Ellenzék, 1940. október (61. évfolyam, 225-250. szám)

1940-10-06 / 230. szám

EE£EN7£ff 1940 oP t ,’jhc r 7. 2 DisiááSíorozásiÉ iartíoád liolozsväs'on a Magyar Tűzharcos Szövetség KOLOZSVÁR, október 7. A Magyar Tűz­harcos Szövetség Országos Elnöksége a visz- s.'aesatolt területeken megkezdett szervezke­dési tervezete alapján október 5-én, szom­baton délután 5 órakor Kolozsvárra érke­zett Vitéz. Takách-Tolvay József gróf, nyug. altábornagy, országos elnökkel az élén az egyesület tizenkéttagu küldöttsége. A kül­döttséget a kolozsvári állomáson a helyi Tűz­harcos Szövetség tagjai ünnepélyes fogadta­tásban részesítették. Az állomás épülete elölt diszszázadban sorakoztak fel a kolozsvári tűzharcosok. Amikor a vonat megérkezett, a katonazenekar az Erdélyi Indulót játszot­ta. Takách-Tolvay grófot meleg szavakkal üdvözölték a frontharcosok vezetői, majd az elnök ellépett a diszszázad feszesen tisztelgő sorfala előtt. Szombaton este baráti vacsora volt. Vasárnap délelőtt az ünnepélyes táborozás megkezdése előtt, a kolozsvári tűzharcosok csoportjai már a kora reggeli órákban gyü­lekezni kezdett a Magyar Sziuház épülete előtt. A színház előtti útvonal baloldalán a disz­század. mögöttük a hadirokkantak csoportjai és a többi frontharcos csoportok foglaltak helyet. Vitéz Takách-Tolvay gróf pontosan három­negyed 10 órakor érkezett meg kíséretével a szinház elé, ahol Bánvay Kálmán elnök fo­gadta, majd Hirsehfeld Tibor, a diszszázad parancsnoka megtette jelentését. Ezután Ta­kách-Tolvay gróf altábornagy ellépett a frontharcosok arcvonala előtt. KOLOZSVÁR, október 7. (Saját tudósí­tónktól.) A Tűzharcos Szövetség vasárnap délelőtt 11 órakor disztáborozást tartott a sétatéri Magyar Színházban. A nemzeti zász­lókkal és az ország címerével felékesitett színpadon a fővárosból érkezett és a hely­beli katonai és polgári előkelőségek foglal­tak helyet. A nézőteret zsúfolásig megtöltöt­ték a tűzharcosok, akiknek alig egyötöde fért be a terembe. A kinnszorultak valóság­gal ellepték a színház előterét. A disztáborozást a Himnusz akkord'ai nyi­tották meg. Ezután Bánvay Kálmán nyugal­mazott ezredes, a kolozsvári tűzharcosok kor- elnöke jelentést tett az elnöknek. A jelen­tésben vázolta a bécsi döntés megtörténte után foganatosított szervezkedéssel kapcso­latos helyzetet és fogadalmat tett, hogy a kolozsvári tűzharcosok, — akik közül f>35 tiszti, 2552 altiszti és 39f>5 legînyscgi állo­mányú, összesen tehát 9402 bajtárs van • — beilleszkedésüket várják a Magyar Országos Tűzharcos Szövetségbe. Majd az elnököt és a megjelenteket üdvözölte. Végül hálásan, köszönettel, névszerint megemlékezett azok­ról — közöttük Baátz Jenő ezredesről — akik a kolozsvári tűzharcosok egységét meg­teremtették. Jelentéstétel után szólásra kér­te fel Vitéz Takách-Tolvay József grófot, az országos elnököt. VITÉZ TAKÁCH-TOLVAY JÓZSEF GRÓF BESZÉDE Az elnök bensőséges szavakkal méltatta a nap jelentőségét: — Mielőtt az első táborozást a felszaba­dult és újra magyarrá vált Kolozsvár föld­jén megnyitnám — kezdette beszédét — tűz­harcos lelkünk és szivünk gondolata szálljon azokhoz a bajtársainkhoz, akik velünk együtt meneteltek annakidején, de nem tér­tek vissza. Ott nyugszanak ők a csatatere­ken, a Kárpátok rengetegeiben, a Doberdó sziklái között és a nyugati frontokon, talán jeltelen tömegsír jóikban. Emléküket kegye­lettel fogjuk mindig megőrizni és imáinkba foglalni. E szavak után a teremben levők néma fel­állással adóztak az elesett hősök emlékének. — És most szeretett kedves erdélyi test­véreim — folytatta ezután az elnök beszé­dét — szeretett kedves tűzharcos bajtársaim, most itt, az újból magyarrá vált Kolozsváron szivem és lelkem mélyéből száll fel a hála a Mindenható Istenhez, a Magyarok Istenéhez, hogy megengedte érnünk a trianoni csonka ország tűzharcosainak ezt, a boldog pillana­tot, amikor itt újból üdvözölhetünk titeket magyar nyelven. De a hála után mindjárt köszönet szálljon fel szivünkből azért a nem­zeti hazafias munkáért, amelyet ti a rabság ideje alatt itt, Kolozsváron végeztetek. Meg­hallottátok a bajtársak hivó szavát és őrköd­tetek e magyar nemes város rendje felett. Itt a szónok köszönetét mondott a fogad­tatásért, eképpen folytatva: — Különösen büszkék vagyunk mi, a tria­noni csonkaország tűzharcosai arra, hogy ti olyan fegyelmezetten és zárt tömegben üdvö­zöltétek Magyarország főméltóságu országgya- rapitó kormányzóját, vitéz nagybányai Hor­thy Miklóst, legfelsőbb hadúrunkat, a Tűz­harcos Szövetség öröliös fővédnökét. Köszönettel emlékezett meg továbbá a honvédségről, a bajtársakról és a polgárság s a rendőrség vezetőiről, hangsúlyozva, hogy a Szövetség tizéves működése alatt egyetlen egyszer sem került összeütközésbe a rend­őrséggel. ÜNNKFJ SZÓNOKLATOK Az országos elnöknek végig zajos telszcs- nyilváuulássnl kisért beszéde után Kertész Elemér, a Tűzharcos Szövetség ügyvezető al- eluöke szólalt fel. — A esonkaország tűzharcosai — mondot­ta — csupán négy éven at \ ol lak frontszol- gálatban. az erdélyi magyarság azonban a rá- következő 22 év abut is frontszolgálatot tel­jesített. Ezért különösen büszke rátok az egész Frontharcos Szövetség. Kertész Elemér ezután röviden ismertette a Tűzharcos Szövetség megalakulásának tör­ténetét. Vitéz Tóth András országgyűlési képviselő emelkedett ezután szólásra. aki a magyar nemzet történelmi hivatását és jogát hangoz­tatta a Kárpátok medencéjében. Az elhangzott beszédekre dr. Vékás Lajos, Kolozsvár polgári közigazgatási vezetője vá­laszolt. Beszédében hangsúlyozta azt a baj­társi szellemet, amely az alig négy héttel ez­előtt a frontharcosokat tömörülésre felhívj Kolozsváron megjelent első magyar falragasz­ra megnyilvánult. — Nagyon jól esett nekünk — emelte ki beszédében — hogy keserves sorsunkat Csőn- kamagyarország képviselői igv méltányolják. Nekünk 22 év alatt nem lehetett a múltról beszélni. El kellett dugnunk harci emlékein­ket. De a felszabadulás első pillanataiban azonnal előkerültek ezek és az egész tűzhar­cos csoport az első szóra tömörült a kibon­tott zászló alá. Ezeknek a kolozsvári tűzhar­cosoknak a nevében mondok köszönetét az országos elnök ur őnagyméltóságának, muu­wmmaam kai árjainak és a megjelent kiküldötteknek, akik jelenlétükkel és beszédekkel olyan fel­emelő ünnepséggé telték ezt a napot. Isten áldását kérve az elölte szólókra, dr. Vékás Lajos bejelentette a front programjá­hoz való csatlakozást. Végül