Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-03 / 101. szám

6 /; /.. LV. N ZfiK 11-11 m fi / ii \ 1. Szerbek és horvátok V luilioru előtti »*«*rl» propaganda, mi" l\rt egynémely angol publicista is lein támogatott, az európai közvélemény « 1 *.*11 azt a nézetet igyekezett elterjesz­teni. hogy a délszláv népekben erős egy­ségesítési liirekvés él; bogs ezeknek a népeknek egyetlen államba tömöri t>-se magas emberi eél, amit a korszellem és a demokrácia is követel s aminek loak i- dályát az osztrák—-magyar monarehi i fennállásában kt 11 látni. Állandóan ban goztutták. hogy a suerbek. horvátok es szlovének egyesülését megakadályozó mo­narchia idejét mull állami szervez’t, mely megérett a szétrombolásra. Nem sokkul a világháború után aot.ban nyib vánvalóvá vált ennek e propagandának burns volt* és kétségbevonhatatlan lé­nyek bizonyították az általi terjesztett felfogás valótlanságát. Az uj szerb—hor­vát—szlovén jugoszláv államról a propa­ganda azt hirdette, hogy a2 ..elnyomott" délszláv népek é< százados álmának a fl horvátok és szerbek Történelmi szempontból nézve a dol­got. meg kell állapítani, hogy a Balkán- félszigeten elhelyezkedő szerb és horvát törzsek mindjárt kezdetben kei különbö­ző kultnrbehatás körébe kerültek. Az Adria partján letelepülő horvátok gyor­sán kapcsolatba kerüllek a már magasabb kulturéletet élő latin népeleuiekkel, ezek­kel szorgalmas kereskedelmi forgalmat űztek és szorosan belekapcsolódtak a nyugati civilizációba. A horvátok állami élete szintén nyugati jelleget öltött. 1121- bon a pápa királyi koronát küldött Tú- miszlav horvát vezérnek és ezzel bekap­csolta a horvát területeket a latin-nyugati kultúra körébe. A szerb nép ezzel szem­ben a bizánci kultúrkörhöz csatlakozott s ehhezmérten önálló állatni élete is csak jóval később kezdett kifejlődni. Áruig a horvátok a tizedik században már önálló államiság keretében élnek és később is. a Magyarországgal való unió után magas fejlettségű jogpolitikai szer­vezet fölött rendelkeztek, a szerbeknél csak a XII. században lehet az önálló ál­lami élet kezdeteinek nyomait felismerni. A bizánci eredet jellege továbbra is állandóan kisérte a szerb államiságot. Eg>ik legkiválóbb uralkodójuk. Dusán, a bizánci császár utódjának tekintette ma­gát és a szerbek és görögök császárának nevét szerette használni A két nép kö­zötti mélyenjáró különbség főleg az egy­házaik és államuk közötti viszonyban nyilvánult meg Amig a római katolikus egyház az állammal szemben mindig igyekezett megőrizni tökéletes erkölcsi tekintélyét és különállását s ezzel item akadályozta a nemzeti államegységek ki­alakulását. addig a bizánci görögkeleti egyház mindig elválaszthatatlan egységet igyekezett alkotni az állammal és egy kézbe helyezte az állami és egyházi iVJ- sőbbséget. A szerb állam igy Szent Száva által történt megalapítása óta ugyszólva az újabb korig a szerb ortodox egyház páncél kényszerzubbonyában élt, az egy­ház volt a szerbek néppé összefogó ereje megv alót ulása. Amud nagyobb voll pT.nl a csalódás, mikor már i.z első évek poli­tikai felfordulásul b«‘bizon>itolták, bogy Jugoslavia nun egységes állam és távol­ról sem ti kiülhető a benne élő népek évszázados álmai megvalósulásának. Szel­itek és horvátok között néni a várt tcsl- vfTi együttműködés alakult ki, hanem gyűlölködő küzdelmek indultak, nyelvek mindjárt kezdetben véres kilengésekig fajultak el. lla megkérdezzük, hogv mi volt az oka a sokáig sikerrel hirdetett délszláv egységesítési jelszavak és a való­ság között keletkezett örvénynek, akkor kél dologra jövünk rá. Egyik ez. hogv n Jugoszlávia keretében egyesített három néptörzs teljesen különböző történelmi fejlődésen ment at: a másik, hogy azok a politikai és gazdasági módszerek, ame­lyiket az urnlotnra igényt tartó szerbek az uj államban is alkalmaztak, teljéién elfogadhatatlanok voltak a másik két délszláv