Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-03 / 101. szám

/ 9 4 1 nt fl / ii s 3. Képzeljétek — mondotta — Marosvá­sárhelyen formálisan megostromolták a pénz­tóit ü vendégszereplésemnél .. __ l)(J remélem mindenki visszakapta a pénzét — forrázta le a nagy dicsekvöt a tár­sulat egyik szellemes tagja * SzatUmáiy. Aiyiád/ a nr.gy Szatyi. a kolozsvári színház sok éven át ünnepelt nagyszerű jellem színésze és búr- leszkkomikiisa. innen a Vígszínházhoz szer- / södött el és a budapestieket ragadta el pá­ratlan művészeiével. Egyik legi.obb barát a volt Nyilasgv Mátyás, a másik istenadta te­hetségű kiváló komikus, kinek sok alakítása mindvégig utolérhetetlen maradt. Nyilassyról 1897 április havában egyszer csak azt újsá­golta a Pesti Hit lap. hogy hirtelen meghalt- El is pnreniálták. érdeme szerint méltatva művészetét. A agy feltűnést és részvétel kel­tett a hír, hiszen a bohérnlplkíiictii művészi országszerte nagy szimpátia övezte Szeren­csére nem volt alapos a P H. értesülése és másnap már helyre is igazította a halálhírt olyképpen, hogy Dlyilassy esek beteg, a sze­gedi kórházban ápolják és remény van a kö­zeli felgyógyulására. Erre dementire megin­dult az örömteljes levelek áradata a művész kórházi ágyához úgy a kollégák, mint az is­ismer ös barátok részéről. Nagyváradon már az első hír vételekor egy nagyobb összeg gyűlt egybe koszorúra, melyet egy küldöttség vitt volna el o. temetésre. Az örvendetes cá­folatra azonban úgy határoztak, hogy az cgy- begyiilt pénzt elküldik a népszerű Matyinek a szegedi kórházba. Éppen ezidoben egyik párbajvétség miatt a szegedi Csillagbörtónben iilo barátomat ké­szültem meglátogatni és a gyűjtök megkér­tek. hogy egyúttal vigyem el és adjam át a § koszorupénit Nyilassynctk. Szívesen vállal­koztam. mert úgyis fel akartam keresni a kórházban a beteg miiveszt, kinek nagy hive voltam. Boldog örömmel fogadat és megin- dúlt art köszönte a fáradlak részvétét meg n pénzt. Paptanán szerte heverlek a levelek, melyeket az ország minden részéből kapott s amelyek mind azon örvendeztek hogy a P H. halálhíre alaptalan volt. Az egyik levelet különös jó kedvvel mutogatta meg. Boríték­ján igy szólt a címzés: Tekintetes néhai Nyilassi Mátyás színművész urnák Szeged. Közkórház, az élők között. A levelet pedig Szatmáry Árpád, a jó barát irta Pestről, még hozzá német nyelven. Ez időben ugyanis a Vígszínházban a bécsi Burg színház társulata vendégszerepeit és mert a császárváros hires müintézeti.? csak a harma­dik garnitúrájára érdemesítette a budapestie­ket, ezek c kiérdemesült, selejtes bécsi hisz­tériák meglehetős ellenzéssel találkoztak az uj Dunaparti'színházban. A közönség és a sajtó egyértelműen a színház ellen for düh. amiért ennek az c.lrcndü társaságnak helyet adott, de a Vígszínház kiváló művészei is sértve érezték magukat e vendégszereplés miatt. Ebben a hangulatban Íródott a Szatyi maliciózus levele a maga díszes német nyel­vezetével. Hatalmasan derültem rajta és le is írtam magamnak, inie itt adom: Liber Matyizmájn! (Kedves Matyim!) Nicht vunderige (ne csodáik ózz), dasz ih dir dájts srájburzache (hogy németül írok neked), aber vasz vajl die unz Farbenhaus drin (de mivel a mi színházunkban) ject die vieftes hofige farbenhaus zajne Farbfernunf- te Spielen (a bécsi udvari színház színészei játszanak), vir alle dájts sprehen (valameny- nyien németül beszélünk). Durükke (tehát) du nicht gestorben hast (te nem haltál meg)? Dasz kaszt du zer gut geseit getun (Ezt okosan tetted). Auf vasz vere dasz gut? (Mire is volna jó?) Ich huh auch nicht geglaubt. (Nem is hittem el.) Ich dasz gezagt die unter Farbenhausbei (mon­dottam t; színházban) ven mir dasz dort ge- B cajiunge haben (mikor azt nekem újságol­ták), dasz ich dasz nicht glaub (hogy nem hi­szem). Der Matyi iszt besszei- Frájnd mir (Matyi sokkal jobb barátom i. dasz er mir dasz visszetimájdndrauf nicht gébet (sem\ hogy ezt nem adta volna tudomásomra). Ven er gestorben hat, dan er dasz mir getelegrtr firet. (Ha meghal, ínegsürgönyozte volna.) Und dank Hergotten, ich recht gehabt. iKo- szöriöm Istennek, hogy igazam volt.) Jaj, vi fii vir geiaht haben auf dasz, dasz du son lebcndajndrin lezenszekszeszt vasz totendai- nak sfeiben verden caitungurzajhe. (Jaj, mennyit kacagtunk, hogy te életedben olva­sod, amit halálod után imák a lapok.) Sver vártén vir dich (alig várunk) kom und da- veil nérne fon mir fon deine gute Fremde durch mich gesikte 100.000 kusz. (Jöjj és addig is fogadd barátaidtól általam küldött 100.000 csókot). Vnd fon mir noch 100 mal mer. (És tőlem még százszor annyit.) Szatyi. Az ékes németnyelvű levél könnyebb meg- érthetősége végett zűrjeiben n magyar fordí­tást is közölem. • p, B, ELLENZÉK Tatarozni kell az elhanyagolt házak homlokzatát KOLOZSVÁR, május A hazatért te­riHetek lerongyolódott, elszegényedett kézmiiiparosainak taípraállilása érdeké ben a kormány közmunkákat indított be, a középületek javítását rendelte el es általában minden alkalmat felhasznál, hogy őket munkához juttassa. Ezek az irányelvek vezetik Kolozsvár város veze­tőségét az első pillanattól kezdve s en­nek már eredménye is mutatkozik, mert a kézmiiiparosok helyzete valamennyire feljavult. Az építőiparban a legnagyobb a mun­kanélküliség 1 ennek megszüntetése értle­kében a város tanácsa* egész munkater­vet dolgozott ki. amelynek egyik lánc­szeme a (old) utcákban levő házak elha­nyagolt homlokzatainak helyreállítása is. Az elmúlt húsz év alatt ugyanis kevés magyar háztulajdonos volt abban a hely­zetben, hogy házának még homlokzatát is megreperáltassa, most azonban erre is rákerül a sor. A mérnöki hivatal megbí­zottai sorrajárlák a város belterületén levő utcákat s jegyzékbe foglalták azo­kat a házakat, amelyeknek javítása nem tűr halasztást és miután egy magyar jog­szabály felhatalmazást ad arra a város vezetőségének, hogy az elhanyagolt há- •«ak utcai homlokzatát, sőt belsejét is S háztulajdonos vonakodása esetén a tu­lajdonos költségére kijavíttassa, mintegy kétszáz kolozsvári háztulajdonost kötele­zett arra, hogy a szükséges talarozási munkálatokat haladéktalanul, de legké­sőbb az erről szóló határozat kézhezvé­telétől számított 60 napon beiül elvégez­tesse. Ez a városi tanácsi határozat a felebbezésre való tekintet nélkül vég Ki­hajtandó. A véghatározat ellen azonban a kézbe­sítési követő naptól számitott tizenöt napon belül a közigazgatási bizottság építésügyi bizottságához birtokon kívül felebbezést lehet beadni. A városi tanács legelőször a főtéri épületek utcai homlokzatának tatarozá­sát rendelte el. Kötelezte többek között az egyik történelmi műemléknek minő­sített palota tulajdonosát is, hogy házá­nak omladozó v akolatát tataroztassa meg s a falat festesse meg. A háztulajdonos a városi tanács véghatározata ellen birto­kon kívül ugvan, de felebbezést). adott be. A tanács azonban felebbezésének in­dokait nem vette figyelembe s újólag utasitotta, hogy a mérnöki hivatal utast' tásának feltétlenül és rövid határidőn belül tegyen eleget, mert ha nem, a szük­séges munkát a mérnöki hivatallal fogja elvégeztetni és a munka költségét végre­hajtás úján fogja rajta behajtani. Erdély és a Nemzeti önállósítást Alap Irta: LELIK Ferenc a Nemzeti Önállósítás! Alap Erdélyrészi előadója A szabadpályán elhelyezkedni kívánó —* vagy a múltban már erre kényszeritett — erdélyi keresztény magyar ifjúság óriási ér­tékű szociális kincset kapott ajándékba az anyaországtól: a Nemzeti önállősitási Alapot. 1937. évben az akkori kicsi Magyarorszá­gon az állástalan diplomások és érettségizett fiatal, feltörő nemzedék ezres tömegei álltak kenyér nélkül. tanultságukkál össze nem egyeztehető munkára kénSzerülvc és néztek egyik bizonytalan napról a másik e’é, súlyos fejtörést okozva az illetékeseknek, mig az akkori kormány intézményesen megoldani nem igyekezett ezt a súlyos kérdést a Nem­zeti önállősitási Alap létesítésével. Az Alap első formájában az állástalan szellemi vég' zettségüek megélhetési lehetőségének megte­remtésére létesült. Az első, majd a második zsidótörvény megalkotása után nőtt, terebé­lyesedett az Alap keresztényi magyar ren­deltetése. Ennek megfelelően gróf Teleki Pál miniszterelnök előbb az 1939-i, majd az 1940-i évben is módositotta rendeltetésszerű felhasználhatóságát úgy, hogv ma már nem­csak a főiskolát és középiskolát végzettek alapozhatják meg önálló egzisztenciájukat uz Alap nyújtóit a kölcsön igénybevételével, ha­nem minden keresztény rnagsar állampolgár, aki a gazdaság, ipar, kereskedelm, vagy egyéb szabad életpályán kivan elhelyezkedni. Gyönyörű gonddat; humánus és szociális intézmény. A túlzsúfolt, megtépázott kis Ma­gyarország ifjúságának mentsvára lett; az er­délyi fiatalságnak oázis a hosszú, fárasztó, testet-lelket tikkasztó, 22 éves, keserves si­vatagi vándorlás után. Kísérti az embert a gondolat, hogy az egész intézmény alapesz­méje olyan pihanatban jutott életrehivójának eszébe, amikor tudat alatt Erdélyre gondolt. Ki volna úgy rászorulva, mint az erdélyi le­rongyolt magyar ifjúság? Annyi időn keresz­tül kiszorítva nemcsak a közhivalokbó’. ha­nem a magánvállalatok nagy részéből is, alcarvanemakarva beleerőszakolták az ipar­ba, kereskedelembe. Megtanította a sors az erdélyi ifjúságot, hogy nemcsak a tisztviselői pálya az. ame­lyen tisztességes polgári megélhetést lehet te­remteni. Megtanit.ot ta továbbá, hogy ö becsü­letes munkás, legyen az kézimunkás, iparos, vagy kereskedő, társadalmilag nem süllyed a tisztviselői kar életszínvonala alá. Erdélyben régen eljutottunk az érettségizett koresmá- rosig, vagy a doktorált asztalosig, összeszo- ritottuk a fogunkat, felemeltük a fejünket, dolgoztunk, támogattuk egymást és magya­rok maradtunk. A.zok, magyarok. Az alap­talan vádak és felelőtlen áskálódások zuha- tagában is. Nem tartották alamizsnáért a ke­zünket, hanem dacos büszkeséggel küzdöt­tünk a mindennapi kenyérért, közben sem fajunkat, sem nyelvűnket, sem egymást nem tagadtuk meg. sem hitvány koncért, sem bu­sás haszonért. Pedig bizony sokszor olyanok támogatták egymást, akik maguk szorultak legjobban támaszra. Ismeilem csoportokat, melyben különféle kereskedők, iparosok vol­tak s akik úgyszólván közös alaptőkével ve­zették apró üzleteiket. Fizetési kötelezettsé­geiknek terminusait más és más határidőre tolva, összeadták a pénzt, hogy a lejáratok­ra fizetni tudjanak. A végéi, azt sem tudták kinek mennyi a pénze, melyik az övé me­lyik a másé. Nem is kutatták. Testvérek voltak és a kívánt célt elérték: megéltek sa­ját erejükből. Az összetartozásnak érzése a magyar faj­ban soha ilyen fokig nem fejlődött. Ezen bu­kott cl minden beolvasztási, vagy megtörést kísérlet. Ez az érzés nemcsak anyanyelvűnk­nek és kultúránknak volt őrzője, de ez min­den magyar élére helyezi a 22 éven ál min­den nap feihányt, keserű kenyeret evő erdé­lyi magyart. Istennek hála, elmúlt a lidérc­nyomás, nyugodtan hajthatjuk le fejünket, nem kísért már a holnap bizonytalansága Tervezhetünk, nemcsak máról holuapra. de egész életre, a jövőnkre. Nézhetünk távo­labb. nézzünk előre, ám ne feledjünk közbe- közbe hátravetni egy-egv pillantást a megtelt göröngyös útra. Végigbukdácsolva a hepe­hupás utón. bizonyára el tudunk menni a sima utón is, ha nem bizzuk el magunkat, ha nem mondjuk azt: „itt már becsukott szemmel is eljárok, ha a másikon el tudtam eddig jönni?' A sima utón botlani sem sza­bad. Az önállóságra törekvő ifjúság egy pilla­natra se veszitse szeme elől, hogy a Nemzeti Önállősitási Alap annak ellenére, hogy anyagi biztosítékot nem igényel, mégis súlyos fele­lősséget rak annak vállára, aki igénybe veszi. Az Alap nem egv egyszerű kétoldalú iigy'et, amelyen mindkét fél megleli a maga számí­tását és viseli ki-ki a maga kockázatát. Nem. A keresztény nemzeti alapon nyugvó megna­gyobbodott Magyarországnak szüksége van egy erős. egészséges és tisztességes keresztény kereskedő társadalomra. Az Alap eme szak- láradalom felépítését van hivatva részben elősegíteni. Az, Alap a magyar nemzet kincse. Aki igénybe vette, az az égész magyar nem­zet adósa és ebben a minőségében az egész nemzetnek felelősségge.1 tartozik. Azért kap­ja. iiogv hasznos, munkás tagja legyen a nem­zeti egységnek. Elemi kötelessége, hogy visz- szafizesse, hegy az utána növő ifjúság is él­hessen vele. élvezhesse. Ezt teljesíteni csak úgy lehet, ha az igénylő lelkiismeretesen és felel ősségének teljes tudatában használja fel vásári repülőjárat május 2-tól 12-ig mindennap: 17.00 ind. Budapest 18.10 érk. Nagyvárad 18.25 ind. Nagyvárad 19.05 érk. Kolozsvár 19.20 ind. Kolozsvár 19.55 érk. M.-vásárhely ind. Erdélyieknek 10 százalék kedvezmény!! érk. 10.45. ind. 9.45. érk. 9.39. ind. 8.50. érk. 8.35. ind. 8.00. azt. Hebehurgyán, elhamarkodottan senki ne kérje, senki ne vegye igénybe. Különösen figyelmébe ajánlom ezt azok­nak az ifjaknak, akik bizonyos életpályára klképeztettek, de az önállóság érzete nem eléggé biztos, nem elég fejlett, vagy akiknek szakmai ismerete — bár kis mértékben - — hézagcs. Amig el nem használtuk, az Alap biztos töke, biztos kenyérkereseti lehetőség annak is, akinek egy fillérje sincs. Igényelni minden tisztamu.hu keresztény magyar állam­polgár igényelheti, egyetlen egyszer. Próbál­kozásra nincs alkalom. Aki — mondjuk — kellő megfontolás né'kül igényelte és nem éri el a kívánt engedményt, az nemcsak a jö- vőalapitás pillérjét veszíti el, nemcsak önma­gának okoz megbocsáthatatlan kárt, dé adósa marad és felelős lesz az egész nemzettel szem­ben, elsietett lépése miatt. Ha nélkülözésben kivártuk a 22 éves meg­próbáltatás idejét, inkább várjunk még lé­nyegesen megkönnyitett körülmények között egy pár hónapot is, ha kell, amikor egy nyu­godt élet alapköveit rakjuk le Ez nemcsak az egyénnek jól felfogott érdeke, de egyetem­leges magyar nemzeti érdek isi. Ne háritsa el magáról senki a felelősséget, ne nyugtassa meg könnyelműen a lelkiisme­retét olyan gondolattal, hogy megvizsgálta az illetékes szerv, mérlegelte a Tanács, hogy kaphat-e kölcsönt, alkalmas-e az önállóságra. Megvizsgálják, ellenőrzik valóban, de akik ezt végzik, maguk is emberek. Könnyen té­vednek ott, ahol százával, ezrével végzik az ilyen munkát anélkül, hogy alkalmuk volna az egyénbe belelátni. Hozzájárul ehhez még a határtalan jóindulat is, amellyel n Tanács tagjai végzik önzetlen munkájukat. Mind­ezeken felül pedig Erdély ma varázsszó. Ked­vencek vagyunk. Hitelünk van. tőkénk van, csak el ne tékozoljuk. Éljünk a velünk szem­ben megnyilvánuló jóindulattal, de ne éljünk vissza vele. Az állam bölcs vezetője nem az örök elé­gedetlenkedők kérő. vagy követelő szájának betömésére tartja fenn uz Alapot, hanem az anyagiakban nem dúskáló, jószándéku ifjú­ság elhelyezkedését óhajtja hathatósan előse­gíteni. Erdély az a terület, ahoi á keresztény magyar ifjúság elhelyezkedésének legtágabb területe van meg. Mert hiába fejlődött ki az itt élő magyarságban az elmúlt 20 év ala’.t az önállóságra való törekvés, a kere,skedelmi és ipari pályára irányuló elhelyezkedési vágy, nem tudta vágyait megvalósítani a megkívánt mértékben. A legutolsó marosvásárhelyi értekezleten Erdély nagy fia. a tragikusan elhunyt gróf Teleki Pál azt mondotta, hogy ..az erdélyi tulajdonságok közé tartozik az okos, racioná­lis. értelmes gondolkodás, amely a dől goknak különböző oldalait mérlegeli, nem szalad fej­jel a falnak?’ Ezt minden önállósulásra tö­rekvő egyénnek mementóként kell eszében tartani, soha el nem fejeltem. Ez a kitün­tető mondat lebegjen a szeme előtt és ve­zesse törekvésének olyan irányítására, hogy csalódást ne okozzon. Büszkén vallhatjuk, ilyenek voltunk a rosszban, szerényen ígér­hetjük. ezek maradunk a jóban is. Nem szalad el a Nemzeti Önállősitási Alap senki elől. Jobb későn biztosabban megvetni jövőnk szilárd alapját, mint elsietve, kapzsi módon, kapkodva, futóhomokra építeni. UJ EGYETEMI TANÁRSEGÉD A KOLOZSVÁRI PASTEUR-INTÉZETBF.N Budapestről jelentik: A m. kir. vallás­os közoktatásügyi miniszter Réthy Aladár dr. debreceni m. kir. Tisza István tudo­mányegyetemi tanársegédet a kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudományegyete­mi Pasleur-kói házban orvossá nevezte ki a IX. fizetési osztályba. ÖSSZEHÍVTÁK a VARMEGYE KIS. GYŰLÉSÉT ÉS KÖZIGAZGATÁSI BI­ZOTTSÁGÁT. Kolozsvármegye alispánja május 15-re összehívta a vármegye kis- gyűlését. 16-ra pedig a közigazgatási bi­zottságot, míg május 29 én az első rentier vármegyei közgyűlés megtartására keríti sor.

Next

/
Thumbnails
Contents