Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-18 / 113. szám
a° *- .vor j i J r: Extern * Orszá^hdztír p Ö.VV V TAl:.i BUDAPEST Pa r I et Eh n t ÁRU 16 HLLÉR Smfcesztísés is klaíéblfatal: Eiiozsvlr, JíJtaHrtea 16.,!. fsaiéi. Tetetett: 11—01. Bycrsás: Egyeteffl-atea I. síéa. lakién ez.: 28—23 LXII. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM. ALAPÍTOTTA: RT Hfi MIKLÓS Kladétalalrieios: PI Kelezayir. Eliflzatésl árak: negyedévre I, félévre 11, aglsz L L A S *. I. laviata 2.79. évre 32 pangs. SZOMBAT I m n——aagaw KOLOZSVÁR 1941 MÁJUS 17. Teleki Pál hagyatéka Irta: Albrecht Dezső 'Abból a hatalmas hagyatékból, mely gróf Teleki Pál munkás élete után a nemzetre maradt, egy kicsiny részt most adott közre a nemzeti könyvtár „Magyar politikai gondolatok“ cim alatt. Teleki Pál szellemét, gondolkozását, az európai ée a magyar sorskérdésekről való felfogását hűen tükrözi azonban e könyv is, melynek sorai eligazítanak, megnyugtatnak és felemelnek. Hagyatéknak szánta e könyvet Teleki Pál, a nemzet tudatos tanítója számunkra, válsággal vívódó magyarok számára, akiknek át akarta adni a maga gondolatvilágát, lelkesedését és szeretetét. Bevezető soraiban írja: „Amikor az életben elérkeztem oda, hogy megtanultam, mit lehet a könyvekből, de általában a nyomtatott betűkből elhinni, úgy érzem, mielőtt kimennek ebből az életből, kötelességem mindazt, amit összeszedtem, elmondani, közölni, átadni. Kötelességem mindazt, amit egy életen át összegyűjtöttem és ami bennem van, életem utolsó esztendőiben átenged ni a magyarságnak.“ A Gróf Teleki Pál elsősorban eligazítani akar az európai élet óriási válságában, melyet megrázkódtatásának nagysága és átalakulásainak mélysége tekintetében ' a népvándorlás korához hasonlit. „Még a nagy felfedezések kora — Írja — a humanizmus, a renaissance, a reformáció és az ellenreformáció korszaka is eltörpül ahhoz a páratlan erejű, mélységű és kiterjedésű megrázkódtatáshoz, átalakuláshoz képest, amelyet ma önmagunkban, egész Európában és annak népeiben megélünk.“ Mi az oka az óriási megrázkódtatásnak és forrongásnak? „Az európai civilizáció egyensúlyvesztése —- feleli Teleki Pál. Olyan korszak végén, rţiely ben az egész világot európaiasitottuk s amelyben még önálló, független életegységet, zárt világot alkotott Európa, hirtelen uj korszak küszöbére fordultunk. Ebben az uj korszakban már az egész földfelszínt összefoglaló, egységes, nagy világnak váltunk a szó szoros értelmében részévé. Európai világunk világrésszé vált. Ebben az uj világban pedig más egyensúlyi helyzetek állanak fenn, mint a régiben. Ej törvények uralkodnak. Ma már nem az egyoâ nagy tájak világtörténelmét éljük, hanem az egész földét. Az emberiség ebben a pillanatban kezd felemelkedni a földfelszínen uralkodó egyéb tényezők, uagy természeti erők mellé, domináns földfelszíni életet alkotó tényezővé. Ez megmagyarázza az óriási erőfeszítést, megmagyarázhatja nekünk a feszültséget, megmagyarázhatja korszakunkat és mélyen gyökerező nehézségeinket.“ Az átalakulás folyamán Európa elveszti világuralmi helyzetét, az egyes világrészek felszabadulnak és önálló életet élnek. Európa ennek folytán arra kényszerül, hogy minél szorosabb egységet alkosson és mini szoros egység lépjen be a világrészek küzdelmébe. Az európai ál lamok elzárkózása, gazdasági autárhiára való törekvése megszűnik, mivei egé&zEu rópának egyetlen gazdasági egységgé kell válnia. Az európai civilizáció és maga Európa j az egyensúlyvesztés állapotában van és óriási erőfeszítéseket tesz, hogy egyensúlyi állapotát megszerezze. Ez az egyensúlyvesztés az egyoldalú fejlődés követ kezménye, mely a tehnikát tulfejleaztet- te, de az emberi élet egészébe való szerves bekapcsolását nem kísérelte meg. A természet rendje az, hogy a nagy szintézis korszaka következzék. Az ember emberként kíván élni és mindazt, amit felfedezett, megalkotott, be akarja illeszteni az élet szerves egységébe. Ezért keletkeznek az uj települési formák: a kertvárosok, ezért ébred sok emberben a vágy, hogy a minőséget állítsuk az élet egész vonalán a mennyiségnek eddig túlzottan uralkodott elved és ezeknek hazug alkalmazása helyébe. A lelkek olyan megértést, olyan uj világrendet keresnek, amely visszavezet bennünket valami szebbhez, feuköUebbhez, megértőbb élethez * f Teleki Pál azért kutatja a világválság jelenségeit, azért halad végig századok fejlődésén és azért tekint végig az egész földfelszín problémáin, hogy megkeresse benne a magyarság helyét, kitapogassa a haladás irányát és ebbe állítsa be a magyar nemzet útját. Aa államrendszerek fejlődésében, a termelés uj rendjében, a minőségi elméletben, a tájban és földrajzi tényezőkben egyaránt azt keresi, hogy mi szolgálhat a magyarság javára. A magyar föiduek és a magyar népnek a sajátosságait kutatja, hogy e sajátosságokat kifejlesztve, hogyan állhasson be a magyar nemzet történelmi hivatásához méltóan Európa uj rendjébe. A szentisváni állameszmében nem csupán a mult hagyatékát látja, hanem olyannak ítéli, mely az európai fejlődés irányába esik. Az európai fejlődés minden véren és könnyön keresztül olyan uj világrend felé vezet, mely az emberi életnek nagyobb teljességét és az emberi értékeknek, a szépnek, a nemesnek és a jónak a kivirágzását biztosítja. „A szent- ístváni állameszme két hagyománynak, a lélek két tartalmának: a magyarnak és a kereszténynek egységesítése. Ez a gondolat: nemzeti és keresztény, két eszmének, két valóságnak, két hagyománynak házassága a Dunamedence templomában. A szentistváni állameszme nem néz sohasem a Duuamedencén túlra, nem hóditó. földjén, a Dunamedencén belül nem az uralom, hanem a hivatás qs kötelesség eszméje élteti. Hivatás és kötelesség, hogy itta Duna medencéjében békét. séget, megértést teremtsen. A változó viszonyokon keresztül hol mlagyurabb, hol vegyesebb népességek fölött, de minden kor ennek a kötelességnek a jegyéből származott ez a magyar uralom. Kötelesség, amely a honfoglalás jelentőségének a Szent Király által történt felismerése következtében évszázadokra, sőt örök időkre szól. Ez az állameszme a népek megértésének, a népek helyes és józau vezetésének állameszméje itt ezen a területen, amelyen éljink és amelyet Szent István politikailag megszervezett. Az egységes és összetartozó Dunamiedence területének állameszméje, amely mindenfajta embereket összefog, közös életben, egy* séges életformában, együttes törekvések ben, közös érdekekből közös boldogulásra és vezeti őket tovább. Az ilyen állameszme az európai jövőnek megmentő je, szolgálója lehet és mint ilyen, hozzá fog járulni ahhoz — lia Isten megsegit s ha bátor fővel nem teszünk kárt önmagunkban — hogy ilyen Európa épüljön fel a mi segítségünkkel is. Ezért feladatunk a szentistváni állameszmét lelkűnkben ápolni, a korokon át hordozni és a mai kor minden nehézségén keresztül is átmenteni olyan időre. amikor magunknak is, Európának is újból egyik vezércsillaga lehet a nemzetek közötti becsületes béke ápolásában“. Mi a magyar föld jövője? Három táj- világ közé ékelődik ez a dunai föld, mind a három tengeri, részben valóságos parti világ. Magyarország ezek között szárazföldi éghajlatú terület, melynek oly sajátos kiimája van, amelyhez hasonló kli- matipusok az egész világon ritkák. Európai helyzetünk előnye, hogy olyant is fogunk mindig termelhetni, amit Európa nedvesebb és hűvösebb klímájában nem lehet. A sajátos éghajlat olyan előnyöket ad, amelyeknek világviszonylatban is van értékük, vagy lesz értékük a jövőben. A magyar föld tehát különösen alkalmas minőséglermelésre, hiszen a magyar búzának, a magyar gyümlölcsnek minőséire utolérhetetlen. A termelésnek az az európai iránya, mely a mennyiségről a minőségre tér át, kimeríthetetlen lehetőségeket nyújt a magyar medence számára. ! És a magyar nemzet? Meg tud e felelni a történelmi feladatoknak? Fölmerül Teleki Pál előtt a kérdés, tudunk-e történelmet építeni? „Ez mja a legnagyobb kérdés, mert ma tulajdonképpen mindenki