Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-24 / 295. szám

1 194 0 december Zi. ELLENZÉK imiWBawB8MMBMria Békesség és Jóeksrat Ida: VásárAehd János ufótfnáiut püspök „Dicsőség a magasságban Istenek, a földön békesség és az emberekhez jó­akarat“, — így hangzott az angyalok iid- vözlö szava karácsony éjszakáján, jól je­gyezzük meg ezt az angyali szól mi, ma­gyarok, erdélyi magyarok, akik a felsza­badult hazában az első karácsonyt ünne­peljük. Isten, amikor Szent Fiában földre szállott, hogy segítsen a szenvedő, útját vesztett emberiségen, akkor elsősorban és mindenek felett békességet és jóakaratot akart a földre hozni, mert valóban úgy van, hogy békesség és jóakarat nélkül semmi áldásos célt nem lehet megvalósí­tani ezen a világon. Nekünk, a felszaba­dult hazában első karácsonyt ünneplő ma­gyaroknak nagyon jól kell tudnunk ezt az igazságot. Reánk komoly és nagy munka vár. Ezer sebből vérzünk. Minden téren újjáépítésre van szükségünk. Fel sem tud­juk sorolni a mérhetetlen veszteségeket, amelyeket az utóbbi két évtized nehéz esztendei alatt elszenvedtünk. Egyházak és iskolák várnak újjáépítésre. Leszegé­nyedett emberek és közintézmények vár­ják a segítés, a jóvátétel munkáját. Az egész szenvedő magyar társadalom joggal igényli a mérhetetlen veszteségek pótlá­sát. A felépítés nagy munkáját azonban nem lehel elvégezni békesség és jóakarat nél­küli. Ezért mondjuk azt, hogy nekünk ma­gyaroknak kiváltképpen nagy szükségünk van arra, hogy huszonkét év után, az első igazán magyar karácsony alkalmával meg­értsük a karácsonyi angyalok szavát: Le­gyen békesség és jóakarat közöltünk. Bé­kesség. Pártok, osztályok, felekezetek kö­zötti békesség. Vitás kérdéseink megol­dásúi hagyjuk akkorra, amikor a biztosi­tett magyar haza oltalma alatt egészen nyugodtan intézhetjük el belső berendez­kedésünk vitás kérdéseit. A viharzó ten­geren a hajó utasai nem vitatkozhatnak a belső berendezkedés vagy a hazaérkezés gitán megvalósítandó problémák felől ad- fdig. amíg révpartra nem érnek. Soha Imeg nem. bocsájtható vétket követ el a .magyar jövő ellen az, akihözöttünk ma a gyűlölködés szellemét, próbálja feléleszte­ni. Legyünk tisztában azzal, hogy a reánk váró nagy feladatokat csak összes erőink szent összefogásával, a magunk közötti békesség és jóakarat lelkének teljes ér­vényesítésével leszünk képesek megolda­ni. ..Amely ház önmagában megkasonlik, elpusztul az“, — mondotta a mi Urunk Jézus. Ez az igazság reánk, magyarokra, nézve is igazság. Erdély érdekében van egy nagyon ko­moly kérésünk az ország minden politikai pártjához. Ez a kérésünk: Ne hozzák he a pártvillongásokat, a társadalmi ellenté­teket Erdélybe. Mi, erdélyiek, nehéz, ko- ' moly megpróbáltatások szenvedései kö­zött tanultuk meg, hogy Erdély magyar­ságát csak úgy lehet megtartani, ha min­iden politikai, osztály és felekezeti ellen­tét felett megértjük, hogy az erdélyi ma­gyarság létérdekeinek megvédése céljából össze kell tartanunk, együttesen kell ha­ladnunk, egymás érzékenységét, érde­keit figyelembe véve és elismerve egysé­ges munkában kell egyesülnünk. Mi meg­értettük azt az igazságot, mely a történe­lem tapasztalatai által sokszorosan igazolt tanítás, i Ha nagy történelmi megpróbáltatások idején, amikor a nemzetek léte forog koc­kán, mindenki csak arra gondol, hogy a magáét mentse, akkor pusztul és elvész minden. De ha ilyen időkben minden egyes embernek lelkét szilárd meggyőző­dés tölti be afelől, hogy mindenkinek mindent kell áldozni hogy mindent meg lehessen menteni, akkor mentve is lesz minden. Nekünk is tisztában kell lennünk azzal, hogy nem az a legelsőrangu feladat, hogy egyéni-, osztály- vagy pár tér delün­ket biztosítsuk, hanem az, hogy összefogó erővel tudjuk megteremteni a boldogabb magyar jövendőnek feltételeit. Ha ezt a legnagyobb kérdést megoldottuk, akkor meg fog oldódni a többi kérdés is. de ha erre képtelenek leszünk, akkor hiábavaló lesz minden egyéb törekvésünk és vállal­kozásunk. Ezért mondjuk azt. hogy végzetes bánt követ el az, aki a belső ellentéteket be­vinni próbálja Erdély közéletébe. Mi erdélyi magyarok nehéz és keserves meg­próbáltatások szenvedései között tanultuk meg, hogy minden társadalmi-, osztály- es felekezeti különbség háttérbeszoritásával arra kell egyesítenünk összes erőinket, hogy elsősorban és mindenek felett ma­gyarságunkat, magyar nyelvünket és kul­túránkat, magyar történelmi öntudatun­kat, a magyar küldetésbe vetett bizal­munkat megőrizzük, mert e nélkül semmi sem ment meg a biztos pusztulástól. Kér­dezem, hogy a felszabadult Erdélyben, ahol a magyarsággal szemben olyan erős és számban is igen jelentős nemzetiség áll szemben, lehet-e a magyarság történelmi küldetéséi betölteni, ha vakon és botorul, pártokra szakadozva, átkos testvérharcban pazaroljuk el erőinket a helyett, hogy osztatlan erővel legelsősorban a magyar jövő biztosításáról igyekeznénk gondos­kodni? 1 „Aki igazi tanítója, pászora akar né­pünknek lenni, — mondotta egykor Nagy Péter püspök, — annak nemcsak érzés­re, gondolkozásra és akaratra kell a ma­gyart tanítania, hanem egységes érzésre, megegyező gondolkozásra, egyetértő elha­tározásra. Erre az egységes érzésre, meg­egyező gondolkozásra, egyetértő elhatáro­zásra, ha valamikor, ma különösképpen szükségünk van. „Semmi sem erő, ami támaszát kiírni keresi“ -— hirdette ugyan­csak Nagy Péter püspök. Rohonszenvet, bizalmat és elismerést, nagy igazságaink megértő méltánylását, csak akkor várhat­juk a világtóit hogyha egységes, komoly és öntudatos munkával mindig megújuló bizonyságot, teszünk a mellett, hogy né­pünk történelmi küldetését ismeri és né- nah betöltésére szervezett erővel kazre- munkálni kész is, képes is. Sokmindenre van szükségünk, hogy a mai élet komoly gondjai és megpróbálta­tásai között, mint hivatásának, történel­mi küldetésének tudatában élő nép le­gyünk képesek megmaradni. Nem szabad azonban elfelejtkeznünk arról, hogy akár­milyen sókat is várunk másoktól, legtöb­bet saját magunktól kell várnunk. Hu mi nem szeretjük egymást, irigyek és féltéke­nyek vagyunk egymásra, hogyan remél­hetjük, hogy más szeressen és becsül jön bennünket. Ha mi nem segítünk egymá­son, ha elhagyjuk egymást, akkor hogyan várhatjuk azt, hogy mások segítsenek rajtunk? Bizony meg kell tanulnunk inkább el­szenvedni tudni egymást, jobban tűrni egymásért és egymással, testvéribb szere­tettel megbocsájtani egymásnak, szereim egymást, mert mesterségesen mások, nem fognak minket összetartani s ezáltal biz­tosítani számunkra az egységes nemzet­ként vtdó megmaradást. Ezt csak sajtit magunk cselekedhetjük meg, ha valóban komoly bennünk az életakarat, ha igazán egyesített, minket a szeletet, az egymás iránt való hűség, kölcsönös jóakarat, ren­det tar tó fegyelem. Amikor nem fogják példaszókent emle­getni a magyaroknak egymás kő Zoli való szer etetlenségét, hanem elismerik azt, hogy közöttünk is a testvér iráni való szeretet igazán szereletet jelent, akkor bizonyára meg fogjuk találni, n legna­gyobb nehézségek közölt is megtaláljuk a. boldogabb jövendőnek, útját. Nagy népek dicsősége hanyatlott porba, boldog orszá­gok körében vált elviselhetetlen gyötre­lemmé az élet, ka nagy népeket szétszakí­tott a pártoskodás, a gyűlölködés, a kor­látokat nem ismerő önzés szelleme. Es kicsiny népek törékeny erővel elképzel­hetetlen nehézségeket tudtak leküzdeni, utat tudtak vágni maguknak az összefogó szeretet és hit mennyei ereje ahal. Em­berekre, férfiakra és nőkre van szüksé­günk, akiknek lelkében mindent mégha tározó hatalom a békesség és jóakarat, mert csak ilyen emberek tudják alkotó munkával felépíteni a boldogabb magyar jövendőt. Ezen a régi idő óta első kedves magyar karácsonyi ünnepen így vonjuk ki az an­gyali izenet népünkhöz szóló tanulságait S EGYETEM MOZGÓ ELŐADÁSOK KEZDETE: FÉL 4, FÉL 6, F É L 8 ÉS FÉL 10 ÓRAKOR Karácsonyi ünnepek alkalmával bemutatja a leghatalmasabb amerikai filmalkotást: Szerelem és wérpcad Kertész Mihály a „41res. brigád“, „Blood kapitány" és „Robin Hood“ feledhetetlen alkotójának rendezésében, aki e flíniremekkel újból meghódította a világ összes filmszínházait A főszereplők: BETTE DSVIS, mint Erzsébet királynő, ERROL FLYNN, mint Essex Grófja, OLSVifi DE HfiVILLflNO, aki Lady Grey szerepében Essex szerelméért versenyez a királynővel Művészi pályájuk legkiválóbb teljesítményét nyuj.ják e világszenzációban. Végig színes! fiz amerikai filmgyártás koronája! Ilyen még nem volt és sokáig nem lesz! tevéi Az idén nem kérdezted meg kis hu*» gom — mit hoz az angyal. Messze vagy-., túl a határon, odaát... és bizonyára nincs karácsonyfád. Való=* sziniileg e sorok se jutnak el hozzád, de megpróbálom, mégis üzenek ne kled. Emlékszel... sok évvel ezelőtt egv este, amikor édesanyád rneggyuj-» totfa a karácsonyfán a gyertyákat, te a konyhában vártad, hogy az »an gyal“ csengessen, hogy aztán boldo« gan rohanj a szobába és gyermeksze*» rneiddel ámulj a jószág» fenyőfa csilJ lógásán, az aranydión, a hajasbabán, a meséskönyvön... s az „angyal“ icsengetett... s te berohantál, de édesanyád, aki gyorsan el akart bújni a függöny mögé, a szőnyegben meg­botlott és leesett és kezében ott volt a kis csengő és te csak álltái és nem tudtál szólni és már nem its a kara*» csonyfát nézted, csak álltái némán, csodálkozva... édesapád nevetett és azt mondta: Ezt a gyereket se fogjá tok többé becsapni!... Te pedig, aki „megfogtad az angyalt“, tétován, csao lód ottan jegyezted meg: Ugye, nin­csenek is angyalok!... É's megeső'» kottád a kezét édesanyádnak és édes apádnak. j Látod kis húgom, azóta mindnyá jan sokszor csodálkoztunk és álltunk tétován az életben. Ezeirkilencszá/- tizennégy óta annyit csodálkoztunk, hogy a végén már el is felejtünk meg» llepődni, bármi is történjék ebben a beteg világban. Csodálkoztunk a vi­lágháború alatt átélt karácsonyokon. Akkortájt azt mondtuk: Istenem, ka « rácsony van ... és gyilkolják egymást az emberek! Aztán __s-zivfájdv-tó cső dáíkozással, ámulva csodálkoztunk 1918. karácsonyakor. Kolozsvár fote» rén: Úristen, ilyen őrültséget a világ még nem látott! Hiszen ezen a kis darabocska földrészen, azelőtt, a'kl'Jk itt éltünk, olyan békésen és testvériesen megvoltunk együtt mündig az iskola- padjaiban, a harcterek lövészárkaiban és mindenütt, ahová a sors vetett. Miért kellett ezt a gyönyörű együtt*» ,élést ilyen csúnyán, ilyan kegvetle nül elrontani? S a dermedt csodáikon zástól talán már észre sem vettük, hogy kicsordulnak szemünkből a könnycseppek... És azóta is, meny nyit csodálkoztunk, Istenem. Most, ezen az uj karácsonyon uj jongó örömmel, kicsorduló boldog sággal szeretnék üzenni neked kis húgom, de nem tudok. Háború dili ismét végig a világon és nem lebe*» ltunk együtt, Messze vagy, túl a ha táron... és bizonyára nincs ikará=< csonyfád. De hidd el, soknak, a világ minden táján nagyon soknak nincs . .. a szegényeknek és árváknak, az anyátlanoknak ... annak a sok kis testvérednek, akik nem „foghatták meg“ sohasem az angyalt, akiknek ta­lán soha nem volt karácsonyuk. Gon-» dolj azokra kis húgom, akik m’nd a mi testvéreink, odaát nálatok a Kii kiülő mentén éppen úgy, mint itt a Szamos táján, akik egyedül vannak, kicsik és nagyok, gyengék és elha gyottak, de akiket mégis összeiköí valami ... a világ egviík végétől a másikig... láthatatlan aranyszál, amelyen könnyek csillognak, gye*» mántnál, brüliámsnál drágább könv njyei azoknak, akik szenvednek és nem tudnak adni semmit. Szegém^ek’. .. drága szülők, tö*» pörödött, kendősfejü asszonyok1 és apák, akik téUkabát nélkül lézen genek a hideg decemberi hóesés ben, elnézik a kirakatokat és nincs semmi, amit haza vigyenek.., ők is tudják, hogy — nincs angyal. Rátok gondol óik, nektek irok karácsonyra Szegény . testvéreim ... húgaim ... tár-» saim ... szomorú nincstelenek, kara csonyfátianok, hogy érezzétek — nem vagytok egyedül! Kis húgom, aki messze vagy . . az idén nem kérdezheted meg — mit hoz az angyal? Bizonyára nem lesz karácsonyfád és nincs apa és nincs anya, akinek megcsókold a kezét. Én sem adhatok semmit, csak azon a lát*» hatatlan aranyszálon üzenek neked, amely összeköt mindnyájunkat, akik élünk, küzdünk, kínlódunk, kara csonyt várunk, összetört, szegény- testvérek, életre és halálra ítélt sze=* gény embeírek... mindnyájatoknak ezen az aranyszálon üzenek, amely a Szeretetet viszi egyik szívtől a másik*» hoz ... Az idei bÜdog, fehér szép karácso-« nyunkon ezt viszi neked az angyal oda a Kü'kiiliö tájára. Őrizd meg kis húgom. I , GREDINÁR AURÉL AiA PI T rAT o 77jJ 6 5 áJ Q CS. ÉS K. FENSÉGE iÖZSEF FŐHERCEG UDVARI SZÁLLÍTÓJA Tételűn: 1-812*82 BUDAPEST V. NÁDOR-UTCA 3. Könyvet, kottát karácsonyra vegyen sztalgericei 3©líö KÖNYVESSQLTIáB Kolozsvár, Mátyás kiráSy-tér 7 szám, Telefonsz^: 27-45 MÚZEUMBA HELYEZIK A KOLOZS­VÁRI FARKAS SZOBROT. Kolozsvár városának tanácsa legutóbbi ülésén foglal­kozott a Mátyás király téren lévő farkas- szobor sorsával, amelyet köztudomás sze­rint a románok kivonulásának éjszakáján ismeretlen tettesek megcsonkítottak. A városi tanács úgy határozott, hogy tekintet- lei arra a körülményre, miszerint a város főterét nem díszítheti egy megcsonkított szobor, intézkedik, hogy úgy magát a szobrot, mint az alapzatát múzeumba he lyezzék. Tegnap reggel munkások jelentek meg a szobor körül és hozzá fogtak a le­szereléshez^ valamint elszállításhoz^.

Next

/
Thumbnails
Contents