Ellenzék, 1940. október (61. évfolyam, 225-250. szám)

1940-10-06 / 230. szám

1 9 4 0 o k t ó £ é t 7.-nvmasii ünnepi flies hereiében szavazta meg nagy lelkesedéssel a felsöház is a visszacsatolási fflrvénqlavaslafol „Ma már derüttebbtehet arcunk és még nagyobb bizalommal tekint­hetünk a jövőbe!** ■ mondotta Ravasz László püspök. » Teleki Pál grói miniszterelnök kijelentette, hogy a délkeletearópai béke meg­teremtése nem lehetetlen ieiadat, ha nem az ellentéteket BUDAPEST, október 7. A Magyar Távirati j uiszterelnököt és a külügyminisztert, hogy semmit se kockáztassanak és kellő időben, vér nélkül valósítsák meg a megszállott terület visszacsatolását. Az Európa sorsáí intéző két hatalmas nemzetnek köszönjük ezenkívül a döntést, amellyel, nagyon jól tudjuk, sürgős kérdést oldott meg. A döntést tisztelettel fogadjuk és becsülettel alkalmazkodunk hozzá. A magyar erő tet­te lehetővé az államférfiaknak, a nemzet vezetőinek, hogy az összeomlástól kezdve a legutóbbi időkig minden erejükkel mun­kálkodjanak ezért az eredményért. Bethlen István tiz esztendős munkája, Gömbös Gyula lángoló lelke, Darányi Kál­mán világos bölcsessége, Imrédy Béla oda­adása együtt járult hozzá ehhez, kormá­nyuk tevékenységével együtt és az ered­mény bokréta-ünnepélyét ma megtarthat­juk. Ezután az odaát maradt magyarokról emlékezett meg. Örömmel és megnyug­vással látja, hogy felülkerekedik bennük a magyar bölcsesség és az elszánt józan­ság. Uj erőt kovácsolnak összetörtségük- ből és útnak indulnak az uj szigetek felé. Erdélyben ősi, erkölcsi és anyagi erők mü- ködnek, nemcsak a magyar, hanem a ro­mán és a szász nép sorsában is, úgy, hogy az elkövetkezőket nem is lehet kiszámi- ) tani. Beszéde további részében a visszatért magyarságot jellemezte és rámutatott ar­ra, hogy az elmúlt huszonkét év a nagyo­kat és a kicsinyeket, a szegényeket és a gazdagokat egyaránt összekovácsolta Er­délyben. Megtanulták azt a nagy leckét, hogy magyar mivoltuk nem valami külső­ség, anyagi dolog, vagy érdem, hanem élet. Ezt az érzést nem lehetett sem ha­talommal kiirtani, sem elnyomni, vagy megvásárolni, mert minden támadásnak az élet hatalmas erejével állott ellen. Ezután gróf Teleki Pál miniszterelnök emelkedett szólásra és a következő beszé­det mondotta: Iroda jelenti: A felsőház szombaton délelőtt 10 órakor ült össze, Az ülés iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. A kormány tag­jai fekete zsinóros ruhában valamennyien ott voltak. Szécheny Bertalan gróf elnök nyitotta meg az ülést. Kegyeletes szavakkal elbúcsú­zott Breyer István győri megyéspüspöktől. Indítványára jegyzőkönyvben örökítették meg emlékét. Ugyancsak kegyeletes szavakkal emlékezett meg Almássy Dénes gróf belső titkos tanácsosról és Varga Ferenc titko3 ta­nácsos, koronaügyészről. Emléküket szintén jegyzőkönyvben örökitik meg. Az elnök ezután bejelentette, hogy W‘ a képviselőházból átérkezett a román ura­lom alól felszabadult keleti és erdélyi or­szágrésznek a Magyar Szent Koronához való csatolásáról és az országgal egyesíté­séről szóló, továbbá a keresztény vallásfe­lekezetek egyháznagyjainak és képviselői­nek felsőházi tagságáról szóló törvényja­vaslat. A felsőház a javaslatok tárgyalására kimon­dotta a sürgősséget. Ezután az elnök szüne­tet rendelt, hogy az illetékes bizottságok le­tárgyalhassák a javaslatokat. 