Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-18 / 113. szám
t TT LENZßK HUM MMI1II ■■!■■■■ ■■«11— HI IMII 11 HMH—■—HUH ll—nTITIT—■ Rendkívüli közgyűlése tárgyalta a költségvetést Kolozsvár hatósági bizottsága iKSlMtv. WBMUkMWlMinfl J folvton cukrot mutatnak neki. amelyet i'Niiki.in hóim kap meg os nőin figyelme/ lolik .1. oinlion'kot a kotrlcsségcikrii. IV «11ţX lm kö/.ih-s< «1 eletet elütik, akkor el sosorban a kötelesség álláspontját koll szolgálnunk .“ * A magyar sorskérdrsekkel való foglal- ko/as tölti ki Teleki IMI könyvonok épp úgy, mint óletőnek legnagyobb íószét. Alkalmat koll találnunk arra. hogy özekkel is részletesen foglalhoxliaasunk. könyvének erdélyi vonatkozású részeivel együtt. * „Igen nehéz az a kötelesség — hja könyve utolsó oldalain 1 cleki Pál amelyet az ember itt teljesít. Áldozatokról nem szeretek beszelni, mert azok a nemzettel szemben nincsenek, de sokszor bizony az embernek minden lelki és testi erejét is igénybe veszi, bogy m'unkáját végezhesse, Egy hosszú elet tapasztalataiból azt szűrtem le. hogy minden ember akkor adja a legtöbbet a köznek, ha a lehető legjobban kiéli egyéniségét. Ez áll a nemzetekre is. Magyarok maradtunk es ezzel adtunk legtöbbet Európának Teleki Pál életóbeu és halálaiban arra tanított, hogyan maradhatunk meg Euró pa nagy égésében magyaroknak és magyarokul. S a7 az iij Európa, amelyről álmodott s amelynek a születését nem tud ta megvárni, mert iszonyú vajúdásának súlya alatt összeomlott, egykor hálás lesz neki. ORSZÁGOSAN EMELIK A TEJÁRAKAT. A Tejtermelők Országot Szövetsége közgyűlést tartott, amelyen megjelent Bárczay János földművelésügyi államtitkár. Az előadók és o felszólalók szóvá tették azt, hogy a tejtermelés a gazdák részére nem kifizető és ezért van tejhiány a városokban. Kérték a tejárrendezés mi’ előbbi végrehajtását. Bárczay János államtitkár kijelentette, hogy a közeljövőben rendezni fogják a termelői tejárakat. Ennél figyelembe veszik a termelési költségeket, de a fogyasztóközönség teherbíró képességét is. Hir szerint 3—4 filléres te jár-javít ásr ól van szó, ami szükséges is, mert a tejszállitások az utóbbi hetekben lényegesen csökkentek. KOLOZSV 4R. május 17. Kolozsvár város számvevői hivatala hónapok óta megfeszített munkával dolgozik, hogy a város kaotikus pénzügyeiben téridét teremtsen és u zárszámadást és költségvetést elkészítse. A munka hetek óta tart és még jó nehány hetet vesz igénybe, mert a város szükségletei főképp a szociális természetű kiadások miatt megnöveked tek és ezeknek fedezéséről gondoskodói kell. De egyensúlyba kell hozni a város háztartásának pénzügyi mérlegét már csak azért is. hogy tisztán lassúk a huszonkét évi elnyomatásnak pénzügyi következményeit s azt, hogy a románok kivonulásuk alkalmával milyen összegeket tulajdonítottak el. Az első költsegi eté.s különleges elbírálást követel meg. mert ezen épül fel az a munka, amely ezt u sokat nélkü- lözött várost az anyaország vérkerinKOLOZSVÁR, május 17. Jóformán még itt sincs a tavasz és a város vezetősége már most megtette az előkészületeket a város tüzifaszükaégletének biztosítására, hogy a nyár folyamán a tűzifa- beszerzés és beszállítás műveleteit le le hessen bonyolítani. Tüzifaellátás dolgában Kolozsvár meglehetős gyöngén áll. A bécsi döntés következtében erdeinek jelentékeny részét elvesztette, i gésrbe teljesen és tőkéiét esen bekapcsol ja. A költségvetés rövidesen elkészül s ezután rendkívüli ülésre ű) össze u város törvényhatósági bizottsága, mely a költségvetést a pénzügyi bizottság előterjesz tése után általánosságban és részleteiben letárgyalja. Eltérőén a bevett szokásoktól, a város költségvetését nem a belügyminisztériumban fogják felülvizsgálni, hanem itt Kolozsváron. A kormány ugyanis úgy intézkedett, hogy a hazatért területek városainak és megyéinek költségvetését a pénzügyminiszteri és belügyminiszteri kiküldöttekből lálasztott hattagú bizottság vizsgálja meg a helyszínen és n helyi szükségletek figyelembevételével hagyja jóvá. vagy eszközöljön módosításokat a költségvetési tervezeten. A miniszteriális bizottság tag- jai e hó végefelé érkeznek Kolozsvárra. mintegy 15.000 vagont tesz ki Kolozs* vár lakosságának évi tűzi faszükséglete s egyelőre Kolozsváron még 250 vagon I fa sincs. A bécsi döntés előtt Kolozsvárnak mintegy hatezer hold erdeje volt. amely bőven fedezte a szorosan vett városi hivataloknak, városi intézményeknek, a városi tisztviselőknek, iskoláknak és igazságügyi hivataloknak szükségletét. A város a tulajdonát képező erdőkből éven7 14 1 mAh,- I 7. kent mintegy 17.000 köbméter f ,j t t érméit ki h ezenkívül iíOÍJO köbméter f. nyőt is. A megmaradt lötjtj holtlat kitevő ti- dől.höl ez étben .7000 köbméternél többet nem termelhet ki és ezért 000'J kobráét er fat magánosokjól I'll be\zt reznie, ami a táros terheit lényegei,t-u 1 emelni fogja. A lakosság tii/ifaelIatá a egyike a leg nehezebb megoldásoknak. Kern élbe töleg a városi tanács ebben az ügyben is meg fogja tenni a szükséges lépéseket, mert a visszatért területen levő városokat a a kérdői állandóan foglalkoztatja. Halálozás Radler László pénzügyi tisztviselő, f. hó 15-én elhunyt. Temetése 17-én délután 1 órakor lesz a temető nagykápolnájából. özv. Peternák Sándorné sz. Gyi-án Rozália f. hó 16-án elhunyt. Temetése 18án délután fél 6 órakor lesz a temető nagykápolnájából. Özv. Horváth Józsefné, sz. Székely Amália f. hó 16-án elhunyt. Temetése IC án délután 4 órakor lesz a temető nagykápolnájából. Borbáth József vendéglős f. hó 16-án elhunyt. Temetése 18-án délután 5 órakor lesz a temetői kápolnából. (Munytán P. Fia vállalat ) flz ni határmegvonás miatt fí Vures 6000 hold erdejéből csak 1900 hold maradi Fedezetlen a város fl tükör előtt irta: DfILLOS SáüDOR- Naponta látom magam a tükörben, hisz fésülködöm, borotválkozom, de ezek olyan találkozások az arcommal, amelyeket észre se veszek. A véremben van már ezeknek minden mozdulata, nem jelentenek semmit: megszokás. Az, aki réggé- lenkinţ odaáll a tükör elé, egy öntudatlan valaki, aki gépszcrüen babrál magán, elvégzi a szokott gesztusokat és megy tovább. ügy lehet, van öt esztendeje is, hogy úgy igazában láttam volna magamat. Nem kell az arcom az öntudatomhoz. Az ember idők folyamán megszokta, hogy ezt a fogalmat: én, különválassza az arcától s átvigye az érzéseire és a cselekvéseire. Abban érzi önmagát az ember, amit produkál. Éii: ezek a betűk itt, ez a cikk, pár nyomtatott könyv, amelynek az élén ott van a nevem s egy csomó frissen, teleirt papírlap az íróasztalom fiókjában. Ezek vagyok én, mert ezeket csinálom, ezekbe ölók bele lelket, vért, vágyat, ideget. Az arcom, a testem: mostoha gyermek, másodrangu csak. Ma kilenc órát dolgoztam egyvégben, lioltfáradtan álltam fel az íróasztalomtól délután, a csuklóm fájt s volt bennem valami vékony, ingerlő csiklandozás, amelyet hogyha meg hagyok növekedni, talán sírva fakadok. Semmiért. Nincs semmi közvetlen okom a sírásra, csak fáradt vagyok s ilyenkor már pattanásig húzottak az idegeim. Ennyi az egész; jó lenne pihenni. Az ember ilyesmit persze legyőz, ostobaság lenne megadni magát ilyen ostoba testi gyengeségnek, mikor majd el múlik! Persze, hogy elmúlik. Tarará! Dúdoltam. S ahogy igy dudolgatoh. egyszerre csuk az jutott eszembe, hogy meg kellene nézni magamat. Az jutott eszembe, hogy bemegyek a fürdőszobába, megállók a tükör előtt és megnézem, milyen vagyok. Megnézem, hogy ez az ember itt. aki én vagyok, milyen mint test, mint élő hús, mint az emberek szeme előtt járó valóság. Bementem, odaáll tam a tükör elé és megnéztem az arcomat. Apróra és figyelmesen, mint ahogy egy kiváncsi ismeretlen nézi meg az embert, vagy orvos. Roppant különös dolog volt már maga ez a szemtől-szembe való konzultáció is, de túl ezen, egy pillanatra olyan volt az egész, mintha egy ismeretlen emberrel állnék szemben. Nem túlzás, de szinte idő telt el, mire ez ae érzés támadt bennem: én. Mire elfogadtam az arcom után magamat s összekötöttem magam azrzal az arccal, amely szembenézett velem. Mindez csak annyi idő, mig egy pontot feltesz az ember, de idő. S akkor kezdtem vizsgálni magam, szétszedni és részletezni s felfedeztem, mint valami furcsa és hirtelen csodát, hogy milyen erősen őszülök. Fent a fejem tetején olyan már a hajam, mint a mák. Szürkés-fekete s akár hogy próbálkozom is a fésűvel — mert próbálkoztam — ezt a mákszinü színváltozást nem tudom eltakarni. Akárhonnét cibálom elő a hajam, mindenütt ilyen. S egyszerre azt is megláttam, hogy a két 3zemem külső sarkaiban négy-négy ránc húzódik. Négy komoly és szürke ránc, hasonló azokhoz, amélyeket édesapám szeme sarkában láttam gyermekkoromban. Akkor irigyeltem őket, most megkaptam. S látom, nem lehetne „be- hízni“ őket. Tovább vizsgálodva észrevettem, hogy nézés közben sunyorgatok s igyekszem hátrább vinni a fejem, mert a rendes látótávolságból mintha homályos és bizonytalan lenne a tükörképem. Persze, hisz íráshoz, olvasáshoz szemüveget hordok már vagy két esztendeje. Nem erőset még, (sak háromnegyedeset, de lám, mégis csak észreveszem már a mindennapi dolgokban is, hogy egy kicsit távollátó lettem. És — pedig nem vagyok keserű természet, inkább szeretek élni s a magam módján tudok is — a szám két sarkában az orromtól elindulva két görbe vonal, amely egy kicsit f any áruvá teszi az arcomat. Ha nevetek, még mosolygóssá alakul, de az a bizonyos két vonal, amelyet karaktáer-ráncnak neveznek a fiziogno- musok. Es e szám is különös, mintha nem volna olyan vérszinü és telt, mint mikor utoljára megvizsgáltam. És a tegnapos szak államban is felfedezek fehér szálakat. És milyen erős a szakállam torzsájal A szemem fáradt és egy kicsit valahogy idegen vagyok magamnak. Aki ült az Íróasztal előtt s dolgozott, mig dolgozott, másnak képzelte magát. Világosan érzem, hogy más képem volt magamról, mint ez, amey szembenéz velem. Frissebb. Jobb. Erősebb. Teltebb szájúnak és feketébb hajúnak képzeltem magam. Fiatalabbnak. Huszévesebbnek. Ejnye, milyen különös, hogy ez én vagyok! Nem, nem tragikus ez, inkább furcsa, hogy az ember igy változik, öregszik. Azt hittem, egy sokkal fiatalabb, peckesebb, hajrásabb arcú ember júr-kel itt a feleségem mellett. Ezen szégyenkezem egy kicsit s mikor átmegyek a szobájába, kih uzom magam. S mert látom, hogy néz, nevetve és könnyedén mondom: — Láttad már, mennyi ősz hajam van? A feleségem rám néz és nyilván komikusnak érzi a kérdésemet. — Hogyne! — feleli. — Mintegy két éve erősen kezd őszülni a hajad. Ezt mondja. Nincs benne semmi él, csak azon csodálkozik, hogy én ezt most veszem észre. Még nevet is rajtam, bizonyára groteszk lehetek, ahogy állok előtte, mosolygok, a hajam meg őszül s én nem vettem észre. Ezzel végzem a vizsgálatot, aztán megmosdom újra. átöltözöm, jövök be a szerkesztőségbe és kimegy a fejemből az egész. Máson gondolkodom. Egyemeletnyi a lépcsőnk s csak mikor fent vagyok már s benyitok az előszobába, akkor veszem észre, hogy lépcsőről-lépcsőre lépve tettem meg az utat felfelé. Egész életemben mindig két lépcsőt léptem át s felfelé mindig szaladtam, hogy minél előbb fent legyek. Életemben mindig türelmetlen voltam s mindig úgy rohantam át két cselekvés közt a távolságokat. Ma az első eset, hogy cselekvésnek vettem az átmenetet is és anélkül, hogy észrevettem volna, elhagyott a régi türelmetlenség. Nevetek ezen is, de nem egészen sike* rül, mert mindez nem akarattal történt igy. Nem. Az ösztönöm titokban elfogadta a türelmet. Bejövök a szobámba, dolgozni kezdek, de most más nem érdekel, csak ez. Elhajítom a megkezdett papirt s megírom ezt. Először azt adom címnek: ..Lefelé“. De rossz érzésem van ettől a címtől. Kihúzom és azt írom helyébe: „A tükör előtt“. I így próbálom takargatni magam. Lepereg az es§ szövet vág? vászon trencfiotidről, meMaipragiiiHiisi, ’izhat- Melos- p/fJfjjf, Dt—V:I'! lanitást-sma-u. 5. Tel. 3035
