Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)
1940-12-24 / 295. szám
13® rí 9 4 9 december 2 4. * m sr ú^ágtikkek és fényképek _____ y©ie év előtt BP üss ra !95 mkmmm nn i I! esz iilenzé! és kiadéhívaíalánaic szétromb1 Humúp&s cipővé midit cotnkcdsncuzvcá véiéotséedéék iMowzék Uiudécdc UetyCsey&z & íutdeto cemán- diákok - jHacácsenyi uisszdCíníékc'zés a® Büen&ek kwzddmu UustcOftkéé e-sztikiéncíéfoM KOLOZSVÁR, december 24. A mult emlékeit idézzük. Közel két évtized pergett le azóta, hogy egy februári estén tüntető tömeg támadta meg az ..Ellenzék'" Szentegyház- utcai szerkesztőségét és kiadóhivatalát, ahol mindent szétromboltak. Az egykori rombolások emlékét ma is beszédesen hirdetik azok a felvételek, amelyeket közvetlenül a vandál pusztítás után készítettünk és amelyeket ma is itt őriünk szerkesztőségünk fogadó-szobájának falán. Szomorú emlék kisebbségi sorsunkból, mert az „Ellenzék'" volt az egyetlen kolozsvári magyar lap, amelyet a 22 éyes elnyomatás alatt a román diákok megtámadtak és egész berendezését izzé-porrá zúzták. Nem akarunk hivalkodni a saját érdemeinkkel. Tudjuk azt, hogy az egész magyar olvasóközönség tisztában van azzal a nagyfontosságu közéleti szereppel, amelyet az „Ellenzék“ az elmúlt 22 év alatt betöltött. A nemzetiségek elleni egyenetlenségek szitása sem volt hitvallásunk sohasem. Mindig fennen hirdettük, hogy az erdélyi nemzetiségeknek meg kell érezniük egymást és együtt kell munkálkodniok a szent erdélyi föld boldog jövendője érdekében. Tettük ezt akkor is, amikor anakronizmus volt kisebbségi jogokról beszélni a román nemzet védelmi törvények kérlelhetetlen paragrafusainak idejében. Most is az a véleményünk, ami kormányunk hivatalos politikája is, hogy életlehetőséget kell adni azoknak, akiknek szintén hazája a magyar föld, ha beleilleszkednek a magyar állam rendjébe és tiszteletben tartják törvényeinket. Amikor tehát most felújítjuk az 1922-ös év február 7-ének szomorú eseményeit, arra akarunk rámutatni, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a sajtónak, amikor magyar nemzetünk érdekében vállalt hivatását teljesítette. Minden szó, ami nyomtatásban megjelent, a legkülönbözőbb sorsú mérlegelések serpenyőjébe került. A románság elleni izgatást vélték felfedezni a legártatlanabb tréfálkozásban is. Az újságírók igazán végvári harcosok j voltak, akik mindig elsővonalban állottak, ha magyar érdekeink megvédéséről kellett gondoskodni. Elnézzük az egykori romboláskor készült felvételeket. Lapozunk az „Ellenzék“ már elsárgult régi lappéldányai között. Azt hisszük, érdemes szószerint idézni lapunk egykori cikkeit. Elsősorban azt a rajzos vasárnapi színes cikket közöljük, amely miatt az Ellenzék szerkesztőségét és kiadóhivatalát annakidején feldúlták az egyetemi hallgatók. A színes krokit Indig Oltó irta, rajzait pedig Guhcser Nándor készítette. A cikkel együtt közöljük az eredeti rajzokat is, hogy olvasóink teljesen tájékozódhassanak: milyen ártatlan tréfáért történt az Ellenzék elleni támadás. Az egykori riport cime Mr. Mockery Kolozsváron, szószerinti szövege pedig a következő: Mit látott Mr. Mecfee?y Kolozsváron? (Saját tud.) Mr. Mockery a New-York News népszerű és közismert munkatársa ma váratlanul megérkezett Kolozsvárra. Egy hordárral felizent hozzám, hogy itt van és őszintén csodálkozik, hogy az állomáson nem vártam reá. Lerohantam az utcára, a hordár által bemondott szálloda elé. Mr. Mockery a szálloda előtt a kofferjén ült és kissé neheztelő kézfogással üdvözölt. — Szoba nincs — mondotta — és nem szép öntől, hogy nem várt engem. A táviratban pedig érkezésem idejét pontosan megadtam. — Táviral? Ja úgy? ön táviratozott, hogy megérkezik? Kissé gúnyosan mosolyogtam, amit ő nem értett meg. Mire megmagyaráztam, hogy a táviratot nem kaptam meg, mert valószínűleg valami szerencsétlenség folytán a posta és a 'ahásom közötti tengerbe sülyedt. I Mockery a térképe után nyúlt, hogy ezt az előtte ismeretlen tengert megkeresse. — Ne fáradjon — mondottam, ez csak sártenger. De épen úgy el lehet süllyedni benne, mint az Atlanti-Óceánban. Es amikor az ön táviratát kiadták nekem kézbesíteni, bizonyára épen dagály volt. f Igazán nem lehet kívánni, hogy az életét kockáztassa. Mr. Mockey helyeslőleg bólintott és megindultunk lakást keresni. A szállodai i portások egyöntetűen azt vallották, hogy .szoba, az kérem nincsen“. \ olt például olyan portás is, aki őszintén csodálkozott, hogy szállodáiban próbálunk szobát keresni. Azt hitte, örültek vagyunk. Egy naiv, kezdő portás viszont azt kérdezte tőlünk: í — Miért nem tetszett előre sürgöny ö zni? Mr. Mockerynek ilyenkor elborult az arca. Bizonyára az öt hónappal ezelőtt feladott sürgönyére gondolt. Végre találtunk egy szobát. Privát helyen és fürdőszoba-használattal. A fürdőszoba- használat engem egy kissé kifárasztott. Mockery ugyanis makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a fürdőszobában megfürdik. ; Úgy látszik, Amerikában ez igy szokás. De a fürdőszobákkal egy kis baj volt. — Most nincs viz — mondotta a háziasszony — és egy kicsit várni kell. Vártunk. Előkelő kollegám ugyan nem értette, hogy miért nincs viz, de én megmagyaráztam neki, hogy a háború óta a viz is megváltozott. Nincs nyomás. A viz az első emeletre már nem képes feljönni. Mr. Mockery elővette a naplóját és beírta: „Itt csak a földszinten fürödnek44. Ebben a pillanatban azonban a viz megindult. — Végre — gondoltam magamban. A kollegám erre boldogan vetkőzni kezdett. — Csak ne tessék úgy sietni — szólt közbe háziasszonyunk — a viz még nem elég a fürdéshez. Most gáz nincs. Vártunk. Egy óra múlva megjött a gáz. rA viz azonban már Isten tudja merre járt. Vártunk. Majd megjött a viz, mire a gáz diszkréten visszavonult. I A fürdést nem forszíroztuk tovább. — Hogy utazott? — kérdeztem. — Köszönöm kérdését. 'A mult hétfőn indultam Netv-Yorkból és szombaton már Kötegyónón voltam. — Nagyszerű! És Eötegyáritól? — Köszönöm kérdését. Ugyanannyi idő alatt már Kolozsvárra is megérkeztem. — A határon? ... — Kérdeztem némi félelemmel. — Semmi . . . semmi. Tudja, milyen udvariasak az emberekA magyar határon a nagy kofferemet teljesen felforgatták. Ami alul volt, az felül került. A román határon viszont az egészet visszaforgatták. Úgy, hogy mindent megint a helyére került. Igaz, hogy a kölnivíz egy kicsit beléömlüít a gallérjaim közé, de ezzel szemben a fogkrém az uj sötétkék ruhámon egész jól állott. A cilinderem klakk lett, de az ingeimmel semmi nagyobb baj nem történt. Igaz, hogy a cipőim mind becsúsztak az ingeim közé, de tudja, ezek az amerikai ingek nem festenek és igy a cipőmuek semmi baja nem történt. Az előzékenységnek azonbau a teteje az, ami a kézitáskámmal történt. •— Ugyan? Igen. Képzelje, egy csomó értékes irás, ékszer, pénz, fehérnemű volt benne. Azt hittem, hogy ezekkel a határvizsgálatnál sok kellemetlenségem lesz. De tévedtem. — Nem vizsgálták meg?-— Nem, még mielőtt, odakerülhetett, volna, ellopták. Igazi amerikai gesztus. Furcsa emberek ezek az amerikaiak. Ha ugyanez az eset Arnei lkában történik meg velük, azt mondják, hogy a Balkánon vannak. Azonban nem volt sok időm a gondolkodásra, mert Mr. Mockery beszélni kezdett: — Érdekel, — mondotta, a határon láttam vagonokat tele emberekkel. Asszonyok, gyermekek, férfiak ültek a vagonban és ami a legérdekesebb, a vaggonban aludtak, főztek, ebédeltek. — Export-állam vagyunk — feleltem •—• vaggontételekben szállítjuk ki az embereket. Mr. Mockery ezen felindult. Bizonyára Argentinára gondolt. Csakhogy onnan fagyos bust szállítanak. Ma megindultunk szétnézni a városban. \°z a gyorsaság még nekem amerikainak is imponált. Bementünk az épületbe. Mr. Mockery- nél egy fényképezőgép volt és szorgalmasán fotografált. Az alábbi kép itt készült. Kolozsvár nagyon tetszett neki. Az egye- em előtt nem tudott hová lenni a cső* tálkozásíól. Majd a klinikák felé sétáltunk. Mr. Mockerynek itt is a gyorsaság tetszett. Ezek az amerikaiak ilyenek. Az alábbi kép a klinika előtt készült és éppen azt a pillanatot ábrázolja, amint a beteg a kórházat elhagyni ítészül. ERIKA. *CipÄili§ä$!©§|©SSfM£f€?k Kéál&zwáh-t Mátyás- ULcáty-tíc 13. s~. ífU%éAÁ<&<ziek a i/ííácu^ícu faudfyt&stL i C ISTMFJN-cipáküSsRlegességsi
