Ellenzék, 1940. október (61. évfolyam, 225-250. szám)
1940-10-06 / 230. szám
EE£EN7£ff 1940 oP t ,’jhc r 7. 2 DisiááSíorozásiÉ iartíoád liolozsväs'on a Magyar Tűzharcos Szövetség KOLOZSVÁR, október 7. A Magyar Tűzharcos Szövetség Országos Elnöksége a visz- s.'aesatolt területeken megkezdett szervezkedési tervezete alapján október 5-én, szombaton délután 5 órakor Kolozsvárra érkezett Vitéz. Takách-Tolvay József gróf, nyug. altábornagy, országos elnökkel az élén az egyesület tizenkéttagu küldöttsége. A küldöttséget a kolozsvári állomáson a helyi Tűzharcos Szövetség tagjai ünnepélyes fogadtatásban részesítették. Az állomás épülete elölt diszszázadban sorakoztak fel a kolozsvári tűzharcosok. Amikor a vonat megérkezett, a katonazenekar az Erdélyi Indulót játszotta. Takách-Tolvay grófot meleg szavakkal üdvözölték a frontharcosok vezetői, majd az elnök ellépett a diszszázad feszesen tisztelgő sorfala előtt. Szombaton este baráti vacsora volt. Vasárnap délelőtt az ünnepélyes táborozás megkezdése előtt, a kolozsvári tűzharcosok csoportjai már a kora reggeli órákban gyülekezni kezdett a Magyar Sziuház épülete előtt. A színház előtti útvonal baloldalán a diszszázad. mögöttük a hadirokkantak csoportjai és a többi frontharcos csoportok foglaltak helyet. Vitéz Takách-Tolvay gróf pontosan háromnegyed 10 órakor érkezett meg kíséretével a szinház elé, ahol Bánvay Kálmán elnök fogadta, majd Hirsehfeld Tibor, a diszszázad parancsnoka megtette jelentését. Ezután Takách-Tolvay gróf altábornagy ellépett a frontharcosok arcvonala előtt. KOLOZSVÁR, október 7. (Saját tudósítónktól.) A Tűzharcos Szövetség vasárnap délelőtt 11 órakor disztáborozást tartott a sétatéri Magyar Színházban. A nemzeti zászlókkal és az ország címerével felékesitett színpadon a fővárosból érkezett és a helybeli katonai és polgári előkelőségek foglaltak helyet. A nézőteret zsúfolásig megtöltötték a tűzharcosok, akiknek alig egyötöde fért be a terembe. A kinnszorultak valósággal ellepték a színház előterét. A disztáborozást a Himnusz akkord'ai nyitották meg. Ezután Bánvay Kálmán nyugalmazott ezredes, a kolozsvári tűzharcosok kor- elnöke jelentést tett az elnöknek. A jelentésben vázolta a bécsi döntés megtörténte után foganatosított szervezkedéssel kapcsolatos helyzetet és fogadalmat tett, hogy a kolozsvári tűzharcosok, — akik közül f>35 tiszti, 2552 altiszti és 39f>5 legînyscgi állományú, összesen tehát 9402 bajtárs van • — beilleszkedésüket várják a Magyar Országos Tűzharcos Szövetségbe. Majd az elnököt és a megjelenteket üdvözölte. Végül hálásan, köszönettel, névszerint megemlékezett azokról — közöttük Baátz Jenő ezredesről — akik a kolozsvári tűzharcosok egységét megteremtették. Jelentéstétel után szólásra kérte fel Vitéz Takách-Tolvay József grófot, az országos elnököt. VITÉZ TAKÁCH-TOLVAY JÓZSEF GRÓF BESZÉDE Az elnök bensőséges szavakkal méltatta a nap jelentőségét: — Mielőtt az első táborozást a felszabadult és újra magyarrá vált Kolozsvár földjén megnyitnám — kezdette beszédét — tűzharcos lelkünk és szivünk gondolata szálljon azokhoz a bajtársainkhoz, akik velünk együtt meneteltek annakidején, de nem tértek vissza. Ott nyugszanak ők a csatatereken, a Kárpátok rengetegeiben, a Doberdó sziklái között és a nyugati frontokon, talán jeltelen tömegsír jóikban. Emléküket kegyelettel fogjuk mindig megőrizni és imáinkba foglalni. E szavak után a teremben levők néma felállással adóztak az elesett hősök emlékének. — És most szeretett kedves erdélyi testvéreim — folytatta ezután az elnök beszédét — szeretett kedves tűzharcos bajtársaim, most itt, az újból magyarrá vált Kolozsváron szivem és lelkem mélyéből száll fel a hála a Mindenható Istenhez, a Magyarok Istenéhez, hogy megengedte érnünk a trianoni csonka ország tűzharcosainak ezt, a boldog pillanatot, amikor itt újból üdvözölhetünk titeket magyar nyelven. De a hála után mindjárt köszönet szálljon fel szivünkből azért a nemzeti hazafias munkáért, amelyet ti a rabság ideje alatt itt, Kolozsváron végeztetek. Meghallottátok a bajtársak hivó szavát és őrködtetek e magyar nemes város rendje felett. Itt a szónok köszönetét mondott a fogadtatásért, eképpen folytatva: — Különösen büszkék vagyunk mi, a trianoni csonkaország tűzharcosai arra, hogy ti olyan fegyelmezetten és zárt tömegben üdvözöltétek Magyarország főméltóságu országgya- rapitó kormányzóját, vitéz nagybányai Horthy Miklóst, legfelsőbb hadúrunkat, a Tűzharcos Szövetség öröliös fővédnökét. Köszönettel emlékezett meg továbbá a honvédségről, a bajtársakról és a polgárság s a rendőrség vezetőiről, hangsúlyozva, hogy a Szövetség tizéves működése alatt egyetlen egyszer sem került összeütközésbe a rendőrséggel. ÜNNKFJ SZÓNOKLATOK Az országos elnöknek végig zajos telszcs- nyilváuulássnl kisért beszéde után Kertész Elemér, a Tűzharcos Szövetség ügyvezető al- eluöke szólalt fel. — A esonkaország tűzharcosai — mondotta — csupán négy éven at \ ol lak frontszol- gálatban. az erdélyi magyarság azonban a rá- következő 22 év abut is frontszolgálatot teljesített. Ezért különösen büszke rátok az egész Frontharcos Szövetség. Kertész Elemér ezután röviden ismertette a Tűzharcos Szövetség megalakulásának történetét. Vitéz Tóth András országgyűlési képviselő emelkedett ezután szólásra. aki a magyar nemzet történelmi hivatását és jogát hangoztatta a Kárpátok medencéjében. Az elhangzott beszédekre dr. Vékás Lajos, Kolozsvár polgári közigazgatási vezetője válaszolt. Beszédében hangsúlyozta azt a bajtársi szellemet, amely az alig négy héttel ezelőtt a frontharcosokat tömörülésre felhívj Kolozsváron megjelent első magyar falragaszra megnyilvánult. — Nagyon jól esett nekünk — emelte ki beszédében — hogy keserves sorsunkat Csőn- kamagyarország képviselői igv méltányolják. Nekünk 22 év alatt nem lehetett a múltról beszélni. El kellett dugnunk harci emlékeinket. De a felszabadulás első pillanataiban azonnal előkerültek ezek és az egész tűzharcos csoport az első szóra tömörült a kibontott zászló alá. Ezeknek a kolozsvári tűzharcosoknak a nevében mondok köszönetét az országos elnök ur őnagyméltóságának, muuwmmaam kai árjainak és a megjelent kiküldötteknek, akik jelenlétükkel és beszédekkel olyan felemelő ünnepséggé telték ezt a napot. Isten áldását kérve az elölte szólókra, dr. Vékás Lajos bejelentette a front programjához való csatlakozást. Végül Takách-Tolvay gróf hódoló távirat küldését indítványozta a Főméltóságu Kor- mányzö Urnák és üdvözlő táviratok küldését Teleki Pál gróf miniszterelnöknek és Vitéz Bariba Károly honvédelmi miniszternek. Az indítványt általános lelkesedéssel fogadták el. Az országos elnök a következő szavakkal zárta be az ünnepélyes táborozást Kibontottuk a tűzharcos nemzeti szövetség lobogóját. Most már csak tőletek függ. vájjon ez a mocsoktaSan zászló fenn fog-e lobogni, vagy periig elbukik. Az erdélyi katona a világháborúban is győztesen t«i gadta lobogóját. Úgy fog magasan 1 •bogin ez a zászló is gyermekeink kezében, amikor ini már a löld alatt leszünk. Az cr‘zégos elnök szavainak chrig/i u rí I «ii a/ egy hegyül tek áhítattal elének,:i'ek a Himnti. a t. A DISZFEÍ \ ONLl ÁS A disz'.ábcrozás után a koloz^úri tűzharcosok csoportjai elvonultak vitái Takách- To’vay gróf altábornagy, országos elnök előtt, aki kíséretével a főtéri Szent Mihály templom előterében fogadta i diszfelvoun last. A felvonulást a Magyar Országos Tűz harcos Szövetség zászlóőrei nyitották meg Azután ? tűzharcosok osztag n, majd a ba dirokkan: tűzharcosok következtek. A me netet a szamosiaivi tűzharcosok menet; zárta he. A tliszU'vonulás végeztével az ebiök a katonai közigazgatás vezetőivel a Sz’nt Mihály ‘empiimba ment, ahol misén vettek részt. RfIPHOLGZ PÁL, kinevezett szatmár^nag^vdradf püspök még szeptember 1-sn visszaadta az Apostoli Szentszéknek a teljes cselekvési szabadságot A pápa elfogadta a püspökségről való lemondást KOLOZSVÁR, október 7. Az ..Apostol“ sajtószolgálata jelenti: Fiedler István szatmár— nagyváradi püspök decemberben történt lemondása után az Apostoli Szentszék minél előbb gondoskodni kívánt róla, hogy uj főpásztor kerüljön az elárvult egyházmegyék élére. A rádió julius 22-én éjjel mondta be, hogy az uj püspök kinevezése dr. Nap- holcz Pál kolozsmonostori plébános, jezsuita atya személyében megtörtént. A szentelést szept. 8-ra tűzték ki és a rendezőbizottság szétküldte a meghívókat, minden előkészület megtörtént, mikor az isteni Gondviselés beleszólott az ügyek folyásába. A kinevezett püspök éppen a szentelés előtti lelkigyakorlatait végezte, mikor a bécsi döntés eredményét jelentették neki. Elhatározása érett megfontolás és ima után teljesen kialakult. Úgy érezte, a helyzet megváltozásával biztosítania kell az uj szempontoknak megfelelő megoldási lehetőségeket; egyben azt tartotta, hogy rendi fogadalmának érvénye újra feléledt és igy mindent meg kell tennie, hogy az egyházi méltóság elől kitérjen. Azért szeptember 1-én a bukaresti Apostoli Nuncius- hoz a következő iratot intézte: „A legújabb események következményeként a dolgok érett megfontolása után fiúi érzülettel s alázatos lelkülettel jelentem Excellenciádnak alábbiakat: 1. A püspökszentelés megtartása a kijelölt időben (szept. 8.) lehetetlenné vált. A magyar hadsereg ugyanis ezekben a napokban tartja bevonulását Nagyvárad városába és Erdély északi részeibe. A határok változása miatt a Nagyméltóságu és Főtisztelendő Püspök Urak nem jöhetnek el a szentelésre, Excelleneiád sem indulhat most titra. Azért közzétettük, hogy a szentelés más időre lett elhalasztva. 2. A nagyváradi és szatmári egyházmegyékről való gondoskodás kérdése teljesen megváltozott. Ugyanis mindkettőnek a területe jelen pillanatban már jogilag s a közeli napokban tényleg is Magyarországhoz fog tartozni. Ezzel egészen uj szempontok merülnek fel, melyekre az Egvház eljárásában tekintettel szokott lenni. így állván a dolog, a legnagyobb készséggel visszaadom a Szentszéknek teljes cselekvési szabadságát, hogy most a változott körülményeknek megfelelően minél jobban gon- doskodhassék az emlitett egyházmegyék kormányzásáról. A püspökké szentelést és beiktatást csak abban az esetben fogadom el, ha az Apostoli Szentszék azt az uj körülmények között is kifejezetten megköveteli tőlem s ehhez Magyar- ország Főméltóságu Kormányzója és Kormánya hozzájárulását adja. 3. Nagyon szivesen, minden szomorúság s lelkemnek legkisebb árnybabo- rulása nélkül kész vagyok életem utolsó leheletéig Jézus Krisztus egyszerű közkatonájának maradni a hőn szeretett Jézustársaságban. Lelkiismeretben kötelezve éreztem ma gamat ezeket közölni. Kérem Excel- lenciádat, szíveskedjék ezeket gyermeki hódolatom tolmácsolásával együtt tudatni Ószentségével, Krisztus Urunk földi Helytartójával, hogy az emlitett egyházmegyékről gondoskodás történhessék.“' Ugyanakkor a kolozsvári Magyar Kir. Konzulátus is értesítést kapott, Hogy azt illetékes helyen tudassa. Majd a magyar honvédség kolozsvári bevonulását követő napon a választott püspök a fenti irat másodpéldányát a budapesti Apostoli Nunciaturára is megküldte s a kisérő levélben, főleg Rendjének szellemére hivatkozva, mely a megváltozott körülmények között nem lát többé olyan súlyos helyzetet fönnállani, amely megokolttá tenné a rendi alkotmánytól való eltérést, sürgetően kéri. hogy az Apostoli Szentszék püspöki ki- | nevezésétől végleg eltekinteni kegyeskedjék. Ilyen előzmények után történt a Szentatya döntése, melyet most nyilvánosságra hoztak. „XII. Pius pápa — igy szól a rövid válasz — kegyesen fogadva fiúi hódolatát, tekintettel a jelen körülményekre, a püspökségről való lemondást elfogadja és szeretettel küldi áldását“. így tehát Napholcz Pál ismét teljes jogú tagja lett szerzetesrendjének s mint ilyennek működési helyét a magyar rend- tartományi főnök határozza meg. Megliaté (evesekben köszönték meg a kolozs* vári gyermekek a íő* méítéságu asszony ajándékát KOLOZSVÁR, október 7. (A/. Ellenzék tudósítójától.) A magyar honvédségnek Kolozsvárra való bevonulása féléd he tetten emlékként él a magyarság lelkében. Ez a lélekemelő ünnepség több volt, mint amr.ny- uyit a lélek egyszerre befogadni képes. Vájjon hány kötetben titehetne összegyűjteni a szebbnél-szebb, bájosnál-bájosabb jeleneteket, amelyek a gyermekek és felnőttek ai ágúban játszódtak le? El lebet-e felejteni valaha is azokat a képsorozatokat, amelyek akkor játszódlak le, midőn a Főméltóságu Asz- szonv ajándékát, a kis, magyarruhás babákat kiosztották a szegéuysorsu, de jói tarjuió kolozsvári gyermekek között. A lé'ekkutatás finom árnyalataira lenne szükség megfogbatóvá tenni azokat a: átéléseket, melyek a gyermeki lelkekben zajlott -k le. Onfe.edségükben nem is foghatták fel, nem is érthették meg, mi történik körülöttük. Hogyan vá't lehetségessé az, hogy az eddigi suttogás helyett hangosan lehetett magyarul beszélni, szabad volt magyarul énekelni és mindenekfeleit szabad vc'-t ma* mi uhás babával! karjukon az utcán sétálni. Mi több, ezt a magyarruhás babát Magyar- ország első asszonya, a Főméltóságu A'z- szony ajándékozza nekik, kolozsvári gyermekeknek. Meghatottságon kívül egyebet alig* ha éreztek. Teltek, múltak a napok és mindjobban tárult ki szivük és 1 telik ük a magyar életbe. A baliák láttán a gyermek há ája- elemi erővel tört ki és feltartóztathatatlan kényszer űzte, hogy hálájukat kifejezzék az iránt, aki gondolt rájuk. Ez az igazi gyermeki tisztaságból és romlatianságból fakadó hála íratta ve ük azokat a leveleket, melyekben köszönetét mondanak a Nagyasszonynak au'ai gondoskodásáért. Az egyszerűség és boldogság szól ezekből az Írásokból. ,.Ked vés Horthy Miki ósné! őfőméAóságu asszonyunk köszönyük kedves figyelmét, hogy ránk tecet gondolni egy kis ajándékai, köszönöm a szép magyar babát, segélye a jó Isten, hogy sok magyar szívnek sok örömet szerezen kezeit csókolom Zágoni Szabó Ró- zsika II. osztáj. Ko’ozsvár cukorgyár u 31 A szám“. ..Főméltóságu Nénike! Nagyon szépen köszönöm a gyönyörű magyar babát. Isten áldd meg a magyart és a Főméltóságu Néni- kééket. Kezeit hálásan csókolja lozsárdi Fe- renczy Évike“. „Mélyen tisztelt mé-tóságos Asszony. Nagyon szépen köszönjük i mcltóság>s Viszonynak a szép ajándékát. Ahogy a méltó- *ágos Asszony reá gondolt a migyar gyermekekre. mert bizony csak most érezzük igazán, hogy magyarok vagyunk, mert még a kicsi 1 áioméves fiam is azt kérdezte a nagy ünnepély után: édesanyám, most szabad énekelni magyarul? És eilinosolyogva magát, egyik kezében a zászló, másikban a balm, fennhangon rázendít, hogy én vagyok Horthy M Mós katonája. Mert eddig ugv ft-e vo’t a magyarság nyomva, hogy gondolni sem volt szabad semmit. Csak magunk közt neveltük azért a magyarságot titokban beléjük. h*-pv mikor kérdeztük, mi vagy te, akkor elmosoílyogta a gyermek magát és halkan azt mondta, hogy én magyar vagyok. Még egyszer köszönetét mondunk a Méltó- ságos Asszonynak a kedves ajándékért. Kezeit csókolja ifj. Székely Jancsika 3 éves és szülei“. Kedves Öméltósága Horthy Miklósné. Hálásan köszönöm a babát, amelyet tetszett küldeni. Ezen pár soraimban megemlítem a többi magyar kislányok kérését, hogy ők is óhajtanának karácsonyi ajándékba egy-egy babát köszönöm szépen. Kézit csókolom Csíki Marika III. o. t. A gyermek szeretete sugárzik a fenti sorokból. Sugárzik afelé, aki a nagy bajok gondjai közepette nem felejtette el és nem tekintette „mellékszereplőknek“ őket, hanem megemlékezett és gondoskodott róluk és olyan ajándékban részesítette, melyet két keserves évtized alatt még csak nem is láttak, nem hogy játszódhattak volna ily es-, mivel. Száll a köszönet e nehezen rajzolt hetük mögül árkos papírokon keresztül, kéréssel és köszönettel a magyarok Nagyasz- szonya felé. Ezekből a levelekből! mutattunk be fen- nebb uéhánv kedves, megható Írást, amelyekből a kis magyar gyermekek bo'dog öröme árad és az az öröm, hogy magyarmk vallhatják magukat. (tze.j.