Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-07 / 104. szám
d2 t Or p. v, 1 * ti? 1Mm(. »j£ ARI 10 FILLÉR X ELLEh immmmmmz Szerkesztéséi és kiadóhivatal: Kolozsvár, Hcssolinl-út 4. Telefon : 1!—09. Hyorada : Egyetem-utca B. szára. Telefon sz.: 29 — 23 ALAPÍTOTTA: BÜRTHR MIKLÓS ifíadúfulaldonos : P 25 L L fi S R. T« Kolozsvár. Előfizetési árak: havonta 2.78. negyedévre 8. félévre 16, egész érre 32 pengi. LXII. ÉVFOLYAM, 104 SZÁM. SZERDA Kolozsvár, 1941 május 7. Kedves jó apám, el merem mondán< hogy mi odahaza hegyországban eddiw nem is tudtuk, hogy mi a magyar. Csak magyarok voltunk szívvel, lélekkel, meri nem lehettünk mások. Mint ahogy nem lehet a madár egyéb a madárnál, az őz sem lehet más, mint őz Hát igy mi is magyarok voltunk. Olyan természetes volt nekünk a magyarságunk, hogy a ránk zuduló szenvedések során soha egy pillanatra sem ötlött eszünkbe: hátha a szenvedésektől, az üldözésektől is megszabadulhatnánk, ha egy szép napon már nem lennénk magyarok. Éreztük, hittük, hogy magyarok vagyunk, nem is a legsilányabb magyarok. De nem tudtuk, hogy mi a magyar. Csupán annyit tudtunk, hogy bennünk van a magyar. Meg voltunk győződve, hogy a magyarok Istene előtt is magyarok vagyunk, mert ott maradiunk mindvégig azon a földön, ahol tán hun őseink hagytak, mikor markunkba nyomták a kardot. Éreztük, hogy magyarok vagyunk, mert nem adtuk volna ki kezünkből a magyar televény egy barázdáját sem. Védekeztünk a román tanító, jegyző, csendőr és pap minden ármánykodása ellen. Verekedtünk magával a román állammal, mert századok óta úgy tudjuk, hogy a magyar nak verekednie kell. Nem volt annyi ígér nivalójuk, hogy templomukba csak meg tekintés végett is be bírtak volna csalni Kényszeríteni annál kevésbé. Mit tehet tek volna ellenünk? Megvernek? így is vertek. Vertek a piros rózsáért, amit a kalapunkba tűztünk, a magyar dalért, a székely kesergőért, amit néha még volt erőnk eldalolni. Minket nem lehetett rábeszélni a szép halálra. Mi élni akar- ţ tunk. És éltünk. Úgy, ahogy lehetett. De azért csak éltünk. S mi holtbiztosán tudtuk, hogv ezzel a védekezéssel magyarok vagyunk. Nern a védekezéssel magyarok vagyunk Látja, kedves jó apám, ez is magyarság volt. Akkor is hittük, mikor este körük ültük a havasi tüzet s a fenyőhaj kok ropogása mellett egyszerre éreztük közelünkben a csabás, rabonbános, ős székely világot és ezt a román elnyomást, ami alatt még nyögnünk seri volt szabad. Ez is magyarság volt, mondom, de nem ez minden. Más a magyar, több a magyar, édes jó apám, mint amit mi a Hargitáin hittünk. Nehéz volna lefesteni ezt a várost. Nern is próbálom meg. Azzal nem mondok sokat, ha tudtul adom, hogy minden van itt, amit a magyar csak kíván. Van itt síkság, arnig a szem ellát. Van hegy, ami a székelynek elmaradhatatlan. És itt van a komoly, nagy Duna. mely nélkül el sem képzelhető egy főváros. Hegy, viz, róna, ember, itt együtt; fény csillogás, gazdagság, mind-mind csak velejárója annak, hogy nagyvárosról van szó. Talán másutt is éppen ilyen halkan, finoman zajlik az élet. Nem lármásak az az emberek. Mintha a nagyvárosi zaj valami sűrű fátyolon szüremlenék ától. Ez azonban éppen ilyen lehet más népeknél, más országokban is. De amikor láttam Árpádot a hat vezér élén, mintha éppen azon tűnődnék magában: vájjon ez a hely, ahova népét vezette, megfelelő letze majd magyarnak. vagy amikor leültem a Nyíllak szigetért, Árpádházi boldog Margit zárdájának romjain, rám rontott az a gondolat, hogy nekünk, most felszabadult magyaroknak, még fel kell lapoznunk magyarságunk könyvét s pótlólag utána kell Írnunk egyet s mást. Járom a várost, hol úgy egybefonódik a mult és jelen: Aquincum. Budavár', török emlék, kurucok és hajdúk szobra, Julián, a testvért kereső, a pálosok sziklába vájt tizoltáros barlangtemploma, forradalom és a magyar tenger álma, a Trianonban letepert magyar, az elszakított magyar föld, Észak, Kelet, Dél, Nyugat; itt van az áldozat magyar szelleme, önzetlenség, ónmegtagadás, messzenézés, nagyság. Nézem az őrségváltást a Váriján, mely hangtalanul bár, de letagadha- tatlanul bizonyltja, hogy akkor is nagy volt a magyar, mikor a mai egyes nagyok még kicsik sem voltak. Eszembe jut Szent István, Könyves Kálmán, Mátyás, a Korvinák, az idegen koronák, miket magyar királyok viseltek és elfordulok, hogy ez a sok úri nép itt a Várban ne lássa a könnyemet. (A székely embert ne lássa soha senki sírva. Nem láttak azok sem, akik kínoztak és sátáni kajánsággal sanyargattak minket. Ne lássák testvéreinket se, ámbár most nem a magyar bánat, hanem az öröm facsart könnyet a szemembe.) Itt van hát körülöttem az elő magyar történelem, a mindig lüktető valóság. Mi otthon, téli estéken öregbetüs könyvekből olvasgattuk egykor a nagy bárdu Botond vitéz tetteit. Ahol a moly kirágta, ott magunk képzeltük hozzá, hogy még mit is tehetett hatalmas magyar ősünk a vaskapu előtt. Ha lépteket hallottunk az udvaron, sietve rejtettük könyvünket a padka aló, vagy a cserepes mögé. Most pedig itt van minden, amit valaha hallottunk öregektől, olvastunk vén, zsíros könyvekből. Itt van m.inddtt, itt lebeg a város fölött; az utcasarkon találkozol a magyar múlttal, a magyar történelemmel, a magyar lélek nagyságával, a magyar szellem éberségének emlékeivel. ! Többet nem irok, kedves jó apám. Úgyis ez csak szó. De úgyis minden benne van abban az esküre emelt három ujj- bon a Szabadság-téren, mely alatt a fél- árbócra eresztett országzászló mindennél többet beszél. Az az esküre emelt három ujj, az a félárbócra eresztett zászló, az a nagy magyar címer mindenünk, apáin. Ez beszél most nekünk arról, hogy mi legyen a magyar. Ami volt, szép volt. De annak a párducos, szattyánbőrös, kardos, lantos c-s korvinás magyarnak ma még egyszer s talán nem is utoljára, létalapot kell szereznie magának ebben a forga- tagos, zűrzavaros, csalafinta, vén Európában. Meg kell mutatnia, már csalt önmagáért, a harc kedvéért is, hogy ősi magyar hadierények birtokosa ő, s mint ilyen, képes és méltó arra, hogy lángvetővel és légvédelmi gépágyúval álljon ki az ezeréves határokra, oda, ahol hajdan egy szál karddal, paripával élték őseink a végváriak vitézi életét. E, Háromezer angolt körülzárt az irakiak gyűrűje A pmesziinaizsidók egyhangúlag visszautasították az angol terveit hogy expediálás hadsereget küldjenek Irak eilen Amerika véleménye: Anglia már elvesztette a háborút A Földközi-tengerért folyó háborús küzdelemben pillanatnyilag szünet állott be. Minden jel arra mulat azonban, hogy egyre jobban beérik a helyzet a küzdelem folytatására. Ebben a folytatásban pedig, amint francia politikai körök Vichyben megállapítják, a földközitengeri küzdelem már csak részét fogja képezni a háború, világrészek között meginduló szakaszának, melynek az iraki események bevezetései lehetnek és amely túllép az európai szárazföldért folyó küzdelem keretein. A földközitengeri küzdelem a geopolitikai kulcspontoknak megfelelően a ten ger két óceáni kijárata körül összpontosul. Gibraltár körül lázas katonai tevékenység észlelhető. A gibraltári kikötőt tegnap hatalmas angol páncélosok hugyták el. Madridi jelentés szerint pedig Asensio tábornok, Spanyol-Marokkó főbiztosa repülőgépen Madridba érkezett. A főbiztosnak a közönség számára váratlan visszaérkezése nagy feltűnést kelt, mert csak rövid idő előtt utazott Madridból Marokkóba. A Földközi-tenger keleti részével kapcsolatban pedig különösen a török helyzet fejlődése kelt külpolitikai körökben nagy figyelmet. Eden tegnapi alsóházi beszéde szerint Anglia ugyan meg van győződve, hogy a törökök a szövetségben vállalt kötelezettségeiket teljesíteni fogják. Ezzel szemben tegnap egy olyan esemény történt, mely arra mutat, hogy az ankarai külpolitika gyorsan távolodik el az angol irányzattól. Törökország ugyanis egy török—görög clearing egyezmény elfogadásával elismerte az Athénben alakult uj görög kormányt, mely a krétai görög kormánnyal ellentétben a Németországgal való együttműködés politikáját követi. Ez a lépés aligha nyerhette meg az angol vezetőkorök tetszését. Tegnap különben az ankarai angol nagykövet többizben is felkereste Szaracsoglu külügyminisztert és hosszasabban tanácskozott vele. Másrészt viszont egyes török intézkedések arra mutatnak. hogy Ankara háborús fejleményekkel is számit. Egyik ilyen intézkedés például az. hogy az ankarai kormány a Fekete-tengeren Ievő valamennyi török hajónak utasítást adott, hogy azonnal változtassa meg útirányéit és siessen a Márvány-tengerre. Innen ugyanis háboríts fejlemények esetén a hajókat tetszés szerinti irányba lehet küldeni és megmenthetik attól, hogy a Boszporus és a Dardanellák elfoglalása esetén zárt tengerbe szoruljanak. Ssaudi Arabia csapatokat von össze az angolbarát Transjordánía elten BEIRUT, május 7. (DNB.) Bagdadiból jelentik az iraki katonai helyzettel kapcsolatban, hogy Habanija repülőterén mintegy 3000 angol és ausztráliai katonát körülzártak. A repülőteret használhatatlanná tették. Basraban az angolok megszállták a pályaudvart és a kikötőt, eddig azonban még nem került sor komoly harcra. Az iraki lakos ság lelkesen fogadta a kormány elhatározását, hogy szembeszáll az angol elnyomással. Szaudi Arábia és Trausjordánia határán állítólag csapatösszevonások történtek, ami Transjordán'ában aggodalmat keltett. (MTI.) Azok a palesztinai egykori arab forradalmárok, akik most Szíriában élnek, elhatározták, hogy Irak rendelke zésére állanak az Anglia elleni harcban. Bejrutban az irak' konzulátuson már ezer önkéntes jelentkezett. Különböíző forrásokból származó Rómába érkezett értesülés szerint a habanijai repülőtér használhatatlanná vált, az iraki csapatok azonban nem tudják megtámadni az angolokat, mert erős terepüket körülvették drótsö vénnyel, amelyben nagyfeszültségű villanyáram kering. (MTI.) Egyiptom és Törökország közvetítő javaslatokat tettek ' NEW YORK, május 7. (DNB.) Itteni reggeli lapok úgy tudják, hogy Egyiptom és Törökország békéltető javaslatokat tettek az iraki viszályban. Az Associated Press kairói jelentése szerint az egyiptomi kormány hosszabb tanácskozás után tette meg javaslatát. Egy másik, londoni jelentés szerint, az angol kormány mindenfajta tárgyalások előfeltételéül azt szabta meg, hogy az iraki csapatokul vonják vissza a habani- yahi repülő támaszpontról. Kairói jelentés szerint Egyiptom miniszterelnöke hétfőn a következőket jelentette ki: Az iraki hatóságok bizonyára tudatában vannak a súlyos felelősségnek, amely e válságos körülmények között rájuk hárul. őszintén reméljük — mondotta — hogy a jelenlegi viszályban mindkét fél kedvező megoldáshoz fog jutni, amely helyreállítja Irak békéjét és nyugalmát és hogy a háború nem fog kiterjedni a világnak erre a részére. (MTI.) I Levél cs Mtufpywsáfirél (Egy székely legény küldi Budapestről Hargitára)
