Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-24 / 295. szám

6

I

r. 11 r N2É K

19 4 0 (Í c c e in h r r 2 4

A tonylila: TUutty Jßaps

j..

I mi hazunk. mondotta Unoka es tigs tett. mintha egészen magától értetődő. hétköznapi tárgyról beszélne. A saját tulajdonunk.- Egy szóra! háztulajdonosok rogytok.

feszelgetie a témát Laci és figyelmesen nézte Ilonkát, hogy nem látszik a tréfának' valami nyoma. I leány kifogástalanul komoly maradt.

— I gy van. Sót a felső tárosban is van egy háznak', ennél sokkal kisebb, de jobb helyen. Itt a Hosszu-utcáhan nem nagyon drága a telek.

Hm. - A fin nem tudta, mit gondoljál!. /.marban volt: a dolog komolynak látszik. Ilonka tulajdonképen jó leány volt, élénk, jókedvű, nem hordta magasai az orrát, kapható volt verseny jutásra, rabló-pandúr játékra, és hasonló férfias

szórakozásokra, ezenkívül pedig Lalákért is játszott, elég rosszul, de nagy szenvedéllyel. Ebéd után, amikor Klári néni és Sándor bácsi lefeküdtek aludni, rendesen kalábereztek. a kis szobában suttogva mondták be a különböző figurákat, mert csöndben kellett maradnia!:. Klári néni az első hangosabb szára felébredt és nem szólt semmit, de nagyon rosszkedvű és ideges volt sokáig, ami nyomasztóan hatott az egész házra. Rendesen lehevertek a földre a kártyához. Ilonka kidugta hosz- szu lábait a bő szoknya alól. ami tulajdonképen nyugtalanító) momentum lett volna, ha nem unokatestvérről és nem ilyen jópajtásszámba menő leányról lett volna szó. Egyszer-egyszer azért előfordult, hogy ugratni j>róbálta pesti unoka- öccsét, aki valamivel fiatalabb volt nálánál. a. kolozsvári helyi ügyekben pedig egészen tájékozatlan volt és olcsó prédánál: látszott aféle tréfákra. A háztulajdo- nosság egyébként is tulment a realitás határain. Laci megszokta odafent, Pesten. hogy a háztulajdonos fogalma egyet jelent a gazdagsággal és egészen furcsa elképzelés volt, hogy az ö legközelebbi rokonai ilyen kivételes kategóriába tartozzanak. Rövid habozás után el is utasította magától a gondolatot. — Nem hiszem. Engem nem csapsz be.

Ilona vállat vont. Szeretett volna úgy lenni, mintha egyáltalán nem érdekelné az ügy, nem is tulajdonítana neki semmi jelentőséget, azután mégis megharagudott.

— Ha mondom, akkor úgy is van, — felelte élesen. — Azt hiszed talán, hogy hazudok?

A fiú csak egy pillanatig habozott a válasszal, azután bátran nekivágott:

— Vagy hazudsz, vagy bolondokat beszélsz. Nem lehet igaz.

Ostoba! — kiáltott Ilonka és elpirult haragjában. — Udvariatlan voltál egy hölggyel szemben. Szegyeid magad.

— Akkor már nyílt is az ajtó. Klári néni jött be hozzájuk. Nem szólt semmit, csak ránézett Lacira, igen szomorúan és a homlokát tapogatta, alighanem fájt a feje.

A gyerekek nagyon elhallgattak, iparkodtak kicsire osszehuzódni egy karosszék mögött. Klári néni elment az ablakhoz, i kinézett rajta, megint visszajött az ajtó- ) hoz és megállt a küszöbön.

— Gyerekek, hozzátok rendbe magatokat, — mondta csöndesen. — Öltözzetek át. Uzsonnára megyünk Borosékhoz.

Ilonka élénken felugrott és szaladt az anyja után, Laci azonban kedvetlenül tá- pászkodott fel a földről. Nem szerette ezeket az uzsonnákat, amelyeken illedelmesen kellett, ülni. ripszgarmturás, félhomályos szalonokban, egy csésze kávé mellett, nagyon kellett vigyázni, hogy le ne öntse magát kávéiul és kövér, öreg asz- szonyoknah hatszor egymásután el kellett mondania, hogy most végezte a negyedik gimnáziumot, elég jó volt a bizonyítványa és jövőre az ötödik osztályba fog járni. Mindenki készen volt már. Klári néni sr- lyemruhában, Ilonka majdnem egészen hosszú szoknyában, virágos kalappal a főién. amikor öt még úgy kellett előhúzni valahonnan a fürdőszobából. rá kellett adni a jobbik ruháiéit, úgy kellett útnál: indítani a két nő között. ■

Végigmentéi: a hosszú utcán. J:i a Vas- ut-utcára, azután át a Szamos vnslüdján, át u Fő-téren is a Mátyás szobor előtt és valahol lekanyarodtnk Irs utcái: közé.

Útközben tisztázták a háztülajdonosság

l:cnft sei is. Laci gúnyosan előadott kérdésére Klári néni < luei etlc magét.

I mi fuizunl:, hogyne, delién nem úgy van az a kolozsvári házacskákkal, mint ti budapesti bérpalotákkal. A miénk még nem olyan veszedelmes nagy vagyon.

Laci magában rnegbékiilt Ilónkéival, megbánta udvariatlan magatartását és ek- kor derült ki. hogy Ilonka igazéin jó leány. Szó nélkül hagyta a dolgot, úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Ettől jobb kedvre, derülve mentei: végig a l:is utcákon jobbra fordultak. baba kanyarodtak. megérkeztek egy kis térre, amelynek közepén köböl faragott, színes festett Máriu-szobor állott és bementek egy er- kélyes, régi-régi házba.

Odabent szalon roll. ripszgar ni túrával, kövér nénivel, kávéval és kuglóffal és volt még valami: két leány. Az egyik még Ilonkánál is nagyobb i olt, karcsú, magas, szőke teremtés, aki mindjárt össze- ölelkezett Hónkéival és Letten sugdolázva, nevetgélve. elvonultak. Laci hosszasan, morogva nézett utánuk. Persze. nel:i ott kell maradnia a kávéscsésze mellett és el kell mondania, hogy milyen a bizonyít tunya.

I másik leány ott maradt mellett?., Letten ültek, mint a társaságba nem illő gyerekek a sarokban. A leány is az ü korában lehetett és senki sem mondta volna, hogy testvére a karcsú szőkének. Tizennégy.tizenötéves, hollófekete teremtés volt. sötétfekete a haja, fekete a kicsit túlér ős szemöldöke és fekete a szeme, amely mintha egy csöppet ferdén állott volna az arcában, de csodálatosan tágra nyitva csillogott a szalon félhomályában. Laci egy darabig figyelmesen nézte, észre se vette, hogy a leány mind jobban elpirul a tekintetétől. Honorkának hívtál: a leányt és igazán észrevehette volna, hogy nem tetszik neki a bámészkodás. Beszélgetni is próbált, hogy véget vessen neki.

— A mi apáiul: nagyon jó karától: voltai:, — mondta a fiúnál:. — Együtt jártak a kollégiumba.

— Igen, —- bólintott a fin. Rendes körülményei: között ez a téma érdekelte a legjobban a világon, aki az apjáról tudott beszélni, azzal bármennyi időt szívesen eltöltött. most azonban meg kellett mondania valami egyebet. Meg is mondta. — Nagyon szép szeme vett magának.

A leány mélyen elpirult, de azért mosolygott egy kicsit.

Ugyan. —- felelte végül elkomolyódra. — Ne mondjon ilyent. Neta illik.

hhhhmiikiti

A fiú < nődül hozott. Erre igazéin nem gondolt még.

— Igazán nem illik? - kéideztr. tanácstalanul. Csak úgy eszembe jutott.

í leány Ichorgaszlottu a fejét es nagyon furcsán, fátyolosán csillogott a szép, soj tél szeme. Csöndesen száll:

Nekem különösen nem illil: ilyet mondani. Es ugyanis . . . apáca leszek.-— Ipára?! — a fiú lágranyitot t szeniekkel bámult reél. Egészen megrázó volt az elképzelés. Otthon volt egy kis képük a hálószobában, fehérruhás, hosszú fátyolos apáca térdelt rajta hideg kőkockáikon. Térdelt megtörtén, sé púd tan, nem fájdalmas, de valahogyan nem emberinél: látszó» pózban és ez volt a megrázó) benne. Most ez a feketeszénül, fátyolos tekintetű leány . . . ö is úgy fog térdepelni? Nem, hiszen ezek csak olyan gyermekálmok, majd meggondolja később. Hnnorlri a fejét csóválta:

Nem, erről kár beszélni. Nemsokára a páca leszek.

Maga még gyere!:. Nem tudhatja.

A fin küzdött azért, hogy tót:óbbra is csal: tervezgetésnek, ártatlan ábrándozásnak tekintse a leány ügyét, de éreznie kelleti. hogy a szive veszedelmesen nagyot (lobban és a torka furcsán elszorult valamitől. Kinyújtotta a kezét, mintha meg akarná érinteni a feketeszénül leányt és remegő hangon kérte: — Nem, ne mondjon ilyet. Ne gondoljon reá. Az... nem lehet.

Miért? — mosolygott a leány és viszszéthúzódott előle. — Maga milyen furcsa fiú! Most már igazán ne beszéljünk erről.

A fin elszomorodva bólintott, ezentúl métr alig szólt valamit, ha kérdezték is, csal: zavaros válaszokat adott. Megittál: a kávét, azután Klári néni nemsokára fel- éill t és elbúcsúztak. Honorka kezet nyújtott Lacinak, de éppen csak az ujjaik hegyével érintették egymást, azzal elváltak. Néhány nap múlva a fiút felültették a budapesti gyorsvonatra és elküldték haza. A vonat elgördült és az állomásépület előtt alacsony házsorok vonultak el mellettük, azután befutottuk egy hegyoldal alá, amely, mint a legördülő függöny, eltakarta előle a várost és a legutóbbi hetek eseményeit. Már nem is volt város, csak emlék, amelyben csodálatosan gyorsan elmosódnak a részletek, de az egész fölött halványan lebeg egy feketehaju, fekete szemű leány alakja, a testén végig- omló. fehér ruha. fekete haján hosszú fehér fátyol. És azután is, még sokáig, évekig így maradt meg a kép: Kolozsvár, mindinkább elmosódó emlék, fölötte a sejtelmesen megvilágított, fehér apáca- alak . . .

II.

Husz és egynéhány esztendővel később

mint újból végig a kolozsvári llo •zu-iit cán László, kopott felöltőbe burkolt, gm nyedt férfi, akinek kétoldalt kinte szúr hül a haja, középütt veszedelmesen ínnyé sodih a homloka. Lassan bolyongóit, ke- resté a régi házukat. Átment ott, ahol ia lumennyire kiszélesedik az útin a régi mu zeuinépület mellett, azután kijutott a Vusiit-utcára, átment a Szamos liidjáu és tovább megállt a Fu-tcren, u Mátyás király szobra előtt. Tányérsapkás román tisztek mentei: el mellette, a sarkon buhur esti lapukat kínáltál: a rikkunct de, az autóbuszkalauz magyarul kiáltotta be a mellette megálló kocsiba az utcanevet. Mindenkit meghallgatott, mindenkivel szembenézett, azután a házakat vette sóira, próbálta összegezni u régi benyomásokat. Igen, az Unió-utca sarkára emlékszik még; és ez a söröző, az a kávéluiz, annak a nagy húznak a homlokzata . . . Az a sarok mintha egészen más lett volna, d" hiszen nem lehet, sokai nem változhatott.... És innen hová, merre is, hová kell elmennie?

A tér felső sarkában nekivágott u kis utcáknak és ment tovább. Jobbra fordult, balra kanyarodott és már tudta, hogy nüt keres. Igen. a kis tér, amelynek közepén áll a köböl faragott, színesre festett Maria-szobor: raj jón hol lehet? Erkélyes kis ház. mi is történt ott? Azután már tudta is: a feketeszemii leány, fekete haján a hosszú, fehér fátyol, vájjon igazán apáca lett? Tovább ment, megint megállt es visszanézett, bolyongott erre, s meg-ni arra, ide és tova: a kis tér a Mária-szoborra! nem volt sehol.

Este a kávéházban megpróbálta tisztázni a dolgot. Akikkel együtt volt. meghallgatták, a fejüket csóválták. Kis tér. Mária-szobor? Van három is, négy is, de erre, itt a Főtér felső sarkából kiindulva? Nem, az tévedés lesz. nem jól emlékszel pajtás. És hogy hívták? Honorkának? Ki tudná, mi lett vele, mi lett egész családjával? Talán itt élnek valahol a külvárosban, talán elmenekültek, talán férjhez ment, talán apáca lett. Tulajdonképpen mit akarsz tőlük? Miért érdekel?

László meglepetten nézett rájuk: igen. tulajdonképpen miért érdekli? Kinyújtotta kezét a borospohár után, ivott, egy kortyot, auztán vállatvonva felelt:

— Isten tudja. Eszembe jutott véletlenül.

Csak amikor már kimondta, akkor szorult össze a szive fájdalmasan, úgy, mini husz egynéhány esztendővel ezelőtt a ropszgarniturás kis szalonban, a feketeszénül leány mellett. És tudta már, hogy amit akkor érzett és ami elmúlt, vissza- hozhatatlanul, örökre és fájdalmasan: az volt az első, az egyetlen, szép és tiszta szerelem.

»raw«—™«

Uránia

M@z«gé JÍCMC&OHfr tls-G- ueiäi

Előadások kezdet: pontosan 3, 5, 7 és 9 órakor

Szerelem és vérpad

(£vzzé&tt is ísttx. tnafyánclctz)

Keríéss frlifcáSy

a világhírű rendező monumentális film- remekét. A fösze epben:

BETTE DfiYIS, ERROL tlWti és QÜVífl CE HSVILLÜHD

világhírű művészekkel, im» Inu Imi ■ I mii — mn iái

CSAK EGY NAP LATHATO AZ URÁNIÁBAN!

fi legs ebb karácsony a ándék?

Világsiker! Izyaifflss történeti háttér!

Uránia Mozgó

tnásúdHúfifán:

Egléi diákéi*

JlmdkwuU tptâtniee!!

faduM Imec cendkivM széíaU&ziatfdüitKiiÍUataiianut »zéf* áiágtStténete |

Jávor, Gőzön, Gervay, Mariea és Kabos 1

Páratlan a maga nemében!!! 1

Előadások kezdete: délután 3, 5, 7 és 9 érakor