Ellenzék, 1940. október (61. évfolyam, 225-250. szám)
1940-10-20 / 241. szám
\ & h l. L H N ZC.K ! <J 4 ü október 19. ERDÉLY — A Magyar Történelmi Társulat kiadása. — A bécsi igazságtevés előtt néhány hét- íel jelent meg ez a pompás kötet, u lnisz- éves szenvedés végét jelentő döntés küszöbén. u felszabadulás előestéjén, pionírként. — mintegy jeléül annak, bogy céltudatos és nemzetmentő politikánk mily biztosan számíthatott az események bekövetkezésére. Igazi monográfia, jeles szakemberek munkája s egyben hitvallás vérrel szerzett jogaink, a földrajzi és történeti igazságok mellett. Katekizmusa kell legyen ez a könyv e sokat szenvedett föld szabadságra ébredő lakóinak s egyben komoly figyelmeztetés mindazoknak. akik el engedték magukat tántori1 tuni az ezeréves szent ist váni gondolattól, vagy akik még mindig nem értik meg, vagy nem respektálják nemzeti és szociális megújhodásunkat. Erdély. Sajátságos kis világ, — iguzi kis mikrokosmos a maga végtelen tájképi változatosságával, magyar történelmet sugárzó városaival, ódon kollégiumaival, s a falvak vártemplomaival. Forgatjuk u hatalmas kötet lapjait, elnézzük a gyönyörű kiállítású képmellékleteket, eltűnődünk az erőteljes bizonyító dokumentumot jelentő néprajzi térképeken. Teleki Pál gróf cikke A könyv első fejezete Teleki Púi prof miniszter ein ükünk pompás geopolitikai írása. A magyar geográfusok doyenje nagyszerű. jellemző vonásokkal megrajzolt képet ad az erdélyi medence földrajzi helyzetéről és a sorsdöntő geográfiai tényezők történelmi szerepéről ..Erdély helyzete Magyarországon és Európában“ cimen. Erdély nevét, ezt a nekünk, erdélyieknek, mindent jelentő, a távolban is emlék-ébresztő, édes nevet a magyarság hozta magával az alföldi hazából a hegyes-völgyes hazába. Annyit jelent, mint erdő-elve, azaz erdőntúl s mint látható, belső magyarországi szemléletből keletkezett. A román nép ma is a magyar nevét használja, a Transilvania név csak a XX. században vált használatossá a dáko-román ideológia által „megihletett“ román történettudományban. Teleki Pál gróf részletesen foglalkozik a Kárpátok geopolitikai jelentőségével. A Kárpátok gerince hatalmas és félreérthetetlen jelentőségű válaszfalat alkot az inkább centrifugális helyzetet elfoglaló román alföld és Moldova felé s kb. 80—100 km. széles majdnem teljesen lakatlati övezetet alkot. Elválasztó szerepét még ma, a repülőgép korában is megőrizte; akárcsak az Appalachok az északamerikai Egyesült Államokban.- Teleki Pál gróf szemléltető és felfogásában szellemes, eredeti módon mutatja be egy mellékelt térképen a Kárpátoknak, mint országhatárnak a történelemben vitt szerepét. A térképen a határvonalak vastagsága a fennállás időtartamát ábrázolja. Kiderül, hogy egész Európában csak a Pireneusok hasonlíthatók hegyvonulatunkhoz. Csak ezek alkottak olyan állandó jellegű határvonalai két ország között. Mennyi tudatlanság és vak elbizakodottság kellett ahhoz, hogy 1918-ban ezt a földrajzi tényt a trianoni tárgyalások alatt semmibe vegyék. De még tökéletesebb az elkülönítés népességi, művelődési és történelmi sikon, a versailles-trianoni Nagvrománia a legkiiíömbözőbb kultúrkörökbe, tájegységekbe és hagyomány közösségekbe tartozó területekből összeragasztott lehetetlen tákolmány volt. A berlini kongresszus által létrehozott XIX. századi Románia összekötő ország volt a Balkán és a nagy orosz alföld között, semmiesetre sem volt hivatott a nyugati germán kultúrkörhöz tartozó Középeurópában vezető szerep játszására. Havasalföld a nagy keleteurópai sikság előrenyuló öble. a Balkán határát tulajdonképpen a Focşani—Nămoloasa —Caiac, tektouikailag nagyon is kihangsúlyozott törésvonal jelzi. Ezen a vonalon volt a kunok országának és a tatár területeknek a határa a XIII. században, a bolgár birodalom északi határa a IX. és X. században Moldova és Oláhország határa négy évszázadon keresztül. — továbbá itt folytak le a legnagyobb ütközetek, köztük a hires — nevezetes mărăsesti-i, ahol a világháborúban a román hadsereg, a román történelemkönyvek szerint, „szétzúzta“ a német hadsereget. A nyugati szigethegység Erdély határa sohasem lehetett peneplain (félsik) jellegű tetőivel, melyek a havasi pásztorkodás szinhelyei minden időkben. Északon és délen a Szamos és a Maros széles völgyei határolják az északkeleti és déli magas kárpáti hegyvidékektől. A magyar Alföldről a medence belsejébe éppen e szigethegység közepén vezet keresztül a legfontosabb út. A legnagyobb városok is a Nagyalföld peremén keletkeztek azon a vonalon, amelyet a magyar földrajztudomány „vásárvonal“ néven ismer. (Kolozsvár. Nagyvárad, Arad stb.) „A havasi legelők voltak az oláhságnak vándorútjai, onnan ereszkedett aztán a völgyekbe, -- Írja Teleki Pál gróf — ezért találnak itt a települési és néprajzi térképeken egy nagy, alig lakott hegytető területet a Szigetország közepén és a minden irányba szétfuló völgyekben sürii, apró román falvakat“. Ehhez érdekes, a föntebbieket megerősítő román dokumentumként fűzhetjük hozzá a magunk részéről és ajánlhatjuk a szerző figyelmébe Nicolae Dragomir román nyelven irt tanulmányát, a szebenvidéki „mărgineni“ néven nevezett pásztornép fokozatos térfoglalásáról. Hőm an Bálint — a magyarság t&tléneSI Mé sáréi Megrázó képet rajzol Erdély történeti múltjáról Hómon Bálint közoktatásügyi miniszter, nagy történészünk „A magyarság történeti hivatása" cimen. 895-ben a Tiszavidék megszállása után a honfoglaló magyarság észak-nyugatról a meszesi kapun és a Szamos völgyön, dél-nyugatról pedig a Maros völgyön át nyomult be a medence belsejébe. A magyarság államé pito géniusza a nemzeti egységet megmentő Szent királyban testesült meg. A keletről hozott ősmagyar hagyományok és a nyugati, — német és olasz földről hozott egyházi és világi műveltség egybeolvadásaiból született meg az ezeresztendős keresztény-magyar művelődés. István király meghatározta egyszersmind a magyarság világiörténeti hivatását és ez: politikai és művelődési egységbe foglalni a Kárpát-medence népeit. Magyarországot Hunyadi Mátyás, a magyar nemzeti király, vérbeli renaissaince-fejedelem és elődei idejében kezdik először Nyugaton a „kereszténység védőpajzsának“, „Európa keleti bástyájának“ nevezni. A századok folyamán bessenyők, kunok, tatárok, törökök egyre erősbödő támadásait Imiiéit kivédenie. A saját létéért és a nyugati művelődésért vívott szakadatlan végvári küzdelmek és pusztító háborúk során nem csoda, ha elvérzett a magyarság s már a XV. századtól kezdve a kihalt erdélyi falvakba kezdett betelepedni a török elől menekülő román nép. „így kényszerült átengedni helyét az elerőtlenedett magyarság és így hatolt he később a nyugati kereszténység világába a balkáni ortodoxia“. Az 1241 -i, nagyfokú elnéptelenedést okozó mongol-tatár dúlást megelőző korban az erdélyi románság okleveles nyomai kizárólag a déli határvidékekre: Sze- ! ben és Fogaras környékére vonatkoznak, i De a XIV. és XV. században meggyorsul 1 a román bevándorlás üteme: Erdély hegységeit ellepik a török elől nmnekülő «SZÍNIÉ vallomás Nincs élvezetesebb egy SEN ATOR-ba sodort vagy SENATOR CELOFILTER-be töltött cigarettánál! A gyártmányok anyagban, minőségben utólérhetetlenek. r „Ar ielzi a ** SENATOR cigarettapapír 60 lappal---------------------------I darab 16 fillér SENATOR BLOK cigarettapapír mézgázott (gumírozott) széllel, egyenként levehető lappal — — — — — 1 darab SENATOR RARÍB cigarettapapír, mézgázott széllel, egyenként kihúzható lapokkal--------------------------1 darab JANiNA cigarettapapír 60 lappal---------------------------- -- 1 darab SENATOR CELOTILÎER hüvely, vatta-előtéttel, cellulose fátyol füstszűrővel, ezüstszínű dobozban — — — ! doboz 5f SENATOR CELOTILTER päFäiäS szopókával — — ! doboz 55 SANATOR EXTRA nikotin-fogóval, aranyszínű dobozban 1 doboz 45 JANBNA füstszűrös hüvely— — — — — — — — — 1 Csak ezeket kérlel darab 16 fillér darab 16 fillér darab 1? fillér darab 15 fillér doboz 5f fillér doboz 55 fillér doboz 45 fillér doboz 45 fillér románok, akik azután a XVII. és XVIII, században kezdenek leszivárogni a bihari, kolozs- és fehérmegyei, szatmári, szilágyi és aradi termőföldekre, az elpusztult, elárvult magyar és szász falvakba. A székely -magyarok zárt tömbjébe már nem tudták behatolni, de Erdély többi részében a magyar és szász nép közé ékelődve többségbe jutottuk. „Az ojáhságnak ez az egészségtelen terjeszkedése, — irja a továbbiakban Hó- man Bálint dr. — szoritotta a mult század végén védekezésre az államalkotó magyarságot. Sajnos, a liberális nemzetiségi politika hangzatos jelszavakban, naiv módszerek és külsőséges eszközök alkalmazásában merült ki s a nemzetiségi kérdés korszerű s a magyar hagyománynak is megfelelő okos megoldása helyett annak elmérgesedéséhez vezetett . . . Magyarországnak ez a legfiatalabb s keleti lényéhez képest túlságosan zárkózott nemzetisége — szemben a magyarságged századok óta együttélő és vele életformáiban is rokon régi nemzetiségekkel s a nyugati kultúrájú sváb telepesekkel — magyar földön is a balkáni ortodox közösség tagja maradt: s ezen az egyházi unió sikerei sem változtattak. A görög szertartásu katolikus román egyház fiainak magyar nevelésű értelmiségi rétege alapozta meg már a XVIII, században a román nacionalizmus nagyratörő célkitűzéseit a dáko-román származás és az erdélyi román kontinuitás elméletének megalkotásában.-— A „dáko-román folytonosságnak"' és az ujabh keletű .,csehszlovák egységnek“ — minden történeti alapot nélkülöző — elméletei szolgálnak alapul most húsz esztendeje az ezeréves Magyarországnak, s vele a Kárpát-medence nyugati jellegű művelődési egységének szétrobbantásá- hoz. Azok, akik e romboláshoz segítő ke-< zet nyújtottak, megfeledkeztek arról./ hogy Magyarország mai néprajzi képe a magyarság immár ezeréves középeurópai történetének, a nemzet fennmaradásáért és a nyugati művelődéséért századokon, át vívott szakadatlan emberpusztitó véres küzdelmeinek következménye és emlékei. Megfeledkeztek arról is, hogy a Kárpát-medence politikai és művelődési egységének kérdése nemcsak magyar, hanem európai probléma, sértetlen fenntartása és a magyarság hatalmas állásának biztosítása nemcsak magyar, hanem nyugati érdek is. A Kárpát-medence természetadta földrajzi és gazdasági egysége és a magyar népnek a szentistváni koncepcióban gyökerező európai hivatástudata mellett éppen az egység helyreállításához fűződő nyugati érdekek felismerése vezetett a múltban és vezet most is a szétdarabolt Magyarország újjáépítéséhez“. Â székely kérdés A széhelységnek külön fejezetet szentel Human Bálint dr. A székely nép törökképzésü (“királyfi népe) nevének, ősi szervezetének és életformáinak tanúsága szerint, — irja — már a vele egynyelvű és rokon magyarok honfoglalása előtt is Erdély lakója volt. írott forrásokban a székely határőrök a XI. század elején tűnnek fel először. A XIV. században a talárok elleni védekezés céljából a székelység települő rajokat bocsátott ki a Kárpátvonalon túlra is, a Szörényi bánság (Olíénia) és a havaselvei Bodza-közének területére. (Ez utóbbit a románok még a XIII században a letelepült székelyek elrománo- sitása után is — Székely-földnek (= Săcuieni — nevezik); továbbá a Tatros mentén egész a Szereiig. E területeken is számos magyar nevű község keletkezett (Vásárhely = Tárgoviste, Bodza = Buzău, Kővár “ Chi.ora, Tatrus “ Trotus, Egvedhalma = Adicud, stb.). A székelyekre fontos feladat várt a magyar nemzetállam életében. A magyar királyság és a nyugati művelődés védelme az ellene törő keleti ellenségekkel — törökfajta rokonnépekkcl és a balkáni görög-szláv- román ortodoxiával szemben. TOVÁBBI ÉRDEKES CIKKEK Pontosan ugyanezt a sorsdöntő szerepet játszotta Erdély történetében a később betelepített szászság is. A szászság történelmi szerepével Pu- ' kánszhy Béla foglalkozik. A szászokat II. Géza király hívta be az országba értékes kiváltságokat biztosítván nekik. Közjogi helyzete a későbbi viszontagságok alatt sem változott, —- állapítja meg Deér József „A szászok jogállása“ eirnü fejezetben. — „Ellentétek a magyar és szász nép között csak akkor merültek föl — irja, -—- mikor a magyar szuverénitás csorbulást szenvedett és amidőn a történelmi Magyarország népei a dinasztikus célokat követő politika eszközeivé váltak, mely tudatosan a közös mult hagyományainak ledöntésére és az ellentétek kiélezésére törekedtek“. Ezeket a súrlódásokat azonban csak aceidentálisaknak tekinthetjük és semmiesetre sem mély ellentéteknek. A szászság mindig együtt haladt a magyarsággal. * Erdély középkori önálló állami életéről érdekes tanulmányt irt Lukinich Imre, aki megállapítja, hogy politikai és kulturális tekintetben mindig ez a három államépitő nén: a magyar, a székely és a szász volt a döntőtényező.
