Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)
1940-12-28 / 297. szám
19 4 0 december 2 8, îiSK,'.-.S £ r: LENZ ÉK mmmcrnHmMMmimíxrrzm-* WSM.'A a i > # ^ ✓ 7ifo; U&itántyi Zsolt Allah növessze meg szakálladat, kedves olvasó. Nyilván te is jói ismered a kucsukci- pót. Azt, amelyet három darabból ragaszt •össze a pék, aztán kisüti. Ha kezedbe veszed, három kis kucsukra lehet eltörni. A legjobb szmirnai lisztből készül, de ami fontos: porrá őrölt száraz halat kevernek hozzá. Ennél jobbat a hurik sem igen esznek a paradicsonmban. Not tehát, az emberséges Mehmet, há- remfeloszlatási főellenőr, tehát jobbfajta úriember, gyalogszerrel nekivágott a sivatagnak. Rokonokat ment látogatni, tevéi megbetegedtek. Gondolta, nem sok az az egy napi járóföld gyalog sem. Ment, mendegélt a tűző napon. Hát egyszer csak Líile-Hisszár felöl távoli pontot lát közeledni a sárga homokon. Közelebb jön a pont: ember. Még közelebb jön: Hasszán ő, a becsületes ember, csak hát földhözragadt szegény pára. Mikor odaér, tisztességtudóan köszön. erőszakos vagy, erőszakkal felelek: a pénz nálam van, megtartom az egészet. — Jól van, döntse el a kérdést a gyaur. — Helyes, ő lesz a döntőbíró. Gyaur, döntsd el napnyugati bölcsességeddel a kérdést. A gyaur jó darabig töprengett, majd fejét rázta. — Én csak bogarakhoz értek, algebrához nem értek. Különben is nagyon melegem van. Nem maradt más hátra, mint fefiig- geszteni a kédést Bündzsükig. Köztudomású, hogy ott igen éles eszű kádi működik. Még senki sem csalatkozott, aki hozzá fordult. Elindultak tehát a felfüggesztett kérdéssel. Alkonyaikor beértek Biindzsiikbe. A gyaur azonnal elment a poloskát keresni, többé nem törődött velők. Ők elmentek a kádihoz. A kádi végighallgatta az előadást, nem töprengett semmit, hanem csuda nagy eszével azonnal kihirdette az ítéletet: — Hasszán kap két piasztert, Mehmet megtart tizenegy piasztert. Elmebeliek. Mehmet ment volna boldogan, de a megdöbbent Hasszán nem akart menni. — Bocsáss meg kádi, legalább magyarázd meg ezt a borzasztó ítéletet. A kádi megcsóválta a fejét. — Csodálom, hogy ilyen egyszerű kérdésen fennakadtok. Mikor széttörtétek a cipókat, Hasszán adott öt cipót, vagyis tizenöt darab kuesukot. Mehmet adott nyolc cipót, vagyis huszonnégy kuesukot. Lett igy összesen harminckilenc kucsuk. Ezt megettetek hárman. Napnál világosabb hogy jutott mindenkire tizenhárom kucsuk. Mehmet tehát adott huszonnégyet, de megevett tizenhármat. Eladui- valója nem maradhatott csak tizenegy. Hasszán adott tizenöt kuesukot, de tizenhármat megevett maga. Nem kaphat pénzt csak kettőért. A gyaur adott tizenhárom piasztert; mert szamár volt, hiszen eggyel is megelégedtetek volna. De a gyaurokról rég meg van a véleményem. Tizenegy meg kettő, az tizenhárom. El- mehettek. Eddig van a történet. Allah növessze •meg az ellenséged szakállát, kedves olvasó. hogy borotválallan legyen és senkinek se tessék. — Úgy látom, Büudzsiik felé tartasz, emberséges Mehmet. — \alóbán oda mennék, jó Hasszán. — Aki cor menjünk együtt, ha nem bánod. Jól van, mendegéltek egvütrt a forró napon. Igv érték el déltájban a birnai oázishoz. Mindenki ismeri a birnai oázist: három szál pálmafa egy kút körül. A kút tövében le lehet telepedni, rendszerint nincs ott senki. Kevés ember j^ír ezen a vidéken, háborítatlan lehet itt ebédelni. Igen ám. de most volt ott valaki. Ejjj' parafasisakos gyaur, L lt a kút tövében és homlokát törölgette. Ezek tisztesség- tudóim üdvözölték és melléje telepedtek. A gyaur nagyot sóhajtott. — Bajban vagvok. jó emberek. Eleség dolgában elszámitottam magam. A bogarakon járt az eszem. Mesterségem szerint ugyanis bogarász vagvok, a hires hiind- zsüki poloskából szerelnék egyet beszerezni. De hogy a lényegre visszatérjek: roppant éhes vagyok, élelmem azonban nincs, \iszont van egv-két piaszterem. Minden pénzt megadnék valami harapnivalóért. Ezek éppen kezdték kirakosgatni, ami ennivalót hoztak. Mehmet nyolc kuesuk- cipót hozott magával. Földhözragadt Haszán ötöt. Ezért Mehmet igy szólt: — Tudjátok mit: tegyük a cipókat egy csomóba és együk meg testvériesen együtt. A gyaur mohó örömmel húzódott közelebb: — Nagyon jó lesz. Nekem tizenhárom piaszterem van. azt mind nektem adom, osszátok el. Azzal nekiláttak az ennivalónak. Széttördelték a cipókat, mindegyiket három kis kucsukra s az egész csomót jó étvággyal bekebelezték. Aztán nagyot húztak a kút vizéből. Majd pedig készülődtek tovább menni. De előbb el kellett osztani a pénzt. — Add ide a hat és fél piaszteremet — mondta a varga, — régen láttam eny- nyi pénzt együtt. — Hogy-bogy hat és fél piasztert? — csodálkozott Mehmet. — Csak nem képzeled- hogy egyenlő arányban osztjuk el a pénzt? — Mi ért ne képzelném, kiki odaadta, amije volt. Tehát igazságos lesz felezni. — Ugvan ne nevettesd ki magad. Ha A Magyar _ Légiforgalmi r. t, járatai egész éven át közlekednek. Felvilágosítás: Máiyás király-tér 7. Telefon: 35—95. j4&$eţfaîm pMánosa előadási tadott Nincs nap- hogy ne rendezzen valamelyik egyesület, klub, \ agy szövetség erdélyi estet Budapesten. Az Érdéi)' szó különös varázsa mágnesként vonzókörébe huzza az elfásult nagyvárosi embereket: erdélyi művészek, irók bűvészként tüntetik a budapestiek szeme elé a mi világunk bűvös-csöndes levegőjét: fenyveseinket, erdeinket, falcainkat. Ilyen erdélyi estet rendezett a Magyar Jövő szövetség is december havában, amelyre elmentünk mi is éppen a fővárosban lévő erdélyiek. Hatalmas csillogó karácsonyfa várt a Ba- ross-szövetség székhazának impozáns előcsarnokában s odabenn a csavaros oszlopa ma- hagoni-melegségii nagyteremben erdélyi versek. dalok zengtek a falak között annak a száz-százötven embernek, aki karácsony siető, várakozó hetében meg akarta hallgatni a milliós város lakosai közül ezt az erdélyi estet. Ismerősként hulltak a szavak ránk, amikor j íróinkról beszélt dr. Kozocsa Sándor, dr. Ivu- binyi László meleg bevezetője után. A sudár- fekete Lengyel Ibolya erdélyi vers-szavalása is jólismert mondatokat jelentett nekünk s szinte vele mondtuk az egvmásrakövetkező rímeket. Kodály székely dalait s a vetitett- deklődésével hallgattuk meg. Nívós est volt, j más, mint a többi és mégis azokhoz hasonlatos. képes Erdélyről szóló előadást is a rokon ér* Ajpi megrázott, elsöpört, .felemelt, az Németh Kálmán dr. plébánosnak, Józseffalvi papjának a Bukovinai magyarok lelki képe címmel megtartott előadása volt s ezért Írunk külön erről az erdélyi estről, kiemelve a többiek sorából: ez az előadás, amely nem is beszéd volt. hanem szivekbe, agyakba kiáltott próféta erejű lángolás, olyan hatással volt az ottlévőkre, hogy a belőle sugárzó lelki élményt soha el nem felejtik. Döbbenetes volt ez a beszéd: a forró, könnyes mondatok áradata. Egy ember tárta fel itt a lelkét, e díszes és nagy' teremben s ennek a léleknek tiszta sugárzása eltöltötte a többi ember el- fásult szivét is. Sose hallottunk hasonló hatású előadást: mindenki sirt itt, öreg és fiatal, férfi és asszony. Forrón és akaratlanul peregtek végig ezek a sós könnyek az idegen arcokon: budapesti és erdélyi arcokon. Halálos csöndben hallgatták végig a feketeruhás, szőke, fiatal pap mondanivalóit: nézték a szemét, amelyben egész jósága, népéért való imádságos szeretete benne fénylett. Egyszerű