Ellenzék, 1940. november (61. évfolyam, 251-274. szám)

1940-11-24 / 269. szám

E /. /. F N 7 fi K kz Egyetemi Könyvtár töilsnetéhez Irin: GYALUI FARKAS. Legven szabad alioz a kitűnő ős jóindulatú cikkhez.. ineKet Marl on Lili irt. akii, mim irót, hírlapiról ős kedves poétát, nagyralm csülök, néhány adattal kiegészítésül hozzá­járulnom. Dióhéjban mondom el, hogy mielőtt a ro­mán hatoság erőszakkal elvette az egyeteme t és egyidejűleg a könyvtárt, Schneller István Rector, ez a holes és nagy tudós, külön be­adott emlékiratomra, beleegyezett abba, hogv mi maradjunk szolgálatban es őrizzük meg a könyvtárt. Kérésemre, rendelet jonnétjéilxtn is bizonyította ezt a megegyezesiinket. Ezt az. okmányt az ..Ellenzék" nov. I i-iki számában közölte. Hangsúlyoznom kell. hogy semmilele politikai megbízatásom nem volt. Egyedül annyi, hogy tartsam össze a személyzetet, vi­gyázzunk a könyvtárra. Mégis, kezdettől lóg­va. egyrészc a román vezetőknek, szakadatlan irredenta gyanúsításával gyötört, holott arra oka nem volt. Nekünk és nekem, mint igaz­gatónak, csakis a könyvtár nyitvatartása es megőrzése volt célunk és munkánk. Nyolc év múlva, egész sereg irredenta-váddal léptek fél ellenem. A lapokban i-. azzal a kimondott céllal, hogy távoznom kell, mert már tovább nem lehet a könyvtár igazgatója magyar. Így aztán tiz évvel előbb nyugdíjaztak, és — félnyugdijat adtak. Mindegy: a legnehe­zebb idők: az átmeneti évek alatt, sikerült helyünkön maradtunk és Isten segítségével, a könyvtárt — legalább távozásom alkalmá­val igv volt, — hiánytalanul megőriznem, kollégáim becsületes közreműködésével. A másik kiegészíteni valóm: tény, hogy a könyvtár tanulmányaim alapján épült, ezt kollégáim és a szakemberek jól tudják, de szeretném Erdélyi Pál érdemeit nagyon hang­súlyozottan kiemelni. Ő nemcsak a berende­zés. butorzás dolgában végzett érdemes mun­kát, hanem főleg az építés adminisztrációja, a teméntelen irás, jegyzőkönyv, értekezlet és más bőséges fáradozásokban, In i áié) és hatal­mas munkát fejlett ki. Az azonban letagad­hatatlan, hogy szakszempontból a könyvtár az én tanulmányaim alapján épült és adataim alapján osztották meg helyiségeit, legnagyobb gonddal a tűzbiztonságra. Mikor pedig az uralomváltozás történt, helyemen maradtam és tűrtem és nyeltem, még tájékozatlan ma- avar részről is, mig ki nem zavarlak állásom­ból, megvádolva és meghurcolva lapokban, feljelentésekben és vizsgálatokban. Most is c;ak ismételhetem, sem magam, sem kollégá­im egyebet nem csináltunk, mint nyitva tar­tottuk a könyvtárt és — vigyáztunk reá, ma­gva) szívvel. A szóban lévő cikk fölemlíti, hogy szereu- ; esem volt megismerkedni Xl-ik Pius Pápa 0 Szentségével, és Vele, haláláig összekötte­tésben maradhattam. Még mint milánói könyv­táros-kollégával kezdődött ismeretségünk. Ó Szentsége ismételten kegyes volt levelet kül­deni részemre, egy szép éremmel is megaján­dékozott, sőt. sajátkezüleg aláirt arcképét is megküldte nekem. Abban a levélben, melyet rólam Majlnth Püsnök urlicz, ehez a jóságos prófétához itatott Ő Szentsége. Paeelli bíbo­ros által, aki tudvalevőleg most Xlí-ik Pius Pápa, és amely értékes okmányt a Püspök ur nekem ajándékozott. Xl-ik Pins ..