Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-19 / 89. szám

~ 6 n I /. /: N /. É K I •) t I n pr III < / V. na mm m mai l/issza ax iíütyéptn . . tflicH mesét a 93 m eistü Ital&zsvád Haptác ? BiaúnL kocsija, Uitpté Uibzn osxívák cj-e-necáUscát, céU-kcínika — és> lityik écdtktt tmííUtk KOI,OZ$\ \K. április 19. V *• i eno\ruha rom esztendő előtti kole/.s\ár kercs/tmet^/e‘ lét mutatja meg egy ke iinkbe került régi naptár, régen nem holygutott fiókbó , ke** százesztendős bibliák, bőrkötésű nags ima- könyvek, családi jegyzetek közit! kikerült, időmarta könyv. Címlapján ez olvasható: Kolozsvári Naptár az 1848-ik szökő évre. Kiadja Tilsch János. Ára 12 KR Pengőben. A kv. tef. kollégium betűivel nyomtatva. A eimlap belső oldalán .Jegyzés" tudatja, hogy Biasini gyorskocsija a hét három napján közlekedik-, rasárnap. kedden és csütörtö­kön és a helyárai. ezüstben: Kolozsvártól Nagy­váradig 2 f 20 k Koiozvártó!' Szolnokig 12 f 30 k. Tordáig 1 1, Nagyeuvedig 2 f 20 k. Fejérvárig 3 f 30 k. Szebcnig 3 f .30 k. Bras­sóig 9 f 50 k. A gyorskocsi a Biasini ven­déglőjének udvaráról indul. A Pest felé utazók Szolnokon vonatra ül­nek. JsöitéftelL események eyy-Uét s-zé&UH Vastag, meritett papiion sorakoznak a hó­napok. A köztük fehéren hagyott oldalakon hidtollal irt megfakult jegyzet a család ese­ményeiről mesél. November hónapban azon­ban már egyébről is szó esik. E hó 12 én a nagyapa tsezeirása beszámol róla, hogy „Kolozsvár polgárai Urban elébe masíroz­tak.“ November 13-án Szamosit jvárnúl már támadtak is, de úgy látszik, nem sok sikerrel, mert november 16-án Urban ge­nerális bevonult Kolozsvárra. Két oldal beszél az eseményekről. Jléyí kuglik Eszembe jut két régi kupié, melyet a Té­kozló előadásán Prielle Kornélia férje. Szer­dahelyi szinész énekelt. Gróf Teleki Sándor és gróf Eszterházy Miguel, ha meglátogatták édesapámat, mindig kérték édesanyámat, hogy énekelje el e dalokat; Urban bejött Kolozsvárra, már fellegekben járt, azt gondolta, hogy ö az ur s lenézte a polgárt. Minden oláhért tiz magyart felakaszt — azt mondta, de Behm elővett egy gyalut s rutul meggyalulta. A másik kupié: Budán W indisch gr etz. Jelasics volt már az uraság, én nevettem, mert jól tudtam, hogy csak pünkösdi királyság. De Görgey ránéz Budára s felragadván egy gyalut. A. magyar nép bátran kiáltja: Éljen soká Kossuth! héUai “fezdinárid Uícáíy és t&á&zái címei A hónapok után következő első oldalon a következőket olvasom: „A Felséges Uralkodó Ausztriai Ház. Első Ferdinand Ő Felsége, Ausztriai császár, Magyar, Dalmálzia,. Horváth, Tóth. Cseh. Lombardia és Ve- lenczg, Galieria, Lodomeria és Illíria ki­rálya, Ausztria örökös főherezege, Er­dély nagv fejedelme, stb. született Becs­ben 1793. April. 19110.“ Következnek az ausztriai ház többi tagjá­nak az adatai. {/ásvostadíuizi Unsz o-ídalan ,,Kolozsvár Évrajza-Krónikája“ húsz olda­lon ismerteti a város történetét, majd „A kolozsvári nagy piaczi Anya Temp­lom tornyának ismertetése“ következik, mel­lette lerajzolva a torony. Szilágyi Sándor Aranyfonál cimü népregéje, Moltke Miksától Erdályi Ének, tovább Mulattató Elegytár, majd anekdoták tár oldalait. • zine Ilik u Kolozsvári N ap­Tiszti Hévtál Tovább n Tiszti Névtár terjedelmes felso­rolása következik: Királyi főkormányzó szék. királyikormányzó: szélt: gróf Teleki Ferenc csás/;. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos Kormányszé­ki tanácsosok: csiktusnádi Kovács Miklós. hídvégi gr. Mikő Imre. magyargyerőmouoslori báró Kemény Ferenc s/árhegyi gróf Lázár László, báró ifj fíniekenthal József, fogarusi Lészui Lajoy schnnburgi gróf Degen féld Úttá, kúszom báró Bornemisza János, hídvégi gróf Nemes János és mások. A tisztikar névsora több oldalon keresztül húzódik. T'ÓUpOiHOk, Alsófehér vát megye főispánja losonczi báró Béinffy Miklós. Kihkiiküllő vármegyében hei­le r k ö i gróf Haller Ignác a főispán. Torda vármegye élén toruezkai gióf Toroezkai Mik­lós főispán áll. Ko'ozs vármegye főispánba pedig tinkuvai Mccskási Pál. Szolnok Dohoka vármegyében báró Jósika Lajos. Közép Szol­nok vármegyében hadndi id báró Wesselényi Farkas. Kraszna vármegyében báró fíánffy Albert. Hunyad vármegyében felsőszilvási Nopcsa László a főispán. A Hoioxw.ácL Txmács- tagjai A Kolozsvári Tanács tagjai: főbíró Cr.O’-z Gusztáv, királybíró vet estói Csiri Mihály, ta­nácsosok ditrói Lukács György, Ágoston Ist­ván. 1 eszprémi Eleit. Máléfy József.. Szatmári Gábor, !T cndler Frigyes rendőrigazzató. A tisztikar, a hivatalnokok és a száz polgár ■— l\olo/H\ái / Kir. város hivatal nrlkii i »/űz I e 11 iái” fekoroláiábuti » lég sok inrg ina ii emlegetett név akad. Jéözeyévzs-éyüyyi adatait Az Ifl'W-UH naptár adatai szetini, 12 gya­korló or I ostmlnr colt alibim az esztendőin a Kolozsvári n, ezenkívül IH gyakorló sebész, 37 sziilt—zno es 4 gyógyszertől szolgálta a város közegészséget. Jíneskcddmi étet 93 év ct'átt A Kolozsvári Kiváltságos Kereskedő Tes­tületnek 56 tagja vau, valamennyi keresz- tény, jórészt magyar, a többi örmény. Az iparos céheit közül legnépesebb u csiz­madia céh, melynek 323 inerter tagja vari. \ német szabók céhe 16U mesterből áll; a magyar szabók névsorát a szerkesztő nem tudta megszerezni. Utánuk legnépesebb a ti­mar céli (611 mester), az asztalos céh (35 mester), a fazakas céh (34 mester). A mészá­rolok céhébe 29. a suszterek céhébe 24 a lakatosok, puskainiivesek. késc.-inálók. bádo­gosok. iivgesek és zubolacsinálók céhébe 21 mester tartozik. Az ácsok, arany é* tziistmü* vesek, fésűsök, gombkötők, kádárok, kalapo­sok. kerekesek, kovácsok, könyvkötők, kötél- verők, nyergesek, rézművesek, szappankészi- tők. szűcsük, szijjgváitők, takácsok céhe busznál kevesebb tugu. A eéUzlte+i kivitt maiadicdt Érdekes e céhet nem alkotó művészek és mesteremberek felsorolása. Ezek közé tartoz­nak: a cukrászok, cimerfestők, dohányvágók, enyvkészilők. ekekészilök, eröinüvészek eső- és napernyőujitók eszközkészítők, fehérnemű varrók, fehér hőrkészitök, hajfodrászuk, hangszerkészitök. harangöntök, hegedű és gi- tárkészitők, kardcsiná ók. kárpitosok, kapocs­éi tücsinálók. kefekötők, kéményseprők, kép­faragók. keztyiisök, kőfaragók, kőművesek, köszörűsök, kolairók. kutcsinálúk, lakkozok és aranyozok, óngyártók, órások, paplanké- szitök. pecsélmetszők, pipatakaritók, pipere" árusnök, viaszmártók. virágkészitők. zongora- készitők és h.aiigolók. vendégfogadók, fürdők, bérkocsi tulajdonosok. A közel száz év előtti Kolozsvár fejlett, lendületes és messze földön hires iparát és kereskedelmét érzékeltetik mindezek az ada­tok, amelyek beszédes bizenvságai a magvar Kolozsvár munkás múltjának és érdekes, vál­tozatos életének. Hirschfeld Sándor. Gyereknevelő Részvénytársaság Gyurit a havasról hozta le a nagyapja. Beteg volt nagyon Gyuri, haldokolva ke­rült a kórházi ágyra. Besztercén egyszer már megoperálták, s uzt mondták, nem lehet rajta segíteni. A kolozsvári pro­fesszor megpróbálta a lehetetlent: meg- egyszer megoperálta Gyurit s Gvpri meg­maradt. Ott feküdt a klinikán már hat