11 órakor ismét megnyitotta Szécheny Ber­talan gróf az ülést. Bethlen Pál gróf előadó ismertette a javaslatot, a bizottság jelentését, maid Ravasz László református püspök szó­lalt fel. RAVASZ LÁSZLÓ REFORMÁTUS PÜSPÖK BESZÉDE Költői szárnyalásu ünnepi beszédében hálát adott a Gondviselésnek a nagy tör­ténelmi eseményért. — Ma — mondotta — derültebb lehet az arcunk és még nagyobb bizalommal te­kinthetünk a jövőbe. Ebből a törvényja­vaslatból egyre nagyobb erővel harsog ki a magyar nemzet öntudata. Semmiféle külső segitség sem tudta volna megoldani a nagy kérdéseket, ha a magyar élni aka­ró nép és a maga erkölcsi, politikai és ka­tonai erejével a megoldást nem készítette volna elő. Ez az erő tette képessé a mi­Tclehi Pál gróf miniszterelnök beszéde — Az országgyűlés képviseülőháza — mondotta — áhitatos legyértelllmüséggel fo­gadta el ezt a törvényjavaslatot, amelyről ma itt vagyunk hivatva határozni. A bécsi döntés hosszan érett esemény volt. Kelet fe­lé is el keűí.ett jönnie a trianoni határok le­omlásának. Ezt nemcsak magyar mivoltunk- nak egész erejével és történelmi bizalom­mal UiMük, de tudtuk is. Csak a mikor és a lm»’an -iii a kérdés. Ezt a tengelvhataí- niaknaV oiyan fényes eredőiényukk*: folyta tott poi’Mltája hozta meg. A bécsi döntés, mint italéi, mint eredménc meghatározta a léiténeinü esemény után való feladaluuk körvonalainak mikéntjét, konkrét formáját. Adott területek, adott hit iro7<, adott Nr- .nák .»*1, ak most: előttüm:, adott népi ga? \i-ío\ tarta ómmal, m'ul ennek a fel i­adatnak konkretizálása, amelynek jövetelét tudtak. — Nt»l éz feladat, mint ahogy maga a döntés is nehéz volt. Tudtam, hogy ez a fel­adat nehéz lesz, mert csak nehéz lehet az előtt, aki fit a problémát, az erdélyi kér­dést, az eidellyi viszonyokat ismeri De azt i*. tudtam, hogy a nemzet meg fogja oldani ezt a feladatot és egy pillanatig 3em retten­vissza tőle. — A keleti országrészek szegényebb fele jött vissza. Pótolni fogjuk ezt a szegénysó­Férfi és női divatlapok nagy választékban kap­hatók leszállított áron 1 get szorgalommal, tudással, akarással és gazdagsággá fogjuk tenni. Hivatás ez, ame­lyet kötelességtudással, történelmi Önbiza­lommal és szeretettel vállal a magyar nem­zet. A MEGÉRTÉS POLITIKÁJA — Mi megértünk mindenkit, megértjük a lelkek motívumait. A világtörténelem ta­núsága szerint azok a nemzetek maradnak erősek, amelyek meg tudnak érteni máso­kat és addig maradnak erősek, amíg meg­értenek másokat. — Ez a megértés igazságos kormányza­tunk záloga lesz. És igy talán nem is olyan nehéz a feladat. Nem is ollyan nehéz a ma­gunk erejéhez, akarásához és a magyar múlt­hoz mérten. Azok a tapasztalataink, hogy az erdé'-yi román nép milyen megnyugvással, sőt helyenként a szeretet megnyilvánulásai­val fogadja kötelességtudó és méltányos köz­igazgatásunkat, azt mutatják, hogy ennek a népnek mi vagyunk az igazi istápolói. — Csak azáltal válik ez a feladat nehézzé, hogy huszonkét év alatt a gyűlölködés légkö­rét teremtették meg és ma is szidják. A magyar nemzet és a magyar nemzet1 akaratának végrehajtója, a magyar kormány­zat önuralommal, az isteni felső igazság­szolgáltatásba vetett hittel krisztusi lélekkel kenyeret nyújtva arra, amerről követ dob­nak ránk, a noblesse oblige-nek elsősorban önmagunk iránt köteles érzéséről és felfogá­sától áthatva fogott hozzá ehhez a feladat­hoz. Ezt1 a feladatot azokkal az eszközökkel oldjuk meg, amelyeket mindenikre kötele­zőnek tartunk. „OLYAN ESZKÖZÖKHÖZ KELL NYÚLNOM* — Ha egyrészt megnemértéssel, másrészt rosszakarattal találkozom, akkor időlegesen olyan eszközökhöz is kell nyúl­nom, amelyeket államkormányzatok szá­mára nem tekintünk örökké fenntartha- toknak. Atrocitások és atrocitásokról terjesztett ha­zugságok nem segítik elő két nép együttmű­ködését. De tudjuk, hogy ami ma folyik, az talán nem állandó, talán csak kényszereszköz akar lenni az optálások előkészítésére. Op- tálni lehet, mint ahogy más lakást vehet ki az ember, más utcába költözhet, de az ott­hont, amelyben született, nem felejti el so­ha, az marad az igazi otthona. — Ez a légkör megmételyezi a délkeleteu­rópai államok életét, ha igy marad és ha még fütik és kimélyitik; lehetetlenné teszi vagy legalábbis elodázza azt a békés fejlő­dést, amelynek megindítása mindnyájunknak legelső kötelessége, akik Délkelet-Európában élünk. Ez emberi feladat, világfeladat és eu­rópai feladat. És nem lehetetlen feladat en­! nek a délkeleteurópai békének, a megterem- I lése, ha nem sziljük az ellentéteket. Ha a í történelmi Ö86zetartozandóságot tanítanák az iskolákban, ha ezt éreznék az államférfiak, * akkor könnyű volna a feladat az emberek között. AZ ERDÉLYI GONDOLA! — Az erdélyi medence: erdélyi feladat is. Lehet az erdélyi medence politikailag ketté­vágva: emberileg, társadalmilag és hagyomá­nyokkal egy! Mert a hagyomány egy. Az ál- lamvezetőknek történelmi pillanatokban ezt és nem a pillanatok problémáit kell meglát- niok. Ezeket kell meglátuiok, ezekben kell találkozniok, ezeknek jegyében kell a népe­ket vezetuiök, ha a jót akarják és nem a rosszat. — Túl a keletmagyarors/.ági és erdélyi ré­szek hazatérésén ölelkező örömön, igy érez­zük a történelmi felelősséget mi magyarok, így érezzük mi erdélyiek a magunk lelki egységével, igy érezzük Magyarországgal szemben, amelyet a maga államiságában és függetlenségében fenntartani segítettünk. Csak ebben a történelmi szemléletben néz­hetjük egy történelmi folyamatnak azt a mérföldkőjelző eseményét, amelynek ma ez a Ház is jogi formát ad. És csak azt kíván­hatjuk: adja Isten, hogy ez az érzés töltsön el és tudjon majd történelmien gondolkozók­ká tenni másokat is. Hatalmas éljenzéssel és tapssal fogadta a felsöház a miniszterelnök beszédét. NAGY LELKESEDÉSSEL FOGAD- ? 1 TÁK EL A TÖRVÉNYJAVAS­LATOT Általánosságban és részleteiben egyhangú lelkesedéssel fogadta el a felsőház a vissza­csatolási javaslatot, majd kimondotta, hogy legközelebbi ülését szerdán délelőtt 10 órai kezdettel tartja. Az ülés 12 órakor ért véget. CSAK CÉGÜNKNÉL! ÚJDONSÁG! Gyürhetetíen Freskó nyakkendő FODOR Testvérek NÉZZE MEG KIRAKATAINKAT! 5 (% 1 . Ä* ÚJDONSÁG! PENGŐ 50 Hfagyarország kénytelen voll reterziős eszközökhöz folyamodni a romániai magyarok üldözése miatt Tovább folytatja magyarellenes támadásait a román sajtó BUDAPEST, október 7. (MTI.) Hivata­los jelentésekből megállapítást nyert, hogy a bécsi döntés és különösen a visszatért erdélyi részek visszacsatolása után a vissza nem csatolt területeken élő magyar lakos­ság a román hatóságok részéről állandóan súlyos zaklatásnak volt és van kitéve. A köz- és magánalkalmazottakat mindenféle hivatali állásukból elbocsátják, sőt még a napszámosokat is foglalkozásukból kiiildö- z.ik, lakásukat lefoglalják és igen gyakran a legszükségesebb ruhájuktól megfosztva tették át őket a határon. Ennek a döntő- birósági ítélettel és minden emberiesség­gel ellenkező eljárásnak eredménye az, hogy ma már közel ötvenezer menekült van Magyarországon és pedig Kolozsváron körülbelül tizenkétezer, Nagyváradon hét­ezer, Marosvásárhelyen nyolcezer és a ha­tármenti megyékben a menekültek nap- ról-napra növekvő száma Magyarországot kényszerhelyzetbe hozta. A románokkal való tárgyalások ugyanis, hogy a menekül­teket mindkét részről otthonukba vissza- bocsássák és azok foglalkozásukhoz vissza­térhessenek, a románok huza-vonája és merev ellenállása következtében eddig nem vezettek eredményre. Ilyen körülmények között a magyar kormánynak nem volt más választása és kénytelen volt, mint re­torzióhoz folyamodni és ennek eredmé­nyeképpen Magyarország területéről is ki­utasításokat eszközölni. A kiutasítottak száma ugyan még mindig csak kis töredé­ke a vissza nem csatolt területekről ki­üldözött magyarok számának, de ha az eljárást román részről nem szüntetik be, Magyarország is kénytelen lesz erőtelje­sebb retorzióhoz folyamodni. Kolozsvárról jelentik, hogy a romániai Galac városából több kiutasított magyar vasutas érkezett oda családjával együtt. A vasutasokat Gyimesnél tették át magyar területre, ezt megelőzően teljesen kifosz­tották őket. Egyikük elmondotta, hogy egy román főhadnagy és a felesége várta őket a határon. A román asszony kiválasz­Skíráfy fános könyvkereskedésében Mátyás király-tér 15. totta a magyar vasutas holmijából azt, ami neki tetszett, varrógép, gyürii, stb. és azokat a főhadnagy utasítására át kel­lett adniok. Akinél pénzt találtak, elvet­ték. Petrozsényból huszonnyolc, legnagyobb részben többgyermekes család érkezett Kolozsvárra. Elmondották, hogy a petro- zsényi szénbányákban dolgozó magyar bá­nyamunkásokat a románok mind elbocsá­tották. A kiutasított vasutasoktól külön­böző ürügyek, bélyeg és egyéb illetékek címén elszedték pénzüket. Az egyik csa­lád kétezer lejjel indult útnak, a határon már csak kétszázötven lejük volt. A me­nekülteket elindulásukkor a román lakos­ság súlyosan bántalmazta. A vonatra Pet- rozsény közelében a hegyről sziklákat gördítettek le, hogy vasúti szerencsétlen­séget idézzenek elő és ezt csak a vasuta­sok ébersége és elővigyázatossága akadá­lyozta meg. BUKAREST, október 7. (MTI.) A Nea- mul Romanesc „A mi igazi ellenségeink" cimü cikkében azt irja, hogy Románia nem tudja elviselni azt a nagy fájdalmat, amelyet testvéreinek clszakitása okozott. Románia olyanokat is engedett át. akik románul beszélnek és akik nem akartak Romániától elszakadni. Szégyenteljes ez. ami velünk, románokkal történt — irja Iorga professzor lapja. Romániát harc és ellenségeskedés nélkül arra kényszeri tet­ték, hogy ellenséges elemek beözönlését tűrje és szent földeket ragadjanak ki Ro­mánia testéből. A jobb idők elvártában a fájdalom marcangolja a román lelkeket. Uralkodjunk a lelkűnkben háborgó érzel­meken és vegye mindenki cszre azt, hogy a mi igazi ellenségeink nem bent az or­szágban, hanem a határon túl vannak. Nem engedhető meg ma, hogy a románok maguk között ellenségeskedjenek, mig a román határok nem zárják magukba a vi­lág összes románjait. Erre törekedjünk és ez lebegjen szent célként előttünk. • N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents