Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-17 / 87. szám

t

ELLENZÉK.

maumuusmaamam

194 1 á p r 1111 17.

KOUOZSV U\. április 17 Kolozsvár város türvenyhalÓMijü lü/oPt-ia^ i. ,>üut röviden j.‘- L-ntet tűk, hu/utérésiink iiIüii *i*mt*pély« *» külsőségek. között tartott • meg afekiiiC gvü ivót. M intőt r a lak no k(.< gyűlés mennyitására kerii'l a -sor, a kinev rzett '• örvény hatósági bizottsági tagok .» lőtéri Szc.pí Mihály os a Farkas-utcai református l.eniplombim tartott húlmuló istentü/.tele'.eu vext“>v rés/. .

Fgvonruliá- rendőrök, ünnepi díszbe ö tűzött várnái altisztek és • ILs> ruhás hujduk között vonultak be a törvényhatosfei bízott* sági tagok es vendegek s mikor mai elfoglalták helye ket, dr. Ki rdy Tibor polgár- mester vezetése alatti a városi tanács is l>e- \ouult a közgyűlési terembe. Az e’uűki asz- ta’ná a polgármesteren kisül dr. Vásárhelyi polgárim stíerhelyetíes és Folyovieh János főjegyző foglaltak hetlyet. Az eltnöki emelvénnyé szemben vitéz Bonczos Miklós államtitkár. a korináig kópv sé öje. jobbiól és balról vitéz szeutgyűrgy vári Stirling László al tábornagy hadtestparancsnok és tsweitzer István a tábornagy hadseregparaaesnok log- laltak helyéi) az első sorokban, mögöttük a vendégül meghívott hölgyek, é'-ükön dr. gr. Beth eu Gyűrgynévél és dr. Keledy 1 ihorné p edg ár nie« térné ve’. Jobbról és hídról a közgyűlési terem padsoraiban a tudományos és tár.adalmi ntézmények,* egyháai vezetők, az állami és törvényhatósági liivata'ok vezetői foglaltak he vet- így Búíiut József, dr. grof Bethlen László, málnásé Bartók György', Beck Albert, vitéz dr. Biró Gyula, dr. Boga Alajos, dr. Gaá! Elemér, dr. Beer Frigyes, dr. Bereczkv Ernő. dr. Szász Ferenc, Tarcza Bertalan. Ugrón István. Vásárhey1'. János, Vásárhe’yi Jánosaié, dr. Vékás Lajos. (ír. Gvflrmat'hy Béla, dr. .Miké Imre. dr. Vékás József. VeJílitts Zoltán, dr. Weress Ernő. dr. Wesselényi Kálmán, feketehálmi tlzeytner Ferenc, vilfiéz Zombory József, Zsembery Elvira, Zsizsmann Rezső. Yattsv Ferenc, dr. Dudutz Zoltán és még igen számosán.

Az ünnepi ülést pontban 11 órakor dr. Keledy Tibor po gármester a H’szekegy el* mondása vall nyitotta meg. utána rövid beszédben üdvözölte a vendégeket, elsősorban vitéz Bonczos Miklós államtitkárt, utána az egyházak és közüleitek vezetőit, lelkes Tapsolt közülit a hadsereg képviselőit és beszédét igy fejezte be: ..legyen újra és örökké a Szent Korona töretén fényű ékessége, leil- kiekben gazdag k ncses városa“. A polgár- mester éljenzéssel kiséri megnyitó beszéde után a po%ármester kinevezte a jegvzőköny- hitélesitő bizotLság tagjaik majd fe bivá-ára a főjegyző felolvasta a belügyminiszternck a törvényhatósági bizottság tagjainak kinevezéséről dr. nagyváradi Inczédy-Joksman Ödönnek a város főispánjává történt kinevezéséről és tisztviselők kinevezésérő szóló belügyminiszteri leiratokat A közgyűlés a leiratokat tudomásul véve. a polgármester indirványára dr. Papp .József nyua főispán vezetése alatjl öttagú bizottságot küldött ki. hogy Jnczédy-Joksman Ödön főispánt a közgyűlésbe meghívja és rövid időre a közgyűlést fe függesztette.

ü főispán beiktatása

Néhány percnyi várakozás után a törvény- hatósági bizottság és a meghívott vendégek lelkes tapsai között lépett he a terembe '3 főispán és foglalta el az c'nöki széket Percekig zugotlt a taps, ami csak akkor szűnt meg, amikor dr. Keledy Tibor polgármester szólásra emelkedett, hogy ünnepé yes csendben, feines szavakkal üdvözölje a főispánt, aki a magyarság érdekében olyan nagy és elismerésre méltó munkát végzett.

— Törvény szerint a főispán — mondotta — a kormányt képviseli az Önkormányzatban és egyben annak közigazgatását ellenőrzi. Úgy érezzük, hogy a kormány ennél a kinevezésnél jobb és bölcsebh választást nem tehetett. Felemlítette, hogy az elmúlt huszonkét év alatt a főispán együtt küzdött a város magyarságával, amelynek magatartásával nyújtott példát és munkakedvet, megtartván valamennyit az Ígéret földje számára. Ez a választás — folytatta — nemcsak igazságos volt, de erkölcsi jelentősége is van. A legfelsőbb biza omhoz, — fejezte be beszédét a polgármester — engedje^ meg főispán ur, hogy a magunk bizalmát is csatoljuk.

Gráf Teleki Pál emlékezete

Zugó taps és é jenzés fejezte he a polgár- mester rövid üdvözlő.beszédét és ezután mély csendben a főispán emelkedett szólásra.

Hét hónappal ezelőtt örcimkönnyek csillogtak szemünkben, mikor e terem falai között immár boldogemlékü m'- niszterelnökiink: gir. Teleki Pál szavait hallgattuk.

Mennyi szeretet, mennyi lelkesedés,

mennyi tenn akarás áradt felénk az ü ajkairól.

i s ma n gyász és fájdalom érzése fői ogatia a torkunkat, mikor arra kell1 eszmélnünk, hog;> () már nincs többé.

Minden szava egy tanítás, egész éle !e példaadás;, kormányzása útmutatás volt arra, hogyan kell szolgálni a nem- ze et, hogy az egységes legyen.

Mennyire hevált sokszor hangozta lőtt intelme, hogy sohasem volt nagyobb szükség a vallás, erkölcs, önizet lenség és felebarát szeretelre, mint napjainkban.

lél múlásán — bármilyen drága kincset vesztettünk benne — zúgolódás az isteni rendelés e'Ien ne támadjon ben niink, hanem Isten akaratán megnyugodva állisunk szövőnkben emléket neki azzal, hogy követjük pélűaadáisát.

(Íjászunk kiilsö jeJéiil pedig hódoljunk kedves emlékének; azzal, hogy egy pil lanatig némán állva maradunk.

A zsibongó közgyűlési teremben a főispán felhívására elhalkult minden nesz s Kolozsvár varos parlamentje ezzi 1 a csenddel fejezte ki emlékezetét a tragikus soisii miniszterelnök halála fölött.

A városi tisztviselők nevében ezután dr. holyoiich János főjegvző üdvözölte a főispánt, 1 xiztositva őt a tisztviselői kar odaadó hűségéről és lelkes munkavállalásáról.

— Huszonkét évvel ezelőtt — mondotta többek között — egy idegen állam képviselője kivánt a tisztviselőktől meghódolást. mert jól tudta, hogy Kolozsvár szimbólum, hogy a város az egész Erdélyt jelenti s a hüségeskiit a város tisztvise lőitől kívánta. Ara hiába állt itt az épii lel előtt a fegyveres katonaság, ez a tisztviselői kar méltó volt elődeihez. Nem sokkal voltak többen, mint a walesi bárónk, de mint azokról a költő, ezekről is elmondhatta:

Jiofi y egy sem bir tu mondani, hogy éljen Eduard- Mikor a tisztviselőket a hiiségeskii megtagadásiáért a hivatalukból kiiildü/- tek, a város közönsége fogadta őket szüreteiébe. Ennek a tisztviselői karnak, amely a múltban annyiszor megmutatta, hogy méltó letéteményese a nemzet akaratának, nem lehet más kötelessége, mint egységesen állani a in rnzet vezetői mellé, kik az országépitő munkában az élén állanak. A mi városunkban a kormánv képviselője Méltóságod. Amikor, mint ilyent, ürömmel üdvözöljük Méltóságodat, egyben készséggel ajánljuk fel minden tudásunkat, minden munkánkat a nagy eél elérésére, hazánk és városunk kiépítésére. boldogitására: rendelkezzék velünk.

Mielőtt a főispán programbeszédét elmondotta volna, meleg szavakkal üdvözölte dr. Pupp József nyugalmazott főispánt, városi törvényhatósági bizottsági tagot, aki a román megszállás alatt kény- szerűségből volt távol Kolozsvártól, de lélekben és érzésben mindig itthon volt. Bejelentette, hogy az alakuló gyűlésen a kormány képviseletében vitéz Bonczos Miklós államtitkár vett í észt, akit a város nevében szeretettel üdvözölt, felolvasta az üdvözlő táviratokat és ismertette azoknak a neveit, akik a közgyűlésről való távolmaradásukat kimentették, majd általa nos figyelem közepette, megújuló tapsok között mondta el nagy hatást keltő programbeszédét.

fl főispán székfoglaló beszéde

Tekintetes Törvényhatósági Bízott, ság! j

Mikor Kolozsvár város most megalakult Törvényhatósági B:zottsága előtt a föispáni széket elfoglalom, első gon dolatom a Gondviselő Istenhez száil és ajkaim a hála érzetének kifejezésére nyílnak meg.

hála az Istenhez azért, hogy huszonegy évi kényszerű némaság után ma a Törvényhatóság első közgyűlésén, Má tyás k’rály városában újra magyar szó hangzik! ,

Hála az Istenhez azért, hogy megadatott nekünk a felszabadulás, minekfolytán visszatérhettünk 11)00 éves hazánkhoz!

A jó Isten után pedig hála gondola- j tünk száll országgyarapitó Kormányzó • urunk Ö Fóméltóságához, hazánk batal más barátaihoz, kiváló államférfia nk- i hoz, kik huszonegy éven át nem lan ; kadtak el a munkában, nem veszítették ! el hitüket az isteni igazságban és ezzel ' biztosították nekünk az édesanyához • való boldog visszatérésünket.

Amikoir Kolozsvármegye korniányza- ' tát elvállaltam és Belűgymin'szter ur megtisztelve bizalmával, arra szólított I fel, hogy vállaljam e nemes város kor mányzatát is, bizonyos aggodalom fo- ■ gott el, vájjon merjek e erre vállaíkoz- j ni, vájjon nem be.csiilöm-e túl erőmet I és gyenge tehetségemet.

Azonban a vármegyét annyira kázel í állónak tartom a városhoz, a vármegye j és város érdekszálai annyira összefo- _ íródnak — ha földrajzilag ma nem is, de méig s anny ira központja a város a megyének, akárcsak az élőlény szerve zetében a véredények központja, éltetője a szív — hogy e kiét törvényható j ság kormányzatának egy személyben való egyesítését ugv e nemes város, mint a vármegye érdekében helyesnek és célszerűnek kellett tartanom.

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

Teljes tudatában vagyok annak, hogy ez állás, melyet a kormány bizalma és országgyarapitó Kormányzó urunk Ő Főméltósága legmagasabb elhatározása folytán be [töltök, minő terheket ró reám. Minő lelkiismereti felelősséget vállalok azzal. De legyenek meggyőződve róla, hogy míg ez állást betöltőm és míg e város kormányzatának élén ál'ok, éppen úgy nem fogom egy percre sem szem elöl téveszteni, hogy dolgoznom kell Hazám é's Városom javára, mint azt, hogy ez állásnak fényét, tek nté- lyét, megbecsülését azon fénysugarak;

kévéjében kell megtalálnom és biztosítanom, amelyek az igazság napjából sugároznak le és amelyet egyedül a jog és törvények t iszleletbentartáaa és tartatása által lehet megszerezni és fenntartani.

Mert Tisztelt Uraim, e közjogi méltóságot nem az teszi méltósággá, hogy az ilyennek ismertetik el. hanem a velejáró nagy és nemes feladatoknak a jog, törvény és igazság keretei között be töltendő öntudatos, fáradságot nem ismerő munka.

Igen s tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Azt tartom és vallom, hogy egy város kormányzatával megbízott főispánnak a város javára irányuló munka fogalmában fekszik minden programja! ,

Nem azt jelenti e rövid meghatáro zás, hogy a város javát szolgáló határozott célk tűzéseim nincsenek. Mert bár ma egy részletes program közlése határos a lehetetlenséggel, hiszen a világesemények forgása olyan szédületes gyorsaságú, hegy azt sem tudjuk mit hoz a holnap, azért az alábbiakban mégis reámutatok azokra az elgondoló sokra, melyek egyszersmind programomat is képezik.

Erdély és a keleti1 országrészek egy részének visszatéréséi al kapcsolatban Kolozsvár thj. sz. kir. város Erdély fővárosa, nemzeti szempontból elfoglalta a megnagyobbodott országban az őt történetileg, kultúra és a közgazdaság- szempontjából egyaránt megillető he Vet. j

A felszabadulás lelkeket felemelő örömnapjai után, tehát részt kér a további országépiíéshen. Kolozsvár a fej íődésben, előretörésben a kelet' városok és vármegyék lüktető szive kel! le gyen, ipar és kereskedelemben további irányitója.

Amint a magyarnak örökké élni kel! és Isten kegyelme folytán élni 's fog, úgy kel! élni tovább és fejlődni Kolozsvárnak, mint a magyarság sziklaszilárd védőbástyájának, felvértezve a haza szeretet és kultúra páncéljával.

Mindnyájunk előtt szomorúan tudott dolog, hogy az uj határmegvonás nemcsak elvágta a várost természetes gazdasági hátvédjétől, hanem az országhatár részben egybeesik a város politikai határával, sőt magának a városnak egv részét is a bécsi döntés a megmaradt román területhez csatolta.

E határmegvonás természetszerűleg igen nagy nehézségeket okoz Kolozs

várnak és csak példaképpen említem meg, hogy az úgynevezett Hideg*za mos i vlzierejii ViUamosmünek elcsa- tolása az áramtermelés költségeit kü riilbeliil háromszorosára enieite, mert a kieső árammenny iséget szénfelha-zná lásu erőműtől kellett vásárlás utján pótolni.

A hosszú idegen uralom alatti elnyomás a város magyar lakosságának anyagi erejét teljesen kimerítette, a román állami támogatás folytán tehető sebbé vált román lakosság a városból elköltözött, úgy, hogy egyelőre lényegesebb magánvállalkozásokra kilátás nincsen. Román uralom Kolozsvár ipa rát mesterségesen fejlesztette vissza és ezidöszerint számottevő kolozsvári iparról beszélni nem lehet.

A város természetes és leglényegesebb gazdasági piacait és beszerzési forrásait az elcsatolás folytán elvesz tette és ez a veszteség kitörölhetetlen nyomot és igen nagy gazdasági hátrányt jelent a városnak. Elsőrendű fel adata kell tehát legyen a város vezetőségének a veszteségek, hiányok és ne hézségek ellensúlyozása. Az e célból teendő intézkedések olyan nagy horderejűek és annyira általános érvényűek, hogy ezek megoldása a város feladat körét lényegesen meghaladják és ezért az orvoslásra a magyar királyi kormányhatóság hivatott. Ennek az orvoslásnak a kieszközlése egyik legfőbb gondomat képezi.

Véleményem szerint a szükséges intézkedések igen nagy és változatos területen mozognak, még's nehány a gyakorlatban gyorsan megoldható lehetőségre már most vagyok bátor reámutatni.

Adv a van, hogy a magánv áb’alkozási kedv és lehetőség hiányában elsösor ban közmunkák megindítása szűk séges. A város saját hatáskörében és pénzügyi lehetősége határain belül, különösen az 'gén hiányos csatornahá lózat kiépítését igyekszik megvalósita ni, nem mellőzve el a leromlott városi ingatlanok gyökeres tatarozását, az úthálózat fenntartását és tovább' bővítését. sem. A város közmunkái azonban a hiányos pénzügyi eszközök követkéz tében egymagukban nem táplálhatják az egyes megbízás és rendelés hiányával küzdő iparágakat és nem csökkenthetik a munkanélküliek számát. Éppen ezért állami közmunkára van sürgősen szükség. Ennek keretében megvalósítható flak tartom a második magyar müegve- tem feáilitását és a tervezett középfokú ipariskola építési gondolatának életre hívását,

E két intézmény terjedelmes közmunkát biztosítana, felállításával pedig Kolozsvár régi kulturközpcnt jellege még alaposabban kihangsulyozódnék, nem hagyva figyelmen kivül azt sem, hogy e két intézmény működése a város gazdasági életére állandóan jótékony kihatással volna.

És itt a továbbiakban áttérek az uj iparágak bevezetésének lehetőségei re is.

Régebben az volt az általános elv, hogy az iparvállalatok lehetőleg a fővárosban vagy legalább 's ennek környékén helyezkedjenek el. Ezt a célkitűzést lényegesen támogatta az úgynevezett állami kedvezmények rendszere. A technika fejlődése azonban bebizonyította, hogy gazdaságosság okából legcélszerűbb az egyes iparvállalatokat nyersanyagforrásukhoz közel, erőmű veik táplálására szükséges anyagok vagy erők termelőhelyén vagy legalább is ahhoz csekély távolságra elhelyezni.

A most dúló világégés pedig elvitathatatlanná tette, hogy a központosított iparelep helyek háború esetén szétrom- bolásuk folytán az egész ország életére és a hadviselés eredményességére végzetes hatással lehetnek. E felismerésnek folyományaképpen az 'parvá'Jala- tok egyedüli célszerű, sőt szükséges el helyezési módja a decentralizálás. A decentralizálás folytán számos iparvália lat felállítására nyil k mód Kolozsvárt.

Nem gondolok itt kizárólag állami vagy állami jellegű vállalatok felállítására, hanem az állami kedvezmé nyék igen nagy serkentő erejénél fogva, az iparpártolást nézetem szerint ilyen irányban kell Kolozsvár érdekében végrehajtani.

Az uj ipari üzemek felállítása nemcsak az építkezéssel együttjáró egyszeri, kiterjedt munkaalkalmat jelenteA munka cs a szociális gondoskodás jegyeken alakult meg Kolozsvár törvényhatósági bizottsága