Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-12 / 84. szám
Bcreum?* 7977 IprTTl 5 77/ ,19 Szabó Endrét Beszélgetés egy szórványtethésszel • ® Szövetkezet, gazdakör, telepítés a sz&tvăaykérdés szolgálatában f KOLOZSVÁR, április 12. (Saját tud.) / A város déli forgatagában ismerős arc válik ki a tömegből. Egy pillanatig ősz- szeakad a szemünk és kutatni kezdünk a7. emlékezetben... s csakhamar előtűnik egy szűk, sötét folyosó képe, ahol mint diákok igyekeztünk titkos megbeszélésre, hogy segilsünk magunkon úgy, ahogy lehet. Ezen a sötét folyosón ismerkedtem meg Krizsovánszky László teológussal. Majd. mikor kettesével távoztunk, hogy a sziguranca emberei figyelmét kikerüljük, vele jöttem ki a szűk kis kapun és sétánk a késő éjszakába nyulotí. Diákok voltunk, telve hittel és bizalommal, tervekkel és megvalósítandó eszmékkel, egy jobb jövő reményével. Fogadkoztunk, hogy szolgáljuk nemzetünket, hová erdélyi sorsunk vezényel, így történt, hogy Krizsovánszky László szórvány- lelkész lett. Az erdélyi szórvány-kérdésről beszelünk most is, hisz ez az erdélyi magyarság legfájdalmasabb és legsürgősebben megoldásra váró kérdése. Ez a szó: szórvány, magyar népi tömegek temetőjét, testi és lelki leromlását, elkallódó értékeinket jelenti. De egyben hősi küzdelmet, is, mely nem jár kitüntetéssel, de még száraz kenyeret is alig biztosit harcosainak. Lelkiismeret dolga. A. lelkiis- meretszolgáita boldogságnál van-e azonban tisztább élet. . . Nem ismerik a magyarság értékét — Szórványainkban, mondja Krizsovánszky lelkész, a helyzet súlyos, mert a szórványmagyarság öntudata üres, nem ismerik a magyarság értékeit. Az idők folyamán a magyarság hátrányára kialakult egy olyan néprétege Erdélynek, mely leszakadt ősi törzséről, folyton ingadozik, helyét nem találja, mert magyar fajiságát kellően nem ismeri, más fajba olvadni pedig nem tud, mert azt még mindig idegennek érzi leikétől. Most, amikor módja van az erdélyi magyarságnak kérdései megoldására, most kell minden lehető alkalmat megragadni úgy egyházainknak, állami szerveinknek, sőt magának az államhatalomnak is, hogy megmentsük őket népünk számára. A legszélesebb gondozásban, támogatásban és kedvezményben kell részesiteni őket, ellenkező esetben az elnemzetietlenedés folyamata tovább rombol soraik között és ennek végső eredményét alig kell valakinek is ecsetelni ... — Mik a legsürgősebb teendők? kérdezem. — Elsősoiban is alaposan, hozzáférhetően meg kell velük ismertetnünk a magyar hit és a magyar népi értékeket, főleg a falusi magyar egyházak jelentőségét életükben, hogy ne idegenkedve nézzék annak munkáját, hanem hozzátart o- zandóságuk érzésén keresztül éljék és liszeljék utasításait. A módszer, mely eredménnyel kecsegtet, igen külömböző. Az én szórványmagyarjaimnak például nem kell már a „népies“ irodalom, csaknem irtóznak töl,e de ha esténként összegyűlnek és a magyar klasszikusokból vagy Szabó Dezső, Szombati Szabó István, Ady írásaiból olvasok fel nekik, késő estig maradnak együtt. S távoztukban érzem, hogy teljesedik lelkűkben egyre inkább a magyar fajhoz tartozandóságuk büszke érzése ... A szövetkezet és a Gazdakör szerepe — A szórványmagyarság öntudatának legfontosabb kiépbési eszköze a szövetkezeti mozgalom és a gazdakörök létesítése, amiben magyar falvaink még elég hiányosak. A szövetkezet és a gazdakörök jelentőségét felmérni csak az tudja, aki a nép között él és annak minden mozdulatát figyeli. Ezekben az intézményekben látná a szórványmagyarság is a róla való közvetlen gondoskodás szándékát és ezek keretén belül ismerkedhetne meg olyan eszmékkel és eljárásokkal, uji- tásokkal, melyek anyagi helyzetén is nagyban segítenék. Ezáltal elérnők azt is, hogy ne bottal Űzzük ki a falusi zsidó kereskedőt falvainkból, hanem a szövetkezettel háttérbe szorítsuk, aminek jövedelem-feleslegéből pedig maga a közösség részesülne. Végeredményben olyan kötelékek épitődnének ki a szórványok között is, melyek beláthatatlan időkre biz tositanák nemzeti hivatartozandóságukat Már nem pánlikás honszeretet kell né piinknek és nem üres programm-fogad hozások, hanem tettek, melyeknek ered ménye kézzelfoghatóvá válik előttük. A telepítés kérdése — Igen sokan vannak, akik a szórványkérdés egyedüli megoldására a telepítést tartják célravezetőnek. Telepítésre okvetlenül szükség van, hogy vidékeinket felrősitsük a földhöz juttatás által, de nem szabad elfelejteni azt, hogy a földet először az őslakó magyaroknak kell adni s csak azután telepíteni, mert ha telepitünk és az lök földvágyaik kielé- gitetlenűl maradnak, csak gyűlölködést szitunk és leromboljuk az eddig elért eredményeket. Más kérdés is van, melyre a hatóságok figyelme ki kellene terjedjen: minden faluról bevándorló altisztéi, szolgával, minden faluról távozó egyénnel gyöngül a vidéki magyarság, gyöngül főleg a szórvány, mert ezek elvesznek a nép számára. Ilyen kinevezésekkel segítettünk egy emberen és aránytalanul nagy mértékben sújtottuk a falusi rétegünket, főleg pedig a szórványt. Egyelni kellene arra, ha ilyen állások betöltésére kerül a sor, akkor az illető olyan helyre kerüljön, ami nem kényszeríti a földdel, a falujával való teljes szakításra. Maradjon meg benne a föld további szeretete és tudja átadni ragaszkeHotel Corvin Budapest, VIII. Csokonay-utca 14. sz. Nemzeti Színháznál. Családi szálioda a város szivében. —■ Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz. Szobák napi 3.50 P.-től! dúsát utódainak is, mert még mindig kevesen vagyunk ahhoz képest, amennyien lennünk kellene . . . Exfsrnóíasok, inter- nátnsoh szerepe — Az elrománosodott magyar vidékeken elengedhetetlen a szórvány interná- tusok létesítése, ahol a gyermekeket gondozni lehet. Nem mellőzhető azonban az externátusok intézményesítése sem, vagyis a gyermekek anyaországi vagy legalább is tiszta magyar vidéken családoknál való elhelyezése. Ez a cél szempontjából annál is inkább megfelelőbb, mert a szórványmagyarok testi leromlása miben sem marad a lelki leromlásuk mögött. A gyermekek sápadtak, vánnyadtak, táplálkozásuk hiányos és egyoldalú. Az anyaországi üdülőtelepek igénybevétele nagy haszonnal járna. Azonban arra is kell gondolnunk, hogy a nyári munkaidőben a szülők nem igeu mellőzhetik még a gyermeki segítséget sem, tehát ruha és egy: b akciókkal kell az elmaradó segítséget pótolni. Ezen kiviil szükséges, hogy ahol az állami iskolának két tagozata van, teljes elkülönítésben részesüljön a magyar tagozat, hogy a magyar gyermekek még játszás közben is önmagukra és tanítójukra legyenek utalva. A kérdést nem ismerőknek túlzásként fog hatni ez a kívánság, pedig szükséges a leggyökeresebb megoldásokat végrehajtani, ellenkező esetben eredményt nem érünk el. A vidéki értelmiség kel^zeíe — A vidéki értelmiségi élet fejlesztése érdekében is mozgalmat kell kezdeményezni. Meg kell szüntetni már egyszer azt az érdektelenséget, mely vidékeinket ellunyitotta. Pletyka és tyukperek lavinájában éli ki magát a vidéki értelmiségi réteg és minden nemesebb üggyel szemben elképzelhetetlen nemtörődömséget mutat. Egy ilyen törekvés lehet tudatos az „úri“ rétegnél, de ügyeljünk, amikor a népi réteghez érünk, észre ne vegye „tanítási“ Szándékunk, mert elzárkózik előlünk és lelkét befogadóképessé tenui újból nagyon nehéz. Pedig múlhatatlanul szükséges néprajzi értékeink (népdal, hímzés, faragás, stb.) újbóli felismertetése, hogy ismét ezek hordozóivá valjanak. Vigyázzunk arra is. hogy a gyapothiány- nyal nehogy elkorcsosuljon népművészetünk. Gyapolfoual kell, hol a népművészet ezt kívánja, mert a városi ecrna lerontja értéküket és egyben szépségüket is. Dicséretes volna klasszikusaink és egyéb néprajzi munkák filléres kiadásaival elárasztani a falvakat, mert ezek kiszorítanák a sárga és egyéb szinü pesti vagány- irodalmat. — Amióta 200 lelket számláló kisik- lódi szórványomban tevékenykedem, elértem azt, hogy 11 folyóirat jár a szórványnak 75 példányban, ami azt jelenti, hogy egy család hetenként két foiyóira tot hap. De nem csak kapja, hanem el is olvassa. Vándorlelkészek beállítása meg fokozná a szórványok szellemi és anyagi javulását és az egyházak kell erről gondoskodjanak. A kisiklódi szórvány — Milyen a kisiklódi szórvány élet- képessége? 1 — Kisiklód a világtól van elzárva. Megélhetés nincs. Fekvése ,olyan, hogy járhatatlan utón négy kilométerre kun kijárót a megyei útra a vasúton keresztül. Szükséges a Szamos szabályozása es egy hid építése, mert enélkül a falu élet- képtelen. Igen fontos kérdés a magyar- országi törvények Erdélyre való kiterjesztésekor az egyes vidékek képviselőinek meghallgatása, mert ilyen furcsaságok állanak elő: lenne a falunak egy valamivel közelebbi ki járója, de a vasúti törvények nem engedik meg a síneken még a gyalogos átjárást sem. Ezért a gyalogos is a mocsaras utat kell járja, óriási kitérővel. Most úri jogot kértünk, várjuk az eredményt. Egyébként mindent magyaráz az, bogy a 600 lelket számláló községbeu egyetlen egy ló sincs ... Udvariasságot a hivatalokban ■— Még egy kérés és intelem is egyben, amit mondani szeretnék: a hatóságok szórvány vidéken és exponált helyeken legyenek különösen udvariasak, mert ha már összehasonlításra adnak okot, mérhetetlen károkat okoznak nemzetüknek. A hivatalban ne elégedjenek xneg azzal, hogy fennhangon útbaigazítsák a ,nép fiát, hanem álljanak mellette ügyes-bajos dolgainak elintézésében. így nyerünk a hazáért élő-haló népi réteget. Szórvánv- vidékre minden területen elit-gárdát keil küldeni, mert népi sorsunk függ munkájukon. — Mennyiben van réz meg Szolnok- Doboka vármegyében? — A közigazgatási kar Bethlen Béla gróf főispánnal az élén, Schilling János dr. alispán, de Kabdebó főszolgabíró, Burgya János főjegyző. Daday Lorant tanfelügyelő és Baróczy Márta a szociális szervezet előadója, mind tisztában vannak a kérdéssel és együttműködésük biztosítja a lassn, de teljes sikert. — Ügyeljünk arra. fejezte be a szórványlelkész. hogy amilyen egyrétegű társadalommá lett a huszonkét éves elnyomatás, olyan maradjon az erdélyi társadalom és ^ erre tanítsuk meg az anyaor szagot is... Ez Erdély hivatása a magyar életben,. .. ' J Adakozunk A mult esztendőben árv'z suito*ta Magyarország legmélyebben fekvő a! földi vidékeit. Az óriási kár ezúttal sokszáz h«z összeomlása révén állott elő, mert e házakban számos helyen több nemzedék szorgalma és takaró* kossága révén összegyűlt ingóságok pusztultak el. Ez a körülmény jobban megrázta társadalmunkat, minisem egyéb alkalmakkor, midőn az elöntött földeken és jövendő termésben voltak veszteségek. A meghatott közönséget hamar tettre serkentették. M kor az államfő a mainál még csonkább ország közvéleményéhez fordult, a társadalmi segítség érdedében, bámulatos vissz hang felelt rá és örvendetes módon sokasok millió pengő gyűlt össze, amely az előre tervezett állami hozzájárulással és a katonai munkaerő seg't* ségével gyorsan lehetővé tette az elpusztult házak fölépítését és bebuto* rozását. Ez az újabb magyar történelemben a társadalmi összetartozóság legszebb jele volt, amelyhez a.< erdélyi magyar kisebbség áldozatkészsége ha* sonktott, amikor szegény pénztárcái* ból összeadta bukovinai csángó testvéreink porráégeít falujának, Józseffal * vának fölépítéséhez kért pénzeket. Ezidén az árvíz még kegyetlenebből .pusztított, mert szövetséget kötött a talajvízzel. Elképzelhetetlenül nagy’ területek' kerültek viz alá és nemcsak a termés lehetőség jórészét pusztította el, hanem tömérdek lakóházat omlasz tott össze, egyedül Pestmegyében anya nyB, amennyi a mult évben az összes árvizes területeken elpusztult. Most is megindult a társadalmi gyűjtés. Meg kelj azonban állapítani, hogy bár sok szorosan nagyobb összegre van szűk* ség, mint a mult évben és bár Magyar- ország területe azóta megnövekedett a keleti részek visszatérésével, az adó* mány'ok lassabban és gyérebben folynak be, mint a mult esztendőben. A lelkesültség talán másfelé fordult fia $J/qlmével, vagy elkedvetlenitően ha to;lt, hogy a mult évben a közadako* zásból felépített házak egyrésze újra összeomlott és igy bíráló hangok emel kedtek a tervszerüDenség és gondat* lanság kitalált vádjai címén? És talán általános lehangoltságot keltett, hogy az 'gért állami gátépítés és vizszabá lyozás költséghiány miatt nem történ* hetett meg, hiszen a mozgósítás s a visszatért kelet» részek berendezése óriási költségeket emésztett föl? Lehet, de bűn volna, ha ez továbbra is szere pet játszana. Nem szabad, hogy ez a bírálat, hangulat, érdektelenség égé* szén úrrá legyen rajtunk, mikor ki mondhatatlanul nagy történeti feladat tok s végtelen költségek elé kerültünk, amelyek erőink teljes megfeszítését követeik. E kötelességteliesités ugyan megbénul, ha bármily nem háborús kötelességteljesPésröI akár csak egy pillanatra is megfeledkezünk és az elkerülhetetlenül nagy terhek fizetése* kor ostoba fukarsággal meg akarjuk takarítani azokat a filléreket, amelyeknek pontos befizetésével .helyreállít* hatjuk az árvizsujtotta testvéreink le; hetóségeit az élet és munka folytató* 'iára, amelyre égetőbb szükség van e háborús időben, mint máskor. Nem sza bad a gyűjtésnek, amely most még csak csordogál, megálianí vagy hamar véget érni, hanem a nagy történelmi hangulat pillanatában erőteljesen foly* hatódnia kell. gyorsan folytatódni, amíg az egész költség össze nem gyűl, A há borús időkben törvényszerűséggel halmozódik föl a pénz és ezt sokszor könnyelműen kidobják az ablakon. E pénzbőségből könnyűszerrel juttathatunk az árvízkárosultaknak s ezzel nem csak emberi kötelességet- teljesítünk, hanem állami érdeket is szolgá* lünk, mert sok százezer hajléktalanná vált és tavaszi munkától elütött polgártársunknak helyzetén segíthetünk és így; munkáját beállítjuk újból a kö* zösség erőfeszítései közé, amelyre most igazán nagyobb szükség van, mint bár mikor. Szeretnék fölrázni a magunk részéről társadalmunkat. Nemcsak föl* rázni, de föl is lelkesíteni: adjatok, adjatok, amit Isten adott, s adjatok egv nagy tanítás szellemében: kétszer ad, aki gyorsan ad. Mindenesetre nagyon kérjük olvasóinkat: tegyék meg kötelességüket is halmozzák el a beküldőt» pénzekkel szerkesztőségünket. (Sp.) A kereseti odó jogszabályai, dr. Dómé, 10 P. A jövedelem- és vagyonadó jogszabályai (dr. Hodo*. T:y), dr. Takács: Az adójog kézikönyve 19P (uj és teljes) most még kötve 15 P. később 1 o P stb Lepagenál, Kolozsvár. Kérjen teljes törvény jegyzéket.