őszinte elis­merését'' fejezte ki ,.a nemes érzésekért“, melyeket — ugymout a levél, — Gyalui dok­tor a katolikus Egyház iránt tanúsított és Ő Szentségének azt a külön kívánságát, hogy az isteni jóság kövesse e dicséretes hajlandó­ságot, még bőségesebb és jóltevőbb kegyelmé­vel". Az 1930 november 8-áu kelt hivatalos levél a pápai államtitkárság által (Segretario di Scato del Sua Sanlita) No. 95847 sz. alatt küldetett el. „ . . . Una sincera compiaceuza per i nobili sentiment-1, che ii Dott. Gy. Far­kas manifesta verso la Cliiesa cattolica“ stb. Sem az irántam oly kegyes volt-könyvtáros Pápa páratlan és többször nyilvánított jósá­gáról, sem Majláth Püspöknek áldott szere­tettről, eddig, haláluk alkalmából sem irtain a nyilvánosság előtt. Sok mindenről nem le­het írni, kegyeletei és szivünkbe zárt hálás érzések miatt. Most azonban az egyetemi és Erdélyi Muzeum Egyesületi könyvtárról lévén szó, nem hallgathatom el azt sem, bogy a könyvtár épületének tűzbiztonsága érdekében XI. Pius Pápa ő Szentségével, még könyv­táros korában, Milánóban, tárgyaltam és ta­nácsaiból. amit viszonyaink lehetővé tettek, érvényre juttattam. Egyebekben, sajtó alá kész Emlékirataim­ban a kolozsvári egyetem és könyvtár elvéte­léről és. kivált a könyvtárnak a román ura­lom alatti történetéről, hivatalos adatok és aktok, nemcsak visszaemlékezéseim alapján, — a lehető legrészletesebben irtain. Akad-e reá kiadó? Reményiem, de mert nem erotikus regényről van szó: nem tudom. ■ Br, Urnwi Milyen a pénzügyi helyzete a háborús ilémeterszágnah? Értesítem a nagyérdemű t. vevő körömet, hogy Jókai-utca 2 szám alatt volt szabó műhelyemet áthelyeztem a Deák Ferenc-u. 3. sz. alatti üzlet- helyiségbe. Corondán iérii szabó (A. U.) Két körülmény tanuskodhatik is­mételten amellett, hogy a Német Birodalom pénzügyi helyzete a háború ellenére is ked­vező és a pénzügyi források biztosítva vau­nak. Reinhard államtitkár a minap ismertet­te, hogy az uj adózási év első négy hónap jóban (április 1 -ctő 1 július 31-ig), 8. 1 millión márka folyt be adóban, úgy. hogy az égés. költségvetési évben 25 milliárd markás adu bevételre lehet fzámitani. I z a mult évvel ' szemben 1.5 milliáidos többletet jelent. An- I nak ellenére, hogy a katonai behívások kö- j vetkeztéhen a foglalkozásokkal birók száma csappant és a vámbevételek is csökkentek, a ] normális adóbevétel — tehát a háború óta j bevezetett jövedelmi adópótlék és a dohány, sör utáni pótilletékek nélkül, — valamivel magasabb, mint a mull év hasonló időszaká­ban volt. A • fizetés utáni adó ez évben M.'M millió márkát teit ki. a múlt év első negye­dének 876 millié) márkájával szemben. .Mun­katöbblet. a munkatartalékok maradéktalan felhasználása és hasonló intézkedések révén a munkakiesés kiegyenlilődölt. lay igazolódott be a birodalmi gazdasági miniszter legutóbbi mondása, hogy a „sole pénz a sok munkából ered". A közvetlen adó- és vámbevételeken kivitl a háború kezdete óta a hadigazdáikodási-rendo let alapján még a községek hadiszolgálatai is rendelkezésére állanak a Birodalom kincstá­rának. Ugyanis a községek alapadó. ipari és polgári adóik jövedelmének egy bizonyos szá­zalékát lie kell szolgáltassák a Birodalmi pénztárba. Ez összeget a háború kezdetén évi 1,38 milliárd márkára becsülték fel. A Német Birodalom pénzügyi erejének má­sodik bi/onyitéka a, most kihocsájtá.-ra kerülő birodalmi kincstári utalványok újabb sorozu- ta. lvz ebben az évben a 4 százalékos állam­papíroknak hatodik kibocsájtása. Az ezt meg­előző őt kibocsájtás 3,75 milliárd márkát eredményezi tt. A legújabb kibocsájtás ismét néhány milliárd márkával fogja növelni az állampénztár állományát. Fontos itt megje­gyezni. hogs sikerült az összegeket 4 száza­lékos kamatra felvenni annak ellenére, hogy e hatodik kihocsájlásuál, az előbbiekkel el­lentétben, a lejáratot az eddigi 10 év helyett 20 évben állapították meg. Ezen 4 százalékos kincstári utalványokon kiviil ez év kezdetétől lógva állandóan még nagyobb milliárdos ösz- ■/egek is folytak be a takarék pénztároknál, biztosító-társaságoknál slb. E kölcsönöknél is megmaradt a 1 százalékos kamatláb. .1 lîirodtilorn hosszúié járót it titlosságtiiriul: összege ez ér iunius .30-ón a birodalmi penziigy/niniszleriurn legutóbbi köziemén\ e szerint .13.6 milliárd mátka roll. mig rövid lejáratit tartozása 26.4 milliárd már­ka Mindenesetre megnyugtató összege': I zel:. ha tekintetbe vesszük, hogy a kamat- kötelezettségei: viszonvltteosan kisebbel: let­tek. úgyszintén a lejárati idő meghosszabbításával az évi visszafizetések üs.jzege is csökkent. Mint fentiekből' látjuk, A eme!ország államadóssága — Angliával el­lentétben — jelentékenyen alatta van nz évi bevételeknek. Emellett a német adóerő állandó növekedés­ben vau. mivel az újonnan szerzett birodalmi- területek nagy részt visszaszerzik termelési erejüket. Családanyák munkaereje, mint árucikk Ezelőtt más! cl - évszázaddal,; a- nagy szöv ő­ipari vá .Ság idején, e!borza-/ló képeket fes­tettek a apók a gyermekinunkásokról. Alig pirkadott a hajnal, az angoi szovőgvárakhoz vezető falusi utakon családapák vánszorog­tak a munkahelyek felé, nem a maguk mun­kaerejét vitték, hanem nyakukban vagy ölükben vitték a kiskorú gyermekeiket gyá­ri munkára. A gyár nem volt hajlandó drága felnőtt-munkást tartani, fe mondottak a fér­fiaknak. nőknek, és csak gyermekeket al­kalmaztak. Ezeket vitték a szülők a gyárak­ba minden hajnalban 10—14 órai munkára s késő este ugyanígy cipelték haza Szegény­kéket, akiknek még jártányi erejük se volt elég a kimerítő munka után. Az akkori filantrópusok fel voltak há­borodva e munkaadók lelketlenjsége ellen, a munkaadók pedig azt mondták rá, hogy csak igy fizetődik ki az üzem és ha a gyermek- munkát megtiltják, akkor megszüntetik az üzemet s akkor még .a gyermek se fog ke­resni az éhező család számára. Emberfőién állapot, de ha meggondoljuk, hogy az igy dolgoztatott gyermek valahogy mégiscsak felcseperedhíet, családjában élhet, s kereső voltáért a családtól bizonyára meg­becsülésben ,s szeretetben részesülhet, még mindig nem annyira embertelen állapot, mint amilyennek manapság vagyunk gyak­ran szetnltanui: hogy a családanya csecsemő gyermekeitől messzire kénytelen vándorolni a betevő falatjuk megszerzése végett. Most, boav a Bukarelstben szolgált erdélyi munka­erőknek Budapestre áramlása megindult, egyre-más.ra -láttánk sáppadt, kimerült fiatal- asszonyokat. akik azon könyörögnek a pesti háziasszonyoknak, hogy fogadják őket cse­lédnek, miért a férjüknek nincs munkája immár se Bukarestben, se a szegény Szé- kelvföldön, otthon el k'eTflett választani a leitől az alig hét hónapos gyermeket, el kellett hagyni a nagyobbakat! is, mert hát­ba legalább cse’édi műnkalcer estetet lehet ta­lálni Budapesten, ahová immár szabad az ut. Eddig is igy éltek ezek a szerencsétlenek: Bukarestben cselédkedt'ek, jobb esetben a férjük is ott talált munkát, nénzt küldöttek haza a nagyszil'ők né"1, rokonoknál, vagy csak ismerősöknél odahaeyottti gyermekeik eltar­tására. A román kormánytól igazán nem lehetett elvárniuk, hogy családjuk, gyerme* keik elképzelhető zii! ősének láttára menté­sükre siessen s a Székely (öblön niunkaalkaJ- mat teremtsen számukra. Most aztán, hogy a bukaresti munkahelyek bezárulnak éőttük s ezek a liata. asszonyok reménykedve, utol­só holmijukat pénzzétéve vagy' kölcsönpénz­ből Pestre vándorolnak, a pesti háziasszo­nyok elképpedve csapják össze a kezüket: — Ugyan, hát hogy volt lelke otthagyni a héthónapos gyermeket, meg, a kétéves be­teget. meg az ötéveset, akit ott már lelket­lenül disznót őrizni, kukoricát fejteni kény­szerítenek, liát nem tudja-e, hogy hűn volt eljönnie? — És hát az nem vöt bűn — feleli az anyjuk kiszakadó sírássá1) — nézni, hogy a héthónaposnak már nem jut tej, elapadóit, meg hogy a kétéves betegnek nem jut or­vosságra, meg hogy .az ötévest magam hajt­sam dolgozni, mert otthon nincs munka, még feleáron se, a férjem pedig ugyanígy kódo- rog Pesten meg egyebütt munka után, az nem bűn? Itt a nagy nyilvánosság előtt felelünk a keserű kérdésre, hogy bizony bűn ez, még­pedig az egész társadalomnak bűne, amelyet! sürgősen kiengesztelni és jóvátenni kell. Bű­ne volt ez már a világháború előtti kormány­zatoknak, hogy nem látták el a legbecsüle­tesebb szapora székelyföldi magyarságot kellő munkával, holott a rengeteg fa-nyers­anyag és rendelkezésre álló vizierő ezt már akkor is lehetővé tette volna. Nem vethet­jük szemére a bukaresti társadalomnak és kormánynak, hogy a Székelyföldön felnevel­kedő munkaiejrőben nem a magyar család­anyának és családapának való anyagot te­kintette, hanem csupán at felhasználható árucikket, ame.yet eléggé feJ is használt, megfizetett, vagyis mint árucikket eléggé meg is. becsült. Tavalyelőtt iszékely falvakban járva egy németországi ismerősömmel, annak feltűnt és nem is hallgatta el, hogy bizony a székely falvaknak nem valami szép s erős az ember­anyaga. A falu lelkésze magyarázta meg az­után, hogy azért van ez, mert a legények erősebb je, a leányok szebbje mind Bukarest­ben haszná’ódik el. ai liege-slegszebbje meg tik el, a faj már öt-hat évtized óta veszti 11X1. r VrOllYAM, 2 6 9. SZÁM. ' rrjél en Kzé|»»tégél, éppen az cryiebbckbö /.rldtckhól hob.1 e lehet «'«Iád, gyermek, oz anyunak termeltek vén húg ükig íiStléd'lc maradnak, a férfiak már csak. rokkanva ke. »ülnek haza. Es még ezért u iiyomortuágos izolga-nor»- crl is íme most könyörögni jönnek t-l esz. ládjuktól a székely liatal asszonyok és le-. Lak, és ha még ezt se kapnák meg, Íme ükkor még rosszabb sors vár rájuk: éhezni­ük és pusztulniuk kell. Kel-e éhezniük és pusztulniuk? Szabad-e? M e ge n godhe tő -e ? 11a a magyar buza, csirke é.s egyéb áru* cikkeink keeudőségét és becsületét gondos és költséges intézkedésekkel védi kormány­zatunk éo tár.sada lmunk közszellerne, akkor ugyebár megéri és megérdemli a gondozást a mostani és leendő magyar családanyák é, családapák karjában és le, kében számunkra adatott munkaerő is. Ez a nemzeti kincs. — mek ma már pénzrendszerünknek is alapja. — nem lehet gondozatlan csereberélhető árucikke a cupringerekuek. Ha a dohány, pálinka, tej és egyéb árucikkek árusítását ma már nem akárki, csak evvel megbízot­tak végezhetik: csakis meghízott áh-mni fel­ügyelet ü, sőt minél teljesebben állami gon­dozási! lehet a magyar családanyák és csa­ládapák munkaereje is. Yo't szégyen ele-, és gyalázatos, idő, amikor egészséges, szép má­giái- leányokat el lehetett árusítani éjjeli mulatóhelyek számára. idegen fü dré-zek kikötőébe. De talán volt méz szégyenletesebb és még gyalázatosabb idő is. De a megállapításokból kiindulva ha adék- talanul meg kell mindent tennünk a nemzet léi fiai és ass/onvai munkaerejének további kor útlan árusitú-a e lem Ha a Székelyföld még nincs el átva azokkal a munkahelyekkel, ainevek lehetővé tennék, hogy a .s/ékelvföbU magyar csa állok otthonukban. vagy ottho­nuk közi-lében megszerezhessék mezé'heté- -iiket. ha a székelységnek egyelőre még nagv- részt Budapesten és más országrészeinkben kel! megkeresnie kenyerét, akkor a mindig .szükséges munkaközvetítést » hivatalos szer- veknek és társadalomnak IeglüzHesebhen gondozásukba kel' venniük. Az Egyesiét Női Tábornak mint a Menekültügyi kor- mánybizlosság által a menekült cselédek el­helyezésével megbízott társadalmi szervnek ugyani yen tapasztalatai alapján ugyanezek a javaslatai. Községén kivüli munkát mindenki csakis v maga községében munkaközvetítő szervnek, például a jegyzőnek s egyházi hatóságának engedélye s ajánlása alapján indulhasson vál­lalni. Ők Ítéljék meg, hogy indoko t-e a leánynak vagy gyermekes anyának községét elhagynia, avagy gyorssegély után a község­ben kék számát a megfelelő mtinkaa kálóm­ról gondolkodni. Idegen községben, igy Bu­dapesten. vagy egyebütt pedig csak az ott­hon községbeli engedély és ajánlás alapján csakis hivatalos munkaközvetítő szerv adhas­son engedélyt munkavállalásra. És a munka* -sá laié a munkaadó helyen maradjon a hiva­talos Szervnek állandó anyagi és erkö’esi fel­ügyelete és gondozása alatt. Ne engedjék a eselédleányokat — legényeket c.«a:ádalapitási koron tu; is szolgálni csupáo amiért a nagy­sáros megszokott kényelmét akarnák tovább is é vezni, ha odahaza is megfelelő munka- a kaltnuk volna, ha otthon felnevelendő gyermekeik vannak. Van minden községben elvégeztethető szükségmunka. a ’eg-ehnara- dottabb községben is, sőt abban leginkább, ez nyújtson kenyeret a kisgyermekes csalá­doknak. ne a koldusokhoz méltó ingyenébe 1. Ma már a gyárak, a maguk anyagi érdekét is Szolgálva vele, a gyár köze'ében családi munkás’akásokat, otthonokat és napközi otthonokat, szociális intézményeket létesíte­nek. Nem szabad kételkednünk benne, hogy kormányzatunk mielőbb gondoskodni fog a Jegszaporább magyar néptörzsnek, a székely* ségnek termékenységét megbecsülve gyárak, ipartelepek létesülésérők háziipari s a szé­kely falvak egyéb munkalehetőségeiről. Bi­zonyosra kel) vennünk, hogy ezek az állan­dó munkaalkalmak mielőbb lehetővé teszik a ma még munkáért idegenbe kényszerült székelységnek hazatérését a maga otthoni területeire, ahol számával és munkájával a ma még sok helyen kisebbségben élő ma­gyarságot megerősítheti. Addig is azonban ne engedjük az otthoni földből végképpen kiszakadni, megfertőződni, vagy meddővé kiszáradni az otthonok érzékeny finom gyö­kereit, tegyük meg e kötelezettségeinket a magyar gyermekek és családanyák megmen­tésére, halljuk meg az édesanyjuk után sáré gyermekek sírását és küMjük ha/za hozzájuk becsületes, biztos kenyérrel az édesanyjukat! BODOR ALADÁR. f....... “I HOTEL CORVIN BUDAPEST ummmmmmmmmmeammmmmmmmmammmam Vili., Csokoiay-utca 14. sz. Nemzeti Színháznál. — Családi szálloda a vá­ros szivében. — Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és mele» folyóvíz. nani 3_50-<nl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents