Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-15 / 38. szám

» L t E N 7 É K 104 l februar I $. ' II román hadseregtől a i orosz fogságig Treiber János besfezarábiai él* ménveiről Írott riportsorozatának VII. folytatását az alábbiakban közöljük: KOLOZSVÁR. fel»r uár 33. Augusztus első felében megkezdődött a menekülők és a fog­lyok hivatalos átutalása. Minden két-három (létben egy transzport indult Romániába. A Ííisenevi városházán kellert bizottság előtt ín eg jelenni és feliratkozni, de olyan nagy tö­meg vette körül a városház épületét, hogy le tekig kellett várakozni, amis az ember be­jutott a bizottság elé. A gyom áást .abbahagyatták velünk, mert ráeszmélteik, hogy napszámot kell fiaetniök és azért a csekély összegért- amennyi nekünk jár, annyit mászkáltunk a besszarábiai ukrán mérnökhöz, aki az erdészeti hivatal pénztár- róka vo'lt, hogy a sok huza-vona után meg nem un'ta zaklatásainkat és kifizetett. Na­gyon örültünk, hogy a gyomlálás abbama­radt. mert sokan napszurást kaptak és a perzselő nyári nap nagyon összeégette há­tunkat. Sokkal okosabban cselekedtünk né­hányat, akik a névsorolvasásra jelentünk meg, aztán valahogyan elillantunk és mély álomba merülve aludtak át a gyom'lá ás ke­serves óráit. Az esték voltak a legkelle­mesebbek. A közös nyomor lelkileg köze­lebb hozott egymáshoz bennünket, összeül­tünk az udvarom és egymást vigasztalva fel­elevenítettük szomorú sorsunk vidámabb élményeit. Az éjszrka csendjében pedig nund gyak­rabban hangzott fel a magyar dalok édes- bus me ódiája. IIa2a gondoltunk, haza vágytunk. Olyan áhit alttal énekeltünk, mintha a leg­szebb imát suttogtuk volna. Szemünkben könny csillogott, torkunkat a feltörő zoko* .gás fojtogatta és talán ez tette még szeb­bé a gyönyörű magyar nótákat. ISMERKEDÉSEK 1 A lakosok felfigyeltek ránk, különösen a fiatalabb nők. Eleintse az utcáról hallgatlak bennünket, majd barátságos meghívásunkra mind beljebb merészkedtek. Néhány nap múlva azt sem tudtuk, a sok szép vendé­get hová tegyük, mert annyian voltak, hogy az udvaron alig fértek. Egy a fiuk közüli he- ge-düt szerzett, mások szájharmonikát és a lányokat csárdásra tíainitották. A veteményes kert zöldségvásárlói közül megismerked­tünk három intelligens kisenevi ukrán ány- nyal), akik szivesen vették udvarias meghívá­sunkat és hűségesen jártak az esti tánc- órákra. Sokat voltunk együtt, beszélgettünk, talán még udvaroltunk is. Eleinte nagyon féltek tőlünk és nehezen 'ettek barátságo­sabbak, aminek az okát később megtudtuk, p Az egyik, egy szőke szépség, nagyon csodák | kozott a mi udvariasságunkon és órák liosz- | szat Hallgatta fülbemászó, dalamos nő- | iáinkat. — Hogyan lehet — kérdezte egy alka­lommal — egy vad, barbár népnek, minit ami'yen a maguk nemzete, ilyen csodás', da ilamu nótái vannak? Nem haragudtunk meg, hiszen ismertük a romáin tatarend- r '„mejgkülönböz-t'eitső“ tanítási módját. Inkább tűre- mesen magya­ráztuk nemzetünk kultúráját és magas szel­lemi nívóját. Minden érvelésünk dacára, ne­hezen tudták megérteni, hogy mi már nem lóháton Száguldunk a pusztán, a nyers húst uem a nyereg alatr puhítjuk, elbnségeink szivét sem tépjük ki és nem isszuk legyő- z öt te ink vérét. Pénzünk ,a>ssaa elfogyott, valami létfenn­tartási lehtőség után kellett nézni, munkát, nem igen kaptunk, A fiuk közül az éleimesebbek rájöttek, hogy az oroszok mindent összevásárolnak ócska ruhaneműt vettek és háromszoros áron adták eL Magam is kint voltam egyszer az ócskapia- eon és érdeklődéssel néztem, hogy az Grosz nők a szerintünk használhatatlan holmikért drága pénzt adtak. Öráért valóságos kis vagyont tizeftek, egy alka ómmal saját szemem előtt fizettek 12 ezer lejt egy „vacak“ karóráért. De ez nem sokáig tartott, mert a kereskedelmet betil­tották és vége le.tt a paradicsomi életnek. Mind türelmet-cnebbek lettünk. Mindjob­ban merültünk e: a szennyben és piszokban. A tetvek légiójának csiklandása kib irha tat- I latina tette éjszakáinkat. Egyenek véresre Karmo iák a csip-ések helyét és a piszkos al­sóruháktól fertőzést kaptak. Hiába mostuk egyetlen alsóruhánkat hideg vízben, ezektől- az apró állatkáktól sehogyan sem tudtunk megszabadulni. Néha nagymosást rendez­tünk, de alig volt szerencsénk, mert min­dig kifogtunk egy-,egy esős időszakot és na­pokig fehérnemű nélkül, a hidegtől! dide­regve „hal.gatruk hogyan .szárad a vetemé­nyes kert fáin kiaggatott ruhánk. A tetü* problémát sok fejtörés után a legpi áfctiku- sabban úgy oldottam meg, hogy éjszakára kifordítottam ruhámat. Szegény áll'altkák nagy zavarban voltak, neun tudták, hoü ke­ressenek s bánatukbán szomszédaimra ván­doroltak. Folytatjuk.) Nézze meg On is Várad* Aladár ismert humoristát és társulatát a Sör-feaharlbanl lókai-utca 15. szám. (Volt Pali bácsi vendéglő.) w Ragyogó girlök, elsörindü zene! — Nyitva 9 2-ig. — Belépti dii nincs!! jy Ünnep! szép keretek között foí^t le Kolozsváron az első „Csendőrnap1“ KOLOZSVÁR, február 33. (Saját tud.) Hatvan év — jó két emberöltő . . . Ennyi idő telt el éppen ai magyar csendőrség pár­ját ritkító intézményének felállítása óta. Fo ga ómmá is vált még nagyapáink idejében. Méltán rendelte el — mintegy értékelése­képpen ennek — az ország kormányzója, egyetemes megünneplését az alapítási nap­nak. A HATVANADIK ÉVFORDULÓ A „Csendőrnap“ országos megünneplésé­ben is kiemeTkedett jelentőségben ai kolozs­vári ünnepség. Ilalvan esztendő vlef, ezeüőtt ugyanis itt szervezték meg az első számit c endőrkerüíetet, amelynek mintaszerű mű­ködését vették alapul a második számú bu­dapesti és harmadik számú szegedi cseud- őrkeriiletek megszervezésénél, Török Ferenc táborszernagy, a kolozsvári kerület parancsno­kának, mint a cseudörség első felügyelőjé­nek vezetése alatt. A KOLOZSVÁRI ÜNNEPSÉGEK Kolozsváron már reggel 9 órakor kivonult a város főterére a csendőrség diszszázada. A katonazenekar indulójának hangjai mel­lett felvonuló kakasto llas pompás legénye­ket az alkalomszerűen egy begy ült lakosság önérzetes rát'artiságga! csodálta végig. Sőt még a járó-kelők is megállották néhány pil­lanatra, hogy büszkéi örömmel] megszemlél­jék az elvonuló daliákat. A Szent Mihály templom előtt négyszöget formált a csendőr-század, míg Borbándi Já­nos tábori esperes a misét szolgáltatta. Ugyanő mondotta az ünnepi prédikációt is, hangsúlyozva henne a nap jelentőségét. Az istentisztelet egyházi énekszámainál Kuly József igazgató vezetésével a róm. katolikus líceum felsőosztályos növendékeinek énekka ra működött közre. A templomot a lelkes együttérzők tömege töltötte mfeg. De ott vol­tak a helybeli különböző katonai egységek kiküldöttei, élükön legfőbb parancsnokukkal Stirling László vezérkari tábornokkal és a polgári hatóságok képviselői, közöttük Kele­men Béla rendőrfökapilányhelyettes és dr. Gaál Elemér alispán. A Farkas-utcai belvárosi református temp­lomban ugyancsak ünnepi istentiszteletet tar­tottak a protestáns hivők részére. Itt szín léu megjelentek az egyes hatóságok kikül­döttei is. Az istentisztelet befejeztével a vezérlő- tá­bornok szemlét tartott a valóságos látványos­ság számba menő, feszes diszlépésben elvo­nuló csendőrszázad felett. A csendőrnap további része — meghívott közönség előtt — a Mussolini-uti csendőrlak tanyában délelőtt II órakor zajlott le. Ezen az ünnepségen a csendőrség nyugállomány­ban levő tagjai is megjelentek. De hivatalo­sak voltak a megszállás több mint két évti­zedét érdemesűlteri átélt volt m. kir. csein!- őrcégi tagok ■ is. Egyik csendőrtiszt lendül-'- tes beszédben ismertette e nap fontosságát a csendőrség életében, majd kiosztották az al­tisztek és legénység között az év folyamán kiérdemelt kitüntetéseket, jutalmakat és di­csérő okleveleket. A csendöruap ünnepi részét ded egy óra­kor közös ebéd fejezte be a \ arga-étterem- ben, ahol egyetlen pobárköszöntő hangzott el a Legfőbb Hadúrra. Ilink. A pénzügyminiszteri expozét üröm­inél vette tudomásul. Rapcsányi László rámutatott arra, hogy a m u n kar zol gá Itatási s iszonyokat oJvan irányban kell megjavítani, hogy mind .1 munkaadó, mind u munkás eg\formán le­gyen biztosítva. A \ égén .ízt fejtegette, hogy a szövetkez ­tek, amelyeknek hivatását :i zsidóknak 1 gazdasági életből való kiszorításában álja. sok helyen valósággal megbénítják a ken sz- tény kisemberek és vállalkozók lét fenn tar tó munkásságát'. Gróf Feszfcetich Domokos örömmé üd­vözli ai pénzügyminiszter programját. Szük­ségesnek tartja, hogy a földbirtokaik!) -ágok megfelelő amortizációban részesüljenek. \ gül határozottan állást fogalt a >/ö\etk-- zeti .eszme mellett. Jurcsek Béla a külkereskedelmi, kere-- kedelcin és közlekedésügyi bízott- áü <-’ő- adúja. ezután felolvasta jelentését, majd vi­téz Váczy György előadó az irodalmi és mű­vészeti müvek kölcsönös védelme tárgyában Berlinben a úirt szerződés becikketvezésérőI szóló törvényjavaslatot ismertette. Ezután az elnök' az ülést hereke«zte!-te. A Ház úgy határozott, hogy legközelebbi ülő sét kedden délelőtt' 10 órakor tartja, amolve-i folytatja a pénzügyminiszter programja fe­letti vitát. A Ház pénteki ülése 2 óia el ót: 10 perccel ért véget. Biztos megélhetést nyújt, „Nem ideákért, nem fantasztikus pártprogramért harcolunk, hanem népünkért“- {útnittte Uí Szabd ioítán kocmáHfyfrádí Uept/ísd'á az ÓcteáyUázban BUDAPEST, február 15. (MTI.) A kép- viselőház ülését 10 óra 10 perckor nu- tóttá meg Tasnády-Nlagy András elnök. A. Ház folytatta a pénzügyminiszter expo­zéja felett megindult vitát. 1 Szabó Zoltán kormánypárti képviselő volt az ülés első szónoka. A tervgazdál­kodás kérdését fejtegette. A tervgazdál­kodás fogalmának meggyökerezését mondotta — 1921-tól, a Szovjet ötéves tervének megiuditásától lebet számítani. A tervgazdálkodási akciók nélkülözhetet­len előfeltételéül nem lebet egyetlen poli­tikai ideológiát megjelölni. A pénzügy - miniszter expozéjában tulajdonképpen az általános magyar gazdasági mozgósítást üdvözöljük. Ez a mozgósítás nem jelenti azt, bogy ezután meg kell jelölni a rész­letes haditervet is. Nem ideákért. nem fantasztikus párt- programokért harcolunk, hanem népün­kért. I Nincs jogunk az expozétól apró részlete­ket követelni és megtagadni tőle a négy évet, megtagadni a pénzügyminisztertől a bizalmat és az együttmunkálkodást. TOVÁBBI FELSZÓLALÁSOK MalasitS Géza felszólalásában az ipari munkásság munkaviszonyait birálta. Sür­gette munkáslakások építését és az ipari felügyelők számának szaporítását. A pénzügyminiszter gazdasági programjával nem ért egvet. Bencze György kárpátaljai' képviselő hangoztatta, hogy a Felvidéken sajnos van munkanélküliség. Ezen azonban könnyen lehetne segiteni. Kárpátalja fellendítésére tervezetet dolgozott ki, amelyben kéri Kárpátalján a vizszabályozást, az útépí­tések folytatását, Kárpátaljának gyü­mölcsfákkal való betelepítését, kamat­mentes kölcsön nyújtásával bányászati kiaknázását, az állami értékesítés meg­szervezését és a báziipar békebeli színvo­nallá való emelését. Meskó Zoltán a családvédelmi intéz­kedések szélesebb körre való kiterjeszté­sét sürgette. Hangoztatta, hogy sokgyer­mekes családokat minden tekintetben megkülönböztető bánásmódban kell ré­szesíteni. Stitz János hangoztatta, hogy szükség vau az irányitolt termelés bevezetésére. Erős kézzel bele kell nyalni a gazdasági élet irányításába. Elismeréssel szólt a Pénzintézeti Központ működéséről, amely gazdasági életünk jól bevált szerve lett. Ennek mintájára meg kell teremtenünk az ipari központokat is. A továbbiakban foglalkozott a magyar iparos és keres­kedő helyzetével. A túloldalról azt mond­ták — fejezte be beszédét -—, hogy kevés volt a pénzügyminiszteri expozéban a konkrétum. Ebben az expozéban egyetlen erős konkrétum van: a honvédelem, már­pedig nem lehet elég pénz és áldozat ar­ra, amit hadseregünk fejlesztésére fordi­Felhívás I JelüitkszzeneR az erdélyi és kelet- magyarországi Igényjogosultak a „nemzetvédelmi Kereszt“ elnyerésére Magyarország Főnü-ítóságu Kormányzója ..Nemzetvédelmi Kereszt" elnevezésű kitün­tetést alapított azok részére, akik akár a magyarországi kommunizmus sulyo3 megpró­báltatásának idejében, akár a hazánktól el­szakított és utóbb a Szent Koronához vis­szatért területeken az idegen megszállás ne­héz évei alatt törhetetlen magyar hittel küz­döttek a hazánkat megcSoukitó és a magyar nemzet gyengítésére törekvő erőkkel széni­ben s a magyarság és Magyarország fenn­maradása érdekéhen életük kockáztatásával önfeláldozó magatartást tanúsítottak. Ennek alapján Nemzetvédelmi Keresztre elvileg igényjogosultsága van annak a ma­gyar állampolgárnak: 1. Aki az 1918. és 1919. évi forradalmak idején annak letöréséig számított időszak­ban, akár mint bármely fegyveres testület tagja, akár pedig mint polgári egyén, önkén­tes elhatározásból az ezek (a Károlyi-kor­mány. vagy a Tanácsköztársaság) megdön­tése ellen irányuló nemzeti mozgalomban te- vékenv részt vett, ha ezzel életét kockáz­tatta, vagy emiatt szabadságvesztést szen­vedett. Vértanúhalált halt egyén jogutódja a Nemzetvédelmi Keresztet megkaphatja. 2. Aki valamely oknál fogva nemzeti moz­galomba nem kapcsolódhatott be. de egyé­nileg olyan tevékenységet fejtett ki. amely az 1. pont alattiakkal egyenlő elbírálás alá esik. (Pl. hírszerző, futár, stb.) 3. Aki elszakított területeken nemzetvé­delmi tevékenységet végzett, vagy a meg­szállókkal szemben egyenként is oly elszánt hazafias magatartást tanúsított, hogy ezzel életét kockáztatta, vagy emiatt szabadság- vesztést szenvedett. 4. Aki átkos forradalmak következménye­képpen egy későbbi időpontban az ország biztonságát veszélyeztető beiviszály íegyve. rés elhárításában, vagy egves területek el­szakítasz kísérletének megakadályozásában, vagy elszakított területek visszaszerzése ér­dekében önként fegyverrel a kezében v^ít részt, ha ezzel életét kockáztatta, vagy emiatt szabadságvesztést szenvedett. Az Országos Nemzetvédelmi Bizottság fel liivja mindazokat az erdélyi és keletmagyar- országi egy éneket, akik a fent közölt igény - jogosultság Szerint a ..Nemzetvédelmi Ke­reszt elnyerésére igényt tartanak, jelentke­zési űrlap megküldését levélben kérjék vitéz Papp Dezső ny. ezredestől, az Országos Nemzetvédelmi Bizottság erdélyi csoportjá­nak ügyvezetőjétől. Hivatalos helyiség: Bu­dapest, \ II. Rákóezi-ut 42. II. cm. Eredeti okmányok fofékopri Pengő 1.80-tő! kezdve Fototechnika Fanta, Mátyás király- ér Í3.SL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents