Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-12 / 84. szám
B LLP N 7 fi K 194 1 áprUlt I 1. A sok gyermek nemcsak Isicnáldásí lelcnt, de szeitemi cs érkötési nemzetigazdagodást is, — állapítja meg a tudomány-20™™ l.iiy imuciit taiMulalom tudós Le Bluy • rt egyszer arról vay magyarra is lei ordított kis tanulmányt. hogy u tói sitii alom sz<. rn pont jóból nőm any nyír a az eg\ gyermekes, hanem a sok- gyermekes csalódok a fontosabbak js ertékeseb bek. Erről a tárgykörről' egyébként már sokszor és sokul irtaid do ke Play volt az, aki a faj-élet tan megvilágításában élesen és határozottan megforniulázta ezt a tételt, hogy minél kisebbszámu gyermek születik valamelyik esaládbau, annál inkább ,.11 elő, \agy legalább is fenyeget az a veszedelem, a család és az ősök kiemelkedő értékei ás tulajdonságai elhalványulnak. vagy egészen elenyésznek. Le Play szerint a gyermekid: számánál: korlátozása igen sokszor éppen a legértékesebb elemeket rekeszti ki és zárja el az élet és fejlődés lehetőségeitől Aztán még egy: amit más fajkutatók és társadalomtudósok is megerősítenek, a testvérei: igen sok esetben egyrnéist mérsékelik, egyensúlyozzák, kiegészítik 1 és nevelik. Régi tapasztalati térfy az is, hogy a sok- gyermekes családok sorjaiban sokkal mélyebb. erősebb és tartalmasabb az igazi szociális érzés, — ez a nagy épitő-érték — mint az úgynevezett egykés-családok sarjában. Bizoirgítóerelű adatok Erről az érdekes és még sok kutatásra érdemes kérdésről irt figyelemreméltó cikket a budapesti Egészségpolitikai Társaság lapjában, az: Epo!-ban dr. I\’évc/i János, aki cikkében azt igyekszik bizo- r;ji?2R5, hogy a sok gyermek nem csu- pém a Sft’ermekek szántáért, hanem a minőségükért is igen komoly és reális érté két jelent a nemzetnek. Összeállításából, amelybői néhány adatot itt felhasználunk. máris megállapítható, hogy igen sok kivédő ember került ki a sokgyermekes családokból. Dr. Néveri sorra veszi a híressé vált sok- gyermekes családokat és innen emeli ki a jellemző példákat a magyar irodalom, politika, tudomány, művészet stb. kiválóságai közül. Első gyermekek voltak — persze mindig népebb családból — Balassa Bálint, Kossuth Lajos. Katona József, Vörös mail\ Mihály. Kisfaludy Sânilor és Szilágyi Mihály az ország kormány y,o. Második gyermekek: Gyulai Pál. Kölcsey Feretu, Tisza Utcán. Harmadikok: Görgey Arthur, Gyöngyösi István, Rákosi Jenő (12-ból). Negyedik gyérei: volt a családban iá- téz Nagybányai Horthy Miklós, Magyar- ország kormányzója (bel gyernu k közül) Horváth Mihály, a történés (tizenhétből). Ötödikek: Báthory István fejedelem, Thököly Imre, Madaeh Imre, Széchv Mária. Hatodik gyermeknek született Boeskny István erdélyi fejedelem. Hetedikéi: fíeéik Ferenc és Széchenyi j István (egyképen hét gyerek ko/iil). Nyolcudil:: nyolcból Kisfaludy Károk.. ! KOLOZSVÁR, április 7. A lépcsőim/- ban halványkék fény derengett... Valamikor a magyar igazságszolgáltatás előt'i fülledt politikai légkörben, a rosszemlékű mult politikai zsonglőrjei, a gyökereiben megingatott balkáni rendszer sötétben bujkáló, műkedvelő politikusai kényszerű tették a kincses városra a rosszlelkiismc- retii emberek éjszakáját. Az ablaktáblákra komor, súlyos függönyök nehezedtek, az utcákon szomorúan pislogtak a kékrerneszelt villany lámpák, az udvarokra rászáUctt a gyászos fekete csend. A kisebbségi polgár félénken ösz- szehuzódva, óvatosan osont a falak mellett otthonába, ahol anyanyelvén is szabad volt gondolkoznia. De a többségi is idegesen, hideglelősen bámult fel az azur kéken pislákoló lámpákra és sietve igyekezett eltűnni valamely siiriin lefüggönyözött ablaku lokál jótékony falai közé, ahol a kékfény vöröses hangulatvilágítása szelídült és a zenekar jótékony csinnadrattája kilopta az álmot a nyugtalan pgl- gár szeméből. Azután jött a nagy hajnalhasadás, amelynek sugarai elűztek minden homályt Tizedik gyermek (liz közül) /Irány Já nos és Serédy Jusztiniáu. íme a valóban bi/onyitó erejű adatok, amelyek komoly meggondolásra és a kérdés további alapos kutatására intenek! De a külföldi Ilii'•sségekböl is bőven akad mindezekre az állításokra példa. Kttliöldi példák l'olsztoj Leó negyedik volt öt testvér közölt .Bismarck Irat közül a negyedik, Rembrandt és Wagner hetedik, Sihiimann 11 zc uh a r marinad ik, Hörer Ajtóst Albert 18 gyermek közül a harmadik, I rnnkliu Benjámin tizenhét gyermek között a legutolsónak született. fiz eg\?ke elleni karc indokoltsága Le Play mcgállapitúsai. dr. Néhcri felsorakoztatott bizonyító értékű adatai es ;z élet reális valóságai mind-mind amel lett szólanak tehát, hogy az egyke-elleni állami és társadalmi harc igazán fontos nemzeti érdek, amelyet teljes crő\el folytatni kell. Folytatni, mert a sok gyermek nemcsak Isten-áldást jelent családi, vonatkozásban. de nagy nemzetgazdagodást aránt. (a) és sötétséget az emberek szivéből és a kincses város ódon ialai közül. Majd ismét sötét fellegek tornyosultak a megfárad* vén Európa feje felé s árnyékukat rávethették a magyar földre is. Esténként újból lilaezinben homályosak az utcák s a bérpaloták lépcsőházáb.m halványan mosolyognak a türkizkék lámpák az alattuk bucsuzkodó szerei nesekre Mikor a lépcsőn leindultam, a hatalmas bérház folyosóján hirtelen különös ember került elém. A lámpa mélykék szákrája élesre rajzolta a megfáradt arcot, amelyről lefojtott, mély fájdalmak, titkos szomorúságok lángja lobogott. Ismeretlen szenvedések alatt légen meggörnyedt a hatalmas test és megfáradt a kérésre lendült kérges tenyér. A különös ember hirtelen tiint fel a lépcsőház kanyarulatában s amikor elém ért, felém nyújtotta kezét. Bozontos, borostás arcában hangtalanul mozgott az ajka s torkából hörgésszerű, rekedt sóhaj tört elő. Balkeze görcsös megkapaszkodással markolta meg a vaskorlátol, kérges, fekete jobbkeze néhány pillanatig előttem remegett. fl Bârna vüágtrándor hosszú szenvedéseiről beszél Kalapja nem voll. Őszen homlokai, i csajzzott, rőt hajú lidércf ényh«-ri vilió.I ZOtt, mint nedves moha, éjféli holdé- red vés erdei fatönkön. Pill .maiig rjámfagyott a remidet. A/ után megmozdult az ismcn-ilen, ujjú.a) ajkára mulatott, torkából Ginét feltört i vonitásszei ii hang, majd zsebéből n á;t vett elő. Hátamon még ott vibrált a rémület hideglelése, szemem előtt ö.vszetáncoltal- a hetük: G. J. siiketnéiua. Hivatalé ir’i- igazolja, hogy szája nem nyílhat sohasem szóra, liile sohasem nyílik meg a hangok zeneje előtt. Hajléktalan világvándor, mögötte busz év hol talan csavargat. Vájjon kinek a nagy \ étkéért kell vezekelnie? Kusza gondolatok szökdeltek agyamon át. \ ajjon hogy érez ez az ember? Milyen különös élettapasztalatai lelutriek Vájjon milyenek az érzései, mii ven a fajdalma, öröme, sírása, yiilven a nevetése? Vájjon hogy látja a világot, ezt a hangtalan, szövégnélküli nagy néma filmet. J udja-e, mi a különbség ember és ember, nemzet és nemzet között? Úgy mellen ragadtam, hogy halratán- torodott. Ember... — ordítottam az arcába — értesz-e valamilyen nyelven, tudsz e írást, vagy jelekkel beszélsz? Megijedt. Azt hitte, rosszat akarok, de mikor papirt vettem elő és ceruzát, miliőn ragadta ki kezemből és kusza betűkkel szántotta 'égig a papirost. Izgatott beszélgetés“ indult meg köztünk. Én kérdeztem, ő mohón leste számból a szót és rövid mondatokban Írásban válaszolt. Ha nem értette, mit kérdezek, izgatottan nyújtotta át a papirost és feszült figyelemmel kisérte a betűk körvonalainak alakulását. Lassanként kibon'akozott előttem egv viharvert élet sötét tragédiája. G. J. 13 éves férfi. Városunk szülöttje. Lakása nincs, foglalkozása? Hiszen volna az is. Valamikor évekig volt a süketnéina intézet gondozottja. Olt tanult meg írni és gondolkozni. Ott ismerte világgá a világot. — Mesterséget is tanult,* kn sárfonást. De az le is kopott róla amint kilépett az intézet falai közül. Mé° ép, egészséges ember sem nagyon tudott akkoriban, a tizennyolcas forradalom zűrzavarában ebből a mesterségből megélni Azóta a nagyvilágot járja. Bekóborolt.'» Európa majd minden országát. Útlevele sohasem volt, nem is kérte tőle soha senki. Mindenütt jól bántak vele, húsz éven keresztül szabadon kóborolhatott mindenütt. De az utolsó hat hónapban százszorosán átszenvedle húsz év minden nyomorúságát. Súlyt san nehéz volt ez az ut és kálváriás. Lopjam..« Irta: Raffay István Azon a nyáron egyik bánsági város temetőjének voltam élő lakója. Ú, nem hol mi romantikus megfigyelési kísérlet miau tettem; sem különcködő hajlamból. Egyszerűbb, kézenfekvőbb, sivárabb az oka: nem volt lakásom. Pénzecskémmel ■— amint mondani szokás, „vagyonom roncsaival“ — kielégítettem, helyesebben: kiábrándítottam ifjúságomnak e túlfűtött szakéiba csimpaszkodott asszonyát, aki, mivel nem akadt érette alkalmam semmiféle ballépés elkövetésére, nyugodt l” lekkel odébb állt. Ami keveset hirtele- neben összekapargattum, abból alig tellett a külvárosi vendéglöcskék meghatározhatatlan izü menüinek a fedezésére. S ha jól is alig lakhattam velük, arra minden esetre jó volt. hogy a „nő“ miatt érzett levertségemből durva erőszakkal talpraal- litson a létért való küzdelemhez, ami hirtelen élet halálharccá fajult. Véletlen gyomormérgezés veszedelme sodort ebbe, amit valamelyik városvégi kiskorcsma kereskedelmi érzékkel tulon-lul megáldott házitündére varázsolt belém. Ilyenkor mit tehet az árvaságra kárhoz tatott fiatalember? Abba kellett hagynom az egészséges testtel könnyűszerrel üz‘>tt éjjeli körsétákat, miket az egykori törzskávéház sarokasztalánál, vagy az állomás várótermeiben hébe-korba szundítással szakítottam meg. majd a déli szieszta ide- jélven valamely félreeső park rejtett padján egészítettem ki. Mivel sokkal rátar- tibb s még ennél is jóval ,"1 nmnUalanabb voltam, hogysem valami -.- >, ’ iti tanú csőt, vagy éppen segítséget fogadjak cl egyik-másik őszintébb barátomtól, ama bizonyos sebzett szarvas-him .nődjóira vonultam félre a város csábos fényének és lüktető zajának köréből a halottak e terjedelmes autonom birodalmába, ahol még a parkok mélyén fenyegető rendőri razziák kényelmetlen és orcapiritó meglepetéseitől se kellett tartanom. Akkor már a táplálkozás nem sok dolgot okozott, teljes hiányában lévén annak a bizonyos megváltó varázs-szónak, amely teljes hiányában lévén annak a bizonyos megváltó varászszónak, amely terített asztalt görget az ember képzelete elé. Amennyire szívós, de könyörtelen kínjaim lehetővé tették, az esti komódiban elővánszorogtam a városmenti rétekről, melyeknek gyepén nappalaimat átfetreng tem, fájdalmak és fáradalmak közepette Aztán a homályosabb világitásu külvárosi részek végét-hosszat nem érő gerinc-utcáit róttam, helyesebben botorkáltam át, hogy éjfél körül — eljutva a fáradtság és zéróra által nyújtott előnyökhöz — nyugovóra. kimerültén és feltűnés nélkül sur ranhassak be, az egyik szomszédos utca megélti cserjésen keresztül a földi hiúságoktól e legmesszebbe so csendes mezőnyre. Ila „Gondviselés“ létezik, akkor találkoztam vele. Az állandó l.oplalás, mint valami középkorú falu mindent tudója, injehciómenlesen állította helyre a gyomor niegzavirt egyensúlyát, ügy-annyira, hogy hamarosan már fájdalommentesen élvezhettem volna a temető éjszaka kitér melt sejtelmes szépségeit. A hosszú árnya kát vető duslombu és sudár akácfákat, melyeknek koronája között olykor külö nősen csillog át a hold Kísérteties fényt vet a l;ripták felírásaira, meg a szegények hádogkerésztjeire. Körülgomolyogja a homállyal gyatrán küzködó örökmécsese!: gyenge világát, itt-ott rápöityen a koszorúk gyikozó szalagján a, száradó lombja ’' ra. S a szellő fel-fel sóhajt, eltemetett vágyak hangjául., összehangolva cserjét és : bádogot, szirmok és törpefenyőlobozok halk szavát. A bokrok óriássá gömölyöd nek, rejtelmes alakok, karok, fejek, torz fotográfiákká ömlenek, néha mozi jelenetté, amihez a szabadfalvi ur. szélső házaiból a házőrző ebek ugatása és a felriasztott macskák nyivákolása húz kísérőzenét. ' Mindez tahin a férfiszivet is megborzongatná, ha nem ismerném a nappalok józan fényéből szomszédaimat, környezetemeta mázuk szürke, örökös hétközna- piságában. Tudom, hogy a hatarasznyi hosszú, négy arasz széles padot, amelynéli lécei napok óta ingerkednek soványra- aszott testemen előtolakodó bordáimmal, a szemben fekvő sírhely tulajdonosa készíttette. hadd legyen alkalma lepihennie a kriptatetö virágainak öntözése közben az öntözőknek. Amott egy öreg pár örökmécsese lóbálódzih. Balra az élte virágában elhunyt ...Judit kisasszony és a tizen- hét éves ...Miklósba sírja keveredik el. Az a tragikomikusán fejbólogató árnyék, amely néha elrémisztő halálfővé vigyoro- dik, mord férfisirról emelkedik idomtalan tömegben. így váltaJc egytől-egyig közelállóimmá, a néhai iparosmester, akit — bevallása szerint — „siratja a felesége a halálában is rokonszenves ... testvérpár, a gőgös ...-család szeniorja, a Kálvária-ut XIII. jelenése, végén az akácok és az általuk közrefogott Krisztus, akit, mintha a szelek elől óvnának. Bizony, a természet szerető gonddal veszi körül elárvult, gló- riás fejét. Nappal vatag, eresnyaku munkások tagbaszakadt alakjai dobbannak el csenevcsz teste mellett, anélkül, hogy bozontos üstökűkre húzott hajladozó szélű kalapjukhoz nyúlnának. A rendezettebb viszonyú „réteg“, vékonypénzü fdíszterek és idetévedt kamaszok pomádézoit fejéről már rendszerint le-leperdül a kalap, hátha könnyebben belopakodik egy kis fény a hivő özvegyek, árvák, templomok rezeda- és fodormentaszagu női által esténként hódolatul gyújtott jelképes gyertyavilágból. Ezzel az „Úrral“ egészen jóba kerültem. Ismertem tartását, a bágyadtat, apróra megfigyeltem vonásait, értettem szomorúságát, értékeltem a vonzalmat, amivel hozzá sóhajtoznak, láttam magára* maradott ságál a közömbös és alkusz iizér- emberek közölt, akik az Eléje hullajtott virágok árát eleve belekalkulálták a Tőle várható előnyökbe. Egyszer én is Hozzá fordultam, segítségül hívtam. Egy váratlanul viharos éjjelen, mely az. egyébként tartós szárazságot szakította meg. Nyárias öltözetein már nem nyújtott semmi védelmet, még a pad fölé hajladozó fa ellenére sem. így menekültem oda az Ur közelébe, akit az Ég és az akácok óva öveztek körül. De az akácokat, ugylátszik, saját Fiánál jobban szerelte a Mennyei Hatalom. Szúrós ágaikat bőséggel öntötte nyakon a jelleg- dézsából, ami örömkönnyüként hullott leveleikről didergő testemre. Csak maga Krisztus érzett emberien; keserűn, marón csurgott arculatáról az égi veríték, amit kipécézett kezével ki nem törölhetett képéből. le nem simíthatott csapzott hajáról. Fölém sem tarthatta merev karjait.
