Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-12 / 84. szám

«18

ELLENZÉK

19 41 á p r Ii 1 « 1 T

e

k* ecsetelte, iiu'n pedig rendesen a rom«- iu/.alas jég) elten. l'ilinmalol l egv anya- kön\\i ki\onutot, ahol .szál Karoly lie* Költ a gin ockalohkns lelkész. \ unt (lu- i"lt ii i 1><> ;•/ anyaköny\ he, római Katolikus \allas helyett og\esiilt görögkatoli* kii' vallást tüntetett lel. I csatiakkor a szülők neve lovalhan Szál Sándor helyett Ucxandnt \ unt. Szelni Inikö luivett pe dii \ ontania Inicn szerepelt. \ külön- hó- ó auyakönyvekben többek között Som esti vári. a Ki sok'. Szakáll. Karátosok’ Porndittk < s a többi magyar ok, ezek a nagy, /té/ie.s családok' úgy elrománosod- tnk, hogy ma irodái Icáik' a legrománabb románoknál is különb románok., hze- kot a bizonyítékokat Daday l.oránd a

raliás• ás közoktatásügyi miniszter ele terjesztette, i

a tanítókat pétiig arra figyelmeztette, hogy a szórványok kérdései tekintsék elsősorban szívügyüknek es minden erejükkel akadályozzák meg a hasonló einem- z.et lenilo kísérleteket.

Befejezésül azt hangsúlyozta a tanfel- ügyelt), hogy a nerelás nagy feladatai szi résekben bízna a salvos ft dudátokkal cirádákra ás az önmagákban Icát el kellőkre. mint azokra, alíilc mindig mindent kitünően tudnak ás mindenre vállalkoznak.

Kivonatosan ezeket érdemes feljegyezni a dési vármegyeházán tartott falutun- folyam tanfelügyelői megnyitójáról.- - ■■■■M.nrffliHlM—|i li

psaiatdi Invze- La\<>s:

Többórás tanulságos vitatkozás követte az előadást, mini ahogy élénken foglalkoztatja tanügyi köreinket az előadásról most megjelent külön lenyomat is. Hisz- sziik. hogy jo szolgálatot teltünk a magvar népi nevelés ügyének, amikor ezeket a döntő fontosságú kérdéseket olvasóinkkal ismerte Iliik. Bizonyos, hogy különböző (Ivek és vélemények kiváltására alkalmas Daday l.oránd állásfoglalása. A Z.á- tony szerzőjének azonban ez is volt a célja. Mert iia népi oktatásunk ügyét a körülöttünk tomboló vérzivatarban i állandóan szem előtt tartjuk: máris közelebb jutottunk a megoldáshoz, a megingathatatlan magyar elgondolásokon álló közoktatás rnegralósnlásához.

Százéves a Kelet Népe

Junius 23-án lesz száz éve, hogy niegje ént a Ke.ef Népe, az ébredő magyarság mérföldköve. s ezzel uj helyzet állott elő Széchenyi magatartásában és a Kossuthtal va ó viszonyában. Alig mii r el addig egy évtizede, hogy napvilágot látott a Hitel (1830), tíz ..egek!— nyúló hármas piramis“ első könyve. de nyomában addig elképzelheted! len bizsergés támadt. Sok csodával határos esemény van a magyarság történe1 méhen. A reform-törekvések megindulása gyors terjedése azonban merőben csoda volt. Tiz éve mu ott vö t. hogv Széchenyi kimé eticiin' végigcsörditett a „szobaidomitott, hajporos magyaron". az életből kiese'1 ..porragaSzt- vány“, a magyar pór érdekében, de izgató írása nyomán elindult va ami. Még nem lehetett tisztán átni, hogy mi lesz. Az erjedes kezdetben is nagy volt, de mozgalmi körvonalai elmosódtak Bántó hangok döröm- bőitek a. magyar fülekben: ..leginkább magyar gázolta a magyart" — ha látszott? s az volt bántó benne, hogy igaz; de felhangzott a ..rólunk, nélkülünk" 9 inel ét te a „magyar élettér“, bár 'atin~a kereszte ve (.,magyar sphera"); önneve.és, politika és nemzetgazdaság keveredett valami csodás egységbe, s mind sokszoros visszhangra talált. mert szükséges volt s megvalósításai időszerű, vagy- már rég esedékes. Országszerte. minden tevékenységi vonaon re- formgondoatok izzoftak: magyar büntető- törvénykönyv készítése, az alkotmány általános kiterjesztése. úthálózat épitése, magyar főváros teremtése, jelzá’oghite!, az ősi- ség e törlése, vám. nemzeti jegybank, „köznevelés“ (elsősorban nevelő közoktatás), a polgári kötelességek ojtogalása Széchenyi szakadatlan „izgatása“ nyomán már jórészt átment a köztudatba. A hídpénz szedésével már előzőig megtörte a nemesi adófizetési mentességet. Lóversetciyek rendezése által a magyrar lótenyésztést akarta előbbre vinni. A Nemzeti Kaszinó megalapításával a nemességet csábitotta a leendő fővárosba. Az uj magyar é et „mozgonya“ elindult ia-frissen lerakott síneken, bogy módján haladva, azaz: „lépcSczet áRal“ elérje a nyugati nemzetek műveltségi magaslatait. Ekkor jelent meg a Kelet Népe.

A iázas magyar közélet ngv része hangfogót látott benne, mások féket. Csípős epigrammák jelentek meg arról, hogy va- aki felidézte a reform dnreás szellemét s most nem meri megnvergelni. Sőt, burkoltan arra is célozgattak, hogy a „legnagyobb magyar“ féltékeny lett Kossuth népszerűségére: az bántja, hogy nem ő tetőzi be az épületet, melynek a'apjait lerakta. A barátok és ellenlábasok tu'zásai között elmerült a Hitel Írójának magyarul emberi aggodalma.

*

Nem is ez a ritka évforduló teszi időszerűvé a Széchenyi—Kossuth ellentét ‘Heg- bensőbb inditékainak kitapintását; sokkal inkább az a tény, hogy a magyarság történelme visszasodródott arra a pontra, ahol egy évszázaddal', ezelőtt volt s megfeneklett. Minden erjedés bizonyos mértékű feszültséget okoz, melyet ideig-óráig el lehet fojtani, tévútra lehet vezetni, de előbb-utóbb teljes súlyává; ránehezedik a „régi rendre“ és lázit egyet a kizárólagosságok eresztékein. Utána némi megnyugvás következik. de csakhamar az uj forma is szűk lesz va ahol. S ha ugyanazok a tényezők egy ponton ismét találkoznak, a történelem megismétli önmagát. A mai helyzet, pedig kísértetiesen hasonlít arra, amikor először kerül* szóba — száz éve már annak — hogy a magvar állam felépítése és az idő követe.menye között fennálló különbségeket alkotna ánymánvreform á’.ta’.-e, vagy a • néptömegeik

nyers erejével keil megoldani. Egyik o dalt tehát a törvényhozó magyar nemzet ál am- é’.eti hagyományai, óvatos körültekintés, poétikai éleslátás, mondhatni: előrelátás é-S évtizedekre szó é> tervszerűség dolgozott. Túloldalt inkább a szenvedélyig fütött érzelem, a nemzeti önbizalom és az a kiűző rudat. hogy a magyar ei van maradva a nyugati nemzetektől s ezt most egy nagyszerű lendüíettel. mefyre csak a magyar képes, erővel, s ha kell, erőszakki', ke 1 pótolr.i, de rögröu.

A „mérsékelt haladás“ elindítója és vezéregyénisége Széchenyi volt. a magyar po iti- kai megújhodás, a nemzeti önismeret meghirdetője. 0 azokanje a szemszögébőt is tudta szem é’ni az esélyeket, akiknek most sok olyan do ogró! kel lemondaniuk, amiket történemi jogoknak. lebonthatatÜan ki- vá óságoknak, nemzet- és államfenntartó ősz opoknak hittek. Nem «zabad feledni, hogy — bár a francia forradalom félévszázaddal előbb zajlott le — nálunk ekkor vált te jessé a fogalomzavar, mely a nép és nemzet keretei között keletkezett volt: a részben német- és iatinajku nemes magyar nemzet keretei ekkor kezdtek tágulni, omladozni. hogy befogadják a nem nemes honfiakat is; ekkor kezd polgári jelentése lenni a magyar nemzet foga-mának s ekkor lesz a nép államalkotó elemnek tekintve. Ekkor válik annyira fontossá, hogy milyen faiju, nyelvű a pór. aki a nemzetet hűséggel hordozta (az országí'ás eddig inkább a vallási iránt érdek ődött).

Az engedményeket tevő, „lemondok“ táborával szemben hamar össszeverődik a kö- vete'ők serege. Nem vé etlen, hogy az a túróéi származású, vidéki ügyvéd áll az éne, akin érzik az osztrák börtönök penés/i lata: Országgyűlési Tudósítások, majd a nádor ti- Isíma el ismére tovább is megjelenő Törvény- hatósági Tudósítások cimii közleményeivel országos hírnevet szerzett magának. 1841. január 2-án megindítja a Pesti Hírlapot. Ragyogó vezércikkeivel, személyének hévévé; boszorkányos gyorsasággal ragadja meg a magyar közvélemény gyeplőjét. Népszerűsége akkorára nő, hogy magát is ogyonzuz- ná, ha a kifejlésnek nem tudna egyre nagyobb lendületet adni.

*

A magyar újjászületésnek e szerint két vezére lett, még mielőtt befejezett tény lett volna: Széchenyi, aki megfogalmazta, felrázta a nemes magyar nemzetet, elindította a gondolatot, hogy mozgalommá terebélyesedjék; és Kossuth, aki modorával, célkitűzéseivel szándékosan görgctpggé fokozta. A két vezetőegyéniség között a Pest; Hírlap indulásakor szakadás á ’ótt b**.. Eleinte tartózkodás volt, később nyílt ellenérzéssé súlyosodon. Széchenyi nem kevesebbet, mint az egész reform-munka sikerét látta veszélyeztetve Kossuth működésének uj fordu ara által. Nem érteit egyet cele a reformok szűkdientet)

ség szerinti és természetes sorrendje • a megvalósításukra alkalmas po itikai küzdelem módszerei tekinteteken. Széchenyi így áhította lel nemzeti fci ődéa e inéletet: 1- legfontosabb az eszme, a fogalmi tisztázás, a magyar nemzeti törekvések szellemi elU-n- őrzése, divatos szóval*, a mag» er világnézet, a magyar célok beilnfisa az Ö'ük érvén)ü erkölcsi törvények vonalába; 2. utána nyomban az anyagi jólét alapjai, Le'tfoglalva a korszerű iparosodást, tártadahni kérdések kibogozását, a műszaki haladásnak minden áilaméleti, társadalompolitikai és emberi feltételét; 3. az öntudatossá és célra törekvővé nevelt, anyagilag jól megalapozott nemzet majd rendezi viszonyát Európával, szomSíé- daiva», ura'kodójával és nemzetiségeivel, un- ; nál is inkább, mert akkor immár kockázat I né'kiil, vagy legalább is kisebb kockázattal j tekinthet a kényes kérdések feltevése e’é is. A reformok sorrendjének tehát ezek szerint keil 1 igazodnia. Módszere pedig- a lassú, ki- tartó építés, melyet szívósság, körültekintés jellemez, soha sem lanyha tétovázás. Házi kérdéseinkben gyorsan hangnemet kell váltani. áruig még lehet. A kérdéseket simán az a kotmányos küzdelem sikjára kel tolni, mert ott nemcsak nemzetiségeinknél, de Habsburgjainknál is erősebbek vagyunk. De ebhez hinniük kell nekik, hogy mindennél jobban ragaszkodunk a kotranáyunkhoz, » abból minket kiforgatni főbbé nem lehet. „Jövendőnknek alapja nem egyéb. mint nemzetiségünk biztosítása“ — írja. Erre keli az erős, de sima modorú küzdelem. Az erőszak elijesztené azokat is, akik hajlandók vonának fokozatoan feladni előjogaikat. „S mert lehet, azért kell“ így járni el. Herder körültekintett a Dunafájon és a magyarság hanyatlását jósolja. Meg kell őt hazudtolnunk. rá kell cáfolnunk a vén kujon tudományára, nem kárörömből. hanem a magunk életének szeretése miait.t

A cs. és kir. fog árok által meglökdösött Kossuth bizalmat anul néite Széchenyi reform-sorrendjét. A börtönökben is megfordult ember mindig főbbre becsüli szabadságát, mint az, aki soha nem látta veszélyben a magáét. Kossuth nem tudott hinni abban, hogy a bécsi kamarílfa nem gördítene akadályokat szellemi önállósításunk, felszabadításunk elé, mikor sejtheti, hogy utánuk törvényszerűen po itikai függetlenségünk következik. Ezért felborította a sorrendet. Legyen előbb Szabad a magyar, önrendelke. zési joga legyen tényleges, hogy szellemi javait összegyiijthesse, anyagi jólétét kiépíthesse. Természetes, hogy a fordított sorrendben a régi. módszerek is te jesen alkalmatlanok Tettek volna. Arra még lehet számítani. hogy Szellemi és anyagi világunkat tervszerűen, lassan, a féltékeny hatalom elnézése mellett is rendezhetjük esetleg. Azon- ban képtelenség lett volna feltételezni, hogy azt a különbséget, mely alkotmány szerinti táriStorsszág-szerepünik és tényleges gyarmati he’yzétünk között vö t. módszeresen előkészített munkával teljes nemzeti szabadsággá

BUDAPESTEI AZ

Islván Király Szállodában

(VI. Podmaniozky-a. 8.) kaphat minden igényt kielégítő, mérnökeit áru szobát. Teljes kényelem, központi futás, állandó meleg-hideg folyóvíz, Lift, telefonos szobák. Telefon 202-43, 294-24,

tudjuk válrozkitni. Az alkuim íny ill k< h <■' segítene, az uralkodóba/ ulo»> r .’Imii m<l. lö/.nc, amire mái vo >1 jió'il a, n . utasunkra Ezt az elgondolást I" :ik erővel, va .-y éppen' eriV/akkal lehet diadalra > nini.

Mindez tüstént 'átszőtt, milr- vl a l*<*e• i |iir!up megindult. Kossuth így érvelt mikor annak a tömegnek élére állt. nu yi Sze. chenyi lajta-gondjui toboi izrak. A gazdagság ábrándja és a szabadság köd képe mögött va ami könnyebben megfogható anyag liii/ó- dolt meg. amit minden magyar egyaránt értett, legyen Széchényié«, vagy koMUthi: tálán az, bog) a hajdan vezető-zercpet belő- lőtt magyarnak fájt rii.Uodnmdüsége: változtatni akart u dolgokon c3 szívesen állott a me lé, aki láthatóbbat adott, gyorsabban ért el eredményeket. Valami kezdődő mámor zsivaja elnyelte Széchenyi bölcM-ségét, hogy „valamit az időre is kell bízni“ Nem ha látszott thernisztokleszi kiáltása „üssetek bár, de hallgassatok meg!“ Nem vo r más útja, minthogy su.yos veretű, dadogó magyar nyelvén könyvet írjon a ragyogó nyelvezetű, sodró erejű vezércikkek eben, melyek a Pesti Hírlapban hetenként ‘zóltak a magyar közvéleményhez. így szü etett a Kelet Népe. Belőle nem látszik, hogy irója emberi inditékokból irta volna .sz'jrericsé- sehh vetéytársa e len. a maga tekintélyének védelmére. Az a körülmény, hogy a Pesti Hírlap megjelenése után már egy hónappal (febr. 6) elkezdi a könyv írását, sokat emlegetett politikai józanságára va 1. A könyv- sorsa azonban nem volt kétes. Kossuth két vezércikket szánt rá. Azzal e.intézte,

*

! „Zavarnak vezéreltetik 3 nemzet“ -- kiált fel Széchenyi. Ebben a tömör mondatban benne van a kalaudtój va ó i-Szony, a rettegés, féltés egész változata és némi balsejtelem is. Könyvéből, mint jégeső a zöld vetésre, kímélet en élességgel peregnek a vádak a Pesti Hiriap szerkesztőjére, akinek a nevét sem akarja 'leírni. ,.A képzelet és gerjedel- mek fegyverével dolgozik, nem hideg számokkal“ — irja ró a. „Már nem arról van szó, hogy tegyünk-e, hanem arról: mikép tegyük“. Az izgatás ideje lejárt, Most megvan az akarat, tehát minden réteget össze kell fogni a megvalósítás érdekében. Ne foglalkozzunk 'Szerecsenek mosásává', — írja, arra célozva, hogy már a reformok is rég körvonalazva vannak, die Kossuth még most vezércikkezik arról, hogy tenni kell va amit, szóval: Kossuth még csak indít, amikor már minden mozgásban van s irányítani kel ene.

Szó sem lehetett többé arro’, hogy a kéfi vezér között ebben a kérdésben együttműködés jöjjön létre. Kölcsönösen egymásban fedezték fel terveik keresztülvite* éuek belső akadályát. Annyira ellentétes csücskén ra- gadrák meg a magyarság korszeriisitésének ügyét (az ők hite szerint létkérdésről volt szó), hogy minden közvetítés sikere e eve kizárt volt. Széchenyi — a magyar nemzet létének veszélyeztetésére hivatkozva — azt követelte Kossuthtól, hogy önként fújjon visszakozót. Csűrje vissza a közvéleményt, ahonnan kikorbácsolta. Ez lényegében Kossuth megsemmisü-ését jelentette volna. A Pesti Hiriap szerkesztője viszont — a magyar közvélemény jóváhagyását é-vezve — derűsebben nézett a Széchenvi-kérdés elé. Végleg és végzetesen eltávolodtak egymástól, noha a Széchényié« és kossuthi elképzelések között nem volt olyan szédítő szakadék, mint az alig kilenc év multáu bekövetkezett fejlemények világánál látszik. Ha a két mozgalom sajátos burkolatát iehántjuk, a magvuk azonos; két külön ösvény vezet egy célhoz: a népi központú magyar állameszméhez. Az egyikrő; a történelem kimondta, hogy ne érje el a célt; a másik még nyitva áll. Ha mégis különbsség van közöttük, abban: keresendő, hogv Széchenyi a kiváltságosak polgárivá való léfokozását tartotta legkényesebb pontnak, meiyet csinján kell megoldani. Kossuth a jobbágyság po - gárivá eme'.ését, vagy legalább a polgárosodás utjának megnyitását tette az aj ál am- eszrae sarokkövévé, tehát innen tekintett arra a kérdésre is, melyért Széchenyi szorongott. Az egyik szerint ki-ki a maga jószántából hajolna a>z alkotmány kötelékei alá, a másik szerint a nemzeti lét parancsára, tehát feltétlenül és haladéktalanul.

A csil'agászaiti távolság láttán, Széchenyi döntőbíráskodás alá bocsátotta a kérdést, mely már nem keltőjük magánügye volt. hanem a magyarságé. „ítéljen köztünk a jövendő!“ — irja könyve végén. Tudta; kinek a javára fog dönteni, de hogy Íré etét\^i ilá- gosná'í mondja ki és idegen fegyverek^ nyomasztó jelenlétében, arra nem is gondolhatott. Egyikük Döblingbe került, a másik Torinóba, angol kézre, Amerikába, bujdosás- ba; a magyar nemzet, amely még csuk e! sem bujdoshatott, uj földesurak gondviselése alá jutott. így itéOt egyszer az idő. Ámde 1867- ben megfellebbezték az ítéletet. Hosszas huzatvona kövekezett az a kotmányreform, még más reform és a> tömegérvényesülés körül. Megegyezi most sem tudtunk. 3 ma úgy áld, mintha az ügyet másodszor is az idő Ítéletére akarnók és mérnök bizni. •