volt. amit mondott: a régi zsoltárok egyszerűségével hatott ilyen félelmetesen. Nem volt az 5 beszédében hatástkellő szónoki fogás: az élet s a' szeretet lángolt benne, a krisztusi hit s valami megfoghatatlan erő. Beszél a sőzseffalvai plébános Ismerik az Ellenzék olvasói Németh Kálmánt. ismerik a leégett Józseffalva történetét, ismerik ennek a pompástoHu plébánosnak meleghangú Írásait is. Ismertük mi is, de most, hogy láttuk, hogy szemtől-szcmbe hallhattuk, mi is csak azt mondhattuk a Magyar Jövő Szövetsége elnökével együtt, aki az előadás végén felállt s fátyolos szemmel, halkan ezeket mondta: •— Becsássanak meg a többi szereplők, de nem állhatom meg szó nélkül azt. hogy meg ne mondjam: soha ehhez hasonló előadást, soka ilyen erejű, ilyen mélységes beszédet nem hallottam ... Boldog lehet az p nép, amelynek ilyen papja van ... Aztán ígéretet tett, hogy minden erejével azon lesz, hogy ne hagyja elveszni azt a soksok száz csángó testvért, akikről papjuk olyan megelevenítő erővel beszélt hogy valósággal testileg elénk hozta őket: azt a sok édesheszédü, lelke gyökeréig magyar, színtisztán becsületes, karakteres, Istenhivő, sa- játoskulluráju magyart. Mit mondott Németh Kálmán a csángókról, ezekről az elszakadt, külön törzzsé vált, de húsban, vérben, leiekben magyarnak maradt fajtáról? Képeket vetített elénk s ezekből a képekből elénk tiint Józseffalva, Boldogfalva, Szeretfalva s a többi csángóvilág népe. Az a nép, amelynek nem szedanak most karácsonykor csensrőszavu harangjaik, inert csomagolásra használják fel még a harangkötelet is, az a nép, amely menekülő-vonatok szomorú sötét dübörgésében keres most uj földet, uj hazát, az a nép, amelynek mennie kell ősei boldog földjéről a bizonytalanságba. Mind e népes családok, mert 8—10 kicsi gyermek van valamennyi házban. >— Menjetek Budapestre/ — küldik őket sziszegő gyűlölettel s a csángó elindul, ősei sírját, földjét, házát, otthonát hagyja maga mögött s zakatolnak a menekülő-vonatok hosszú sorban, kiürülnek a tiszta csángó falvak, némák lesznek a házak, árvák a kertek, raig el nem lepik őket az idegenek, akiknek földjére odamenekült s hazát talált a csángó a madéfalvi veszedelem idején. Milyen hát ez a csángó, aki azt mondja a papjának: — Plébános ur, csak két hold szikes földet adjanak nekem, kiveszem én abból a sziket, tudom hogyan kell, olvastam egy német szakkönyvben . . . Képek villannak fel a józseffalviak papjának szaggatott mondataiból. Ilyen képek. — Nagy hunt követtem el •— gyónja a csángó -— ha'álos bűnt . . , — Mi az édes fiam? — Magyar újságba csomagoltam . . . — Nem bűn az fiam ... — De bűn, főtisztelendő uram, tudom én, hogy nagy bűn az. Magyar betű az, szent betű . . . Nem arra való, hogy belecsomagoljanak, hanem, hogy szépen összefűzve abból tanítsák magyarul olvasni a gyermekeket. Az előadáson át most felénk lángol1 a józseffalvi tűzvész — az istenítélet, a parázsló- piros szörnyűség . . . S a tűzön át tisztán fénylik a csángó-arc. Kijött Józseffalvára a tűz után egy csomó bukaresti, ur, magasrangu hivatalnok, újságíró. Hamu és üszők felett összeszoritott foggal ült a csángó, mert,azt mondta: he lásson minket sírni a sok bukaresti .. . Ott ültek patyolattisztán a lányok, fényesre mosdatva a gyermekek: ne lássa őket senki kormos-piszkosán Egy szál tiizből testükön mentett ruhájukat éjjel mosták ki a patakban, reggelre megszáritották, olyan tiszták voltak, mintha lakodalomba készülnének valamennyien- A'cm. csángó-gőv ez: emberi tisztesség, becsület, rálartiság. Mesél a fötisztelendő ur a csángó ezermesterről, aki olyan órát készített, riogy csodájára jártak: nem csak