Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-19 / 291. szám

rasa« 2 V ETEMÉ K TSbb szavazatot leapoftf a Mégskaxösség, mint a Magyar Párt 1' választásokat 1939 junius l os 2-ára írták ki. \ választást megelőzően minden il­letékes tényezővé' és a magyar vidékek véle- íinéiiyezése a apján megállapodtunk n jclol- tek 'névsorára nézve, kiknek beillesztését a Iiivatale-’-an megválaszthatok névsorába, mint a Front magyar tagozatának jelöltjei, Buka­restben ki resztülvittük. — Hogv jelöléseink valóban megfeleltek a magyarság bizalmának, mi sem bizonyítja jobban, mint a leadott szavazatok arányszá­ma. Legyen szabad néhány adatot példakép­pen fölemlíteni. Az 193. iLi választások ada­tait szembeállítva az 1939.es választással, a következő eredményeket kapjuk. A szavazat­ra jogosultak közül: < kban 37-ben leszavazott a választók 55.4 százaléka. 39-ben 87.5 százalék; l dvarnelvben 37-ben leszavazott 63.1 szá­zalékkal szemben 39-ben 89.2 százalék; Háromszékben leszavazott 63.4 százalékkal e/emben 39-ben 80.2 százalék. — Ez adatokból megállapítható, hogy a magvar választók részvételének arányszáma magasabb volt tehát, mint az előző, a Ma­gvar Párt által lefolytatott utolsó választás­kor. Meg kell jegyeznem azonban, hogy’ a 37-es választásokkor a román kormány igen lényegesen akadályozta a magyarok szava­zását. — Már a jelölésekkor érezhető volt, hogv Carol román király és miniszterelnöke eltör­tek attól az eredeti gondolattól, hogy kincve- zésszerii választást csinálnak. A király ekkor angol orientációt, talán angol kölcsönt keres­vén, szélesebb lehetőségű választási kivánt és emiatt több mint kétszerannyi jelölt nevét igazolták, mint ahány mandátum az illető kerületben rendelkezésre állt. MEGNÉMULT A PARLAMENT — E fordulatnál fogva a választások többé nem voltak kinevezés jellegnek, hanem alig különböztek olyan választásoktól, amelyek­ben a Magyar Párt egykor a kormánnyal kar- tellszerü megegyezést kötött. Ainngy is elég sze­rény reményeink a parlamenti szereplés iránt nem valósultak meg. A parlament néma volt, alig tartott ülést, vita egyáltalán nem volt, a román többségiek részéről sem, pusztán dek­larációkra szorittatott mindenki, igy a ki­sebbségi képvi-clök is, akár magyarok, akár németek vagy bolgárok voltak. A képviselők működése saját kerületeikben is csak szőkébb értekezletek és személyi érintkezésekre szo­rult, nyilatkozataik vagy beszédeik a cenzura folytán u közönség előtt egyáltalán neiu vagy csak csonkítva jelenhettek meg. — A magyar törvényhozók csoportja ilv- modon csupán együttes fellépéssel a kormány­nál és követeléseink többszöri és főkénként mind erősbödő hangit szorgalmazásával tu­dott csak szolgálatot tenni. SZÁZEZERNYI MAGYAR VÉDELME IDEGEN RUI1ABAN — Mégis, ha nem is a nyilvánosság előtt és beszédek utján, de kitartó és céltudatos szívósságával a parlamenti csoport általános értékű és lényeges eredményeket tudott fel­mutatni. — A katolikus javak iránti egyezség, nép- i kólái államsegély, a papi kongruák föleme­lése, a ktrá'yhágómelléki ref. egyházkerület és a magyar ev. egyház elismerése és pénz­ügyi megalapozása mellett az, állampolgársági kérdés méltányos rendezését tudta elemi, mely 1923 óta a magyarságnak egvik legna­gyobb és legveszélyesebb sőréimé volt, hiszen állampolgárságuk bizonytalansága folytán a román munkatörvény rendelkezései miatt kö­zéd százezer magyar munkás, magántisztvise­lő. iparos és nyugdíjas megélhetése forgott veszélyben. — Hangsúlyozni kívánom a magyar képvi­selők eredményes tevékenységét. Annál' in kább szükséges ez, mert ezek, el lévén zárva a nagy nyilvánosság előtti szerepléstől és at­tól, hogy beszédeik révén buzgóságukat a ma­gyar közvélemény megismerje, rendkívül sú­lyos és hálátlan szerepet vállaltak, hivatalos alkalmakkor idegen uniformist kellett visel­jenek. csakis azért, hogy a magyarság érde­keit hathatósan szolgálhassák. Különösen az egyenruha a közönség szentében természete­sen roppant népszerűtlen volt. Annál natryobb érdemük, hogy midezt kötelesrégludásból vál­lalták. Megindult MéphlzSsség munkája — Ezek alatt a Magyar Népközösség szer­vezési munkája, ha csöndben is, de örvende­tesen haladt előre. El keil ismernem, hogy az első évben a román kormány nem akadá­lyozta eziránvu munkánkat. — Inkább az okozott nehézséget, hogy a magyar közönség azelőtti időkből szokva lé­vén nyilvánosság előtti szerepléséhez, ezt a csöndes munkát csak lassacskán fogta föl. Mi­dőn azonban megbizonyosodott, mekkora se­gítséget jelent számára a szerevezettség, lel­kesen karolta föl azt. — Számos váratlan akadállyal is meg kel­lett küzdeni. Kárpátalja meghódítása 19.39 koratavaszán és az ezzel kapcsolatos román mobilizáció lényeges nehézség voit. Annál inkább volt az, mert a magyar közönség jó- része abban a hitben volt, hogy a magyar csapatok folytatni fogják diadalmas Htjukat és ennélfogva minden szervezkedés fölösle­ges. Mégis, éppen ezen a tavaszon meg tud­tuk alkotni a Népközösség alapszabályait, sőt már ezt megelőzően a Ncpközösség tagoza­tai, ha egyelőre ideiglenes jelleggel is, de mindenütt az ottani vezető értelmiség és föld­művelők bevonásával, választásszerü jelleg­gel beállittattak. — Ez a szervezési munka újra megnehe­zült az 1939 szeptember végén kipattanó ekrazit-ügy folytán. Káros kihatásai végighú­zódnak a következő hónapokon. Ennek elle­nére, éppen az őszi hónapokban tudtuk kifej­leszteni a Népközösség szomszédsági szerve­zeteit, főleg városokban, miközben az ekra- zit-iigyben elfogott, mintegy kétszázhusz ma­gyar kiszabadítására is kellet figyelmünket fordítani. KÖZBELÉPÉSÜNKRE AZ EKRAZIT- ÜGY 220 VÁDLOTTJÁBÓL CSAK 15 JUTOTT BÖRTÖNBE — Sok gondot okozott ez. Többszörös köz­belépésünk eredményeként e kétszázhusz vádlottból csak tizenöt jutóit börtönbe, a többi szabadonbocsáttatott vagy átjöhetett a határon. — A Magyar Népközösség lett a fönt vá­zolt körülmények folytán a magyarság ügyei­nek egyetlen komoly védője, annál inkább, hiszen a képviselők és szenátorok a Népkö­zösség vezetésében mindannyian resztvettek, úgyhogy a magyarság szemében nem mint külön parlamenti csoport, hanem mint a Nép­közösség tagjai jelentkeztek. így tekintette őket a román kormányzat is. — A Magyar Népközösség önállását a kor­mánnyal szemben mindvégig megőrizte, ahogv szervezeti szabályzatát minden román befo­lyástól mentesen alkotta rneg és nem is volt hajlandó annak jóváhagyását kérni a román kormánytól. A vidéki hatóságok gyakori kí­vánságát, hogy tagozataink vezetőségei e sza­bályzatot nekik bemutassák, mindenkor kö­vetkezetesen megtagadták. Működésünkbe a román kormány részéről semmiféle beleszó­lást. irányítást vagy ellenőrzést nem tűrtünk és dacára az állandó osti umállaputtal kap­csolatos rendelkezéseknek — minden gyűlé­sen a szigurcmca egy' detektivje jelen kell hogy legyen — ezt soha nem fogudtult el és nem is engedtük meg. — A magyar összefogás folyton erősödött. ELSŐ ESET VOLT, HOGY A MAGYAR MUNKÁSSÁG IS CSATLAKOZOTT — A mult év december 3 án a magyar munkásság is csatlakozott képviselői éa sze­nátorai utján a magyar parlamenti csoport­hoz, szervezetei utján a Népközösséghez. EK ső eset volt ez, hogy a munkásság teljes egy­ségben a polgári társadalommal egyetlen közös akarattal kívánta szolgálni a magyar nemzeti érdeket, óriási erőnyereséget jelen­tett ez a csatlakozás. Ez év januárjában az iparosságot Ls sikerült egyetlen« táborban egyesíteni, igy valóban elmondhatjuk, hogy a Népközösség keretében minden magyar te­vékenyen vesz részt. — Ez a folyton erősbödő magyar szervez­kedés fölkeltette a román .kormány gyanak­vását. Lassacskán mindinkább fokozódtak az elgáncsolások hivatalos részről, midőn a ro­mánok látták, hogy a Népközösség hiartalmas, élő szervezetté alakul és nem az a vérsze­gény társadalmi egyesület lett belőle, amit román részről] az engedély kiadásakor via«ló- szinüleg elgondoltak. Egyes gyűlésiek meg tartását is betiltották. A tagdijak beszedését is eltiltották. Néhol vezetőinket is gyakran a rendőrségre hívták, stb. Erélyes fellépéssel azonban a legtöbb esetben eij tudtuk hárítani az akadályokat. —■ A Magyar Népközösség suüiyát mi sem bizonyítja« jobban, hogy mindvégig úgy a kormány, mint u román közvélemény u Nép- közösseget tekintette a magyarság jogos kép­viselőjének és u Ncpközösség minden levelé­re a minisztériumok év» hatóságok rendsze­rint tigv intézkedtek és azokra ugv válaszol­tak, mintha ci Népközösség közhatuíeág lett vo'na é* mindvégig a hcgs/.nrúhíai krizisen át egészen a béesi döntés utáni első napokig, vagyis addig, ameddig a Nép közösség a mar 1940 december 10. ga teljességében működni tudott, a magyar­ság egyedüli jogosult kép vi.selö jéuek lek La­tente. — A bécsi döntés utáni napok forradalmi tüneteket váltot t ak ki, főleg Kolozsvárt. A Népi, özÜHi-ég szervezetei r/t a tiizpróbál ü kiáLták. Tagjai buzgó és bútor helytállásá­nak köszönhető, hogy nagyobb vérontás nem történt c legsúlyosabb órákban. ©f-tsx «s©ilái«f®5?i&íi63t alakult meg a szomszédságok szervezete * — A «szomszédsági «szervezetiről szükséges, hogy többet mondjak. Az a kép, amit itt vá­zolok, a teljesen kiépített szervezetekre vo­natkozik, melyek Kolozsvárt, Vásárhelyt«, Aradon, Ieme-íváron, Bras-són és Medgyesen, de hu még nem is tökéle teisen, minden más erdé'yi városban létesülitek, úgyhogy 1940 tavaszán 140.000 magyar tagot számlál­hattunk. — Főleg városokban épiteilttük őket ki, ahol népünk összetartása (teljesen hiányzott. — Alapításukkor egyrészt a régi székely tized intézményt, másrészt «a saász.ok szom szédsági szervezetét vettük a’apul. — Lényege az, hogy öt hat, vagy tiz-tizen két család egy egy Szomszédságot » kot. Ez tik istápolaját és vezetését az élükre ál­lított tizedes végzi. Tiz-husz, vagy több ilyen szomszédság, ideivé tized egyesi! t egy egy főtizedes ala'tt. A főlízedek ismét egy-egv kerületei alkotnak. A kerületiek egymásközti kapcsolatát úgy kívántuk élővé és testivé- rie-ssé tenaii. hogy igy például Koozsvárt, vagy Marosvásárhelyen a vagyonosabb vá.- rosi kerületek valamelyike testvéri kapcso­latban vállalta egy külső, s/egényehh kerü­let lelki támogatását. — Minden családfő, vagy minden önálló keresetű egyén, aki tacul belépett, saját te­herbírása szeriül vállalt tagdijat. A szegé­nyek, tnunkásernberck, napszámosok egé­szen kicsi összeget, egy, két, esetleg három lejt. vagyis három, hat i 3-tve tiz fillért he­tenként. A vagyonosabbak persze többet. Hymodfin a városi tagozatok .saját jövi-dehne tagdíjakból februárban mar például Kolozg- ■\úrt. havonta négyezer pengőre rúgott. Éji­ből a tagdijakból begy ü t ö-.szeget a szűköt- ködők segélyezésére fordítottuk. Tekintettel arra, hogy a tizedes a maga körzetében min­denkit ismer személy szerint és minden vi­szonylatában, aki az ő szomszédságába tarto­zik, valóban azoknak jutott a segítség, akik a7.t igazán megérdemelték és akik igazán erre reás-zorultak. Sokgyermekes családok 6zü értéseknél _ gyermekkelergyéve-I láttattak el. Felszólítottuk a magyar orvosokat heten- kiiH egy-egv nap ingyen rendelésre, azok számára. akiket a tizedes, vagy főtizedes iga­zolt. Az orvosok ezt szívesen vállalták és ez az egészségügyi apparátus kifogástalanul működött. A gyógyszerészek is önkötsógi áron adták a kötszereket és orvosságokat. — Alakult az intelligencia körében fiatal nőknek egy lelkes csoportja, amely váilialta és «befjesitette a szegényebb lakások egész­ségügyi ellenőrzését és munkásanyák helyet­tesi tését kisgyermekeiknél. E téren az egves egyházak napközi gyermekotthonai is óriási segítséget jelentetnek. A népközösségi mozgalom meg­szüntette a bolsevista szervezkedést — Ebben vázoltam a népközöaségi munka ' szociális és karitativ oldalát. — Ez a karitatív és szociális munka ha­marosan meghozta a maga gyümölcseit. Az előző évben, 1939 közepén, különösen Ko­lozsvárt és Vásárhelyen a még erős bolsevis- 1 ta moz0alom utóbb teljesen elvesztette a ta- j Jajt, midőn látták a munkások, hogy puszta i szó ée csalfa Ígéretek helyett ők és család- j jaik valódi segítséggel találkoznak a Nép­közösség keretében. A téli hónapokban kü­lönböző városokban rendezett munkáselőadá­sok és felolvasások, amelyeket a Népközös­ség irodalmi szakosztálya rendezőit, szintén áldá90<s befolyással voltak. — Még egy tevékenységről] kell megemlé­keznem. Ez az ingyenes jogsegély, amelyet mindenütt a NépközÖsiség tagozata irodái és központja is a magyar közösségnek nyújtott. Meg kell köszönnöm itt azt «az óriási segít­séget, melyet ezek az irodák telj esi tettek. NEM HISZEM, HOGY . . . — Ezekben áhrázoltam az erdélyi Népkö­zösség szervezetét és eredményeit. — Nem hiszem, hogy máshol magyarok között ilyen tökéletesen együttműködő és testvéries szellemtől áthatott szervezet, ilyen önzetlen munka valaha is volna. — Az elmondottakból, azt hiszem, kivi­láglik. hogy legnehezebb időkben, legsúlyo­sabb körülmények között híven és teljes harmóniában minden tényezővel, akik a ma­gyarság .sorsirányifására hivatottak, tieCjesi- telilük kötelességünket, ami maga után von­ja azt, hogy joggal elvárhattuk volna, hogy az eóistnérésnek ne csak negativ formában .adassák kifejezés, úgy. amint az eddig tör­tént, hanem pozitiv formában, ami mind­azoknak kijár Erdélyben, akik ebb^n az ön­zetlen és önfeláldozó munkában resztvettek, népszerűségüket gyakran kockára téve, ami­vé] azonban több-szolgálatot tettek, mint ahogy az idáig elismertetett. — A mai javaslat előadója, de a« minisz­terelnök ur is gyakran kifejezte azt, hogy a társadalom ne csak alz államtól várjon segít­séget, hanem önmaga is segítsen az áFam- nak.- Az erdélyi Népközösségben megvolt az a szervezet, amelyik ennek a kívánságnak eleget tudott vcína tenni. Az a körülmény azonban, hogy egyetlen, nem különösen hí­zelgő s.zóvuij emlékezett csak meg a minisz­terelnök ur róla, továbbá az a körülmény, hogy immár negyedik hónapja teljes tétlen­ségre éts züllésre van kárhoztatva, vélemé­nyem szerint óriási kárt okoz. Mert minden végrehajtatott j szervezet, ami állandóan foglalkoztatva nincs, okvetlen! elpusztul. Sofeezerr© munkatársam száméra . . . Ifo nszinház UZ EB! — Beszédemmel tehát azt a várva-várt alkalmat nyújtom a miniszterelnök urnák, hogy október 1-i mondatát helyreigazíthassa. Ha ez megtörténik, az erdélyi Magyar Nép­közösséget, ha más nevezet aülatt is, át lehet menteni a jövőnek. — Ama kérem tehát, hogy végre tegyen eleget annak, amit az utolsó két súlyos esz­tendő magyar vezetői és munkatársai tőle méltán elvárhatnak. — Nem. magam számára kérem ez)L En az elismerést már megkaptalm avval, hogy a Kormányzó ur Őfőméltősága a miniszterel­nök ur ellenjegyzésével a Felsőházba, a nva* Patak-utca 7, Telefon: 11—71. Ma! 3, 5, 7 és 9 órakor, közkivánatra Kolozsváron utoljára. ü%s a világhírű yóbé-fíuiííor, a küzdő és mosolygó szé­kely nép filmje. — Irta: Hyírg József. -Fősz .-ben : Jávor Pál, Borcty Bella, Szihssy László, Tcr^pa Fasíi és äivßdy Zsóka. Műsor előtt a legújabb 'liradók. — Vasárnap az 5 és 7 órai előadások szá- rnozottakl — Elővétel délelőtt 11 órától 1-ig a pénztárnál. gyár közélet e legelőkelőbb testületébe ki­nevezett. De kérem ama sokezerre menő munkatársam számára, akik önzetlenül, ál­dozatkészen szolgálták a magyarság ügyét, kérem mindenki Számára, a legnagyobbtói a legkisebbig, akik egvütt tudtak dolgozni egyetlen és testvéri akarattal, az erdélyi ma­gyarság védelmében és megerősítésében. A költségvetést elfogadom. HÓMAN KULTUSZMINI3ZTFR BÉCS- BE ÉRKEZETT ÉS OTT ELŐADÁST TART BÉCS, december 19. (MTI.) Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter németországi körútja során szerdán este Bécsbe érkezett. Szerdán Becs városa est­ebédet adott tiszteletére. A közoktatás- ügyi miniszter csütörtökön Látogatásokat tesz és a Német—Magyar Társaság ren­dezésében előadást tart a német—magyar kapcsolatokról. KARÁCSONYFADÍSZT, karácsonyi könvvet, díszmunkát rendelhet úgy is, hogy beküld belátása szerinti össze­get és közli kívánságait. — Ami nem fele’ meg, cserélhető, visszaküldhető. írjon még ma LEPAGE-uak, Kolozsvár.

Next

/
Thumbnails
Contents