Takách-Tolvay gróf hódoló távirat küldését indítványozta a Főméltóságu Kor- mányzö Urnák és üdvözlő táviratok küldé­sét Teleki Pál gróf miniszterelnöknek és Vitéz Bariba Károly honvédelmi miniszter­nek. Az indítványt általános lelkesedéssel fo­gadták el. Az országos elnök a következő szavakkal zárta be az ünnepélyes táborozást Kibontottuk a tűzharcos nemzeti szö­vetség lobogóját. Most már csak tőletek függ. vájjon ez a mocsoktaSan zászló fenn fog-e lobogni, vagy periig elbukik. Az erdélyi katona a világháborúban is győztesen t«i gadta lobogóját. Úgy fog magasan 1 •bogin ez a zászló is gyermekeink kezében, amikor ini már a löld alatt leszünk. Az cr‘zégos elnök szavainak chrig/i u rí I «ii a/ egy hegyül tek áhítattal elének,:i'ek a Himnti. a t. A DISZFEÍ \ ONLl ÁS A disz'.ábcrozás után a koloz^úri tűzhar­cosok csoportjai elvonultak vitái Takách- To’vay gróf altábornagy, országos elnök előtt, aki kíséretével a főtéri Szent Mihály templom előterében fogadta i diszfelvoun last. A felvonulást a Magyar Országos Tűz harcos Szövetség zászlóőrei nyitották meg Azután ? tűzharcosok osztag n, majd a ba dirokkan: tűzharcosok következtek. A me netet a szamosiaivi tűzharcosok menet; zár­ta he. A tliszU'vonulás végeztével az ebiök a katonai közigazgatás vezetőivel a Sz’nt Mi­hály ‘empiimba ment, ahol misén vettek részt. RfIPHOLGZ PÁL, kinevezett szatmár^nag^vdradf püspök még szeptember 1-sn visszaadta az Apostoli Szentszéknek a teljes cse­lekvési szabadságot A pápa elfogadta a püspökségről való lemondást KOLOZSVÁR, október 7. Az ..Apos­tol“ sajtószolgálata jelenti: Fiedler István szatmár— nagyváradi püspök decemberben történt lemondása után az Apostoli Szent­szék minél előbb gondoskodni kívánt ró­la, hogy uj főpásztor kerüljön az elárvult egyházmegyék élére. A rádió julius 22-én éjjel mondta be, hogy az uj püspök kinevezése dr. Nap- holcz Pál kolozsmonostori plébános, je­zsuita atya személyében megtörtént. A szentelést szept. 8-ra tűzték ki és a ren­dezőbizottság szétküldte a meghívókat, minden előkészület megtörtént, mikor az isteni Gondviselés beleszólott az ügyek folyásába. A kinevezett püspök éppen a szentelés előtti lelkigyakorlatait végezte, mikor a bécsi döntés eredményét jelentették neki. Elhatározása érett megfontolás és ima után teljesen kialakult. Úgy érezte, a helyzet megváltozásával biztosítania kell az uj szempontoknak megfelelő megoldási lehetőségeket; egyben azt tartotta, hogy rendi fogadalmának érvénye újra feléledt és igy mindent meg kell tennie, hogy az egyházi méltóság elől kitérjen. Azért szep­tember 1-én a bukaresti Apostoli Nuncius- hoz a következő iratot intézte: „A legújabb események következménye­ként a dolgok érett megfontolása után fiúi érzülettel s alázatos lelkülettel je­lentem Excellenciádnak alábbiakat: 1. A püspökszentelés megtartása a kijelölt időben (szept. 8.) lehetetlenné vált. A magyar hadsereg ugyanis ezek­ben a napokban tartja bevonulását Nagyvárad városába és Erdély északi részeibe. A határok változása miatt a Nagyméltóságu és Főtisztelendő Püs­pök Urak nem jöhetnek el a szente­lésre, Excelleneiád sem indulhat most titra. Azért közzétettük, hogy a szente­lés más időre lett elhalasztva. 2. A nagyváradi és szatmári egyház­megyékről való gondoskodás kérdése teljesen megváltozott. Ugyanis mind­kettőnek a területe jelen pillanatban már jogilag s a közeli napokban tényleg is Magyarországhoz fog tartozni. Ezzel egészen uj szempontok merülnek fel, melyekre az Egvház eljárásában tekin­tettel szokott lenni. így állván a dolog, a legnagyobb készséggel visszaadom a Szentszéknek teljes cselekvési szabad­ságát, hogy most a változott körülmé­nyeknek megfelelően minél jobban gon- doskodhassék az emlitett egyházmegyék kormányzásáról. A püspökké szentelést és beiktatást csak abban az esetben fo­gadom el, ha az Apostoli Szentszék azt az uj körülmények között is kifejezet­ten megköveteli tőlem s ehhez Magyar- ország Főméltóságu Kormányzója és Kormánya hozzájárulását adja. 3. Nagyon szivesen, minden szomo­rúság s lelkemnek legkisebb árnybabo- rulása nélkül kész vagyok életem utol­só leheletéig Jézus Krisztus egyszerű közkatonájának maradni a hőn szere­tett Jézustársaságban. Lelkiismeretben kötelezve éreztem ma gamat ezeket közölni. Kérem Excel- lenciádat, szíveskedjék ezeket gyerme­ki hódolatom tolmácsolásával együtt tudatni Ószentségével, Krisztus Urunk földi Helytartójával, hogy az emlitett egyházmegyékről gondoskodás történ­hessék.“' Ugyanakkor a kolozsvári Magyar Kir. Konzulátus is értesítést kapott, Hogy azt illetékes helyen tudassa. Majd a ma­gyar honvédség kolozsvári bevonulását követő napon a választott püspök a fenti irat másodpéldányát a budapesti Apostoli Nunciaturára is megküldte s a kisérő levélben, főleg Rendjének szellemére hivatkozva, mely a megvál­tozott körülmények között nem lát töb­bé olyan súlyos helyzetet fönnállani, amely megokolttá tenné a rendi alkot­mánytól való eltérést, sürgetően kéri. hogy az Apostoli Szentszék püspöki ki- | nevezésétől végleg eltekinteni kegyes­kedjék. Ilyen előzmények után történt a Szent­atya döntése, melyet most nyilvánosság­ra hoztak. „XII. Pius pápa — igy szól a rövid válasz — kegyesen fogadva fiúi hó­dolatát, tekintettel a jelen körülmények­re, a püspökségről való lemondást elfo­gadja és szeretettel küldi áldását“. így tehát Napholcz Pál ismét teljes jogú tagja lett szerzetesrendjének s mint ilyennek működési helyét a magyar rend- tartományi főnök határozza meg. Megliaté (evesekben köszönték meg a kolozs* vári gyermekek a íő* méítéságu asszony ajándékát KOLOZSVÁR, október 7. (A/. Ellenzék tudósítójától.) A magyar honvédségnek Ko­lozsvárra való bevonulása féléd he tetten em­lékként él a magyarság lelkében. Ez a lé­lekemelő ünnepség több volt, mint amr.ny- uyit a lélek egyszerre befogadni képes. Váj­jon hány kötetben titehetne összegyűjteni a szebbnél-szebb, bájosnál-bájosabb jeleneteket, amelyek a gyermekek és felnőttek ai ágú­ban játszódtak le? El lebet-e felejteni vala­ha is azokat a képsorozatokat, amelyek ak­kor játszódlak le, midőn a Főméltóságu Asz- szonv ajándékát, a kis, magyarruhás babákat kiosztották a szegéuysorsu, de jói tarjuió ko­lozsvári gyermekek között. A lé'ekkutatás finom árnyalataira lenne szükség megfogbatóvá tenni azokat a: át­éléseket, melyek a gyermeki lelkekben zaj­lott -k le. Onfe.edségükben nem is foghatták fel, nem is érthették meg, mi történik kö­rülöttük. Hogyan vá't lehetségessé az, hogy az eddigi suttogás helyett hangosan lehetett magyarul beszélni, szabad volt magyarul énekelni és mindenekfeleit szabad vc'-t ma* mi uhás babával! karjukon az utcán sétálni. Mi több, ezt a magyarruhás babát Magyar- ország első asszonya, a Főméltóságu A'z- szony ajándékozza nekik, kolozsvári gyerme­keknek. Meghatottságon kívül egyebet alig* ha éreztek. Teltek, múltak a napok és mindjobban tárult ki szivük és 1 telik ük a magyar életbe. A baliák láttán a gyermek há ája- elemi erő­vel tört ki és feltartóztathatatlan kényszer űzte, hogy hálájukat kifejezzék az iránt, aki gondolt rájuk. Ez az igazi gyermeki tiszta­ságból és romlatianságból fakadó hála íratta ve ük azokat a leveleket, melyekben köszö­netét mondanak a Nagyasszonynak au'ai gondoskodásáért. Az egyszerűség és boldogság szól ezekből az Írásokból. ,.Ked vés Horthy Miki ósné! őfőméAóságu asszonyunk köszönyük kedves figyelmét, hogy ránk tecet gondolni egy kis ajándékai, köszönöm a szép magyar babát, segélye a jó Isten, hogy sok magyar szívnek sok örömet szerezen kezeit csókolom Zágoni Szabó Ró- zsika II. osztáj. Ko’ozsvár cukorgyár u 31 A szám“. ..Főméltóságu Nénike! Nagyon szépen kö­szönöm a gyönyörű magyar babát. Isten áldd meg a magyart és a Főméltóságu Néni- kééket. Kezeit hálásan csókolja lozsárdi Fe- renczy Évike“. „Mélyen tisztelt mé-tóságos Asszony. Na­gyon szépen köszönjük i mcltóság>s Vi­szonynak a szép ajándékát. Ahogy a méltó- *ágos Asszony reá gondolt a migyar gyer­mekekre. mert bizony csak most érezzük igazán, hogy magyarok vagyunk, mert még a kicsi 1 áioméves fiam is azt kérdezte a nagy ünnepély után: édesanyám, most sza­bad énekelni magyarul? És eilinosolyogva magát, egyik kezében a zászló, másikban a balm, fennhangon rázendít, hogy én vagyok Horthy M Mós katonája. Mert eddig ugv ft-e vo’t a magyarság nyomva, hogy gondolni sem volt szabad semmit. Csak magunk közt neveltük azért a magyarságot titokban be­léjük. h*-pv mikor kérdeztük, mi vagy te, akkor elmosoílyogta a gyermek magát és halkan azt mondta, hogy én magyar vagyok. Még egyszer köszönetét mondunk a Méltó- ságos Asszonynak a kedves ajándékért. Ke­zeit csókolja ifj. Székely Jancsika 3 éves és szülei“. Kedves Öméltósága Horthy Miklósné. Há­lásan köszönöm a babát, amelyet tetszett küldeni. Ezen pár soraimban megemlítem a többi magyar kislányok kérését, hogy ők is óhajtanának karácsonyi ajándékba egy-egy babát köszönöm szépen. Kézit csókolom Csí­ki Marika III. o. t. A gyermek szeretete sugárzik a fenti so­rokból. Sugárzik afelé, aki a nagy bajok gondjai közepette nem felejtette el és nem tekintette „mellékszereplőknek“ őket, hanem megemlékezett és gondoskodott róluk és olyan ajándékban részesítette, melyet két keserves évtized alatt még csak nem is lát­tak, nem hogy játszódhattak volna ily es-, mivel. Száll a köszönet e nehezen rajzolt he­tük mögül árkos papírokon keresztül, ké­réssel és köszönettel a magyarok Nagyasz- szonya felé. Ezekből a levelekből! mutattunk be fen- nebb uéhánv kedves, megható Írást, ame­lyekből a kis magyar gyermekek bo'dog örö­me árad és az az öröm, hogy magyarmk vallhatják magukat. (tze.j.

Next

/
Thumbnails
Contents