Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-12 / 84. szám
TriY Tprtm rr.* SHHHHHHHHH Végit József rip X Tanuljunk szeretetet a szenvedésekből! Beszélgetés Daday Lóránddaí a szórványok megmentéséről és az eljövendő boldogabb Erdélyről A „Zátony“szerzőjének előadása az erdélyi nevelésről DÉS, április 12. Tanítóinknak' és tani- íónőiöküek sehol sincs olyan nehéz feladatuk. mint a nemzetiségi vidékeken. Súlyos ez a kérdés, hiszen az elmúlt huszonkét esztendő szomorú tapasztalatai alapján a Saját sórsuhkou éreztük, hogy milyen végzetes hibákra vezethet az elhibázott közoktatásügyi politika. Vallás- és közoktatásügyi miniszterünk egészen más elgondolások alapján irányítja a népoktatási, mint azt annakidején a román uralom tette. Nálunk nem cél, hogy a nemzeti kisebbségek gyermekeit elidegenitsük fajuktól. Mindenkinek módot adnak rá. hogy gyermekét saját anyanyelven taníttathassa. Körültekintést, komoly elmélyülést és teljes lelkiismeretességet követelnek ezek a feladatok. Kormányzatunk éppen ezért olyan embereket állított a vegyes lakosságú megyék tanfeliigyelőségei- nek élére, akik nemcsak tanügyi szakemberek, hanem a nemzetiségi kérdések minden ágával tökéletesen tisztában vannak. A „Zátony“ szerzője a tanfelügyelői székben Talán sehol sem olyan nehéz a hely5 zét, mint Szolhokdoboka-megyébeíi, melynek lakossága hetveu-hetvenöt százalékban román nemzetiségű. Az itteui tanfel- Ügyelőség élére dr. Daday Lorándot nevezte ki a kormány. Daday Lorándot nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is jól ismerik. Az elnyomatás éveiben Magyarországon jelent meg Zátony című regénye, amelyet Székely Mózes irói álnév alatt hozott forgalomba. Ez a regény megdöbbentő színekkel muttott rá a kisebbségi sorsban élő magyarság helyzete- re. Kétségbeesett figyelmeztetés volt a magyar lelkiismerethez. írója az ősi erdélyi földet rajongóan szerető hazafi elkeseredésével vázolta a kisebbségi sorsot és részletesen kitért a nemzetiségi kérdésre. Mindannyian jól emlékszünk arra. hogy Daday Loránd kortüneti regényének milyen hatalmas sikere volt. Magyarországon kézröl-kézre adták az erdélyi irő könyvét, amelynek hire a román hatóságokhoz is eljutott. Az Erdélyben élő Daday Lorándot hadbíróság elé állították és államellenes izgatás címén több hónapi börtönbüntetésre ítélték. Vannak, akik ezek után azt hihetik, hogy Daday Loránd joggal elfogult lehet a román nemzetiséggel szemben. A szolnok- dobokamegyei tanfelügyelőből azonban egészen más érzéseket váltottak ki a börtön szenvedései. Nem akar ugyanabba a hibába esni, mint a román uralom tanügyi vezetői. Híven a kormányzat elgondolásaihoz, megértéssel és szeretettel vette kezébe megyéjében a népi oktatás ügyét. Megyeszerte nagy feltűnést keltett az elnöklete alatt a dési vármegyeházán tartott falutanfolyamon mondott megnyitója. Magyar sorsunk, múltúnk és jövendőnk minden kérdését megdöbbentő őszinteséggel tárta az egybegyült tanítóság elé. Daday Loránd előadása nyomtatásban is megjelent. Érdemes arra, hogy az egész magyar társadalom megismerje. Bizonyos, hogy vitákra ad alkalmat. De azt a tényt sem lehet letagadni, hogy Daday elgondolásait őszinte magyar szív su- gallotta és az íróból lett tanfelügyelő a román impérium alatt számtalanszor keserűen megszenvedett gerinces faji meggyőződéséért, Hogyan történik a népi oktatás a