hete, hasában vékony gumicsővel és nem szólt egy árva szót sem. Csudájára járt az egész klinika. Négyesztendős volt Gyuri! Mikor ope­rálták nem altatták el, mert azt nem bírta volna ki. Csak érzéstelenítették. Feje alá fektette a karját s nézte, hogy mit csinálnak vele. Mindent megfigyelt, néha kérdezett egyet-mást, hogy: Hát e micsoda? Meghogy: A fehér naccsága mi­nek hozza azt a sok tollút? — meg ilyes­mit. -1 vattát nézte tollúnak. De meg se j mukkant, tűrt, mint egy szelíd kies^ ál­lat, vagy mint egy férfi. I A professzor sokat foglalkozott vele Elámult a gyerek eszén, megfigyelőképes­ségén, emlékezőtehetségén. Akkor ope­ráit egy újságírót is vakbéllel s kijelen­tette neki, hogy hosszú orvosi gyakor­lata alatt még soha nem találkozott ilyen zseniális kisgyerekkel. Az egész klinika ismerte már Gyurii, aki sáppadtan lábbadozott s mindent ész­revett tnaga körül. Olyan esze volt, hogy az egyszer hallott verset megtanulta. Az ápolónők. megtanították mindenfélére. Ha egy mesét, elolvastak neki csaknem szóról szóra ulánamondta. Ámultak Gyurin az emberek s érdek­lődni kezdtet: utána. Mikor bejött a nagy­apja, furcsa dolgok derültek ki Gyuri­ról. Éspedig az, hogy Gyuri apja mérnök-, anyja szolgálólány, aki tizenhatévesen szülte Gyurit s bele is halt, talán nem is annyira a szülésbe, mint nagy bánatába s szégyenébe. Gyurit akkor felvitte a nagy­apja n havasra, Isten csudája, hogy meg­maradt. Az öreg pásztorember nem sokat dajkálta Gyurit. Ügy nőtt fel, mint az erdei vad. Csak éppen a vad nem evett annyi mamaligát, mert Gyuri nagyapja eltanulta a mamuligaevést a rnócoktól. Mamaligán. kevés kecsketejen s ke­nyerén rött négyévesre Gyuri, aki kali­bában lakott nagyapjával meg egy kees" kével. A kecske volt a szoptatós dajkája, anyja, játszótársa, mert az öreg édeskeve­set törődött vele. Mikor Gyuri már na­gyon sirt, hogy fáj a hasa, — hólyagkö­ve volt a csepp fiúnak. — akkor is csak azért vitte le nagy nehezen egy alkalom­adta szekéren Besztercére, mert álmában megjelent a lánya, Juli, s két kezét ösz- szétéve könyörgött, hogy ne hagyja el­pusztulni a kicsi' fiát. Az öreget megdöb­bentette az álom s mert az erdei embe­rek babonásak is. meg aztán mégiscsak szerette az unokáját, ha jatt-sm volt is, — levitte a gyereket a városba. A havason is táltosnak ismerték Gyu­rit, olyan okos volt. Hamar járt, még ha marabb beszélt. Tudta a fák, madarak, virágok nevét, mindent tudott, amit a nagyok. Most került életében először vá­rosba. Az idegen világ hallgataggá tette eleinte. Sok csuda volt itt ám. Mikor elő­ször narancsot kínáltak neki, azt mondta a narancsra: labda. A csokoládét fának hitte, azt sem evett soha életében. De a „Mennyből az angyalt“ úgy fújta, — mi­kor már jobban volt s szabad volt felkel­nie, — hogy gyönyörűség volt s össze- szoritotta az emberek torkát. Olyan hangja volt a négyéves Gyurinak, mint egy minisztránsgyereknek. Tudott az min­dent, s olyan uriasan. finoman viselke­dett, mintha nem is a kecske, hanem egy finom francia mamzell mellett nevelke­dett volna fel. — Ebben a gyerekben világosan kiüt­köznek az apja vonásai, — mondta a professzor, — kis urigyerek ez, nincs eb­ben semmi parasztos. És csodálatos okos­ságot örökölt valamelyik ősétől.' Született zseni. Km elkallódni bugyin u Iniiunoii. I’<ínzlor tesz helíjle, huiusi vadember, Be­dig Int Innitlatnáli, In tinljn milyen mi n ember ralim belőle , , IJal Iáiul latin fogjuk, mondta az újságíró, ukinel, kivették a i ulcbelél s üld megszerette Gyurit. — nekünk úgy­sincs gyerekünk. Mit szólnál hozzá? Ezt a feleségének mondta, aki olt ült mellette. Szép, szőke karcsú asszony volt az ujságiróné. Felragyogó untai nézett az urára. így történt, hogy mikor Gyuri nagyap­ja eljött, hogy egy rázós szekéren u ha­vasra ligye Gyurit, elmond nils neki, hogy egy jómódú ur'család örökbe akar­ja fogadni u fiút. Jo lenne a városban hagyni, nagyeszű gyerek, kár érette a havason. Az öreg hallgatott, gondolko­zott s csal: annyit mondott: — Ha jo helyt van, nem bánom... Tőlem rihatik . . . l.zzel felemelte Gyurit, megnézte, ki­csit megsimogatta a ftjét s elment. Érez­te, hogy jól cselekedett s hogy Juli a menyországban meg van elégedve vele. Mi kor már a dolog rendben volt, azt mondta az újságíró felesége: — Jaj tanár ur, minden rendben van és nagyon öriilulc Gyurinak, csak éppen ott a bökkenő, hogy mi nem vagyunk ám jómódúak . .. Aztán nagy a család is. Apám, anyám, két felnőtt húgom .. . Kar. volt azt a jómódot emlegetni.. . üti ült a betegszobában egy barátjuk. Fiatul ügyvéd. Mert az újságíró népszerű ember volt. folyton látogattál; barátok', barátnők. — Hona, édes, ne legyen semmi gond­ja — szólott — Gyuri a miénk s punk­tum. Maguk csak lakást és kosztot adja­nak neki. A ruhúztatását vállalom én! Megszólalt erre a professzor: — /( jövendő iskoláztatása költségeit pedig majd én viselem! — Nagyszerű — ujjongtak ujsúgiróék — szóval felneveljük Gyurii részvénytár­sasági alapon! T iiték haza Gyurit nagy diadallal. Az pedig egy-kettő beletalálta magát az uj életbe. A család egy másik barátja kis ásót, kapát, gereblyét vitt neki s most egész nap ássa a parkettet. Itt ismertem meg Gyurit uj otthonéi­ban, d hires-nevezetes történetét is itt hallottam. Gyuri, kecskeszagu havasi em­berkéből finom urigyerek lett három hét alatt. Mikor megismertem, zokni, matróz­ruha volt rajta, kifogástalan tiszta volt és jólnevelt. így szólítja nevelőanyját: drá­ga mama. És jó, mint egy falat kenyér. Az asszony áradozott: — Képzeld, ez a gyerek imád engem, áldott jó, csak akkor sir, mikor reggel elmegyek hazulról. Hidd \elA azt hiszi, hogy az édesanyja vagyok... — Azt már nem hiszem, annál oko­sabb... — No jó. jó, de annyira szeret igazéin! Aztán sose rendetlenkedik, sose hangos, lehet előtte bármilyen inyec falat, nem kér enni, nem nyúl semmihez, nem is olyan ez. mint más gyerek. És csoda okos. Tudod, milyen szórakozott vagyok s ez a gyerek juttatja mindig eszembe, hogy hová teszem a holmimat. Mindent meg­figyel és megjegyez. Táltos ez, én mon­dom. Igaza van a professzornak. S így részvénytársasági alapon majd csak (vi­liével jiik... Odahívom Gyurit, nézem az érlelm.es szemét, kis, pogány képét. Mert lehet, hogy a nagy eszét az úri őseitől örökölte, de hogy az arca parasztarc, az bizonyos. — Mondd, Gyuri, mit hozzak neked, ha erre járok legközelebb? Töri a fejét s kiböki: — Valami pirosat,.. — Képzeld — mondja az újságíró fe­lesége — sose volt játéka szegénykének... — Tudod mit — felelem — én a ma­gam részéről i'állalom Gyurit játékszem­pontból. Elkényeztetni nem fogom, de karácsonykor, meg a születésnapján majd kap tőlem játékot s meséskönyveket. így lettem én is a csudálatos Gyurit felnevelő Rt. részvényese... Marton Lili. Kiss Sándor asztalos mester. Mindennemű aszta­los munkákat, modern kombinált szekrényeket, fotel, recamier, üzleti és irodai berendezéseket jutányosán és felelősség mellett készítek. — Kolozsvár, Kossuth Lajos-u. 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents