Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-05 / 278. szám

v r 3 2 á i ^o:.Y\!DÁR.i B Or D D p r> rp ~ o 1 Ara 70 FELLÉP* (3 Î.EJ) Szerkesztőség és Kíadóiiivata!: Kolozsvár, Kussoíini-út 4. Telefon: 11—09. Hvcrada : Egyetem-utca 8. szám. TeleiEit sz.: 29—23 Alapította: BfiRTHfi MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: OR. GRÖIS LáSZLá Kiadótulajdcnes : P ß L U S Eî. Î. Kolozsvár. Előfizetési árak: havonta 2.70, negyedévre 8, láSévre 16, egész évre 32 pengő. LXÍ. ÉVFOLYAM, 2 7 8. SZÁM. SZÉRIA KOLOZSVÁR, 19 40 DECEMBER 4. Hajnalodik CB) .-4 színmű iránt, mely most a buda­pesti közönséget lázba hozta s melyről \égh József, lapunk szerkesztője irt az Ellenzék hétfői száméiban hosszas és ál­talános feltűnést keltő ismertetést, a ro­mán nemzetiségi kérdésről, az erdélyi ma­gyar és román társadalom történelmi sors- közösségéről, tehát az erdélyi problémá­ról szól. A tudósítás megemlítette, hogy Páger Antal, a kitűnő színművész, aki en­nek a darabnak a megszületésénél és szín- rehozatalánál oly nagy szerepet játszott, Kolozsvárra is le kívánja hozni a Magyar Színház együttesét, hogy az erdélyi kö­zönség is megismerhesse a dunántúli gaz­datisztnek, Fekete Istvánnak Hajnalodik ciruii darabját. Nem kell külön hangsú­lyoznunk. hogy ezt a tervet mily őszinte Örömmel s az előadást mily nagy érdek­lődéssel varja Erdély fővárosának közön­sége. Általában helyes a kérdésekről őszin­tén beszélni. A kényesebb kérdésekről kü­lönösen helyes. Nemcsak erkölcsi, lelkiis­mereti okoknál fogva. hanem még célsze­rűségből is. Mi, erdélyiek, különösen sze­retjük a kérdések tiszt ázását és minél ne­hezebb és nyomasztóbb reánk nézve az elmúlt huszonkét esztendő emlékezés-ler- hét viselni, minél inkább felrendellek elöltünk a magyarüldözéseknek, soroza­tos és goromba jogelkobzásoknak és jog- ■tiprásóknak kél évtizedes emlékei, annál g több kényszerűséget érzünk a kérdés rész­letes tisztázására. A baksisnak, a panamának, a jog nél­kül végrehajtott üldözéseknek közélete után a magyar jogállam szellemére vágytunk. Nem. a liberális jogrend száz­felé értelmezhető paragraf us-labirin tusa után, hanem, a kényes kérdéseket is vilá­gos jogszabályokkal tisztázó törvényes rend Után, melyben a magyar államközös­ség alaposan megfogalmazott törvényes életvédelme tölti meg tartalommal a min­den városban és községben egyaránt ér­vényes tiltó, vagy megengedő paragrafu­sok minden betűjét. A jognak azzal az érvényével, mely csak az évezredes ma­gyar jogtisztelet bírói mérlegelésének öröklött lelkiismeretével juthat minden­kivel szemben egyaránt kifejezésre. A román-kérdés Erdélyben nem mai ta­lálmány. hs ha szenvedélyes még kissé az ize a szánkban, indokolásként éppen elegendő a huszonkétcsztendei jognélküli­ség magyar kisebbségi sorsának egyéni, és tömegnaplója. Senki sem kívánhatja a megbotozott aktól, a vagyonukból kisem­mizettektől, a börtönökben megkinzottah- tól. vagy az egész uj magyar generációtól, mely a nyelvvizsgák és érettségi buktatá­sok önkényes româno sit ásán veszítette el életcélját, családjának: betevő falatját, há­zát, gyermekeinek jövőjét és a legjobb esetben életének legszebb és legértéke­sebb évtizedeit, hogy most egyéni tragé­diáját órák alatt elfelejtve szere­lemre gyűljön például Gonza Grigore úr­ral szemben, aki itt Coasa című lapjában minden sarat, szennyet ráfröcskölt a ma­gyarokra s aki, mint az Ellenzék mai szá­mában olvasható, vidáman éli életét Szol- uokdobokamegyében, sőt mit sem sejtő magyar pártpolitikusok jóhiszemű tévedé­se folytán állítólag nemcsak a szabad lé­legzésre. hanem arra is jogot kapott, hogy az egyik magyarországi jobboldali politi­kai pártnak a számára megszervezze az erdélyi román szavazókat. ' A kérdést azonban nemi a szenvedély, Gráf Teleki Pá! miniszterelnök nagy beszédben válaszolt a gyulafehérvári gyűlésen elhangzott magyarellenes megnyilatkozásokra * „Bele leéli illesEke^nütik furépci termelésébe és fpcszdcisáfp életébe" — m©sí®l®ff«í m miniszterelnök BUDAPEST, december 4. Teile ki Pál gróf * minisztere'nök a keddi