történelmet csinál, minden munkájával, magatartásával, intézkedésével. Látnunk kell, hogy lezárult a mohácsi vészszel indult korszak, amely a török hódoltságból, magyar népünk pusztulásából, idegen dinasztia uralkodásából, a nemzetiségek bevándorlásából, a nemzetiségi elvnek Európa szerte való érvényesüléséből és a nemzetiségek öntudatra való ébredése folytán a Németország oldalán vesztesen vívott háborúból a trianoni feldarabolásra, ennek túlzásaira vezetett és amelyből azután Németországgal és Olaszországgal és azok segítségével együtt kezdünk kikerülni. Ez a helyzet uj korban ée más körülmények között visszaadta a török hódoltság előtti szerepünket a Duna medencéjében ,fogyatkozott viszonylagos hatalommal, földrajzi helyzetünknél fogva nagy lehetőségekkel és történelmünknél fogva — ha azt nem tagadjuk meg — magasztos hivatással“. Történelmi feladatok, uj honfoglalás és orsaágépités vár a magyarságra s ezek megoldására kell nevelni a nemzetet. Bizalmatlanság pusziit a magyar életbeu. általános bizalmatlanság, mindenkinek bizalmatlansága mindenki iránt. Mérsék leire, tekintélytiszleletre, egymás megbecsülésére és bizalomra nevel tehát. Jobban akarja fegyelmezni a nemzetet, mert arra szükség van. A felelősségvállalásban sem túl nagy a nemzet, pedig szükség van felelősségvállalásra Szükség van azért, mert kevesen vagyunk, mert mindenkinek hasznot kell hajtania a nemzeti életben és mindenkinek át kell éreznie, bogy a maga — akár kis, akár nagy — munkakörében az egész nemzetet kell szolgálnia. Sokszor látja külső és belső politikai vonatkozásban, hogy mindent másoktól várunk. Mindent az államtól várunk, közéletben és magánéletben egyaránt. Az egyes emberek >s az államtól várnak kéz deményezést az irányításra és sokszor külső erőktől várjuk a nemzet olyan gyarapodását is, amelyet erős és önérzetes nemzet mindig csak önmaga hajt végre, S ha ennyi a hiba, hol a mentség? Ugyanott, miut Zrínyinél. Mintha Zrinyit olvasnánk, ki, midőn a magyarság hibáit leírva felteszi a kérdést: „mégis mit ké vánok oltalmomra?“ „A magyart kévánom — feleli — mert ő a leggyorsabb, legbátrabb s ha akarja, a legvitézebb nemzetség“. Teleki Pálnak is ez a vigasza; összetartást hirdet, amit a magyaroknak nehéz hirdetni. Mégis tennie kell ezt és teheti is, mert „bár nem visz rá a lázadó büszke egyéni természetünk, felbuzdulásunkban mégis mindig össze tudunk fogni és ha ököllel az asztalra vágtunk, mondván: „most pedig ezt megcsináljuk" csodákat tudtunk művelni. Most pedig olyan időket élünk, amikor mindnyájunk nak az asztalra kell csapni, hogy: „most pedig összefogunk“. Ha ezt 4—5 évig megtesszük, akkor 4—5 év múlva egészen máshol leszünk.“ * össze kell fogni a magyarságot, nemzeti fegyelemre kell szoktatni, a bizalmatlanságot meg kell szüntetni Ó9 hitet kell önteni a magyarságba, hogy hozzá kezdhessen nagy feladatainak megoldásához. Nevelni kell a társadalmat és nevelni kell az ifjúságot. Az iskolákba nemzetibb és keresztényibb formákat kell bevinni 9 az iskola mellé oda kell állítani a levente-intézményt é9 a cserkészetet, melyek hozzájárulnak annak az uj életformának kialakításához, melynek pillérei a nemzeti fegyelem és a közösségi élet. Becsületre, áldozatosságra kell a fiatalságot nevelni, egyenlőségben, testvériességben. önzetlenségben. Nekünk is hozzá kell járulni ahhoz, hogy az európai emberiség megtalálja az uj életformához vezető utat, megteremtse belső békéjét, belső megnyugvását az egyedhea és az egyedek között De nevelni kell a felnőtteket is, mert a mi társadalmunk individualista társadalom és nem tud megfelelni a kollektiv társadalom célkitűzéseinek. A XIX század emberiségével, a XIX. század szétporladt társadalmának embereivel akarunk XX Iszáfsadközépi feladatokat megoldani. A mi társadalmunk ma elnevelt. Ezért szeszélyes, ez ért hisztérikus, ezért elvesztette ellenállását, ezért nem ismer tekintélyt, ezért ueni követ jó példát Az egész azért van. mert a társadalom rosszul van nevelve, mert
