnézését kérem, hogy jelentésem sorrendjébe valami kis hiba csúszott be. Az ajkamon volt ugyanis, de szinte elfelejtettem jelenteni, hogy nagyon sok olyan felkészült és rátermett kiváló magyarral ismerkedtem meg. akik névtelenül és meggyőződésből rengeteget dolgoztak fajtájukért, de egyelőre még nincsenek munkába szólítva. Mindezeket mély tiszteletid a Miniszter Ur szives figyelmébe ajánlom és a magam részéről tovább haladok azon az utón, melyen Teleki Pál gróf ur szavai indítottak és amely Erdély történelmi jó- > vétele felé vezet. Hitler tegnap fogadta iarlan tengerei g®, francia fi. minlszferelnOküt Döntő stádiumba ţuîoîiak a német-francia tárgyalások A megbeszélések mindenekelőtt Szíriára vonatkoznak Ionosén súlyt kívánok helyezni arra, hogy az emberekkel való érintkezés erdélyi szellemben való legyen. Véletlenül se használjatok tehát fölényes, felülről lefelé menő hangot, mert. ebből éppen elegük volt a megszállás alatt, amikor a hi- vatulbalépő magyar emberrel úgy beszél- j tek, mint a közönséges bűnözővel. Érez niök kell, hogy a terror uralmából a nemzet testvéri közösségébe léptek ál. És még valamit. Kormányzatunknak az első időkben nem állt módjában az egész helyzetet felmérni. Így csak nagyon kevés embert ismerünk. Főleg azokat, akik a nyilvánosság előtt szerepeltek. De igen komoly azoknak a száma is, akikről nem tudunk, de mégis értékadó tényezői magyarságunknak. Tájékozódásotok ne legyen hát egyoldalú és félismeretek alapján ne hozzatok esetleg célt tévesztő és bántó intézkedéseket. Végül pedig, ha olyan kérdések adódnának, amelyekben a felelősséget nem mernétek vállalni, je lentsétek nekünk, hogy megkapjátok a szükséges felhatalmazást. Miniszter Ur! E szavak hallattára misszionáriusnak képzeltem magamat és ebbeli hitemben csak megerősített az a körülmény, hogy BERLIN, május 13. (DNB.) A Führer a birodalmi külügyminiszter jelenlété ben fogadta Darlan tengernagyot, a francia kormány helyettes miniszterelnökét. Berlini jelentés szerint a német francia tárgyalásik, mint a jelek mutatják, döntő stádiumba jutottak. Részletekről egyelőre nincsenek közölhető adatok, de mindenesetre rendkívüli feszültséggel várják a tárgyalások befejezését és abban az esetben, ha ez pozitiv irányú lesz, teljes egészében érvényesek lesznek azok a már kombinációképpen említett szempontok, amelyek horderejűket. az Anglia elleni háború m;att nyerik el elsősorban. Mindenekelőtt vonatkozik ez Szíriára. A német—szovjetorosz viszony szemi pontjából a Wilhelmstrassen megelé- I gedéssel fogadták Moszkvának azt a rendelkezését, hogy megszüntette a I Németország által megszállt országok moszkvai követségeit. Főleg a jugoszláv követség megszüntetése a Wilhelmstrasse felfogása szerint revideá- lása annak a hamis véleménynek, amelyet a Szovjet Jugoszláviáról táplált. Németország és Szovietoroszország is tévedett — mondják a W'iheimstrassen. — Németország akkor, amikor megki I sérelte Jugoszláviát a hármas egyezmény hatalmai közé vonni, Moszkva pedig akkor, amikor kedvező felfogást táplált ennek az országnak értékéről ŐS' ereiéről. Egyesek ebből a moszkvai lépésből arra következtetnek, hogy ezzel a szovjet tulajdonképpen elismerte a Balkánon előállt uj helyzetet. Meg- elégedéssel fogadták a Wilhelmstras- sen azt a tényt is, hogy Moszkva Szov ietoroszország é* lrak között helyreállított a diplomáciai viszonyt. Papéi nagykövet víssmárke ’.éti Törökországba ISZTAMBUL, május 13. (DNB.) Papén német nagykövet Németországból jövet hétfőn délután egynegyed 6 órakor német külön repülőgépen megérkezett az isztambuli repülőtérre és rövid ott tartózkodás ulán ugyanazzaf a géppel továbbrepült Ankarába. Moszkvai jeientés szerint Da^anoszov, a Szovjetunió berlini nagykövete, hétfőn 14 napi moszkvai tartózkodás után visszatért Berlinbe. (M 77.2