népfaj számára. délszláv történelemben akkor is. mikor a török hódoltság ideje következett el és Szeibia függetlensége hosszú időié megszűnt. A pátriárkául? lemondott Szerbia független államiságá­tól és a szerb népet a szultán felsőbb- ségének nevében fogta össze továbbra is népi egységbe. Szerb vezető egyházi egv< - niségek a ..juhászkutya szerepét játszták a keuiéuykezii ozmán néppászlorok szol­gálatában. Ezalatt az idő alatt terjedt el a szerb népben a könnyű vérontás és inas barbár népi tulajdonságok szokása. A horvát nép viszont ebben az időben is egész más képet nyújt a szemlélőnek. A horvátok nyugati jellegű államforma ke« reteiben élnek és nem ismertek cl más hitű és más kultúrájú felsőbbséget ma­guk fölött. A magyarok oldalán együtt küzdenek az előrenyomuló török hata­lom ellen és nem véletlen dolog, hogy olyan kiváló muber, mint Zrínyi Miklós nemcsak Magyarországnak, hanem Hor­vátországnak is nemzeti hőse. A ilfyrizmus Mikor azután a XIX. században a nem­zeti eszme kezdte áthatni a balkáni né­pek életét is, a délszláv gondolat elő­ször a Gaj Lajos által világgá dobott, úgynevezett „i//yr“ gondolatban nyilvá­nult meg és próbálta a történelmi fej­lődés mélyenjáró ellentéteit a délszláv népek között áthidalni De éppen az ..illyr’‘ álom rövid élete bizonyítja, hogy a szerb faji érzés, különösen ortodox egy­házi jellege miatt sohasem tudott beol­vadni a nyugati értelemben vett nem­zeti gondolatba. A független szerb ki­rályság is a törökök ellen és később a monarchia ellen vitt harcaiban mindig a szerbség türelmetlen népi elveit képvisel­te. Az ortodox egyház a kialakult szerb királyság idején is egységben élt az ál­lami hatalommal. Tőle eredt a szerb ál­lam küldetési érzése, amelynek alapján vezető szerepre tartotta hivatottnak ma­gát a többi délszláv népek között. R iugoszlávizmus és a horvát nemzeti gondolat Azt a veszélyt, mellyel ez a szerb or­todox küldetési tudat a nyugati kultú­rájú délszlávokat fenyegette, már a XIX. század közepén felismerte több hoc- vát politikus. Egyik nagy szerepet játszó horvát katolikus püspök, Strossmayor ugyan a jugoszláv gondolatot szolgálta, más horvát politikusok azonban az álta­la vezetett mozgalommal szemben a nyu­gati horvát gondolatot képviselték és megalakították az úgynevezett jogpártot, melynek élére Sztarcsevics Antal került. Sztarcsevics a nagy-szerb gondolattal a nagy-horvát gondolatot állította szembe, aminek állami megvalósulását a trializ- mus formájában a monarchia keretei közt kereste. Ehhez az államhoz tartoztak volna a horvátok, szlovének, dalmátok és a később annektált Bosznia és Hercego­vina lakói. Sztarcsevics mozgalma azon­ban nem tudott kapcsolatot találni a ma­gyar politikával, minthogy a dualizmu­son alapuló osztrák—magyar kiegyezést visszautasította. A magyar kormány ig? inkább Stroismayer uema&ti pártjával dolgozott együtt, amely taktikai oktikból elismerte az osztrák—magyar kiegyezést. Ennek a nemzeti pártnak harminc évig tart óuralma után Horvátország vezetését a szerb—horvát koalíció vette át, amely­ben már vezető szerephez jutottak a szerb elemek. 1917-bén Horvátországnak ebből a koalícióból alakult meg a kor­mányzata. A horvát nép vezetése igy ép­pen a legfontosabb időben olyan politi­kusok kezébe került, akik nem a hordát történelmi fejló'dés utján jártak, hanem nagy-szerb terjeszkedési gondolatat szol­gáltak. Mikor a világháború után Horvát­ország elszakadt a monarchiától, a hor­vát tartományi ülés elnöke, Mcdgúkovics szerb politikus volt S az elszakadási in­dítványt a szintén szerb Pribicsevics Szvetozár képviselő tette. A horvát nem­zeti tanács teljesen szerb befolyás alá került s igy szó sem lehetett arról, hogy a borvátság különleges jogainak tisztelet- bentartására biztosítékokat szerezzen, így kezdődött el mindjárt az uj délszláv államba való bekapcsolódás után a bor* vat ucp kii/T'liiir a mind kiinéh-lliiich Imi lomliezedn szeri) elnyomni ellen. \ ízlovrnek. akik szintén ;i nyugati kubnr­Ivürhf tartóztuk, minthogy népi egyéni- i égőket külön történelmi fejlődés nem i'h.l.itotla annyira ki, mint a liorvátokéi kisebb hevességgel v itték ngyunrzt a har­col a belgrádi centralizmus ellen. Komp­romisszumokra inkább hajlandók voltak és arra Jgyckzetek, hogy a szerb kormány támogatása árán minél nagyobb előnyö­ket csikarjanak isi a szlovén nép számá­ra. A belgrádi kormányok ezért majdnem mindig tagjaik köí-é vetlek be egy-«*gy szlovén politikust. A horvátok szaiiadságinrea A horvát nép csakhamar felismerte, hogy igazi vezetőit csak azok között ke­resheti. akik a belgrádi centralizmust gyökeresen elutasítják. A Horvátország­ban állomásozó szerb hadsereg meghódí­tott területnek tekintette az országot. Horvátország, Magyarországon élvezett önkormányzatát a szerbek csakhamar meg cmrnisitették, a belgrádi törvényho­zás horvát kisebbsége semmit sem tudott elérni 3 az összes vezetőállásoklia ilor vátországban is szerbek kerültek. \z uj állam megalakulásának első lelkes nap­jait igy csakhamar a Iegkeserübb csaló­dás követte. A horvát parasztpárt 1921 ben panasziratot nyújtott be Sándor ki­rályhoz s ebben az iratban felsorolta mindazt az erőszakosságot és kártételt, amely ?2erb részről a horvát népet érte. Ugyanakkor a Radies állal vezetett pírt i a többi bor \'Ú I kep VI - l-|l k k f| III I r I* hagyta u belgiádi parlamentet < a hip­pi) --.ivita'. >Dii vonult vissz.«. 192”) bei) .« • hm", .ltok íjjiit megpróbálkoztak a parki menti fcv'-ken - 'gc<!, azonban politikai db nti t< :l, a zorii korinam zó partokkal mind heve: ebbé váltak. 1928 juuiut 28.-án olyan teliben robbant ki a izorhck és horvátok közötti dleald. amely példátlan a parlamentek történe­tébe;.: egv Um Mrs nevii s„erb kép . - 'ó revolverrel agyonlőtt két horvát képvi­selőt és súlyosan mcgsdmsitellc a horvá­tok vezérét. Uadics Istvánt, aki röviddel ezután meg is balt. Ezzel a véres .re­ménnyel az önkéntesen vállalt jugoszlá- vizmus jóformán meg i- szűnt. Helyébe rövidesen a királyi diktatúra lépett, mely legkegyellc ueLbül elfojtotta a horvátok minden önkormányzati törekvését. A diktat,ura rémuralmának esett áldozatul a horvát nemzeti mozgalom egyik leg­ic ivá lóbb egyénisége, Suf flay Milán is. kit a zágrábi rendőrség megbízottai 1931 -ben nyili utcán vasbotokkal vertek agyon. Ugyanígy követtek el merényle­tet röviddel azután egy másik ismert horvát képviselő, Rudak Milos ellen is. E meiiett a diktatórikus uralom pénz­ügyileg a végletekig kihasználta a horvát népet és teljesen elnyomott minden hor­vát kulturális megnyilatkozást. Nem cso­da tehát, hogy a horvát nép elkeseredése lassanként mindinkább II. Sándor király ellen irányul, aki a diktatúra rniuden go­nosztettét tekintélyével fedte. Az elnyo­mott népik elkeseredés^ végül is a mar- I seillei gyilkos merényletben robban« ki. Rz utolsó kísérlet 1935. körül újabb tárgyalások indultak meg a szerbek és horvátok között. Pút kormányzóherceg belátta, hogy a régi rendszer nem mehet tovább. 1939-ben Macsek és Cvetkoi ics között megegve/és jött létre, mely egyideig azt a látszatot keltette, hogy Jugoszlávia népi problé­máit meg lehet oldani. Ennek a meg­egyezésnek története is bizonyitja azon­ban, hogy minden ilyen föltevés csak a látszatra alapult. A horvát igényeket kü­lön horvát bánság fölállításával akarták teljesíteni. £z a megoldási mód azonban egész sor olyan kérdést vetett föl. me­lyet a két fél hékülékenységc ellenére sem lehetett megoldani. A helyzet úgy alakult, hogy parlamenti választásokat nem tarthattak. így a horvát szerb meg­egyezést parlamenti határozat neru szen­tesítette s a horvátok fontos kívánságait mindig azzal halasztották a jövőbe, hogy a megegyezés először törvénnyé kell vál­jék és különben is az európai háború ál­tal okozott feszült légkör nem alkalmas ezeknek a kérdéseknek végleges megol­dására. Így jutott el a jugoszláv állam i9 11. március végének kritikus esemé­nyéig, amelyek csakhamar végleges bi/o- nyitékát szolgáltatták annak, hogy a ju­goszláv állam keretébe összefogott dél­szláv néptörzsek egysége sohasem való­sult meg. A szerb sovinizmus által fel­idézett háborúban a horvát nép nem akart a szerbekkel együtt résztvenni és megtalálta a módját annak is, hogy füg­getlenségi törekvései ellenállhatatlan erő­vel valósuljanak meg. Ditiis epizódok ttötfizsuaz ZitaUi Hits- Bíía ez u kiváló szellemű tanárember, budapesti egyetemi tanulmányainak végestével hazajött szülővárosába. Kolozsvárra és itt az Egyetemi Könyvtárban végzett értékes szolgálatokat, egyidejűleg a kolozsvári Kemzeli Színház dramaturgja is volt. Széleskörű irodalmi mű­veltsége mellett kitűnő színpadi érzéke volt és rajongója is a színművészeinek. Egy-egy darab rendezését is vállalta, a társulat leg- jobbjai is szívesen követtélj újszerű, érdekes Útmutatásait, melyeket szakszerűen meg tu­dott okolni. Melegszívű, türelme, bölcs humoru ember volt és igaz bírálója az eléje került müvek­nek. Titkos drámaírók süliin felkeresték, mert mindenkinek elfogadta áttekintésre n munkáját, de kérlelhetetlen önzetlenséggel kifejezte a véleményét. Egy ilyen Iconok drá­maköltő már a harmadik történelmi trage* diájával terhelte és arra kérte, hogy nyom­ban olvassa el és mondja meg, mit tart róla. A jóakaratu ember hajlott a kérésre és nyom­ban a sűrű teleirt ivek olvasásába fogott, mi­közben a vele szemben ülő szerző mohó sze­mekkel vizsgálgatta az ábrázatán, hogy mi­lyen hatást váltanak ki sorai. Z. Kiss Béla jó ideig olvasott, már szinte a végén tartott, de aztán felkelt székéből, mondván, hogy most már el kell mennie az Egyetemi Könyvtárba, a szerző pedig biza­kodó reménységgel kérdezte: — No. mit tetszik szólni hozzá? . . . — Hát. tudja barátom — felelt a kérde­zett — valami rettenetes, de azért ne csüg­gedjen. nézze, még nem olvastam végig, még vagy harminc sor hatra van . ■ . Egy más alkalommal operei t-librettoval kedveskedett nála egy szintén megrögzött darabiró. — F.zt tessenek elfogadni — ajánlotta a müvet —* ez tele van csípős viccekkel. S-ZUné&ze-UM'k Uo*Ub%ából — Igazán, jó csípősek a viccei — kérdezte Z. Kiss Béla — hál akkor ajánlom, hogy vi­gye el a bolha-cirkusznak .. . Z. Kiss Béla egyébként megválván kolozs­vári működésétől, teljesen a hírlapírói pá­lyát a szánta magái. a Budapesti Hírlap mun-, katársa lelt és Junius álnév alatt megjelent irodalomtörténeti és históriai tárcái ország- szerte nagy népszerűségre tettek szert. kiss 1/HiUály­volt a férfikarnak egyik túltengő ambíciójú tagja. Esetlen, ügyetlen volt szegény_ minden remény nélkül arra. hogy valaha kinőhet a népség katonaság sorából, ám szüntelenül az­zal ostromolta n rendezőket, a direktort, hogy neki már egyszer valami önálló szere­pet is osszanak ki. E Kovács Gyula végre megszánta és egy általa rendezett francia drá­mában inasnak tette meg a rajongó Kiss Mis­kát. Mindössze egy mondata volt a szerepé­nek, ezt kellett ugyanis jelentenie úrnőjének­— Asszonyom, egy ötven év körüli férfi várakozik az előszobában . .. Persze nem ka­pott többé még inas szerepet sem. Még azt is fel keli jegyeznem róla, hogy mikor a társulathoz jött és Z. Kiss Bélának bemutatkozott imigyen: — Kis Miska vagyok — ezt a választ kap­ta a szellemes embertől.­— Mihez képest? ... hyáci vaUáciá&aH kisebb erdélyi városokat keresett fel vendég- szereplés céljából a társulat egy fiatal, de an­nál önteltehb énekes színésze. Őszire haza­térve aztán dagályos mondatokban számolt be a kávéházi társaság előtt az ő vidéki si­kereiről. Már mindenlúnek elege volt a fel- vágásokból. de a Caruso epigont ez nem al- terálta csők folyiGtta fellengős dicsáriádáit a saját nagy művészetéről. A

Next

/
Thumbnails
Contents