Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-24 / 295. szám

6 I r. 11 r N2É K 19 4 0 (Í c c e in h r r 2 4 A tony­lila: TUutty Jßaps j.. I mi hazunk. mondotta Unoka es tigs tett. mintha egészen magától értető­dő. hétköznapi tárgyról beszélne. A saját tulajdonunk.- Egy szóra! háztulajdonosok rogytok. feszelgetie a témát Laci és figyelme­sen nézte Ilonkát, hogy nem látszik a tré­fának' valami nyoma. I leány kifogásta­lanul komoly maradt. — I gy van. Sót a felső tárosban is van egy háznak', ennél sokkal kisebb, de jobb helyen. Itt a Hosszu-utcáhan nem nagyon drága a telek. Hm. - A fin nem tudta, mit gon­doljál!. /.marban volt: a dolog komoly­nak látszik. Ilonka tulajdonképen jó leány volt, élénk, jókedvű, nem hordta maga­sai az orrát, kapható volt verseny jutásra, rabló-pandúr játékra, és hasonló férfias szórakozásokra, ezenkívül pedig Lalákért is játszott, elég rosszul, de nagy szenve­déllyel. Ebéd után, amikor Klári néni és Sándor bácsi lefeküdtek aludni, rendesen kalábereztek. a kis szobában suttogva mondták be a különböző figurákat, mert csöndben kellett maradnia!:. Klári néni az első hangosabb szára felébredt és nem szólt semmit, de nagyon rosszkedvű és ideges volt sokáig, ami nyomasztóan ha­tott az egész házra. Rendesen lehevertek a földre a kártyához. Ilonka kidugta hosz- szu lábait a bő szoknya alól. ami tulaj­donképen nyugtalanító) momentum lett volna, ha nem unokatestvérről és nem ilyen jópajtásszámba menő leányról lett volna szó. Egyszer-egyszer azért előfor­dult, hogy ugratni j>róbálta pesti unoka- öccsét, aki valamivel fiatalabb volt nálá­nál. a. kolozsvári helyi ügyekben pedig egészen tájékozatlan volt és olcsó prédá­nál: látszott aféle tréfákra. A háztulajdo- nosság egyébként is tulment a realitás ha­tárain. Laci megszokta odafent, Pesten. hogy a háztulajdonos fogalma egyet jelent a gazdagsággal és egészen furcsa elképze­lés volt, hogy az ö legközelebbi rokonai ilyen kivételes kategóriába tartozzanak. Rövid habozás után el is utasította magá­tól a gondolatot. — Nem hiszem. Engem nem csapsz be. Ilona vállat vont. Szeretett volna úgy lenni, mintha egyáltalán nem érdekelné az ügy, nem is tulajdonítana neki semmi jelentőséget, azután mégis megharagudott. — Ha mondom, akkor úgy is van, — felelte élesen. — Azt hiszed talán, hogy hazudok? A fiú csak egy pillanatig habozott a válasszal, azután bátran nekivágott: — Vagy hazudsz, vagy bolondokat be­szélsz. Nem lehet igaz. Ostoba! — kiáltott Ilonka és elpi­rult haragjában. — Udvariatlan voltál egy hölggyel szemben. Szegyeid magad. — Akkor már nyílt is az ajtó. Klári néni jött be hozzájuk. Nem szólt semmit, csak ránézett Lacira, igen szomorúan és a homlokát tapogatta, alighanem fájt a feje. A gyerekek nagyon elhallgattak, iparkod­tak kicsire osszehuzódni egy karosszék mögött. Klári néni elment az ablakhoz, i kinézett rajta, megint visszajött az ajtó- ) hoz és megállt a küszöbön. — Gyerekek, hozzátok rendbe magato­kat, — mondta csöndesen. — Öltözzetek át. Uzsonnára megyünk Borosékhoz. Ilonka élénken felugrott és szaladt az anyja után, Laci azonban kedvetlenül tá- pászkodott fel a földről. Nem szerette ezeket az uzsonnákat, amelyeken illedel­mesen kellett, ülni. ripszgarmturás, félho­mályos szalonokban, egy csésze kávé mel­lett, nagyon kellett vigyázni, hogy le ne öntse magát kávéiul és kövér, öreg asz- szonyoknah hatszor egymásután el kellett mondania, hogy most végezte a negyedik gimnáziumot, elég jó volt a bizonyítványa és jövőre az ötödik osztályba fog járni. Mindenki készen volt már. Klári néni sr- lyemruhában, Ilonka majdnem egészen hosszú szoknyában, virágos kalappal a fő­ién. amikor öt még úgy kellett előhúzni valahonnan a fürdőszobából. rá kellett adni a jobbik ruháiéit, úgy kellett útnál: indítani a két nő között. ■ Végigmentéi: a hosszú utcán. J:i a Vas- ut-utcára, azután át a Szamos vnslüdján, át u Fő-téren is a Mátyás szobor előtt és valahol lekanyarodtnk Irs utcái: közé. Útközben tisztázták a háztülajdonosság l:cnft sei is. Laci gúnyosan előadott kérdé­sére Klári néni < luei etlc magét. I mi fuizunl:, hogyne, delién nem úgy van az a kolozsvári házacskákkal, mint ti budapesti bérpalotákkal. A miénk még nem olyan veszedelmes nagy vagyon. Laci magában rnegbékiilt Ilónkéival, megbánta udvariatlan magatartását és ek- kor derült ki. hogy Ilonka igazéin jó le­ány. Szó nélkül hagyta a dolgot, úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Ettől jobb kedvre, derülve mentei: végig a l:is utcákon jobbra fordultak. baba kanya­rodtak. megérkeztek egy kis térre, amely­nek közepén köböl faragott, színes festett Máriu-szobor állott és bementek egy er- kélyes, régi-régi házba. Odabent szalon roll. ripszgar ni túrával, kövér nénivel, kávéval és kuglóffal és volt még valami: két leány. Az egyik még Ilonkánál is nagyobb i olt, karcsú, magas, szőke teremtés, aki mindjárt össze- ölelkezett Hónkéival és Letten sugdolázva, nevetgélve. elvonultak. Laci hosszasan, morogva nézett utánuk. Persze. nel:i ott kell maradnia a kávéscsésze mellett és el kell mondania, hogy milyen a bizonyít tu­nya. I másik leány ott maradt mellett?., Let­ten ültek, mint a társaságba nem illő gye­rekek a sarokban. A leány is az ü korá­ban lehetett és senki sem mondta volna, hogy testvére a karcsú szőkének. Tizen­négy.tizenötéves, hollófekete teremtés volt. sötétfekete a haja, fekete a kicsit túlér ős szemöldöke és fekete a szeme, amely mintha egy csöppet ferdén állott volna az arcában, de csodálatosan tágra nyitva csillogott a szalon félhomályában. Laci egy darabig figyelmesen nézte, észre se vette, hogy a leány mind jobban elpi­rul a tekintetétől. Honorkának hívtál: a leányt és igazán észrevehette volna, hogy nem tetszik neki a bámészkodás. Beszél­getni is próbált, hogy véget vessen neki. — A mi apáiul: nagyon jó karától: vol­tai:, — mondta a fiúnál:. — Együtt jártak a kollégiumba. — Igen, —- bólintott a fin. Rendes kö­rülményei: között ez a téma érdekelte a legjobban a világon, aki az apjáról tudott beszélni, azzal bármennyi időt szívesen el­töltött. most azonban meg kellett monda­nia valami egyebet. Meg is mondta. — Nagyon szép szeme vett magának. A leány mélyen elpirult, de azért mo­solygott egy kicsit. Ugyan. —- felelte végül elkomolyód­ra. — Ne mondjon ilyent. Neta illik. hhhhmiikiti A fiú < nődül hozott. Erre igazéin nem gondolt még. — Igazán nem illik? - kéideztr. ta­nácstalanul. Csak úgy eszembe jutott. í leány Ichorgaszlottu a fejét es nagyon furcsán, fátyolosán csillogott a szép, soj tél szeme. Csöndesen száll: Nekem különösen nem illil: ilyet mondani. Es ugyanis . . . apáca leszek.-— Ipára?! — a fiú lágranyitot t sze­niekkel bámult reél. Egészen megrázó volt az elképzelés. Otthon volt egy kis képük a hálószobában, fehérruhás, hosszú fátyo­los apáca térdelt rajta hideg kőkockáikon. Térdelt megtörtén, sé púd tan, nem fájdal­mas, de valahogyan nem emberinél: látszó» pózban és ez volt a megrázó) benne. Most ez a feketeszénül, fátyolos tekintetű leány . . . ö is úgy fog térdepelni? Nem, hiszen ezek csak olyan gyermekálmok, majd meggondolja később. Hnnorlri a fe­jét csóválta: Nem, erről kár beszélni. Nemsokára a páca leszek. Maga még gyere!:. Nem tudhatja. A fin küzdött azért, hogy tót:óbbra is csal: tervezgetésnek, ártatlan ábrándozás­nak tekintse a leány ügyét, de éreznie kel­leti. hogy a szive veszedelmesen nagyot (lobban és a torka furcsán elszorult vala­mitől. Kinyújtotta a kezét, mintha meg akarná érinteni a feketeszénül leányt és remegő hangon kérte: — Nem, ne mond­jon ilyet. Ne gondoljon reá. Az... nem lehet. Miért? — mosolygott a leány és visz­széthúzódott előle. — Maga milyen furcsa fiú! Most már igazán ne beszéljünk erről. A fin elszomorodva bólintott, ezentúl métr alig szólt valamit, ha kérdezték is, csal: zavaros válaszokat adott. Megittál: a kávét, azután Klári néni nemsokára fel- éill t és elbúcsúztak. Honorka kezet nyúj­tott Lacinak, de éppen csak az ujjaik he­gyével érintették egymást, azzal elváltak. Néhány nap múlva a fiút felültették a budapesti gyorsvonatra és elküldték haza. A vonat elgördült és az állomásépület előtt alacsony házsorok vonultak el mel­lettük, azután befutottuk egy hegyoldal alá, amely, mint a legördülő függöny, el­takarta előle a várost és a legutóbbi he­tek eseményeit. Már nem is volt város, csak emlék, amelyben csodálatosan gyor­san elmosódnak a részletek, de az egész fölött halványan lebeg egy feketehaju, fe­kete szemű leány alakja, a testén végig- omló. fehér ruha. fekete haján hosszú fe­hér fátyol. És azután is, még sokáig, évekig így maradt meg a kép: Kolozsvár, mindinkább elmosódó emlék, fölötte a sejtelmesen megvilágított, fehér apáca- alak . . . II. Husz és egynéhány esztendővel később mint újból végig a kolozsvári llo •zu-iit cán László, kopott felöltőbe burkolt, gm nyedt férfi, akinek kétoldalt kinte szúr hül a haja, középütt veszedelmesen ínnyé sodih a homloka. Lassan bolyongóit, ke- resté a régi házukat. Átment ott, ahol ia lumennyire kiszélesedik az útin a régi mu zeuinépület mellett, azután kijutott a Vusiit-utcára, átment a Szamos liidjáu és tovább megállt a Fu-tcren, u Mátyás ki­rály szobra előtt. Tányérsapkás román tisztek mentei: el mellette, a sarkon bu­hur esti lapukat kínáltál: a rikkunct de, az autóbuszkalauz magyarul kiáltotta be a mellette megálló kocsiba az utcanevet. Mindenkit meghallgatott, mindenkivel szembenézett, azután a házakat vette sói­ra, próbálta összegezni u régi benyomáso­kat. Igen, az Unió-utca sarkára emlékszik még; és ez a söröző, az a kávéluiz, annak a nagy húznak a homlokzata . . . Az a sa­rok mintha egészen más lett volna, d" hiszen nem lehet, sokai nem változha­tott.... És innen hová, merre is, hová kell elmennie? A tér felső sarkában nekivágott u kis utcáknak és ment tovább. Jobbra fordult, balra kanyarodott és már tudta, hogy nüt keres. Igen. a kis tér, amelynek közepén áll a köböl faragott, színesre festett Ma­ria-szobor: raj jón hol lehet? Erkélyes kis ház. mi is történt ott? Azután már tudta is: a feketeszemii leány, fekete haján a hosszú, fehér fátyol, vájjon igazán apáca lett? Tovább ment, megint megállt es visszanézett, bolyongott erre, s meg-ni ar­ra, ide és tova: a kis tér a Mária-szoborra! nem volt sehol. Este a kávéházban megpróbálta tisz­tázni a dolgot. Akikkel együtt volt. meg­hallgatták, a fejüket csóválták. Kis tér. Mária-szobor? Van három is, négy is, de erre, itt a Főtér felső sarkából kiindulva? Nem, az tévedés lesz. nem jól emlékszel pajtás. És hogy hívták? Honorkának? Ki tudná, mi lett vele, mi lett egész család­jával? Talán itt élnek valahol a külváros­ban, talán elmenekültek, talán férjhez ment, talán apáca lett. Tulajdonképpen mit akarsz tőlük? Miért érdekel? László meglepetten nézett rájuk: igen. tulajdonképpen miért érdekli? Kinyújtot­ta kezét a borospohár után, ivott, egy kortyot, auztán vállatvonva felelt: — Isten tudja. Eszembe jutott véletle­nül. Csak amikor már kimondta, akkor szo­rult össze a szive fájdalmasan, úgy, mini husz egynéhány esztendővel ezelőtt a ropszgarniturás kis szalonban, a fekete­szénül leány mellett. És tudta már, hogy amit akkor érzett és ami elmúlt, vissza- hozhatatlanul, örökre és fájdalmasan: az volt az első, az egyetlen, szép és tiszta szerelem. »raw«—™« Uránia M@z«gé JÍCMC&OHfr tls-G- ueiäi Előadások kezdet: pontosan 3, 5, 7 és 9 órakor Szerelem és vérpad (£vzzé&tt is ísttx. tnafyánclctz) Keríéss frlifcáSy a világhírű rendező monumentális film- remekét. A fösze epben: BETTE DfiYIS, ERROL tlWti és QÜVífl CE HSVILLÜHD világhírű művészekkel, im» Inu Imi ■ I mii — mn iái CSAK EGY NAP LATHATO AZ URÁNIÁBAN! fi legs ebb karácsony a ándék? Világsiker! Izyaifflss történeti háttér! Uránia Mozgó tnásúdHúfifán: Egléi diákéi* JlmdkwuU tptâtniee!! faduM Imec cendkivM széíaU&ziatfdüitKiiÍUataiianut »zéf* áiágtStténete | Jávor, Gőzön, Gervay, Mariea és Kabos 1 Páratlan a maga nemében!!! 1 Előadások kezdete: délután 3, 5, 7 és 9 érakor

Next

/
Thumbnails
Contents