az órát. de a hetet, a hónapot, az evet is és a hold járását is mutatja s fából van annak minden alkatrésze: ott ketyeg most a budai várban. Kormányzó Urunknak adta a csángó mester. És megismerjük a szavain át az orgonaké- szitőt, aki mikor, a tűzben elhamvadt puszta kézzel készitett csodálatos orgonája, újat készített szinte a semmiből körömmcl-akarat- tal: hogy az a román ur, ak: a templom részére megrendelte, ne mondja, hogy ő nem tartja be a szavát. S hallunk a csángók szenvedélyes betiisze- retetéről, szépségszomjuságáról, tanulékonyságáról: összeolvasnak mindent s el nem 1 e- lejtenek semmit. Ósi meséik, dalaik között kitekintenek az egyetemes magyar kultúra világába s áhítattal szívják magukba mindazt, ami igaz érték. Sok legenda állítja be hamisan őket: eltúlozzák beszédjüket, szokásaikat: hogy mennyire hamis beállításban szerepelnek sok- szor, annak élő bizouyitékai azok a csángók, akik ott vannak a teremben, két meglett ember s két fiatal fiú. Beszélünk velük: olyan tiszta, szép magyar a beszédük, hogy öröm hallani: a két fiatal főiskolai hallgató, higgadt, csöndes, okosszemü fiuk; újságíró szempontból nem is érdekesek, annyira kulturáltak, annyira nem a képzeletben élő csángók. De a többiek, a falu ncpe nincsenek velük ezen az estén. Csak papjuk festi őket elénk a szeretet hangján. Hogy szereti ez a plébános az ö népét, nemcsak mondja, érezzük is: meghalna érette ezért az árva törzsért, amely most földönfutóvá lesz, ha nem segítenek rajta. De segítenek, — ha ilyen ppajuk van. ha ilyen nép: segiteniök kell: mert népünk egyik legértékesebb, legmagya- rabb fajtája ez, amelyben őserő él, törhetetlen hit és felsőbbrendü akarat. Ezt érezzük valamennyien Németh Kálmán előadása után, aki apostolként áll) népe mellett és most apostolként hirdeti azt az igazságot, elfúlva, könnyesen fájó szívvel, hogy ezt a drága magyar törzset meg kell menteni a magyar jövendőnek. — Volt nekünk egy öreg cimbalmunk odahaza — fejezte be előadását, — amelyet ugyancsak tönkretett a nagy tűz. Lábai elszenesedtek, húrjai össze-vissza görbültek, oly csúnya, oly torz volt, hogy rá sem lehetett nézni. Kértem az édesanyámat vigyük el azt a cimbalmot, adjuk el, csináljunk vele valamit, csak ne legyen itt. De 5 nem akarta. Sokáig nem mondta meg, miért ragaszkodik ennyire hozzá ebhez a csúnya cimbalomhoz. Egyszer aztán kifaggattam s bevallotta: Tudod édes fiam, egyszer, mikor még fiatalok voltunk, hát édesapád — hogyis mondjam Istenem — hát évődött velem. Meg akart csókolni ott a cimbalom felett. És akkor az a kis aranysziv, amit édesapádtól kaptam s amit a nyakamon viseltem —- beleesett a hurok közé Nem tudtam sohasem kivenni azóta. Hát nem. a cimbalmot nem akarom én kivitetni, hanem drága nekem ez az ócska hangszer, mert tudod, benne van az aranysziv, az édesapád szive... ( — Hát ne hagyjuk elveszni ezt a szivet, amely jelképezi a csángó szivet is — hajoljunk le szeretettel érte, — mert megérdemli . .. Ebben a karácsonyfaillaiu történetben is benne volt az egész csángó-probléma s Németh Kálmán szavaiban minden propagandaharsogásnál nagyobb, erősebb és hatásosabb valóság, ezt a népet haza kell hozni, mert ennek a népnek az ügye a mi ügyünk, szive a mi szivünkkel dobban majd, mert nemcsak ig érezte azon az erdélyi esten mindenki ott a teremben, —■ hanem érzésen, meghatott hangulaton és könnyes szavakon keresztül ennek igy is kell lennie . . . Budapest, december hó. Márton Lili mm STOL' Szá Hada Előkelő családi szálloda, olcsó árakkal. Egyágyas szoba 6-— pengőtől. - Kétágyas szoba már Î2-— pengőtől. — Kitűnő étterein és kávéház. — Előzékeny kiszolgálás
