Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-19 / 291. szám

p ■' *L “ l r’ * t H r n . ur J 2.á í •••ói-yvria.t p-Th i > I i : « W ^ -1 Pa JtKA W FILLÉR (3 LEJ) a^aaaugsiaiaaaajMP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár. KüssoiiíH-út 4. Telefon : 11—03. ßvctnda : Igyetera-üíca 8. szánt. Telefon sz.: 28—23 líapiíaüa: SfiRÍHfl MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: OR. GROSS LSSZLÓ Kiadótulajdonos: PflLLUS R. I. Kolozsvár. Előfizetési árak: havonta 2.70, nagyeűévre 8, íélévre 1B. egész évre 32 pengő. ÍJ XI. ÉVFOLYAM, 2 9 1. SZÁM. CSÜTÖRTÖK KOLOZSVÁR, 19 4 0 DECEMBER 19. A Felsőház szerdai ülésén Bánffy Miklós gróf nagy érdeklődést keltő beszédet mon­dott. Feszóiaiását az alábbiakban ismer­tetjük: — A bécsi döntés tényével ■— mondotta Bánffy Miklós gróf — az erdélyi magyarság egyik korszaka lezárult. Nekünk, kikre az ottani magyarság legfőbb irányítása és érde­keinek védelme hárult, kötelességünk a ma­gyar közvélemény előtt számot adni arról, miként ‘ sáfárkodtunk a magyarság erkölcsi és anyagi javaival, beszámolni munkánkról és bizonyságot tenni arról, hogy azt a hiva­tást, mely elé az egész magyarság minden rendű tényezői állítottak, hiven és becsület­tel láttuk el. — Carol román király 1933. II. 20-án fel­függesztvén az alkotmányt, népszavazás utján e rendelkezése helybenhagyására szólítja fel a népet. Tekintettel arra, hogy az előző vá­lasztások valóban a polgárháború küszöbéig csigázták fel a politikai szenvedélyeket, a lakosság igen nagy többsége megnyugvással fogadta ezt. az intézkedést és szavazatával felhatalmazta az uralkodót arra, hogy uj al­kotmányt statuáljon. — Február 27-én megjelent az uj alkot­mánytörvény. Korporációs rendszert hozott be, a fogialkozásbeii szakmák hármas tago­lódásával. így* az 1938. III. 31-i törvény minden politikai pártot, tehát a Magyar Pártot is, feloszlatta és betiltotta Ezáltal a magyarság minden képviselet nélkül maradt. — Több mint félévvel később, az 1938. XII. I6-i törvény „Nemzeti U jjászületés Frontja“ néven egyetlen politikára jogosult szervezetet léte­sített, mely nagyjából a fasiszta párt szerve­zetét másolta le. Egyenruhát állapított meg az ebben résztvevő tisztviselők és törvény­hozók számára, ezt is olasz mintára, azzal a különbséggel, hogy fekete helyett kék egyen­ruhát és inget rendelt eh Ez a törvény ki­mondta, hogy csak olyan állampolgárnak van szavazati joga. csak az jelölhető bármely ál­lásra, csak az lehet ügyvédi, cn?osi, ipari stb. kamarai tag, csak az lehet a közigazgatás bár­mely fokán tényező, aki tagja a Nemzeti Frontnak. kül. Ez a szempont volt mérvadó mindazok­ra nézve, akik ezt a tárgyalást irányították, illetve elvégezték. JANUÁR 14-ÉN TÖRTÉNT A MEGÁL­LAPODÁS a magyar párttal és a ROMÁN KORMÁNNYAL zottja között. Csupán néhány kérdés maradt függőben, melyeket a kormány megbízottja, Calinescu helyettes miniszterelnök döntésének tartott fenn. Ez utóbbi kérdések január hó 17-én Bukarestben kielégitően tisztáztattak. A NÉGY ALÁÍRÓ — Egyhangúlag megállapodván tehát a kö- ] vetélések anyagára nézve, magunk között és | a Magyar Párt uraival ugyanaznap délután, j vagyis január 14-én megállapodás jött létre j közöttünk és a román kormány meghatalma- t — E napon, tehát dr. gróf Bethlen György Gyárfás Elemér, Szász Pál és én aláírtuk a befejező okiratot. — Ebben kimondatik, bogy azzal szemben, hogy a magyarság testületileg lép be a Frontba és annak választójog gyakorlására alakuló foglalkozási osztályaiba, de anuak biz­tosításával, hogy a Front keretében mint önálló magyar tagozat jut politikai szereplés­hez. Kimondatik továbbá az, hogy a kormány elismeri a magyarságnak jogát arra, hogy kulturális, gazdasági és szociális céljainak szolgálatára külön társadalmi szervezetet léte­sítsen, illetve tarthasson fenn, melybe min­den eddigi létező, vagy ezután létesítendő magyar egyesület beletartozik, azonban min­den politikai tevékenység kizárásával. MARHALEVELET SEM KAPOTT, AKI ,NEM IRATKOZOTT BE — A közigazgatás óriási nyomással szorí­totta a közönséget beiratkozásra. Olyannyira, hogy sok helyen a hatóság még a marhalevél kiadását is megtagadta azoknak, akik nem igazolták, hogy már beiratkoztak. Ez volt a helyzet 1938 decemberében. Az erdélyi magyarságot az a veszély fenye­gette, hogy nemcsak törvényhozási képvise­let nélkül marad, hanem hogy az uj fronttör­vény rendelkezései folytán mindennapi élete, mégpedig nemcsak az értelmiségi és ipari,' de a földműves foglalkozású magyarságé is a leg­súlyosabb válságba jut. A NÉMETEK BELÉPTEK Decemberben értesültünk arról, hogy a ro­mániai németség egységes belépésről tárgyal már a kormánnyal is e hajlandósága folytán fontos engedmények és jogok birtokába jut, sőt elvileg már meg i« állapodott vele. Jelentvén e körülményeket erre illetékes barátaimnak, megbeszélésünkön két alape.lvet állítottunk fel: legégetőbb sérelmeink orvos­lását és legalábbis annyi jogot, mint amit a német kisebbségnek megadnak. — Az itt megjelölt társadalmi szervezet 1 jedélyezése volt számunkra legértékesebb j vívmány. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy > fasiszta parlamentben az a néhány képviselő, í aki tagja lehet a törvényhozásnak, csupán sérelmek olvkori előadásához, vagy bizottsá­gokban való igen korlátolt mérvű beavatko­záshoz juthat. A népi szervezet azonban szé­les lehetőségeket ad. Szervezetünk a német példát követve, Romániai Magyar Népközös­ség“ nevet nyerte. Ennek létesülésében az er­délyi magyarság régi vágya teljesült. — Feléledhetett az az intézmény, amit Jósika Sámuel báró elnöklésével még a ro­mán impérium legelején, 1921 januárjában próbált megalkotni ..Magyar Szövetség * cim alatt és ami folytonos betiltások után azon­ban rövidesen kimúlt. Létesülhetett, olyan szervezet, mely minden magyar iigvet immár jogosan képviselhetett és aminek keretébe a már meglevő, vagy ezután létesítendő min­den magyar egyesülés jogosan beletartozott. — Az egyezségi okiratban tehát az erdélyi magyarság népi személyisége ismertetett el. A Népközösség mindenekfeietti fontosságát jakahfy Elemér, a kisebbségi törvényhozás legnagyobb szakértője már a tárgyalások so­rán kidomborította és minden másnál na gyobb vívmányának jellemezte. — A román kormány a feloszlatott politi- ekai pártok, vezetőivel nem állt szóba. így járt már el a németekkel szemben is. Elsőben mivelünk is igy akrt eljárni. Csakis a három erdélyi magyar püspökkel, az EGE elnökével J és velem, vagyis csupán olyanokkal akart * szóbaállni, akik előzőleg a politikai életben ■ aktive nem szerepeltünk, hanem csak egy- | házi, társadalmi és gazdasági téren dolgoz­tunk. Miután azonban négy társam nevében is kijelentettem, hogy a volt Magyar Párt urainak bevonása nélkül nincs módunkban a kormánnyal bármiről is érdemben beszélni és ha e lehetőséget nem adják meg., mi a tár­gyalástól visszalépünk, •— elfogadták, hogy a volt Magyar Párt vezetőivel, illetve annak kiküldötteivel!! együttesen jelenjünk meg a kitűzött érdemi tárgyaláson. Kívánságunkra | elfogadták továbbá azt is, hogy az. ifjabb ] nemzedék néhány tagja is résztvehessen ezen. í A FIATALOK, AKIK A MAGYAR PÁRTBAN SOHASEM SZERE­PELTEK — Szükségesnek tartottuk ugyanis azokat is bevonni, akik a Magyar Párt kereteiben í bár sohasem szerepeltek, de férfikort érve, * lényeges befolyással bírtak az erdélyi ma- \ gyarság közvéleményére. Szükségesnek azért, ; hogy igy a Magyar Párt-i urak és az ifjabb * nemzedék képviselőivel együtt az erdélyi ma- > gyarság a maga egészében legyen a tárgyalá­son képviselve. — Előzőleg megállapítván a legsürgősebb sérelmi anyagot a volt Magyar Párt uraival, ismertetve velük a néniét egyezség akkor már nyilvános tartalmát, 1939 január 14-én megegyezés jött létre a román kormány ki­küldötte és a magyarság képviselői között, melyben a román kormány kötelezte magát a felsorolt sérelmes ügyek gyors rendezésére, továbbá arra, hogy a Német Népközösséggel teljesen azonos Magyar Népközösséget ismer el, kulturális, gazdasági és szociális munka­körrel, — mig ml ezzel szemben vállaltuk azt, hogy a magyarságot felszólítjuk a Front­ba való egységes beiratkozásra. Ez a belépési felhívás a mi részünktől igazában csak lát­szólagos ellenszolgáltatás volt. — Ismeretes volt ugyanis, hogy hivatalos nyomásra népünk sok helyen már be is irat­kozott. Kétségtelen volt az is, hogy a magyar értelmiség, papok, tanárok, tanítók, ügyvé­dek, orvosok, kereskedők és iparosok, szóyal mindazok, akiknek megélhetése közvetve vagy közvetlenül az állami szervek, kamarák j vagy hatóságok engedélyétől, illetve ellenőr­zésétől függ, vissza nem volnának tarthatók | a beiratkozástól. A veszély tehát az volt, hogy I « magyarság csoportokra bomladozva, vagy I egyénileg amúgy is előbb-utóhb beiratkozik, \ mégpedig minden népi ellenszolgáltatás nél- ( — Az aláírás délutánján a tárgyaló kor- mánybizt.os kijelentette, hogy olyan személy­nek, aki a múltban politikai szerepet játszott, a Magyar Népközösség szervezésére való fel­hatalmazást a kormány nem adhat, tekintet­tel arra, hogy ragaszkodnia kell a Népközös­ségnek kizárólagosan társadalmi jellegéhez. Az egyezség aláírói, tehát a volt Magyar Párt jelenlevő kél vezére is, dr. gróf Bethlen György és Gyárfás Elemér elfogadták, hogy a felhatalmazás nekem adassák. Másnáp át­vettem az erről szóló okiratot. Szövege azo­nos a Német Népközösség számára Fritz Fabrifiúshoz intézett okirattal. — A megegyezés folyománya volt, hogy midőn román részről az általunk felsorolt sürgős sérelmek orvoslását és a Magyar Nép­közösség engedélyezését és zavartalan műkö­dését a román kormány beigérte. mireánk hárult annak az ellenszolgálatnak végbevite­le, amitől az engedmények teljesítése füg­gött, vagyis hogy a Romániában élő magyar­ságot a Frontba való beiratkozásra felszólít­suk. A megegyezés teljes szövegének hírlapi közlésével ezt teljesitettük is. » — A beiratkozás rendben és egységesen I ment végbe. A magyarok számára külön I lajstromokon, melyek ellenőrzését magunk­Í nak eleve kikötöttük és mindenhol meg is szereztük. Ily módon a magyarság elég töké- j letes katasztere jutott birtokunkba. — Közben a február 17-i értekezlet, hol Erdély mindén vidékének vezérlő személyei —- egyháziak és po gáriak, közöttük a volt Magyar Párt eddigi vezetőiből is számosán — resztvettek, Gyárfás Elemér javaslatára egyhangúan elfogadta azt a névsort, melyet a Magyar Népközösség ideiglenes vezetése iránt elébe terjeszt éltünk, valamint a szerve­zés iránti vázlatot és programot. — Immár belefoghattunk a szervezés mun­kájába. — Ez a munka némely vonatkozásban kü­lönbözik attól a munkától, amit eddig a Mag yar Párt végzett. Különbözik természeté nél fogva. — Ugyanis a Magyar Párt az előző parla­mentáris rendszernek megfelelően a parla­menten belül nyilvános beszédek utján, sérel­mek gyakori előadásával és ismétlésével na­gyobbrészt gravatniuális politikát folytatott és ezt bizonyára helyesen is tette •— mig a népünk szervezése terén már politikai beál­lítottsága folytán is állandóan akadályozva volt. — Minekünk azon a változott viszonyok­nál fogva éppen a szervezésre kellett kon­centrálnunk legfőbb igyeheziiinket. Ennek zavartalanságát biztositani. amíg a január 17-iki megegyezésből fakadó engedékenyebb- légköt fennáll. Beszédek tartására a nagy nyilvánosság előtt alkalom amúgy sem volt. Az őst romái lapot és a szigorított katonai cen­zúra még a sajtópropagandát is úgyszólván lehetetlenné tette. — Ezirányhan a választások után sem vál­tozott a helyzet. 1840DEC. 21

Next

/
Thumbnails
Contents