Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)

1940-09-15 / 211. szám

6 f: I I 1: A' 7 fK I 0 4 I) s z c p i c in her I 5. A 11Í. 1 VILÁGPOLITIKÁJA ErdciQíől imerikáig A világpolitika eseményeit újra háttéri c szorítják a katonai eseoicuyek, melyeknek háború idején a politika természetesen esak függvényét képezheti. A légi háború óriási erével tombol. Londont naponta bombázzák a német repülőgépek és angol gépek is gyak­ran iuteznek támadást Németország ellen. Sok jel arra mutat, bogy az Anglia elleni lé­gi támadás döntő szakaszához érkezett. Churchill bejelentése szerint a most követ­kező napokban Angliának készülni kell a né­met partraszállási tervek megvalósítására is s igy ez a hét talán az angol történelem egyik legdöntőbb időpontja lesz. A küzdelem elkeseredettségére mi sem jellemzőbb, mint a harcokat kisérő sajtóháboru, mely már szinte beharangozza a legszélsőbb eszközök igénybevételének időszakát is. „Anglia lé­nyegileg megkezdte már a világháborút — állapítja meg a félhivatalos jellegű Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz —, repülői tüzet okozó papírokat dobnak le, melyek lélegzési zavarokat is kiváltanak s ez nem maradhat válasz nélkül. A rendesen kitűnően értesült Gayda a Giornale cl Itáliá­ban szintén annak a véleményének ad kife­jezési, hogy a mérges gázuk használatára sor kerülhet. Az angolbarát Newyork Times esak néhány nap «-lőtt irta: , A gázak használatá­val kapcsolatban most minden aggodalom el­oszlott és Németország még a mérgesgázak használatától sem log visszariadni“. Guydu, aki az amerikai lapból vett idézetet közli, ezt úgy magyarázza, hogy nem Németország, hanem Anglia készül a mérges gázuk haszná­latára és szokása szerint előre alibit akar szerezni, hogy a felelősséget ellenfelére há­rítsa. A tengelynél azonban ilyen felelősség­ről nem lehet szó, mert ők ilyesmit sohasem terveztek és soha nem is lógnak kezdemé­nyezni. Hogy Gayda megállapítása mennyi­ben felel meg az. angol terveknek, azt a jövő, talán a közeli jövő fogja megmutatni. Annyi azonban kétségtelen a sajtóvitából is. hogy a gázak alkalmazásának lehetősége kezd szintéu kibontakozni a háborúnak eddig is borzalmas valosziniiségekkel telt láthatárán. A KAPITALIZMUS SOKSKEKDÉSK láS MÁS MEGGONDOLÁSOK Szerepet játszhatnak az. hgye-áill-Állaniol. és Anglia viszonyának továbbfejlődésében más irányi! meggondolások is, melyek inkább a háttérben hatnak, de az események egye- uesvonaln fejlődését mégis lényegesen mii- dúsíthatják. Egyik ilyer meggondolás pél­dául az. Egyesült- Államul, gazdasági bal almai által is képviselt kapitalista rendszer megvé­désének kérdése. Egy ismert amerikai újság­író, Drew Pearson Roberts bir szerint szén- ! záriós leleplezésekre készül az Egyesült-Ál­lamok londoni nagykövetének, Kennedy-nek állítólagos jelentéseiről, melyek azt kíván­ják, hogy a háborúi a lehető leggyorsabban fejezzék be. Kívánságait Kennedy állítólag azzal indokolja, hogy a háború továbbfolyta­tása esetén a kupitalista rendszer teljesen el­veszettnek tekinthető s ebből a szempontból inkább érdemes elfogadó- most az angol ve­reséget, mint az Amerikában is uralkodó gazdasági rendszernek t< Ijes összeomlását. Másrészt viszont liirek terjedtek ed arról, hogy angol vezető körökben merültek fel kétrvek az angol—amerikai együttműködés következményei felöl. A háború eredménye­képpen megtörténhetik ugyanis, hogy az an­gol tengeri haderő orő.-en megsebesülve ke­rül lei a kiizd T.mböl, ugyanakkor a telje« erővel rohamosan kiépített amerikai tengeri erő óriá-i előnnyel kerül mellette H mbb­Erdély fczafti fei&icü sissiaferese az snyaországfioz A háborúval kapcsolatos izgalmak azonban nem akadályo/ák meg, hogy a külpolitikai események is tovább fejlődjenek az európai erőviszonyok kialakulása által előirt utón. S e külpolitikai események között az elmúlt héten vezető helyet foglalt el Erdély északi felének visszatérése az anyaországhoz, amit világszerte rendkívüli érdeklődés kisér. Nem érdekességuélküli dolog számunkra enuek az érdeklődésnek megfigyelése sem, mert azt mutatja, hogy a nagy történelmi igazságta­lanság részleges jóvátételle a világ közvélemé­nyének, mondhatni, egységes helyeslésével találkozott. A visszacsatolással foglalkozó sajtóhaugok között szinte egyet sem lehet ta­lálni, amelyik ne ismerné be a változás igaz­ságos voltát. Nemcsak a bécsi döntőbiróság ítéletéért minden hálát megérdemlő tengely- hatalmaknak sajtója és a semleges sajtó üd­vözli fenntartásnélküli örömmel, hanem az angol és francia sajtó is rokonszenvvel keze­li a változást a látszólagos hirálat külső bur­ka alatt. Mintha csak az egész világsajtó kár­pótolni akarná az anyaországhoz visszatért er­délyi magyarságot az elmúlt huszonkét év alat­ti, olyan gyakran igazságtalan megítélésért. A visszatérést szentesítette a világpolitika minden jelentős faktora — még Churchill és Halifax kijelentései is a háború alatti válto­zások elismerhetetlenségéről tudatosan erély­telenek voltak — és szentesitette a világ közvéleménye, mely ritkán üdvözölt válto­zást ilyen egyhangú rokonszenvvel, mint Er­dély északi felének visszatérését Magyaror­szághoz. De minden érzelmi megnyilatkozá­son tul is a külpolitikai események komoly bírálói megdönthetetlen érveléssel állapítják meg, hogy a visszacsatolás egyik legkomo­lyabb lépés Ivözépeurópa békéjének biztosí­tása felé, mely a nagy történelmi igazságta­lanság teljes jóvátétele nélkül nem fejlődhe­tik a megszilárdulás felé. S hogy7 mindez vér nélkül történt, — állapítják meg ugyanezek a sajtóhangok — az a magyar külpolitika nyugodt előrelátását és biztosságát dicséri ebben a vérzivataros világban. AZ AMERIKA ÉS ANGLIA KÖZÖTTI VISZONY A hét világpolitikájának másik, általános figyelemmel kísért eseményét az Anglia és Amerika közötti viszony további fejlődése képezi. Az Egyesült-Államok ugyanis a Kana­dával létrehozott megegyezés által kimondott katonai szerződést kötött a brit világbiro­dalom egyik legfontosabb tagjával. Német és olasz részről erős önfegyelemmel kisérik a dolgot s amint olasz lapok hangoztatják, London hiába reménykedik abban, hogy Ber­lin és Róma tiltakozik az Egyesült-Államok lépése ellen. Ez a tiltakozás ugyanis kiélez­hetné az ellentétet Amerikával, amit a ten­gelyhatalmak igyekeznek elkerülni. így a né­met-olasz csoport és Amerika között pilla­natnyilag körülbelül az a helyzet, ami a nyu­gati hatalmak és Róma között volt Olaszor­szág hadbalépése előtt. A tengelyhatalmak azt hiszik azonban, hogy a fejlődés a két helyzet között nem lesz mindvégig párhuza­mos, mert Anglia ellenállását megtörhetik még mielőtt Amerika közbelépésére kerül­hetne a sor. Valószínűleg ennek a felfogás­nak következménye az Anglia ellen teljes erővel megindított német légi támadás is, mely többé nem törődik az amerikai közvé­leményre gyakorolt visszahatással. Szinte az a látszat, hogy Berlin tökéletes légi ereje se­gítségével arra készül, hegy gyors megadásra kényszerítse Angliát, amilyenre májusi táma­dásával Franciaországot kényszeritette. Ez elejét venné az Egyesült-Államok minden kö/beiépési veleitásának és kizárná azt, hogy a múlt évben kezdődött háború végeredmé­nyében a német és angolszász világ előrcíál- hatatlan kiterjedést öltő végküzdelmévé mérgesedjék el. Amerikában viszont úgy érzik, hogy az Anglia és főleg 1 ondon fölött folyó) ló-gi küz­delem nemcsak a brit hiiodalom sorsát dönti el. liánom a/ Egyesült-Államokét is. Ez az oka annak, hogy szüntelenül újabb lépéseket tesznek a washingtoni parlament által jóvá­hagyott. példátlan méretű fegyverkezés meg­gyorsítására. Ha Nagybritanniát a most kö­ve ikező hetekben nem lehet megtörni, ak­kor — állapítja meg az angol—amerikai vi- nyonuyal foglalkozó Pester Lloyd — úgy az Egyesült-Államokban, mint a világ más köz­pontjaiban, Olaszországban is. az a benyo­más, hogy az Egyesült-Államok óriási fegy­verkezése következményeképpen szintén be­lesodródnak a háborúba. Az angol ellenállás összeomlása ugyanis azonnal fölvetheti a brit birtokok kérdését, ami Washingtont szembeállítaná nemcsak Japánnal, hanem a győztes európai hatalmakkal is. Amerika azonban szeretné ezt a kérdést közvetlen há- borubalépés nélkül elintézni. Roosevelt jel­mondata, a „short of irar“, a háború hatá­ráig mindent, de háboius beavatkozás nél­kül, még ma is kifejezi az amerikai közvéle­mény egységes felfogását. Az események me­nete, főleg a washingtoni külügyi hivatal ál­tal vállalt kötöttségek azonban ma már nagy­ban veszélyeztetik ezt az álláspontot. AMERIKAI TENGELY POLITIKA Roosevelt külpolitikájáról sem lehel azt mondani, hogy kimondottan háborús politi­ka és hogy tudatosan Anglia háborús támo­gatása felé haladna. Ennek a külpolitikának súlypontja ugyanis nem Európában, hanem Amerikában van. Roosevelt Washingtontól Buenos-Avresig tengelypolitikát akar megva­lósítani észak-déli irányban, amelyben ter­mészetesen Washington vinné az irányító szerepet. Ha ez sikerül, s az eddigi jelek ar­ra mutatnak, hogy7 legyőzhetetlen nehézsé­gek nem állanak a terv előtt, akkor bármi történjék Európában, egységes Amerika fog azzal szembe állaui az Egyesült-Államok ve­zetése alatt. Az európai kontinenssel szemben ma egyedül álló Anglia állainférfiai ma Wa­shingtonon át ezzel az egységes Amerikával szeretnék megtalálni a kapcsolatokat. Chur­chill ennek érdekében óriási áldozatokra is kész. Felajánlkozása látható rokonszenvre ta­lál Washington urai részéről, ami viszont megerősíti az ellenállást az amerikai tengely­tervvel szemben Délamerikában, sőt az Egye­sült-Államoknak a háborús beavatkozás le­hetőségei ellen tiltakozó köreiben is. ségbr. Ugyanez töl lénlirld. »/. angol maria I-, melynek minden ••untre lionszu időre !i / szüksége, hogy n német homhá/á ok által okozott károkat helyrehozza, inig ■</ mueri- kui ipar egyenes vonalban fej őrlik, eppra habom következtében, fölfelé. Végül p< d g angol részről nem leltet teljesen kizárni azt a lehetőséget sem, hogy az események további fejlődése f nyárit un Washington én Berb'i kö- zott Anglia feje fölött közvetlen megegyező jön létr«, ami a brit világbirodalomra nézve katasztrofális jelentőségű vo’na. Ezekkel a meggondolásokkal pillanat nyila" szemben áll egyrészt Churchill, más.'és/t Roosevelt politikája, melyek kitérések nél­kül a két hatalom közelítésére irányulunk. Churchill valóságos uniót szeretne létrehoz­ni a két angolszász birodalom között, ami mellesleg azt is bizonyítja, hogy Anglia euró­pai szövetséges rendszerének felborulása után rnennvire szükségét érzi az Egyesült-Államok szoros támogatásának. Mindez azonban esak további fejlődés következménye lehet és időt kivan és nagy kérdés, hogy a háborús esemé­nyek megadják ezt az időt. Pillanatnyilag minden inkább arra mutat, hogy a háború döntő fontosságú fejezetéhez érkeztünk s a srlág sorsa ma attól lügg, hogy az Angim e - len sziiutelenii. megismétlődő hatalma« lepi támadások s a Churchill szerint valószínűnek látszó néniét partraszállási ki-érletek milyen eredménnyel fognak végződni. - -s Szombaton, esfe 8 óraLo? naqy díszelőadás a SáilIBSKY-ÖRKÍiSZ-fcan (Posta hátamügött) Magyar bohócok. Csütörtök, szombat és vasárnap ctólután 4 órakor matiné. Állatsereglet egész nap nyitva. — Vadállatok eteíése naponta délelőtt 11 órakor. A mi Kolozsvárunk Irta: HARSÁVYI ZSOLT A boldogság napjaiban kii ün zászlohajtás jár Kolozsvárnak. Erdély fővárosának, amely az ősi föld egy részével most visszatért édes­anyjához. Nem először szólunk róla e hasá­bokon és most a'apos leckét lehetne adnunk a ketségeskedőknek, akik reménytelen kéz- legyintéssel nézték le húszéves munkánkat. De ne rontsuk az ünnepet, most ne legyen más szavunk, mint az öröm szava a szép Ko­lozsvár felett. Mert szép varos a mi Kolozsvárunk, egyi­ke a szentistváni ország le.gszebb városainak. Ha behunyom a szememet, magam e őtto lá­tom a Ilója és Borjúinál hegyoldalait, a fo­kon ülő fellegvárral, alatta peíig a Szamos völgyének lapáíyos ölében a házsokaságot, amelynek vagy hétszázötven esztendeje már Kolozsvár a neve. Ideig-óráig nevezhették idegen szóval, de Kolozsvár marad örökkön- örökké. Hiszen csak a városrészek ősi nevét kell végiggondolni: a Szaiuoshidon tul van a Ilidéivé, másfelé a Monostor és a Kétvizköz. Ha maradt is idegen eredetre emlékeztető kerületnév, az a csekély szász kisebbség je- lenvoítát mutatja, mint a Házsongárd és a Ilóstát. Magyar volt ez mindig s most már gonosz hagyinázos álomnak érezzük azt az időt, mikor erről egyáltalában beszélni kel­lett. De hogyne Ie.tt volna szó a városról, mikor még magának az itt született Mátyás király­nak magyarságát is kétségbe vonták. Abban az ódon, nagyon szép kis palotában, amely évszázadok emlékével gazdagon áll Kolozs­vár egy szűk terecskéjéu, szinmagyar gyer­meknek született Mátyás király, a magyar tőzsgyökeres köznemesség tündöklő kitelje­sedésének, akinek személyében maga a ma­gyar nemzet tette önmaga fejére Szent Ist­ván koronáját. Ott áll a bronzba öntött ki­rály nem messze ettől a szülőháztól1 a város főterén s az idegen hatalom hiába vésett uj feliratot a lángehnéjü Fadrusz remekművé­re. S a szobor mögött nemes háttérül tovább is ott áll az ötszázéves Szent Mihály-tem- p!om, amelyben valaha I. Ferdinánd király követei vették át I. János özvegyétől1 a Szent Koronát. Itt minden darab kő jelképet, tör­ténelmet és hagyományt jelent. Évszázadok emlékeit környezi a négyszög­letes főtér minden palotasora. A mi vi'á­BUDAPESTEI AI István Király §zâii@Jâ!fe»an (VI. Podmaniczky-u. 8.) kaphat minden igényt kielégítő, mérsé« kelt áru szobát. Teljes kénye- lem, központi fűtés, állandó me­leg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43, 294-24, púnkban, a rossz álomhoz hasonló epizód előtt, ezen a déli korzón hullámzott Erdély fővárosának társada mi élete. Egész Erdély- ország színei bokrétába gyűltek itt: haris­nya? székély legényeket lehetett látni, akik a fővárosba jöttek a messzi havasokból, bán- ffyhunyadi menyecskék csizmái kopogtak a kövezeten, a Mezőségről való földbirtokos urak vadsürtés kalapja keveredett a helyőr­ség ötvenegyes katonatisztjeinek sapkájával és rengeteg fiatal egyetemi hallgató sétálga­tott a déli verőfényben a térzene hangjai mellett. Ennek a térnek sarkában áll a New­york, vagy családias kolozsvári nevén a Nyé­llé, amelynek éttermében esténként az öreg Pongrácz és Csikai bandái muzsikáltak az erdélyi társadalom szinevirágának, a Teleki. Bánffy, Bethlen, Béldi, Bornemissza. Bar- esay. Zevk, Wesselényi, Mikes és más csa­ládok deli legényeinek, sudár leányainak. Pár lépés innen az egyetem főépülete, amely Kolozsvárt a béke arany aranyidején a ma­gyar tudomány második fővárosává avatta. E szép épületbe most hazatér a Szegedre költözött egyetem, haza kerül a gazdag Egye­temi Könyvtár, délkeleti Európának e nem­ben egyik leggazdagabb gyűjteménye. Ha az egyetemtől a Hunyadi-tér felé megyünk, akár a Király-utca, akár a Belfarkas-utca tá­rul ki előttünk vasrostélyos abiaku főúri pa­lotáival s annak a régesrégi színháznak emlé­kével, amelyben először szólt a haza nyelvén a magyar színművészet. A Hunyadi-téren, nem messze a Bethlen-bástva történelmi ma­radékától, áll a szép uj színház, a budapesti Vígszínház épületének másolata. Ez békeidőn a fővárosi Nemzeti Színház hivatalos társá­nak számított s állami jellegét, mikor most a magyar szó ismét átveszi benne uralmát, bizonyára most is meg fogja kapni. Ennek a szép színháznak most különösen fontos mun­ka lesz az osztályrésze: az uj erdélyi iroda­lom otthonává válik, amely sz élszakitottság évei alatt a magyar nemzet akkora szellemi értékévé lett. Az imént azt mondottuk, hogy Kolozsvár minden köve jeképet, történelmet és hagyo­mányt jelent. Nagv-Magvarországnak valóban kevés helyen él ilyen erősen a magyarság tudata. S a visszatérő Kolozsvárnak előre meg kell köszönnünk a legnagyobb kincset, amelyet magával hoz: nemcsak területben nagyobbitja az anyaországot, hanem törzsö- kos nemzeti tudatában is. Ezt üdvözölje len­gésével legboldogabban a piros-fehér-zöld zászló, amely szeptember tizenegyedik nap­ján bevonult Erdély és Magyarország Unió­jának dicsőséges városába. LETETTÉK AZ ESKÜT A NAGYVÁRADI ÉS fí!H ARMEGYEI MAGYAR ÜGYVÉ­DEK. Nagyváradról jelenti az MTI: A nagy­váradi városháza nagytermében csütörtökön délután, összeült a bíró' és ügyészi kar, mely előtt a biharmegyei és nagyváradi keresz­tény ügyvédek kara letette az esküt a város- parancsnok kezébe. A zsidó és román ügyvé­dek eskületételére a napokban kerül sor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents