Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)
1940-08-11 / 181. szám
* / i NÉP! ÉLET KÁRPÁTALJÁN Mint hatalmas kőhastyu, ugy nyomul' be Keletem opa síkságaira a Kárpátok br^vM-ge, mintha a váratlanul szót törülő sik torét akármi körülzárni. Azonban már u felületesebb művelődési ülihajzi áttekintés eppen a/ eden- ke/.öjerü! győz meg, arról ugyanis, bogy az őserdők és haltai más hegyvölgyek dienere is A Kárpátok a koratörténeti és a történeti időkben egyaránt átjáróul sy.olgá*tak a ke* res/.tűi-kasul sokfele r-s gazdag vonu Atban áramló népnek és kultúrának. Amint az erdők mohasz.őuyege '.elszívja es magában tartja az apró kibuggyanó ereket, úgy őrizte meg ez az erdős hegyvidék az itt letelepedett fajták művelődését, emberi és faji sajái’ságait. Ennek köszönhető, hogy ezen az aránylag kis területen minden szomszédos ellenhatás ellenére — mely itt természetesen csak csökkent módon, vagy semmiképpen sem érvényesülhetett! —- a «regi Európa“ még tőreiden frisjseségébeu éa ba- gvományaiban él ma is, a 20. században. Az Erdős Kárpátok vidéke még minden vonását magán viseli a «régi Európának . Ez a legtávolabbi nyugatra előretolt keleti szlávok népcsoportjának hazája. Ezek a különféle apróbb ukrán fajták nemcsak a Kárpátok keleti és északi vonulatain telepedtek meg. de benépesítették a déli lejtőket ű* a hegység középső részeit is, megteremtve ezáltal azt az úgynevezett ruszin erkélyt, mely a Duna terében Dunajeetől a Magas Tátra lábáig, délfelé pedig Mármarosig nyúlik. Mindaddig, amig e vidék látogatója vasútról vagy gépkocsiból szemléli a tájat, töb- hé-kevésbé megőrizheti a 20. század i fúzióját, ha azonban leszáll a jármüvekről s a vidék belsejébe hatol. szembetaJája rrtagát az ő'scrdőszerü lomberdőkkel ,melyek még a méV völgyekbe is behatolnak, ha közelrő tekinti meg szegényes fakunyhó-csoportjait s a hegyek fejé húzódó szarvajsmaxha-nyája- kát, ngy találja, hogy egy évszázaddal fordult vissza az időben s a környezet és táj idegensizerüsége — mai szemmel nézve — valóban különös, de maradandó benyomást tesz rá. Ezt a hirtelen megváltozott benyomást csak megerősíti a ruszin falvak mese- szerűsége és sajátos ellentmondásképpen az a komoly valóság, melyre a tündérek nélküli pásztorélet keménysége, a minduntalan előbukkanó marcona alakok jelenvalósága utal. A süiü erdőkkel borított északi fekvésű völgyek ruszin lakossága ma is híven őrzi e település kezdeti művelődési fokát és azt a patriarkális társadalmi berendezkedést, melyben az egyéni és közösségi élet a nagvesa- ládrendszer köré csoportosul s ennek kerertei közt éli életét és végzi munkáját. A vidéki gazdasági termelőformája mindenben megfe- le1 az előbb jelzett társadalmi rendszer képének. A termelés a szinte teljesen zárt házi gazdaság jegyében folyik a kizárólagos alapja a kézi ipar. A ruszinok által ma is épített, háztípus az egyszerű ház, lakás-istálló. Ez az utóbbi épit- kezóíi mód különösen a bojkoknál terjedt el s amint német néprajzi kutatások kiderítették, e háztipus tulajdonképpen középnémet eredetű, alaprajzát és beosztását tekintve. Tulajdoaképeni lakrésze azonban teljesen az ó-szláv egyszobás házra vall, mely típusból, ha kevés is, de még mindig feltalálható Kárpátalján. A lakóház négy hosszirányban lefektetett szántalpakhoz hasonló főgerendán nyugszik. Ezek a gerendák határolják körül a ház kerületért és osztják a lakóteret három részre: a középső egy kideszkázott helyiség, ezen helyezik el a ház ajtaját, innen jobbra nyilik a háziállatok számára fenntartott helyiség, balra pedig a ház lakóinak szobája. Nemcsak maga a lakóház és templom, valamint minden más épület készül kizárólagosan fából ,de a mindennapi használati tárgyak s házi kézi ipari szerszámok, egyéb kellékek, evőeszközök, kulcsok, ládák, hordók, kannák és különféle edények hasonlóképpen fából készülnek, még pedig leleményes változatossággal és nagy gyakorlati érzékre valló módon. E fakulturának legszebb mesterművei azonban a fatemplomok .Ezek valamennyien általában két stilus szerint épülnek: magas c ii esi vés tornyokkal ellátottak, amelyek élénken emlékeztetnek az erdélyi szász vár- templomokra és külön haranglábakkal épültek, melyekre három-öt, sőt gyakran kilenc 'tagból álló pagodaszerü tetőzet borul. Szülőföldje főtermékének és anyagának megfelelőleg a ruszin zeneszerszámait is fából készíti. A furulyáknak és flótáknak különféle fajtáit találhatjuk meg. de legérdekesebb minden eszközök közt a két méternél is hosszabb, hatalmas trumbeta, a juh- pásztorok kedvelt zeneszerszáma, mely or- gonaszerü mély bugással szólal meg s hegy- letőről-hegvtetőre hallatja a szép népdalokat. A juhnyájak gyapja az a másik főanyag, u in oly akár megmunkálva, akár anélkül, rányomja bé.yegét e nrpelctre. A I in vak népének főfoglalkozású a juhtenyésztés, bármerre is járunk r vidéken, mindenütt kisebb, nagyobb nyírt, vagy nyirul-an julmyájjul tu- lúikozunk. Azt a sokféle foglalatosságot pedig, amelyet a nyersgyapjuuak pompás és díszes ruhává v.al o feldolgozása igényel, kizárólag háziipari utón bonyolítják le. A késő középkor óta a ruszin hegyitörzsek a nyugati Kárpát-vidék lakosságával egyetemben a világgazdaság fejlődésével szemben mindinkább az árnyékos oldalra kerültek. A lakosság szaporulatának növekedésével megindult — már a világháborút megelőző időkbeu ■— az Amerika felé irányuló kivándorlás! Akik azonban sem kivándorolni nem tudtak, sem az ősi parasztgazdaságok szűz keretei közt nem maradhattak meg, azok mint kézipari idénymunkások és vándorke- repked elemmel foglalkozok igyekeztek létalapjukat előteremteni. Egy részük! egyidőben kocsikenőcs árulásával bejárja egész Délke- leteturópát, más részük pedig Varsóig és Oroszországig is eljutott mint gyümölcs- és sókereskedő. A pásztorkodás ősi jellege azonban majdnem teljesen feledésbe merült. A regi páez- torpálriárkák már kivesztek és a pásztorkodás manapság fiatal legények átmeneti foglakozása csupán. Az ősi pásztori élet jellegzetességei azonban csak a mai gyakorlatban tűntek el. A szép népdalok ennek minden elemét ma is híven tükröztetik és eleven színekkel festik. Ilyen dalmotivnmok. a pásztorok tüze, a juhok füle mögé égetett jel s Éjfél után megjelenik a vendéglő középső termében az őz: csempe, kissé béna járással, bicegve lépdel az aszta lók között megáll a hosszú folyosó küszöbén, figyel a zenére, s a levegőbe néz. Az öz a konyhából érkezik, ahol rejtélyes célzattal tartják, mint jelképet, mint deriitkeltö különlegességet, mint a vendéglő ismertetőjelét. Kissé kutya helyett tartják, kissé, mint a vendéglő néma bohócát. Éjfél után mindenki boros már a vendéglőben s a hölgyek különösen örülnek az őznek. Egyesek megsimogat iák. mások síkon ganak, s az urak szakértő szemmel bá múlják, van, aki azt mondja: ..Kétéves suta“ és más azt mondja: „Egyéves bak“ s szivarfüstöt fújnak az őzre s komáznak vele. Mások vadászkalandok emlékét kapcsolják és hazudni kezdenek. „Üdv az őznek!“ kiáltja egy részeg és jókedvű hivatalnok az asztal végéről s érthetetlen okokból minden ki nevet az asztalnál a hölgyek szapo ránban kacagnak és illatszeres zsebkendőjüket lengetik az öz felé s egy fehérszakállas, hasas ur berizii hangon kiált ja: „Láb és nyaktörés a vadászoknak!“ — s mindenki remekül mulat. Az öz minden este éjfél után, nagymértékben hozzájárul a hangulat fokozásához. Alert minden éjjel elindul a konyhából az oz, valamivel éjfél után, mikor emésztő, emberi bendők lehelletétöl, alvadt zsirszagtől és áperodott bagó- bűztől tapinthatóan sürü már a tér nék ben a levegő; addig mozdu’atlanul fekszik a söntés közelében, vagy a konyhában, a felir'ónö lábainál, puhán és go- molvagszeriien, ahogy csak fogságba esett állatok tudnak feküdni, a nagy kigvók az állalkertek üvegszekrényei beit s a fenevaóak a vándor menazsé- riák ketreceiben. Az állatok, a szelídéképpen úgy, mint a fenevadak, csodálatosan önmagukba tudnak fordulni, ha az. ember fogságába esnek; az öz egészen kicsi, mikor igy megbújik a fei Írónő lábainál. Kicsi és puha, mintha ef akarna tűnni, apró patáit a hasa ala szedi, fejét hátsó combiára hajtja, sze mei fényét mintegy kioltja s órák hosz- szat visszavonul a létezésnek e zárt, sértődött és mozdulatlan formánba. De éjfél után megmozdul. feláW, körülnéz és eEndul a termek felé. Mit hall iyen- kor, ki szoktatta igy ? A termekben síi v it és vicsorog a srammli zene, az emberek már belaktak Üvenkor s a inasuk' módján ünnepük a létezést, borgőzös cufeledtséggel s ilyeneket mondanak: „Hainan is van nap“ és- „Adjon meg egy félliíert“ és „Sose halunk meg“. A vendéglőt tisztes polgári közönség látogatja. Ez a közönség a moziban sir, mikor meghal az ártatlan hősnő és ţapii már említett trumbeta óm a különféle pász- torfuiulyák mind az ősi pásztorélet marad- \ anyai. A népi hitnek és uéplűedelemnek több je- 1 • a Krisztina előtti időkben nagy >zerepet játszó ősi kultuszára valll. Az elődöt, őst je- 1 intő djid szó uia is bizonyos babonás mel- lékérUvmet hordoz magában, inig .t djidky az otthonokat őrző különféle házi szellemek ni ve. A keresztyénség befolyására ezek a házi szedetnek a gonoszság képviselőjévé váltak. A bojkoknáj például ez a szó az ördögöt jelenti. Az ördög azonban az oroszokká! ellentétben a ruszin néphiedelemnen ál- ta'ában csekély »zorepet játszik. Az ősök kultuszából!) hátramaradt több szokás a keresztény ünnepek, főként a karácsony és husvél külsőségei közt él tovább. A húsvéti ételek megsizentelése szintén az ősök kultuszára vezethető vissza. Husvétkor hi asszonyok a templom előtt hossza sorokban kosarakat, hordókat vagy ládákat állítanak fel s azokra helyezik ki legkülörifé lél 1) élelmiszereiket: művészi formákban sütött kenyeret, bust, kolbászt és tarkára festett húsvéti tojást. A husvéi eledeleket tartó kosarakat gazdagon hímzett színes térítővel borija le. Az asszonyok legpompásabb ruháikat veszik fel ez alkalommal; meggyujt- ják a gyertyákat és ekkor jelenik meg a pap, }n»gv Isten ajándékát megáldja. Alighogy az áldásosztás megtörtént, sietve kapja fel mindenki a maga kosurát és szaladva megy haza. A babona ugyanis azt tartja, hogy ki az áldás- t.sztásokról utolsóul ér haza. a következő évben meghai. A húsvéti eledelek megáldanának szokása a légi pogány áldozati ételek irta: MÁRA1 SANDOR sol, ha az újságban azt olvassa, hogy a btinös elvette büntetését. A hölgyek szerény bájjal a? utolsóelőtti divat szerint öltöznek s az urak névjegyén címeket olvashatunk, melyek igy kezdődnek: ,,fö“ és ,,al“ és „nyug.“ Majd nem mindenkinek van órája s reggel mindenki megmossa kefével a fogát. Egyesek jártak Nápolyban és Stockholmban is. tavaly, a filléressel s most hangosan mesélik, hogyan akarta őket becsapni a pincér, de ök persze túljár tak az eszén és okosabbak voltak. Akadt közöttük, aki szarvasfogat visel óraláncán. És van, aki „szereti a jó könyveket, elalvás előtt, inkább, mint a buta darabokat“. Egyesek vettek részletre lexikont, mert „mindent pontosan szeretnek tudni“ Mások láttak kivégzéseket a háborúban, azt mond ják, „nem is olyan rémes, meg lehet szokni. Idegek kérdése, kérlek.“ S megint mások voltak zarándokúin, Rómában. Éjfélután mind kedvesen borosak és közlékenyek: ó nem tulságo San, csak ahogy illik. Közéjük állít be éjfél után az öz. Elhalad az asztalok között, figy’el és szaglász, Az asztalok peremén muskátli áll cserépben, az öz kiegyenesedik a zöld levelek láttára s úgy tesz, mintha legelni akarna; de aztán észbekap és odébb megy. Céltalanul járkál nem ba rálkozik, nem fogadja el a kedveskedő mozdulattal nyújtott kenvéirhéjat, az ajtóban megáll s mindig kissé felfelé figyel, oldalt hajtott fejjel, mintha jeladásra lesne. Egy ur. aki ővgerincet evett vacsorára, spontán és tréfás iszonyattal kiáltja: „Nini visszajött!“ — s ezt a kitűnő ötletet harsány' kacagás fogadja. Egy másik ujiával fenyegeti az özet és komolyan kiáltja: „Megrendellek!“ — s ennek az ötletnek is nagy a sikere. De a pálmát az a fehér mellé nves, feketekabátos, idősebb ur viszi fi, aki séíabotiát hirtelen mozdulattal vállához emeli. megcélozza az özet, igy szól- „Piff, naff!“ — s aztán szégyenkezve mondja: „Elhibáztam!“ Most már a hölgyek is sikongva kacagnak, a zeneka.iT tusst húz, a pincérek frissen csapolt sörökkel és párás gyöngyöző boros üvegeikkel vonulnak föl, a poharak megtelnek, az arcok pirosak és a s/cmek fátyolosak. Mindenki tudódna snl vette az őzet s már el is feledték, a kezek teli poharakkal emelkednek a levegőbe, koccintanak s a vendégek elfordulnak az őztől és komolyabb dől gokról kezdenek beszélni. Az őz egv kis ideig ott marad még a teremben; de már nem fizve! senki rá. Ennyi csak a szerepe, éjfél után. e^v pillanatra érdekli a vendégeket, már mehet is vissza a konyhába. Úgy tartfc.ajánlásának maradványa. Igy a IX /útiból s/úrm.iző »•» lói/. <T.io| k/.oIo ii O szokásaikról a kővetkezőket mondja \ ■> lamely családtag e||,nny t .i;i.ik r vI ordnlojan a bátrama’adottak pompás r nleicke) «i mintegy busz korsó bori visznek ki az » |. hunyt sírjára III összegyűl a lokonág a Kegyeleten ünnep eszem-iszommal ér véget.“ \ karácsonyi mise, melyet éjféltől hajnalig sürü sorokban balgáinak és énekelnek. \egig a templomban, szintén varázslatos hatással van a hegylakók lelkére. A karácsonyi ünnepek jelképe ná uk a lakószobának sarokasztalára helyezett gabonákévá*, bárom ünnepi kalács vagy kenyér zabkalásszal és gyrrt; ákkal díszítve. Lgyan- ukkor a padlót szalmával hintik be, amit aria ie magyarázhatunk, hogy Krisztus is jászolba született, voltaképpen azonban ez a népszokás is legalább annyira a djidky-re, a ház’Hzellemre uta_. mint a keresztény hagyományra. A hősi vonás, mely minden patriarkális társadalmi berendezésnek sajátja szokott lenni, itt is feltalálható s ez különösképpen a rablóiuondákban és hősi énekekben nyert kifejezést. OLeksa Dovbus-mik, a hires, legendás rablónak alakja és a köréje fűződő mondák még ma is gyakran tüzelik fel az erdő« begyek lakóinak képzeletét, a szabad és kötetlen életre csábitva őket. Még ma is élénken emlékezetünkben él Nikolaj Suliaj, a népi bős és „rabló“, aki a világháború utolsó éveitől 1926-ig Kolocava környékén r.z összes csendőrőrsöket rettegésben tar- toita, amig árulás folytán rajta nem vesztett. Il’rhedt utóda volt Lepej, akit 1935 őszén végezték ki. A kunyhókban azonban máris a begyek uj hőséről: Klevel-ről suttognak. Természetesen mindezek a mondák nern mozognak olyan szinten, hogy népies hősi eposzok előállását remé.betnők belőlük. („Pásztortüz“) BARGEL ERNÓ. ják, mint egy olcsó müsorszámot, amolyan eredeti különcséget; mégis, valami más, mint egy kutya, vagy macska. Bicegve, lassú léptekkel vándorol, hallgatja a zenét s néha nagyon lassú, gyöngéd, őzmozdulattal oldalt hajtja fejét és az emberek szemébe bámul. Lehet, hogy ez az órája; az erdőben, ahol fogságba esett, ilyenkor ébredt, éjfélután, ilyenkor indult a holdfényes tisztáson a forrás felé. De lehet, hogy ilyenkor aludt még az erdőben. Nem értek őzekhez. Mégis, mikor pillantása szemem érinti, vissza kell néznem reá. Ez a kényszer erős és leküzdhetetlen. Olyan, mint egy üvegszem. Azt mondják, az állatok, amelyek az ember rabságába esnek, idővel mind idegbajosok lesznek. Ez a hideg és közönyös állatszem nem panaszkodik, nem izén, nem vesz tudomásul. Ez már csak lát, ahogy egy csillag láthat, gondolat nélkül. Valami megdermedt, megalvadt e szem mögött; az értelem az ösztön, a dolgok rendjének. az összefüggéseknek szelíd öntu data zselaíinosodott az öz szemében ilyen hideggé és anvagszerüvé. Az értelmet, amely e pillantás mögött szikrázott valamikor, az emberek ölték meg; szeretettel ölték meg, becézve. Az őznek jó sorsa van a vendéglőbeit. Az őz résztvesz az emberek éleiében s mert ilven kiilönsen alakult élete, csendes társa a vendéglősnek, a maga serény és hallgatag módján résztvesz az emberek üzletében is. Csak mozdulatai őriznek még valamilyen megrentha tatlan tisztaságot és üdeséget; a Teremtmény, a meggyalázott és emberi v iszonylatokba kényszeriteit ős lény, korrumpálhatallan nemessége ez,ahogy: fordul, ahogy lép és néz, cél nélkül,: egy ütemre, amelynek belső taktusát1 nem tudja elfeledni. Az őz az emberek között él, mert igy fordult sorra. Az óz a kassza és az étterem között él, kis fröccsök és iiriipörköltek, vacsorázó nyugdíjasok és szeretőikkel kiskorcsmába kirándult segédszinésznők között. Az őz nein tudja adatszerben, mi az a testi, hangokból, sikolyokból, csámcso- gásból és boffenetekböl szőtt szövevény. ahová az erdő neszei közül eltévedt. ezért emelt néha fejét, ezért neszei és emlékezik. Az őz nem teltei semmiről s az emberek, akik sétabot tál céloznak reá, kenvérhéjjal etetik és később egyszer majd megrendelik, hasonlóan nem tehetnek semmiről. Ez igv van, öz. Szörnyű, de igy van. Miért nézel így, e rettenetes és közönyös állat- szomorúsággal, m'ntha emlékeznél? Más volt a szerződésed Teremtmény, a világgal, a sorssal, Istennel? Mind másképp szerződtünk, őz. Prosit, őz! AZ ŐZ
