Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-15 / 85. szám
ELLENZÉK 194 1 apr Ult 1 4. t „Szamosujváron mátyásit* liezeSiSjera enaradtf a kisipar !“ Szöts BMa, a íaarnosujvári Ipartestület elnöke, időszerű kiadósak öl nyiléitkozik — Létérdek a kisipari kölesönök folyósítása Az Erdélyi Pari szervezési munkája teljes megértéssel találkozott S/.AMOSLJVAfí, április ( V/ Ellenek kiküldött munkatársaiul.) Ki- városokban )<• bet a legjobban! látni. bog) milyen nagy «"r• *t kép\i-rl <7Íikebb hazánkban a/. Frilolyi Párt. Elejét vette n pártharcoknak. Elleutvtcket simított el és csirájukban fojtotta meg az egvségbcntó kísérleteket. Szamcsujváron is kisérletek történtek a bevonulás üröir.tiap jai ! után arra. hogv a kisebbségi torsban oh pfI- i dús egységet mutató magyar társadalmat pártérdekek szolgálatába állítsák. Ezekkel a kísérletekkel kapcsolatban került felszínre a/. ..örrnényhérdés". Komolytalan volt felvetni ! ezt az eddig nem létezett laji különbséget, de | alkalmat adhatott volna arra. hogy személyi gyülölségcl:ct robbantson ki. Ha erdélyi törvényhozóink nem ismerik fel idejében liogv milyen veszedelmet jelent népünkre a politikai pártok szervezkedése, úgy Erdélys/erte keserűen tapasztalhattuk volna a po itikai jelszavak káros következményeit. : 'zamosu j- ráron is történtek kísérletezések, de az Erdélyi Párt zászlóbontásakor bebizonyosodott erőtlenségül:. Egyszerre nevetségeseknek tiin- tek fel azok a próbálkozások, hogy kü'önb- séget tegyenek az örmény szertartási) kato- likus és a római katolikus va lásu lakosság között. Mindenki belátta, hogy az Erdéhi Párt Itcretein belül egységesen lehet dolgozni Erdély jövendője érdekében. A városi tagozat célkitűzései között viszont a helyi kérdések megoldására nyílik alkalom. Az Erdélyi Párt szamosujvári tagozatát dr. Lénárd Bálint orvos és Alán Tivadar vezetik. A párt ügyvezető alelnöke Szöts Béla. a vil- lamosiizem vezetője, aki egyben az ipartestület elnöke is. Szaraosujváron az a legfőbb célja az Erdélyi Pántnak, hogy mindennemű társadalmi megmozdulást a párt keretein belül valósítsanak meg. Flórián Tibor. a szamosujvári születésű, tehetséges fiatal kö tő, aki egyébként most a polgármesteri titkári teendőket látja el. idő" , szerű tervet dolgozott ki a társadalmi élet i egységesítésére. Felhivta a figyelmet arra. | hegy a magyar társadalom erejét altkor lehet a legjobban érvényesíteni, ha a közös célok érdekében az Erdélyi Párt segítségét és tekintélyét veszik igénybe. Ez a kezdeménve" zés általános rokonszenvvel ta'álkozott és bizonyosra vehető, hogy a jövőben ennek az egységnek jegyében fog kialakulni Szamosuj- vár társadalmi élete. küzdő., dr szakképzett magyar iparoslársadn- lommal. Sürgősen seoüení keli a magyar kisiparosodon Legfontosabb érdekünk mondotta Szőls Béla ipartestületi elnök a légi li,nesiliţi adósságok behajtásának azonnali felfüggesztése es revíziója. Egyformán érdeke ez. nemcsak a szamosujvári iparosságnak, hanem Erdély egész magyar ipari,•«társadalmának, j Erdtlsi képviselőink hiteles adutól: alapján megáilapitották. hogy a román impét inni alatt a kisebbségi iparosra tízszer annyi adót vetet lek l:i. mint ugyanabban n szakmában dolga- zo román kollégájára. Ha ebhez, ho/zászá- miijük, hogy a román iparosokat á lam! köl- I hÜLOZ.bX A R. április 15. A város Főterétől körűibe ül 20—25 percnyi autóut az Apa- biela közvetlen szomszédságában levő tárcsái városmajor. A hajdan virágzó városi birtok gazdasági épületeit néhány évtizeddel ezelőit. a tervszerű belterjes gazdálkodás hanyatlása kor. igen fontos szociális kérdés mego'dásá nak szolgálatába állította a város vezetősége. Már a mull század közepe felé igen nagv gondot okozott Kolozsvár városának azoknak a minden hozzátartozó nélküli, vagyontalan embereknek a helyzete. akik öregségükre, rendszerint viharvert, hányatott életük után elvesztették lábuk alól a talajt és megélhetési lehetőség hiányában kikerültek az utcasarkokra. a kapualjak homályába, pinceoduk sötétségébe, az országutak kietlenségébe, míg értük jött a könyörülő halál és megváltotta szenvedéseiktől. Mintán városunkban nem ( süllőkkel éh mán k< d V« /un" n vekkeI toiling it lak. akkor minden további IcjlegeléH nélkül világos képét kaphatunk a magyar iparotok szomorú sorsúról. l.eltrdek az ipari kölcsönök sürgő.-, folyósítása SzamohUjVár városi tanácsához én az ipartest öleihez számos kérés érkezett már be amelyeknek legnagyobb része teljesen judo költ. Az ipartestülel minden cetben véV menyi adott a kérésekről, alaposan tanulnia- nvoztn a kérvényezők helyzetét és ennek alapján telt javaslatot. Magier társadalmunknak az iparosság mindig legfőbb erőssége volt, éppen ezért sürgősen segíteni kell a magyar kr.iJtararukon. A kormányzat is ti /iában van, hogy a magyar kisiparosok helyzetének javitása milyen fontos nemzeti érdek. Mindaddig tehát, amig a nemzeti önállósít.i^i alapból megtörténik a kisipari kölcsönök kiutalása. átmeneti jelleggel az Erdélyi Szóró- lis Szervizel folyósított kölcsönöket. Ezek a kölcsönök Szamosujváron nagyon sok kis- egzis/.tenriát segítettek. I ehetővé tették, hogy régi érdemes iparosok továbbfolytassák munkájukat, egyben pedig alkalmat adtak képesítőit fiatal iparosok önálósitására. I zekben foglalta össze a «znmosnjvári iparosság jelenlegi helyzetét Szöts Béla ipartestületi elnök, aki továbbfolytatja lelkes munkáját és igaz magyar szívvel bízik abban, hogy a szamom j\ ári kisiparosok a közeljövőben ismét a régi, békebeli nívóra emelik a város iparát a kormány megértő támogatásával. (v. j.) volt olyan menhely. aggmenház, vagy egyéb szociális intézmény, ahova az ilyen teljesen vagyonta öii szegényeket helyezhették, akik sem tartásdijukat nem tudták megfizetni, sem hozzátartozóikkal megfizettetni, a város vezetősége már évtizedekkel ezelőtt ide küldötte ki azokat a hontalan csavargókat hajléktalan szegényeket, akik már nem tudták munkájukkal eltartani magukat. Néhány év alatt a városmajor majdnem egészen az elaggott szegények gondozásának ezo gálatába állott. Annakidején ez igen jelentős esemény volt a város életében, mert ha a menhely nem is volt teljesen korszerű, sőt igen sok kívánni valót hagyott maga után, átmeneti feladatainak megfelelt és időlegesen biztosította annak az átlagosan 30—60 szegénynek a helyzetét, akik öregségükre teljesen reászorultak a szegényházi ápolásra. A román Imperium alatt Feltámadás ünnepe az élet elesettjei között Látogatás a tarosai Szeretet Otthonban, ahol száz elaggott hajléktalan, gyámolitó nélküli férfi és nő életlehetőségeiről gondoskodik a városi népjóléti intézmény ITMndeí! várakozást felüfmjilí a párlszervezés Az eddigi szervezkedési munkálatokról Szöts Béla, az Erdélyi Párt városi tagozatának ügyvezető alelnöke adja meg a felvilágo- sitást. Elmondja, hogy a párt szervezési eredményei minden várakozást felülmúltak. A város lakossága megértette, hogy az Erdélyi Pártba va'ó belépés nem politika, hanem Erdély érdeke. Itt nincs szó egyéni érvényesülésről, hanem a közösség érdekében való önzetlen munkáról. Szamosujvár társadalma a huszonkétesztendős idegen uralom alatt is bebizonyitotla életerejét. Akármilyen tervekkel próbálkozott is a román impérium, nem sikerüli megváltoztatnia a város ősi jellegét. Az Erdélyi Párt elsőrendű feladata abban áll, hogy a kisebbségi sorsban oly gyönyörűen és céltudatosan kialakult egységet megőrizze és továbbra is közös táborban tartsa a szamosujvári magyarságot. A továbbiakba^ a szamosujvári iparosság helyzetéről beszélgettünk Szöts Bélával. Valamikor Szamosujvár hires volt virágzó iparáról. A legutóbbi évek adóterhei a kisebbségi iparosok legnagyobb részét életlehetőségüktől is megfosztották. Keresetük a létfenntartásra is alig volt elegendő. így történt, hogy nagyon sok képesített iparos iparengedélyéről is lemondott. Azok pedig, akik továbbra is folytatták a létért való kűzde met, eladósodtak és nem tudták felvenni a versenyt az állami támogatásban részesülő román iparosokkal. Szamosu jváron mégis magyar kezekben maradt q kisipar. Hiába volt minden kísérlet, a román iparosok nem tudták felvenni a versenyt az ezer gonddal, bajjal Perheffezési munkálatokat jutinyosan vállal Lirinegl 4 Co. Zápolya-utca 6. sz. és Szentély- náz-uica 1. (Cseke-cukrászda.) A húszéves román uralom itt is. mint majdnem minden közintézménynél, sajnálatos nyomokat hagyott maga után. A város vezetősége kevés gondol forditott a ..tárcsái szegények“ ügyére és a szegényház vezetőinek ellenőrzése is igen rendszertelen volt. Igy történhetett meg. hogy a szegényház gondnokai minden alkalmat felhasználtak, hogy a gondozottak ellátásara előirányzott összegekből minél többet fordíthassanak személyes • céljaikra • Sokan emlékeznek még Kolozsváron a hírhedt tárcsái gondnokra, a minden képesítés nélküli, iskolázatlan Niculescu Ionelre, akit néhány évvel eze'őtl országra szóló botrányos körülmények között meneszteti hivatalából a város. Niculescu csupán hat évig volt a tárcsái intézet gondnoka, de rövid pályafutása alatt olyan szorgalmasan gazdálkodott a gondjaira bízott pénzből. hogy 80 hold első- osztályú földet szerzett Kolozsvár határában. Természetesen ennek a gazdálkodásunk ie- irhatatlan kihatása volt a gondozottak életére is. A kolozsvárkörnvéki falvakban gyakran lehetett látni teljesen lerongyolódott, kiaszott, alig vánszorgó csavargókat, akik megborzongva, szemükben a rémület lángjával beszélték el az apahidai „dologház“-ban szerzett élményeiket/ A fe’siabaduíás Az anyaországhoz való visszatérésünk után uj mederbe került a tárcsái szegények é’otfo- lyása is. A város népjóléti hivatala vette kezébe az iigvet és máris igen örvendetes eredményei vannak a szociális szervezet gondoskodásainak. A gondozottak száma néhány hónap alatt Síkről közel százra emelkedett és szinte hi- son'ithatatlan az a bánásmód. amelyben az intézet lakói részesülnek. Azonkívül a város vezetősége komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy a Szeretet Otthont az alkalmatlan és célszerűt en városmajorból megfelelőbb helyre költöztesse. Valószínűleg már* a jövő hónap elején sor kerül a terv megvalósítására és az Otthont áthelyezik a lombi telepre, amelyet kevés költséggel át lehetne alakítani erre a célra. A tárcsái szegényház lakóinak lelki gondozását évek óta jórészt a hidelvei református egyház lelkésze és hívei végzik. Igen nagyjelentőségű az a munka, amelyet a hidelvei parókia önzetlen lelkésze, Biró Mózes vezetésével a kolozsvári református hivek a tárcsái szegények érdekében végeztek Közadakozásból évente sok szegényt láttak el ruhával és egyéb szükségesekkel. Ezenkivüi minden karácsony, husvét és pünkösdi ünnepen több- j száz szereletcsomagct adakoztak össze a hi- ! vek. amelyeket a presbiterek és érdeklődők kíséretében vittek ki a lelkészek és urvacso- raosztás kapcsán osztották lei a szegények között. A Feltámadás eső igazi ünnepén tnár a korareggeli órákban megindult a népvándorlás a hidelvei parókia felé. Fejkendős öreg nénikék. reszketőkezii öregurak, fiatal leányok, kisebb-nagyobb csomagokkal megrakodva nyitották be a lelkészi iroda ajtaját és kalácsot. pirostojást, sonkát, szalonnát, tejet, kávét és egyéb ételnemüeket hoztak a tárcsái szegények részére. Megható, hogy az adakozó szivü emberek maidnem kizárólag a szegényebb néposztályból kerültek ki és az irisz" telepi, kardosfalvi munkástelepek lakói a maguk szűkös életviszonyai között is módot talá'tak arra, hogy örömüket megoszthassák a náluknál is szegényebbekkel és juttassanak nekik is abból, amit számukra az Isten adott. Kora délután már nagy a sürgés-forgás a le készi irodában. Sokan a hivek közül, akik messzebb laknak, még ebédelni sem mentek haza. csakhogy személyesen rész tvehessenek, a tarosai szegények örömében. Feltámadás ünnepa a szegények között Félháromkor gépkocsin indulunk Biró Mózes lelkésszel és a templomgondnokkal a parókia elől, hagy a Feltámadás ünnepének első napján a tárcsái szegények közé is elvigyük Krisztus szent testének és kiontatott, drága vérének szimbólumait. Mögöttünk hatalmas autóbusz gördül, amelyen a hivek jönnek és zsákokba csomagolva a rengeteg pirostojás és kétszáz foszlósbelii ünnepi kalács. Az otthoniján már befüt've várt ;.z ebédlő és a kolozsvári vendégek érkezésének liirére IíImíoii bcuépevii t a tágan termi. »-g öreg nen.keli totj.iko. .«n ha<'ük •'•' tipry liek he. Nóinclv ik né| ti/, perilv is be 11 k amíg az ajtótól az elvi p.iilig ’épegej. M« in ( .11(1.1. bis/, riiajilm in \ a ■ 111* i111 I elmú l már nyolcvan íve, Sokan közülük, mint .fó/sa .lánosné, Mure.sán Mária Gyuai i'-'-Icrné, Bán György már a kilencvenedik '-!<•:•• \ ül’ tapossák. Vannak azonban közöttük fia a'.'bb korosztályhe’iek i-. akik vi'-zont 111:0 telje iicn munkaképtelenek. Betegségük. <gé-/,>gi állapotuk ini'üt/l kenytebne!. a s'/'g''ii ybíz gondozására zorii ni. A ‘./,cre'tetorthon la kóinak körű belül (eb* gyűlt össze fit «.kezeli és nemzetiségi különbség nőikül, hogy Űr- vacsorát véve, együtt ünnepelhessék a kel- támadás ünnepét. Mint minden szegényházban, menholyx'n. itt is akadnak olyan magasabb érie'mi-égi osztályhoz tartozók, akik valamikor sokkal szebb időkért láttak, de ke-óbn kicsúszott a talaj a lábuk a ól é-s lassan lejjebb sülyted tek a lejtőn, áruig valamelyik jótékony intézet pártfogásába nem vette. Az egyik pad szélén föltűnően intel igen- arcú, i.ö/épko’ru féríi ül. Staubner Gyű a latin—magyar í/.a- kos volt ál ami tanár az illető, akit a román hatóságok fosztottak meg ál ásá'ól é- nyugdíj nélkül juttatták az utcára. Most már évek óla Tárcsán van a .anár ur és reménykedik. hogy nyugdíjügyét légre kedvező módon rendezik é- ő i- visszatérhet a rendes polgári életbe. Nem messze tőle körű belő 10 évvé? idősebb férfi énekli buzgón a húsvéti dicséreteket. Molnár A bért volt hon- védfőhadnagy az illető, aki a vi ágháboru kezdetén mint törvényszéki tisztviselő vonult be katonának. Mintán végigharco ta a háborút és végigszenvedte a szibériai fogság minden gyötrelmeit, húsz, évvé? ezcőtf került haza Kolozsvárra, ahol e óbb ügy- nökösködéssel próbált fog alkozni, majd uj- •ságárusitá'ból szeretett volna megélni. \ bátortalan fellépésű, szerény megjelenésű ember azonban sehogy .sem tudott az é.étben boldogulni és már tzin _e e vise heteden helyzetbe került, amikor hét évvel ezelőtt az akkori várod vezetőség jóvoltából bejuthatott a menhe'.yre. Mo6t igyekszik hasznossá ’-enni magát. Ö az. intézet jegyzője, portási, de nehezebb munkától sem retten vissza. A bensőséges, meleghangú, rövid istentisztelet után, mialatt a szeretet csomagok tartalmát kiosztják az összegyűltek között, a gyengélkedőket és betegeket keres ük fe. Szobáikban, akik nem rudtnk e jönni az ebcdlőterembe. Bizony, szomorú, szánalmas kép tárult szemünk elé a betegszobákban. Maga az épüket sem olyan, hogy emberek lakhassanak benne. \ a amikor istá.ló vagy cselédház lehetett, de a szobák máig sincsenek kipadlózva, vagy kieeraen.te'zve. Csak a legnagyobb gondossággal és vigyázattal ehet itt a tisztaságra vigyázni. A levegő igy is szinte elviselhe tetlen. A betegek nagy része már magáva- tehetetlen idegbajos, elaggod, aki még a nevét sem tudja megmondani, életkorára meg egy-áltaián nem emlékszik. A legtöbbjének már 15—20 esztendővel ezelőtt megá lottak az esze kerekei és a 80— 85 éves életkoruk dacára 50—60 éveseknek képzelik ínagukat. Egyik szobában viszont a káivha melcllT még igen jó hangulatba üldögél az intézet legidősebb lakója, a 93 éves I lyés Andrásné. Szellemi képességeinek még teljesen birtokában van és szabadkozva kéri a bocsánatot, hogy reumája miatt nem tu* dott felá'.lani. Másik teremben éppen nagy riadalom van, amikor belépünk. A terem legsötétebb sarkában zavaros tekintetű, 70 év körű 1 Oßz- szony üldögél, aki éppen le akarja tépni a ruhát magáról. Az ágya feldúlva, párnája, •takarója, ágydfcszkái széjjelszórva' körű öt(<§ hevernek. Négy-öt nénike esj.iapitja és vigasztalja. — így- csinál ez kérem igen gyakran — siránkoznak — igazán nem tudjuk miért. Szegény, ő- sem udja miért, de sajnos nem tehet róla. Az intézet lakóinak törzskönyvéi) lapozgatva, annak egyik lapján szemünkbe ölilik a tragikus sorsú egykori hires bonviván, Fratta Gézi« neve. 1939 novemberében került Tárcsára, ahol hányatott étele néhány n,pji múlva tüdőgyulladás következtében véget ért. Egy pillanatra bementünk íi konyhába is, ahol már készíttették vacsorára a tejbekását. Érdeklődtünk a gondozottak ellátása felől is és örömmeO ái lapítottuk meg. hogy nz teljesen kielégítő. Minden reggel tejc'skávét kapnak, délben levest és sültet vagy főtt tésztát, estére 'tejbekását. Az éléskamrában hatalmas bödönökben. áll még a z&ir és ládákban a liszt, piaszuly-, hagyma. Egyik asztalon már ki van kőszitve a friss bárányhuS a másnapi ebédhez. Meg is vannak e egedre az intézet lakói mándnyájan. Egyedüli panaszuk az, hogy az orvosi gondozás nem elég kielégítő és gyógyszerekben is nagy a hiány. Reméljük, hogy az intézet áthelyezésével már ezeket a bajokat is a legmegfelelőbb módon orvosolni fogják. (n- k.)