képviselőházi' ülésen az a áhbi beszédet mondotta:. — Az ország feladatai két nagy körre osz­tódnak — kezdte beszédét a miniszterelnök. Egyik az országnak és népe életéneik rende­zése a következő esztendőkre, a körülöttünk történő sok átalakulás folyamányaképpen a nemzet életté ne k forrná ása, a másik fe adat­csoport háborús világgazdasági kérdésünk, a gazdasági, katonai és társadalmi egyéb íeO adatok. — Bele kell il’eszkedniink Európa terme­lésébe és gazdasági életébe. Ennek a szervezésnek meg keld történnie, tekintett nélkii arra, hogy ki szervezi. Tervszerű gazdálkodás szükséges az egyes államokban, különösen mezőgazdasági vonatkozásban. Ha­sonlóképpen ipari vonatkozásban olyan Szer­vezés és irányítás Szükséges, amely egyrészt eleget tesz annak, hogy az á iám ne változ zék függvénnyé taiz európai rendszerben, más­részt, hogy az ipar saját nyersanyagaira tá­maszkodjék, — Bizonyos átalakítással, vagy átalakítás­nak folyamatával kell foglalkoznunk az ál­lamszervezet terén is. Ez kiterjedhet az or­szággyűlésnek. to-vabbá a kormány funkciójá­nak vizsgálat alá. vételére és bizonyos átala- kítv 3v és'végül a közigazgatásnak a reform­jára, ami ismer két körre oszlik, a központi, miniszteriális körre és a decentralizált köz­igazgatásnak a körére. A nemzetiségi kérdés — A másik közvetlen kérdés a nemzeti­ségnek a kérdése, annak olyan kezelése,, amely biztosítja a jövőt. Ezt a kérdést ezer­éves történelmünk hivatástudatában és azzal a szándékkal ke1! kezelni, hogy nem eszten­dőkre. hanem évszázadokra biztosítjuk az itt élő népek működését. VALASZ RA.TNISSNAK A miniszterelnök . beszéde további, során válaszolt Rajniss Ferenc déli felszólalására — Rajniss képviselő ur — mondotta a mi­niszterelnök — déli felszólalásában rámuta­tott egy eseményre, amely tegnapelőtt ját­szódott le. Magam is szóvá akartam tenni ezt az eseményt, mert állásomnál fogva köteles­ségem, de örülök, hogy a Ház padsoraiból hangzott el a felszólalás és egyöntetű volt a Ház állásfoglalása pártállásra való tekintet nélkül. — Hivatalos keretek között, legfelelőseűb román államférfiak előtt és által mondott beszédekben nyilvánultak meg a reveindica- tiok és a bécsi döntés határozatainak nyilvá­nos el nem fogadása és az azzal nyilvános szembehelyezkedés. Barátságunknál fogva a tengelyállamok iránt, amelyek ezt a határ­vonalat létrehozták, a tiszteletnél fogva, amit a tengek' e nem könnyű és nem könv- nyen vállalt munkája iránt érzünk és jelen erőfeszítéseikre való tekintettel, amelyeket nagy küzdelmek közepette folytatnak, de kü­lönösen az adott szó erejénél fogva (nagy; taps), amely a magyar embert mindig köte­lezi, mi nem felelhetünk hasonlóval. De mi­után maga a román miniszterelnök, államve­zető világosan megmondotta, hogy ami nyíl­tan kimondatott mások által, annak kimon­dásában csak állása akadályozza, mi felemel­jük tiltakozó szavunkat. (Helyeslés ás taps a Ház minden oldalán.) — Tiltakozunk nyugodtan, de határozot­tan, mert nem nézhetjük csak úgy, hogy a belső káoszt magyargyülölet szitásával vezes­sék Je. (Helyeslés.) Nálunk a román nép megelégedett, ezt számtalan jel mutatja. Ez messze áfi attól, amit a magyarok valaha Romániában tapasztaltak. — Amikor Kolozsvár a kormányzóit! a be­vonuláskor beszédében üdvözölte, tanúságot tett arról, hogy a román nép jó és ezzel azt fejezte ki a kormányzó előtt, hogy hü tud lenni és tud a magyarsággal barátságban len ni. Ilyen tanúsítványt odaát nem állítottak ki a magyar nemzetről. — Nekünk kétszeresen oda ke)l figyelnünk ezekre az eseményekre, amelyek az ősi feje­delmi városban, az ősi püspöki székhelyen, magyarlakta vidék -szivében történnek. (A miniszterelnök szavait a Ház minden oldalán nagy tetszéssel és tap&sa! fogadták.) A miniszterelnök ezután még különböző kérdésekkel foglalkozott. NINCSENEK FEGYVERES ÖSSZETŰZÉSEK AZ INDOKÍNAI—SZIÁMI HATÁRON GENF, december 4. (DNB.) A viehyi kor­mány hivatalos közleményt adott ki, amely többek között a következőket tartalmazza: „Bizonyos külföldi hírügynökségek azt kö­zölték, hogy az indokína— thailandi határon áiílitólag fegyveres összetűzések folytak le az egymással szemben álló csapatok között. Ezek a híresztelések célzatosak és nem fe­lelnek meg a valóságnak. Ezzel szemben a helyzet az, hogy november 27-ike óta me­rényleteket követnek el Francia-Indokina felségjogai ellen. A francia katonai hatósá­gok minden eshetőségre felkészülve, megtet­ték a szükséges óvintézkedéseket, de fegy­veres összetűzésre nem kerülhetett sorA* (MT.I hanem a Hajnalodik cimü színmű szelle­mében kívánjuk mielőbb megoldani. A legszigorúbb bírákat, a legalaposabban magyar nemzeti érzésű jogszolgáltatást ki- vánjuk szivünk mélyéből Erdély minden járásbirósági tárgyalótermébe is, hogy a magyar állami élet minden ellensége el­vegye méltó fenyítését, vagy súlyos bün­tetését minden cselekményéért, vagy ál- lumcllenes kísérletéért, de ugyanakkor valóban társadalmi békét és magyar nem­zeti életfejlődést biztosító nyugalmat kí­vánunk a szenvedélyek ködének teljes el­oszlatásával minden olyan erdélyi család, magánélet, társadalmi közös$ég számára; mely a Hajnalodik cimil színmű szinteré­nek és szereplőinek allegóriája szerint ezen az ősi erdélyi földön valóban har­monikus, tisztességes, kulturális - és szo­ciális Magyarországot jelenthet. Ezrével élnek itt ma családok, melyek­nek vegyesházdsságu, vagy vegyesrokon- ságu sorsa nemzetiségi okoknál fogva egy helytelenül értelmezettj aggodalom foly­tán, saját elképzelésük szerint, bizonyta­lan. És még nagyobb tömegével élnek itt, nem annyira a városokban, mint a fal­vakban, román testvéreink, kik a házaik közt megjelenő hivatalos közegek nyelve szerint értesülnek csak arról, hogy mi­lyen ország polgárai Js lettek tulajdon­képpen. Kell, hogy a legindokoltabb szen­vedélyek felhői is elüljenek felöl ük és kell, hogy a reájuk is kisugárzó magyar jogbiztosság véglegesen tisztázza a román uralom emlékei nyomán bennük nem ok nélkül élő jogbizonytalanság érzését a ma­gyar birodalom gazdasági és kulturális életének további termelőképessége és bé­kés fejlődése érdekében. Magyar földön nem megbélyegzettség románnak lenni. Bélyeget csak az erez­zen magán, aki l el kiismer etében magyar állampolgárságával nincs teljesen rend­ben. A magyar kormány, a magyar tör­vényhozás és a magyar jogszolgáltatás —• okulva a múltak tapasztalatain — fel­tétlenül megtalálja a módját, hogy nem a Trianonig és C*mfig vezető hazug hu- mázirimus ferde utain, hanem a magyar államélet világos és jogos törvényalkotá­sain keresztül lecsapolja a szenvedélyek­nek minden vadvizét és Magyarország igaz állampolgárainak — legyenek azok bár­mily nemzetiségűek — félreérthetetlen és világosan megszabott jogbiztonságban te­remtsen békés és boldog életet. Érdélé szülöttei testvéri, sorsközösség­ben kell éljenek. Es mi nem felejtjük el azokat a román testvéreinket. kik velünk együtt tiltakoztak a regáti szellem jogbi­zonytalanságai ellen. Reánk, erdélyi ma­gyarokra, mindig pontosan ugyanazzal a testvéri bizalommal számithatnak a ma­gyar nemzeti jogállamban, mint amilyen testvéri bizalommal mi számit hat tünk az ő együttérzésükre a bukaresti elnyomatás jognál! Hűségének huszonkétesztendős ál­lapotában. Ez — úgy hisszük — világos és tisztes­séges beszéd. így mondjuk ki Tjyiltan s így érezzük is. Eddig a határig készséggel és az ő biztonságuk tudatosításával kívá­nunk mindenkor elmenni. Es ne vegyék rossz néven, ha ezen a határon túl nem vagyunk hajlandók a hamis mosolygásra sem. A ..Hajnalodik“ allegóriáját valóságnak kívánjuk az erdélyi életben. Magyar lo­vagiassággal. De nem oktalan történelmi balekséggcl. ­Az előleg, mit az erdélyi élei közössé­gének irányításából a románság e regáti szellem erőszakának segítségével felvett és eltékozolt huszonkét esztendőn át, ez­zel a szigorú, de tisztaheszédii határérté­keléssel fejlődhetik csak Erdély életének történelmi könyvvitelében megnyugtató egyenleggé. Mi őszintén és ilyen értelmezésű igaz testvéri és sorsközösség-tudattál kívánjuk és köszöntjük Erdély életének minden vo­natkozásában ezt a .JJajnalodás^-t.

Next

/
Thumbnails
Contents