Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)
1940-09-17 / 212. szám
ÁRA 4 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kolozsvár, Monostori-ut 4. Telefon 11—09, Nyomda : Egyetem-utca 8. szám. Telefon sz.: 29-23. ■ar-w-jvim gHTiiati« ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Felelős szerkesztő és iqazgatő: DR. GROIS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: PALLAS R. T. Kolozsvár. Előfizetési árak : havonta 80, negyedévre 240, félévre 480, egész évre 960 lej. LXX ÉVFOLYAM, 2 12. SZÁM. R EDD KOLOZSVÁR, 19 40 SZEPTEMBER 17. ntti naggbângai Horlhg Miklós Kormóugió arunk Ótómcifósógának kolozsvári bevonulása Százezres tömeg ünnepelte a kormányzói párt Erdély fővárosában. - Felejthetetlenül szép üdvözlő beszédek keretében tolmácsolták az ünnepi szónokok Erdély hódolatát és háláját a legfőbb Hadúrnak Magyarország kormányzója történelmi jelentőségű beszédben válaszolt Erdély hódolatára Tanúi lehettünk az uj magyar történelem í legnagyobb eseményének. Érezhettük, hogv kegyelmes volt hozzánk az Isten. Huszonkét év megpróbáltatásai után hazajöttek Erdély fővárosába a magyar közélet irányitói, vitéz honvédségünk vezetői, tudományos és irodalmi égetünk büszkeséged, hogy az erdélyi magyarság vezetőivel együtt hódolattal és szeretettel köszöntsék Kormányzó urunk Őföméitóságát, aki vasárnap ünnepélyesen bevonult Kolozsvár ősi falai közé. Minden magyar ember átérezte ennek a nagy napnak kivételes jelentőségét, amelyre nem boríthat majd feledést a gyorsan rohanó idő ködfá- tyolia. Évtizedek és évszázadok telhetnek el. Csontjaink porrá válnak majd szülőföldünk temetőjében, de a késői utódok mindig emlegetni fogják azt a napot, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója hitvesével először tett látogatást a visszacsatolt erdélyi területek fővárosában. Ünnepeit ezen a napon minden magyar. Örömkönnyek szöktek a szemünkbe, amikor két évtized óta nem (látott arcokat pillantottunk meg a budapesti vendégek között. Bizony nagyon sokan őszbe vegyült hajjal tértek vissza az erdélyi földre azok közül, akik huszonkét évvel ezelőtt arra kényszerülitek, hogy elhagyják szülőföldjüket. De akárhova is állította őket a sors, a szivükben sohasem szűntek meg erdélyiek lenni. Nem volt olyan nap, amelyen ne gondoltak volna az erdélyi bércekre, amelyeket a trianoni békeparancs olyan kegyetlenül letépett az anyaország testéről. Munkácsy Mihály ecsetjére volt méltó az a gyönyörű, színes kép, amelyet a legszebb magyar viselet: a diszmagyar ruhák ősi pompája nyújtott. Újra megelevenedett városunkban a magyar történelem. Az a történelem, amelynek lapjait annyi drága magyar vérrel, szenvedéssel, küzdelmes harcokká'] irták meg őseink. Dicsőséges magyar múltúnk emlékeit idézzük. Mintha csak rossz álom lett volna, hogy huszonkét éven át idegen uralom alatt éltünk. Mátyás király szülővárosában boldog sziveket talált az uj magyar hajnalllhasadás. Büszke öntudattal látjuk, hogy évszázadok után ismét olyan erős a magyar hadsereg, mint az igazságos kirá v idején, akinek fegyverei az egész világon megbecsülést szereztek a magvar névnek. Most ismét, önálló, erős, minden küzdelemre készenáliíó a magyar hadsereg. És bár el vagyunk határozva arra, hogy szivve.-lélekkel a békés újraépítő munka lesz az élethivatásunk, mégis páratlan öntudatot kölcsönöz mindannyiunknak, hogy a honvéd csapatok mindig bátran szállhatnak szembe minden támadással. Mindannyian tudjuk azt, hogy elsősorban vi téz nagybányai Horthy Mik’ós kormányzó urunk Őfőméltóságának köszönhetjük álmaink mer. valós Mását, Az ő törhetetlen hite, férfias akaraterejének szilárdsága és az isteni gondviselésbe vetett bizodalma tette lehetővé, hogy megérhettük a vasárnapi felejthetetlen magyar ünnepet. Feléje szállott a szereltet és hálaadás minden lelkes megnyilatkozása. Több, mint százezer magyar ember kívánta leikének minden fohászával, hogy a legfőbb Hadurat és hitvesét sokáig éltesse az Isteu. De háláiéit szivve! gondoltunk az európai újjászületés két nagy újjászervezőjére, Hiit er vezér és kancellárra és Olaszország Ducéjára. Nekik köszönhetjük, hogy nem lehet gúnyolni többé a magyar igazságot. Az ö bölcsességük tette lehetővé, hogy történelmi jogaink megszerzéséért nem kellett újra ömíenie a drága magyar vérnek. Fájó érzékekkel gondoltunk azokra a magyar testvéreinkre, akik nem lehettek jelen Magyarország kormányzójának ünnepi be vonulásán. Testvéri szeretetünk völük maradt. Fáj a lelkünk, amiért nem került visz- sza az egész erdélyi föld a Szent Korona országához. De hisszük, hogy a sorsuk most már jobbra fordul, mert ugyanakkor, amikor a lovagias magyar nemzett megértéssel fordul azok felé a nemzetiségek felé. akik magyar uralom alá kerültek, joggal elvárhatjuk, hogy hasonló megértő bánásmódban legyen része az idegen fennhatóság alatt élő magyaroknak. Magyarország politikája mindig a megbékélést hirdette A magyar kormányzatnak ezt a vezérelvét megnyugvással vette tudomásul az egész világ közvéleménye, amely miniszterelnökünk és külügyminiszterünk nyilatkozataiból már többször meggyőződhetett arról, hogy a magvai kormányzat a legtisztább jószándékkal fordul a magyar fenhatóság alatt élő nemzetiségek felé. Gróf Teleki Pál miniszterelnökünk a Főméltóságu Kormányzó Ur üdvözlésekor is kifejtette a magyar politikának ezt az irányelvét. Nálunk nincs helye a megtorlás szellemének. De elvárjuk, hogy azokon az erdélyi területeken is biztosítva legyen a magyarság jövendője, amelyek a bécsi döntés folytán határainkon kívül ma- 1 radlak. Szeretnénk, ha Magyarország kormányzójának látogatásáról irt beszámolónkban itt élne a szivünk melegsége. Szeretnénk, ha megelevenednének a nyomtatott betűk. Hogy a gondolatok szárnyán utat találjanak a Főméltóságu Kormányzó Úrhoz. Szeretnénk, ha minden magyar ember érezné, hogy életünk legboldogabb napja volt Magyarország kormányzójának fogadtatása. Most is magunk előtt látjuk, amint dicsőséges honvédségének dişzfelvonulâst szemléli. Ezt a képet örökre a lelkűnkbe rögzítette a magyar lelkesedés, szeretet és hódolat. Nem felejtjük el a Főméltóságu Kormányzó ur szavait. Vele együtt kérdezte minden magyar, amikor a múltra gondolt: „Hogyan is szakadhatott ránk, magyarokra ez a szenvedés?“ És mindannyiunk érzéseit tolmácsolta a legelső magyar ember, amikor kijelentette, hogy „ennek a felszabadult földnek a szenvedése véget ért! Talán valami jó is marad utána. Hiszen tudjuk, hogy a túlságos jólét, a semmittevés, a teljes gondtalanság puhít és ziilleszt testileg-lelkileg. Az elnyomás,, a szenvedés és a küzdelem viszont megedzi az embert, növeli ellenálló erejét és ébrentartja benne a hazaszeretetei.“ Az erdélyi magyarság egy pillanatra sem feledkezett meg faji öntudatáról. A megpróbáltatások korszaka még erősebbé tette a magyar lelkeket, hogy most Kormányzó Urunk köré tömörülve még boldogabbá lehessük szent hazánkat. És véssék sziveikbe Magyarország kormányzójának szavait a más nemzetiségünk is, akiknek szintén hazája az erdélyi föld. „Mindenki vegye ki részét a munkából — mondotta a Kormányzó. — A nem magyar anyanyelvűek szintén, mert aki kifogásra nem ad okot, az boldogulhat nálunk. Velük szemben a megbékélés szelleme és a jó bánásmód fog érvényesülni, mert ugyanazt a sorsot várjuk a határokon túl maradt testvéreink részére is. Amit Ígértünk, megtartjuk, mert a mi fajunk úri felfogása j nem engedi, hogy letérjünk az igazság egyenes útjáról.“ A legelső magyar ember mondotta ezeket. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyaroi- szág kormányzója, aki ezen a nagy magyar ünnepen éppen úgy gondolt azokra a testvéreinkre is, akik most nem tértek vissza ez ősi honba, mint az egész beláthatatlan tömeg, amely az örömnapon ünnepelt. A magyar öröm mellett beszédesen nyilatkozott meg a magyar fájdalom. De ahogy huszonkét éven át hinni tudtunk a magyar feltámadásban, úgy hiszünk a határokon túl maradt testvéreink sorsának jobbrafordulásában is. És most fogadjuk meg újra szent eskiivéssel, hogy egy pillanatra sem felejtjük el Kormányzó sírunk Őfőméltóságának szavait! Az ünneplést a munka hétköznapjai fogják követni. De nálunk ezután a munka is igazi ünnepet jelent. Mert magyar földön, magyar érdekekért dolgozhatunk. Hűséges közkato- j nái leszünk Magyarország Kormányzójának, országunk vezetőinek és mindazoknak, akiket a sors jövendőnk irányitására az első vonalba állított. (v. j.) Százezres tömeg ünnepelte Föméltöságu Kormányzó arank kolozsvári bevonulását KOLOZSVÁR, szeptember 16. (MTÍ): A Kormányzó ur vasárnapi kolozsvári bevonulására csodálatosan szép ünnepséget készített elő Kolozsvár magyarsága. Már a kora reggeli órákban megkezdődött a magyarság üzönlése Erdély fővárosába. Budapestről több különvonat ontotta az előkelőségeket. A kormány, a diplomáciai testület, a felsőházi tagok, a képviselőház tagjai, a diplomáciai testület képviselői, az anyaország politikai, közéleti és társadalmi előkelőségei érkeztek külöuvonatou Erdély fővárosába. Míg Budapestről csupán J a meghívott előkelőségek jelenhettek meg, addig Erdélyből megindult a fal- í vak népe és kora hajnaltól kezdve valóságos emberáradat közelgelt a környékből kincses Kolozsvár felé. Csodálatosan szép látvány volt a kalotaszegi és egyéb környező falvak népének szinpompás felvonulása, fíánffy- bunyódtól kezdve telve volt az országút. ünneplőbe öltözött falusiakkal, akik nagyrészt gyalogosan, de fáradságot nem ismerve boldogan siettek Koloz* 1 vár fele, hogy tanúi legyenek a legfőbb Hadúr bevonulásnáak. Az őszies borongó reggel korán talpon találta a kolozsváriakat is. Hét órakor már nemcsak a megérkezett falusi küldöttségek, hanem a kolozsváriak is kint voltak az utcákon. A pályaudvarról a Máivá- király-térre vezető Horthy Miklós (volt Ferenc József) utón, ! a Kormányzó Ur bevonulásának uh •>- nalán százezernyire tehető tömeg so- „ ruházott fel. Az egyes falvak küldőn-
