Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-12 / 84. szám

19 41 április 11.

ELLENZÉK

NŐI SZRBÓK FiGYELKÉBE”

Megérkezt a lerujabii tavast és nyári kosztüm, kabát, ruha, ineüell-Sapok

Ellenzék könyvesboltjába

Kolozsvár, Mátyás király-tér.

Mult nyáron indult el Görögországból, szeptemberben lépte át a bolgár—román határt. Azóta valóságos vesszőfutás \olt az útja. Minden városban, minden faluban újabb gyötrelmek vártak rá. Ilete- ken keresztül, őrsről-őrsre kisérték Du- rostortól Brassóig. Mindenütt pincebörtön és iitíegek várták.

Mikor „elbeszélésében'4 idáig érkezik, keserű kinosra torzul az arca. Kitárja száiái és rámutat duzzadt, felsebzelt Ínyére. Fogai helyén csorba fogszilánkok vaunak csupán.

Ismét rámutat foghíjas szájára, majd

fürgén szalad ceruzája a papíron. Alig néhány 3zó, de mégis döbbenetes, amit ir. „kiverték román csendőrök...44 „mind kiverték, azt hitték, magyar kém vagyok., „sokszor megvertek...44 „mindennap megvertek14.

Brassóban sikerüli megszöknie kísérői elől. Később Temesvárra ment. Itt érte utol a néhánynapos vasgárdista rémuralom. Láthatóan megborzong az emlékeitől.

„Rossz volt, nagyon rossz44, sírja az irás, „vertek, mindig csak vertek. 4

így írja: „verték44, nem sokat számit elölte a különbség.

Március elején ért véget a vesszőfutás kínszenvedésé. Akkor még néhány napig ott gyötrődött egyik román csendőr- őrs pincéjében, majd újabb borzasztó erejű verés után Szalonta mellett atlökték a csendőrök a magyar határon.

„Most itthon vagyok44 — zokogja a:', irás s G. J. két kövér könnycseppet töröl szét orcáján. „Többet nem is megyek el hazulról44 — fogadkozik. Lassan megindul s csakhamar eltűnik görnyedt alakja a lépcsőház kanyarulatában. (n. k.)

Önmagát kizárólagos nemzeti va ásnak hirdető görög keleti szerb egyház .rámára. A jugoszláviai lakosságnak csak 415.2 százaléka görög keleti Szerb, 37 5 .Százaléka római katolikus és 11 százaléka mohamedán. A mohamedánok éppúgy, mint a katolikusok délszlávok és az uj délszláv állam egvik á arn- aukotó népének tektnik magukat.

Jugoszlávia alja a katasztrófáig

Macsek korvát nemzeti vezér pár év előtti Deák Ferenc hires mondását alkalmazta a jugoszláviai helyzetre: „A risszif hegombolt mellényt teljeisen ki kell gombolni ahoz, hogy jól gombo hassuk be'4. Jugoszláviában az utolsó évek alatt történtek ilyenirányú kísérletek, de sohasem tudták teljesen rászánni magukat - arra, hogy Macsek tanácsát kövessék. Jó részben ez az oka, hogy a szerbek, horvátok és szlovének hármas állama a mai katasztrófába zuhant. A felelősség mindezért elllső iXorban a szerbeket illeti, akik sohasem tudtak lemondani arról, hogy a régi l e-lgrá.di politika hagyományai szerint vezessék az uj államot isi. Már löviddeii Jugoszlávia megá’aku ása után kijátszottak az eredeti megegyezést, mely Jugoszláviából a három nép federativ államát volt hivatva megszervezni, s a Szerbek uralkodó szerepét bor. gonyozták be 'e az 1921-es alkotmányba. Ez az alkotmány hamisítatlan demokratikus elveken épült ugyan föl, de nem vett tudomást a népi elvről, aminek félreismerése Európa keletén még mindig súlyos bajokhoz vezettett. Belgrad egységesítési politikába kezdett, ami évről-évre nagyobb nehézségekbe ütközött. Emlékezetesek még a Balkánon is példátlanul heves parlamenti harcok, melyek során Radicsot. a horvátok vezérét agyonlőtték a belgrádi képviselőházban. A szélsőséges elnyomás azonban nem törte meg

az ellenzéki ellenállásit s a horvátok, szlovének. moniteenegróiak szövetséget kötve, közösen támadták tovább a szerb cenlra izmust.

flz első nehézségek

Az első tiz év leforgása után uyiLvánVallóvá vált, hogy szerb vezető körök képtelenek megérteni azokat az inponderahiliákat, amelyek né kiii! az uj területek lakóit nem csatolhatták magukhoz s az együTTélő népek ellentéteihez cíütlakoztak az egyházak dillien- tétei is. Az a kormányban egyenlő jogúvá fetit katolikus és mohamedán egyház nem vilt hajlandó a szerb ortodox egyház uralkodó szerepét elismerni. Ez az egyház viszont valósággal a régi szerb állam folytai- tójának szerepét vállalta, kivételezett nemzeti egyháznak tekintette magát, nem volt haj andó lelki és világi Migok dualizmusát eltűrni és mint nemzetpo itikai intézmény, irányító szerepet kivánt maganak az uj állam vezetékében is. A katolikusokaiak azt vetette szemére, hogy nem hajlandóak jugoszláv nemzeti érdekből szakítani Rómává'1, holott a szerb ortodox egyház szakítani tu- I dott a konstantinápolyi és görögországi ortodox pátriárkákkal. Ez a megértés nélküliség természetesen még inkább kiélezte a he yzetpt az erősen katolikus horvátokkal és szlovénekkel.

S fodor király államcsínyt bajt végre

Már az volt a látszat, hogy az uj területek felkelnek a régi Szerbia ellen. Ekkor Sándor király, a miniszterelnökké kinevezett Zsiv- kovics tábornok utján államcsínyt követhetett e"-'. 1929 január 6-án úgyszólván saját- kezüleg széttépte az 1921-es centralista alkotmányt és törvénytelennek és büntetendőnek deklarált minden federalista törekvést. Megsemmisitette a horvátok és szlovének vülön nemzeti egységét mutató jelvényeket, dGltota a két nép színeinek használatát és }'/ „integrális délszláv nép'1 nevében a kizárólagos királyi hatalmai állította az ország iörvényhozásániak és minden közigazgatási

tevékenységének központjába. Ez természetesen még inkább kiélési tettig a viszonyt a három állama kotó nép között. Es még tűrhetetlenebbé teltite a helyzetet Jugoszláviai nemzetiségei számára is, melyek hosszú elnyomásuk során talán sohasem szenvedtek annyit, mint az 1929-től 1931-ig tartó a kot' inány nélküli időszak alatt. Különösen a jugoszláviai magyarság eben dühöngött ez a rendszer, százává! bocsátott el' magyar tanítókat és olyanokat tett helyükbe, akik egy szót sem értetitek magyarul, lefoglalt minden magyar célt -szolgáló alapot és gondoskodott arrók hogy az agrárreform ultiján ne csak a

magyar földbirtokosok vesszék el földjeiket, hanem a magyar parasztság se kapjon egyetlen talpalatnyi fő déit sem.

fíz integráns jugoszláv népfség elve

A királyi diktatúra azonban eredeti formájában leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött. 1931-ben újra a par amen'.árizmushoz iordullfiak, de gondoskodnak arró , hogy ez sem a Sándor király által proklamált „integrális jugoxz-áv“ elvet meg ne sértse, sem a : szerbeik kizárólagos uralkodó szerepét ne j zavarja. Rogy a szerb uralom ilyen fönn- J tartása milyen alaptalan és erőszakos do og, azt Jugoszlávia lakossági megosztásának egyszerű statisztikája is bizonyítja. A hurvátok és szlovének száma teljesen egyensúlyozza a szerbek számát.

Még kevésbé

ff marssiUe-i gyilkosság után

A marsieille-i gyi kosság, melynek Sándor király 1934 október 9-én áldozatul esett, megrendítette az „integrális jugoszláv“ nép foga mára épített rendszeri is. A király halála utáni prokkimációban az Uzunovics-kormány hangoztatta ugyan, hozv telj .- -régében ragaszkodik Sándor kirá'v elveihez Az ország belső helyzete azonban csakhamar lehetetlenné tette ennek a politikának folytatását. Uzunovics megbukott s a miniszterelnökséget a mostani kormányban is vezető szerepet játszó Jevtics vette át, aki erőszakos választássá! akart magának a régi po iti kához többséget szerezni. '\zonban minden erőszak C Illemére úgy Horvátországban, mint Szlovéniában és az ország sok más területein is, erős ellenzék jött be a képviselőházija s amikor Jevtics tovább akarta folytatni a szerb cefralizmus politikáját, megbukott.

kedvező a megoszlás aiz

Hogyan akarták megakadályozni a jugoszláv katasztrófái ?

Pál régemshercek csakhamar belátta az I eddigi helyzet tarthatatlanságát és uj utakrai akarta terelni Jugoszlávia politikáját. Tanácskozásra hivta magához a közéteiíből száműzött és rövidebb-ho.siszabb ideig elzárt Koryái és szővén vezető férfiakat, első sorban a belgrádi képviseilőházban lelőtt Radies helyét elfoglaló dr. Macs eket és a szlovének vezetőjét, dr. Korosec jezsuita, atyát.

A tanácskozások lehetőséget mutattak a ki- ! bontaikozásra, melv azonban először csak a szlovéneknek a kormáhyb ? bevonásával kezdődött, a horvát v' - 1 á nie. egyezés :ak 1939 augusztusában jött létre. Pál herceg a tengelyhatalmak iránt barátságos kü'.poliíi- kát folytató Sztojadinovicsot bízta meg az átmeneti kormány megalakításával. LTtána más kormányok jöttek, majd a szlovénekkel és horvátokkiai kötött megegyezés alapján újra Sztojadinovics vette út a kormány vezetését. A Sztojadinovics-kormányt \ általira fel azután a Cvetkovies-kirmány, melyeit a

bécsi megegyezés, után á lámcsiny fosztott meg az ország vezetésétől. Ami ezután történt, napjaink története, közismerr do'og és robandépéssel vezetett és vezet tovább a végső katasztrofális kifej ődés felé.

A prágai „Der neue Tag“ cimü német nyelvű lap beszámolója Szerint a jugoszláv hadsereg békében 148.(J00, háborúban 1.4 millió katonát jelent. A béketagozódás: 5 hadsereg 16 gyalogos hadosztállyal, 1 gárda- hadosztállyal, 2 lovashadosztá lval, 32 tüzérezreddel, továbbá urász, vasuilals és hit szolgálati csapatokkal. A haditengerésze* 1 re- pülőgépayrahajót, 1 kisebb cirka ót,- 2 rombo- lót. 6 torpedónaszádot, 1 tengeralattjárót,

11 aknarakót, 4 fo yami monitort, 10 motoros torpedónaszádot és több őrhaiót foglal magában. Békelétszáma 7000 ember. A légi fegyvernem: 1000 repü őgép. 11.000 emberrel. Rendelkezik még Jugoszlávia 20 'égelhá- ritó üteggel.

Részvét könnyű-zápora éppoly hideg elszántsággal csurgóit nyakamba, mint a magasságos ég csatornájából. Még a keresztje alá támaszlot kis padkát sem használhattam ülőkének csuronvizes volta miatt. Azott ürgeként vonszoltam maga- mat az olyannyira várt reggel, későnkelő, pogány napja elé.

Fázósan vonulţam a temető megetti csalitba, hogy a kereszt mentén vert utón munkába, piacra átsiető járókelők gyanakodó kiváncsiskodását elkerüljem. Csakhogy most nem az árnyas oldalai kerestem, mint rendesen, hanem mohó vággyal vetettem elé magamat minden napsugár nah, ami jólesöen bizsergette meg a nedvességtől libabörösre ráncolt bőrömet. A feljebb-feljebb kúszó nap heve hamarosan megtelte kötelességét: jel szikkasztotta a föld nedvéi és beszivta ruhám nyirkosságát. I

A déli pihenőt az újonnan készülő kripták munkásai már nyugodtan eltölthették a fűre keveredve. Még árnyékot is kellett keresniük a perzselő fénykévék elöl. Az éjjeli viharnak nyoma sem maradt. Az ég tisztára mosott kéknek látszott, a nap égetett, mint az olvasztott arany. A sötétzöldbe ütő füvek, fák, hajbókolva kínáltak árnyat a menedéket kereső bogárnak, embernek egyaránt. Alighanem megint eső készül: a hangyák ott sürÖgtek-forog- tak a Krisztus-kereszt kompjának tövében, sietve hordva össze holmijukat, mint jó gazdasszony, vihar közeledtére. Ezzel azonban csak én szórakoztam, hogy visz- szanyert erőm utánpótlási követelését eltereljem. Akkor épp negyedik napja mult annak, amióta vizen kivül egyéb nem érintette ajkaim . . .

Az akáccsoport kerek árnyékában egyedül dűlt le a kriptarakó mester. Hasa jólesöen domborodott felfelé, az edédután emésztő gyönyörűségében. Csapzott bajsza alól vaskos ajkak nyíltak és táguló orrlikain át püffögve fújta a hizó emberek mély lélekzetét. De nini! Milyen furcsán feszül nadrágja zsebe: kifli kunkoro- dik ki belőle, szarvával a friss füvet szúrva. Ugyan mit kereshet ebéd után egy ilyen jóllakott embernél ez az Ínycsiklandó könnyű kis táplálék. Lehunytam a szememet, hogy elhesegessem a készülő kisértést. Ám hirtelen csinos fonott kosarak sorakoztak fel szemem recehártyáján és sziniiltig megteltek friss, ropogós, kívánatos péksüteményekkel. Válogatni lehetett volna közülük.

— Mivel fizetném ki? — riadtam a derűden valóságra, míg töprengésembe hangosan belekorgott a napok óta rutul ámított gyomor elégedetlen szava. Újra a kiflire sandítottam, vájjon nagyon mélyen nyugszik-e a zsebben? Nem! A folytonos pöfögés, a feszülő has fel-uléi hup- pázása, mintha lassan-lassan mindjobban kifelé lökte volna. Vagy csak képzelődés volt az egész? Tény az, hogy a világ minden szépségéről megfeledkezetten bámultam erre a kilátszó kiflivégre, amit gyermekkoromban, jujj, dehogy vettem, volna kézbe a gilisztamászta földről . . . Hanem elmúlt a gondtalan gyermekkor. A ma pedig nagyon visszaél a fiatalság tapasztalatlanságával és meggondolatlanságaival . . . Milyen jó, hogy mindig jönnek történések, amik nem engednek a végtelenségig tépelödni. A kőművesmester nagyot fújt, karjait szétlökte, mintha feltápászkodni készülne, azután maga mellé rántota ismét s az oldalára fordult.

Uram fia! A kifli csendesen kisuppant.

zsebéből a bársonyos fűre. Rátekintettem ellenőrzésképpen a mesteremberre: mozgása nem felébredését előzi-e meg. Azonban ő újra belefogott erőteljes, egyenletes pof ékelésébe.

— Mi történne, ha hirtelen felkapnám a kiflijét? Úgyis elvesztette! — ötlött eszembe a kendőzött hazugság. Ugyanugyan. Mit mondanék neki, ha váratlanul felnézne? Egy kifli olyan csepp a tengerben; mit sem érne vele az én fenékig üres gyomrom. Legjobb, ha továbbáll ok innen. Ne még! Ne még! Esengett a gyomor. Legalább mégegyszer megnézem. Ez nem biin. A kirakatok is minden jóféle áruval vannak tele. Villanyoltásig nézhetni, gyönyörködhetni bennök ... A nyál gyorsan összefutott szikkadt számban. Kissé meghajoltam, csupán azért, hogy közelebbről szemügyre vegyem mi az a sok apró pont a kiflin. A hangyák! lám a hangyák már megtalálták. Milyen kár volt prédául engedni nekik. Mert kinek kell így, bizonyára maga a mester sem veszi fel. Ámbár az ilyen emberek nem nagyon finnyásak. Elvégre a hangya sem éppen tisztátalan állat. Milyen csinosan karcsúnk, feketék. Feliiről úgy tetszik. mintha . . . mintha mákkal hintett kifli volna. Az ám: mákoski fii. Es mit tudja az ember, mi mindent megeszik lát- tatlanban. Hányszor lehullójtják áruikat a pékgyerekek s mi nyugodt étvággyal esszük luiboskávé mellé.

. . . Hová tűnt a haboskávé. Hová lett a hazai kenyér. Mindenből csak ez a vézna, hangyalepte, kifli maradt meg. Ez sem az enyém. Eli, mit rágódom itt, a mester már megint mozgolódik . . . Jobb lesz odébbállnom. Azonban mégsem hagyhatom ezt itt a férgek martalékául.. .

majd jön egy koldus, vagy valami kóbor kutya ... de mielőtt befejezhettem volna a gondolatot, kirántottam zsebkendőmet és a kifli melle ejtettem. A hangyák riadtan szétfutottak, én pedig az eltulajdonított jószágot zsebkendőmbe göngyölve zsebregyurtam, miközben futólépésben távoztam el a tett színhelyéről. Csak a csalit mögül mertem visszanézni; szivem erősen dobogott. A mester még háttal hevert. Erre hirtelen elmosolyodtam, gyorsan előhúztam a kiflit, a zsebkendővel végigsiklottam rajta, aztán leráztam róla egy belégabalyodott hangyát és szempil- lantás alatt bekaptam az egész darabot. Miután nagy falutokban sietve a követelődző gyomorba gyűrtem, meglepett valami kimondhatatlan bosszúság. A gyo mór még vakmerőbben, még dühödteb- ben követelt. A kifli meg se kottyant. Kár volt érte. . . »

— Vájjon keresni fogja-e a mester? Eszébe jut majd egyáltalán? — ötlött jel gyámolt alomul a kérdés. Tekintetem közben szégyenlősen kalandozott vissza. Megakadt a Krisztus-kereszt hátán . . . Hátha- hátha mégis Valaki számontartja . . .

Aztán alkony at táján besomfordállam a r'árosba. Véletlenül találkoztam egy regi ismerőssel. Kérdezősködött rólam. Re- meny t vesztett elhagyat ott Ságomban lassan vallani kezdtem ...

Párolgó kávéhoz hitt meg, vajas süteménnyel. Másnap megborotválkoztam megfürödtem és visszatértem újra az életbe. A zsongó fény eljeledtette hamar a halottak néma tartományát, both+imat. De Mindszentkor messzire kerülök az akáccsoporttól és félve pisi an tok a kereszt felé, mert hátha O mégis csak szá rnon tartja . . .