nemzetiségi vidéken Hosszas és érdekes beszélgetést folytattam a dési vármegyeházán Daday Loránd- dal. Éppen Szolnokdoboka-vármegye különleges helyzetére való figyelemmel részletesen akartam tájékozódni a magyar közigazgatás és tanügyi vezetés minden időszerű kérdéséről. Daday Loránd, a tan- felügyelő, nem beszél Székely Mózesről. az íróról. Azokkal az eredményekkel sern hivalkodik, amelyeket a megyei népi oktatás terén elért. A magyar impérium átvétele óta eltelt hét hónap munkájáról á következőket mondja: —- A szolnokdobokamegyei községek tanítókkal való benépesítése már megtörtént. Igyekeztünk, hogy ! a nemzetiségi részekben olyan tanítók jussanak elsősorban álláshoz, akik magyarul és románul is tudnak. Lehetőség szerint úgy oldottuk meg ezt a kérdést, hogy a több tanerős iskoláknál a magyarul nem tudó tanító mellé magyar kollégát helyeztünk. Tekintve a sok súlyos nehézséget, amit az oktatás és a nevelés az impériumválto- zásból kifolyólag szenvedett, kielégítőnek mondható a haladás. A tanítók átképzését és magának a nevelésnek az anya- I Ország pedagógiájához való összehangolását a királyi tanfelügyelőséghez beosztott dr. Böhm Péter tanügyi szakelőadó sorozatos pedagógiai szemináriumok tartásával érte el Daday Lóránd előadása a faluíanfolyamon Hivatalos minőségben ennyit mondott Daday Loránd a dési tanfelügyeiőség eddigi munkájáról. Sokkal figyelemreméltóbb azonban ennél a nyilatkozatnál a falutanfolyamon tartott előadása, amelynek visszhangjai most is érezhetők a megye életében. Papok és tanítók vitatkoznak Daday Loránd nézeteiről és a tanfolyam megnyitójában tett hitvallásáról Erről az előadásról a tanfelügyelő a beszélgetés során ennyit mondott: — Nekünk, erdélyi embereknek, nem ötlenek túlságosan szembe az ilyen megnyilatkozások. Hiszen a kisebbségi sors alatt számtalanszor kötelességünknek tartottuk, hogy nyilvánosságra hozzuk a nemzetünket érintő kérdésekben az időszerű magyar véleményt. Ez az elv vezetett előadásomban is, amelyet alapos megfontolás után tartotam a népoktatás képviselői előtt. ,,Ne beszéljünk a mult szenvedéseiről!“ Megjegyzések helyett az újságíró is érdekesebbnek tartja, hogy részleteket idézzen az előadásból, amelynek bevezetőjében Daday L< ránd jó munkát és sikert kíván a tanítóknak ahoz a nagy feladathoz. melyet gyűjtőnéven Magyarország erdélyi pillére felépítésének nevezett. — Minden lépésüket, minden szavukat, minden cselekedetüket az a tudat kell meghatározza, hogy Erdélyt, mint Magyarország pillére, soha többé ki nem rántható Magyarország teste alól. Ebből, a mindent világosan gondolkodó agyvelő által megállapított tényből látható, hogy a dolog nem egy tartomány ide, vagy odataríozására megy. , Ne beszéljen tehát senki többet arról, hogy huszonkét évig mennyit szenvedett, annak reményében, hogy ezután kényelem és jólét lesz jutalma. A mai nehéz időknek a szenvedésen túl és felül a jövőért fel kell áldozza maradék életének kényelmét és jólétét. Daday Loránd ezután a román lelké- szi kar és tanítóság tévedéseire mutatott rá, majd három pontban foglalta össze az erdélyi tanítóság munkaterületét. Első; a nevelő saját nevelése, második: a gyermek nevelése, harmadik: a népnevelés. A továbbiakban annak a korszaknak történetét foglalta össze, amely a kiegyezéstől a világháború kitöréséig rohamléptekkel vitte előre a békebeli Magyarországot a haladás utján. Nem titkolta el azonban, hogy a haladás korának ezalatt a boldog emlékű esztendei alatt is súlyos hibákat követtünk el. Nemcsak az Árpád- hazbeli királyok idejében, hanem a közelmúltban is láthattuk, hogy a magyar faj fenyegetett földrajzi helyzetével sohasem volt tisztában és önmagát sem ismerte fel soha. Valósággal drámai erővel hatnak Daday Loránd errevonatkozó megállapításai: A monarchia bástyái kozott felelősség nélkül élt hűl politikailag a magyarság. 7 ár sad almi tagoltságában pedig minden- osztály elbüvöllen csak a felelte álló osztályt látta. Ha valaki a népről beszélt, gyanús, vagy legalább humoros volt. New., a nép nálunk valóban nem volt divat és csak egy vízözön volt képes ezen a közömbösségen valamit javítani. Százával vándoroltak ki a világháború előtta Szolnok dobokai magyarok A monarchia alatti magyar kormányok hibájául rótta fel a magyarság tömegei kivándorlását a hazából. Rámutatott arra hogy a világháború előtt nálunk minden nem zetiség virult, szaporodott és boldogult ugyanekkor pedig az óceán járók gyomra nem győzte falni a kivándorló ma gyarokat. Ezután az anyaországbeli tanítókhoz for dúl, akik közül sokan csak pár hónapja mások csak ncliány hete tanítanak Szol nokdoboka-megyében. — Nem hiszem, hogy ilyen rövid id< alatt arról is tájékoztatta volna Önöké valaki, amit mi, megyebeliek mindnyájat jól tudunk, hogy a világháború előtti évtizedek alatt szó zával mentek ki a dési megyeház épii letétiek kapuján, megyebeli magyarok ebben az épületben kiállított kivándorló okmányaikkal a zsebükben, anélkül hogy valaki égy szóval visszatartóul volna őket. A hivatalnok urak nem látták, ünneplő ruhájukban sem vették észre őket. Hog láthatták volna meg tehát otthon, aho meddő munkájuk közben csaknem össze olvadtak ezzel a nehéz fekete földdel. Becsüljük meg a magyar népet I Megszivlelendő a tanfelügyelőnek az a személyes élménye is, amelyet egyik hivatalban történt látogatásáról elevenített fel az értekezlet előtt. 'A tisztviselő nem ismerte és a bemutat hozásnál, kezetnyujtott, anélkül, hogy felállt, vagy ránézett volna. A tanfelügyelő szerint nem lehet eléggé súlyosan megdorgálni ctz ilyen tisztviselőt. Arra kell kioktatni minden közhivatalnokot, hogy a közönséggel való személyes érintkezés alkalmával a legszegényebb magyar ember is azt érezze: ö éppen olyan hus-vér tagja ennek a nemzetnek, mint az ország bármelyik zászlósura. ! — Gondolják el — kivált az anyaországbeliekhez intézte ezt a kérelmét a tanfelügyelő — milyen lehangoló hatást vált ki a mi szegény parasztjainkban az a soha meg nem bocsátható közönyös, felülről való, vagy éppen durva bánásmód amihez a mostoha körülmények hozzá szoktatták ugyan őket, de nem anélkül hogy a bánásmódok között élénk megkv. lónböztetést ne tennének. Különösen fontos a tanítóság feladati a néppel való érintkezésben. A paraszt mindent meghallgat, elnyel, semmi jeléi nem adja, hogy figyel, de ha kell, ével múlva is szószerint megismétli azt, ami. akkor, meg akkor a tanító úrral beszélt Minden tanító és tanítónő megjegyezhet: Daday Loránd tanácsát:-— A parasztot, legyen az no, vagy férfi j ifjú, vagy öreg, soha ne tekintsék a tér mészet valami alaesonyabbrendü férge nek, hanem mindig és mindenhol magukkal egyenrangú félnek. Sok csalódástól é> kellemetlenségtől, de sok kárbaveszett fáradtságtól is mentesülnek, ha ezt í szempontot kezdettől fogva irányadónak veszik. Hitvallás a nemzetiségi kérdésről Nemzetiségi megyéinkben tisztában keil lenni azzal, hogy például Szolnokdoboka- vármegyében magyarokkal és románokkal vegyesen fognak érintkezni. Hivatkozott arra, hogy megyéjében sok olyan román- ajkú község iskolájában kérte a román lakosság az állami iskolában a magyar tagozat felállítását, amelynek néprajzi ösz- szetétele nem igazolja ezt teljesen. Azokat a tanítókat, akik románul tudnak, arra kérte, ne éljenek vissza sem ezzel a helyzettel, sem a román szülök elismerésreméltó bizalmával, melyet azok jóhiszeműen abból a józan megfontolásból előlegeztek, hogy mivel a gyermek románul úgyis tud. tanuljon tehát magyarul. I Az ilyen iskolákban segédnyelv gyanánt használják a román nyelvet bőségesen, sőt korlátlanul és céltudatos és felelősségteljes eljárásukat ne engedjék befolyásolni az esetleg érkező szemrehányásokkal. A természet nem ugrik. Nincs arra szükség, hogy a román gyermekek szájába minél több értelem nélkül magyar szót, mondatot, vagy verset öntsenek. Ennek az volna az ára, hogy a gyermek a rajta elkövetett erőszak miatt mindent meggyülöine, ami magyar. Ehelyett azonban igenis szükség van arra. hogy a román gyermeknek, de magának a kiszipolyozó ro mán kormányzati rendszerekből kiábrándult józan és elfogulatlan román szülőknek is minél több, hozzá nyelvi leg és értelmileg is közelálló okot nyújtsunk, hogy a kezdettől végig a: ideiglenesség bélyegét magánviselő 22 éves tákolmánnyal szemben az ezeré ve.- országot becsülje és szeresse. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy tanítóink a magyar nyelv tanítását elba nyagolják. Ahogy mi nem tudunk a román nép szivéhez férni nyelve nélkül, ugyanúgy a román nép sem képes minké magyarokat nyelvünk ismerete nélkül megérteni. Az .,ungur puturos” és a „bű dös oláh“ kijelzéseket, melyekre a gyér mekek talán még hajlamosak lesznek irtsák ki az iskolának még a tájékáról is A jövő miatt tehát azoknak, akik az anyaországból jöttek és nem bírják a nyelvet, azt tanácsa lom, fogjanak hozzá habozás nélkül '. román nyelv tanulásához. Ne veszítsenek napot, ne bízzanak abban, hogy előbb tanítják meg magyarul növendékeiket, semmint ók tanulnának meg ro mánul, mert minden évben újabb és újabb magyarul nem tudó osztályok cseperednek fel és a mulasztás évröl-évre nagyobb A román parasztságot nyelvének és gazdasági szükségleteinek tökéletes megismerése nélkül megnyerni sem ma, sem holnap, de sohasem lehet. Megdöbbentő adatok a romanizálásró! Daday Loránd megszívlelendő utasításának egyik leglényegesebb részét a felekezeti kérdés képezte. Rámutatott arra, hogy Erdélyben már akkor kimondották a felekezetek közötti egvenlőséget, amikor egész Európa visszhangzott az eret- nekségi perektől. A tanítóságnak mindig szem előtt kell tartani a hires tordai országgyűlés határozatait és felekezeti szempontból sohasem szabad különbséget tenni magyar és magyar között. A felekezeti kérdéssel kapcsolatban mindennél beszédesebb bizonyítékokat hozott fel, hogy miért történt az utóbbi évtizedek alatt annyi elrománosodás Szolnokdoboka- vármegyében. Azokban a községekben, ahol nem volt római katolikus lelkész és a magyar tanitók nem fordítottak gondot a szórványokra, a magyar újszülötteket is a falu román görögkatolikus lelkésze
