Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)

1940-09-13 / 209. szám

1940 szeptember 1J. ELLENZÉK c» OH zük a nekik szám színes, szép virágok után kap. A kerékpárosok mögött gépkocsis egysé­gek dübörögnek tlő. A téren néhány percig pihenőt tartanak. Eközben egyikről délceg szakaszvezető ugrik le. A nézők közül ke­resztnéven szólongatják többen: Hát haza­jöttél?! — Idevaló, környékbeli vasutas fia... világosítanak fel. BEFUT A KOLOZSVÁRI PÁLYA­UDVARRA AZ ELSŐ PÁNCÉL­VONAT Miközben az elsőnek Kolozsvárra érkezett gépesített csapatok behajtanak a városba, éles füttyjel hangzik fel a bánffyhunyadi vo­nalról. Az addig r.épleleunek tetsző állomás­épületet elözönli r. mindenünnen odasiető népáradat. A karhatalmi tűzharcosoknak ugyancsak gondot okoz az irányításuk. A berobogó vonat egyik kocsiját hatalmas aranykiillőt ütő kalapács díszíti, egy fogaske­rék mellett „Erdélyért dolgozunk!“ felírással. Rövid idő múlva néhány kocsiból álló pán­célvonat gördül az állomás elé, mely élén a magyar címert, oldalt pedig a kormányzó urunk Őfőméltóságának díszes arcképét vi­seli. Ez a páncélszörnyeteg, amelyről komor ágyutorok mered elé, néhány teherkocsin már honvédgyalogságot is hozott magával tási osztály), Makkos Nándor (vontatá­si (IV. o.) MÁV-tanácsosok kerülnek. A vezetőség tagja még Kelemen Ferenc fő­tisztviselő, mig felvilágosítások esetében a kiváló előzékenysegii Szép József inté­ző áll a nagyközönség rendelkezésére. Bidlo Ödön felügyelő közreműködésével. Az állomáson az átvétel megtörténte­kor nyomban megkezdték a szolgálatban visszamaradó és az annakidején esküt nem tett volt magyar vasúti tisztviselők és vasutasok összeírását. A lajstromba foglaltak csütörtökön reggel 8 órakor le­tették hivatali esküjüket. A Kolozsvár és vidéke közbiztonságá­nak megőrzésére hivatott rendőr és csendőr tisztikar, valamint legénység szál­lítására szolgáló vonatokat már a magyar vasúti személyzet fogadta. Az impozáns menetben felsorakozott közbiztonsági karhatalom bevonulását a (jóslás és rend­őrzenekar vezette he. A pattogó ütemek­re a lelkesen éljenző közönség sorfala kö­zött vonultak a város főterére az egylcl- egyik szép szál, diszsisakos rendőrök a kakastollas csendőrség. A reggel óta buzgolkodó tüzharco kát ezek az uj karhatalmi egységek \ ­lotlák le első lépésként a közigazgatás átvételéhez. (r. i.) Ä honvéd csapatok főparancsnokának ünneplése BECK ÁGOSTON EZREDES, VÁ­ROSPARANCSNOK ÜNNEPLÉSE Az állomás előcsarnokában megjelenik két honvédtiszt. Az idősebb, aki ezredesi rangot visel, megértő mosollyal emeli sapkájához kezét. E pillanatban egy fergetegként oda­siető magyarruhás leánycsoport fogja közre, akiknek elszántabbjai egymásután ugranak a nyakába és ölelik, csókolják összc-vissza. — Amarra hátrébb, még sok csinos tiszt vár . . . fiatalabbak — teszi hozzá derűsen a törzstiszt, aki mellé előzékenyen odaszegődik útmutatónak a rendfenntartók egyike. — Ismerem jól ezt a várost, tiz esztendőn át — 1921-től 1931-ig — teljesítettem itt szolgálatot a magyar konzulátushoz beosztva. Most pedig én veszem át a város parancsnok­ságát. Közben kocsit kerítenek és — amint meg­tudjuk — Beck Ágoston honvédezredes a kí­séretében levő hadnagy-segédtisztjével együtt elindul uj állomáshelyére. Féltizénkettő táján megérkezett a második sajtókaraván és a rádiószolgálat gépkocsija is. Az állomás előtti teret közben jellegzetes népi viseletével a hóstáti fiata’ság énekkarai, a székely dalárda és a Rezik Károly karnagy vezetésével felvonuló Magyar Dalárda gyö­nyörű képet nyújtó magyarruhás ifjúsága te­szik színesebbé. Mikor egy-egy újabb gépko­csis csoport érkeizik Bács f.ell'ől, ezek a fiata­lok valósággal! megrohamozzák az érkezőket, virággá*, jószóval, olykor meg panasszal árasztva el mindenkit, akinek a közeliébe férkőzhetnek. Egyik százados megértőén végighallgatja az utolsó napok keserűségeiről szóló panasz- áradatot.-—■ Még a Tordai-ut mentén be nem hor­dott gabonakereszteket is magukkal vitték az éjszaka — mondja valamelyikük. — Pedig súlyos kereszt van már rajtuk — jegyezte meg a tiszt. A MÁV ÁTVETTE AZ ÁLLOMÁS — ÉPÜLETÉT Délután 2 órakor a Mátyás király-tér torony felőli oldalán felállított diszemel- vényen már elhelyezkedtek Kolozsvár magyar társadalmának vezetői és az ide­érkezett vendégek. Ott láttuk a Buda­pestről érkezett vendégek között Papp József dr. főispánt és Bállá Pál miniszter- elnökségi tanácsost. Uj és uj ismerős ar­cokat fedeztünk fel. A közönség lelkes izgalommal várja az ünnepség megkezdé­sét és a diszfelvonulást. Magyar ruhák gyönyörű szinpompája nyújt feledhetet­len látványt. Körösköriil beláthatatlan a tömeg. Legalább százezer ember helyez­kedett el a főútvonalakon, hogy tanúja lehessen a honvédség bevonulásának. Egy szívből és lélekből hangzik fel az egetve- I rő éljen, amikor a bevonuló honvéd csa­patok élén röviddel 2 óra után megérke­zett vitéz Jány Gusztáv altábornagy, a bevonuló csapatok főparancsnoka vezér­karának kíséretében. Felhangzik a Himnusz. Feszes vigyázz­állásban énekli az ünneplő tömeg a ma­gyar nemzet gyönyörű imádságát. Ezután vitéz Jány altábornagy fellép az emel­vényre és kezei szőrit az előkelőségekkel. Pávai Kovács Árpád, a tűzharcos egyesü­let egyik kiküldöttje tisztelegve jelenti, hogy mint Kolozsvár városának ideigle­nes városparancsnoka, ünnepélyesen átad­ja a várost a honvédségnek. Ezután meg­kezdődött a szívből jövő üdvözlések sora. Az első üdvözlő beszédet dr. Vékás La­jos, a Magyar Párt kolozsvári tagozatá­nak elnöke tartotta. Dr. Vékás Lajos az alábbi szavakkal üdvözölte a honvédsé­get: Dr. Vékás Laios üdvözlő beszéde Egynegyed egykor, helyesebben, minthogy ekkor már az álllomás órája magyar időre tért át és. igy csak egynegyed tizenkettőt mutat — berobog az e ső közvetlen személy- vonat Budapestről Kolozsvárra. A vonat a vasúti szol Igalat átvételéhez szüksége? tiszti­kart és személyzetét, összesen 65 ember, hoz ta magával. A jószivü magyar vasutasok azonban az üres vasúti kocsikat a közelfek­vő falvak (Mákófa va, Bogártelke, stb.) ün­neplő falusiaival töltötték meg, akiket in­gyen befuvaroztak, hogy a kolozsvári ünnep­séget végignézhessék. Ámint ez a tarka tö­meg leszáb, egy vasúti kocsi ablakából! máris feltűnik az álllomás jelzésére hozott uj tábla: Kolozsvár, amit sietve továbbítanak kézrő - kézre, majd megrögzitenek a perron felett. Az ember allig tekint körül és már min­den ajtó felett magyar felírást lát. Forga’mi iroda, Állomásfőnökség, Magyar Királyi Pá­lyaudvari Parancsnokság. Ez a parancsnok* ság a különböző katonai szá litmányok ellen­őrzésére hivatott. Az állomást első Ízben hirtokbavevő Gru­ber Arthur alezredes néhány rövid, katonás mondatban átadja azt a MÁV tulajdonába. Bánhegyi István magyar úllamvasuti igazgató­nak. Bánhegyi igazgató pedig a kolozsvári iizletvezetőség igazgatójának, Török Kálmán­nak adta át, aki viszont Elekes András állo­másfőnökre bízza, sajnos — miként hangsú­lyozta — a bécsi döntés sze lemével össze nem egyeztethetően, végtelenül! megviselt, ál­lapotban. Elekes ál omásfőnök mellett a főnökhe­lyettesi tisztet dr. Gámán József főtisztvi- sel'ő tölti be, mig a MÁV-ot igazgatóhelyet­tesi minőségben Dezső Károly képviseli. Az üzletvezetőségen pedig Szecsey Ferenc a he­lyettes igazgató. 1( Az egyes osztályok élére Tóth Béla, fii- o.), Szöllősy Ferenc (Pályafenntar­— Ebben az ünnepélyes pillanatban ki­mondhatatlan érzések rajzanak lelkűnkben. Húzónkét esztendő emlékei s a jelen boldog­ság együtt kívánkoznak felszínre jutni, át­lépni a tudat küszöbét. — Huszo íkét év előtt a hazátlanság fer­tőzött légkörében, bitorolt hatalommal vágta szemébe valaki a négy égtáj felől hazatérő hőseinknek: Nem akarok katonát látni! A végzetes jelszó ellenére szervezkedett Erdély­ben a székely hadosztály. De ennek is szi­vében keserű daccal, végső elszántsággal, a lehetetlent s megpróbálni készen el kellett hagynia kincses Kolozsvárt, el Erdélyt. Isten sújtó keze barázdált végig a kifosztott nern- zettesten. Erdély ősi földje és őstelepülésii magyar népe itt maradt védtelenül. És mi elkezdettük az édes anyaföldön a mostoha gyermek sorsát hordani. Nemcsak védtelenek voltunk, de égő szégyennel orcánkon százszor kellett hallanunk, a gyermekeinknek az is­kolában tanulniok kellett, hogy idegen had­sereg lábai taposták a magyar főváros utcáit. — Sokáig tartott, mig magunkhoz tértünk. És elkedettiink a költő szavával meaculpáz- ni az Úristen előtt: „ . . . bűneink miatt gyűlt harag kebledben.“ Elkezdettük az öntudatos szenvedés, az áldozatok, az erőszak ellen is élniakarás útját. A huszonkét esztendő alatt kétségek és reménységek között hányódva kívántuk ismét a bérces Kárpát ormán őrt- álló katonát. Nemcsak a katonát! Hiszen Eu­rópa minden harcterén eleget katonáskod­tunk. Idegen célokért eleget hullott kárba^ veszetten a magyar vér. A honvédet akartuk látni, ki a hagyományos magyar lovagiasság és vitézség erejével áll őrt gyermekeink ál­ma, a családok boldog nyugalma, a kultúránk fejlődése, a nemzet jövője felett: minden fe­lett, amit nem mostoha állam, hanem az édes haza fogalma takar. A fiainkat is a honvé­dek között akartuk látni. — Most, a heteljesedett vágyak és megva­lósult reménységnek órájában kibeszélhetet- len érzéssel kiáltjuk felétek honvédek: Isten hozott! Azt érezzük, hogy az Úristen meg­hallgatta esdeklő imánkat. Hallgassa meg azt is, amikor azt kérjük, hogy a dicsőség soha el ne hagyja zászlótok és a magyar honvéd vitézsége és ereje Jegyen védője minden ma­gyar érdeknek a határon belül és kívül. — Éljen a magyar honvédség! VÁSÁRHELYI JÁNOS REFORMÁ­TUS PÜSPÖK ÜDVÖZLŐ BESZÉDE A református egyház üdvözletét Vásárhe­lyi János református püspök tolmácsolta az alábbi gyönyörű szavakkal: Tábornok Ur! A református Ányaszent- egyház nevében szeretettel és lelkesedéssel üdvözlöm most, amikor a dicsőséges honvéd* sereg élén Erdély fővárosába, Kolozsvárra érkezik. Amikor református egyházam nevé­ben mélységes szeretettel köszöntőm, nem ezt a szót akarom hangsúlyozni, hogy refor­mátus, hanem ezt, hogy magyar. Ma azt kell kimondhatatlan boldogsággal ereznünk, hogy akár katolikusok, akár unitáriusok, akár re­formátusok vagyunk, de mind egyformán magyarok vagyunk. Mit érne minden egyéb előnye a viliágnak, lehetnénk-e boldogok, akármi is legyen a vallásunk, hog}* ha ne­künk, magyaroknak. ezután is hczátlanul kelllene élnünk ebben a világban? Ezen a napon minden felekezet. osztály és társa- da mi különbség felett keik hogy a szivünk­ben ugyanazon egy érzés boldog öröme és hálája egyesítsen, a hálának és örömnek ér­zése afelett, hogy a gondviselő Isten kegyel­méből Kormányzó Urunk bölcsessége, a ma­gyar kormányférfiaknak céltudatos munkája, dicsőséges honvédeinknek hősies helytállása, hatalmas szövetségeseinknek, Hitlernek és Musrolininek, igazságunkat méltányló közre­működése által újra van hazánk, amelyben szabadon és boldogan dolgozhatunk népünk boldogabb jövendőjéért. Most, ettől a perc­től kezdve, el kell, hogy nému jon közöt­tünk minden különbség. Csak egyetlen szen­vedelemnek szabad helyet adnunk a lelkűnk­ben, annak a szenvedelemnek, amellyel a leg­nagyobb magyar szólott: Életemmel, vérem­mel segítenék rajta. A magyar nép feldiesői- tése ég minden csepp véremben. Dicsőséges Kormányzó Urunk az 5 bölc^ és nagy lelke által diktat hadi parancsban azzal indította útjára a vitéz magvar hon­védsereget, hogy jöjjenek ide és hozzanak felszabadulást a szenvedő magyar nemzetnek! és szeretetet a hozzánk hii nemzetiségeknek. Ez az igazi magyar lé'ek. Ennek a léleknek! felséges ünnepe ez a nap. Kormányzó Urunk által kitűzött e felséges célnak szolgálatára boldogan ajánlom fe a felszabadult Erdély legnagyobb magvar egyházának és népének áldozatos közreműködését. Mi a célja ennek a munkának? A felvetett kérdésre feleletet ad egv eev- szerii, magyar asszonynak imádságos valló* mása. Je’entem Tábornok Urnák, hoev va­sárnap délután megjelent nálam egv jólelkü map var iparos asszony é- átadott nekem epv titokban. imádságok között hímzett, szép magyar zászlót. amelyre boldog lelkének hálaadását e szavakban hímezte ki: Uram. nagyságod és igazságod előtt lehorulok. Át­adta ezt a zászlót azzal a kéréssel, hogy em­lékezzem meg a hadi árvákról és úgy ad iám át a magyar anyák imádságaképpen Kor­Jjt 0 iái 1 r < t va lo i ek f ól l< I) rí 1 í i \ A-ul 0 il ag ai or in ap ii b el n b le ta \ Nagy méltó.'ágú Altábornagy- Ur! Kolozsvár város polgársága mámoros örömbe merülve napok óta várta azt a pillanatot, amikor szemtől szembe áll* hat a dicső magyar honvédséggel, mely nek megérkezéséért 22 év óta szünte­lenül imádkozott. Sohasem lankadó reménykedéssel, hittel és teljes bizonyossággal vártuk e napot. A mai nappal a mindent átfogó boldog pillanat elérkezett. Kolozsvár évszázados falai közé Nagyméltóságod parancsnoksága alatt bevonult a vitéz magyar honvédség, hogy átvegye a rendfenntartás és igazgatás feladatát. E perctől kezdve ez a hadsereg mind nyájunk részére biztosítja a rendet, a fegyelmet, a teljes biztonságot és nyújt­ja a felszabadulás és függetlenség ér zését. , Felszabadulásunk alkalmából Kolozs vár város közönsége nevében, azoknak a tízezreknek nevében, akik most sze mély szerint jelen vannak s azoknak nevében, akik nincsenek itt, de lélekben velünk vannak, tolmácsolom Nagymél* tóságodnak és Nagymélíóságodon ke resztü az egész honvédségnek örömfel jes üdvözletünket, kimondhatatlan test* véri szeretőiünket és soha el nem múló hálánkat. Hálateli szívvel gondolunk e boldog pillanatban Magyarország kormányzó jára, nagybányai vitéz Horthy Miklós Őföméitóságára, a honvédség legfőbb Hadurára, akinek két évtizedet mégha ladó bölcs állam vezetése, határozott vonalú külpolitikai iránymutatása meg* hozta a mi vér nélküli fölszabaditásun kát. Mindig hódoló tisztelettel gondol tunk az ő fenkölt személyére, imánkba foglaltuk nevét s most, amikor a fel* szabaditás folytán főhatalma alá kerül tünk, szívből jövő fohászunkat küldjük a jó Istenhez, tartsa meg Őt nekünk és az egész magyar nemzetnek, hogy to vább vihesse a magyarság fölszabadító* sára beindított munkáját és azt mielőbb teljesen befejezve, még sokáig korma nyozhassa az egységes, független nagy Magyarországot. A történelemnek ezekben a forrongó hónapjaiban meghatódottsággal figyel tiik a mi sorsunkat irányitó magyar kormánynak s elsősorban gróf Teleki Pál miniszterelnök urnák és gróf Csáky István külügyminiszter urnák emberfe* letti munkáját és harcát, amelyet a mi felszabadításunk érdekében kifejtettek. Most mint szabad magyarok küldjük tiszteletteljes kÖzönétünkét és mély hálánkat. ígérjük, hogy méltók t.ka runk lenni arra a bizalomra, amelyet a mi hazafiságunkba, áldozatkészéé giinkbe és építő munkakészségünkbe vetettek. Minket a 22 évi kisebbségi élet meg* tanított tűrni, szenvedni, harcolni, de megtanított a kemény munkára és a munka megbecsülésére s megtanított arra, hogy nincsenek kicsinyek és na gyök, szegény és gazdagok, csak test vérek és dolgozó magyarok. Háláiéit szívvel gondolunk Magyar* ország nagy barátaira, a Német Biroda­lomra és Olaszországra s ezek vezetői re: a Fiihrerre és a Dúcéra, akiknek támogatása mellett sikerült ezt a földet véráldozat nélkül szabaddá és ismét magyarrá tenni. örömünknek ebben a boldog pillana* tában zárjuk szivünkbe azokat a ma­gyar testvéreinket, akik eddig velünk küzdöttek és szenvedtek, de akikhez a sors nem volt oly kegyes, mint hoz zánk — akik még tovább kell nyögjék a kisebbségi sors nehéz igáját s akik az újabb megpróbáltatástól lelkileg tel* jesen összetörve, kénytelenek vállalni helyettünk és minden felszabadult ma­gyarért a mártír sorsot. Az egész ma gyár nemzet együttérző szeretete, gon* doskodó figyelme adjon nekik erőt a nehéz sors hordozásához és biztatást egy elkövetkezendő jobb jövő megváló sulásához. A magyar honvédség Kolozsvár falai közé történt ünnepélyes* bevonulásának pillanata nem alkalmas a két évtizedes sérelmek és szenvedések felidézésére. Ezt majd elvégzi a pártatlan és hiteles ténybeli adatokon nyugvó történetírás. Ez alkalommal csak azt kívánom ki emelni, hogy az a nemzedék, amely vál Jalta és végigélte ezt a keserves 22 esztendőt, az a generáció, amely állásá­ból kidobva, vagyonából kifosztva, ha tósági zaklatások közepette s igen sok* szór méltatlanul megaiáztatva viselte ezt a sorsot és átmentette a magyar népet a maga egységében, erkölcsi tisz­taságában és törhetetlen magyarságé ban, a erdélyi magyar nemzedék a tör* ténelem által reá rótt feladatot és hi vatást becsületesen és örök időre pél dát mutató módon betöltötte. S hogy ez igy történt, abban ennek a városnak ! elévülhetetlen érdemei vannak, mert a j szellemi irányítást és útmutatást min* dig Kolozsvár városa adta meg. Az elnyomatástól való felszabadítás után lélekben, hitben, erkölcsben meg tiisztultan és egységesen állítjuk szol gálatailnkat a megnagyobbodott magyar haza rendelkezésére! Éljen vitéz nagybányai Horthy Mik* lós! Éljen a magye*- kormány! Éljen a nagyar honvédség! Éljen a megnagyobbodott Magyaror­szág ! MAGYAR EGYHÁZAINK ÜNNEPI KÖSZÖNTÉSE Dr. Vékás Lajos lelkes éljenzéssel fosa­dott beszéde után Sándor Imre püspöki hely­nek lépett a mikrofon elé, aki a római ka' tollikus egyház nevében a következő szava­kat intézte a honvédség főparancsnokához: SÁNDOR IMRE PÜSPÖKI IIELY- NÖK BESZÉDE Erdély katolikusainak nevében meleg szeretettel köszöntőm a magyar honvédség­nek Erdély fővárosába bevonuló csapatait és tisztikarát — kezdette beszédét Sándor Imre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents